Megyeri Szabolcs kertész blogja

A konyhakerti gazdálkodók a nyár első harmadában gyakran szembesülnek azzal, hogy a kora tavasszal vetett, rövidebb tenyészidejű zöldségek letermésével a veteményes kiürül, így a szépen gondozott kertben hiátusok keletkeznek. Persze az is előfordul, nem is ritkán, hogy a tavasz zsúfolt, így nem jutott idő a kert egyes részeinek benépesítésére, ezért vannak üres helyek. Akárhogy is, ezeket a kopasz foltokat jó ötlet beültetni, kérdés, hogy így nyár elején mi alkalmas a célra?

A kiürülő ágyások egynyáriakkal is színesíthetőek, például a kerti cukiságfaktorban vezető oroszlánszájjal

Lecsó és társai

Mivel a tavaszi zöldségültetős szezonnak már rég vége, a borsó, a bab, az eprek, és az egyéb termények letermettek, azonban ha egy lépéssel a kert előtt szeretnénk járni, akkor az utánpótlást is meg lehet tervezni. A kikerülő zöldségek helyett lehet még ilyenkor is vásárolni palántákat, a paradicsom, a paprika mindig sláger, főleg hogy még ősszel is sokáig teremnek, a házi lecsónak pedig nincs párja! A palánták, melyeket mostanság meg lehet vásárolni, majdnem akkorák, mint a kertben levő példányok, így nem indulnak hátránnyal.

Persze a lecsónak való finomságokon kívül egyéb zöldségfélék is kerülhetnek az ágyásokba másodveteménykényt. A másodvetemény egyszerűen annyit tesz, hogy az első vetési-szedési ciklus után másodszorra is veteményezünk, persze ilyenkor más, illetve szűkebb a felhasználható növények köre. Másodveteménykényt érdemes az adott fajból a minél rövidebb tenyészidejű változatokat kiszemelni, fokozottan érvényes ez, ha június végén, vagy a nyár derekán lépünk akcióba. A káposzta-, és salátafélék remek választások, szóba jöhet a kertekben ritkán látott vendégnek számító édeskömény, kicsit később a cékla is vethető, ahogy akár csemegekukoricával is lehet próbálkozni, elsősorban a szuperédes fajtákat keresve. Vethető még sárgarépa, zöldbab, póréhagyma vagy bimbóskel. 

A másodvetés előtt ne maradjon el az ilyenkor (és minden vetéskor) szokásos talajelőkészítés, ami főképpen egy alapos átmozgató ásásból és gyommentesítésből áll. Tápanyag utánpótlás ilyenkor jellemzően nem szükséges, hiszen ez elviekben pár hónapja már megtörtént.

Fűszernövények, gyógynövények

A zöldségek mellett fűszernövényekkel is benépesíthetjük az ágyásokat, ezek mindig jól jönnek a konyhában, vegyszermentes, akár biotermények is lehetnek, szóval tiszta haszon kiültetni őket. A menta, a metélőhagyma, a kakukkfű,  az édesfű, a zsálya, a petrezselyem, a bazsalikom, a citromfű, a kapor mind jól jönnek majd, ha pedig gyógynövényekben gondolkodunk, akkor levendulát, körömvirágot, kamillát telepíthetünk. A gyógy-, és fűszernövények nem csupán betakarítható terményként praktikusak, hanem akiben túltengenek a nyári kerti energiák, ilyenkor csinos kis fűszerkerteket is összedobhatnak (ha eddig nem volt), például sakktábla alakú, vagy körcikkelyes ültetvényeket. Bővebben kifejtett fűszerkert-tervezési tanácsok IDE KATTINTVA, olvashatók!

Egy ilyen esztétikus sakktábla elrendezésű fűszerkert akár fél nap alatt elkészíthető, csak egy tucat kerti járólap, pár tő növény, és némi kézimunka kell hozzá 

+1 tipp: a csalán a nyirkos, nedves helyeket kedveli, ha van ilyen a kertben, érdemes pár tő csalánt beszerezni egy-egy kirándulás alkalmával, és otthon nevelni! Bár a csalán nem kimondottan dísznövényi alkatú, és mint tudjuk, csíp is, de a kertbe telepítésével egészen őszig bármikor friss, jótékony hatású csalánlevélhez juthatunk! 

