Megyeri Szabolcs kertész blogja

Magyalokról lesz szó az alábbiakban, és nem a raccsolás írott verziójával kacérkodom, hanem természetesen a csodás cserjék kerülnek terítékre, rögtön két rokon. Azért érdekes a párosítás, mert a rokonság nem túl távoli, ám mégis egymástól nagyon mesze honosak ezek a cserjék, ráadásul felhasználhatóságuk gyökeresen különbözik, az egyik remek sövény növény és kerti dísz, míg a másik egy gyógyhatású, népszerű tea alapanyaga. Nem is csigázok senkit tovább, a két mai alany a közönséges magyal (Ilex aquifolium), és a maté (Ilex paraguariensis).

A közönséges magyal 

A közönséges magyal dércsípte, megpuhult bogyóit imádják a madarak!

A közönséges magyal Európa nyugati és déli vidékein őshonos, nálunk ugyan díszcserjeként kezdte pályafutását, de gyakran megesik, hogy kivadul, ilyenkor bükkösökben, erdőszélek félárnyékos vidékein találkozhatunk vele. A télen is díszlő növények nem túl népes csapatát gyarapítja, ezért aztán tényleg sok helyen látni, például ahol volt annyira előrelátó a köztereket gondozó felelős, hogy kiültette, piros bogyói és télen is zöld levelei ugyanis nagyon mutatósak. Ugyanakkor nem csak köznövényként kiváló, hanem a kertekben is jó szolgálatot tesz, egyfelől mert ugye szép és mutatós, másrészt szúróssága, sűrűsége miatt kiváló sövény növény, vagyis jól alkalmazható növényi térhatároló. Ugyan már éppen elmúlt, de meg kell jegyezni, hogy a karácsonyt mintha a magyalhoz találták volna ki (vagy esetleg fordítva), ugyanis a zöld-piros párosítás, főképp egy kis fehér hóval keverve kimondottan ünnepi hangulatot kölcsönöz neki, már pusztán ezért megéri a kertbe költöztetni.

Ültetés, tudnivalók

 

Aki a rövid méltatás után kedvet kapna a magyal ültetéséhez, annak jó hír, hogy ez a cserje egész évben telepíthető, persze az ilyen kijelentésekhez mindig hozzá kell tenni, hogy a fagyos hetek kivételével, de akkor is, akár már februárban a helyükre kerülhetnek a magyal tövek a kertben. Ültetés előtt a legmegfelelőbb helyet kell kijelölni, ugyanis terebélyes cserjéről van szó, és bár vannak alacsonyra növő változatai (másfél méter), de akár nyolc méteres is lehet. A nagy mérettől megijedni nem szabad, jól nyírható és formálható, sövénnyé alakítva hatékonyan tarthatja távol a rossz szándékkal érkezőket, szúr, karcol, megmászni pedig majdnem lehetetlen. A magyal általánosságban lassan nő, ellenben hosszú életű. A tűző napot nem kedveli, a humuszos, jó vízáteresztésű talajt viszont igen, de igénytelenségét jelzi, hogy városi, közterületi dísznövényként már jól bevált, így kudarcot vallani vele nehéz. Bár a magyalok jó fagytűrő képességűek, a fiatal példányokat eleinte érdemes lombtakarással védeni a kemény hidegektől. Piros bogyói vonzzák a madarakat, ez még egy pluszpont neki, már ha szeretjük a madarakat, de ki nem? A bogyókról ugyanakkor fontos tudni, hogy enyhén mérgezőek, így a gyermekeket tartsuk távol a magyaltól, vagy magyarázzuk el nekik, hogy a vonzó piros bogyók nem ehetőek. A magyal különféle színváltozatokban is hozzáférhető, így a különlegességeket kedvelők sárga, vagy fehér levélszegélyű változatokat is választhatnak!

A maté

A tea a levélből készül, de virág is szép

Térjünk át akkor a messziségben élő rokonra, ami nem más, mint a maté, amit legalábbis teaként nagyon sokan ismernek. A maté sokmindenben ellentéte a közönséges magyalnak, bár ugyanúgy az Aquifoliales rend magyal nemzetségébe tartozik, de Dél-Amerikában honos trópusi, szubtrópusi növény, ott él meg, ahol a hőmérsékleti átlag eléri a 15-18 Celsius fokot, és csapadékból is akad bőven. Ilyen módon a maté hazánkban nem nevelhető, de tea alapanyagként természetesen hozzáférhető. Európába a Paraguayban térítő misszionáriusok hozták be, miután felfigyeltek rá, hogy a helyi lakosok gyakran fogyasztják (ezért hívják még jezsuita, vagy misszionárius teának is).

