Megyeri Szabolcs kertész blogja

A pisztácia tipikusan az a gyümölcs, aminek a termését mindenki ismeri (és a legtöbben szeretik is), a többség viszont nem tudja, hogy mi fán terem (pedig tényleg fán), növényként pedig tényleg kevesen látták. Ezen próbálok most segíteni, az alábbiakban fény derül arra, hogy hogy is néz ki valójában a pisztáciafa, ráadásul pár érdekes adat is előkerül erről a közkedvelt rágcsálnivalóról!

Pisztácia alatt a szömörcefélék családjába tartozó Pistacia vera-t értjük, mely távoli rokonságban áll például a kesudióval vagy a mangóval. A pisztáciafa egy legfeljebb 10 méterre növő lombhullató fa, lehajló ágai sokszor támasztást igényelnek. Nem csupán gyümölcstermőként, díszfaként is ismert dekoratív megjelenése miatt. 

Pistacia vera

A pisztácia az igazán ősi kultúrnövények közé tartozik, régészeti leletek alapján már i.e. 7000-ben is ismerték, fogyasztották, például a mai Törökország területén.

A pisztácia eredeti élőhelye Ázsia és Kis-Ázsia, őshazája a mai Szíria, Afganisztán, és főleg Irán területe, de manapság már a mediterrán országokban is termesztik, elsősorban Olaszországban. A pisztácia az Egyesült Államokba is eljutott, mégpedig Franciaországból, 1875-ben. Negyedszázaddal később már bejegyzett haszonnövényként tartották számon Kaliforniában, ahol a mai napig hatalmas pisztáciaültetvények vannak.

Pisztáciafa ültetvény

A pisztácia jellemzően magas ára a közeljövőben csökkenhet, mert Irán újra beléphet az európai piacra. A világ pisztáciatermelésének mintegy háromnegyedét ugyanis Kalifornia és Irán adja, de utóbbi ország bizonyos megkötések miatt jó ideje csak Kína és India felé tudta értékesíteni terményét, holott minden vélemény szerint az iráni pisztácia ízletesebb, mint az amerikai. A nemrégiben megváltozott szabályozások miatt a perzsa pisztácia újra ellepheti az európai boltokat, így az ár is valószínűleg csökkenni fog. A vázoltakról bővebben ITT olvashatnak.

A pisztácia nem csupán ízletes pörkölt/sózott ropogtatnivaló, hanem sütemények, fagylaltok, desszertek gyakori alkotóeleme is. Nem csupán különleges íze miatt kedvelt, hanem azért is, mert az ételeknek szép, élénkzöld színt biztosít!

A még éretlen termés

A pisztácia csonthéja nem a pörkölés során nyílik meg, ez egy természetes folyamat, mely egyben az érést is jelzi. Minél zöldebb a héjban ülő mag, annál magasabb az olajtartalma, vagyis annál értékesebb beltartalommal bír. A mag színe egyébként a sárgától a sötétzöldig terjedhet.

A pisztáciafa nem sieti el a termés meghozatalát, az első fogyasztható magokra 6-8 évet kell várni, de a teljes hozamkapacitást csak jellemzően 15-20 év után érik el. A kifejlett fa átlagosan 8-10 méter magas, és évente nagyjából 20-50 kilogramm termést hoz. Érdekesség, hogy a pisztáciafák sokszor kétéves ciklusokban váltogatják a hozam mennyiségét, az egyik évben kevesebbet, a másikban jóval többet teremnek.

Pisztáciafa csodás őszi lombszínnel

A pisztácia magja kifejezetten jótékony hatású az egészségre, gazdag antioxidánsokban, E-vitaminban, riboflavinban, niacinban, B6-vitaminban, az ásványi anyagok közül bőségesen tartalmaz kálciumot, cinket, magnéziumot, rezet, káliumot. Egyes leírások szerint hatékony rákmegelőző, koleszterincsökkentő, és gyulladáscsökkentő, a nép gyógyászatban a fogínybetegségek ellenszereként is számon tartják. 

