Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az ősz minden komorsága ellenére az egyik legszínesebb időszaka az évnek, a csodásan elszíneződő lombok ezekben a hetekben napról-napra változó látképpel kápráztatják el a járókelőket és a kerttulajdonosokat. Hamarosan azonban a levélhullásnak is vége lesz, és ahogy menetelünk a télbe, a látvány is egyre inkább szürkébb, komorabb, színtelenebb lesz. Nem feltétlen kell azonban lemondani a színekről és a szívmelengető hangulatról, ha gondoskodunk róla, hogy a téli kerti látkép is üdítő, vidám, hangulatos legyen!

Mivel még az ültetési szezonban vagyunk, nem késő, hogy pár új fajt telepítsünk a kertbe, célzottan olyanokat, melyek a következő hónapokban is látványosak lesznek. Persze egy zsenge csemetétől csodát nem várhatunk, de a kert egyébként is hosszútávú műfaj, tehát gondoljunk már most az elkövetkezendő őszökre, telekre! Emellett az is egy lehetőség, hogy ún. koros, előnevelt csemetét választunk és ültetünk, ezek a növények már telepítéskor méretesek, lombosak, díszítőértékük azonnal magas, így akár már az idei szezonban teljesen betölthetik funkciójukat. Na de mit válasszunk?

A cserjék közül a téli esztétika érdekében érdemes a télizöld vagy az örökzöld fajok közül válogatni. Az örökzöld növények egész évben megtartják leveleiket, a télizöld típusok pedig a tél utolsó szakaszáig lombosak maradnak, így tulajdonképpen egész évben díszítenek. A magyal, a fagyal, a babérsom, vagy a madárbirs a hideg hónapokban is virítanak, valamint a babérmeggyel, a puszpánggal, vagy a borókával is hasonló hatást lehet elérni. Érdekes alternatíva lehet a gyep részbeni helyettesítése alacsony termetű örökzöld talajtakaró cserjékkel, így például az aktívan nem használt előkert, vagy utcafronti földsáv télen sem lesz kopottas, foltos küllemű! Ugyanerre a célra alkalmazhatók örökzöld futónövények is, melyek többsége a talajon is remekül boldogul, fedőképességük pedig kiemelkedő. Szóba jöhet többek közt a borostyán, a vadszőlő vagy a futólonc.

Említést érdemelnek még a tűlevelűek, vagyis a fenyőfélék, melyek az év végén egyébént is mindig aktuéálisak a közelgő karácsony miatt, persze most nem vágott faként, hanem kerti növényként kerülnek említésre. A fenyőfélék egyedi hangulatot kölcsönöznek, megjelenésük igazán megnyugtató és kellemes, bármiylen kerti látképbe jól beilleszthetők. A hagyományos, de nagyon sokoldalú (akár sövénnyé is formázható) luc mellett érdemes megnézni az olyan extrább változatokat, mint például a nordmann fenyő, a gömb ezüstfenyő, a himalájai selyemfenyő, a törpe szerb luc, a kanadai hemlokfenyő, vagy a törpe japán erdeifenyő.

Nem csak cserjék, virágos növények is akadnak, melyek télen is megtartják szépségüket, így például üde színfolt lehet a fagyos kertben a sokféle szín és alakváltozatban kapható krizantém, a kedves megjelenésű hunyor, a bájos erica, vagy az év elején virágzó ezüst akácia. Külön említést érdemel a roppant esztétikus kikeleti bangita, mely megérdemelné, hogy népszerűbb legyen a hazai kertekben! A bangitafélék általában korán borulnak virágba, egyes fajtáik akár már januárban is kihajtanak, változatos színű virágaik az egész terület hangulatát megváltoztatják. A téli jázmin 2-3 méter magasra is felkúszhat, decembertől nyíló sárga virágaival így vidám, színes zuhatagot képezhet például a teraszon, vagy egy filagóriára, pergolára terelve. A hangafélék családjába tartozó csarab is kiváló téli dísz, a novemberi nyílást követően virágai lassan halványulnak el, akár egészen a tél végéig is kitarthatnak. A csarab hálás dísznövény, jól bírja a mostoha körülményeket, öntözését azonban ajánlott lágyított vízzel elvégezni.

A téli kert ugyanakkor nem csak növényekkel tehető színesebbé, bátran engedjünk teret fantáziánknak, és egyéb dekorációt is készíthetünk! A kopaszodó fákra, a terasz elemeire kerülhetnek tobozból, színes vesszőkből font koszorúk, és egyéb kézműves kreálmányok, a kiürült balkonládákba, dézsákba telepítsünk bolyhos, bársonyos mohát, vagy szórjuk fel azok talaját vörös kéregmulccsal. A balkonnál maradva üvegedényekbe, cseréptálakba színes termésekből, szárított virágszirmokból, vadgesztenyéből állíthatunk össze érdekes kompozíciókat! A kertben csodás hangulat hozható létre megvíilágítással, a korai sötét így nem veszi majd el a kedvet a nézelődéstől vagy a kintléttől. A funkcionális fényforrások mellett a vessünk be atmoszférateremtő, derengő világító elemeket, a birtok fókuszponti növényeit pedig világítsuk meg erősebben különféle kültéri reflektorokkal. A Mikulás ünnep és karácsony közeledtével bátran alkossunk szezonális dekorációt, használjunk színes fényfüzéreket, vagy figurális dekorációkat. Ne szegje kedvünket a giccsbe hajló díszítés sem, inkább legyen kissé giccses a látvány, mint sötét és komor! A manapság visszafogott áron kapható napelemes világítótestek használatával még a rezsiszámla sem növekedni, igaz a fény nem tart ki egész éjjel, de bőven elég, ha a sötétedés és a lefekvés közti időszakban láthatók a fények!

