Megyeri Szabolcs kertész blogja

A konyhakertészek epedve várják a tavaszt, hogy kertjükben ültethessenek, növényt nevelhessenek, ám az előkészületek már most időszerűek. Aki előrelátó, és szeretné zöldségeit a kezdetektől sajátkezűleg nevelni, már most nekiláthat a magvetésnek, a palántázásnak. Tél végi zöldségsorozatom mai alanya egy kedvelt, és a hazai konyhakultúrában szinte megkerülhetetlen hasznonnövény, a zeller lesz.

Kiültetésre váró zellerpalánták. Otthon is nevelhetjük őket

A magvetés és palántázás előnyeiről, és általános tudnivalóiról a múlt héten értekeztem, most pedig következzen a második termény, a zeller. A magok kiszórása előtt most is három fő hozzávalóra lesz szükség, mégpedig friss, porhanyós földre, palántázó tálcára, és vetőmagra. Földet gazdaboltokban, kertészetekben szerezhetünk be (ne a kertben hirtelenjében kifordított két lapátnyi talajt használjuk, ha lehet), tálcát pedig vagy szintén vásároljunk, vagy házilag barkácsoljunk, például tojástartóból, tejfölöspohárból, toalettpapír-gurigából, aki pedig látványos és természetes ültetőedényt szeretne, akár ügyesen megskalpolt tyúktojásokba is szórhatja a magokat. A jó minőségű vetőmag most is a legfontosabb összetevő, ezen ne spóroljunk, mert egyébként is csak pár tíz forint különbség állhat fenn az olcsó, leértékelt (és esetleg régi, silányabb) és az igazán használható, ellenálló vetőmagok között. A minőségi vetőmagból betegségekre kevésbé fogékony, életerős palánták növekednek majd, ami jócskán megkönnyítheti a dolgunkat később. Ha minden megvan, indulhat a magvetés, amit akár január utolsó napjaitól kezdve megejthetünk.

A gumós zeller a népszerűbb és ismertebb...

...de a halványító (szár)zellerrel is érdemes egy próbát tenni

Mielőtt a konkrétumok kerülnek sorra, képezzük magunkat kicsit zellerből. Ebből a leveszöldségből, saláta-alapanyagból igazából háromféle létezik, a gumós zeller (A. g. convar. rapaceum), a halványító (helyesebben halványított) zeller (A. g.var. dulee) és a metélőzeller (A. g. var. silvestris secalinum). Magyarországon a gumós zeller a legelterjedtebb, ezt ismerjük általában zellerként, a másik két fajta nem növeszt gumót, de a halványított zeller is jó választás, roppanós, lédús levelei alacsony kalóriatartalmuk miatt fogyókúrázóknak kifejezetten ajánlhatóak. A gumós zeller vitaminokban nem kifejezetten gazdag, viszont jó hatással van az idegrendszerre, meszet és foszfort is tartalmaz, de főképpen pikáns, fűszeres íze miatt kedvelt. 

A palántanevelést megbolondíthatjuk látványos nevelési móddal is, például tojáshéjba vetve a magokat

Mikor nekiállunk a magvetésnek, elsőként azzal fogunk szembesülni, hogy a magok szinte kezelhetetlenül aprók. A vetést így kézzel nehézkes lesz elvégezni, de egy kis trükkel megoldható a művelet. A magokat szórjuk egy lapos tálba, fogjunk egy vékonyka ecsetet, vizezzük be, és ezzel szedjünk fel egyszerre körülbelül 5-6 magocskát. Az ültetőalkalmatosság egy-egy fakkjába így helyezzük be őket, egy ujjal kialakított sekély mélyedésbe, majd takarjuk be őket földdel, és finoman tömöríthetünk is, vagyis picit nyomkodjuk meg a föld felszínét. Ha ez megvan, egy pumpás kézi permetezővel spricceljük le az ültetvényt, hogy nedves legyen, de óvatosan csináljuk, hogy egyrészt ne mossuk ki a magokat, másrészt hogy ne áztassuk el túlzottan a veteményt. A zeller nem egy sietős növény, az első félénk hajtások 2-4 hét elmúltával bukkannak majd elő, a palántanevelés teljes ideje pedig 12-14 hét lesz. A palántákat ne tartsuk sötétben, gondoskodjunk elegendő fényről, és földjüket se hagyjuk kiszáradni, az első időben főleg spricceléssel nedvesítsünk. Mikor a növénykék már két levelet növesztettek, az ültetőládában fakkonként riktítsuk meg őket, úgy, hogy egy egységnyi helyen csak az egy-két legerősebb palántát hagyjuk meg, a többit csípjük el. A megerősödött, 5-6 lombleveles növényeket jellemzően május környékén ültethetjük ki. A gumós fajtákat 40x40 centiméteres sor és tőtávolságra telepítsük, a halványító zellert pedig mélyebb barázda aljára helyezzük, hogy a halványítást könnyebben elvégezhessük majd. Egyelőre ennyi teendőnk van, a kiültetés utáni gondozásra és a halványítás trükkjeire tavasz derekán fogok visszatérni.

Zellert balkonon is termeszthetünk, a képen látható mennyiség talán már túlzás is, egy ládányi zöldség is bőven elegendő átlagos felhasználásra

Zeller vetőmag ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Riadt hangvételű olvasói levelet kaptam a minap, aminek a sommázata címben olvasható kérdés volt. Az első hallásra nonszensznek tűnő felvetés írója azt hallotta, hogy az önkormányzatoknak egy nemrégiben történt törvényváltozás miatt jogukban áll magántulajdonban lévő földterületeket kisajátítani, és ez megijesztette. Mivel részben az én múlt heti bejegyzésem riasztotta meg, úgy gondoltam, mindenképpen tartozom annyival, hogy a kérdést megválaszolom, előrebocsájtva, hogy nem jogász vagyok, hanem kertész, ám a válasz némiképp az én szakterületemmel is kapcsolatos, ráadásul olyan dologról van szó, ami eddig elkerülte a médiumok figyelmét, pedig pár szót mindenképpen érdemel. Lássuk hát lépésről lépésre, miről is van szó, veszélyben vannak-e a magánföldek?

