Megyeri Szabolcs kertész blogja

Triflázni vitathatatlanul jó dolog, de vajon ki tudja, mit is jelent ez? A trifla a szarvasgomba neve, így a triflázás jelenthet szarvasgomba keresést és fogyasztást is, míg az előbbi igencsak kifizetődő foglalatosság, addig az utóbbi az igazi ínyenceknek való kulináris élvezet. Mivel a szarvasgomba az ősz végén aktuális több szempontból (elsősorban az érés miatt), foglalkozzunk vele egy kicsit!

Még Lisa Simpson is imádja a szarvasgombát

Első lépésben szokás szerint botanikailag fésüljük ki a gubancokat, a szarvasgomba szó ugyanis nem egy gombát jelöl, hanem több fajt, melyek között kisebb-nagyobb differenciák vannak, mind a megjelenést, az ízt, és persze a pénzbeli értéket is, azt ugyanis szerintem senkinek nem kell elmondani, hogy a szarvasgomba nagyon drága csemege. Kezdjük a csúcsragadozóval, vagyis a szarvasgombák királyával, ez nem más, mint a fekete, vagy más néven francia szarvasgomba, a Tuber melanosporum. Az íz ízlés kérdése természetesen, de az általános vélekedés szerint ez a legfinomabb, maga a nagybetűs szarvasgomba, mely utánozhatatlan ízharmóniákkal csábítja el az ínyenceket. Mint a szarvasgombák jellemzően, a Tuber melanosporum is szimbióta, fák gyökereinél él, elsősorban idősebb tölgyesekben, sajnos azonban csak Európa déli részein, és persze főként Franciaországban. Francia szarvasgombát Magyarországon így csak a piacokon, üzletekben, és éttermekben találhatunk leginkább, de nem szabad csüggedni, a magyar erdők is rejtenek szarvasgombákat.

Tuber melanosporum, a szarvasgombák királya!

Aki a hazai erdőkben kutakodna szarvasgomba félék után, nem marad tehát préda nélkül, sőt, a választék kifejezetten széles. A kutatás gyümölcse lehet a Tuber aestivum, vagyis a nyári szarvasgomba, a Tuber magnatum, más néven az isztriai (piedmonti) szarvasgomba, ami annyira ritka, hogy egyben a legdrágább is, valamint Magyarországon találni még téli szarvasgombát (Tuber brumale) is. Meg kell említeni, hogy a magyar, latin, és egyéb nyelvű elnevezések kissé zavarosak, és olykor megtévesztőek lehetnek, adott esetben akár pénzben is mérhető a zavaros névhasználat kára. A Tuber melanosporum például más nyelvekről magyarra fordítva olykor téli szarvasgombaként kerül forgalomba, ezért vásárláskor mindig derítsük ki az adott gomba latin nevét, és ez alapján döntsünk, különben becsaphatjuk magunkat financiálisan, és persze az elvárt ízvilágot tekintve is. A szarvasgombák sora itt még mindig nem ért véget, újabb nyelvészeti fordulat, hogy létezik szarvasgomba néven ismert gomba a Tuber nemzetségen kívül is, ilyen a fehér szarvasgomba (Choirmyces meandiformis), vagy az itthon kifejezetten gyakori homoki szarvasgomba (Terfezia terfezoides).

Lehet-e szarvasgombát termeszteni?

Biztos sokakban felmerült a kérdés, hogy nem lehet-e otthoni körülmények között szarvasgombát termeszteni? Nos, a dolog nem lehetetlen, de a körülményesség és a hosszú termőidő miatt ez nem igazán kifizetődő ötlet. A magyar területről származó szarvasgomba szinte teljes egészében a természetből származik, bár már üzemel az első honi termesztőhely is. A szarvasgomba nevelés módszere az, hogy a gomba spóráival kezelt makkot, vagy olyan facsemetét ültetnek el, melynek gyökerein már megtalálhatóak a gombafonalak (elsősorban tölgyet, hársot, vagy esetleg mogyorót alkalmaznak erre a célra). Fontos a megfelelő talajminőség, a szarvasgomba a meszes, magas humusztartalmú, jó vízgazdálkodású talajt kedveli. Az ültetést követően 4-8 év múlva válnak betakarítható méretűvé a gombák.  

