Megyeri Szabolcs kertész blogja

Szokatlan meleg napok járnak mostanában, ez összezavar embert és növényt egyaránt, nekem például az év első napjaiban sikerült egy jó kis megfázást összeszednem a csalóka januári tavaszban. Nem csak mi, a növények is értetlenül állnak a langyos idő előtt, sok helyütt idejekorán megindult a virágzás, a rügyfakadás, aminek rossz vége lesz, ha az egészen biztosan elérkező szezonális fagyok megjönnek. Furcsa hát most a tíz Celsius fokos melegben teleltetésről beszélni, de semmiképp nem haszontalan, mert a gondos kerti gazdának számolnia kell azzal, hogy akár az egyik napról a másikra hirtelen óvintézkedéseket kell eszközölnie. Így most következzen egy gyorstalpaló teleltetési útmutató, mely rendhagyó módon főleg szóban hangzik majd el, mivel a közelmúltban két rövidke videót is készítettem a témában, bátran indítsák el, nem lesznek hosszúak.

A téli növénytartás egy roppant összetett kérdés, ezért tisztázni kell, hogy most nem a mediterránokról, a muskátlikról, vagy a kaktuszokról lesz szó, melyek speciális törődést igényelnek a téli hónapokban, hanem főleg azokról a cserepes növényekről, melyek amúgy elméletileg télállóak, de legalábbis nem szorulnak pincés tárolásra, ám erős hidegek, fagyok esetén egy kevés kiegészítő védelemre szorulnak. Róluk szól az első felvétel:

Előfordulhat az is, hogy cserepes zöldjeinket nem a kertben szeretnénk tartani a tél folyamán, például mert nem akarunk nekik a fent említett kis karámot építeni, vagy féltjük, és inkább fedett helyre költöztetnénk őket. Ebben az esetben az örökzöldeket, de akár a babérmeggyet, vagy a levendulát is pihentethetjük, természetesen nem mindegy, hogy milyen körülmények között:

A fenti információk természetesen a cserépben, kaspóban, dézsában tartott növényekre vonatkoztak, melyek főleg az edényük kis térfogata miatt kívánnak extra törődést télen, de a kertben rendszerint jópár egyéb, rögzített zöld is akad. Mit lehet tehát tenni a kertbe kiültetett fák, cserjék védelmében?  A fiatalabb, nemrég ültetett gyümölcsfák, cserjék törzsének földközeli részét kupacolással védhetjük, ami pont az, mint amire elsőre asszociálhatunk, vagyis egy kupac föld a törzs körül. Kupacoláshoz használhatunk egyszerűen földet, növényi nyesedéket (bár ilyesmi mostanában nem biztos, hogy akad otthon), lehullott levelekből és komposztból készült keverékből is halmozhatunk dombot a törzs köré, vagy szalmát is szórhatunk, akár nagyobb területre szétterítve a növénycsoportokra.

Szalmás téliesítés

Törzsvédelem nádfonattal

Nem ritka, hogy télen eleséget kereső rágcsálók bukkannak fel a kertben, például egerek, vagy vidéken nyulak. Ellenük műanyag hálót, nádfonatot vethetünk be, melyet a törzs köré tekerünk, és vékony dróttal, zsineggel rögzítünk. Szokták még ajánlani a kukoricalevelet, én ezt nem javaslom, az egerek ebbe előszeretettel beköltöznek, és a biztonságos rejtekben telelve kárt tehetnek a zsenge növényben. A fiatal fatörzsek bebugyolálása helyett sokan inkább vékony mészréteget kennek a törzsre, ennek nagy előnye, hogy fehér színe miatt a növény nappali felmelegedését is gátolja, ami a nappali és éjszakai hőmérsékletkülönbség miatti fagykár esélyét csökkenti, de ezt valóban vékonyan vigyük fel, különben a vastag takarás alatt kártevők telepedhetnek meg. A télre ideális esetben már előkészített, visszavágott és levéltelenített rózsatövek általában bírják a telet, számukra egy földes kupacolás elegendő (ha esetleg eddig még nem tettük meg). A rózsatöveket az extrém hidegekben egy lefelé fordított vödörrel védhetjük, de ezt tényleg csak szokatlan minuszok esetén tegyük meg, és akkor is csak pár napon keresztül hagyjuk őket beborítva. Aki a divatos díszfüveket eddig nem kötötte össze, az nem maradt le semmiről, mert ez a művelet kimondottan a hó, hólé károsító hatása ellen vetendő be, ilyesmi meg eddig nem volt. Ugyanakkor ártani nem árt az összekötés, tegyük meg mostanában, ha eddig kimaradt, mert ha leesik a hó, vagy esők és fagyok jönnek, akkor a díszfű a tavaszt nem fogja épségben megérni. A felnőtt lombhullatókkal és a kerti örökzöldekkel, cserjékkel nem lesz gond, de ha ellepi őket a hó, vagy az ónos eső jégréteget pakol rájuk, akkor szabadítsuk meg majd őket a plusztehertől úgy, hogy egy cirokseprűvel, szerszámnyéllel óvatosan leverjük róluk a csapadékot.