Érdekesség: a maté tulajdonképpen félrevezető elnevezés, ez a szó ugyanis nem az Ilex paraguariensis indián neve, hanem azé a lopótöké, amiből a teát kortyolták.

A paraguay-i indiánok tudták mi a jó, a matélevélből főzött tea rendkívül előnyös élettani hatásokkal bír. Korabeli hajósok elsősorban a benne található C-vitamin miatt itták, a skorbut megelőzéséhez, természetesen ők még nem tudták, mi az a C-vitamin, de az ital hatását már akkor is ismerték. A matétea emellett roboráló, erősítő hatású, különösen ajánlják téli megfázások kezelésére, és az influenzás megbetegedések megelőzésére. Erős vízhajtó, természetgyógyászok gyakran ajánlják a menstruáció előtti puffadás enyhítésére. Magas koffeintartalma miatt élénkít, ezért például gyermekeknek nem is javasolt a tea, felnőttek viszont akár a kávét is kiválthatják vele, vagy a töretlen népszerűségű energiaitalokat, de persze túl sok koffeint semmilyen formában nem okos dolog a szervezetbe vinni. A matéteáról az a hír is járhja, hogy "zsírégető" hatású, vagyis fogyókúrákhoz remek választás, ezzel kapcsolatban azonban bővebben nem tudok nyilatkozni. Amennyiben egyszerűen frissítő, egzotikus teaként tekintünk rá, megemlítendő előnye, hogy a megszokott fekete teáknál jóval kevesebb csersavat tartalmaz, így aki erre érzékeny, a matéban kellemes társra találhat.

Aki úgy szeretné inni a matéteát, mint az indiánok, az lopótökből szürcsölje, vagy az összezúzott leveleket öntse le forró vízzel, és a fent látható, bombillának nevezett fém szűrőpálcával fogyassza

Ültetnivaló magyalt online kertészetemben is találhat!

A sövényültetésen gondolkodók ITT olvashatnak a sövénynek való cserjék egy érdekes csoportjáról, az ehető termésű sövényekről!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Sokak álma az autómentes település, mely csupán utakból,házakból, és zöld környezetből áll. Ilyenből kevés van a világon, és nem csak azért, mert rengeteg kompromisszummal jár, hanem azért is, mert nagyobb léptékben az ilyen elképzelés közel megvalósíthatatlan, ám van egy holland kisváros, ahol sikerült a majdnem totális gépjárműmentességet elérni!

A település neve Giethoorn, ami kecskeszarvat jelent, a helyi hagyomány szerint egy árvízben rengeteg kecske pusztult itt el egykoron, az utánuk maradt számtalan kecskeszarv adta a falucska nevét. Giethoorn egyedülállósága abban áll, hogy területének egyik részén utak helyett csatornák vezetnek, ezeken hajózva lehet megközelíteni az épületeket. A falu óvárosi része mellett a később benépesült területek már persze rendelkeznek utakkal, de autók itt is csak kivételes esetben közlekedhetnek. A kanálisokon kézi, vagy elektromos meghajtású, hang nélkül közlekedő hajók viszik a lakosokat, és utólagosan a holland hagyományoknak megfelelően kerékpárutak is létesültek a csatornák mellett. A számtalan kis folyócskán természetesen gyaloghidak vezetnek át, méghozzá közel 180 darab. Külön zseniális, hogy mikor télen a csatornák sekély, mindössze egy méter mély vize befagy, akkor az óvárosi részen nem gyalog, hanem korcsolyával lehet közlekedni.

Felül kattintásra képgaléria nyílik, alul pedig egy rövid videón hajózhatjuk körbe a legzöldebb holland kisvárost!

A kisváros egyedülálló felépítése régi, de még a hollandok között sem volt sokáig ismert vagy népszerű, a helyi Velencére a figyelmet Bernt Haanstra holland filmrendező 1958-as Fanfare című vígjátéka hívta fel, mely Giethoorn településen játszódott. Ma az Észak Velencéje, vagy a Holland Velence neveken ismert Giethoorn kedvelt turisztikai célpont, nem túl furcsa módon leginkább a kínai turisták körében rajongott hely, évente 150-200 ezer távol-keleti utazó fordul itt meg. 

 A Fanfare című film előzetese, természetesen Giethoorn településről

Az érdeklődők a város honlapját (csak hollandul) ITT érhetik el, turistáknak egyéb információk (angolul) ITT találhatóak, térképen pedig ITT nézhető meg a különleges település.