Piedmonti, vagyis Tuber magnatum

Téli szarvasgomba - Tuber brumale

Aki erényesen akar élni, tartózkodjék a szarvasgombától - tartja egy régi olasz közmondás. A szarvasgomba afrodiziákumként, vágykeltőként is  ismert ugyanis, a néphagyomány szerint a bódító illatú csemege a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szenvedélyesebbé teszi. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a két legismertebb csábító, Madame Pompadour és Casanova egyaránt rajongtak a szarvasgombáért! 

Most, hogy nagyjából tisztába tettük a szarvasgombákat övező legelemibb kérdéseket, következik az az izgalmas(nak tűnő) bekezdés, hogy hogyan is lehet megtalálni ezt a drága csemegét akár fogyasztás, akár pénzkereset céljából. Sajnos le kell hűteni a kedélyeket, a szarvasgomba nem igazán alkalmas a gyors meggazdagodás kivitelezéséhez, több okból is. A föld alatti gombák begyűjtésének szigorú törvényi feltételei vannak, többek közt gombavadászat megkezdésének feltétele a vonatkozó, állami szervezésű képzésvaló részvétel, és persze az erdőterület tulajdonosának engedélye is szükséges a kereséshez, ráadásul a gyűjthető fajok köre és mennyisége is szabályozott illetve korlátozott. A szarvasgomba gyűjtését az arra jogosult személyek rendszerint betanított ebekkel végzik, jellemzően vizslával vagy labradorral, de egyéb, akár keverék kutyák is sikeres gombavadászok lehetnek. Régebben a triflát malaccal túratták ki a szerencsevadász próbálkozók, azonban a disznó nem a legjobb partner a keresésben. Egyfelől a sertés feltúrja az erdő aljnövényzetét, talaját, kárt okoz a környezetben, és még a gomba élőhelyét is tönkreteheti, csökkentve így a későbbi állományt. A fő gond azonban az, hogy a malac nem szolgálatkészségből keresi a gombát, hanem mert egyszerűen rajong érte, így ha megtalálja, nem igazán akarja átengedni, szabályos közelharcot kell vele vívni a zsákmányért, a szóbeszédek szerint egykoron ritkaságszámba ment az olyan malacos gombász, akinek megvolt mind a tíz ujja. A kutya a malaccal ellentétben nem tesz kárt az erdőben (de a vadakat megriaszthatja), és nem is szereti a gombát, a keresést játékként fogja fel, és beéri jutalomfalattal találatkor. Aki a felsorolt nehézségek ellenére belevágna a szarvasgombászatba, ITT találja meg a törvényi feltételeket, külön érdekesség, hogy még a keresőkutyának is megfelelő végzettséggel kell rendelkeznie. 

Kutyás triflázás a gyakorlatban

Szarvasgombát szedni tehát körülményes, fogyasztása azonban jóval egyszerűbb, most a szezonban szinte minden piacon, vásárcsarnokban, vagy akár hipermarketben találunk szarvasgomba fajtákat. Az árak roppant változóak, jellemzően riasztóan magasak, akár 3-5 ezer forint is lehet 10 dkg gomba ára, azonban ne felejtsük el, hogy a szarvasgombát nem panírozzuk, rántjuk, mint például a csiperkét, hanem inkább fűszerként használjuk, így kis mennyiség is elegendő. A szarvasgomba rajongói szerint nincs két egyforma ízű fajta, sőt példány sem. A kulináris élvezet foka függ az egyéni ízléstől, a gomba fajtájától, érettségétől és termőhelyétől is. Abban azonban majdnem mindenki egyetért, hogy a szarvasgomba különleges, egyedülálló élmény forrása, melyet megtapasztalva örökké vágyni fogunk rá. Általános tanács, hogy a gombát csak pár napig szabad hűtőben tárolni zárt edényben, mert hamar veszít aromájából. Érdekes trükk, hogy ha ezen idő alatt vajat teszünk mellé, vagy rizzsel fedjük be, akkor utóbbiak átveszik a gomba illatát és zamatát, így megtöbbszörözhetjük az ízhatást. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A gesztenye az ősz végi, tél eleji hetek slágernövénye, több szempontból is. A decemberi ünnepi hangulat nehezen képzelhető el az utcán terjengő sült gesztenye illata nélkül, aminek persze nem csak az illata, hanem az íze is remek, a nem ehető gesztenye termése pedig kreatív játékok kelléke lehet. A gesztenye természetesen nem csupán termésből áll, maga a fa is impozáns, mutatós látvány, díszfaként is tökéletesen helytáll. Ha már ilyen ódákat lehet zengeni a gesztenyéről, ismerkedjünk is meg vele, jobban mondva velük ,közelebbről.