Színpompás virágok

Kevés vidámabb látvány létezik, mint a nyári kertet dekoráló színes-szagos virágok özöne! A zöldségek után kiüresedett ágyásokat akár "haszontalan", ámde szemrevaló dísznövényekkel is benépesíthetjük. A rózsa divatja örök, a konténeres példányokat pedig egész nyáron lehet ültetni, így akár egy szép rózsaágyást is összehozhatunk. Rózsából hatalmas a választék, méret, szín, de akár illatintenzitás alapján is szelektálhatunk! Aki nem rajong a tüskés rózsákért, mást is kiszemelhet, jó választás például a kedves, csillag alakú virággal rendelkező sáslilom, a több színváltozatban kapható közönséges cickafark, a különleges szépségű kárpáti harangvirág, az élénksárga színe miatt merész színkombinációkhoz kiváló ligetszépe, a csajosan rózsaszín bugás lángvirág, a sudár termetű, vidám színű magas legyezőfű, vagy épp az egzotikusan kék (ám más színekben is kapható) geránium fajták. Érdemes lehet kifejezetten idényjellegben gondolkodni, hiszen a legtöbben a most kiürülő ágyásokat ősszel vagy a következő tavasszal újra bevetik majd haszonnövényekkel. Ha ez így van, akkor a változatos színű és megjelenésű, és a mostanság minden sarkon kapható egynyáriak közül érdemes válogatni.

Bugás lángvirág   

+1 tipp: Az illatos növények, mint például a levendula, a bejárat közelébe helyezve, vagy a kerti út mentén végigsorolva kiváló első benyomást okoznak a betérőknek, így a szem mellett az orrot is kényeztetik. A hagyományos fűszerek mellé bátrabbak a steviával is tehetnek egy próbát, ez a növény a cukor és a szacharin helyét veheti át a háztartásban, lévén kiváló természetes édesítőszer, ráadásul feldolgozás nélkül, pusztán a leveleket használva is működik. Sajnos steviát főleg külföldről lehet rendelni, rossz nyelvek szerint a cukorlobbi dolgozik a stevia elterjedése ellen, de akár itthon is beszerezhető, némi utánjárással.

A stevia nem túl dekoratív, de annál hasznosabb növény, egy próbát megér

Vegyesfelvágott...

Sokan elfelejtik azt is, hogy a haszonnövények közé is lehet egynyári virágokat ültetni, pedig ezek színeikkel, formájukkal feldobják a kert hangulatát, a sok zöld  zöldség mellett  ügyesen tarkítják a növénytartókat és az, emelt ágyásokat is. A letermett epreket is lehet kombinálni középmagasra növő egynyáriakkal - például verbénával, mézvirággal, oroszlánszájjal, bársonyvirággal - melyek mind színesek, és árnyékot sem borítanak az eprekre. A paradicsomtöveket is lehet félárnyékba való évelőkkel, egynyáriakkal vegyíteni, a paradicsomtövek alatt szépen mutat a harangvirág, a hólyagvirág, és beültetésükkel egyúttal a gyomosodást is kiküszöbölhetjük, valamint a nedvesség is jobban megmarad a növények alatt. Azt tanácsolom hobbikertész társaimnak, hogy ne féljenek a növényeket összeültetni, arra azonban mindig ügyelni kell, hogy hasonló igényű növények kerüljenek egy konténerbe, egymást lehetőleg ne árnyékolják, és a lombjuk ne boruljon össze.