Képek: innen

Az elmúlt napokban már szállingózott a hó, Budapesten ugyan nem maradt meg, de néhol az országban már fehér a táj, ráadásul az előrejelzések szerint a következő pár napban országos havazás várható, így az ezzel kapcsolatos teendők is aktuálissá válnak. Mit, miért, és hogyan kell intézni havazáskor, és mi köze mindennek a kertekhez? Máris sorolom!

Ha havazik és fagy (elég az egyik is!) akkor bizony fellép a csúszásveszély, amiről elsőre a vicces elesések jutnak eszünkbe, de egy jó nagy hasalás a havas, jeges járdán korántsem tréfadolog, még az ifjabbak is megsérülhetnek, a nehezen mozgó idősebbeknek pedig komoly galibát okozhat egy esés. A hó nem csak a csúszásveszély miatt érdekes, hanem egyéb kerti vetületei is vannak, például a behavazott örökzöldek, zsengébb növények igénylik a tehermentesítést. A társasházi lakóknak sokszor nem evidens, hogy az épület előtti járda tisztán tartása a ház közös felelőssége, ha valaki ott sérül meg a nem megfelelő hóeltakarítás, jegesedés miatt, komoly kártérítési per is lehet az ügy vége. talán ennyivel már felcsigáztam az érdeklődést, jöjjön tehát a pontokba szedett havas feladatlista!

1. Só

Röviden a sót felejtsük el, hosszabban kifejtve a só ugyan a közhiedelemmel ellentétben nem teljesen tiltott, a használata mégsem ajánlott. A törvény betűje szerint: belterületi közterületen - a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével - a síkosság mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti. (346/2008. (XII. 30.) számú kormányrendelet, 5. § (2)). Ez annyit tesz, hogy ahol autók járnak, ott sózni is lehet. Így, aki nagyon akarja, a háza előtti utat sózhatja, de ezt a közterület illetékes fenntartója rendszerint meg is teszi helyette, viszont ebből fakad az az alapvetés, hogy az úttestről sose lapátoljuk a havat az úttest melletti beültetett zöld sávra, főleg ne a fák tövéhez. A sóról talán elég ennyi is, azt nem feltételezném, hogy bárki is sózni szeretné a kertje belső részét. 

2. Só helyett

A són kívül rengeteg más, bevált és környezetbarát anyag akad a havas, jeges járdák, utak kezelésére.  A faforgács közepesen hatékony, ám maximálisan zöld szer, hasonlóan a homokhoz, ami szintén korlátozás nélkül bevethető. A zeolitos kőzúzalék is jó választás, hatékony, ártalmatlan, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban utánajárást igényel. Említésre méltó még az útkáli, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a sima sónál mindenképp jobb választás. Régóta használatos a fahamu is, ami ugyan a célra jó, de látványra randa, és csúnyán piszkol is, de ha más nincs, ez is megteszi. A fahamu ugyanakkor nagy mennyiségben és a kert belső részein ellenjavallt, mert a talajt lúgosítja, így káros lehet a kerti növényzetre, érdekes módon azonban egyes esetekben, például túl savanyú talaj, vagy káliumhiány esetén még jól is jöhet. 

3. Egzotikus csúszásmentesítők

Inkább csak érdekességük miatt méltók az említésre az alábbi szokatlan szóróanyagok, bár természetesen a gyakorlatban is bevethetőek, ha hozzájuk férünk. Érdekes csúszásmentesítő a vinasz, ami a cukorgyártás egyik mellékterméke, jó hatásfokú jégmentesítő, a talajba jutva pedig tápanyagként szolgál, ellenben sajnos rettenetesen büdös, így nem csoda, ha csak mezőgazdasági területeken szokták bevetni. Csúszásmentesítésre műtrágyát, vagy pétisót is használnak néha, főleg, nagyobb, értékes zöldfelületeknél. Nagy előnyük, hogy pontosan adagolt mennyiségben még hasznosak is a növényzetnek, azonban túladagolva nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, ezért házilag ne kezdjük el műtrágyázni a havas kertet. További előnye a műtrágyának, hogy az állatok számára sem káros, például lovardákban előszeretettel vetik be, mert nem bántja a lovak érzékeny patáját. Szót érdemel még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és a só -15 celsiusos limitjével szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé, vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle.

