Megyeri Szabolcs kertész blogja

A karácsony már vitathatatlanul a nyakunkon van, bő egy hét múlva elérkezik a szenteste, aminek pedig az egyik főszereplője mindenképpen a karácsonyfa. Most tekintsünk el attól, hogy ez az ünnep mennyiben tárgyiasult, és mennyire tért el az eredeti szellemiségétől, az ilyenfajta fejtegetésnek nem itt van a helye, és természetesen mindenki úgy ünnepel, ahogy neki tetszik, akár materialista módon, akár átszellemülve. Itt és most - kertészeti blog lévén - a fa lesz a középpontban, az évente szokásos "hogyan válasszunk karácsonyfát"-bejegyzést felvezetendő az alábbiakban pár olyan érdekességet szedtem csokorba, melyek talán más megvilágításba helyezik a karácsonyi fenyőt, de legalábbis érdekes, meghökkentő tények.

A karácsonyfa eredetét sokan sokféleképpen vezetik vissza, de tény, hogy életfa, vagy zöld ág-új élet szimbólumok már az Ószövetségben is megjelentek, sőt, korábban, a pogány hitvilágokban is szerepet kaptak, a germán és skandináv mitológiában is megtalálhatóak, utóbbiban a fa, mint a világ szimbóluma élt (lásd: Yggdrasil). A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, melyek az ünnepre kizöldültek, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Valószínűleg ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa. 

Magyarországon az 1500-as évek derekán karácsonyfának a földesúrnak az év végén adóként beszolgáltatott tüzifát hívták, vagyis a kifejezésnek semmi köze nem volt a díszes ünnepi fenyőhöz.

A mai értelemben vett karácsonyfa állításának szokása a Rajna felső szakaszának vidékén élő evangélikusoktól ered, itt már a 16.-17. században említést tesznek karácsonyi májusfákról, melyekből a szigorú rendeletek szerint személyenként csak egy darab volt felállítható. A 18. századra egész Németországban elterjedt ez a gyakorlat, és ekkor már a fára erősített gyertyák is divatba jöttek.

A brit szigetekre a német Szász-Coburgi Albert, Viktória királynő férje juttatta el az első karácsonyfát, hamarosan pedig a német területen kialakult hagyomány egész Európában elterjedt, és kivándorlók révén a tengerentúlra is eljutott.

Magyarországon az első karácsonyfát feltehetőleg Brunszvik Teréz grófnő állította Budapesten, 1824-ben, de a fenyőállítás elterjesztésében a feljegyzések szerint a Podmaniczky és a Bezerédy családoknak is fontos szerepük volt.

New Yorkban hagyományosan a Rockefeller Center előtt állítják fel a város karácsonyfáját, a képen az első alkalom látható, 1931-ből

Az első hazai, a nagyközönség számára is nyitott fenyővásárokat az 1860-as években rendezték a fővárosban, az adventi hetekben. 

A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór, A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.

Hajléktalan munkanélküliek karácsonyfája az USA-ban, 1938-ban

Nincsen karácsonyfa ajándékok nélkül, ez a szokás pedig egyrészt az ókori római Saturnalia ünnepből eredeztethető, melynek központi elemei a vidámság, a szórakozás, és egymás megajándékozása voltak. Miután a niceai zsinat keresztény ünneppé emelte a karácsonyt, az időben hozzá közel lévő Szent Miklós nap is többé-kevésbé összeolvadt vele, így alakítva ki a karácsonyi ajándékozás hagyományát.

Az sem mindegy, hogy ki hozza az ajándékokat! Magyarországon hagyományosan a Kisjézus hozza a fa alatt elhelyezett meglepetéseket, de Európa sok országában és a tengerentúlon a Mikulás szállítja ki a csomagokat.

A köztéri karácsonyfák divatja is régi már, gyakran pedig méretbeli versenybe torkollik a városi faállítás. Az eddigi rekorder Seattle város egyik karácsonyfája, melyet 1950-ben állítottak fel a Northgate Shopping Center előtt, magassága bő 65 méter volt.

Vágott vagy dézsás karácsonyfát már az internetről is rendelhet, ha ellátogat online kertészetembe!

Képek: innen, innen, és innen.

A téllel - minden szépsége mellett - az a gond, hogy hideg van és sötét, a kert kiürül, kopárrá válik, eltűnnek színek javarészt, így logikus, hogy ezekben a hetekben-hónapokban a hangsúly a szobanövényekre helyeződik át. Benti zöldjeink ugyanakkor ebben az időszakban általában szintén nem kiemelkedően díszesek, a virágzás jórészt nem ilyenkor időszerű, ráadásul egy csomó kedvencünk téli pihenőjét tölti a folyosón, pincében. Keresni kell tehát olyan növényeket, melyek ebben a decemberi zimankóban is csodásan díszítenek, élénk színeikkel feldobják a lakást, ráadásul valamennyire passzolnak az ünnepi hangulathoz így december tájékán. Ilyen növényekből mutatok most hármat!