Nem, nem valamiféle posztapokaliptikus vízió következik, bár hetekkel ezelőtt láttam egy érdekes dokumentumfilmet arról, hogy hogyan vennék át a növények az uralmat bolygónkon, ha mi egyszercsak eltűnnék, de ezúttal nem ilyesmiről lesz szó, hanem egy rövid gondolatfüzérről, melyet egy elhanyagolt kert látványa indított el, amit nemrégiben láttam. Egy kert, amit emberkéz alkotott, aztán magára hagyott, hogy pusztulásnak induljon. A kiinduló gondolat az, hogy a kert az egy kicsi, elkerített természet. Ami nem igaz.

Mert a kert az nem a természet egy darabja. Lényegében, azon kívül, hogy a kertben is növények vannak, csakúgy, mint a természetben, valójában a kertnek vajmi kevés köze van a természethez. Ha egy háborítatlan erdőbe, rétre nem teszi ember a lábát egy évig, tíz évig, száz évig... akkor a világon semmi sem fog történni, a vegetáció lélegzik, fejlődik, él magától, az ember beavatkozása nélkül. Az igazság az, hogy a kertet az ember tervezi, építi, és működteti. Még ha ez a működtetés mondjuk csak egy százalékot jelent az egészet tekintve, mert - számoljunk így - a többi kilencvenkilencet a természet teszi hozzá, a napsütéssel, az esővel, a magból kikelő növényekkel, akkor is igaz. A kertet az ember tartja fenn, és a kert ember nélkül elpusztul, összeomlik. Szemléletes példái ennek a korábbi évszázadokban épített, és mára már elhagyatottnak tűnő arborétumok (nagyjából az összes hazai) melyekben mára már csak az óriás fák jelzik, hogy itt valamikor kert volt.

A fenti képen látható összedőlt kertrészlet egy Pest megyei község határában lévő sok-sok tulajdonossal rendelkező hétvégi házas kertközösség volt. Az idő múlt, az idők meg változtak, a tulajdonosok eltávoztak, és az egykoron virágzó és termő kertekből (és közösségekből) mára ez maradt. Továbbra is hiszem, hogy a több százezer ember aki olyan társasházban él, aminek van kertje, illetve annak a több, mint másfél millió (tehát szinte minden magyar családnak van csatornája egy kerthez) hétvégi telektulajdonosnak fantasztikus lehetőség volna a kezében! 

A ma uralkodó fogyasztói szemléletmód első kérdése a kerttel kapcsolatban valószínűleg az, hogy egy kert művelése rövid távon anyagilag megéri-e? A válasz valószínűleg nem. A kert kiadásokkal jár, befektetett forintokat és munkaórákat kíván, és az esetek többségében az aprócska, hobbicélból működtetett konyhakertek is csak sikerélményt adnak a kevéske termény mellé, spórolási lehetőséget nemigen. Anélkül, hogy Coelho kenyerét akarnám elvenni, és misztikus magasságokat érintenék, arra viszont egyértelműen igennel tudunk válaszolni tapasztalataink alapján, hogy a kert, és a kertben való élet, az ott eltöltött idő segít magunkat az emberi léptékhez visszarántani, és ez hosszútávon - anyagilag is - minden szempontból jövedelmező a kerti életmódot folytatóknak. Ugyan most éppen tél van, a kerti teendők sora igen rövid (talán épp ezért értem rá én is kertfilozofálni), de pár hűvös hét után visszatér az élet a kertekbe, addig pedig el lehet azon merengeni, hogy mit is akarunk kezdeni azzal a darab természetszimulációval, amink van, legyen az egy balkonkert, vagy a családi ház mögött húzódó birtok. 

A diktatúrák általában kisajátítanak mindent saját céljaikra, legyen szó költészetről, építészetről, vagy ártatlan ideológiákról, és a növények sem kivételek. Napjaink talán  leghírhedtebb és legkülönlegesebb diktatórikus országa Észak-Korea (hivatalos nevén Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), amivel kapcsolatban az ember szinte semmin nem lepődik meg, így az sem számít különlegességnek, hogy Észak-Koreában a virágok is kénytelenek a totalitárius rendszer szolgálatába állni.