4. Felelősség

A "mivel"-t már tisztáztuk, fordítsunk pár szót a "miért"-re is. Ahogy az már említésre került, a házak tulajdonosainak törvényi kötelességük a tulajdonuk előtti járda biztosítása, így nincs apelláta, lapátolni, szórni kell a porta előtti szakaszt. Társasházaknál érdemes ezt a kérdést idejekorán tisztázni, baj esetén ugyanis a közösség fog fizetni, érdemes ezt megelőzni, egyszerűen ki kell jelölni egy, vagy váltásban több lapátoló/szóró személyt, vagy egyszerűen szerződést kell kötni egy vállalkozóval a feladat ellátására, innentől a felelősség az övé lesz. Természetesen a csúszásveszély elhárítása nem (csak) a felelősségi kérdések miatt fontos, hanem azért, hogy mindenki rendben, folyamatosan, biztonságosan közlekedhessen a járdákon, utcákon. 

Ne csak a járda legyen tiszta, az útmenti növények biztonságát is tartsuk szem előtt!

5. Havazás a kertben

A kertben általában nem szükséges alaposan csúszásmentesíteni, legfeljebb a kerti ösvényt szórjuk valamilyen környezetbarát anyaggal, ha gyakran használjuk. A nagyobb mennyiségű hó a tuják, fenyők, vagy a sövény ágait megterhelheti, szétnyomhatja, a lombozat sérülhet, torzulhat, az ágak pedig olykor le is törhetnek. A megoldás egyszerű, a behavazott növényeket óvatosan rázzuk meg, a magasabban lévő ágakat egy seprűvel óvatosan ütögessük meg. A hó, a hólé különösen veszélyes a manapság divatos díszfüvekre, ezeket - ha eddig nem tettük - most gyorsan kössük össze, ez egyszerű feladat lesz, egy vastagabb kötéllel vagy szalaggal szorítsuk össze a díszfű szárait. A kertben és az utcafronton is érvényes, hogy lapátoláskor a havat ne az ágyásokba, a növényekre halmozzuk, a nagy súly károsíthatja ezeket. Az utakról (ahol ugye lehet sózni, sóznak is gyakran) a sós havat ne az útmenti fák tövéhez toljuk, olvadáskor a sós lé a fákban komoly kárt tehet. 

Az év utolsó napján a szórakozás és ünneplés mellé sokan egy kis visszatekintést, elmélkedést is beiktatnak, végiggondolják, hogyan sikerült az év, mi történt, mit írhatnak fel a képzeletbeli egyenleg jó és rossz oldalára. Az ilyesfajta visszatekintés egy blog életében is aktuális lehet, hiszen egész évben zajlottak itt is a dolgok, folyamatosan születtek a posztok, az index és a blog.hu szerkesztőinek köszönhetően gyakran, sőt rendszeresen kikerültek az írásaim a főoldalak valamelyikére, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van mire visszaemlékezni. Rendszeres és alkalmi olvasóim talán szívesen velem tartanak egy rövid mazsolázásra, tehát fussuk át együtt, hogy ebben az évben melyek voltak a legérdekesebb, legkülönlegesebb bejegyzések! 

(A bejegyzéseket azok címeire kattintva érheti el!)

Öt ideális balkonnövény tavaszra!

A tavasz egyik legnépszerűbb témája a balkonra telepíthető dísznövényeké volt, az örök kedvenc, de már kissé unalmas muskátlik helyett ugyanis ezerféle más színes virág költöztethető a balkonládákba, ezekből mutattam be ötöt, önök pedig úgy látszik, örömmel fogadták a muskátlihelyettesítő tippeket!

Hogyan vásároljunk növényt?

Igyekszem mindig szem előtt tartani, hogy nem minden kertbarát gyakorlott hobbista, sokaknak az első lépések is nehézségeket okoznak, ők pedig biztosan szívesen fogadják a legalapvetőbb tanácsokat. Ilyenekkel próbáltam szolgálni márciusi írásomban, melyből kiderült, hogy mi a különbség az egynyári és az évelő, az örökzöld és télizöld között, de egyéb induló fortélyok is szóba kerültek, remélem a későbbiekben is jó szolgálatot tesz majd ez a poszt!

15 tipp természetközeli kert kialakításához

A tavaszi kertébresztés, kertfelújítás szerves része, hogy megálmodjuk milyen stílusú, milyen megjelenésű birtokot szeretnénk. Van, aki nem faksznizik sokat, folytatja a tavalyi mintát, de van, aki új utakat keres. Nekik lehetett hasznos ez a bejegyzés, melyben az életteli, buja, az erdők-mezők világát idéző természetközeli kert kialakításáról esett szó.

Tavaszi leander nagygenerál

Az év legolvasottabb posztja a leanderek ápolását taglaló írás volt, ami nem meglepő, hiszen világszerte minden felmérés azt mutatja, hogy a leanderek örök dobogós helyezettek a legnépszerűbb otthoni dísznövények között. Olvassák újra bátran! 