Képek: innen.

A közelgő Halottak Napja nem csak a megemlékezés miatt fontos emléknap, hanem kertészeti vonatkozása is van, ami nem más, mint a temetői sírok rendebetétele. Érdemes ezért összefoglalni, hogy milyen módon, milyen eszközökkel, milyen növényekkel lehet a síremlékeket rendbe hozni, megszépíteni, hogy a hónap végi alkalomra méltó állapotba kerüljenek. Elsőként essen röviden szó magáról a Halottak Napjáról, utána pedig következik a gyakorlatias, elsősorban a tapasztalatlanabb temetőlátogatóknak szóló kertészeti útmutató.

November elseje és másodika az egész nyugati világban fontos napok, a keresztény hagyomány november elsején ünnepli az üdvözült lelkek emléknapját (Festum Omnium Sanctorum), ez a Mindenszentek Napja, másnap pedig a Halottak Napja van, mely a katolikus vallásúaknál a halottakra való emlékezés napja, de természetesen ilyenkor nem csak a katolikus hívek látogatnak ki a temetőbe, hogy gyertyát gyújtsanak, hanem mindenki, aki már eltávozott szeretteire, barátaira szeretne emlékezni. A Halottak Napjával többé-kevésbé egybemosódik az angolszász eredetű halloween ünnep, melyet sokan a Halottak Napja amerikanizálódott, bazári, sokak szerint szerint méltatlan párjának tartanak, pedig maga a Mindenszentek napja is a kelta samhain ünnepből ered. A kelta halálisten kultuszát dicsőítő, október 31.-én tartott druida ünnep ugyanis a krisztianizálódás során alakult át keresztény Mindenszentekké, maga a halloween név is az All Hallow's Eve (óangol: All-Hallows-Even, skót változatban Hallow'en), vagyis a mindenszentek napja kifejezésből származik. 

Magyarországon november elsején, másodikán, de legalábbis az ezen napokhoz legközelebb eső hétvégén szokás kilátogatni a temetőkbe, ám sokan csak ekkor szembesülnek azzal, hogy a síremlékek rossz, elhanyagolt állapotban vannak. A magyar, és általában a nyugati viszonyulás a halálhoz merőben más, mint például keleten, mi általánosságban nem szeretünk az élet végességével szembesülni, ami azt eredményezi, hogy főleg a fiatalabbak, és a városi lakosok körében nem szokás a gyakori temetőjárás. Ennek következtében sokszor előfordul, hogy a sírok nem állnak rendszeres karbantartás alatt, és a kötelező jellegű november eleji látogatás rossz hangulatot okoz, mivel a síremlék állapota lehangoló, vagy erősen renoválásra szorul. Ezért nagyon jó ötlet még októberben megejteni egy előzetes szemlét, hogy amennyiben teendők akadnak, azokat elvégezve a halottak napi emlékezés már méltó körülmények között valósulhasson meg.

A temetői sírgondozás alapvetően kertészeti feladat, hiszen a mi kultúrkörünkben a hantos, vagyis a felszínből kiemelkedő sírok az elterjedtebbek (ellenben például az amerikai szokásokkal, ahol csupán egy kereszt, vagy kisebb kő síremlék magasodik ki a pázsitos felületből). Az ilyen emlékhelyeknél a hant rendszerint keretezésre kerül kővel vagy műkővel, de gyepesítés is előfordul. Az oldalsó felületeket, és a sír környékét néha borostyánnal, varjúhájfélékkel futtatjuk be. Amennyiben a sírhant felszíne szintén kővel, márvánnyal borított, a növénygondozás a cserepes zöldekre és a vázákban tartott vágott virágokra korlátozódik, ilyenkor alig akad teendő a virágok pótlásán, a gyors gyommentesítésen, és a kőzúzalék elegyengetésén kívül. A nagyobb feladat akkor áll előttünk, ha kő helyett részben vagy egészben földdel fedett. Ezeket a felületeteket növényekkel, virágokkal szokás beültetni, és sokan a sírhely melletti területet is hasonlóan alakítják ki. 