Guzmán bromélia

A guzmán bromélia (Guzmania lingulata, vagy guzmánia) kiváló ünnep környéki növénydekoráció, narancsos, pirosas színeivel remekül illeszkedik a karácsonyi hangulathoz, és az ilyenkor szokásos hasonló színű dekorációkhoz, egyedi megjelenésével pedig formabontó dísze lesz a lakásnak.

Ez a Nyugat-India, valamint Közép-, és Dél-Amerika őserdeiben honos növény kompakt méreteivel ideális szobanövény, akár garzonlakásokba is ajánlható. A mikulásvirághoz hasonlóan nem virágaival, hanem elszíneződő felleveleivel hódít, ezeket a színes felleveleket pedig épp az év utolsó hónapjában hozza, valamint szintén télen bontott virágzatát hat-nyolc hétig is megtartja, így dekorációs értéke kimagasló decemberben. A guzmán bromélia ugyanakkor sajnos kissé kényes szobanövény, tartása, gondozása odafigyelést igényel. A szűrt fényt kedveli, ezért télen nyugodtan helyezzük nagy ablak közelébe. Az öntözés ennél a broméliánál összetett feladat, elsősorban azért, mert a guzmán bromélia nagyon kényes a víz minőségére. Lágy, mészmentes vizet kíván, ilyet egy-két napig állni hagyott csapvízzel biztosíthatunk neki. Alulról öntözzük, a felesleges vizet pedig fél óra elteltével öntsük ki az alátétből, a következő öntözést pedig csak akkor ejtsük meg, ha földje már kiszáradt. A párásítás is fontos hetente egy-két alkalommal permetezzük vízzel a növényt, de akár világos fürdőszobába is helyezhetjük. A párahiányt a levelek végének száradása jelzi, tekintsük ezt intő jelnek! Fontos hogy a guzmánia tőlevélrózsáját ne hagyjuk kiszáradni, innen veszi fel a legtöbb nedvességet, vagyis löttyintsünk ide is mindig vizet. A guzmán bromélia azon kevés növények táborát gyarapítja, melyeket nyugodtan elhelyezhetünk télen a fűtött szobában, akár a fűtőtest közelében is, ugyanis melegkedvelő, hőmérsékleti optimuma 21 Celsius, a virágzás feltétele pedig a legalább 24 C. fok. 

Tudta-e? A guzmánia eredeti élőhelyén fákon él, mégsem parazita, és nem is szimbióta növény, hanem úgynevezett epifita, ami azt jelenti, hogy csupán lakásként használja a fát, nem okoz neki kárt, de hasznos sem hajt szállásadójának.

Sajnos a guzmánia mindössze három évig él, ezalatt pedig csupán egyszer virágzik (de mint az már kiderült, a színes fellevelek legalább annyira dekoratívak, mint a virágzat). Ha folytatni szeretnénk a broméliatartást, akkor sarjakkal szaporíthatjuk növényünket. Ilyenkor az elvirágzást követően, a tőnél megjelenő kis sarjakat figyeljük, melyek ha már fél arasznyiak, vágjuk le őket késsel, és ültessük külön cserépbe. A sarjakat savanyú virágföldbe telepítsük, és biztosítsunk nekik 20-25 celsius fokos hömérsékletet. A guzmán broméliát a legtöbbször a virágzásakor kínálják, mivel ekkor a legszebb, és tegyük hozzá, ilyenkor a legkönnyebben eladható. Sajnos a növény ezt követően nemsokára elpusztul, így a virágzást követően már csak a sarjakkal törődjünk, feltéve ha szeretnénk új, saját nevelésű példányt.

Amarillisz

Az amarillisz (ami egyébként csak a köznyelvben maradt amarillisz egy tévedés folytán, a botanikában Hippeastrum) Dél-, és Közép-Amerikából származik, ahol jó meleg van, ennek megfelelően nem is bírja a hideget, fagyokat, ezért sokkal inkább szobanövényként tartjuk számon, holott a májusi fagyok elmúltával kiültethető, és egészen szeptemberig a kertben maradhat. Az amarillisz egyre divatosabb vágott virágként is, esküvőkre, jeles alkalmakra pompás csokrok készíthetőek a felhasználásával, de természetesen élő szobanövényként sokkal több hasznát vesszük. A felszedett amarillisz virághagymákat az ősz elejétől két-három hónapig pihentetni kell, majd indulhat a hajtatás, aminek eredményeképpen az év végére, újév elejére már csodás virágzó növényeink lehetnek. Természetesen a házi hajtatás kihagyható, december már meg lehet vásárolni a teljes pompájában díszlő cserepes változatokat is, melyek különleges megjelenésükkel biztosan feldobják az ünnepi lakásbelsőt. A "készen " vett amarillisz tartása nem bonyolult, ne állítsuk túl meleg helyre, és ritkábban öntözzük. 