Most akkor gyom, vagy sem?

Vannak dísznövények, gyógynövények, haszonnövények, és persze gyomnövények, ám a határ néha elmosódik a kategóriák között. Például gyom-e a csalán, vagy a búzavirág, vagy minek hívjuk a pitypangot? Ez a dilemma volt ennek a posztnak az alapja, az olvasók pedig szavazhattak is a kérdést illetően, ezt most is meg lehet még tenni, ha eddig kimaradt!

Lehet-e élni a hálózaton kívül?

A facebook like-ok alapján különösen népszerű volt ez az írás, mely a hagyományos kereteket elhagyó, új, természetközeli utakat, lehetőségeket kereső emberekről szólt. Az off the grid kifejezés még nem túl ismert, de az is lehet, hogy a közeljövőben egyre népszerűbb életforma lesz az, amit jelöl. Ismerkedjen meg vele ön is!

A városliget beépítése kertész szemmel

A szűk értelemben vett kertészeti témák mellett szívesen érintek olykor közéleti, aktuális témákat is, ilyen volt az videóval is illusztrált bejegyzés, melyben a Városliget tervezett átépítését elemeztem - talán nem szerénytelenség - egy újszerű szemszögből, mégpedig a fák kivágásának/ültetésének szempontjából. A bejegyzésre hivatalos reagálás is érkezett, ami mindenképp sikerként értelmezhető.

Hét évvel zárult a borosgazda-ügy, de hol az igazság?

A 2015-ös év kommentek szempontjából legsikeresebb írása a borosgazda-ügy néven elhíresült bormérgezési esetről szólt, mely egy igazán fontos kérdéseket felvető történés volt idén, hiszen egyszerre érint közbiztonsági, igazságszolgáltatási, és mezőgazdasági/gazdálkodási kérdéseket. A négyszáznál is több hozzászólás alapján önök is forró témának tartották ezt az ügyet!

A dézsás karácsonyfa dilemmája

Utolsóként egy még mindig aktuális írás kerül a sorba, a karácsonyfa választáson már ugyan túl vagyunk, de a fenyő gondozása, tartása még aktuális felvetés, így ez a szokásos év végi témát feldolgozó bejegyzés nem csupán arra érdemes, hogy az évi toplistába bekerüljön, de ráadásul még most is tartalmaz időszerű tanácsokat. A karácsonyfás posztok közül ezúttal az élő fenyővel foglalkozó részt emelem ki, az élő fa ugyanis a vágottal szemben valódi ápolást igényel, melyben sokszor gyakorlat híján nagyon is elkél a segítség!

Olvasóimnak ezúton is köszönöm az egész évi jelenlétet, a rengeteg kattintást és kommentet, szívből remélem, hogy a 2016-os évben is együtt gondozunk kertet, ápolunk növényt, nevelünk zöldséget!

Köszönet illeti továbbá az index és a blog.hu csapatát, hiszen a kiemelések, főoldali elhelyezések nélkül írásaim lényegesen kevesebb olvasóhoz jutnának el!

Míg a rendszerváltozás előtt, és annak tájékán a narancs volt az igazi karácsonyi gyümölcs, addig mára a narancs ázsiója sokat csökkent, kicsit ráuntunk, manapság az egzotikus télen kapható gyümölcsök (mint a gránátalma és a sharon) mellett a mandarin számít igazi klasszikusnak. A narancsnál édesebb, könnyebben pucolható, egyszerűbben gerezdekre szedhető mandarin talán sosem fog kikopni a divatból, ráadásul a magos példányok magjainak elvetésével saját fánk is lehet, igaz pár kompromisszumot kell kötni, ha mandarinnevelésre adjuk a fejünket. 

A mandarin-sztori 

Bár a mandarint tipikus déligyümölcsként tartjuk számon, egyáltalán nem az európai mediterrán országokból származik, eredeti élőhelye Délkelet-Ázsia és a Fülöp-szigetek. A távoli vidékekről kalandos úton jutott el hozzánk, Európába az 1800-as évek legelején jutott el, elsőként Angliába, ahol megpróbálkoztak termesztésével, de a szigetország klímája nem volt éppen ideális ehhez, így aztán Olaszországban kezdtek el kísérletezni vele, itt már jól érezte magát ez a gyümölcsfa. Észak-Amerikába már olasz közvetítéssel jutott el, egész pontosan az olasz konzul vitt pár példányt New Orleans-be, innen került aztán Floridába és Kaliforniába, ahol a mai napig hatalmas ültetvényeken termesztik. Maga a mandarin elnevezés egyébként kínai eredetű, illetve a Kínán keresztül zajló kereskedelem okán ragadt a gyümölcsön.