Az elhagyott, műveletlen, elvadult zártkerti ingatlanok tulajdonosait érinti az új szabályozás, érdemes utánanézniük, mert a pénzbírság mellett más meglepetés is érheti őket

Kezdjük a száraz, tényszerű bejelentéssel, mely így szól: a földtörvény módosítása szerint a zártkerti ingatlanokat az illetékes önkormányzat térítésmentesen bevonhatja a szociális földprogramba, ha azt a tulajdonos nem hasznosítja megfelelően. Első blikkre ez azt jelentheti, hogy ha nem gondozzuk birtokunkat, akkor az önkormányzat azt egy meghatározott célra - jelen esetben szociális kert létesítésére - használatba veheti akaratunk ellenére. Ez nagyon fenyegetően hangzik, de ebben a formában nagyjából igaz, ám mégsem egy erőszakos lépésről van szó. Kezdjük onnan, hogy megpróbáljuk tisztába tenni a zártkerti ingatlan fogalmát, ami a "kert" szó miatt sokakban azt a benyomást kelti, hogy köze van a családi ház mögött elterülő földdarabhoz (ebből lett gabalyodás a tavalyi illeték-botrányban). Egy településnek rendeltetés szerint háromféle besorolású területe lehet (ezt fekvésnek is hívják), ezek pedig a belterület, külterület, és a zártkert. A belterület és külterület nem szorulnak bemutatásra, konyhanyelven a település határán belüli a bel-, az azon kívüli a külterület. A külterület erdő-, és mezőgazdasági célra szolgáló termőföldeket takar, ám nem minden külterületi terület alkalmas a nagyüzemi termelésre, ezek a zártkertek, melyek a kijelölt zártkerti területen találhatóak. A zártkertek jellemzően azok a földdarabok, melyeket a köznyelv hobbi-, vagy hétvégi teleknek hív, és amin a vállalkozó kedvű hobbikertészek valamit termelnek, vagy csak rendben tartják, füvesítik, és kijárnak pihenni, szalonnát sütni, etc. Csavar a történetben, hogy egy jogszabályváltozás miatt már jó ideje nem kerülnek kijelölésre zártkerti területek (így zártkerti ingatlanok sem), tehát a fogalom igazából elavult és nem létezik már, ehelyett ezeket a földeket különleges külterületi ingatlanként tartják nyilván, ugyanakkor sok régebbi földtulajdoni lapon még a régi "zártkerti ingatlan" megjelölés szerepel (és a kifejezés a köznyelvben is megmaradt).

 Tipikus zártkerti ingatlanok, melyek nem keverendőek össze a házak kertjeivel, és a külterületi termőföldekkel sem. 

Mind a termőföldet, mind a zártkertet hasznosítási kötelezettség terheli, erről a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény rendelkezik (ITT olvasható, az 5., és 5/A szakaszokban), melynek nemrégiben történt módosítása újfajta szankcionálást vezetett be a kötelezettség elmulasztása esetére, a zártkerti ingatlanokra vonatkozóan. Ez alapján, amennyiben a zártkerti ingatlan tulajdonosa, vagy használója a kötelezettségnek nem tesz eleget, vagyis nem műveli földjét, akkor nem csak bírságot kaphat, hanem az illetékes önkormányzat azt egy évre, ellenszolgáltatás nélkül használatba veheti. Ennek azonban feltételei vannak. 

Elsőként az kell, hogy a nem megfelelő (vagy nem létező) használatot észlelve az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírságról szóló határozatot hozzon. Ezt a határozatot a tulajdonosnak, használónak  és az illetékes önkormányzatnak is meg kell kapnia. Amennyiben bírsággal sújtott személy 30 napon belül nem szünteti meg a jogellenes állapotot (vagyis továbbra sem használja, műveli földjét, vagy nem jelent be módosítást a földhasználatot illetően), úgy az önkormányzatnak joga van azt - régiesen szólva - elkommendálnia, vagyis hasznosítania egy éven keresztül, de csak abban az esetben, ha a településen szociális földprogram működik. A szociális földprogram röviden annyit tesz, hogy az önkormányzat szociális alapon működö kerteket üzemeltet, elsősorban közmunkások, rászorulók, hátrányos helyzetűek bevonásával, melynek célja, hogy a nehéz helyzetben lévők új szakmát, ismereteket (kert-, és földművelés) tanulhassanak, és terményekkel gazdagodjanak (vagyis hogy a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, vagy az azok értékesítéséből származó pénzt megkaphassák).  

A szociális földprogramban működtetett kertek nagyon hasznosak lehetnek a munkanélküli rászorulóknak

A vázolt folyamat, vagy hívjuk problémának, elsősorban nem a hobbitelkeket aktívan művelőket érinti, ugyanis ők biztosan tisztában vannak a földhasznosítás kötelezettségével. A dolog elsősorban azokat érinti (köztük olvasómat is), akik birtokolnak földterületet, ám affinitás, idő, vagy vállalkozó kedv híján nem hasznosítják azt, ebbe a halmazba jellemzően az örökölt földterületek tulajdonosai tartoznak, ugyanis eléggé általános jelenség, hogy a vidékről elszármazottak szülői, nagyszülői hagyatékként földeket örökölnek, mellyel nem sok mindent tudnak kezdeni. Gyakori az is, hogy többen örökölnek (levélíróm három féltestvérével osztozik összesen 9 termőföldön és zártkerti ingatlanon, melyek a lakóhelyüktől távol esnek), és az eladás különböző okok miatt nem lehetséges, vagy évekig húzodik. Ebben az esetben jelenthet problémát a fenti történéssor. 