Mostanra már biztos sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy a pisztácia termeszthető-e nálunk? Nos, a válasz sajnos nem, a pisztácia ugyanis rossz fagytűrő, nem tolerálja a párás klímát, a nedves közegre rothadással reagál, fény-, és melegigénye magas, ráadásul konténerben nem fejlődik megfelelően. Szaporítása magról történik, megfelelő vetőanyag beszerzése után természetesen meg lehet próbálkozni a csíráztatással, neveléssel, azonban a siker esélye kicsi, termőre pedig nem fog fordulni a fa. Pisztácia helyett ugyanakkor számos egyéb egzotikus gyümölcstermő közül válogathatnak az érdeklődők ITT.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az időjósok remek időt ígérnek a mostani hétvégére, de időjárás jelentéseket sem kell olvasni ahhoz, hogy lássuk, hét ágra süt a Nap! Ha pedig így van, akkor irány a kert, és bár ültetni még korai, van olyan teendő, ami éppen időszerű, ez pedig a szerszámok listába vétele, tisztítása, javítása, vagy esetleg cseréje. 

Miért fontos a szerszámokkal bíbelődni? Talán álnaiv a kérdés, hiszen mindenki tudja, hogy nem létezik hatékony és célravezető kerti munka jól megválasztott és jó állapotú szerszámok nélkül. Azért érdemes még az első kapavágások előtt egy-két hónappal rovancsot tartani az eszközök között, mert rémesen idegesítő lesz, ha a munka megkezdésekor derül ki, hogy használhatatlan az ásó, foghíjas a gereblye, törött nyelű a lapát, meg se moccan a fűnyíró, és így tovább. A tavaszi szerszámreparálás mikéntje attól is függ, hogy az ősz végén szépen eltettük-e szabályszerűen az eszközöket, vagy most kell összekukázni a kapát, ásót a kert végéből, az avar alól. Természetesen mindenre van megoldás, legrosszabb esetben az új dolog vásárlása, sokszor azonban egy kis felfrissítés is bőven elég. Lássuk is, hogy mikről lehet szó!

Kezdjük a fém részekkel a munkálatokat. Az első lépés a tisztítás, a felületeket mossuk le, majd egy erős gyökérkefével vakarjuk le az esetlegesen ott ragadt szennyeződéseket. A rozsdafoltokat drótkefével tüntethetjük el. Rozsda ellen egyébként számtalan érdekes tipp kering, kisebb rozsdafoltok esetén akár ezek is kipróbálhatóak. Gyakran említik például a tömény ecetben való áztatást, a sós citromlével való kezelést, a szódát, vagy a kedvencemet, a kólát, ami egy ismerősöm szerint a rozsdás biciklialkatrészek csodás felújítója egy órás áztatás után. A súlyosan átrozsdásodott tárgyakkal viszont ne kísérletezzünk, vásároljunk helyettük újakat.

Ásó, kapa esetén fontos az élesség, az egyenes felület, így a csorbát köszörüljük ki, jobban mondva kalapáljuk ki. Ha üllő nincs a háznál, egy balta tompa fele is megteszi, de bármilyen masszív, vízszíntes felület alkalmas. A rögtönzött kovácsmunkához egy erősebb kalapács szükséges, a többi ösztönösen jönni fog. Az élezés se maradjon el, bevizezett köszörűkővel állhatunk neki, tapasztaltabbak a flexet is bevethetik.

Ékeléses rögzítés. Megteszi, de nem örök életű megoldás

A fanyeleket vizsgáljuk át, mérjük fel, hogy bírni fogják-e az új szezont? Amennyiben a nyél repedt, túlságosan korhadt, inkább cseréljük, nem érdemes egy olyan eszközzel dolgozni, ami bármelyik pillanatban kettétörhet. A nyél rögzítése, főleg az öregebb, örökölt eszközöknél gyakran csupán szeg, jó ötlet ezeket facsavarra cserélni, erősebbek. A fanyeleket mossuk le, dörzsöljük át mosogatószeres vízzel, majd finom csiszolópapírral tüntessük el a szálkákat. Különösen fontos a balta vizsgálata, ez a legsúlyosabb, ezért a legbalesetveszélyesebb eszköz, sose lötyögjön, járjon le a feje. Ha nem rögzül biztosan a nyélen, és nem is tudjuk megszorítani, inkább vásároljunk újat, a legjobbak az egy idomból készült balták, ezekkel sosem lesz ilyen gond. Sok újabb, márkás szerszámnak műanyagból készül a nyele, ezek különösebb karbantartást nem igényelnek, egy meleg vizes, mosószeres lemosás bőven elegendő.