Szelídgesztenye 

Ki kicsoda?

Azt nem kell hosszasan kifejteni, hogy gesztenyéből alapvetően kettőt ismerünk, az ehetőt és a nem ehetőt, köznyelviesebben a szelíd-, és a vadgesztenyét botanikailag pedig az ehető termésű fajt (melynek több latin neve is akad,  úgymint Castanea sativa,  Castanea vesca, Castanea vulgaris, vagy Fagus castanea), és a nem ehető termésű Aesculus hippocastanum-ot.

A szelídgesztenyeként ismert Castanea sativa egy lassan növő fa, az első termésbetakarításig akár egy évtizedig is várni kell az ültetést követően. Életkora kiemelkedően magas, akár több száz év is lehet, de Kőszeg környékén 5-600 éves gesztenyefák is találhatóak. Az értékes és finom termés a vadgesztenyééhez hasonló kupacsban (burokban) bújik meg, azonban annál sűrűbb tüskéjű, és világoszöld színű. Ebben található a barnás színű makk, általában egy-három darab, a nemesített, értékes fajtáknál csupán egy. A termés szeptember és november között érik, amit a kupacs felrepedése jelez. A makk, vagyis maga a gesztenye nem éppen fogyókúrás étel, kalóriadús, sok szénhidrátot és keményítőt tartalmaz, utóbbit példázza, hogy ha nyersen fogyasztjuk, a burgonyáéhoz hasonló lisztes ízt érezhetünk. A szelídgesztenye gazdag zsír-, és fehérjeforrás, és ugyan vitaminokat is tartalmaz, de ez az oldala nem kiemelkedő. Magas tápértéke miatt régebben az éhínségek idején sokak téli túlélését segítette, egy fa termése egy személy több havi élelmiszeradagját biztosította. Ma inkább drága csemege, és a tél, a csípős, hideg idő elmaradhatatlan atmoszférateremtője.

Az alábbi videóban a szelídgesztenye ültetésének lehetőségeiről, módjáról szólok, kattintson a lejátszásra!

Fent: Castanea sativa, vagyis szelídgesztenye, lent: Aesculus hippocastanum, vagyis vadgesztenye

A vadgesztenye vagy bokrétafa (Aesculus hippocastanum), esetleg népies, kissé dehonesztáló nevén lógesztenye csodás ízeket és illatokat ugyan nem kínál, ugyanakkor nem csupán szépsége miatt hasznos, levelei, virágai, és magjai a népi gyógyászatban bőrbetegségek ellenszereként, illetve ülőfürdőként aranyeres bántalmak enyhítőjeként ismeretesek. A terebélyes koronájú, fűrészes levelű fa (vagy bokor) termése szintén az ősz végén érik, nagyobb fa alatt ezért óvatosan tartózkodjunk, ha nem akarunk fejünkön koppanó gesztenyét. A vadgesztenye termése természetesen nem ehető, viszont kiválóan alkalmas játékra. A fényes, kétszínű, szabálytalan alakú makkokból fogpiszkáló, gyufaszál, vagy hurkapálcika, egy hegyes kés vagy ár, meg persze egy adag kreativitás segítségével bájos figurák készülhetnek. Arról se feledkezzünk meg, hogy egy kiadós gesztenyegyűjtó túra egyben egy jó kis kirándulást is jelent, így a gesztenyézés több oldalról nézve is igencsak hasznos elfoglaltság.  

A vad-, és szelídgesztenyéről van egy videóm is, amiben egymás mellett csodálhatóak meg ezek csinos fák, kattintsanak gyorsan!

Vadgesztenye ültetés

 

A balkáni eredetű vadgesztenye török közvetítéssel terjedt el Európában. A nagy termetű fa akár 30-35 méter magasra is megnőhet, parkok fasorok, nagyobb kertek közkedvelt dísznövénye. Fehér virágai tavasszal nyílnak, 30 centiméteres bugavirágzatban. Ősszel lombozata megsárgul, majd barna színű lesz. Tágtűrésű fa, idősebb korban jól bírja a szárazságot és a városi levegőt is. Közepes vízigényű, fiatalabb korban azonban rendszeres öntözést igényel. Napos vagy félárnyékos helyre ültessük! 