Meg kell azonban jegyezni, hogy a szociális termelés céljára birtokba vett földek jó célt szolgálnak, tehát nem a rossz emlékű földbekebelezések újjáéledéséről van szó. A szociális kertek alkalmasint kiutat jelenthetnek a vidéki, (mély)szegénységben élőknek, ösztönözhetik őket a saját kertjük művelésére, melyhez a tankertekben szakmai ismereteket kaphatnak. A szociális kertekbe közmunkások is bevonhatóak, ami sokkal értelmesebb elfoglaltságot jelent, mint a jobb híján kiutalt utcaseprés, vagy a hagyományos szerszámnyél-támasztás. A nem használt földterületek tulajdonosainak az lehet megoldás, ha az egyébként sem használt ingatlanokat megpróbálják értékesíteni, de legalább megkísérlik azokat művelésre kiadni, utóbbiból akár még kisebb- nagyobb bevételre is szert tehetnek, és így az önkormányzat biztosan nem tudja majd saját céljaira hasznosítani azt. Az eladás vagy a bérbeadás mellett szól az is, hogy a magára hagyott földek akkor is kiadást jelenthetnek, ha azokon elszaporodik a parlagfű. 

A bejegyzéshez felhasznált források: Complex Jogtár, az ugyvedvilag.hu cikke, a homebank.hu cikke, és a foldhivatal.hu tájékoztatója.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A háztáji gazdálkodás egyre divatosabb, ami mindenképpen örvendetes dolog, mert növénytermesztés nagyszerű időtöltés, az eredménye pedig egészséges élelmiszer. Az otthoni termesztést azonban sokan afféle hobbinak szánják, mondhatni félgőzzel, kísérleti jelleggel űzik, ellenben az az elképzelésük, hogy ezzel érezhető mennyiségű pénzt fognak spórolni például a piaci bevásárlásokon. Ez azonban csak akkor lesz így, ha nem csupán egy kis kerítés melletti sávon termelünk, hanem nagyobb területet állítunk át kertünkben a gazdálkodásra. Azt kell megértenünk, hogy kétféle út közül választhatunk, vagy hobbitermesztők leszünk, és a növénynevelés öröméért vágunk bele a kertészkedésbe, vagy nagyobb léptékben állunk neki a zöldségtermesztésnek, ám ekkor a munka és a ráfordított idő mennyisége is megnő, és adott esetben a gyepesített részből, vagy a dísznövények, virágok helyéből is le kell kanyarítani egy kisebb-nagyobb részt. Bármerre is indulunk el, az a lényeg, hogy legyünk tisztában a várható erőfeszítések és a leszüretelhető eredmény arányával, így nem csalódhatunk. A fenti dilemma eldöntésében, és a szakszerű házi zöldségtermesztésben szeretnék segíteni sorozatommal, melynek a mostani írás a nyitánya. Hétről-hétre több alkalommal fogok jelentkezni olyan bejegyzésekkel, melyek az otthoni haszonnövény nevelés fortélyait mutatják be, a gyakorlati oldalról közelítve. Természetesen sokaknak nem lesz újdonság, amit olvasnak majd, de kezdőknek biztosan hasznosak lesznek a tanácsok, és talán a gyakorlottabbak is találnak majd érdekes, új információkat, praktikákat. 

A kerti veteményes lehet a megszokottól eltérő, díszkert jellegű is, ám még idejekorán döntsük el, hogy hobbiból vágunk bele a termesztésbe, a növénynevelés puszta öröméért, vagy komolyabb mennyiséget szeretnénk nevelni, kifejezetten élelmezési célból

Talán többen azt gondolják most, hogy korai ebbe a témába belekezdeni, de tévednek, mert a palántanevelés szezonja februárban indul, ami ugye már alig két hét múlva ránk köszönt. Sokan nem szeretnek vesződni a magvetéssel, és a palánták nevelésével, hanem tavasszal egyszerűen megvásárolják az előnevelt növénykéket, és rögtön a kertbe ültetik ki azokat. Ez is járható út, de a magvetéssel egy kicsit olcsóbban jön ki a termesztés, ráadásul növényeinket "születésüktől" fogva magunkénak érezhetjük, és a kertészkedésbe is alaposabban belekóstolhatunk így. A bő bevezető után térjünk is rá első alanyunkra, ami az örök közönségkedvenc paradicsom.

A paradicsom minden kezdő és haladó kiskertgazda alapterménye. Indulhatunk a magvetéstől, vagy választhatjuk az előnevelt palántákat is

A magvetés legelső és legfontosabb lépése mindig a megfelelő minőségű vetőanyag, ezen nem érdemes spórolni, mert a régi, vagy gyenge alapanyag gyakran vezet kudarchoz. Vásárlásnál mindig figyelmesen tanulmányozzuk át a csomagolóanyagon feltüntetett információkat, nem mindegy, hogy milyen fajtát választunk, különbözőek lehetnek a tenyészidők, a termés mérete, formája, a növény ellenállóképessége. Sok növénybetegség egyértelműen a nem megfelelő vetőmagra vezethető vissza, a nem túl ritka palántadőlés például rendre a gyenge vetőmag, vagy a túl öreg föld eredménye. Ha idővel ilyen problémával kerülünk szembe a nevelés egy későbbi szakaszában, általában már nincs mit tenni, ezért is fontos a jó választás. Az induláshoz természetesen nem csak mag szükséges, hanem a paradicsom esetében például palántázó tálca, és természetesen föld is. Mindkettőt beszerezhetjük kertészetekben, gazdaboltokban, a föld laza szerkezetű, porhanyós, morzsolható legyen, a tálca pedig lehet profibb, fedeles, időtálló darab, de akár elfekvő tojástartókat, tojástálcákat, tejfölöspoharakat is bevethetünk erre a célra, ezek minden háztartásban fellelhetőek, így költeni sem kell rájuk. Ha mindez megvan, kezdődhet a magvetés.