Az ilyen javítás kimondottan balesetveszélyes

Szinte minden hobbikertész egyetért abban, hogy a metszőolló az egyik, ha nem a legfontosabb kerti szerszám, ezért ennek az állapota különösen lényeges kérdés, főleg, hogy tavasszal jó eséllyel sokat fogjuk használni. A metszőollónak mindig kifogástalanul élesnek kell lennie, a pengéknek pedig szorosan kell záródniuk. Élezni fenőkővel, vagy drágább, de hatékony, külön erre a célra készült szerszámélezővel is lehet. A metszőolló rugója is kardinális kérdés, a márkásabb daraboknál ez cserélhető, ami rövid úton megoldhatja a gondokat. A vágóéleket összeszorító csavart húzzuk meg, hogy precíz lehessen a vágás. A spirálrugókat elég kis kefével megtisztítani, ha szennyezettek, a lemezrugóhoz a petróleumos áztatás ajánlott. A metszőollókról korábban ITT írtam bővebben, érdemes elolvasni!

A kéziszerszámok mellett majdnem minden kertben vannak motoros gépek is, például fűnyíró, szegélynyíró, rotációs kapa, vagy egyéb gépek. Érdemes ezeket idejekorán beindítani, próbaképpen beüzemelni, hogy ne akkor derüljön ki, hogy nem működik a fűnyíró, amikor már nyírni kéne a füvet. Ezek a berendezések ugyanakkor veszélyesek lehetnek, javításukhoz szakértelem szükséges, amennyiben ilyennel nem rendelkezünk, ne próbáljuk Mekk Mester módjára mi magunk megreparálni, a szakszerűtlen javítás balesetveszélyes lehet, és végül többe kerülhet pénzben is, mintha rögtön a szervizbe vittük volna. Apróbb ellenőrzéseket persze elvégezhetünk, vizsgáljuk át például az elektromos gépek vezetékeit folytonossági hibák után kutatva, de a fűnyíró, vagy a szegélynyíró pengéjét is megélezhetjük házilag, persze szigorúan áramtalanított helyzetben.

A rendbe szedett szerszámsereget persze el is kell szállásolni valahol, ezért fordítsunk időt és energiát a jól kezelhető, átlátható, biztonságos tárolásra. Ha eddig nem tettük, jelöljünk ki az eszközöknek egy fedett, ideális esetben zárható helyet, ahol sem illetéktelenek, sem gyerekek nem férnek hozzájuk. Munka után mindig szedjük össze a szerszámokat, és legalább egy öblítéssel tisztítsuk meg azokat, majd rakjuk a helyükre. Az alábbi galériában praktikus, olcsó, és szemrevaló tárolási ötleteket találhatnak!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az elmúlt hetek vitathatatlanul legizgalmasabb közéleti témája a Családok Otthonteremtési Kedvezménye, közismert nevén a CSOK. Ezt a régi-új támogatási elemet bemutatni bővebben nem is kell, egyfelől mivel aki nem a Holdon él, a közelmúltban biztos sokmindent hallott már róla, másfelől a dolog még alakul, így a megszilárdult konkrétumok még váratnak magukra. Ami azonban bizonyos, hogy a CSOK folyományaképpen a következő hónapokban sokan fognak belevágni családi ház építésébe (az első igénylők már a napokban megkapják a kiutalt összegeket), ha pedig családi ház épül, akkor ott kert is létesül. Itt ér össze a CSOK és a kertészet, hiszen a kertes ház egyik fő előnye a nevében is szereplő kert, és mivel zömében új házak épülnek majd a csokos pénzekből, a nulláról felépített kertek is meg fognak szaporodni ebben az évben.

A kertépítés témaköre természetesen óriási, még egy kisebb részegységét sem lehetne egyetlen bejegyzésben megtárgyalni, ugyanakkor vannak olyan praktikus, kezdőknek nem teljesen egyértelmű tanácsok és praktikák, amik megkönnyíthetik a kertépítést. Ezekből szedtem össze most egy csokorravalót, ezek persze inkább a tájékozódáshoz, a kertépítéssel való ismerkedéshez nyújtanak mankót, de ahogy haladunk előre a tavaszba, ami többek közt építkezési és kertépítési szezon is, többször fogok jelentkezni hasznos kertépítési tanácsokkal! 