Tipp: az amarillisz virágzási ideje viszonylag rövid, káprázatos virágait csak bő két hétig tartja meg, ami némi praktikával kicsit meghosszabítható. A legjobb hatást akkor érhetjük el vele, ha két-három hetes időközökkel újabb és újabb példányt kezdünk el hajtatni, így hosszú, folyamatos virágzást érhetünk el, akár egészen tavaszig!

Az amarillisz hajtatási útmutatójáért IDE kattintsanak!

Mikulásvirág

Bár december környékén kis túlzással a csapból is a mikulásvirág folyik, ebből a felsorolásból sem maradhat ki, hiszen kimondottan karácsonyi növény, nem csak nevében, de piros színével is kapcsolódik az ünnepi időszakhoz. A mikulásvirág érdekessége, hogy valójában nem a virágaival hódít (amik igazából aprók, fehérek, és alapvetően jellegtelenek), hanem felleveleivel, melyek idővel ugyan bezöldülnek, de a fentiek előbb pirosba öltöznek. A mikulásvirág, vagyis az Euphorbia pulcherrima az amerikai kontinenseken őshonos évelő növény, és eredeti élőhelyén akár két-három méter magasra is megnő. 

Mikulásvirág az eredeti élőhelyén!

A mikulásvirág kifejezetten kényeskedő szobanövény, a leggyakrabban előforduló gond a levelek idő előtti lehullása, ez pedig a hőmérséklettel függ össze. A mikulásvirág 10-15 Celsius között érzi magát a legjobban, ami viszont rendszerint alacsonyabb a szobai hőmérsékletnél, a különbséget a növény hűvös helyre állításával lehet korrigálni, egy fűtőtesttől távol eső ablakpárkány például jó lehet. A mikulásvirág kifejezetten  szereti a fényt, ugyanakkor a tűző naptól óvni kell, de ez télen rendszerint nem probléma. Az öntözés kérdése nagyon fontos,  a mikulásvirág sok vizet kíván, de lényeges, hogy az öntözés intenzitása összefügg a hőmérséklettel, tehát ha sikerül növényünknek ideális, alacsonyabb hőmérsékletű területet találni, akkor az öntözések legyenek ritkábban, és fordítva.  Abban az esetben, ha a vízutánpótlást csak ritkábban tudjuk megoldani, azt is megtehetjük, hogy a növény földjének kiszáradásakor az egész cserepet pár másodperce egy lavór vízbe mártjuk, ezt azonban hetente legfeljebb egyszer ismételjük meg. Jellemző problémaforrás, hogy a tőzegbe ültetett mikulásvirág a tápanyag kimerülésekor utánpótlás nélkül marad, és hamarosan hanyatlásnak indul, leveleit ledobja, kis idő elteltével pedig a gondos locsolás ellenére is elpusztul. Ezért ha tőzegbe ültetett mikulásvirágot vettünk, mihamarabb ültessük át általános termő-, vagy virágföldbe. Fontos információ, hogy a mikulásvirág minden része enyhén mérgező, illetve kiválasztott tejnedvei bőrirritáló hatásúak, így ne engedjük, hogy gyerekek fogdossák, simogassák a növényt, gondozása, érintése után pedig mindig alaposan mossunk kezet.

Nem ér véget!

Az ünnepek végeztével a legtöbb mikulásvirág a karácsonyfa útját követi, vagyis a kukában landol. Ennek azonban nem kell feltétlen így történnie, ugyanis a mikulásvirág évelő növény. Amennyiben meg szeretnénk tartani ünnepi díszünket, az elvirágzást követően erősen ritkítsuk az öntözéseket, egészen addig, míg a növény minden levelétől megszabadul, majd ezután nagyjából 15 centis csonkra vágjuk vissza, és májusig rakjuk el egy csendes, sötétebb sarokba, vagy a pincébe. Kéthetente kicsit öntözzük meg, és ha pihenőhelye túl száraz levegőjű, akkor párásítással segítsünk neki.  Május folyamán ültessük át friss, tőzeggel kevert virágföldbe, és az öntözéseket is tegyük gyakoribbá, így a következő karácsonyra saját nevelésű mikulásvirágunk lehet!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Mivel már decembert írunk pár napja, a karácsonyfa kérdés egyre aktuálisabb, várhatóan egy hét múlva elárasztják az utcákat az árusok, így lassan dűlőre kell jutni, hogy karácsonyfa ügyben milyen irányba indulunk el. Nemrégiben írtam részletesebben az élő, dézsás fenyő előnyeiről, hátrányairól, vagyis az egyik alternatíváról, de van még több is. A legkézenfekvőbb persze a vágott fenyő (amit akár online is rendelhet az utcai válogatástól irtózó, vagy egyszerűen időszűkében lévő karácsonyozó), de az élő és a vágott fa mellett léteznek még lehetőségek, hóbortosak is, meg megfontolandóak is. Ezekről lesz szó az alábbiakban.