Az ültetőtálca lehet bolti, többször használatos...

...vagy házi készítésű is. utóbbi esetben például a WC-papír gurigák is kiválóak, ezekből ráadásul könnyű lesz kitolni a palántákat földdel együtt

Az edények fakkjait töltsük fel földdel, nem kell erősen tömöríteni a közeget, de legalább öt centiméter mélység álljon a magok rendelkezésére. Nedvesítsük meg a földet, de nem kell, hogy ússzon az egész tálca, ha sok lett a víz, hagyjuk kicsit száradni a tálcát, vagy várjuk meg, míg a fölösleg távozik. Az előkészített helyre ezután kiszórhatjuk a magokat. Paradicsom esetében nem kell mélyre helyezni őket, általános szabály, hogy a mag átmérőjének nagyjából két-háromszorosa legyen az ültetési mélység, ezt próbáljuk belőni. A vetés végén vékony réteg földet morzsolhatunk a felszínre. A paradicsommagok melegigényesek, ezért a csírázáshoz 25-30 Celsius fokot kell biztosítani, természetesen nem szükséges ilyen hőfokra fűteni a lakást, elég a tálcát egy üveglappal, vagy folpack-kal lefedni (ha gyárilag nincs fedele), és meleg, fényes helyre tenni, egy ablakpárkány általában tökéletes, főleg, ha radiátor, fűtőtest is van a közelében, de például a konyhaablak is megfelelő. Amikor a magok kihajtottak, vagyis előbújnak a kis magoncok, akkor a hőmérsékletet csökkenthetjük (szobahőmérséklet körülire), és gondoskodjunk elegendő fényről.

Bármely termény esetében igaz, hogy ha a magokat nem szeparáltan vetjük el...

...akkor a fiatal hajtásokat a megfelelő időben óvatosan, a gyökerekre vigyázva szét kell szedni, és szét kell ültetni

A következő lépés akkor érkezik el, mikor a kis növénykék már két levelet növesztettek. Ekkor jön el az ideje a szétültetésnek. A tálcából óvatosan szedjük ki a magoncokat, ügyelve arra, hogy a gyökérzetük ne sérüljön. Készítsük elő a palánták edényeit, puha, porhanyós földdel töltsük meg azokat, és az ujjunkkal fúrjunk egy lyukat beléjük, amibe a magoncokat helyezzük aztán. Óvatosan nyomkodva tömörítsük a talajt a szár körül, és a növényeket helyezzük vissza az ablak közelébe, ám az első napokban jobb, ha erős, tűző napfény nem éri őket. Ha minden rendben megy, innentől csak időnként egy kis öntözés lesz a feladatunk, amit nem kell túlzásba vinni, de arra is ügyelni kell, hogy a palánták földje ne szárdjon ki túlságosan. Optimális esetben április végére, május elejére erős, egészséges, kiültethető palántáink lesznek, de a kiültetés mikéntjével ráérünk majd akkor foglalkozni.

Ha minden rednben ment, akkor a februári vetés április derekára már lassan kiültethető állapotba kerül

Paradicsom vetőmagok széles kínálatát találják IDE kattintva.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Barátaink, ismerőseink nyaraláson készült fotóalbumát végignézni - valljuk be nyugodtan - általában unalmas dolog, hisz ha mi nem voltunk ott, nem tudjuk, melyik képhez milyen élmény kapcsolódik, és a huszadik tengerparti naplementés remekmű már kétségkívül nem érdekfeszítő. Egészen más a helyzet, ha egy messzi tájra vetődött ismerős direkt nekünk - jelen esetben nekem, és olvasóimnak - készít képes úti beszámolót, ráadásul úgy, hogy végig a növényekre, utcafrontokra, parkokra, természeti csodákra koncentrál. Most ez történt, ugyanis György karácsony második napján a tengerentúlra utazott, és annak ellenére, hogy részben munkaügyben repült az USA-ba, szakított rá időt, hogy mindeközben kifejezetten a kertész blog számára örökítsen meg témába vágó, vagy egyszerűen csak szép helyeket, tájakat, növényeket. Mivel most nálunk is enyhe, majdhogynem tavaszias idő van, nem mondhatom, hogy felüdülés a hazai fogcsikorgató hidegek közepette a napfényes kaliforniai képeket nézegetni, de ettől függetlenül érdekes lehet egy kicsit bepillantani a kinti világba. Következzen tehát két hét amerikai kiruccanás képes kivonata, a helyi növényvilággal a fókuszban.

 A San Franciscoban található Golden Gate park a város egyik fő nevezetessége, közel 500 hektáron terül el, vannak kiépített piknikező helyek, játszóterek, sétaútvonalak, de akár rendezvényeket, szabadtéri esküvőket is lehet itt tartani. (A képre kattintva galéria nyílik!)