Induljunk ki abból, hogy a sír alapos renoválásra szorul, vagy egyszerűen szeretnénk megújítani, vagyis friss növényekkel beültetni. A növényválasztás előtt érdemes felmérni a sírhely adottságait, számba véve a napsütés mértékét, az árnyékoltságot, és a talaj milyenségét-minőségét. Utóbbi azért lehet fontos, mert valószínűleg nem akarunk komplett földcserét végezni, ilyenkor pedig arra kell építeni, ami adott. A homokos közeg jó levegő-, és vízáteresztőképességű, tápanyagban jellemzően szegény, nagy előnye viszont, hogy könnyen megmunkálható. Homokos talaj esetében nem szabad elmulasztani a szervesanyag pótlást, ehhez marhatrágyát, komposztot, vagy virágföldet használhatunk. Az agyagos talaj kötöttebb, a vizet nehezen ereszti át, a tápanyagokat kiválan megköti, de művelése nehezebb feladat. Lazítására homokot, komposztot használhatunk. A vályogtalaj előnyös, mert jó levegő és vízgazdálkodású, a tápanyagokat hatékonyan köti meg. A vályogos talaj humuszban gazdag típusát arról ismerjük meg, hogy ujjaink között morzsolva könnyű morzsákra esik szét. A humusz a talajban található szervesanyag, így a termékenység legfontosabb tényezője. Mennyisége sosem állandó, de trágyázással mindig a megfelelő szinten tartható. Növényválasztásnál mindig meghatározó körülmény, hogy milyen a talaj típusa, ezért mielőtt ültetünk, feltétlen vizsgáljuk meg  hant földjét, és az ahhoz passzoló fajtákat részesítsük előnyben! Nagyon fontos, hogy növényválasztásnál vegyük figyelembe, hogy milyen gyakran tudunk kilátogatni, ez elsősorban a vízigény miatt számít. Amennyiben évente csak párszor megyünk ki, jó ötlet szárazságtűrő, igénytelenebb növényeket vásárolni, ellenkező esetben vagy állagromlással, vagy gyakoribb látogatásokkal kell számolni. Beszerzésnél ne azt vegyük meg, ami elsőre megtetszik, hanem bátran kérdezzük meg a szakeladókat, hogy a célra megfelelő-e a kiszemelt faj. 

Természetesen az esztétikai szempontok sem hanyagolhatók el, ideális esetben a kiültetett növények harmonizálnak a sírhellyel, a temető atmoszférájával, és egész évben rendezett, méltó képet sugároznak. A legintenzívebb díszítőhatást az egy-, és kétnyári növényekkel érhetjük el. Az évelők dekorációs hatása visszafogottabb, de tartósak és nem igényelnek sok gondozást. Mivel október van, az egy-, és kétnyári növények ültetése nem időszerű, így amennyiben ezekkel díszítenénk a hantokat, várnunk kell tavaszig. Ebben az esetben a rendezettséget, gondozottságot most egy egyszerű tisztítással, gyommentesítéssel, földátmozgatással, gereblyézéssel érhetjük el, és természetesen koszorúval, vágott virággal dekorálhatjuk a hantokat. Az örökzöldekkel időtlen, állandó hatás érhető el, míg a lombhullatókkal a sír képe az évszakokkal együtt változik. A növények méretét tekintve ne essünk túlzásokba, szűkebb, zsúfoltabb temetőben nem ízlésesek a nagy bokrok, terebélyes, magas virágok, és természetesen fordítva is igaz, nagyméretű felületen nem mutatnak jól a kisméretű, ritkásan elhelyezett zöldek. A síremlék színe, tónusa és a kiültett növények színe között is teremthetünk összhangot, de végsősoron mindig hallgassunk megérzésünkre, ízlésünkre, valamint gondoljunk az elhunyt vonatkozó kívánságára, esetleg kedves növényeire.

A krizantém, a törpe őszirózsa, a kerti árvácska, az erdei ciklámen, a csarab és az erica (hanga) októberben is ültethetők, és biztosítják a megemlékezés idejére a szép külalakot. A krizantém vízigénye a legkisebb ezek közül, a többi faj gyakoribb öntözést kíván, de mulcsolással (például fenyőkéreg kihelyezésével) lassíthatjuk a föld kiszáradását, a mulcs ráadásul a gyommentességet is többé-kevésbé garantálja. Októberben időszerű az őszi hagymások (tulipán, nárcisz, krókusz) ültetése is, ezek ugyan csak tavasszal fognak virágozni, ültetésükkel azonban már most rendezett látványt érhető el. Előfordulhat, hogy valakinek - például a lakhely és a temető miatti nagy távolság miatt - tényleg csak nagyon ritkán van lehetősége a sír látogatására. Ilyenkor a törpe örökzöldek választása a legjobb. Ezeknek a növényeknek elegendő a természetes csapadék, nem igényelnek folyamatos felügyeletet, emellett dekoratívak, és örökzöld jellegükből fakadóan állandó, időtlen kinézetet kölcsönöznek a nyughelynek. Legalkalmasabbak az elterülő, vagy kúszó növekedésű fajták, melyek kiültetéskor a rendelkezésre álló felület kétharmadát betakarják. Ajánlott fajták a havasi törpefenyő törpeváltozata (Pinus mugo var. Pumilo), a fél méter magas gömbbé növekedő lucváltozat (Picea abies Globosa), az elfekvő növekedésű terülő tiszafa (Taxus baccata Repandens) és az előbbihez hasonló törpe boróka (Juniperus communis var. saxatilis). Az örökzöld dísznövények közül még a szoliterként kiváló babérmeggy (Prunus laurocerasus), illetve a babérsom (Aucuba japonica) jöhetnek szóba, mindkettő átteleltethető, de inkább fagymentes, jól takart sírokra valók, a magyal (Ilex aquifolium) pedig télen díszlik a legszebben.  

