Mikor növénytermesztésről van szó, nem teszek különbséget zöldség és gyümölcs között, ám ha fogyasztásról, akkor már igen. Én magam zöldségpárti vagyok, kevés gyümölcsöt kedvelek igazán, tulajdonképpen kettő van, amit szívesen megeszek, az egyik a sárgadinnye, a másik a gránátalma. Aki járt az elmúlt hetekben nagyobb élelmiszerüzletben vagy piacon, az láthatta, hogy sok helyütt felbukkan a gránátalma, mivel szezonja van ennek a különleges gyümölcsnek, így az sem meglepő, hogy jelen bejegyzés témája a gránátalma lesz, amiben a fentieknek megfelelően nem kevés személyes indíttatás van. Jöjjön akkor a nagy gránátalma kalauz.

A gránátalma dísznövényként is különleges

A gránátalma (Punica granatum) azon egzotikus gyümölcsök közé tartozik, melyekről a legtöbben azt hiszik, nálunk nem termeszthetőek. Ugyanakkor ahogyan a mandarinnal, kivivel, citrommal sikert lehet elérni, úgy a gránátalma is megél nálunk, igaz kevés kompromisszumot kell ugyan kötni, de működőképes az elképzelés. Mielőtt a termesztési titkokra térnénk, ismerjük meg kicsit jobban ezt a fura szerzetet. A gránátalma igen régi kultúrnövényünk, gyakorlatilag végigvonul a történelmünkön, elsősorban mint termékenységi, szerelmi szimbólum. A görög legendáriumban Aphroditéhoz kapcsolódik, a mondák szerint ő ültette ugyanis az első példányokat Ciprus szigetén, de Zeusz feleségének termékenysége, szépsége is megjelenik a gránátalmában. A sokmagvas gyümölcs felbukkan főníciai, egyiptomi, izraeli emlékekben, régi leírásokban is, a korai keresztény kultúrkörben pedig a gránátalma virágai a szeretet jelképezték, a jellegzetes gyümölcs számtalan Mária ábrázoláson felfedezhető. Miközben a gránátalma termését csemegeként és afrodiziákumként is nagy hévvel fogyasztották ősidők óta, gyógynövényként is elhíresült, elsősorban mint lázcsillapító szer, de a magokból kipréselt lé a textil és szőnyegszínezésben is fontos szerepet kapott (ugyanis erősen fog). Az eredendően Afganisztánban, Iránban, Egyiptomban, Dél-Amerikában, Kínában és a mediterrán területeken honos gránátalma a XVII. századtól fogva vált elterjedtté és divatossá egész Európában, és hamarosan Magyarországra is eljutott, nem újkeletű vendég tehát nálunk ez a gyümölcsféle. A gránátalma manapság mint sokoldalú gyógynövény is ismert, legalábbis számtalan leírás tulajdonít a termésnek változatos jellegű gyógyhatásokat, ebbe részletesen nem szeretnék belefolyni, de rövid internetes kereséssel bárki elolvashatja a vélt vagy valós jótéteményeket. Azt azonban saját tapasztalatból tudom, hogy a gránátalma íze egyszerűen utánozhatatlanul és kábítóan finom, így essen inkább arról szó, hogy hogyan tehetünk szert saját növényre és termésre.

A látványos virágok júniustól szeptemberig nyílnak

Gyorsan le is kell hűtenem a kedélyeket, mert a gránátalma ugyan valóban életképes a mi klímánkon, szüretelhető termésre nálunk nemigen lehet számítani, sokkal inkább dísznövényként ültethetjük ezt a cserjefélét. A gránátalma ugyanis egy cserje, mely megjelenésében dús bokor, vagy alacsony fa lehet, magassága általában legfeljebb öt méter, terebélyes bokorként pedig akár három méter szélesre terpeszkedik. A lombhullató növényt elsősorban virágainak szépsége emeli ki az átlagból, a tölcséres virágok júniusban nyílnak a hajtásokon, melyeknek a szintén szemkápráztató, fényes tónusú, ovális levelek adnak szép hátteret. A termés ősszel érik be, a fajtától függően változatos színű gömbök nagyjából alma méretűek, de tulajdonképpen bogyótermések, a héjon belül ugyanis hártyákkal elválasztott rekeszekben rengeteg apró magocska ül, melyeket édes-savanykás ízű vörös gyümölcshús borít. 