Zöldtrágyázás

Magánkertekben, házi veteményesekben nem feltétlen divat, de itt is jó ötlet lehet a zöldtrágyázás, ami egyszerűen annyit tesz, hogy nem betakarítási (fogyasztási) céllal ültetünk haszonnövényeket, hanem azért, hogy zsenge korukban beforgassuk őket a földbe, hogy értékes tápanyagként tegyenek szolgálatot. Ezek a növények nem csak a beforgatott, és a talajban lebomló zöld részeikkel válnak hasznunkra, hanem egyes típusok a mélyre hatoló, a közeget lazító gyökereikkel is szolgálják a közeget, sőt, megint más fajok nitrogéngyűjtő baktériumokkal működnek együtt, így használatukkal szinte teljesen kiválthat a nitrongéntúlsúlyos trágyázás (ilyen például a mustár). Zöldtrágyázásra nagyon sokféle terménytípus megfelel, sokan egyszerűen azokat a magokat veszik meg, melyek éppen a legolcsóbbak, megint mások úgy kalkulálnak, hogy minél nagyobb levéltömegű zöldet válasszanak, de persze vannak tipikus zöldtrágyázásra való növények, így az érdeklődők választhatják többek között a spenótot, a borsót, a babféléket, a mézontófüvet, a takarmányrepcét, a pohánkát, vagy éppen az olajretket. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Május végére lecseng az első nagy konyhakerti hullám, hisz aminek a földbe kellett kerülnie, már jó eséllyel ott is van, a másodvetemények ideje pedig még nem jött el. Persze aki szeretne valamit még most is vetni, mert vannak fölösleges helyek a veteményesében, vagy csak mert eddig nem igazán foglalkozott a kiskerttel, még bőven válogathat a termények közül. A következőkben egy olyan zöldségféléről lesz szó, ami több szempontból is érdekes. Ritkábban termesztett, nem is széleskörűen ismert haszonnövény, nevelése ugyanakkor nem jelent nagy kihívást, felhasználási módjai között pedig igencsak izgalmas lehetőségek is rejtőznek. Ő nem más, mint a cikória!

Nosztalgia! Természetesen a cikóriáról lesz szó.

Sokan, főleg akik mér legalább harmincasok, negyvenesek, élénken emlékeznek a Maci pótkávéra, erre az igazán retró italporra, mely arról volt nevezetes, hogy olyan kávé, amit gyerekek is ihatnak. A Maci azért volt korhatármentes kávéital, mert nem igazi kávé volt, hanem cikóriából készült, ami teljesen koffeinmentes, de ízében, kesernyésségében erősen hasonlított a valódi kávéra. Ezért a felnőtteket szívesen utánzó gyerekek nyugodtan keverhették bögréjükben az izgatószer nélküli feketét, ennek varázsos bája volt, szerettük is nagyon. Persze a cikória kávé remek alternatíva volt (és ma is az) azoknak, akik a kávézás rituáléját szeretnék átélni, de nem vágynak annak izgató, élénkítő hatására. A Maci kávé alapanyaga, a cikória a mai napig szinte teljesen ismeretlen, pedig vetőanyaga kapható, a kertekben gond nélkül termeszthető, és alig állít kihívást a hobbikertészek elé. Lássuk is, mit kell tenni a saját cikória termés érdekében!

Ezekből a vaskos, egyenes gyökerekből készül a pótkávé

Első lépésben fontos tisztázni, hogy ha kifejezetten pótkávé készítésére alkalmas cikóriát szeretnénk a kertbe, akkor a gyökércikóriát (Cichorium intybus var. sativum) kell választanunk, de a fajtacsoport többi tagja is tetőtől talpig fogyasztható, és változatos fogások elkészítésére alkalmasak, kávészerű ital viszont csak az említett variánsból készíthető. Az ősszel felszedhető cikória vitaminokban nem kiemelkedő, de ásványianyag-, és rosttartalma magas, így a tél kezdetén roppant hasznos étrendkiegészítővé válik majd.

Karotintartalma is jelentős, a sárgarépáénak közel 70-80%-a, ráadásul a benne megtalálható inulin a májra különösen jó hatással van. Az üzletekben többféle változat magjai kaphatóak, általános szabály, hogy minél halványabb a leendő növény színe, annál kevésbé lesz kesernyés az íze. A veteményeskertben termesztett cikória ideje a tavasz és a nyár fordulóján érkezik el, a vetés éppen aktuális a napokban. Az első lépés kötelezően egy alapos talajelőkészítés, melynek során (akár többszöri) mély, átforgató ásás szükséges, majd gereblyézés, és esetleg egy hengerezés (talajtömörítés) következnek. A magokat május második fele és június első harmada között kell kiszórni, mégpedig másfél arasznyi sortávolságban.