Akár kerül sor ültetésre, akár csak gyors renoválásra készülünk, érdemes a megfelelő eszközökkel érkezni, hogy a munka gyorsan, hatékonyan folyhasson. Kisebb ásót, ültetőkanalat mindenképp vigyünk magunkkal, és kapára, vagy kézi kultivátorra is szükség lehet. A lehullott levelek, az avar összegyűjtéséhez egy gereblye vagy lombsöprű lesz a legalkalmasabb, és a hulladék összegyjtéséhez műanyag szemeteszsákot is készítsünk be. Ha régen látogattunk ki a sírhoz, előfordulhat, hogy az elburjánzó cserjék metszésére is sort kell keríteni, ezért egy metszőolló is legyen a felszerelésben. Nem hagyható otthon a védőkesztyű sem, amely megóvja kezünket a piszoktól, szúrós, tüskés ágaktól, és valamelyest a hidegtől is. A gyomokat mindenképp távolítsuk el a sírról és környékéről, ezt a felület kis mérete miatt legegyszerűbben kézzel oldhatjuk meg. A későbbi gyomosodást geotextília és talajtakaró fólia kihelyezésével előzhetjük meg. A fagyérzékeny lágy-, vagy fásszárú növények védelmét téli takarással végezzük el, erre a célra használható fenyőkéreg zúzalék, vagy például fenyőgally, mint ideiglenes fedés. A kertben megszokott komposzt, szalma, fűnyesedék a sírokon nem mutat szépen, a kőzúzalék pedig ugyan esztétikus, de téli takarásként nem hatékony. 

Az októberi sírgondozás a legtöbb esetben szükséges feladat, főleg, ha évközben nem jut elegendő idő, vagy szándék a folyamatos karbantartásra. Egy októberi hétvégi napon minden szükséges teendő elvégezhető, és különösebb szaktudás sem szükséges az ízléses, szép eredmény eléréséhez. Gondos előkészületekkel, szakszerű fajtaválasztással, és egy kis törődéssel a legelhanyagoltabb síremlékek is hamar rendbe tehetőek, így a Halottak Napja valóban méltó állapotban találhatja a temetőket.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az őszi hetek rengeteg izgalmat tartogatnak a tettvágyó kertészkedőknek, a gyakran még igencsak enyhe októberi napokban sokféle feladatot lehet és kell elvégezni. A szabad levegőn tartózkodás önmagában is roppant élvezetes és egészséges, de ha ezt hasznos tevékenységgel kombináljuk, akkor tényleg minőségi időt tölthetünk el odakint. Érdemes tehát végiggondolni, hogy mik a legjellemzőbb szezonális feladatok, amikból válogatni tudunk!

- Gyepgondozás 

Már az ősz első hónapjában elvégezhető a gyep szellőztetése, és a füvesített terület talajának lazítása, de még most sincs késő mindehhez. A talajlazítást elvégezhetjük egy egyszerű vasvillával is, szerszámot mélyen szúrjuk a gyepfelületbe, majd az ásó nyelét óvatosan, de erőteljesen mozgassuk előre-hátra. A műveletet pár arasznyi távolságokkal az egész felületen ismételjük meg. A lazítás haszna, hogy a jobb szerkezetűvé, levegősebbé, kedvezőbb vízgazdálkodásúvá alakítja a nyáron tömörödött talajt. A gyepszellőztetéshez kéziszerszámot vagy nagyobb kertekben bérelhető gyepszellőztető gépet is lehet használni. A gyepszellőztetést mindig egy száraz, csapadékmentes napon ejtsük meg.

- Fűnyírás

Gyakori kérdés, hogy meddig kell a füvet nyírni, a válasz pedig egyszerűbb, mint azt sejtenénk, ameddig nő. A melegebb őszi időszakokban, főleg ha csapadék is akad, a gyep még októberben is burjánzik, így a nyírása is indokolt. A vágási magasságot most már meg lehet emelni, nem kell katonásan rövidre vágni a zöld szőnyeget. A tápanyagozást viszont már el kell hagyni, ahogy az öntözéseket is meg kell ritkítani, rábízva a természetre. Az utolsó fűnyírást követően a gépet letisztítva, szárazon rakjuk el, a benzines gépeket pedig üres tankkal küldjük téli pihenőre. 

- Füvesítés

Még mindig a gyepnél maradva, az október kiválóan alkalmas fűmag vetésre, a most kikerülő magokból még a téli fagyok beállta előtt begyökeresedett, megerősödött fűszálak lesznek, melyek jó eséllyel átvészelik a hideg hónapokat, és tavasszal azonnal növekedésnek indulnak, így a tavaszi vetést utcahosszal be lehet előzni. Mindig olyan fűmag keveréket válasszunk, mely megfelel a terület adottságainak és a majdani használat sajátosságainak! Vetés előtt alaposan ássuk fel a talajt, tüntessük el a gyomokat, majd tömörítsük, egyengessük el a földet. A talajba forgassunk komposztot, szervestrágyát, vagy használhatunk füvesítéshez való műtrágyát, indító trágyát is. A kiszórt magok akár egy hét után elkzedenek kihajtani, ha szárazabb idők járnak, gondoskodjunk a rendszeres öntözésről a gyors fejlődés érdekében.