 Ez már a los angelesi Venice Beach, ami az amerikai filmekben a legtipikusabb strandként jelenik meg rendszerint, és valójában az is. Most azonban nem a parti homokban gyúró srácok, és a görkoris bikinis lányok kerültek a középpontba, hanem a partmenti növényzet.

 Napa Valley talán a leghíresebb észak-amerikai borvidék, melynek mediterrán klímája kiválóan alkalmas a szőlőtermesztésre, borászatra.

 Palm Springs Los Angelestől keletre, nagyjából kétórányi autóútra található. Az negyvenezer fős kisváros sivatagi klímájú, évente alig két hétnyi esős nap akad. Palm Springs egyik fő attrakciója, az évente megrendezett filmfesztivál, mely tudósítóm úticélja is volt. 

 Aki Palm Springsben jár, nem hagyja ki az Indian Canyons-t sem, ahol a helyi növényvilág esszenciája látható.

 Szintén a kirándulók és túrázók kedvelt célpontja a San Jacinto hegység, és az itteni természetvédelmi körzet, ahová a legautentikusabban stoppolással lehet eljutni.

A fotókat Kárpáti György készítette, köszönöm neki!

A városi növényzet értékességéről azt hiszem senkit nem kell hosszasan győzködni, az a kevés zöld, ami a kisebb-nagyobb települések utcáin, terein található, egészségügyileg és pszichológiailag is fontos a közelben lakóknak, mivel a fák egyrészt a szén-dioxid megkötésében, és az oxigén termelésében jeleskednek, emellett kedvesek a szemnek, megszépítik a környéket, árnyékot adnak, és a sor még hosszan folytatható. Érthető tehát, hogy a városi fák kivágása mindig hatalmas indulatokat kelt, a lakók, a helyiek, és a környezetvédők egyöntetűen lépnek fel ilyenkor a fákat szanáló önkormányzatok ellen. Sokak fejében az a kép él az ilyen nagyobb visszhangot kapott esetek nyomán, hogy az önkormányzatok hajlamosak csak úgy, az emberek bosszantására, vagy homályos indokokból, önös érdekből fákat kivágni. A valóság azonban jóval árnyaltabb ennél, amit a legutóbb nyilvánosságot kapó ilyen eset is jól mutat. 

A TV2 Tények Reggel híradójának beszámolója az esetről: 

Gyászszalag a siklósi Táncsics utca egyik platánfáján

Röviden összefoglalva az történt, hogy Siklóson a Táncsics utcában idős, az utcaképet alapvetően meghatározó platánokat csonkoltak meg, gyakorlatilag pár méter magas torzókat hagyva csak meg belőlük. Az ügy nagy visszhangot váltott ki, rengetegen felháborodtak, környezetpusztítást, indokolatlan barbárságot emlegettek. A szóban forgó platánsort az elmúlt évben az utcában lakók egy részének kérésére kezdték kivágni, majd helyiek egy másik csoportjának a tiltakozására a műveletet felfüggesztették. Ezután lakossági fórumon ütköztették a véleményeket, a település vezetése pedig egy kertészeti szakembert is bevont a vitába, aki szintén a kivágás ellen foglalt állást (a szakvélemény ITT érhető el). Végül a fák kivágása helyett az ifjítást jelölték meg konszenzusos megoldásként. Ezt kezdte el most végrehajtani a település vezetése, de megint ellenállásba ütköztek, ami a munka leállását jelentette. Jelenleg úgy fest, hogy a félbevágást félbehagyták, a még nem elfűrészelt fák kegyelmet kaptak, így az utca felemás arcot kapott. Mik a tanulságok?

A csonkolás előtt és után. A látvány mindenképp lehangoló, a háttérben azonban lakossági kérés áll

Az utcakép most ilyen. Ha hinni lehet a híreknek, a fő ok az volt, hogy a lakók egy része szerint a fák "szemeteltek" és allergiát okoztak

Kezdjük kicsit messzebbről, azzal, hogy hiába áll ki a közvélemény rendszerint egyöntetűen a városi növényzet, különösen a fák védelme mellett, a gyakorlatban az emberek többsége a közvetlen környezetükben lévő fákat sokszor nem látja szívesen. Erről tanúskodik az a rengeteg beadvány - magam is számtalan ilyen iratot láttam már - , melyeket azok nyújtanak be, akiket valamiért zavar egy-egy fa, és annak kivágását kérik az önkormányzattól. Amíg csak általánosságban van szó a növények védelméről, addig mindenki hevesen ellenzi a fakivágásokat, de sokan a házuk, kapubejárójuk előtti növényeket nem kedvelik. A leggyakoribb indokok a kérelmekben a levelek hullása miatti vesződség és munka, a parkolás akadályoztatása, és a kilátás takarása, az ablakok árnyékolása. Mivel a közterületi fák minden esetben az önkormányzatok tulajdonai, így a háztulajdonosok nem vághatják azokat ki (állítom, ha megtehetnék, a városi fáknak mára csak a töredékét látnánk), arra csak az illetékes önkormányzat jogosult. Így a panaszosok beadványokban kérhetik a szanálást, melyeket tapasztalataim szerint általában nem támogatnak, de ha nagyszámú kérelem érkezik huzamosabb időn keresztül, akkor az illetékesek rendszerint eleget tesznek a kérésnek, főleg, ha kérelemben méltányolható okok kerülnek felsorolásra, mint például az allergizáló hatás, vagy a közlekedés jelentős akadályozása. 