Minifenyő!

Decemberben hirtelen szinte mindenhol, piacokon, kertészeteben, de akár még élelmiszerboltokban is megjelennek a rettentően cuki, miniatűr karácsonyfát formázó cukorsüvegfenyők (Picea glauca 'Conica'), melyek jópofa fahelyettesítőnek tűnnek. Nem csoda, hisz az egy-két arasznyi minifenyő jóval olcsóbb, mint a nagy fák, kicsi lakásba nagyon praktikusnak tűnik, ahogy például ideális lehet kollégiumi szobák, ügyfélvárók, munkahelyi helyiségek, irodák karácsonyi dekorálására. A baj azonban az, hogy a cukorsüvegfenyő a legtöbb tekintetben nem különbözik a dézsás fenyőktől, vagyis kültéri növény, és amennyiben 1-2 hétnél tovább tartjuk a fűtött, száraz levegőjű lakásban, egész biztosan el fog pusztulni. Persze az élő karácsonyfákhoz hasonlóan erős kompromisszumokkal a cukorsüveg fenyőből is lehet ünnepi növény, amennyiben nagyjából tíz napig tartjuk csak a szobában, nem állítjuk fűtőtest közelébe, nem terheljük le az ágait, és a benti lét alatt öntözzük, környezetét párásítjuk. Nagy különbség ugyanakkor, hogy a dézsás fenyőket az esetek többségében vissza lehet vinni (vagyis van kölcsönzési opció), addig ilyen lehetőség a cukorsüvegfenyőknél nincsen, vagyis ha megvettük, előbb vagy utóbb (de inkább előbb) ki kellene ültetnünk, vagy legalábbis dézsába telepítve a teraszon, balkonon kellene nevelnünk. Mindezek fényében a cukorsüvegfenyőt csak akkor ajánlom, ha vállaljuk a rövid szobai tartást és az ünnepek elmúltával szakszerűen el tudjuk helyezni a kertben vagy egyéb kültéri helyen.

Mit lehet kezdeni a cukorsüvegfenyővel?

 

A Picea glauca 'Conica' bár nem a legideálisabb karácsonyi fenyő, széleskörűen felhasználható dísznövény. A kertbe kiültetve lassan növő, kevés helyet foglaló, dús lombozatú, dekoratív törpefenyő nevelhető belőle. Nagyobb dézsába, ládába ültetve is tartható, ebben az esetben a téli hidegben és a nyári forróságban több gondoskodást igényel, mint szabadföldi társai, ugyanakkor így mobilizálható dísze lesz a kertnek, terasznak. A cukorsüvegfenyőből ügyes kertészkezek látványos bonsai fát is nevelhetnek!

 

 

Műfa

Talán nem tűnik releváns dolognak, ha egy kertészeti blogban a műanyag fenyőkről esik szó, ám mégis van helye a műfáknak itt, ugyanis sok helyzetben jobb választásnak bizonyulnak, például olyan helyeken, ahol az élő fenyő túlélési esélye csekély lenne, vagy a vágott fenyő túl sok zűrt okozna (például szúrósságával, vagy levelei elhullatásával). Az ilyen helyek jellemzően a várótermek, közös használatú előterek (akár munkahelyen, akár társasházakban), irodai helyiségek, iskolai aulák (főleg ahol kisebb gyermekek vannak), de sokan az otthonukba is műfát választanak, hiszen az ilyen dekoráció évig használható, problémamentes, és könnyen kezelhető, nem is beszélve arról, hogy használatukkal megúszható az évenkénti cipelés, törzsfaragás, levéltakarítás, ésatöbbi. Hátrányként jelentkezik természetesen, hogy a műfenyőnek nincs illata, nem olyan szép, mint egy igazi fenyő, és sokaknak egyszerűen hangulatromboló. Ár tekintetében a mesterséges fa széles skálán mozog, a hipermarketekben kínált darabok egyszerűek, olcsók, de egy valóban mutatós műfa roppant drága is lehet. Az igazán luxuskivitelű műfenyők beépített világítással is rendelkeznek, így izzósorról sem kell gondoskodni, ízlés kérdése, hogy vonzó-e az ilyesmi.

Megment-e a műfenyő egyetlen valódi fenyőt is?