A nemzeti magnólia

A bankókon is látható

A távol-keleti állam persze elsősorban az elszigeteltségéről, a szigoráról, és rettentő katonai erejéről híres, de a mindenkori kedves vezetők a növényeket is a rendszer elemeivé tették, így alakulhatott, hogy három virág kiemelt jelentőséggel bír - jobban mondva kell bírnia - a helyiek számára. Az első az észak-koreaiak nemzeti virága, mely a magnólia, vagyis a liliomfa. Arról nem találtam információkat, hogy miért pont ez a virág vált nemzeti szimbólummá, azonban támpont lehet, hogy egy roppant régi eredetű nemzetségbe tartozó növényről van szó, közel húsz millió éves fosszíliákból sikerült a mai magnóliák DNS-szekvenciáit azonosítani, így az uralkodó család talán ennek a virágnak az ősi, kis túlzással időtlen létét látta hasonlatosnak magához. Ezen felül természetesen az is számíthatott, hogy a számtalan magnóliafajok közel kétharmada a térségben őshonos, így valóban nemzetinek tekinthetik az észak-koreaiak. 

A Kimjongilia egy nem túl jól sikerült propagandaképen

Kim Jong Il begóniái egy emlékhelyen

Phenjanban reklámtáblák helyett is a Kimjongilia látható

Sokkal érdekesebb az a növény, mely szorosabban kötődik az uralkodó dinasztiához, elsősorban az isteni rangban álló, 2011-ben elhunyt kedves vezetőhöz, Kim Dzsong Ilhez. A nevében is beszédes Kimjongilia egy begónia hibrid, mely egy japán botanikus, Kamo Mototeru "alkotása", és minden évben a kedves vezető születésnapján, február 16.-án borul virágba. A Kimjongilia-t 1988-ban, Kim Jong Il 46. születésnapjára ajándékozta Japán a kedves vezetőnek, a két ország közötti barátság jelképeként. A vezetőről elnevezett vörös begónia Észak-Koreában a bölcsességet, a szeretetet, az igazságosságot és a békét szimbolizálja, a helyi lakosok mindannyian tartanak otthonukban ilyen virágot, és az állami ünnepségeken is rendszerint Kimjongilia borítja az emlékműveket és a hatalmas Kim Jong Il szobrokat, sőt, az országba látogató delegációknak és turistáknak is kötelező elem a növény elhelyezése a megfelelő emlékhelyeken. Az országba látogató külföldiek vásárolhatnak is a Kimjongiliából, sőt, akár a Kimjongilia dalt is elénekelhetik, melyet a legkiválóbb észak-koreai komponisták írtak a virágról.

Nem csak Kim Dzsong Il-nek van azonban saját virága, az előző diktátor apja, Kim Ir Szen is rendelkezik sajáttal, ez a Kimilsungia, ami egy hibrid Dendrobium orchidea. Észak-Koreában szinte mindennek saját legendája és a vezetőkkel összefüggő története van, a Kimilsungia sem kivétel. A hivatalos elbeszélés szerint (mely a Korea in the 20th Century: 100 Significant Events, vagyis a Korea a XX. században: 100 fontos esemény című koreai könyvben olvasható) mikor egyszer Kim Ir Szen Indonéziában járt, meglátogatta az ottani Bogor Botanical Garden-t, sétája közben egyszercsak egy roppant elegáns és értékes virágot vett észre. A jelenlévő indonéz elnök, Sukarno elmondta, hogy a ritka szépséges növénynek még nincsen neve, és azonnal adott neki is egyet, természetesen a koreai vezetőét, így köszönve meg neki az emberiségért tett erőfeszítéseit. A kormányzati állásfoglalás szerint a halhatatlan virág jól tükrözi az egykori vezető páratlan személyiségét, és az orchidea a Föld minden kontinensén hirdeti Kim Ir Szen nagyságát. A Kimilsungia is fontos szerepet játszik a rituálékban, a Phenjanban évente megrendezett virágfelvonulás főszereplője.

A Kimsungilia

Kimsungiliák egy phenjani virágbörzén

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Bármennyire fájdalmas, túl vagyunk az ünnepen, sőt már a szilveszteri kábulat is múlóban, olyannyira, hogy ma már munkanap van, tehát mondhatjuk, hogy mostanra újraindultak a szürke, dolgos hétköznapok. A karácsony azonban még most is ad munkát, a felszedett pluszkilók ledolgozása mellett az elmúlt években annyira divatossá lett élő fenyők is igényelnek némi utógondozást. A vágott fenyők lebontásának hagyományosan vízkereszt napja, vagyis január hatodika az ideje, ám a legtöbb helyen, főleg a kicsik örömére, akár a hónap végéig is bent marad a fa, de az élő fáknak már nem szabad ezt a hetet is a lakásban tölteniük.