Fát lakásban tartani? Micsoda ötlet ez már? Ez csak akkor egetverő szamárság, ha a klasszikus fákra, a tölgyre, a dióra, a nyárfára, és társaikra gondolunk, mert ezek tényleg nem nevelhetőek bent, de persze az ilyen habókos ötletekhez is akad alany bőségesen. Az elképzelés tulajdonképpen annyira nem is bizarr, hiszen a faforma merőben elüt a megszokott szobanövényi képtől, és egyébként is sokan tartanak a méretesebb szobákban terebélyes növényt, például nagyra nőtt pálmaféléket. Innen már csak egy lépés a szobafa, ami biztosan feldobja a helyiséget, kitöltheti a felesleges, nem használt tereket, remekül illeszkedhet a belső tér hangulatához, és kielégítheti az extravagáns növények iránt rajongók vágyait. Mostanra már biztosan mindenki nagyon vágyakozik egy benti fára, nézzük is, hogy mik a lehetőségek. Megjegyezném, hogy a felsorolásba belevettem azokat a növényeket is, melyeket balkonra, teraszra lehet ajánlani, hiszen ezek a területek is még bőven a lakáshoz tartoznak, így a balkonfák mindenképp illenek a sorba.

Következzenek először a már jobban ismert, elterjedtebb alternatívák. Mediterrán atmoszférát csempészhet a lakásba a dracéna (Dracaena marginata), ami külalakjával a tengerparti pálmafákat idézi, így kiváló kiegészítője lehet a délies stílusban berendezett szobáknak. Dracénát kis túlzással minden sarkon kapni, és ugyan főleg a kisebb 30-40 centiméteres példányok az elterjedtek, nem nehéz találni másfél-két méteres egyedeket sem, a svéd lakberendezési áruházban például szinte mindig kapni. A dracéna ideális szobafa, mert fényigénye alacsony, a közvetlen napsugarakat nem is kedveli, tartása pedig egyszerű, kezdőknek sem jelent kihívást. 

A dracéna szívós és dekoratív

A majomfa (Crassula ovata) még délebbre vezet hangulat terén, ez a pozsgás már a sivatagok, pampák világát hozza, megjelenése nagyon egyedi, dús, húsos leveleivel és vastag törzsével azonnal vonzza a tekintetet. A majomfát gyakran majomkenyérfa néven említik, utóbbi azonban egy teljesen más növény, így maradjunk kenyér nélküli névnél, de hívhatjuk még pozsgafának, vagy crassulának is. A majomfa vízigénye kicsi, fényigénye közepes-nagy, mérsékelten árnyékolt szobákban, irodákban is szépen megél, nevelése egyszerű. Sajnos a majomfa lassan nő, maximális mérete akár egy-másfél méter is lehet, ezt azonban évtizedek alatt éri csak el, az alábbi példány például kereken 30 éves. 

A vadkakaó (Pachira aquatica), vagy parti pocsolyafa Dél-Amerikából érkezett, fő különlegessége a három szárból álló, összefonódó törzse. A vadkakaó elméletben gyorsan nő, és akár 2-3 méteres is lehet, ezért lakásba csak óvatosan szokták ajánlani, ezzel szemben az alábbi példány kicsit több, mint egy éve lakik egy ismerősömnél, ez idő alatt pedig pár centit nőtt mindössze, de természetesen sok múlik a szakszerű tartáson, a képen látható példánnyal sok gond akadt. A vadkakaó nem túl igényes, a tűző sugarakat nem, de a sok fényt kedveli, öntözni pedig gyakran kell, sőt, leveleit spriccelve párásítsuk is, a száraz levegő ugyanis nagy ellensége. 

A füge már nem számít különösebben egzotikus növénynek a hazai kertekben, azt viszont talán nem mindenki tudja, hogy a füge a balkonon, dézsában is nevelhető, ráadásul ha elég védett az erkély, egész télen kint is maradhat. Egy csodás, teraszon élő fügéről van egy bő két perces videóm is, nézzék meg mindenképp!