 

Mivel a vágott fenyők 99%-a mezőgazdasági termesztésből származik, vagyis haszonnövények, ezeket akkor is kivágják, ha mi aztán történetesen műfenyőt vásárolunk, legfeljebb az árus nyakán maradó fa nem egy szobában, hanem a darálóban végzi be pályafutását. Ahhoz, hogy a műfenyők kevesebb élő fa kivágását okozzák, nagy arányban kellene elterjedniük, erre azonban várhatóan nem kerül sor a közeljövőben. Más a helyzet, ha valaki dézsás fa helyett szerez be műfenyőt, azért például, mert nem tudna megfelelően gondoskodni az élő növényről, ebben az esetben a műfenyő bizonyosan megmentett egy élőt. A műfa mindezek mellett lehet demonstratív eszköz is azoknál, akik a környezet védelmét fontosnak tartják, bár tegyük hozzá, hogy a plasztikfa mind az előállításával, mind később hulladékként kifejezetten környezetszennyező, de legalább nem gyakran kell újra cserélni, mint sok más műanyag használati tárgyat.

Furcsa fák!

Az alternatívák harmadik csoportja a kreatív, sok esetben vicces, meghökkentő, vagy kimondottan művészi megoldások összessége, vagyis az igazán extrém fapótlékok. Ezekhez sok magyarázat nem kell, legfeljebb egy jó adagnyi képzelőerő, némi barkácstehetség, meg egy csipetnyi inspiráció, mint például az alábbi képgaléria!

Tudta, hogy vágott vagy dézsás karácsonyi fenyőt már online is rendelhet házhozszállítással? További információkért látogasson el online kertészetembe!

 Képek: innen, innen, és innen.

Az elmúlt hónapokban érthető módon a különféle globális folyamatok és európai aktualitások foglalják le a közvélemény érdeklődését, és több olyan téma is kissé elsikkadni látszik, ami első ránézésre csekély jelentőségű, ám valójában mégis nagy horderejű, sokakat érintő fejlemény. Ilyen a Római partra tervezett mobilgát ügye, mellyel kapcsolatban a közelmúltban új hírek láttak napvilágot, ám például a menekültügy árnyékában ezek nem kaptak megfelelő nyilvánosságot, ezt szeretném most a magam módján amennyire lehet egy kicsit egyensúlyba hozni egy rövid összefoglaló írással. Talán első blikkre furcsa, hogy egy kertészeti blogban egy politikailag (is) forró téma kerül a porondra, ám hangsúlyozni szeretném, hogy a felvetés a terv környezetvédelmi aspektusai miatt érdekes számomra (és remélem olvasóim számára is), valamint leszögezném, hogy szokásomat megtartva politikai állásfoglalásokat még véletlenül sem kívánok tenni. Következzen most egy kérdezz-felek arról, hogy honnan indult és hol tart most a mobilgát ügy!

Mikor kezdődött mindez?

A Római partra tervezett mobilgát alapötlete több évvel ezelőtti, azonban a mobilgát-ügy konkrét kezdete 2013.02.22.-ére datálható, ekkor fogadta el a Fővárosi Közgyűlés az építmény továbbtervezéséről szóló javaslatot.

Miért kell egyáltalán mobilgát?

A római parti árvízhelyzet már évtizedek óta megoldatlan és egyben súlyos probléma. A Nánási út és a Királyok útja menti főgát korábban, sok évvel ezelőtt ideiglenes gátnak épült, tehát elvileg indokolt az áttervezése, megújítása, ráadásul jelen formájában több szempontból sem felel meg az árvízvédelmi előírásoknak, rossz állapotban van. Ez a gát választja el az áradó Dunát több tízezer helyi lakos életterétől és értékeitől, tehát fontos építményről van szó.

Miért mobilgátról szólnak a tervek?

A Közgyűlés a meglévő gát felújítása és átépítése helyett (mivel a vizsgálatok szerint nagy költségnövekedést okoznának a nagy átmérőjű közművezetékek, konkrétan egy régi, sérülékeny víznyomócső melyet át kellene telepíteni, a felújítás sok fa kivágását követelné meg, az utat pedig meg kéne emelni) egy, a főgáttól (az első számú védekezési vonaltól) 100 méterrel beljebb elhelyezkedő mobilgátat tervezett építtetni. 

Mitől mobil a gát?

Azért hívják mobilgátnak, mert árvízmentes időszakban leszerelésre kerülnek a 2,2 méter magas (az idei elképzelés szerint még magasabb) alumínium elemek, amik a védekezést szolgálják, így "békeidőben" a gát javarészt eltűnik, vészhelyzet esetén pedig pár óra alatt kiépíthető. 

 

Német mobilgát, amint Angela Merkel éppen megtekinti:

 

Mi akkor a baj az új gát ötletével?