Itt jól látszik, hogy mekkorák voltak a visszavágott fák

A siklósi platánsor esetében véleményem szerint nem biztos, hogy jó megoldás volt a fák ifjítása a látható módon, ugyanakkor ez egy alkalmazott módszer, ráadásul a munkát nem az önkormányzat kezdeményezte, hanem maguk a lakók. Az egyik indok a (törésre valóban hajlamos) platánok veszélyessége volt, és amennyiben kár-, vagy baleset következett volna be a nem visszavágott fák miatt, akkor a helyiek azért emelhettek volna szót, hogy az illetékesek miért nem intézkedtek időben. Természetesen az, hogy a fa "szemetel", vagyis levelet hullat, vagy árnyékot vet az ablakra, nem lehet elégséges indíték a kivágás kezdeményezésére, akinek ez bosszantó, annak, azt kell mondanom, hogy nem való a kertesház, a zöldövezeti lakás. Véleményem szerint az ilyen elfajuló helyzeteket az önkormányzat úgy előzheti meg a leghathatósabban, ha előzetesen jól kommunikálja a dolgokat. A munka megkezdése előtt pontosan, a tényekre szorítkozva szükséges közölni a favágás, csonkolás okait, ehhez pedig elsősorban szakambereket, kertészmérnököket kell megszólaltatnia a médiában és helyi fórumokon, politikusok és (dühös) laikusok helyett. Amennyiben a fakivágásnak valóban racionális, érthető okai vannak, akkor tanácsos ezeket érvként bevetni, különben a résztvevők hamar egy más szintre emelt természetvédelmi, politikai vitában találhatják magukat, miközben az alapvető indokok valósak voltak, vagy például a munkát egyenesen a lakók egy dominánsabb csoportjának a kérésére végezték el.  

A közterületi fák kivágásának az esetek többségében nyomós indokai vannak, de fontos, hogy a közvélemény ezeket megismerhesse, az indulatos vitákat elkerülendő. A fenti képen például a kőbányai rendőrkapitányság előtti radikálisan visszametszett akácok láthatóak. Itt azért volt szükség a csonkolásra, mert a magasra nőtt fák a felső emeleti fogda miatt szökési lehetőséget, kockázatot jelentettek. Aki ezt nem tudja, csak annyit láthat, hogy barbár módon károsították a növényzetet.

A végső tanulság az lehet, hogy az utcai fák közelében lakóknak meg kell tanulniuk együtt élni a növényekkel, akkor is, ha azok leveleket hullatnak, vagy nagyra nőve besötétítik a szobát. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, mikor elkerülhetetlen egyes fák kivágása, ilyenkor a valós indokok elfogadása mellett inkább az új telepítésre kell helyezni a hangsúlyt, vagyis a szanálandó példányok pótlását kell követelni, amennyiben ez lehetséges. A településeknek pedig a szakszerű és részletes tájékoztatás oldhatja meg a problémáit, vagyis szakemberek bevonásával kell elmagyarázniuk, hogy amit tesznek, azt miért teszik. 

A platánfák megmentésére, illetve a facsonkolás elleni fellépésre két facebook csoport is alakult, aki az érintettek egy részének véleményére is kíváncsi, itt érheti el a csoportokat: Mentsük meg a Táncsics utcai fákat!, Tiltakozom a siklósi platánfák megcsonkítása ellen!

Korábbi írásom a közterületi fák kivágásáról ITT

A helyi médiumok vonatkozó cikkei: ITT, ITT, ITT, és ITT

A siklósi platánsort ábrázoló képeket a két linkelt facebook-csoportban közzétett fotók közül emeltem át.

A kerti növénytermesztés általában egyfajta hobbitevékenység, mert egyrészt kiváló szabadidős elfoglaltság, másrészt az eredménye - ha minden jól ment - egészséges élelmiszer. Nagy általánosságban viszont az átlag kertekben található konyhasarok a saját nevelésű paradicsom örömén, és a jó levegőn eltöltött időn kívül nem sokat ígér, annak ellenére, hogy sokan azzal a téves elképzeléssel vágnak bele a mini háztájiba, hogy ezzel majd spórolni fognak a vásárláson. Ez a legtöbb esetben nem baj, hiszen mint az imént említettem, az otthoni haszonnövény-nevelés inkább produktív hobbi. Más a helyzet, ha a cél egészen konkrétan az étel, vagyis nem spórolni szeretne valaki, hanem pénz híján otthon előállítani, megtermelni az ételt. Ilyenkor a kerti termesztés jócskán felértékelődik, kevesebb lesz a fű, a virág, meg a dísznövény az udvarban, és hobbi helyett másod, esetenként főállásként végzett munkáról lesz szó. Ezt nem hinném, hogy hosszasan kell ecsetelni, faluhelyen, kisvárosokban régóta folyik a háztáji termelés, nagyszüleink kertjeiben növekednek a paprikák, káposzták, uborkák, melyek adott esetben már tényleg kiváltják a piaci vásárlást (egy részét), vagy épp az utcabeliekkel cserekereskedelembe bonyolódva a salátáért tojás, a babért kolbász kérhető, és fordítva. Ez a folyamat tulajdonképpen az az önellátás, ami a korábbi évszázadokban hangsúlyosan jelen volt a vidéki közösségekben, mára azonban többé-kevésbé kikopott, aminek több oka lehet. Az egyik a városiasodás, a vidékről való elvándorlás, a szaporodó terménylopások okozta kedv-vesztés, meg persze az, hogy mostanra több olyan generáció született, akár fel is nőtt, melyek tagjai már semmilyen kapcsolatban nincsenek a mezőgazdasággal, nemhogy szakszerűen krumplit vetni nem tudnak, de még az se biztos, hogy tudják, mi fán terem a bab, a káposzta, vagy a hagyma.

