A gyomnövény szóhoz rendszerint valamilyen kellemetlen megjelenésű, vagy egyéb rosszindulatú tulajdonságokkal felvértezett növényt társítunk, amit dühödten próbálunk kiirtani a kertből, a zöldségek közül, vagy a rózsaágyásból. Ha jobban belegondolunk azonban, az anyatermészet szempontjából nem létezik olyan, hogy gyom, minden növénynek megvan a helye, a szerepe az ökoszisztémában, csak mi emberek osztjuk fel a növényeket jókra és rosszakra. Ez a felosztás azonban néha igencsak bajos, hiszen vannak olyan növények, melyek papírforma szerint gazok, ám a gyakorlatban esztétikus külalakjuk, bódító illatuk, vagy éppen gyógyhatásuk miatt nehéz őket őszinte szívvel irtandó gyomnak nevezni. Ezen növények közül következik most öt, aztán döntsék el önök, hogy gyomról, vagy hasznos fajról van-e szó!
1. Csalán
A csalánról csak azok őrizgetnek kedves emlékeket, akik nem estek bele egy jó méretes csalános árokba, vagy nem itatott velük az édesanyjuk csalánteát, ami ugyan roppant jótékony, de (szerintem legalábbis) borzalmas ízű. A csalán csípősségét egyébiránt az érintésre a bőrbe jutó hangyasav okozza. A csalán gyomként való besorolását annak ellenére kevesen vitatják, hogy gyógynövényként mindenki elismeri, sőt, a kamilla mellett talán a legismertebb és leggyakrabban alkalmazott gyógynövény. A csalán Magyarországon csak a természetben található meg, míg Nyugat-Európában sok helyütt termesztik is, a hazai csalántea alapanyag tehát a természetből származik, ami alkalmasint jobb minőséget is feltételez. A csalánt könnyű megtalálni, ha kedvelt élőhelyeit keressük, vagyis a nedves, üde talajú, tápanyagokban gazdag közeget kell becélozni, és ott csalán is lesz. A csalánnak a levelét használjuk, a begyűjtés tavasztól őszig aktuális, a szürethez erősen ajánlott egy vastag kesztyű, a módszer pedig az, hogy a szárat a földhöz közel megragadva, egy határozott felfelé tartó mozdulattal le kell hántani a leveleket. A csalánt a kertben is meghonosíthatjuk, ha a gyökerestől kiemelt példányokat otthon a természetbeni körülményekhez hasonló helyen ültetjük el.
2. Pipacs
A mostanában virágzó (és őszig díszlő) pipacs alapvetően ártalmatlan, azt leszámítva, hogy minden talpalatnyi helyen megjelenik, ahol számára kedvezőek a feltételek. Régebben a gabonafélék jellemző és ádáz gyomnövénye volt, azonban az évtizedes kitartó és hathatós irtás hatására mára jobbára kiszorult a kultúrnövények közül, ellenben megtalálható sínek mentén, elhagyott telkeken, parkokban, városok belső részein, szinte bárhol. Levelei, friss hajtásai és toktermése enyhén mérgezőek, magja és szirmai azonban fogyaszthatóak, utóbbiakkal régebben a bor színét is élénkítették. Sokan kifejezetten örülnek ha kertjükben megjelenik a népiesen pitypalatyvirágnak is nevezett pipacs, az igazi rajongók pedig a nemesített változatok közül is válogathatnak.
3. Pitypang
A pitypang a gyerekek nagy kedvence, szára szívószál, lehet belőle koszorút fonni, a bájos, sárga virág kiváló hajdísz, a bóbitaszőröket pedig egyszerűen élvezet szanaszét fújni. A pitypang a mesék egyik legaranyosabb virága, aki azonban szép gyepet nevelget, szívből utálja ezt a kis virágot, ami szétrombolja az egységes pázsitot. A pitypang szinte kiirthatatlan, ha beköltözik a kertbe, akkor ott is fog maradni. Hosszú karógyökere arasznyi mélyen nyúlik le a földbe, a mélyreható ásás sem tünteti el, ráadásul az ásással, csákányozással szétszabdalt gyökérdarabkákból újra kihajt, és ha kert talajának felső rétegét ki is cseréjük, vagy totális gyomirtóval tüntetjük el, akkor is visszatérhet a szomszédból a szél által átfújt kaszattermése segítségével. A kertész szempontból őrjítő pitypang javára írandó, hogy gyógynövényként is megállja a helyét, sőt, kiszárított, darabolt, pörkölt gyökeréből egészséges pótkávé főzhető!
4. Selyemfű
A selyemfű időről-időre képes országos balhét generálni, ugyanis két ellentétes érdek középpontjában áll. Egyfelől invazív faj (még az akáccal együtt került betelepítésre, mert jól fogja a homokos talajt), ami kiszorítja a honos növényeket, megváltoztatja a tájképet, kárt tesz a termesztett kultúrákban, és hódítása különösen pusztító a természetvédelmi körzetekben. A gazdák utálatát ellensúlyozza a méhészek támogatása, ugyanis a selyemfű kiváló mézelő, méze egészséges, ízletes, és nem csak magában használható, hanem gyengébb mézek "felütésére", minőségjavítására is alkalmas. Gyógyhatásai is ismertek, gyulladáscsökkentő, roboráló hatású, ráadásul alacsony pollentartalma miatt méze az allergiásokat sem bántja. A visszás helyzetet jól jellemzi, hogy már az is szóba került, hogy a selyemfű felkerül a hungarikumok listájára, persze ez nem történt meg, de háttérben dúló lobbiharcot jól ábrázolja az ötlet. Ja, és az kimaradt, hogy a selyemfű kimondottan dekoratív, illata pedig bódítóan kellemes!
5. Búzavirág
A búzavirág népmesei szépségű növény, megkapó kék virágai mindenkit elbűvölnek. A búzavirág nem meglepően elsősorban a gabonafélék egyéves gyomnövénye, főleg búza és rozstáblákban találjuk meg, de jó gyomként szinte bárhol megjelenik, gyakran a pipacs társaságában, ha pedig összeállnak, szem nem marad szárazon a gyönyörőségtől. A búzavirág májusban és júniusban virágzik. Eredetileg dél-amerikai növény, mára azonban az egész bolygón elterjedt, szépsége a virágkertészeket sem hagyta ihlet nélkül, gyakran megtalálni gondozott ágyásokban dísznövényi pozícióban, sőt, már nemesített változatai is kaphatóak, akár rózsaszín, lila, vagy fehér színben, hogy a vadvirágok szerelmesei megvásárolhassák otthonra. A búzavirág a népi gyógyászatban elsősorban mint külsőleg alkalmazandó főzet alapanyaga ismert, szemgyulladásra, toroköblögetésre használatos, összetevőként pedig étvágyjavító keverékek egyik alapanyaga.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.