- Levelek kezelése

A lombhullatók mostanra már javában dobják le leveleiket, melyekkel kezdeni kell valamit. A leveleket ne hagyjuk a díszgyepen, mert károsíthatják azt, rendszeresen gereblyézzük össze, és dobjuk a komposztra a halmokat. Az égetés rossz megoldás, ha nincs komposztálónk, akkor inkább zsákoljuk be és szállítassuk el a leveleket. Jó trükk az aprítás, melyhez csak egy erősebb (inkább benzinmotoros) fűnyíró kell. Az 5-10 cm vastagon szétterített levélkupacon toljuk át többször a gépet, mely felszedi és apróra vágja a növényi hulladékot. A gyűjtőtartályból egyenesen mehet a zsákba a törmelék, mely így eredeti térfogatának a töredékére esik össze. A zúzalék szétteríthető a konyhakertben is, ahol majd ásóval beforgatva értékes tápanyagként tesz szolgálatot a termőföldben.

- Cserje-, és faültetés

A pázsit felfrissítésével egy időben kerülhet sor az ősszel ültetendő bokrok, cserjék, fák helyre telepítésére is. Fáknak ideális esetben 1x1 méteres, bő háromarasznyi mély, a cserjéknek 60x60x60 centiméteres ültetőgödröt készítsünk. Érdemes tudatosan válogatni, mostanában sok árudában, kertészetben nagy leárazásokkal lehet találkozni, és gyakran elkövetik a kertészkedők azt a hibát, hogy az olcsó, akciós növényeket választják, ahelyett, ami ténylegesen ideális lenne a kertbe. Mindig az döntsön, hogy az adott növény igényei és a kert adottságai passzolnak-e egymáshoz, illetve lényeges, hogy mindig a növény kifejlett kori méretével számoljunk, hogy évekkel később se okozzon gondot a fa vagy cserje. Ültetés előtt a kiszemelt terület talaját ássuk fel mélyen, gyommentesítsük, és gazdagítsuk komposzt vagy szervestrágya beforgatásával. A növényeket mindig ugyanolyan mélyre ültessük, ahogy a dézsájukban, vagy a faiskolában voltak. Az ültetést kövesse alapos beöntözés!

- Hagymások

A tavasszal virágzó hagymások gumóit már ősszel el kell ültetni, hogy tavasszal pompás virágözön fogadjon minket! Aki csak tavasszal kap észbe, lemarad a csodás virágokról, hiszen ezeknek szükségük van az ún. hideghatásra, hogy tavasszal kihajtsanak. Az ültetést egészen november közepéig el lehet végezni, de nem érdemes az utolsó pillanatokra hagyni. A virághagymákat mindig szaküzletből vagy megbízható piaci árustól szerezzük be. A gumókat nyomkodjuk meg, a friss és ép darabok kemények, feszesek, a puha, benyomható példányok régiek vagy sérültek. A virághagymákat főszabály szerint olyan mélyre kell ültetni, mint amennyi a kerületük centiméterben. Jó ötlet megjelölni a hagymák helyét, mert tavaszig nem mutatják meg magukat, nehogy elfelejtsük, hogy hova kerültek, és véletlen kiássuk őket.

- Tápanyag utánpótlás

A kerti növények fejlődésük során rengeteg tápanyagot vesznek föl, időről-időre kimerítve ezzel a termőtalajt. A tápanyagokat többek közt ősszel is pótolhatjuk, például nagyobb mennyiségű érett komposzt kiszórásával, földbe forgatásával! Ezt akkor is érdemes elvégezni, ha most nem ültetünk semmit, az így gazdagított talaj tavasszal azonnal készen áll majd a növények fogadására. A parlagi ágyásokat, kiürült veteményeseket nem rossz ötlet lefedni geotextíliával, így az enyhébb őszi időben még aktív gyomok nem tudnak kihajtani és elszaporodni. A fedés egészen tavaszig kint maradhat, a geotextil átengedi a nedvességet és a levegőt, nem gátolja a talajéletet. 

- Ültetés

Sokan azt hiszik, hogy az ősz derekán már vége a konyhakerti ültetési szezonnak, pedig ez nincs így. Ilyenkor kerülhet a földbe a fokhagyma, valamint a hidegtűrő zöldségfélékből is bőven vethetünk még, például zöldsalátát, brokkolit, kelkáposztát, és káposztát, de benépesülhet a konyhakert zöldbabbal, uborkával és sütőtökkel. A dísznövényeknek sem kell búcsút mondanunk, ültessünk szabadgyökerű dáliát, árvácskát, körömvirágot, vagy kikeleti bangitát. Akik a meglepetéseket szeretik, szórjanak szét vadvirág magokat, hogy a tavasszal rendszertelenül kikelő virágok a mezők hangulatát hozzák a kertbe!

- Melegágyak

A kísérletező kedvű, haladó veteményezők megpróbálhatnak melegágyat készíteni, amivel a zöldségtermesztési szezon nagyban kitolható. A melegágy lényege, hogy egy egy-két arasznyi keret és egy átlátszó tető védelmében fejlődnek a zöldségek, a talaj pedig speciálisan rétegzett, és a behelyezett szervestrágyának (vagyis annak bomlásának) köszönhetően egyenletes meleg keletkezik a belső térben. Így olyan palántákkal is lehet még próbálkozni, melyek a szabadföldben már esélytelenek lennének a kihajtásra, fejlődésre. 