A háztáji gazdálkodás kicsiben kiegészítés, nagyban, vagy közösségi összefogáson alapulva viszont akár a megélhetést is jelentheti

Ha a fenti - valószínűleg jócskán leegyszerűsített - okfejtést továbbvisszük, akkor arra a következtetésre is juthatunk, hogy a legszegényebbeknek, a nincsteleneknek akár a kerti művelésből is származhat jótétemény, elsősorban étel, másodsorban pedig önbizalmat, sikerélményt adó munka, és új ismeretek. Ehhez persze alapfeltételként kert kell, aztán pedig segítség az elinduláshoz, némi know-how és oktatás, valamint vetőanyagok, az első kertbeindításhoz. Az egész fenti gondolatsor persze nem az én agyszüleményem, hanem egy létező, bár még formálódóban lévő támogatási forma, vagy hívhatjuk akár segítő programnak is. A legszegényebb falvakban ugyanis az alapfeltétel, a kert, a legtöbbször rendelkezésre áll, a többit pedig - a hal helyett háló elvre alapozva - az önkormányzatok, alapítványok, segélyszervezetek biztosíthatják. Hogy ne csak elméletekről legyen szó, álljon itt egy működő példa egy jelenleg is működő, sőt prosperáló szociális gazdaságról:

"Csokonyavisontán felismerték: a faluban élő emberek évtizedeken keresztül a mezőgazdaságból éltek, megtermelték a javaikat, a felesleget értékesítették. Az elmúlt húsz-harminc évben ez megszűnt, ezért kell újra tanítani az embereket, hogy felismerjék, micsoda kincseket rejtenek ezek a kis települések. – Két éve a START munkaprogram során kertészetet létesítettünk, ahol húsz közfoglalkoztatott dolgozott, ezt szeretnénk most továbbfejleszteni, amihez már megtettük az első lépéseket – mondta Csík László polgármester. – Azt tapasztaltuk, hogy a programban tevékenykedők lelkesen, odaadóan végezték a munkájukat, és párhuzamosan a saját kertjükben is elkezdtek zöldséget termelni. Ezen felbuzdulva, palántával láttuk el őket, miközben egyre többen kapcsolódtak be a programba.
Az önkormányzat több mint egy hektáron termelt különböző zöldségféléket a sárgarépától kezdve a paprikán, paradicsomon keresztül, a több féle káposztán át a cukorborsóig. A kertet azóta újból hasznosították. Ehhez a veteményeshez jött hozzá egy hektár burgonyaterület, amit időközben plusz egy hektárral bővítettek. Itt azonban nem állt meg a mezőgazdasági fejlesztés: tavasszal az önkormányzat pályázott tíz sertés vásárlására, amelyeknek a faluban vásárolt egy ingatlant, ahol kiváló minőségű sertésól található. Az idén ide kerül még két anyakoca, és elkezdődik a malacnevelés is. A terület azonban alkalmas további bővítésre: az itt lévő bontásanyagból építkeznek tovább, és kétszáz darab baromfit vásárolnak, amelyeket szabadtartásban látnak majd el. 2014-ben két hektár újabb terület is kapcsolódik a korábbiakhoz: itt kukoricatermelés a tervezet, ami a sertések és csirkék takarmányozására szolgál. De itt még mindig nincs vége az értékteremtő munkának: az önkormányzat vásárolt egy zártkerti ingatlant, villamos energia és vízlehetőséggel, egy hektáros zártkerttel. Szakértőkkel egyeztetve ültetnek ide direkt termő almát, a termést a Kaposváron üzembe helyezendő gyümölcsléüzembe szállítják, illetve a helyi gyerekek étkeztetésére fordítják." ( Idézet a sonline.hu cikkéből.)

Az ilyen fejlődő és jól működő szociális alapon nyugvó gazdaságok létrejöttéhez természetesen két fél szükséges, a támagató oldal mellett a rászorulók akarata is kell a sikerhez. Mindkét térfélen akadnak problémák. Annak ellenére, hogy az ország sok településén működnek és indulnak folyamatosan ilyen kertek, még nem mondható általánosnak a jelenség, pedig a nagy vitákat kiváltó "akkor jár a segély, ha rendben a porta" elv (és gyakorlat) logikus és értelmes továbbgondolása a dolog, hiszen az egyszerűen csak lekaszált, kitisztított udvar pusztán optikai tuning, valós termelés, hasznosítás nélkül igazi haszonnal nem jár (leszámítva persze azokat az extrém eseteket, mikor az elhanyagolt, szemetes kertek már közegészségügyi problémát jelentenek). És természetesen a befogadói oldalról is kell az akarat az önfenntartásra, itt is vannak anomáliák rendesen, egy főváros melletti kistelepülés aljegyzőjétől hallottam nemrég, hogy mikor egyszer az önkormányzat kasszája kiürült, akkor segély helyett természetben - vetőkrumplival, vetőmagokkal - akarták kifizetni a jogosultakat, mire többen fölháborodtak, mondván ők nem földművesek, egyesek pedig ahhoz kötötték a juttatás elfogadását, hogy az önkormányzat előbb rakja rendbe, hozza alkalmas állapotba a kertjeiket. Nyilvánvalóan nem megoldás pénz helyett vetőkrumplit adni a rászolrultaknak, de termelő munkától való teljes elzárkózás sem lendíti előre a kilábalást. Éppen ezért kell propagálni és terjeszteni a jó példákat, hogy minden érintett fél láthassa, hogy ebben valamiféle megoldás rejtőzik. Hasonlóan követendő program például a hernádszentandrási.

Az ország északi csücskében található Hernádszentandráson a helyi önkormányzat tavaly programot hirdetett, melynek az volt a célja, hogy a csekély jövedelemből élők elsajátíthassák a zöldségtermesztés, kertgazdálkodás és az egészséges étkezés alapjait. 