A mobilgát tervét civil csoportok vehemensen támadták, annak környezetromboló hatása miatt, valamint kifogásolták a terv kidolgozatlanságát, a hosszútávú hatások vizsgálatának hiányát. Az egyik legerősebb ellenérv a római parti fákkal kapcsolatos, az első, kissé hiányos tervezethez készült ugyanis egy ún. környezeti hatástanulmány, mely 403 fa kivágásával számol, más szakértők szerint ugyanakkor közel másfélezer fa kerülhet veszélybe a mobilgát megépítésével, ami nem csupán sok fa eltűnését, hanem a megszokott látkép, a helyi ökoszisztéma gyökeres megváltozását is jelenti, utóbbinak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Sokakban az is kétségeket ébresztett, hogy a tervezet megvalósulásával - ingatlanügyi szakértők szerint - többmilliárdos értéknövekedést könyvelhetnek el az érintett terület egyes ingatlanjainak tulajdonosai, ez pedig némely vélemények szerint gazdasági háttérérdekeket feltételez. A kritizálók szerint a gát megépülésével az elmúlt évtizedekben kialakult fövenyes partszakasz, kísérő növényzetével, és galériaerdőivel teljes egészében eltűnne. Az újonnan kialakítandó töltés - funkciójából adódóan - vizet át nem eresztő anyagból készülne, a jelenlegi állapothoz képest magasabbra. A gátépítés a 3 km-es hosszúságban (változattól függően) 55-180 000 m3 feltöltéssel jár, ami teljesen megváltoztatja a part hangulatát, arculatát. A töltés anyagának védelme érdekében fákat valószínűleg nem lehet majd ültetni a töltésre, a szervízút és védőtávolságok miatt pedig a gát házak felőli oldalára sem, így az eltűnő fák pótlása is lehetetlenné válna. A természetes módon kavicsos parti fövenyt egy enyhe lejtésű gyepes  töltés váltaná az első tervek szerint.

Mibe kerülne mindez?

A római parti mobilgát megépítésének eredetileg tervezett költsége közel 4,8 milliárd forint. Az első tervekért a főváros kicsit több, mint 66 millió forintot fizetett ki, azonban azt a tervet elvetették, ugyanakkor az elindított, de be nem fejezett munkálatok nagyságrendileg egymilliárd forintot emésztettek fel. Az új, 2015-ös eljárásban közel negyedmilliárdos keret állt rendelkezésre a tervezési pályázathoz, a jelenlegi nyertes (aki már nem az, lásd lejjebb), aki az új terveket elkészítheti, 220 millió forintért dolgozhatna.

Miért kellett új terv?

Az első terv civil és szakmai oldalról is sok támadást kapott, még az MTA a tervet részben támogató (ezért a főváros oldaláról sokszor hivatkozott) tanulmánya is súlyos kifogásokat emelt ellene. A városvezetés a vitákat lezárandó az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) állásfoglalásától tette függővé a folytatást, azonban ez a tanulmány nem vágott egybe a vezetés terveivel, mert a mobilgátat ugyan támogatta, de nem a kijelölt helyen, hanem attól jóval beljebb. A mobilgát ügye így ideiglenesen parkolópályára került, azonban ez év elején egy új terv látott napvilágot, mely nemhogy lemondana a mobilgátról, hanem egyenesen kibővítené azt, mégpedig oly módon, hogy a teljes csillaghegyi öböl és az Aranyhegyi- és Barát-patakok torkolata környékén is megépítenék a mobilgátat, valamint a gát az előzőekhez képest 110 centivel magasabb lenne, így igazodva a 2013-as nagy árvíz után megemelt mértékadó árvízszinthez. 

Most akkor van új terv?

Egyelőre nincs. Az új tendert idén nyáron írták ki, és augusztus hónapban zárták le. A nyertes pályázatot azonban a vesztes indulók közül többen megtámadták, a kifogásokat pedig a Közbeszerzési Döntőbizottság helytállónak találta, így az eredményt érvénytelenítette, a pályázatot kiíró fővárost pedig összesen félmillió forintos bírság és szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte. 

Hol tartunk most?

Az ügy nagyjából visszakerült a startvonalra, a tervezői tendert újra ki fogják írni, de ez még csupán a tervek elkészülését jelenti majd a közeljövőben, a munkálatok elkezdésére az eddig történtek fényében valószínűleg sokat kell még várni, nem is beszélve a továbbra is fennálló erős környezetvédelmi aggályokról, és a várhatóan elhúzódó vitákról és jogi eljárásokról a mobilgát megépítése kapcsán.

Képek: innen, innen, és innen.