Gesztenyebábok

A gesztenyefa ültetése egészen november végéig, a tartós fagyok beálltáig aktuális, aki kedvet kapott ezekhez a csodás fákhoz, online kertészetemben is talál szelídgesztenyét és vadgesztenyét egyaránt.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A télikerteket a legtöbben valószínűleg valamiféle újgazdag hóbortként tartják számon, amolyan vendégeket ámulatba ejtő, a valóságban azonban funkciótlan térnek, ami azon kívül, hogy megmutatja a háziak anyagi bőségét, sok értelemmel nem bír. Nos, tényleg divatban volt egy-két évtizeddel ezelőtt afféle kötelező tartozékként a télikert az újépítésű, nagyobb családi házaknál, azonban ezeket a növényteleltető helyiségeket semmiképp nem szabad annyival elintézni, hogy úri huncutságok, főleg, hogy az igazi növénybarátok számára a télikert egy roppant fontos és hasznos hely.

Az 1851-es Világkiállításra épült londoni Kristálypalota a leghíresebb télikert

Honnan erednek a télikertek?

Indítsuk a történetet a múltból, vagyis nézzük először, hogy honnan ered a télikert ideája, és hogy mire használták egykoron! A télikertek megjelenése a trópusi növények iránti rajongásra vezethető vissza, ugyanis az ilyen építmények ideális helyet adnak a meleghez szokott növények teleltetéséhez, ezért a hideg évszakban is élvezni lehet(ett) látványukat. Lippai János híres magyar botanikus már a XVII. században értekezett a Miképpen kell télbe a virágokat és idegen fákat oltalmazni a hidegtül című írásában a télikertekről, elsősorban az arisztokraták érdeklődésére, akkoriban ugyanis a télikerteket főleg a vagyonos emberek engedhették meg maguknak. Az eredetileg különálló pálmaházak az idők folyamán közelebb kerültek a lakóépülethez, vagyis annak szerves részévé váltak, és már nem csupán egyfajta növénymúzeumként szolgáltak, hanem közösségi térré formálódtak, sokszor például az ebédlővel, nappalival egybeforrva. A régi télikertek nem sokban különböztek a maiaktól, a legtöbb esetben fémvázas felépítmények voltak, hatalmas üvegtáblákkal, melyek télen kiszolgálták a mediterrán, dézsás növények igényeit, így sok fényt és 10-15 Celsius fokos hőmérsékletet biztosítottak. A télikertek másik fajtája a lakható télikert, mely csak annyiban különbözik, hogy fűtött, így télen is a lakás egyéb részeihez hasonlóan itt is 20-22 Celsius a jellemző, ezek a fajták a trópusi növényeknek biztosítanak téli menedéket.

Utólagos beépítés

Télikertek ma

Ma természetesen változatosabbak a pálmaházak formái, mint régen, a fémvázat az elegánsabb és melegebb hangulatú faszerkezetek helyettesíthetik, és nem csupán a mai arisztokrácia számára megfizethetőek. A külön erre a célra épített szerkezetek mellett némi találékonysággal, barkácskészséggel és persze kisebb-nagyobb anyagi ráfordítással a legváltozatosabb módon létrehozhatóak télikertek. Sokan például zárttá teszik, beüvegezik a panellakás erkélyét, ami így kiváló pálmaházzá válhat, ha a szigetelése megfelelő. A régebbi vidéki parasztházak (vagy az ilyen stíusban épült új otthonok) verandái szintén kis módosítással télikertté formálhatóak, de gyakran eleve úgy készültek, hogy üvegtáblákkal, ablakokkal téliesíthetők legyenek. Teraszok is átalakíthatóak ilyenformán, akár úgy, hogy az ablaktáblák nyithatóak, kivehetőek maradnak, így a meleg évszak beköszöntével visszaállhat a tér eredeti funkciója.