Ha élő karácsonyfát vásároltunk, akkor bizony ásnunk kell

A konténeres, élő fák egy hetet, de legfeljebb tíz napot bírnak ki károsodás nélkül a fűtött, száraz levegőjű lakásbelsőben, ez a maximális tíz nap pedig ma jár le, amennyiben szenteste került be a növény a szobába. Késlekedni nem szabad tehát, és mivel péntek van, kifogást sem lehet találni, hogy ne ma délután kezdjük el intézni a fa dolgát. Amennyiben a dézsás fenyőt kölcsönöztük, és még nem vittük vissza, ma, de legkésőbb holnap tegyük ezt meg. Akárcsak befelé, kifelé is ajánlott a zsilipelés, vagyis az eltérő hőmérséklethez való szoktatás. Ez a művelet roppant egyszerű, egyszerűen vigyük a növényt egy, a szobánál hűvösebb, de a kintinél melegebb helyre, például zárt folyosóra, előszobába, beüvegezett teraszra, és hagyjuk ott fél-egy napig. Így ráadásul nyerünk egy kis időt is, tehát nem kell ma visszautaztatnunk a fát, ráérünk vele holnapig. A kölcsönbe vett fenyőknél ezzel le is zárult a teendők sora.

Földlabdás fa...

...és ültetőgödör. Ne essünk túlzásba, nem kell óriás lyukat ásni.

Más a helyzet, ha örökbefogadtuk, vagyis megvettük a konténeres példányt. A kinti hőmérséklethez szoktatás ez esetben is szükséges, álljunk ma neki, holnap pedig vigyük szabad ég alá a növényt. Innentől két lehetőségünk van, az egyik a konténerben teleltetés, a másik a kiültetés. Nézzük előbb az utóbbi opciót. A kiültetés egyik alapvető szabálya, hogy fagypont fölötti hőmérsékleten tehető meg, ezzel most szerencsénk van, mert szokatlanul enyhe az idő, a talaj sem kezelhetetlenül kemény, így minden lehetőség adott. Elsőként megfelelő helyet kell találni a kertben az ex-karácsonyfának, számolva azzal, hogy később jóval nagyobbra nőhet, vagyis ne telepítsük kerítéshez, kerti úthoz, ház-, és épületfalhoz túl közel, én legalább másfél-két méteres távolságot ajánlanék. Ha ez megvan, jöhet az ültetőgödör. Próbáljuk a konténer (az edény) méretét belőni ásáskor, oldalt és alul egy félarasznyi többlettel kalkulálva. Ez a többlet azért kell, mert az ültetőgödröt szükséges lesz kibélelni tápanyaggal, például biohumusszal, kerti föld és szarvasmarhatrágya, vagy kerti föld és érett komposzt keverékével. Mikor a fa helye készen van, óvatosan szedjük ki a fenyő földlabdáját a dézsából, lehetőleg úgy, hogy minél több - szerencsés esetben az összes - föld rajta maradjon, majd azonnal tegyük az ültetőgödörbe. Az ültetési magasságot úgy állítsuk be, hogy a földlabda felszíne egy szintben legyen a talajjal, ha szükséges, akkor pár marék föld behelyezésével, vagy kivételével korrigáljunk. A helyére került fa földjét óvatosan tömörítsük, nyomkodjuk meg, hogy kitöltse a gödröt, stabilan üljön benne. Ezzel gyakorlatilag kész is vagyunk, még egy alapos beöntözés van hátra, további öntözés pedig csak akkor kell majd, ha aszályos, csapadékmentes telünk lesz. 

A kölcsönzött fát egyszerűen vigyük vissza. Szállításkor vigyázzunk, hogy ne sérüljön a fa.