A cikória a talajt tekintve nem igényes, de a nyirkos, nedves közeget nem kedveli, ilyen helyeken rosszul hasznosítható, vékony, elágazó gyökereket növeszt. Fényigénye viták tárgya, hajtatása például sötétben történik, persze a fejlődő növény igényel világosságot, a legjobb ha félárnyékos helyre vetjük, de szinte bárhol szépen növekedik majd. Tápanyagigénye átlagos, ültetés előtt felesleges trágyázni, ha a helyén tavaly, vagy kora tavasszal ez már megtörtént, akkor az elegendő is.

A cikória egyébként a gyomként ismert mezei katáng nemesített változata

Zöldségként kifejezetten szép

A kikelő magoncok az első időben kissé gyámoltalanok és gyengék lesznek, ezért közelükben a gyakori gyommentesítés feltétlenül elkél. A már ujjnyi magas (5-8 cm) növényeket egyelni kell, úgy, hogy 10-15 centiméter távolság legyen a sorokban az egyes példányok között. A sorok közötti gazolás ezután sem maradhat el, a cikóriát illetően ez a fő ápolási teendő, és persze az öntözés, amit azonban csak szárazabb időszakokban igényel a növény, ilyenkor hetente kétszer nedvesítsük őket. Kártevői, betegségei viszonylag ritkák, előfordulhat gyökértetvek megjelenése, ellenük leginkább előzetesen, talajfertőtlenítéssel lehet védekezni. A föld felett levéltetvek támadhatnak, velük a bevált módszerekkel lehet felvenni a harcot. 

Nem csak a gyökér hasznosítható, rózsájából kiváló főzelék, saláta készülhet

A cikória betakarításának ideje október környékén jön el, igyekezzünk beelőzni a felszedéssel az első fagyokat. A levelek kesernyés ízét pár órás sós, vagy ecetes vízben való áztatással lehet tompítani, ezt feltétlen tegyük meg, különben csalódni fogunk. Pótkávét az arra alkalmas fajtából készíthetünk, a feldarabolt, megpörkölt gyökérből a hagyományos módokon. 

Tudta, hogy otthon nem csak pótkávét, de valódi kávét is termeszthet? Sajnos az igazi kávé a hazai viszonyok közt inkább csak dísznövényként nevelhető, de ez a lehetőség is izgalmas.

Ha érdekli a téma, olvassa el vonatkozó írásomat IDE KATTINTVA!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A tavasz végén, a tartós jó idő beálltával minden kerttulajdonosnak megdobban szíve, hiszen végre teljesen birtokba lehet venni a kinti területet. Ilyenkor a feltörő lelkesedés időszakában sokan vágnak bele olyasmibe, ami elsőre remek ötletnek ötletnek tűnik, azonban a későbbiekben sokkal inkább válik nyűg és bosszúság forrásává, vagy egyszerűen kiderül róla, hogy mégsem kimondottan szép vagy praktikus. Érdemes lehet tehát végigvenni azokat a jellemző és gyakori "fejlesztéseket", amikről már többé-kevésbé bebizonyosodott, hogy nem feltétlen a legjobb ötletek.

Kerti tó

A kerti tó a kívánságlistákon általában elöl szerepel, hiszen ki ne akarna egy mutatós kis tavat otthonra, ami nem csak szép és életteli, de még a szomszédokat is sárga iriggyé teszi. Tudni kell azonban, hogy a kerti tó valójában egy külön kert a kertben, kis túlzással saját, külön ökoszisztémával, ennek megfelelően rengeteg tennivalóval és ápolási feladattal. Azt sem szabad kifelejteni, hogy mind az építés, mind a fenntartás jelentős anyagi kiadással jár, aki pedig elmulasztja a rendszeres gondozást, hamar egy bűzlő pocsolyával szembesül a romantikus kis tó helyett. A kerti tó ráadásul helyigényes, az alapterülettől függően akár jelentős részt is kiharaphat a kertből, ami utóbb könnyen lehet, hogy hiányozni fog. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a kerti tó rossz ötlet, hanem azt, hogy egy olyan, nagy befektetéssel és sok, rendszeres munkával járó kerti elem, aminek a létrehozását nagyon alaposan át kell gondolni. Tapasztalataim szerint a megépült kerti tavakat a tulajdonosok kétharmada utóbb megbánja, de mire ez a gondolat megérik, addigra már annyi energiát és pénzt fektettek bele, hogy nem szüntetik meg, csinálják vissza, hanem koloncként cipelik magukkal a kertfenntartás során. A pszichológia egyébként ezt hívja Concorde-effektusnak. Összességében tehát kerti tavat sose csináljunk hirtelen felindulásból, hanem az első kapavágást előzze meg több hét, de inkább több hónap tervezés, kalkulálás, tájékozódás.