Panel pálmaház

A hagyományos üvegezett veranda tulajdonképpen télikert

Télikert a gyakorlatban

A télikert azonban nem csupán hobbicélokat szolgálhat. A fénytelen, hideg télben gyógyír az ember lelkének, ha elviselhető hőmérséklet mellett folytathatja kedvenc növényei gondozását, nem kell feladnia megszokott tevékenységét, mindeközben pedig a gondozó is részesül a nagyobb fénymennyiség kedélyjavító hatásában. A fűtött pálmaházak pedig elsőrangú természetközeli relaxációs helyek lehetnek. Amennyiben a praktikus okok felől közelítünk, a télikert remek hely az átteleltetésre, így aki nagyobb mennyiségű cserepes növényt tart, jól járhat egy téli növénylakkal, ugyanis sokszor az a legnagyobb hátulütője a mi klímánkon telelni képtelen növények tartásának, hogy téli elhelyezésük szinte lehetetlen. Nem utolsó szempont, hogy a télikert kiváló szigetelőréteget jelent az épületnek, főleg panelházak esetén, ahol sokszor a lakásnak ez az egy, balkonos oldala érintkezik a külvilággal.

Nézegessen csodás télikerteket az alábbi galériában!

Mi való a télikertbe?

Fűtött télikertekbe elsősorban trópusi növények telepíthetőek, illetve minden olyan szobanövény, ami már bevált beltérben. Az egzotikus gyümölcsök (füge, gránátalma, citrusfélék) kiválóan fogják érezni magukat, hasonlóan az orchidea-, és broméliafélékhez. A különlegességeket kedvelők trópusi vízinövényekkel is próbálkozhatnak, akár egy csobogóval kiegészítve. A klasszikus télikertekbe a mediterrrán növények valók, melyeknek a téli pihenőidőszakhoz itt megfelelőek a körülmények, de a kaktuszoknak sem lehet jobb teleltetőhelyet találni. 

Egy ízléses pótlólagos megoldás, helyből jut is, marad is

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen..

Az ősz végével és a téllel az a fő baj, legalábbis már kert-, és növénybaráti szempontból, hogy kevés a virágzó növény, kevés a látni-, és tennivaló kedvenceink körül. Az őszi kertrendezés után, mikor a kertet már felkészítettük a hideg évszakra, a muskátlikat szakszerűen elpakoltuk (erről hamarosan bővebben), és a balkonnövényeket is a téli pihenőhelyükre vittük, kevés szép, inspiráló növény marad a közvetlen környezetünkben, ez pedig sokaknál hiányérzetet kelt. Amennyiben a hideg és sötét hónapokban is színes növényeket szeretnénk magunk körül, akkor keresnünk kell olyan szezonális, izgalmas, különleges megjelenésű virágot, mely éppen ilyenkor nevelhető, vagy virágzása télen esedékes. Ilyen az amarillisz, ami egy igencsak szemrevaló dísznövény, az elmúlt évtizedben kifejezetten divatos is, vágott virágként gyakran találkozhatunk vele, de sokkal jobb móka, ha magunknak hajtatjuk ki!

Az amarillisz nevelése amellett, hogy végül csodaszép virágot eredményez majd, kifejezetten érdekes elfoglaltság is egyben, melybe például a gyermekek is bevonhatóak. A több lépcsőből álló, szokatlan műveletekkel járó hajtatás izgalmas játék is egyben, ami közelebb hozhatja a növényeket a kicsikhez!

Az amarillisz, ami egyébként csak a köznyelvben maradt amarillisz egy tévedés folytán, a botanikában Hippeastrum, Dél-, és Közép-Amerikából származik, ahol jó meleg van, ennek megfelelően nem is bírja a hideget, fagyokat, ezért sokkal inkább szobanövényként tartjuk számon, holott a májusi fagyok elmúltával kiültethető, és egészen szeptemberig a kertben maradhat. Akinek van kerti amarillisze, a hagymákat az iskolakezdés környékén fel szokta szedni, pihenteti 2-3 hónapig, aztán belevág(hat) a téli hajtatásba, mivel azonban most már október vége van, így inkább vegyük úgy, hogy most vásárolunk hagymát, és szeretnénk év végére, vagy a tél közepére a hatalmas virágokban gyönyörködni.

Induljon a hajtatás!