Oktatás a mintagazdaságban 

Nem csupán tanfolyamról volt szó, a település 6000 nm-es mintagazdaságában a biotermelés gyakorlati mikéntjét tanulhatták meg a jelentkezők, a programba való jelentkezésnek pedig igen egyszerű feltételei voltak. A leendő biogazdálkodóknak csupán annyit kellett vállalniuk, hogy részt vesznek a hétvégi képzéseken, és a közös mellett a saját kertjüket is művelik. A feltételeket teljesítők olyan ismeretekkel, tapasztalatokkal, és persze bioélelmiszerekkel lehettek gazdagabbak, melyek révén a jövőben is kiegészíthetik jövedelmüket, előállíthatják a szükséges élelmiszerek egy részét, nem mellesleg pedig a munkanélküliség időszakában produktív módon foglalhatják le magukat. A Bioszentandrásnak keresztelt gazdaság a saját fogyasztás mellett piacra is termel, vagyis a terményt értékesítik, így a környékbeliek jó áron juthatnak ellenőrzött körülmények között nevelt zöldségfélékhez.

Betakarítás Bioszentandráson (kép: www.boon.hu)

Hasonló kiskerti programok indultak el Ózd két különösen rossz hírű és állapotú részén (Hétesen és Velencén), ott központi támogatással, de a gacsályi és csegöldi uborkatermesztés is a mélyszegénységben élők megsegítésére jött létre. Az ország egyre több településén indulnak és folynak hasonló akciók, ezeket jellemzően a helyi önkormányzatok koordinálják, hiszen a jellemző problémákat a lokális viszonyokat legjobban ismerő helyi vezetők tudják megérteni és kezelni. A szociális kertekben való termelés és tanulás a közmunkaprogramban is megjelent, és annyi mindenképpen elmondható róla, hogy ha már közmunka, akkor ez sokkal hasznosabb mint a sokszor jobb híján kiosztott utcaseprés, levélsöprés.

Gyakran hallani, hogy a nehéz helyzetben lévők miért nem segítenek magukon a kertjük művelésével. Azonban ez nem ennyire egyszerű, a történet bonyolultabb annál, mint hogy vegyenek vetőmagot, kapát, és csinálják. Az esetek döntő részében az önellátást eddig nem gyakorlóknak szükséges a kezdeti lépésekben segíteni, ismertek átadásával, gyakorlati példák bemutatásával, erre kiváló eszközök a szociális kertek, vagy akár a közmunkaprogramba bevont mintagazdaságok.

A szociális kertek ideája és gyakorlata talán idővel nem csak helyi, elszigetelt jelenség lesz, hanem a magukért tenni akaró elesettek egy részének hathatós, központilag is támogatott módszere, erre utal az, hogy a tavalyi földtörvény is érinti a területet. A 2013. évi CLXIX. törvény a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosítása, a módosítás egyik eleme pedig tartalmazza a zártkerti ingatlanok hasznosításának elmulasztására vonatkozó külön szabályokat. E szerint amennyiben  az ingatlanügyi hatóság a zártkerti ingatlant érintően a  meghatározott hasznosítási kötelezettség, illetve ideiglenes hasznosítási vagy mellékhasznosítási kötelezettség elmulasztása miatt földvédelmi bírság megfizetésére kötelező határozatot hoz, a határozat jogerőre emelkedését követően a határozat egy példányát közli a zárkerti ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzattal, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzattal.

A településen szociális földprogramot, illetve mezőgazdasági tevékenység végzése céljából közfoglalkoztatási programot működtető önkormányzatnak a részére megküldött, jogerős határozatban a földvédelmi bírság megfizetésére kötelezetett személyt, valamint – ha az nem azonos a tulajdonossal – a tulajdonost értesítenie kell arról, hogy amennyiben az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül nem igazolja, hogy a meghatározott kötelezettségének eleget tett, az önkormányzat a határidő lejártát követően a zártkerti ingatlant 1 évre a földprogram működtetése céljából kijelölheti. Ha az önkormányzat a zártkerti ingatlannak a földprogram működtetése céljából való kijelöléséről dönt, a zártkerti ingatlanon a – földprogram céljából történő – használat, hasznosítás megkezdésének napján a fennálló földhasználati szerződés megszűnik. (forrás: ugyvedvilag.hu)

Dióhéjban és konyhanyelven ez annyit tesz, hogy a nem megfelelően hasznosított, magára hagyott zártkerti ingatlan besorolású földeket az önkormányzatok adott esetben hasznosíthatják, vagyis termelhetnek rajta, művelhetik, amennyiben a településen van szociális kertprogram. Ez a nyilvánvaló haszon mellett azért is lehet jó a településnek, mert a belterületi, faluszéli elhanyagolt földdarabok nem csúfítják többé a faluképet. Kis léptékű változások ezek, melyek az országos hírek között nem is nagyon lehetett megtalálni, de a vidéki, mélyszegénységben élőknek egérutat jelenthet a szorult helyzetből a szociális gazdaság, persze amennyiben az önkormányzatok támogatják és elősegítik az efféle programok beindítását. A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a legrosszabb helyzetben lévők megsegítésén kívül remélhetőleg ezek a kertprogramok az átlgos kerttulajdonosokat is arra vezetik, hogy lehetőségeikhez képest maguk termeljék meg, amit tudnak.

Hazánkat hagyományosan mezőgazdasági országnak tekintjük, de a gyakorlatban ennek mára kevés nyoma van. A szociális gazdaságok elterjedése a szűköldőkön is segíthet, és talán másokat is arra indít, hogy a kertet termelésre is használják.

Képek: innen, innen, és innen.