Források és adatok: innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

A citrusfélék évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendenek hazánkban, elég csak a rendszerváltozás előtti, kincsszámba menő karácsonyi mandarinra és narancsra gondolni, ugyanakkor nem ez a két édes gyümölcs a legrégebbi hagyományokkal rendelkező citrusféle, mert természetesen a citromnak sokkal nagyobb múltja van. A citrom már sok évtizeddel ezelőtt is a falusi dísznövénykultúra fontos eleme volt, alig volt ház, melynél ne cseperedett volna a büszkeségre okot adó, egzotikus növény, melyről siker esetén még teába facsarható termést is lehetett szüretelni. Szóval nem kell nagyon ecsetelni, hogy a citrusféléknek nálunk milyen szép, régi tradíciója van, akad azonban egy bökkenő velük, nem a mi klímánkhoz szoktak, így az ősz végén gondoskodni kell teleltetésükről.

A citrom vagy egyéb citrusfélék teleltetését faluhelyen rendszerint a tisztaszobában intézték el, ami remek helyszín a célra, hiszen fűtetlen, de korántsem fagyos, és mivel ablaka is van, egyáltalán nem sötét. Tisztaszoba azonban már vidéken is alig akad a portákon, városban, társasházban meg pláne nincs ilyen, ki kell találni hát, hogy miképp gondoskodjunk a legmegfelelőbb módon kedvenc citrom vagy például mandarinfánkról.  

Téli citromszezon

 

A citrom a népi gyógyászatban is fontos alapanyaga a megfázás kezelésének, hiszen mindenhol kapható, mindenki ismeri, és akár otthon is termeszthető, tehát könnyen hozzáférhető segítség. A citrom titka a C-vitamin, vagyis az L-aszkorbinsav, mely a szervezet immunrendszerének erősítésében jeleskedik, így harcolva a téli nyavaják ellen. A citrom egyébként nem rendelkezik kiugró C-vitamin tartalommal, jócskán beelőzi azt a csipkebogyó, a petrezselyem, a káposzta, de még a barack is. A citrom mellett főleg az szól, hogy olcsó, beépült a köztudatba, fogyasztása teában roppant egyszerű, íze pedig kellemes. Természetesen magát a gyümölcsöt lehet inkább ajánlani, mintsem a különböző citromleveket, és az is fontos, hogy a C-vitamin magas hőmérsékleten hamar lebomlik, így ne a forró, hanem a kicsit már kihűlt (de még meleg) teába tegyük, különben nem sokat ér. A megfázás okozta kellemetlen tünetek enyhítésében már maga a meleg ital is segít, ám ha a citromot olyan teába tesszük, mely egyébként is gyógyhatású, máris megkettőztük a hatást. A bodza és hárs mellett a jó öreg kamilla, a kakukkfű, a lándzsás útifű, a csipkebogyó, és a galagonyalevél is kiválóak megfázást kezelő herbateaként.

Vége a kinti szezonnak

A citrusfélék mediterrán növények, tehát a magyar éghajlati viszonyoktól eltérő körülményeket szoktak meg, így a cél világos, azt kell alapul venni, ami ezeknek a növényeknek a természetes környezete az évnek ebben a szakaszában. A mediterrán tél jóval enyhébb a miénknél, az 5-10 Celsius fokos hőmérséklet a jellemző, tehát az ettől gyökeresen eltérő hőmérsékletet nem tűrik jól ebben az időszakban.A fűtött, 20-24 Celsius fokos lakásban a mediterrán növények lombjukat vesztik, ágaik elhalnak, és akár az egész növény elpusztulhat, fokozottan igaz ez, ha a meleg mellé nem kap elegendő fényt, ami télen könnyen előfordulhat. Amennyiben a hőmérséklet nem túl magas, és fényből is akad egy kevés, a növény nem feltétlenül pusztul el, azonban gyenge, erőtlen hajtásokat hoz, melyek a tavaszi melegek és bő fény hatására megperzselődnek, és a nyári hozamot is kedvezőtlenül befolyásolják. 

Egy zárt, világos lépcsőházi terület ideális teleltetőhely, azonban kipakoláskor mindig tartsuk szem előtt a tűzvédelmi előírásokat!

Mediterrán kedvenceinknek így az a legüdvözítőbb, ha a fent említett alacsonyabb hőmérsékletet, és valamennyi fényt biztosítunk, így a növény "észleli" a pihenőidőszak beköszöntét, és alkalmazkodik hozzá. Megfelelő hely lehet egy huzatmentes, nem túl hideg, lehetőleg déli fekvésű lépcsőház, vagy hasonló elhelyezkedésű, kevésbé fűtött szoba. Jó teleltetőhely lehet egy zárt, ablakos veranda, vagy a beépített, beüvegezett erkély, ahol pedig fűtetlen télikert van, ott eszményi helye lesz a citromnak, mandarinnak.Ha ezek nem állnak a rendelkezésre, akkor a lakás erre a célra legmegfelelőbb részét kell választani téli lakhelyül. A citrusfélék egész alacsony hőmérsékleten is áttelelhetnek, 1-5 Celsius között, ám arra ügyelni kell, hogy fagy ne érje őket. Az ilyen hőmérséklet mellett magasabb páratartalom szükséges számukra. Ezért beüvegezett balkonok, verandák is szóba jöhetnek, ám a fagyra vigyázni kell. Pincék is alkalmasak lehetnek téli nyugvóhelyként, de csak akkor, ha valamennyi fényt azért kap a növény. 