- Óvintézkedések

A nyárra a kertbe, vagy balkonra költöztetett cserepes, dézsás szobanövényeket lassan vigyük be a lakásba, házba, és a levelek lemosása után olyan helyre állítsuk őket, ahol kellő mennyiségű fényt kaphatnak. A teleltetést igénylő mediterrán fajokat, például a népszerű leandereket, citrusféléket, vagy a szintén közkedvelt muskátlikat is be kell költöztetni, ha rendszeresen megjelennek a hajnali fagyok. Teleltetni csak egészséges növényeket lehet, így bevitel előtt tüzetesen nézzük át őket, betegségek vagy kártevők nyomai után kutatva. Amennyiben egy példányon gyanús jeleket látunk, elkülönítve próbáljuk kezelni, gyógyítani. A balkonládák elvirágzott, elszáradt egynyári növényeit dobjuk ki, az edényekbe pedig ültessünk a szezonnak megfelelő dísznövényeket, például hangát, árvácskát, gömb krizantémot. Aki már nem akar ezzel foglalkozni, a megtisztított ládákba, edényekbe helyezzen ki 5-10 cm vastagon fenyőkéreg mulcsot, így a látvány egységes és dekoratív lesz, gondoskodást pedig nem igényel a dekoráció. A mulcs tavasszal újra felhasználható lesz az ültetések után. 

Képek: innen.

A nyarat már jócskán magunk mögött hagytuk, így a színes virágok, az egynyáriak szezonja lezárult, és a legtöbb virágos évelő is túl van a szezonján, vagyis a díszágyások, virágládák kiürülőben vannak. Persze vannak tipikus őszi dísznövények, a hanga, a krizantém, a csarab vagy az árvácska, de aki szeretne valami igazán izgalmasat és vidámat, mást kell keressen. Például a díszkáposztát, ami nagyon nem tipikus dísznövény, és éppen ezért válik izgalmassá, jól felhasználhatóvá!

A díszkáposzta magjait a nyár közepén kell elvetni, majd a kikelő palántákat 5-6 hét múlva lehet cserepekbe szétültetni. Ezzel persze már elkéstünk, de csak a vetéssel, mert előnevelt, kifejlett, kiültetésre váró palántákat éppen mostanában lehet beszerezni a kertészetekben vagy a piacokon. A díszkáposzta igényei szine pontosan megegyeznek a közkedvelt és jól ismert krizantéméval, vagyis a díszkáposzta földje ne legyen túl nedves, az átlagos kerti talaj, vagy az általános virágföld megfelelő számára, a közvetlen, erős napsütést nem kedveli, de világos fekvésű területen legyen. Rendszeresen kell öntözni, de még leveleit is bátran lehet spricelni vízzel, ezt nem minden növény szereti, de a díszkposzta hálás lesz érte. A díszkáposzta télállósága kifogástalan, díszítőértékét hosszan megtartja, virágzása, ami egyébként annyira nem látványos, majd a tavasz derekán lesz esedékes.

A díszkáposzta ugyanis különös szerzet, mert nem a virágaival dekorál, szépségét levelei adják, melyek lehetnek fodrosak, simák, vagy cakkosak, változattól függően. A díszkáposzta több izgalmas színben szerezhető be, érdemes vegyesen válogatni belőlük, hogy érdekes kombinációk születhessenek, akár csak díszkáposztából,akár más növények bevonásával, vegyeságyást létrehozva. Utóbbi azért is jó ötlet, mert a díszkáposzta remekül kombinálható egyéb dísznövényekkel, jól megfér az árvácskával, a ciklámennel, a krizantémmal, cserjefélék közül pedig jól társítható a csarabbal, de tujasorok, sövények tövéhez telepítve is mutatós lesz a végeredmény!

Nyilván felmerül a kérdés, hogy ez a dísznövény ehető-e, ha már egyszer káposztaféle? A válasz igen, az összes díszkáposzta változat ehető zöldség is egyben, azért az hozzá kell tenni, hogy ízélményben messze elmaradnak a konyhakerti társaiktól, ráadásul elsősorban dísznövények, így a konyhai feldolgozás inkább elméleti lehetőség. Ettől függetlenül a díszkáposzta leveleiből saláta vagy főzelék is készülhet, de a tányéron is folytathatja eredeti pályafutását, és bevethető díszként, érdekes kiegészítőként tálaláskor.

A díszkáposzta nem csak a kerti ágyásokba való, kiváló választás erkélyekre, teraszokra, ahol ilyenkor jellemzően csupaszok a ládák, hiszen az egynyáriaktól már búcsút vettünk, és a muskátlik is lassan költöznek téli pihenőhelyükre. Az árva edények, ládák benépesíthetők díszkáposztával, ami azért jó ötlet, mert ez a növény jól elfedi, betakarja a tartókat, edényeket, így az esztétikai érték magas lesz, a gondozási igény viszont szerény. A díszkáposzta legfeljebb 40-50 centiméter magasra nő, így bárhol elfér, a csípős késő őszi fagyok hatására pedig levelei elszíneződnek majd, így változatos, izgalmas hatást nyújt hosszú időn keresztül

Képek: innen

Hallott már valaki a krumplicsomról? A rejtvényfejtésben járatos kertészkedők talán már sejtik, hogy itt a krumpli és a paradicsom valamiféle kettőséről lesz szó, és amennyiben így van, bizony igazuk van. A krumplicsom az idei év egyik slágernövénye volt, noha nálunk egyelőre még nem vált igazán közismertté. Egy teljesen új fejlesztésről van szó, ami azért mégsem annyira új, de erről majd kicsit lejjebb. Öntsünk is gyorsan tiszta vizet a pohárba, lássuk mi is ez a krumplicsom!