Első lépésben minél nagyobb és nehezebb, fejlett gyökérzettel rendelkező hagymát szemeljünk ki, és ügyeljünk arra, hogy a hagyma ép, kemény legyen, és ne legyenek rajta vörös foltok, ez betegségre utal. A hagyma gyökereit óvatosan szedjük szét, ha összekócolódtak (a száraz, letörhető gyökereket válasszuk le), majd a hagymát közvetlen az ültetés előtt egy fél napra tegyük langyos vízbe, de úgy, hogy a víz csak a gyökereket érje. A hagymához képest kétszer akkora cserepet válasszunk, vegyünk egy adag jobbféle általános virágföldet, és máris jöhet az ültetés. A hagymát úgy helyezzük a földbe, hogy a felső harmada kilátsszon, és ügyeljünk arra, hogy stabilan csücsüljön a földjében. Alaposan öntözzük be, és ezzel a könnyebb részt máris abszolváltuk, öntözésre egy darabig nem is lesz szükség, sőt, ne öntözzünk, mert azzal a levelek növekedését serkentenék, és a szár nem indulna cseperedésnek.

Nem csak az unalmas cserepekbe ültethetjük az amarilliszt, hanem egy kis kreativitással igazán extrává tehetjük az összhatást

Amarilliszünket ezután meleg helyre tegyük, 22-25 Celsius fokos zugba, ami lehet a radiátor, fűtőtest melletti sarok is, fényre ugyanis a hagymának egyelőre nem lesz szüksége. Papírforma szerint két-három héttel később előbukkan majd a hagyma oldalából indulva a virágszár, ekkor akcióba kell lépnünk, és a hagymát le kell fedni. A szár ugyanis leül, vagyis nem fejlődik szép nagyra ellenkező esetben, ezért hajtogassunk egy 30-40 centiméter magas papírcsákót, lehetőleg sötét, nem fényáteresztő papírból, majd ezt borítsuk rá a hagymára. A lefedés időszakában már lehet, sőt kell is öntözni a növényt, valamint tápoldattal serkenthetjük a fejlődést. A sötétben a szár növekedésnek indul, egészen addig tartsuk bura alatt leendő kedvencünket, míg a szár másfél arasznyi nem lesz. Ekkor a csákót vegyük le, hogy a növekedés folytatódhasson, és ettől fogva már kevésbé meleg és fényesebb helyet keressünk az amarillisznak, például az ablakpárkányra telepítsük, hacsak az nem túl huzatos. Ha minden rendben megy, akkor az ültetést követő körülbelül nyolcadik hétben, mikor a szár már 60-70 centi magas, megjelennek a virágok. A virágzás nagyjából szűk két hétig fog tartani, és bőséges virágporzással jár, akit utóbbi zavar, a portokokat bátran vágja ki. Ha kicsit ki akarjuk tolni a virágos időszakot, akkor esténként tegyük a növényt hűvösebb, de fagymentes helyre.  

Az amarillisszal kapcsolatban még akadnak fortélyok és teendők, mint például a tavaszi kiültetés, a nyárvégi hagymafelszedés, vagy a szaporítás, de ezekre majd akkor térek vissza, mikor aktuálisak lesznek. Addig is erősen ajánlom ezt a vidám és elegáns téli dísznövényt azoknak, akik nem riadnak vissza a vázolt folyamat végigvitelétől, és szeretnek bíbelődni a növényekkel, izgulni, hogy a sok törődés meghozza-e az eredményét. Az amarilliszt az ősz derekától (praktikusan a fűtésszezon kezdetétől) egészen kora tavaszig ültethetjük cserépbe szobanövényként, ha pedig kéthetes csúsztatással tesszük mindezt több példánnyal, akár hónapokig tartó téli virágözön lesz a jutalmunk.

Folyamatos ültetéssel folyamatos virágzás érhető el

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A közelgő Halottak Napja okán a napokban valószínűleg azok is kilátogatnak a temetőbe, akik egyébként nem rendszeres temetőjárók, hiszen hagyományosan erre az emléknapra (illetve az azt megelőző hétre) szokás az éves nagy sírrenoválást, sírgondozást időzíteni. A sírok karbantartása nagyrészt kertészeti jellegű feladat, ami azonban mégis gyökeresen eltér a szokásos növénygondozási teendőktől, ennek fő oka, hogy a síremlék földje kis térfogatú, az ott élő növények ritkábban gondozottak, mint a kerti növények (sokan évente csak pár alkalommal látogatnak ki), ezért számos speciális tudnivaló akad a műveletekkel kapcsolatban, amit a nem rutinos temetői kertészkedők nem mindig ismernek. Nekik szeretnék segíteni egy rövid, pontokba szedett tanács-csokorral.