Előfordulhat, hogy valamiért nem tudjuk, vagy nem akarjuk rögtön január elején kiültetni dézsás fenyőnket. Ez nem baj, a művelet végrehajtása hetekig, de akár a tavasz beköszöntéig is kitolható, ám ekkor is megfelelő körülményeket kell biztosítani növényünknek. A konténeres fának ilyenkor fagymentes, szélvédett, de napos placcot keressünk, ami lehet a teraszon, erkélyen, de akár kint a kertben is. Most ugyan kis túlzással tavaszi meleg van, de jöhet még kutyára dér, vagyis borítékolhatóan lesznek fagyos, hideg napok. Ha a minuszok megérkeznek, ne felejtsük majd el védeni zsenge fenyőnket az edénye szigetelésével. Ehhez a művelethez kiválóan alkalmas a buborékfólia, nejlonzsák, vagy a cserép köré tekert rongyok, a lényeg, hogy a konténer alja és oldala is bebugyolálásra kerüljön, a tetejét viszont mindig hagyjuk szabadon. A cserépben kitelepített fenyőt gyakrabban kell öntözni, mint kiültetett társait, mert a dézsa kis térfogatú földje hamarabb kiszárad, így másfél-két hetente gondoskodjunk nedvességről, még a fagyok idején is. 

Minden januárban konfliktusforrás a megunt vágott fenyők tárolása, pedig a probléma megelőzhető annyival, hogy a kijelölt gyűjtőhelyre tesszük le a fát

Végül essen pár szó a vágott fenyők kezeléséről is, bár valószínűleg a legtöbb helyen még jópár napig nem kerülnek ki a lakásból, de amikor eljön a búcsú ideje, kezeljük a dolgot elegánsan és szabályosan. A több hét után már feltehetőleg erősen levélpotyogtató fát úgy a legpraktikusabb kivinni, hogy egy régi lepedőt, pokrócot mellé terítünk, erre döntjük a fát, belecsavarjuk, majd így visszük ki, ezzel többórányi idegesítő porszívós levélvadászatot spórolhatunk. Lehetőleg tartózkodjunk az ablakon keresztüli reptetéstől, ami balesetveszélyes, rádásul tűlevelekkel teríti be az alattunk lakókat vagy a járdát. A fenyőt ne a lépcsőházban, kapualjban, vagy az utcán hagyjuk magára, a fa utolsó útja mindenképp egy gyűjtőkonténerbe vezessen, ezeket vízkereszt napja után már biztos minden településen kihelyezik az illetékesek, hogy aztán az elszállítás és ledarálás után a karácsonyi fa komposztként végezhesse.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az év utolsó napjaiban szokás számot vetni az eltelt évvel, értékelni a kudarcokat, a sikereket, és ígéreteket, fogadalmakat tenni a jövő esztendőre nézve, hogy az ember mit csinálhatna még jobban, szebben, alaposabban. A 2013-as év mozgalmas volt a blogom életében, közel kétszáz bejegyzés született, a szándék szerint a kerti témakör lehető legszélesebb spektrumában, érintve minden olyan témát, ami egy növénybarát, kertrajongó, hobbikertész, környezetvédő, növénytermesztő, vagy csak laikusan érdeklődő olvasót érdekelhet. Természetesen az írásaim olvasottságához és népszerűségéhez döntő mértékben hozzájárult az, hogy az index.hu és a blog.hu szerkesztői gyakran tették közzé a bejegyzéseket a felületeiken, ezért köszönetet mondok nekik, és remélem, hogy ez az örvendetes tendencia idén is folytatódik. 2014-ben is. Most ebben az idei utolsó bejegyzésben úgy próbálom összefoglalni a 2013-as évet, hogy egy csokorra való, pontosabban egy tucat posztot idézek fel, melyek idén valamilyen szempontból kiemelkedőek voltak. Ahogy az látszik majd, elsősorban nem az írások közel kétharmadát kitevő gyakorlatias, az ültetéssel, termesztéssel, növényneveléssel, kertépítéssel kapcsolatos anyagok közül szelektáltam, mert bár ezek alkotják blogos munkásságom gerincét, egy ilyen retrospektív összeállításba inkább a figyelemfelkeltő, széles tömegeket érintő témák illenek jobban. A válogatás során figyelembe vettem a kommentek és a facebook like-ok számát, a témák közérdekű mivoltát, némely esetben azonban pusztán azért került be a top tucatba egy-egy írás, mert az számomra kiemelten fontos, vagy témája kedves volt. Így ha most van van pár percük a böngészésre, korábbi bejegyzések újraolvasására, múltidézésre, vagy esetleg csak most ismerkednek kerti témájú írásaimmal, válogassanak kedvükre az én szubjektív 2013-as katalógusomból.

Kell-e fizetni a konyhakertekért? 2013.02.04.

A 2013-as év első, a kerttulajdonosokat érintő legfontosabb híre a kertek bejelentés-, és adókötelezetté válása volt. A kezdeti információk szerint minden kert után illetéket kellett volna fizetni, ami érthető módon nagy felzúdulást okozott a kertesházak birtokosai között. Szerencsére hamar kiderült, hogy a szabályozás árnyaltabb, mint elsőre tűnik, és valószínűleg a heves reakciók következtében később változtattak is rajta. A lényeg, hogy a kerttulajdonosok döntő többségének egyáltalán nem kell fizetniük egy újabb sarcot.