Nincs kertje, de szeretne gyümölcsfát, például barackot, nektarint tartani? A dolog egyáltalán nem kivitelezhetetlen, és nem olyan öszvérmegoldásról van szó, miszerint a fa dézsában kezdi a pályafutását, hogy aztán felnőve a kertbe kiültetve díszelegjen tovább, hanem kimondottan dézsás fáról beszélek. A különböző kisméretű díszőszibarack fajok kiváló választások akkor, ha rendelkezésre áll egy közepes vagy nagyobb méretű napos, meleg fekvésű erkély. Ezek a gyümölcstermők bőséges terméssel hálálják meg a gondoskodást, és teljesen elmossák a határokat a dísz-, és haszonnövények között. 

Prunus Persica 'Bonansa', vagyis a balkonra való barack!

A különböző pálmafélék régóta divatosak a lakásokban, ezek azonban nem bírják a hideget, így legfeljebb tavasztól a nyár végéig maradhatnak kültéren. Létezik azonban olyan télálló pálma is, ami akár minusz 20 Celsiusig is állja a sarat a fagyokkal szemben, ez a típus akkor jöhet nagyon jól, ha szeretnénk egy pálmát kifejezetten a balkonra (mert nyáron nagyon jó hangulata van) azonban télen nem tudjuk bevinni a lakásba, például helyszűke miatt. A Trachycarpus fortunei télálló pálma pont ebben az esetben jön jól, a fenti kitételeket ugyanis maradéktalanul teljesíti, termetes, mediterrán jellegű megjelenésével pedig jól dekorálja a teraszt, balkont. A téli pálmáról mozgóképem is van, kattintsanak rá!

A fikusz sem újdonság a lakásokban, a csüngőágú fikusz (Ficus benjamina) azonban nem hagyható ki jelen felsorolásból, hiszen abszolút faformájú, két méteresre is megnövő szobanövény, ami mindenképpen benti teleltetést igényel, ugyanis 10-15 Celsius alatt nem érzi jól magát. A csüngőágú fikuszt nem ajánlatos pakolgatni, a helyváltoztatást ugyanis rosszul tűri, találjuk meg neki a megfelelő helyet, és aztán hagyjuk is ott. Ez a fikusz a betegségekre nem fogékony, viszont kényes a megfelelő körülményekre, így a kevés fényre, a túl sok, vagy túl kevés öntözésre, nem tolerálja a huzatot és a gyakori hőmérsékletváltozást. 

Ficus benjamina

Ha benti fákról van szó, akkor mi mással lehetne zárni a sort, mint a citrusfélékkel. A citrom, a mandarin, a narancs mind sikerrel nevelhetőek a lakásban, sőt, különösen a citromnak már régi hagyománya van vidéken, de rengetegen nevelnek magról nevelt mandarint és narancsot is. Ezek a gyümölcsfák jól érzik magukat a lakásban, nyáron kiköltözhetnek a teraszra, balkonra is, ha pedig termőre fordulnak, különösen díszesek lesznek! A citrusfélék tartása nem ördöngösség, különleges igényeik nincsenek, szakszerű metszésüket pedig hamar meg lehet tanulni.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A tél második felében már mindannyian epekedve várjuk a tavaszt, lassan betelik a pohár az állandó hideggel, a rövid nappalokkal, a latyakkal, és a tél egyéb nyavalyáival. Ebben a türelmetlen időszakban kifejezetten nyugtatóak, a szemnek és léleknek roppant kedvesek azok a növények, melyek már most is virágzásnak indulnak, szépségükkel feldobva a tél utolsó heteit. Az alábbiakban két ilyen csodás vadvirágról lesz szó, azért éppen kettejükről, mert sok hasonlóságot mutatnak. Mindkettő átlagon felüli szépséggel bír,  egyaránt korán borulnak virágba, megtalálhatóak a természetben is, de mindkettő védettséget élvez, ugyanakkor mindkettőnek léteznek a kiskertekbe szabadon ültethető változatai. Le is rántom a leplet, a hóvirágról és a hunyorról következik egy-egy rövid kedvcsináló leírás! 