Felkészülés, terepfelmérés

Az első lépés, főképpen akkor, ha már rég jártunk a temetőben, egy felmérő, tájékozódó kilátogatás. Erre bármelyik este alkalmas, akár munka után, mindössze egy negyedórás felmérésről van szó, melynek során számba vesszük a várható teendőket, a következő kérdések mentén.

- szükséges-e új növények ültetése, vagy a mostaniak megfelelnek a célnak?

- milyen típusú és mekkora növények ültethetőek a sírra, mekkora a felület?

- szükség lesz a termőföld pótlására, tápanyag utánpótlásra?

- kell-e gazolni, a meglévő növényeket metszeni, átültetni, szanálni?

- milyen eszközökre, kellékekre lesz szükség a munkavégzéshez?

A válaszokkal felvértezve már sokkal könnyebb lesz elindítani a munkát, és nem ad-hoc jelleggel kell majd nekiállni a renoválásnak. Az egészen kezdők bátran készítsenek egy kis helyszíni vázlatrajzot, vagy akár egy mobiltelefonos fotót a síremlékről (egyet közelebbről és egyet távolabbról), melynek segítségével otthon könnyebb lesz átgondolni teendőket, de egy ilyen vázlat vagy fotó arra is kiváló, hogy azt a kertészetben megmutatva szakértő tanácsot kapjunk az eladóktól.

Tervezés, válogatás, avagy mit ültessünk

A második lépés  a konkrét előkészületeket jelenti, vagyis a szükséges növények, eszközök, és egyéb kellékek beszerzését. Mivel október van, az ültethető növények köre jóval korlátozottabb, mint például tavasszal, de azért választék most is van. A színes virágok közül a krizantém, a törpe őszirózsa, a kerti árvácska, az erdei ciklámen vagy például az erica októberben is ültethetők, és biztosítják a megemlékezés idejére a szép külalakot. Gyakori eset, hogy valakinek - például a lakhely és a temető miatti nagy távolság miatt - csak ritkán van lehetősége a sír látogatására, ilyenkor a kevésbé gondozásigényes örökzöldek a legjobb választások, közülük is a törpeváltozatokat és a kúszó, elterülő növekedésű fajtákat javaslom leginkább. Konkrétumokat említve jó szívvel ajánlható a havasi törpefenyő törpeváltozata (Pinus mugo var. Pumilo), a fél méter magas gömbbé növekedő lucváltozat (Picea abies Globosa), az elfekvő növekedésű terülő tiszafa (Taxus baccata Repandens) és az előbbihez hasonló törpe boróka (Juniperus communis var. saxatilis). Az örökzöld dísznövények közül még a szoliterként kiváló babérmeggy (Prunus laurocerasus), illetve a babérsom (Aucuba japonica) jöhetnek szóba, mindkettő átteleltethető, de inkább fagymentes, jól takart sírokra valók, a magyal (Ilex aquifolium) pedig télen díszlik a legszebben.  Érdekes koncepció lehet a tavaszi hagymások ültetése, melyek ugyan most nem díszítenek, azonban kihelyezésükkel a sír rendezett, gondozott látványa biztosított, tavasszal pedig majd díszes virágözönbe borítják a síremléket. További előny, hogy a hagymák nem igényelnek gondozást, így az sem baj nekik, ha tavaszig nem jutunk újra a sír közelébe. A tavaszi hagymásokról ITT írtam részletesen. Nem szabad kihagyni azt a lehetőséget sem, hogy idő, energia, anyagi források híján, vagy csak azért, mert tudjuk, hogy hónapokig nem fogunk tudni újra a sírhoz kilátogatni, most csak egy gyors rendbetételt végzünk el. A gyommentesítés, a földtakaró felásása és elgereblyézése, a zúzott kővel borított felület kitisztítása, elsimítása, a zöldhulladék, avar, egyéb szemét összeszedése, eltüntetése már önmagában is rendezett, méltó látványt biztosíthat, sokszor elegendő ennyi is.

Mértékkel, szakszerűen!

