Biztos sokan emlékeznek még a bő negyedszázaddal ezelőtti karácsonyi mandarinra, narancsra, és banánra, melyekért olykor órákat kellett sorban állni, és néha csak protekciós alapon, a pult alól kerültek elő. Mára déligyümölcs-fronton egész más a helyzet, a narancs, a banán nem drága és egzotikus ünnepi gyümölcsök, már nem számít az ünnepi asztal fénypontjának egy tál mandarin. Vannak ellenben más különleges gyümölcsök, melyek ma is izgalmat tudnak kelteni, mint például a füge és a datolya, amiket valamiért a többség évközben ritkán fogyaszt, ám az év utolsó heteiben slágerré lépnek elő. Azt már kevesebben tudják, hogy mindkettőből otthoni házikedvenc nevelhető, egy ismerősőmnél például embermagasságú fügefák állnak a kertben, amiket majd tavasszal be is mutatok itt, de most inkább a datolyáról lesz szó. Induljunk ki abból, hogy van otthon egy csomaggal, amit már többé-kevésbé elfogyasztottunk, ám a magokat megtartottuk. Ha ez a helyzet, rögtön neki is állhatunk a datolyaültetésnek.

Amit a boltban datolyaként megveszünk, az elsősorban a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) termése. Ez a növény Ázsiában őshonos, valószínűleg a mai Irak területén termesztették először, és ősi kultúrnövény mivoltára bizonyíték, hogy már a Bibliában is említésre került. Datolyapálmából közel egy tucat ismeretes, de nem mindegyik hoz ehető termést, a közönséges mellett például még a krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti) gyümölcse fogyasztható, de a dísznövényként viszonylag elterjedt kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) már nem örvendezteti meg gazdáját nasival. Ha datolya a téma, meg kell még említeni a bengefélék családjába tartozó (tehát nem a datolyapálmák közé sorolt) jujubát, vagyis a kínai datolyát (Zizyphus jujuba Miller) ami fagyállósága miatt kerti növényként is tartható nálunk, ám termést csak oltott tövekről hoz, magról ültetve csupán a szemnek lesz kedves. 

Csírázásnak indult magok

Visszatérve az otthoni datolyánkra, ha szeretnénk egy próbát tenni a hajtatással, csupán annyi a dolgunk, hogy a magokat pár napra szobahőmérsékletű vízbe dobjuk, természetesen alapos pucolás után, vagyis a gyümölcshúst teljesen leszedve. Vannak, akik meg is szokták karcolgatni a magot, ez nem árt, de kihagyható művelet. Az ázás tarthat pár napig, vagy akár egy hétig is, utóbbi hosszabb idő akkor szükséges, ha a magok öregebbek és kiszáradtak. A megduzzadt magokat ezután helyezzük kerti, vagy egyszerű virágföld, homok, valamint tőzeg enyhén megnedvesített keverékébe, az edényt fedjük le folpack-kal, és állítsuk meleg helyre. Az ideális csírázási hőmérséklet 25 Celsius fok, így nyugodtan rakjuk az edénykéket a radiátorra, vagy hasonlóan meleg zugba. Innentől némi türelemre lesz szükség, mert pár hétbe, akár egy-két hónapba is beletelhet, mire megjelennek az első kibújó hajtások. Mikor a csírázás megindult, a fóliát vegyük le, tegyük a magoncokat napos, fényes helyre, vigyázva arra, hogy lehetőleg melegben legyenek.

Ekkora méretnél már át kell ültetni

Nyáron, mikorra már két-három levelük is van, átültethetjük növényeinket egy kényelmesebb méretű (mondjuk kétliteres) cserépbe, vigyázva, hogy a gyökereket ne sértsük meg, erre nagyon érzékeny a datolyapálma. Átültetéshez jó vízáteresztőképességű földkeveréket (a fent említett mixet) vagy kertészetekben kapható pálmaföldet használjunk. A meleg évszakokban a pálmát cserepével együtt költöztessük ki a szabadba, akár kertbe, akár balkonra, ami fontos, hogy az első évben félárnyékba kerüljön, tűző napfényt inkább csak a második évükben kapjon. A nyári melegben nem szabad elfeledkezni a rendszeres öntözésről sem, az a jó, ha a datolya földje mindig nedves egy kicsit, ugyanakkor a pangóvizet kerüljük (vagyis használjunk lyukas aljú cserepet). A leveleket időnként permetezhetjük, a párás környezetet kedvelő datolyapálma ezt szeretni fogja. Az őszre már megerősödött, megnőtt példányokat teleltetni kell majd, hiszen nem bírják a mi hideg téli klímánkat. A teleltetőhely legyen világos, és jó esetben 10-15 Celsius fokos. Az öntözésről - igaz ritkábban - ilyenkor sem szabad elfeledkezni, ahogy az időnkénti permetezésről sem. Ha nem áll rendelkezésre 10-15 fokos helyiség, akkor egy ennél hidegebb, akár teljesen sötét, de biztosan fagymentes helyen is pihenhetnek datolyáink, ilyenkor anyagcseréjük teljesen lelassul, és hetekig is kibírják a "hibernált" állapotot. Talán korábban kellett volna említenem, hogy a fent említett módon ugyan olcsón jutunk szép és egzotikus dísznövényhez, azonban a házi datolyáról le kell mondanunk, mert a magról nevelt példányok teremni nem fognak. Ettől függetlenül jópofa kísérlet lehet az otthoni datolyahajtatás, valószínűleg a gyerekek is nagyon élvezni fogják, ahogy a karácsonyi gyümölcsnasiból tavaszra kis növényke, nyár végére pedig már szép szál pálmácska válik.

Pár évbe beletelhet, de ekkora pálmánk is lehet. A kertbe azonban nem tudjuk kiültetni

(Aki pedig a jó öreg mandarinnal végezne hasonló kísérletet, olvassa el tavalyi vonatkozó bejegyzésemet a mandarin ültetéséről, neveléséről!)

Képek: innen, innen, innen, és innen.