A citrusfélék, köztük a mandarin neveléséről és tartásáról az alábbi videóban is ejtek pár szót!

Mandarinszezon

A mandarinszüret ideje ősszel jön el, az üzletekben rendszerint október és január között található meg. Válogatáskor az ép, hibátlan külsejű darabokat keressük, a mandarin héja ugyanis vékony, és az ütődések, hibák szinte biztos, hogy a beltartalomra is hatással vannak. A mandarin könnyen penészedik a puha, benyomódott részeken, a hálós gyümölcsöt ezért alaposan forgassuk át! A méret ugyanakkor nem feltétlen függ össze a minőséggel, a mandarinnak sok változata, nemesített fajtája van, melyek méretben is különbözhetnek. Az élvezeti értéket nagyban befolyásolhatja, hogy magos, vagy magtalan változatról van szó, utóbbit szinte mindig jelzik a kereskedők, keressük tehát ezeket inkább.

Mandarinfa egy dél-kaliforniai kertben

Édes, egészséges

A mandarin bár nem rendelkezik kiemelkedően magas beltartalommal, azért élettanilag is kedvező hatású a finom íz mellett. C-vitaminban bővelkedik (30mg/100g), tartalmaz említhető mennyiségben káliumot, kalciumot és magnéziumot, víztartalma közel 90%, kalóriaértéke pedig 100 grammra vetítve nagyjából 50 kcal. 

Mandarintermesztés házilag

Elsőként le kell szögezni, hogy aki azért ültetne mandarint, hogy később a saját fájáról csemegézzen, az jó eséllyel csalódni fog, a házi magvetés ugyanis többnyire termőre nem forduló növényt eredményez, persze ettől még a mandarinfácska tetszetős, egzotikus házikedvenc lesz. Magról nevelve a termés - mely ugye nem garantált - csak 4-5 év múlva várható, oltvány esetében ez az idő csupán három év, a siker pedig szinte biztos, de míg magot egyszerűen és ingyen szerezhetünk, addig az oltványért kertészetekbe kell mennünk..

A mandarin neveléséhez első lépésben magra van szükség, ezt bármely magos gerezdből kinyerhetjük. A hajtatáshoz szerezzünk általános termő-, vagy virágföldet, ezt porciózzuk kisebb edényekbe, majd ezekbe kerülhetnek a magocskák. (Ne a kertből hozzunk be pár ásónyi földet, ebben ugyanis fertőzések, kártevők lehetnek.) Mivel nem evidencia, hogy minden magból növény indul meg, legalább 5-10 maggal próbálkozzunk rögtön. A keltetőedényeket helyezzük el az ablakba, napos, meleg helyre. Kis szerencsével pár hét múlva apró hajtások bújnak majd elő, de legyünk türelmesek, a kihajtás a mandarinnál nem gyors mutatvány. 

Mikor a kis növényke már két-három levéllel is rendelkezik, körültekintően ültessük át egy nagyobb edénybe, olyanba, aminek lyukas az alja, mert az alul megálló pangóvíz könnyen gyökérrothadást idézhet elő, ez pedig végzetes a mandarin számára. A fejlődő növénynek sok napfényre lesz szüksége, legalább napi nyolc órán keresztül süsse a Nap, ezt tavasztól egyre könnyebben biztosíthatjuk a csemetének. A mandarinfa rosszul tűri a hideget, 15 Celsius fok alatt nem érzi jól magát! Az öntözést nem kell túlzásba vinni, amennyiben a talaj felső rétege kiszáradt, nedvesítsük a növény földjét. Tápanyag utánpótlást évente elegendő egy-két alkalommal megejteni, nem kell feltétlen mesterséges tápoldatokat használni, az érett komposzt is kiváló a célra. A növekedéssel párhuzamosan időről-időre költöztessük mandarinunkat nagyobb cserépbe.

Fiatal mandarinfa csemete

Rokonság

A narancs és a mandarin nem csak rokonok, de még "gyermekük" is van, kettejük keresztezéséből jött létre ugyanis a klementin, ami kisebb a narancsnál, és savanykásabb a mandarinnál, viszont általában teljesen magtalan. Érdekes családtag még a távolabbi rokonként számon tartott kumquat, ami Kínában honos, külsejében emlékeztet a mandarinra, de egészen apró méretű. A kumquat belseje savanyú, a héja viszont édes, így egyben szokás fogyasztani, de aszalva is kínálják gyakran. 