Kell a Római partra mobilgát? 2013.02.25.

Kéméndi Zsolt tájépítész kollégám foglalta össze vendégposztjában a nagy port kavart bejelentés lényegi elemeit, miszerint a népszerű, és természetvédelmileg is kiemelt szerepű Római parton mobilgát kerül felállításra. A témával kapcsolatban a vihar azóta sem ült el, bár mostanság kevesebb szó esik róla. Mindenesetre a Római partért aggódó és tenni akaró civil összefogás a facebook-on a mai napig aktív, és hogy mit hoz a jövő az ügyben, még mindig nem teljesen világos.

Kertvédelem-önvédelem 2013.03.21.

Kiskertünkben, konyhakertünkben gyümölcsöt, zöldséget termesztünk, dísznövényeket nevelünk, ám nem csak a termesztési-nevelési tanácsok és útmutatók fontosak, hanem az is, hogy ezeket a javainkat biztonságban tudhassuk. Gyakran fordul elő sajnos, hogy nagy gonddal ápolt növényeinket, terméseinket megdézsmálják, ne köntörfalazzunk, ellopják. Ebben a bejegyzésemben a kerti zöldségek, gyümölcsök, és saját magunk jogszerű védelmi lehetőségeiről értekeztem, sajnos a téma azóta is folyamatosan aktuális, mint az az évben történt több tragikus, esetenként halállal végződött eset mutatja.

Balkonkertészet: első lépések 2013.04.06

Hogy ne csak fajsúlyos és nehéz gondolatok, problémák kerüljenek sorra, jöjjön a tavasz egyik slágertémája, a balkonkertészet. A kertészkedéshez az általános vélekedés szerint első lépésben kert szükséges, azonban ez nem feltétlen igaz. Városi növénybarátok az erkélyüket hadra fogva túlléphetnek a szobanövények nevelésén, és igazi miniatűr gazdaságot hozhatnak létre a rendelkezésre álló pár négyzetméteren. A bolti vásárlást így kiváltani ugyan nem lehet, de a saját nevelésű paprika, paradicsom, és társaik a sikerélményt, az örömöt biztosan megadják, egy kertészkedőnek pedig ez a legfontosabb. A kezdeti lépésekhez csak pár tanácsot kell megfogadni.

A gerillakertészet kritikája 2013.04.11.

A gerillakertészet, vagyis a városi, többé-kevésbé illegális ültetés kérdése izgalmas és összetett. Az alapvető szándék mindenképpen dícséretes és pozitív, azonban sokszor a motiváció eltávolodik az eredeti ötlettől, és a megvalósításba is csúsznak néha hibák. A növények igényeit is figyelembe véve a mozgalom óvatos kritikája nem szükségtelen talán, elég csak az útközepi kátyúkba, ésa forgalmas belvárosi utak mellé telepített virágokra gondolni. 

Kertészkedés akadálymentesen 2013.04.19.

A kertészkedés, a növénygondozás nem mindenkinek olyan egyszerű és magától értetődő tevékenység, mint azt gondolnánk. Mozgássérült, kerekesszékes, vagy épp idős embertársainknak gyakran szinte lehetetlen feladat a hajlongás, az ásás, vagy az ültetés. Azonban minden nehézség áthidalható, csupán kevés kreativitás, egy-két speciális eszköz, és segítő kezek szükségesek.

Szedd magad szamóca 2013.05.20.

Az eper, jobban mondva a szamóca töretlen népszerűségét mutatja, hogy a tavasz egyik legnépszerűbb bejegyzése a szedd magad eperföldekkel kapcsolatos írás volt. Hiába, szeretünk spórolni, még azon az áron is, hogy egy fél napon keresztül hajlongunk a piros gyümölcsért, de igazából ez adja a szüret szépségét, vagyis az eperszedés valójában a kerti munkálkodás egyfajta előszobája, és ha így nézzük, valóban nagyszerű dolog. 

Dohányt otthon? 2013.05.27.

A dohánytermékek árának folyamatos emelkedése miatt sok dohányzó keresett az elmúlt években alternatívát a füstölnivaló beszerzéséhez. Tavaly egy ideig kezdett divatba jönni az otthoni dohánynövény termesztés, aukciós oldalakon, apróhirdetésekben sokan árulták olcsón a töveket, azt ígérve a vásárlóknak, hogy ezek gondozásával hamarosan filléres füstölnivalóhoz jutnak. Ebben a bejegyzésemben azt próbáltam kifejteni, hogy ez az út nehezen, de inkább sehogy sem járható, ráadásul az otthoni termesztés jogilag sem egy diadalmenet.