Alternatíva: A dézsa tó. Ehhez csak egy lavórnyi méretű ízléses fa dézsa kell, pár vízi növény, dekorációs elem, és kicsiben létre is hozhatjuk a tavacskát, minimális befektetésből. Ezt szoktam javasolni a tóra vágyóknak, hiszen így kicsiben is ki lehet próbálni a vízi növények gondozási módját például.

Medence

Az épített kerti fürdőmedence nem kertészeti jellegű elem, viszont a kertre jelentős hatása van, ha pedig egyszer megépült, biztos, hogy nem lesz visszabontva, visszaállítva az eredeti állapot, hiszen milliós befektetésről van szó. Nem egyszer láttam apró kertekbe bezsúfolt viszonylag nagyméretű medencét, ami persze a kánikulai napokban jól jött, az év többi részében azonban csak elvette a helyet az egyéb, hagyományos kerti foglalatosságoktól. Azt is végig kell gondolni, hogy a hazai klímán a medence szezonja időjárástól függően legfeljebb 3-4 hónap, vagyis az év háromnegyedében kihasználatlan marad. Természetesen vannak fűthető medencék is, ezek persze jóval drágábbak, és megesküdnék arra, hogy ezeket sem használják jelentősen többször-hosszabban a gazdáik, legfeljebb eseti jelleggel "poén" a késő őszi úszás például. 

Alternatíva: Mobil medence. A kisebb-nagyobb, felfújható vagy fémvázas, de elbontható medencék kiválóak arra, hogy teszteljük, mennyit is használnánk ezt a típusú alkalmatosságot, így kiderülhet, hogy megéri-e továbblépni, vagy pont elég ez a fajta olcsóbb, egyszerűbb megoldás is. A mobil medencék egyetlen jelentős károkozása, hogy a gyep kipusztul alattuk, ez azonban egy fűmag vetéssel, és 2-3 hét várakozási idővel orvosolható. 

Szökőkút

Még mindig a vizes elemeknél tartunk, de ez lesz közülük az utolsó. A szökőkút olyan extravagáns látvány, ami tényleg egyedülálló és viszonylag ritka is magánkertekben, azonban egyáltalán nem megoldhatatlan, persze kimondottan drága (ugyanakkor vannak előregyártott elemekből készült, szintén nem olcsó, de gyorsan összeépíthető darabok is). A szökőkút hátrányai közé tartozik a helyigénye, és hogy nem érvényesül (sőt, kissé nevetséges hatású) kis helyre szorítva, illetve szintén inkább mulatságos lesz, ha a nem megfelelő környezetbe kerül, vagyis a szökőkút tényleg csak ott mutat jól, ahol a park, az épület is harmonizál vele. Említhetném még a vízszámla növekedését is, de ez jellemzően nem probléma a szökőkutat tervezőknek. 

Alternatíva: Csobogó. Aki szeretne valamilyen mozgó vizes attrakciót, elsőre jobban járhat egy kisebb kerti csobogóval, ami készen is kapható, de egy kevés barkácstudománnyal házilag is elkészíthető. Az ilyen dekoráció lényeges olcsóbb, kisebb helyigényű, és beilleszthető tulajdonképpen bármilyen kertstílusba.