 Képek: innen, innen, és innen, a mandarincsemete a szerző fotója.

A karácsony egyik sarokköve a karácsonyfa, szép, formás, dekoratív fenyő nélkül nincs igazi ünnepi hangulat, amelyik házban pedig kisgyermekek is vannak, ott a díszes fa valóban a fő ünnepi atmoszféra teremtő. Mindebből következően értelemszerűen mindenki a legszebb fa kiválasztására, megszerzésére törekszik, a fenyővadászat azonban nem mindig egyszerű játszma, a tökéletes végeredményhez fel kell vérteznünk magunkat alapszintű fenyőtudománnyal, és be kell vetnünk pár trükköt, praktikát. Ezekről fog szólni ez a poszt!

A karácsony egészen a szenteste elérkeztéig javarészt egy nagy rohanás, így feltételezve, hogy most senki nem időmilliomos, tömören, röviden veszem végig a legfontosabb dolgokat, ugorjunk is a téma közepébe! Szögezzük le azt is, hogy most a vágott fenyőkről lesz szó, a dézsás, élő fenyőkről egy korábbi bejegyzésemben értekeztem.

Milyen fák vannak, miből lehet válogatni?

A honi árusoknál a kínálat gerincét három fafaj alkotja, nagyobb árudákban, kertészetekben olykor előfordulnak más típusú, egzotikus, ritkább fenyők is.

A közönséges luc (Picea abies) a leggyakoribb, legelterjedtebb karácsonyi fenyő, formája, illata klasszikus, az ára mérsékelt, tűleveleit azonban hamar elveszti, még a frissen vágott példányoknál sem lehet két hétnél további dekoratív megjelenéssel számolni. Ha nem tervezünk hosszú időre a fenyővel, és sok pénzt sem szánunk a dologra, akkor a luc lesz a nyerő. 

Az ezüstfenyő (Picea pungens) a lucnál drágább, elegánsabb, általában tömöttebb és izgalmasabb színvilágú, de a nevével ellentétben általában nem ezüstös, hamvas színű. Az ezüstfenyő tűlevelei tartósabbak a lucénál, még január derekán is magas díszítőértékkel rendelkezik majd, de ugyanolyan szúrós, mint a luc.

A nordmann fenyő (vagy jegenyefenyő, Abies nordmanniana) kifejezetten trendi, ennek megfelelően árban is vezető, megjelenése kissé elüt a megszokott karácsonyi fától, épp ezért divatos és kedvelt. A nordmann fenyő szintén nagyon tartós, leveleit sokáig megtartja, ráadásul nem szúr, ez kisgyermekes háztartásoknál fontos lehet. 

A nordmann fenyő puha tűlevelei. 

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a luc/ezüst/nordmann hármason kívül akad még fa, ezek azonban nem minden árusnál kaphatóak, de a különlegességre vágyók biztosan megtalálják őket. A különlegesebb fák a következők lehetnek:

Feketefenyő (Pinus nigra) - Dél-Európában, a Balkánon és Kisázsiában honos, kedvező árú, tartós fa, tűlevelei a szokásosnál sötétebbek és hosszabbak

Közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) - észak-amerikai származású, vágott faként kivételesen tartós fenyő, tűlevelei dörzsölésre narancsos illatúak

Közönséges erdeifenyő (Pinus silvestris) - nálunk is honos, jó lombtartó képességű, ám alacsony díszítőértékű fa, tűlevelei hosszúak

Közönséges jegenyefenyő (Abies alba) - a nordmann fenyő rokona, hazánkban megtalálható kis számban, de nem honos faj. A nordmann-nál alacsonyabb díszítőértékű, karácsonyfaként csak elvétve kínálják

Szerb luc (Picea omorica) - balkáni eredetű fenyő, a közönséges luc rokona, ám annál díszesebb, és leveleit is tovább megtartja. A közönséges lucnál drágább, és egyelőre az árusoknál ritka.

Hol vásároljak?

Karácsonyfát alapvetően két helyen, kertészeti árudában és utcai árusnál lehet beszerezni. Általánosságban a kertészetek fái megbízhatóbbak, gondosabban szelektáltak, de természetesen az utcai standokon is találni bőven szép, mutatós példányokat. Lusták, vagy krónikus időhiányban szenvedők akár online is vásárolhatnak, házhozszállítással. Bárhonnan is szerezzük be a fát, emlékezzünk arra, hogy a vágott fenyők 99%-a mezőgazdasági termesztésből származik, így vásárlásukkal nem az erdők pusztulását támogatjuk, egyszerű termesztett haszonnövényekről van szó. A származást illetően aggodalomra legfeljebb az adhat okot, ha az árus láthatóan nem tapasztalt kereskedő, a kínálata pedig csupán pár példányból áll.