Pirosló hunyor

Kisvirágú hunyor

A hóvirágnál kevésbé közismert tavaszhozó virág a hunyor melynek több fajtája kora tavasszal nyílik, azonban egyes változatai már a tél derekán is megteszik ezt. A hunyor (Hellaborus sp.) valójában egy nemzetség neve, melyben kéttucatnyi faj található, ezek közül három nálunk is őshonos. Az illatos hunyor (H. odorus) fő jellegzetessége egyértelmű, élőhelye a Dunántúl déli része, a Mecsek környéke, természetjárók zöld, zöldessárga, gyakran bókoló virágáról ismerhetik meg, akár a hó alól kikukucskálva. Télizöld növény, vagyis leveleit csak tavasszal veszti el, mikor az újakat hozza. A pirosló hunyor (H. purpurascens) a legsötétebb virágú a három közül, a szirmok belseje zöldes-bíbor árnyalatú, de inkább csak március elejétől látható teljes pompájában. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben található meg. A kisvirágú hunyor (H. dumetorum) a Dunántúl nyugati részén és a Dunántúli középhegységben honos, virágait már januártól megcsodálhatjuk. Ami közös minden hunyorban, hogy minden részük erősen mérgező, és a három eddig említett faj ráadásul még védett is, tehát duplán ajánlatos nem leszedni őket, látványukban csak gyönyörködni illik, illetve csodás fotómodellek, főleg amennyiben egy kis hó is akad körülöttük.

Fekete hunyor

Akiknek megtetszettek a hunyorok, azoknak jó hír, hogy a védetteken kívül több fajta áll még rendelkezése kerti tartás céljából (így például a büdös, a keleti, vagy a fekete hunyor). A hunyorok egyöntetűen a humuszos, üde talajt kedvelik, és igen kedvező számukra a meszes közeg, ami Magyarországon általában rendelkezésre áll, tehát az átlagos kerti földbe különösebb talajjavító előkészület nélkül telepíthetőek. A hunyor mellett szól az is, hogy kimondottan igénytelen növény, ami különleges megjelenésével együtt könnyen a tavaszi kertek slágerévé teheti, ráadásul virágaik gyakran 3-4 hétig díszlenek. Vadvirágos, természetes, erdős hatású kertrészletek megalkotásakor egyenesen nélkülözhetetlen, de akkor is melegen ajánlott az ültetése, ha az év minél korábbi szakában virágos kertet szeretnénk. A hunyor telepítése pár hét múlva aktuális, a kora tavaszi kihelyezésnél vegyük figyelembe, hogy a nedves, nyirkos talajt kedvelik, a legjobb helyen cserjék félárnyékában lesznek. 

Hóvirág a kertben!

A hunyornál sokkal ismertebb és kedveltebb a hóvirág, mely csüngő virágaival, ártatlan, bájos megjelenésével az egyik örök közönségkedvenc vadvirág. A hóvirág hamarosan bontja szirmait, a frissen leesett hóval együtt pedig remekül mutat, érdemes tehát akár már mostanában hóvirág vadászatra indulni, ami természetesen csak a nézegetést, fotózást szabad, hogy jelentse, ugyanis a hóvirág védett. 

A védettségről

 

2005 augusztusában a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet módosításával életbe lépő 13/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet értelmében a vadon élő hóvirág (Galanthus) "természetvédelmi  szempontból jelentős növényfajjá" lépett elő, vagyis a növény leszakítása, de hagymáinak kiásása is tilos. Az oltalom három fajra vonatkozik, ezek közül a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) őshonos Magyarországon, a  pompás hóvirág (Galanthus elwesii) és a redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) pedig előfordulnak nálunk. A védettség oka egyébként a nagy arányú felszedés volt. Az sem tesz jót az állománynak, ha túrázók, vagy nyugdíjukat virágárusítással kiegészíteni kívánó nénikék szakítják le a virágokat, de az igazi gond a tömeges kitermelés volt. A hóvirág hagymája keresett cikk, elsősorban Hollandiában, "élelmes" vállalkozók pedig sokszor munkagépekkel kotortak ki hatalmas hóvirág telepeket, hogy aztán a hagymákat jó áron eladják. Jellemző, hogy ilyenkor a szebb, egészségesebb példányokat, telepeket tizedelték meg, így a maradó satnya állományból kifejlődő utódnemzedék is gyengébb minőségű lett. Ez a folyamat a teljes hazai hóvirág-populáció minőségromlásához vezetett, a telepek degenerálódtak, genetikai diverzitásuk (sokféleségük) csökkent. 