A citrusteleltetésről akad egy kávészünetnyi videóm is, kattintson a lejátszásra!

Ősz végén a teleltetést szoktatással indítsuk el, vagyis trenírozzuk kicsit a növényt a hamarosan megváltozó körülményekhez. Ennek a folyamatnak fontos eleme, hogy csökkentsük az öntözések számát, és lehetőleg több lépcsőben helyezzük el a növényt egyre hűvösebb területre, míg végleges telelőhelyére nem kerül. A nyugalmi időszakra való felkészülésnek további lényegi része a kártevőmentesítés, valamint az esetleges betegségek felderítése, a télen legyengülő növény ugyanis nehezebben áll majd ellen ezeknek. Vegyük elő a nagyítót, és alaposan vizsgáljuk át kedvencünket! Elsősorban a viaszos citrompajzstetűre (Planococcus citri) és az oleanderpajzstetűre (Aspidiotus nerii) figyeljünk, melyeket puha kefével, nedves törlőkendővel távolíthatunk el. A nagyon fertőzött részeket, ágakat inkább metsszük le. Metszést a kártevőktől függetlenül is megejthetünk, hogy a növény tavasszal megerősödhessen, szebb formában növekedhessen. Öntözésből havonta egy is elég lesz télen, a túlzott nedvesítés nem jó a növénynek, és ennek hatására a gyökérgolyva is megjelenhet, ami sokszor végzetes. A teleltetésnek március környékén lesz vége, ekkortól kezdve lassan szoktassuk vissza kedvencünket a fényhez és a magasabb hőmérséklethez, valamint az öntözéseket is gyakoribbá tehetjük.

Képek: innen, innen, és innen

A természet olykor meghökkentő furcsaságokat képes létrehozni, de az ember is élen jár a bizarr természeti jelenségek megalkotásában. Jelen posztban mindkét felvetésre mutatok egy-egy érdekes példát, a kettőt pedig az köti össze, hogy részben ugyanarról a torzulásról, a furcsa görbületekről van szó. 

Az alábbi képeken a lengyelországi Nyugat Pomerániai Vajdaság egyik erdeje látható, melynek fenyőfái megmagyarázhatatlan módon elgörbültek, törzseik földközeli részei elhajlottak, ami pedig igazán hátborzongató, hogy tömeges jelenségről van szó. Az erdőt 1930 körül telepítették, akor természetesen egészséges, egyenes törzsű csemetékkel. A kutatók előtt rejtély, hogy mi alakította ilyen formára a fákat, bár elméletek akadnak, az egyik szerint a havazással, a hó súlyával függ össze a kialakult állapot, míg mások szerint ez egyértelműen szándékos, emberi beavatkozás, vagyis valakik művileg formálták ilyenre a fákat. Biztos magyarázat nincsen, a túlvilági hangulatú látvány azonban az okok feltárása nélkül is izgalmas és inspiráló.

Az alábbi fák is görbék, furcsa formájúak, azonban ebben az esetben szó sincs rejtélyekről, ezeket a képződményeket egy ausztrál művész házaspár, Peter Cook és Becky Northey alkotta. A páros a hagyományos szobrászat különleges alternatívájaként határozza meg a fák ilyenfajta formálását, ráadásul a kinevelt növények végül használati tárgyakként funkcionálnak. Peter és Becky Pooktre-nek nevezi ezeket az élő szobrokat, melyeket nem csak saját szórakoztatásukra készítenek, sőt, elsősorban megrendelésre dolgoznak. A vásárló kiválaszthatja a majdnani formát, sőt, cseperedés közben is folyamatosan jelentést kaphat bútornövénye állapotáról. A projekt persze kicsit hosszadalmasabb, mint a megszokott dísztárgy, vagy bútorvásárlás, egy-egy mű elkészülése akár 5-8 évbe is telhet. Az alkotók a fák hajlításának pontos módszerét nem teszik közhírré, azonban aki a saját kertjében nevelne ilyen fákat, megvásárolhatja útmutató könyvüket, melyhez folyamatos tanácsadás is jár a párostól.

A pooktre iránt érdeklődők ITT olvashatnak bővebben a furcsa fákról és nevelésükről.

Képek és ötlet: innen és innen.