Csodás fotó, a valóságban azonban ne is reménykedjünk, hogy ilyen szépen megbonthatjuk a termést

Hogyan együk a gránátalmát?

A gránátalma különösen ízletes magvaiért alaposan meg kell küzdenünk, a gyümölcs ehető állapotba hozására többféle recept van. A tapasztaltabbak szerint a gumót ne vágjuk ketté vagy négyfelé mert így értékes gyümölcslevet pazarlunk el, ráadásul a piros lé erősen fog, így világos ruháinknak hamar befellegzik, ha ráfröccsen. A legjobb, ha a héjat óvatosan lehúzzuk, amennyire csak tudjuk, majd egy tál víz felett elkezdjük a magokat óvatosan kiszedni, kipattintgatni a rekeszekből. A vizes módszer előnye, hogy a magok elsüllyednek, míg a hártyadarabok a felszínen maradnak, így könnyen szétválasztható az ehető és a felesleges rész. Az ezután leszűrt magok már fogyaszthatóak, elsősorban nyersen, önmagukban, vagy süteményekhez, pudingokhoz adagolva, de turmixolva egészséges és fenséges ízű ivólevet nyerhetünk.

A gránátalma szaporítása több módon lehetséges, magvetéssel például, mely azonban a legkevésbé hatékony módszer, a kifejlődő növények így általában satnyák és erőtlenek. Sokkal jobb eredménnyel jár a gyökeres tősarjak használata, így ha ismerősünknek van gránátalmája, csupán kérnünk kell belőle, mégpedig ősszel. A legjobb természetesen az előnevelt, megbízható pedigrével rendelkező növény vásárlása és elültetése. A gránátalma a talajra nem kimondottan érzékeny, azonban a legszebben a laza, humuszos közegben fejlődik. Betegségei kisszámúak, az egészséges, jól gondozott növény általában ellenálló, a gyenge talajon fejlődő, elhanyagolt példányokat előbb támadják meg betegségek és kártevők, utóbbiak közül főleg a gyapjas pajzstetű, a takácsatka, vagy a levéltetű. A gránátalma kibírja a mi teleinket is, ám az első 2-3 évben a fiatal növényt telente takarással kell óvni (avar és/vagy komposzt kupacolással), a fagyzugosabb helyeken élő bokrokat pedig minden télen védeni kell. A gránátalma elsősorban a védett, napos helyeket kedveli, érdemes jól megválasztott területre telepíteni, így a későbbi téli macera is elhagyható lesz. A gránátalma nevelése egyebekben nem jár sok feladattal, az időnkénti öntözés mellett a már kifejlett növények tavaszi ritkító metszése lesz majd lényeges teendő. Mint azt említettem, hazánkban főleg a díszváltozatok elterjedtek, melyek gyümölcsöt nem hoznak, ugyanakkor dekorációs értékük kiemelkedően magas, így mindenképp érdemes velük egy próbát tenni.

Gránátalma cserépben!

A gránátalma cserépben is nevelhető, ebben az esetben a növényt tavasztól őszig napos, meleg helyre állítsuk (akár balkonon is tartható), télen pedig 0-5 celsius fokos, fagymentes helyiségben teleltessük. A cserépben nevelt gránátalma több öntözést kíván, mint szabadföldi társai, valamint pár évente ültessük nagyobb edénybe növényünket.

A gránátalma csinos fácskává is nevelhető, törpeváltozatai pedig cserépben gondozhatóak

A gránátalma még egy érdekes céllal is bevethető, mégpedig sövényként telepítve, az ilyen típusú felhasználásról egy rövid videóm is van, nézzék meg feltétlenül!

Képek: innen, innen, innen, és innen.