A magyarul kissé erőltetettnek hangzó név pontosan azt rejti, amit sejtet, egy olyan zöldséget, ami egyszerre burgonya és paradicsom. A krumplicsom ugyanis egy burgonyára oltott paradicsom, pontosabban egy fehér húsú krumplifajta és egy koktélparadicsom társítása, a kertészetben már régóta megszokott és ismert oltási eljárással. A kétféle zöldséget azért nem volt nehéz (ez azért túlzás, mert az eredeti oltványban négy év munkája van) társítani, mert mindketten egyazon növénynemzetségből (Solanum) származnak. Az ötlet egy hollandiai fejlesztőtől ered, az elképzelés pedig egy olyan kifejezetten helytakarékos, bőven termő, és változatos termést produkáló zöldségféle előállítása volt, mely elsősorban a városi kertészkedésben használható fel. A krumplicsom tehát a szándék szerint leginkább balkonzöldség, persze semmi akadálya, hogy valaki a kertben is nevelje. 

A krumplicsommal kapcsolatban vegyesek voltak az első reakciók, sokan nagyszerű és praktikus újításként, a jövő irányaként említették, míg a szkeptikusok egyfajta Frankenstein zöldségnek, szó szerinti fércműnek állították be. A GMO-mentesség híveinek tudniuk kell, hogy a krumplicsom nem génmódosított zöldség, az oltási eljárás évszázadok óta ismert és alkalmazott, biztonságos módszer, mely számtalan gyümölcs és dísznövény esetében zajlik folyamatosan. Az oltással nem módosul egyik zöldség sem, a krumpli krumpli marad, a paradicsom pedig paradicsom, csupán egyetlen növényben egyesülnek. Mik az előnyök, vagyis mi az értelme ennek az érdekes párosításnak?

A fő pozitívum a helyigény csökkentése, hiszen így egyetlen edényben terem kétfajta zöldség. A dolognak jól tapintható kuriózumértéke is van, hiszen milyen izgalmas egy egészen új növénytípust nevelni. A tengerentúlon a tomato és potato szavakból összevont tomtato egyenesen úgy került be a reklámokba, hogy nevelésével egyszerre juthat a család sültkrumplihoz és ketchuphoz. Mindenesetre valóban látszanak lehetőségek az ilyen oltványokban, noha a helytakarékosságot bizonyos megkötésekkel kell értelmezni, mert a krumplicsom termesztéséhez egy legalább 40-50 literes láda vagy edény kell, hiszen a talajszint alatt növekedő burgonyáknak bőven kell hely. 

A krumplicsom nevelése ezen kívül szerencsére nem nehéz, a koktélparadicsomok termesztési és tartási útmutatóját kell követni. A krumplicsom laza szerkezetű, tápanyagokban dús közeget kíván, a legideálisabb, ha friss, zsákos termőföldhöz keverünk némi komposztot vagy érett marhatrágyát. Az edény legyen alul lyukas, és ültetés előtt jó ötlet alulra pár centi vastagon kavicsréteget elhelyezni. Az edény legyen megfelelően magas, ugyanis a gumók fejlődésével párhuzamosan tölteni, pótolni kell majd a talajt, így elsőre nem is szabad a peremig adagolni bele a földet. Az ültetés menete a szokásos, a palántát az edényéből óvatosan ki kell venni, majd az előkészített talajba egy megfelelő méretű mélyedésbe kell helyezni, mégpedig úgy, hogy a palánta földgombócának teteje egy síkba essen az edény talajának felszínével. Mivel a koktélparadicsom támasztékot kíván, a karót, pálcát már az ültetést követően tűzzük a tő mellé, hogy később lazán ahhoz kötözve megtartsa a hajtást és a termés súlyát. Az edényt meleg, napos helyre kell állítani, és rendszeresen öntözni kell, dézsás nevelés esetén ugyanis a viszonylag kis térfogatú föld hamar képes kiszáradni, felmelegedni. Utóbbi ellen jó módszer, ha az edényt fehér vászonnal, pamutanyaggal burkoljuk, így az átforrósodás lassítható.

A krumplicsom tehát számos előnnyel rendelkezik, remek választás az újdonságokat kereső hobbistáknak, vagy a kis alapterületen kertészkedőknek, balkonkertészkedőknek. A fő hátrány, hogy a palánta nem éppen olcsó, persze az újdonságokat mindig meg kell fizetni, de így is egy hagyományos krumpli vagy paradicsom tő árának a többszörösét kell kifizetni érte. A krumplicsom, mivel oltvány, magként nem kapható, csak palántaként vásárolható meg.