Hogyan válasszak fát?

A "hol"-nál sokkal fontosabb a hogyan, hiszen a vágott fenyő nem egyszerű darabáru, hatalmas különbségek lehetnek az egyes példányok között. Ami megkeserítheti a karácsonyi hangulatot, az a gyorsan leveleit vesztő, nem egyenletes ágrendszerű, görbe törzsű, vagy egyéb minőségi hibával rendelkező fa, mindezen problémákat a vásárlásnál tudjuk kiszűrni, ezért lényeges, hogy ne kutyafuttában vásároljunk, szánjuk fél-egy órát a műveletre, ezzel sok későbbi bosszúságtól menthetjük meg magunkat.

A fa szárazságát, vagyis levélhullatásra való hajlamát egy egyszerű, feltűnés nélkül elvégezhető teszttel ellenőrizhetjük. Hajlítsuk meg a tűleveleket ujjbeggyel, majd engedjük el hirtelen. Ha a levél "kirúgja" magát, visszapattanva kiegyenesedik, akkor jó lesz, ha kettétörik, nem áll vissza, akkor száraz a növény, és leveleit nagyon hamar elveszti majd. Hasonlóan hasznos az ütögetőpróba, ilyenkor a törzset megmarkolva, a fát egyenesen tartva csapjuk párszor erősen a földhöz, ha peregnek a levelek, akkor baj van, ellenkező esetben jó lesz. A törzset is ellenőrizzük, az a jó, ha teljes hosszában egyenes, függőleges pozícióba állítva a törzs alsó részét is szemrevételezzük, itt elég egy kis feltűnés nélküli görbület, és máris pokoli nehéz lesz egyenesre faragni a tartóba! A fát forgassuk is körbe, a tömött, egyenletes ágrendszerű fa a tökéletes, az egyik oldalon hiányos ágrendszer pedig nem tragédia akkor, ha a fát sarokba, szorosan a fal mellé tervezzük állítani, ilyenkor egy kis alkudozás is beleférhet! 

Nem minden árus nézi jó szemmel a hosszadalmas, feltűnő vizsgálódást, ennek lehet az is az oka, hogy az egész napos kinti ácsorgástól, és vevők tömegeitől kissé elfáradt, de olykor a szigor az áru gyengébb minőségét hivatott palástolni. Mindenesetre az előre csomagolt, kérésre sem kibontható fáktól tartózkodjunk, főleg az utolsó egy-két napban próbálnak így megszabadulni az árusok a nyakukon maradt gyengébb példányoktól. 

Hasznos apróságok, tippek

Bödőcs Tibort idézve a karácsonyfát a Jézuska hozza, a fatalpat viszont a sátán, amiben annyi igazság van, hogy a törzs méretre farigcsálása idegtépő feladat, főleg 24-én, mikor ezer más teendő is akad. Időt és nyugalmat spórolunk magunknak, ha a vásárláshoz a talpat is visszük, némi apróért a legtöbb helyen kézzel vagy géppel méretre vágják a fenyő csonkját. Szintén ne akarjuk megtakarítani a becsomagolás párszázas költségét, a hálóval, madzaggal összefogott fa sérülésmentesen, egyszerűen szállítható, és a tárolása is könnyebb lesz. Apropó, tárolás. A megvásárolt fát semmiképp ne a lakásban helyezzük el az ünnepi estéig, lehetőleg hűvös helyen várja a feldíszítést. A fény már nem számít,  hiszen a vágott fenyő már nem élő növény, de az alacsony hőmérséklettel késleltethetjük a kiszáradást. A fa tartóssága fokozható, ha tárolás közben nyirkos újságpapírral burkoljuk, és nejlonfóliával lazán betekerjük, erre azonban csak hosszabb tárolás esetén van szükség, az ünnep előtt pár nappal megvásárolt fánál ez nem szükséges.

Faápolás a lakásban

Bár a vágott fenyő már nem él, meghálálja a vízzel töltött talpat, melyből még egy ideig tud nedvességet felvenni, így kiszáradása ilyen módon késleltethető. A fenyőt a felállítást követően nedvesíteni, vízzel permetezni már nem szükséges, ráadásul ez az elektromos égősorok miatt balesetveszélyes is lenne. A fa környezetében  vizes edénnyel, tálcával párásítani nem szükséges, ez már sokat nem számít a fának, de az elektromos vezetékek, elosztók miatt szintén veszélyes. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.