A tervezés során vegyük figyelembe a sír méretét, és a körülötte rendelkezésre álló teret. Ne essünk túlzásba túl nagy (később nagyra növő) növényekkel, cserjékkel. Amennyiben ritkán tudunk kilátogatni a temetőbe, ne válasszunk gondozásigényes, vagy rendszeres metszésre szoruló fajokat. A nem túl gyakori temetőlátogatást ne kompenzáljuk túl azzal, hogy most egyszerre sokmindent ültetünk, egyfelől a kevesebb gyakran több, másfelől a túl dúsan beültetett sír biztosan gyakori ápolást kíván, aminek elmaradásával hamar rendezetlen látvány lesz az eredmény. A kertészetben járva sose első benyomás (szín, forma, méret) alapján válasszunk növényt, mindig kérjünk segítséget az eladóktól, így elkerülhető a helytelen fajtaválasztás okozta későbbi bosszúság!

Egyéb szükséges dolgok, apróságok

A sírgondozás nem csupán növények ültetéséből áll, ezért ne feledkezzünk el megfelelő felszereléssel és kellékekkel érkezni, hogy a munka zökkenőmentes legyen, és ne kelljen többször visszajárni. A növények számára - ha szükséges - vigyünk megfelelő mennyiségű friss általános termő-, vagy virágföldet, esetleg tápanyagot, trágyát vagy komposztot. A sírgondozáshoz praktikusabbak a kisebb méretű szerszámok, melyek közül kapa/kézi kultivátor, gereblye, ásó mindenképp legyen nálunk, és ne feledjük az öntözőkannát sem (ami akár pár PET-palackkal is helyettesíthető). Jól jöhet egy pár védőkesztyű a piszkosabb teendőkhöz, és készüljünk pár darab szemeteszsákkal is, hiszen biztos keletkezik növényi és egyéb hulladék. A sír kő-, és egyéb elemeinek tisztításhoz kellhet majd erősebb és puhább sörtéjű kefe, dörzsfelületű szivacs, tisztítószer, vagy éppen rozsdaoldó, ezekkel is számoljunk. Érkezzünk kényelmes, koszolható ruházatban, és mivel októberben már hűvös van, nem rossz ötlet egy termosznyi meleg teát magunkkal vinni, a meleg ital nagyban növelheti a komfortérzetet. 

Tipikus temetői virág a krizantém

A végső fázis, az ültetés

A végére marad maga a konkrét munka, melyről csak általánosságban lehet beszélni, hiszen nagyban függ attól, hogy mit ültetünk. A szakszerű kihelyezés kulcsfontosságú a növény tartós túlélése, megmaradása érdekében, így ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy az adott cserjét, dísznövényt miként kell elültetni, kérdezzünk, nézzünk utána ennek még a munka megkezdése előtt. Az ültetést mindig előzze meg alapos gyommentesítés, talajlazító ásás, szükség esetén a földréteg kicserélése, vagy tápanyagokkal dúsítása. Az ültetést alapos beöntözés kövesse, és lehetőség szerint a friss telepítést a következő hetekben még párszor juttassuk nedvességhez.

A sírok épített elemeinek karbantartásáról, tisztításáról EBBEN a korábbi posztomban írtam részletesebben.

Képek: innen, innen, innen,

Mint azt már többször próbáltam sugalmazni, az ősz a közkeletű hiedelmekkel ellenben egyáltalán nem az év legszomorúbb, legszíntelenebb, leglehangolóbb időszaka, már amennyiben meg tudjuk látni a ködös, néha tényleg borongós, ugyanakkor izgalmas színekkel teli, változatos évszak szebbik arcát. Állításomat hivatott indokolni az alábbi képsorozat, melybe ugyan becsúsztak nem teljesen őszi képek is, de a lényeg mindegyik esetében az, hogy egy kis játékossággal, kreativitással az őszben is meg lehet látni a szépséget, és a lehetőséget az ámuldozásra. A képeken látható játék ráadásul pár papírlappal, egy ollóval, és egy fényképezőgéppel utánozható, folytatható, így egyben nagyszerű ötlet az őszi séták, kirándulások kreatív feldobására, játékossá tételére!

Akinek még több őszi szépséghez támadt kedve, nyugodtan szemezgessen korábbi őszi témájú posztjaimból! ITT például az őszi rózsaápolásról, ITT pedig az általános őszi kerti teendőkről írtam, de volt szó káprázatos őszi vörös lombokról nemrégiben, még mindig aktuális a tavaszi hagymások ültetése, ITT pedig mesés képgalériát találhatnak olyan tájakról, melyeket nyáron és ősszel is lencsevégre kaptak, hogy látszódjanak az évszakbeli különbségek!

A képek Nikolai Tolstyh fotográfus, képzőművész alkotásai.