Képek: innen és innen

Az augusztus a kerti szezonban nem igazán jelentős hónap, a veteményesben kevés a munka (bár akad ilyenkor is vetnivaló), a nagy melegben keveseknek van kedvük odakint tevékenykedni. Van azonban egy izgalmas lehetőség, mely ehető termést kínál, és a telepítés, nevelés közben nem kell a kánikulában izzadni, sőt ellenkezőleg, egy kellemesen hűvös helyen kell tevékenykedni. Ez nem más, mint a gombatermesztés! A gombák termesztése kifejezetten egyszerű, mondhatni szórakoztató feladat, még kert sem kell hozzá, csupán egy fényszegény helyszín és kötött hőmérséklet, ami nagyjából egy átlagos pincét jelent. Ha ilyesmi nincs a közelben, akkor sem ugrott a lehetőség, hiszen akár egy panelház alagsori tárolója is megfelel, ahogy egy garázs vagy nem túl világos, és nem tűző napon lévő kerti tároló is szóba jöhet (legfeljebb nem augusztusban, hanem kicsit később, az ősz elején) vagyis nem csak a klasszikus pincék alkalmasak a célra. Még egy tipp, mivel a gombák szeretik a páradús, nedves mikroklímát, a vízóra akna is megfelelő számukra!

A házi gombanevelés elsősorban és főképpen a csiperke és a laskagomba esetében jöhet szóba. Mindkettőre ugyanúgy igaz, hogy ízletesek, a konyhában sokféleképpen feldolgozhatóak, elkészíthetőek, nem mellesleg kalóriatartalmuk elenyésző, így diétás étrendekbe gond nélkül beilleszthetőek. A gombák fehérjéje szinte pontosan megegyezik az állati fehérjével, így első osztályú fehérjeforrások. Mindkét gomba gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban, zsírtartalmuk kifejezetten alacsony, és mivel 90%-uk víz, nem jelentenek megterhelést az emésztőrendszernek. Koleszterinszegény mivoltuk miatt kifejezetten javallott a fogyasztásuk szív-, és érrendszeri betegségek megelőzéséhez, antioxidáns tartalmuk miatt pedig rákmegelőző hatásúak. Most, hogy már mindenki égető vágyat érez a gombatermesztés iránt, lássuk hogy megy ez a gyakolratban!

Kezdjük a laskagombával, ez ugyanis a kettő közül a könnyebben nevelhető. Az otthoni gombatermesztésben az a jó, hogy a zöldségeknél megszokott magvetést vagy palánta előnevelést egy huszáros vágással át lehet ugrani, hiszen a kereskedelmi forgalomban kapható gombász szettek már kész termesztőalkalmatosságok. Így az első lépés csupán annyi, hogy a gazdaboltban, kertészetben, piacon megvásároljuk a termőzsákot vagy ládát, melyben a gombáknak ideális talajkeverék (szalmával, szervestrágyával kevert föld) található, amibe gombacsírákat oltottak be. A termőzsák vagy láda beszerzése után tehát nincs is más feladat, mint megfelelő körülmények közé helyezni azt, ez tulajdonképpen a gombanevelés lényegi mozzanata. A laskagomba esetében a megfelelő környezet egy 15-20 Celsius fokos helyiség, ami nem teljesen sötét, így a fentieknek megfelelően egy kis ablakkal rendelkező garázs, kamra vagy pince éppen megteszi. A gombafonalakból 2-3 hét után indulnak fejlődésnek a gombák. Innentől az összes teendő csak az időnkénti nedvesítés lesz, de fontos, hogy a gombákat ne érje víz, csupán a termőközeget öntözzük. A tenyészidő másfél-két hónap, ennek leteltével a gombák leszakíthatóak és fogyaszthatók. 

A csiperkét választóknak sem kell sokkal több kihívással szembenézniük. Ennél a gombánál is egyszerűen meg kell vásárolni a termőládát, amit az első 10-15 napon 20-25 celsiusos hőmérsékleten kell tartani, a termőtalajt pedig nedves újságpapírral kell borítani, és nem szabad hagyni kiszáradni. Ezután a papírborítást le kell venni, és 3-4 centi vastag földet kell a felszínre szórni, valamint ilyenkor már kissé alacsonyabb hőmérsékletet kell biztosítani (15-17 Celsius). Az öntözést itt is úgy kell elvégezni, hogy a gombákra közvetlenül ne jusson víz. Bő egy hónap múlva betakarítható az első terméshullám, melyet jellemzően még 2-3 szüret követhet a következő hetekben. Egy cipősdoboznyi termőládából 1-1.5 kg gombatermés várható. A betakarított gomba hűtőben, papír-, vagy vászonzacskóban pár napig tartható el, vagyis ajánlott rögtön feldolgozni, illetve tanácsos mindig csak annyit felszedni, amennyit pár napon belül biztosan el is fogyasztunk. 

Pár apróság, ami a házi gombatermesztés mellett szól:

- A letermett gombák után maradó föld remek komposzt alapanyag, így azt lehet hasznosítani a szüret után is.

- A gombanevelés a gyermekek számára is kiváló mulatság, a viszonylag gyorsan fejlődő gombák megfigyelése izgalmas és szórakoztató

- Az otthoni termesztés tökéletesen biztonságos, ellenben a természetben való gombagyűjtéssel

- A házi termesztéssel olcsóbban juthatunk gombához, és frissen szedhetjük le a termést

- A gombatermesztés az év bármely szakában megoldható, amennyiben egy megfelelő hőmérséklettel rendelkező helyiség rendelkezésre áll

- A forró nyári hetekben kifejezetten üdítő lehet a hűvös pincében történő gombagondozás, és így a zöldségtermesztési szezonon kívül is hozzájuthatunk saját nevelésű élelmiszerhez

Képek: innen