Isten veled, Erzsébet tér! 2013.06.03.

Írásaim között igyekszem kiemelt figyelmet fordítani a közterek, parkok bemutatására, mert ezek a zöld szigetek sokszor az egyetlen természetes, élő zugot jelentik a városi emberek számára. Sok jól sikerült, szép és funkcionális park került sorra, és voltak kritikus hangvételű beszámolók is, az egyik legemlékezetesebb bejegyzés azonban az erőltetett ütemben pusztuló budapesti Erzsébet térrel foglalkozott. Jó hír, hogy a főváros legközpontibb, legélettelibb közparkja éppen teljes megújulás alatt áll, ígérem, hogy a tavaszi átadást követően azonnal visszatérek a témára, remélem csuda dolgokat tapasztalhatunk majd.

Fűszer a kertből a kamrába 2013.06.10

A fűszernövények termesztése, a fűszerkertek tervezése és kivetelezése mondhatni slágertémám, azonban a fűszernövények sorsa nem ér véget a felszedésnél. A tárolás, tartósítás kérdése is fontos, ha a teljes termesztési folyamatot nézzük, ebben a posztban pedig pontosan erről esett szó. 

Dinnye: a kartelltől a frekvenciáig

A nyár gyümölcskirálya - legalábbis sokaknál - a dinnye. Ha azonban nem fogyasztói, hanem termelői szemmel nézzük a dinnyét, akkor bizony voltak bajok, hiszen az árletöréseknek köszönhetően sok termelő veszteséggel zárta a szezont az elmúlt években. A tavalyelőtti sokat vitatott kartelltörvény ezen akart segíteni, idén azonban már nem volt szabályozás, így a rögzített árak is elmaradtak. Rövid elemzésemben ezt a helyzetet mutattam be, ráadásul még a dinnyekocogtatás tudományos módszertanáról is szó esett.

Bormérgezés - és ami mögötte van 2013.11.08.

Nagyot ugorva az időben máris az ősz derekán vagyunk, mégpedig a hosszú és heves, országos vitát kiváltó bormérgezési esetnél. Bár a téma elsősorban közbiztonsági, kriminalisztikai jellegű, de erősen kapcsolódott a kertgondozáshoz, növénytermesztéshez is, így fontosnak tartottam, hogy egy objektív hangú, az indulatvezérelt, szélsőséges véleményeket mellőző bejegyzésben feldolgozzam, elsősorban a jogi lehetőségekre és a legális védekezési formákra koncentrálva.

Zárszóként más nem is állhat itt, mint hogy köszönöm olvasóim ezévi figyelmét, a kommenteket, a kattintásokat, és bízom abban, hogy 2014-ben is együtt fogunk zöldséget termeszteni, virágot nevelni, balkonkertészkedni, valamint fontos kerti témákon és környezetvédelmi témákon merengeni. Boldog, sikeres új esztendőt kívánok!

Biztos sokan emlékeznek még a bő negyedszázaddal ezelőtti karácsonyi mandarinra, narancsra, és banánra, melyekért olykor órákat kellett sorban állni, és néha csak protekciós alapon, a pult alól kerültek elő. Mára déligyümölcs-fronton egész más a helyzet, a narancs, a banán nem drága és egzotikus ünnepi gyümölcsök, már nem számít az ünnepi asztal fénypontjának egy tál mandarin. Vannak ellenben más különleges gyümölcsök, melyek ma is izgalmat tudnak kelteni, mint például a füge és a datolya, amiket valamiért a többség évközben ritkán fogyaszt, ám az év utolsó heteiben slágerré lépnek elő. Azt már kevesebben tudják, hogy mindkettőből otthoni házikedvenc nevelhető, egy ismerősőmnél például embermagasságú fügefák állnak a kertben, amiket majd tavasszal be is mutatok itt, de most inkább a datolyáról lesz szó. Induljunk ki abból, hogy van otthon egy csomaggal, amit már többé-kevésbé elfogyasztottunk, ám a magokat megtartottuk. Ha ez a helyzet, rögtön neki is állhatunk a datolyaültetésnek.