A hóvirág kifejezés valójában nem egyetlen növényt jelöl, hanem az amarilliszfélék családjába tartozó húsz fajból álló nemzetséget jelenti, ezek közül négy található meg hazánkban. Ezek a pompás (Galanthus elwesii), a redőslevelű (Galanthus plicatus), a levantei (Galanthus fosteri), és a kikeleti hóvirág. Utóbbi, vagyis a Galanthus nivalis az, amelyik a többiek közül egyedüliként őshonos Magyarországon, és egyben védett fajnak számít. A kikeleti hóvirág eszmei értéke tövenként tízezer forint, szedése, gyűjtése nem megengedett, még akkor sem, ha kertekben nyílik. 

További hóvirág érdekességek az alábbi rövid videóban!

A hóvirágok szerelmeseinek azonban nem szabad elkeseredniük, kedvencüket tarthatják, nevelhetik a otthon is, a védetteken fajokon kívül ugyanis a többi típus a kertekben szabadon ültethető. Aki tehát szeretne saját hóvirágot, kertészetben vásárolhat ellenőrzött forrásból származó hagymát, melyet kora ősszel lehet elültetni a kertben, vagy egy cserépben, így ehhez most már késő, de bő fél év múlva nyugodtan lehet próbálkozni. Amennyiben lakásban neveljük, az elültetett hagymákat az első hajtások kibújásáig sötét, hűvös helyen kell tartani, ezután világosabb területre telepíteni, de arra ügyelni kell, hogy a növény a hideget szereti, ezért a balkonon, vagy a külső ablakpárkányon fogja jól érezni magát. Kiültetéskor, vagy a hagymák kerti telepítésekor lombok alatti félárnyékos helyet válasszunk nekik, amit pár hónap múlva már virágzással fognak meghálálni. Ültetés után több dolgunk nincs, öntözni sem szükséges a növényt, hiszen a hagymák minden tápanyagot tartalmaznak. A hóvirág január vége, február és április között virágzik, májusra hozza meg termését, majd visszahúzódik a földbe, és a következő ősszel indulnak meg újra a hajtások. Szerencsés esetben gyorsan terjeszkedő, pár éven belül nagy teleppé fejlődő hóvirág-kolóniát kapunk, mely minden tél végén fel fogja dobni kedélyállapotunkat, és saját bejáratú tavaszjelzőként működik majd.

A vadvirágos kertet kedvelők ITT találhatnak ültetnivalót!

Képek:  innen, innen,  innen, és innen.

Földönkívüli növények márpedig léteznek, persze egyelőre nem egy másik bolygón fedeztek fel a tudósok életet, hanem a mi földi növényeink jutottak messzire, ráadásul már többször, többféle céllal. A földönkívüli növénynevelés célja világos, az emberiség előbb-utóbb vagy kényszerűségből, vagy kíváncsiságból elindítja a távoli bolygókat célzó expedíciókat, a növényeknek pedig ebben a folyamatban kulcsszerep jut majd, persze elsősorban élelmezési szempontok miatt, de az sem mellékes, hogy a zöld flóra látványa nyugtató, biztonságérzetet adó elem a hosszú utazások alatt.

Hol tart most a növények bolygón kívüli pályafutása, és lehet-e tényleg krumplit termeszteni a Marson, ahogy azt a filmben láttuk? Mindjárt kiderül!

A NASA régebb óta foglalkozik a témával, saját kutatásaik mellett az űrhivatal évente kiírt technológiai pályázatának (X-Hab Innovation Challenge) már korábban is része volt az önfenntartó robotkert, melyre több ötlet is érkezett, például az alábbi, még fejlesztés alatt álló "kert", mely az elképzelések szerint emberi beavatkozás nélkül is működőképes, ez természetesen az űrutazások alatti ellátást szolgálná.

A University of Colorado diákjainak futurisztikus önfenntartó kertje

A NASA európai megfelelője az ESA (Europian Space Agency) sem marad ki a űrnövény termesztésből, az ESA irányítása alatt az ISS-en, vagyis a Nemzetközi Űrállomáson folyamatosan zajlanak kísérletek növényekkel, például azt vizsgálva, hogy a súlytalanságban merre nőnek a növények (a konklúzió szerint a hajtások a fény felé, a gyökerek a víz irányába), vagy hogy hogyan tudnak részt venni az űrállomás levegőminőségének javításában, és a korlátozott mennyiségű víz tisztításában. Természetesen az is lényeges, hogy a szűk és klausztrofób enteriőrben a növények nyugtatólag hatnak az asztronautákra. 