Amit a boltban datolyaként megveszünk, az elsősorban a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) termése. Ez a növény Ázsiában őshonos, valószínűleg a mai Irak területén termesztették először, és ősi kultúrnövény mivoltára bizonyíték, hogy már a Bibliában is említésre került. Datolyapálmából közel egy tucat ismeretes, de nem mindegyik hoz ehető termést, a közönséges mellett például még a krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti) gyümölcse fogyasztható, de a dísznövényként viszonylag elterjedt kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) már nem örvendezteti meg gazdáját nasival. Ha datolya a téma, meg kell még említeni a bengefélék családjába tartozó (tehát nem a datolyapálmák közé sorolt) jujubát, vagyis a kínai datolyát (Zizyphus jujuba Miller) ami fagyállósága miatt kerti növényként is tartható nálunk, ám termést csak oltott tövekről hoz, magról ültetve csupán a szemnek lesz kedves. 

Csírázásnak indult magok

Visszatérve az otthoni datolyánkra, ha szeretnénk egy próbát tenni a hajtatással, csupán annyi a dolgunk, hogy a magokat pár napra szobahőmérsékletű vízbe dobjuk, természetesen alapos pucolás után, vagyis a gyümölcshúst teljesen leszedve. Vannak, akik meg is szokták karcolgatni a magot, ez nem árt, de kihagyható művelet. Az ázás tarthat pár napig, vagy akár egy hétig is, utóbbi hosszabb idő akkor szükséges, ha a magok öregebbek és kiszáradtak. A megduzzadt magokat ezután helyezzük kerti, vagy egyszerű virágföld, homok, valamint tőzeg enyhén megnedvesített keverékébe, az edényt fedjük le folpack-kal, és állítsuk meleg helyre. Az ideális csírázási hőmérséklet 25 Celsius fok, így nyugodtan rakjuk az edénykéket a radiátorra, vagy hasonlóan meleg zugba. Innentől némi türelemre lesz szükség, mert pár hétbe, akár egy-két hónapba is beletelhet, mire megjelennek az első kibújó hajtások. Mikor a csírázás megindult, a fóliát vegyük le, tegyük a magoncokat napos, fényes helyre, vigyázva arra, hogy lehetőleg melegben legyenek.

Ekkora méretnél már át kell ültetni

Nyáron, mikorra már két-három levelük is van, átültethetjük növényeinket egy kényelmesebb méretű (mondjuk kétliteres) cserépbe, vigyázva, hogy a gyökereket ne sértsük meg, erre nagyon érzékeny a datolyapálma. Átültetéshez jó vízáteresztőképességű földkeveréket (a fent említett mixet) vagy kertészetekben kapható pálmaföldet használjunk. A meleg évszakokban a pálmát cserepével együtt költöztessük ki a szabadba, akár kertbe, akár balkonra, ami fontos, hogy az első évben félárnyékba kerüljön, tűző napfényt inkább csak a második évükben kapjon. A nyári melegben nem szabad elfeledkezni a rendszeres öntözésről sem, az a jó, ha a datolya földje mindig nedves egy kicsit, ugyanakkor a pangóvizet kerüljük (vagyis használjunk lyukas aljú cserepet). A leveleket időnként permetezhetjük, a párás környezetet kedvelő datolyapálma ezt szeretni fogja. Az őszre már megerősödött, megnőtt példányokat teleltetni kell majd, hiszen nem bírják a mi hideg téli klímánkat. A teleltetőhely legyen világos, és jó esetben 10-15 Celsius fokos. Az öntözésről - igaz ritkábban - ilyenkor sem szabad elfeledkezni, ahogy az időnkénti permetezésről sem. Ha nem áll rendelkezésre 10-15 fokos helyiség, akkor egy ennél hidegebb, akár teljesen sötét, de biztosan fagymentes helyen is pihenhetnek datolyáink, ilyenkor anyagcseréjük teljesen lelassul, és hetekig is kibírják a "hibernált" állapotot. Talán korábban kellett volna említenem, hogy a fent említett módon ugyan olcsón jutunk szép és egzotikus dísznövényhez, azonban a házi datolyáról le kell mondanunk, mert a magról nevelt példányok teremni nem fognak. Ettől függetlenül jópofa kísérlet lehet az otthoni datolyahajtatás, valószínűleg a gyerekek is nagyon élvezni fogják, ahogy a karácsonyi gyümölcsnasiból tavaszra kis növényke, nyár végére pedig már szép szál pálmácska válik.

Pár évbe beletelhet, de ekkora pálmánk is lehet. A kertbe azonban nem tudjuk kiültetni

(Aki pedig a jó öreg mandarinnal végezne hasonló kísérletet, olvassa el tavalyi vonatkozó bejegyzésemet a mandarin ültetéséről, neveléséről!)

Képek: innen, innen, innen, és innen.