A növények majdani fontos szerepét az űrutazásoknál jól jelzi, hogy az ISS-en folyamatosan zajlanak növénykísérletek

Az űrállomáson nem csak haszonnövényekkel folynak kísérletek, a napokban érkezett a hír, miszerint a Nemzetközi Űrállomáson kihajtott az első földönkívüli virág, ami egyébként egy vasvirág, ez egy szívós egynyári dísznövény, tehát biztosan nem véletlenszerűen esett rá a választás. A vasvirág nem mellesleg ugyanabban a keltetőben cseperedett, ahol már a salátával is sikert értek el az asztronauták, érdekesség, hogy a fejlődő növényeket ebben speciális piros, kék, és zöld fényekkel világítják meg. 

Frissen kinyílt vasvirág az ISS-en

Az űrállomáson zajló kísérletek persze egy nagyobb vállalkozás előfutáraként működnek, az első jelentősebb cél a Mars bolygó, melyet jó eséllyel az évszázad első felében meglátogatunk majd. A nemrégiben bemutatott nagysikerű Mentőexpedíció című filmben a Marson rekedt űrhajós burgonyatermesztéssel próbálja megoldani a saját élelmezését, és ez egyáltalán nem egy lehetetlen ötlet, sőt, nem is újszerű elképzelés. A Mars One néven futó projekt 2023-ra (néhol 2025 a céldátum) tervezett marsi missziójához kapcsolódóan a Southampton University ambíciózus diákcsapata már két éve salátatermesztést álmodott a messzi égitestre, a 2018-ban landoló első felderítő egységgel odautaztatva. Elképzelésük szerint a szállító űrhajóban kis helyet fog foglalni az a kísérleti egység, mellyel salátát lehet majd nevelni, egész pontosan fejessalátát. A tervek szerint a kellő hőmérsékletet a leszállóegység fűtőelemei biztosítják majd, a közeget értelemszerűen nem a Mars talaja jelentené, hanem tápoldatos vízben fejlődnének a zöldségek, a fényt pedig a Nap szolgáltatja majd, a fejlődéshez szükséges szén-dioxidot a bolygó légköréből vonnák ki.

Miért pont a krumpli?

 

Ridley Scott filmjében adta magát a krumpli, hiszen a főhősnek csak ez állt rendelkezésére, azonban nem véletlen, hogy ez a zöldség került szóba, a valós kutatások szerint is a burgonya az egyik legjobb alany erre a célra. Bőven tartalmaz vasat és cinket, C-vitaminban sem szűkölködik, tápértéke magas, termesztése pedig egyszerű, így ideális táplálék egy idegen bolygón termesztve. Jim Green a NASA munkatársa, és egyben a film tudományos konzultánsa azt állítja, hogy a moziban látható krumplitermesztés egyáltalán nem megoldhatatlan, de például a trágyaként használt emberi ürülék csak több hónapnyi komposztálás után vethető be a célra. Green szerint egyébként a latrina tartalmánál jobb tápanyag lehetne a Marson bőven rendelkezésre álló nitrogénből, vizet pedig a filmben látottaknál egyszerűbben lehetne kinyerni a bolygó fagyott vízkészletéből.

A tervek szerint az önellátásra berendezkedés nagyon is fontos lesz a leendő marsi bázison, hiszen a jelenlegi állás szerint csak az odaút megoldott, így az első bátor telepesek kénytelenek lesznek hosszútávra berendezkedni, csakúgy, mint a film főhőse. Ez a terv egyelőre csupán diákok ötlete, ugyanakkor olyannyira nem túlzott elképzelés, hogy a NASA jelenleg egyenesen a marsi krumplitermesztést próbálja szimulálni. A kísérlethez a perui Pampas de La Joya sivatag talaját használják, a kutatások szerint ugyanis ez rendkívül hasonlít a marsi közegre, valamint természetesen a légkört is a vörös bolygóéhoz hasonlóvá teszik az ültetvény fölött, ez azt jelenti, hogy 95%-nyi szén-dioxid és 0.13% oxigén áll majd a krumplik rendelkezésére. 

Források és képek: lettuceonmars.com, iflscience.com, nasa.gov, techinsider.io, index.hu