Kerti konyha

Kerti konyha alatt érthetünk egy komplett, részben fedett kültéri főzőhelyiséget, vagy akár "csak" egy nagyobb méretű, pulttal, tárolókkal ellátott épített kőgrillt, mindenesetre amit így hívunk, az mindenképp túlmutat a fűre kitett háromlábú kis grillezőnél. A kerti konyha remek ötletnek tűnhet, hiszen összetett fogások, "komoly" ételek készítésére is alkalmas, emellett rendkívül látványos, elegáns építmény. Az ilyen elem legnagyobb hátulütője, hogy gyakran kihasználatlan marad, ahhoz pedig nagyon túlzó befektetés, hogy nyaranta két parti alkalmával vegyük igénybe. Nagyon fontos tehát felmérni, hogy a már egyébként is meglévő, és mindenre alkalmas benti konyha mellett tényleg van-e szükség egy szinte ugyanolyan kintire, hiszen több százezres, akár milliós kiadásról van szó. Végig kell gondolni, hogy van-e olyan gyakran a kertben főzéssel egybekötött összejövetel, ami ezt indokolttá tenné, vagy esetleg arra az évi féltucat alkalomra elegendő egy szerényebb grillező is? A hátrányok közé tartozik még a relatív nagy helyigény (ami persze a kert méretétől is függ) illetve hogy a kinti konyha pluszmunkákkal jár, valamint fenntartási költségei is vannak. 

Alternatíva: Kisebb grillező. Itt is a fokozatosság elve a követendő, érdemes első lépésben egy kisebb épített grillezőt kipróbálni, a nagyobb barkácsáruházak kínálatában már 50 és 100 ezer forint között kaphatók előregyártott elemekből készített, otthon pár óra alatt összerakható komolyabb grillpultok, melyek helyigénye kisebb, és a kültéri sütögetéshez minden tekintetben alkalmasak, ráadásul még dekoratívak is. Elég pár hónap használat, hogy kiderüljön, van-e igény továbblépni, vagy bőven elegendő ez is? Természetesen a bolti változat helyett házilag is megépíthető némi kőművesmunka árán egy hasonló grillező.

Betonozás, térkövezés

Furcsa lehet elsőre a felvetés, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan alkalmazzák amolyan egyszerűsítésként a kert egy részének betonozását, lekövezését. Ennek magyarázata, hogy így a kert részben gondozásmentessé válik, nincs fűnyírás, gazolás, ültetés, satöbbi. A jelenség nem új, vidéken, falun most is meg lehet figyelni, hogy sok háznál a kert két részből áll, az egyik a haszonnövényeké, a másik pedig a lebetonozott, így csak annyi munka marad, amennyi feltétlen szükséges. Sokan vetik be ezt a módszert, mikor kiábrándulnak a folyamatos kertkarbantartásból, a fűnyírásból, a gyomok szedegetéséből, vagy egyszerűen csak azt látják, hogy úgysem nagyon használják ki például a pázsit adta lehetőségeket. Érdemes azonban átgondolni, mielőtt ezt tesszük, hiszen a visszacsinálás munkaigényes és költséges! A későbbiekben változhatnak a preferenciáink, érkezhet kisgyermek, vagy kerülhet több időnk a kertészkedésre, akár a hobbinkká is válhat például a növénynevelés vagy a virágok gondozása. Jobb ötlet nem kizárni ezek lehetőségét, és meghagyni a kertet burkolatlan állapotában, főleg, hogy vannak egyéb, szelídebb módszerek is a parlagi részek esztétikus fedésére.

Alternatívák: Egy kőzúzalékos díszágyás alacsony gondozási igényű lehet, ha geotextiles alátéttel biztosítjuk a gyommentességet, és csak kevés számú, honos, gondozást alig igénylő növényt telepítünk bele. Szintén frappáns megoldás az alacsony talajtakarók telepítése, ezek gyakran csupán 20-30 centiméter magasak, és elfekvő habitusuk, sűrű ágrendszerük segítségével teljesen gondozás-, és gazmentessé teszik a területet, ugyanakkor élő, zöld képet mutatnak majd!

Kertstílusok

A különféle meghatározott elvek és pontok mentén kialakított kertstílusok követése jó ötletnek tűnik, és az ilyen kertek elképesztően vonzók lehetnek újságok, internetes cikkek fotóin. Minimalista kert, japánkert, kastélykert, romantikus kert, vagy éppen mediterrán kert, ezek elviekben mind csodás és rettentően mutatós kertstílusok, azonban ahhoz, hogy tényleg olyan legyen a látkép, mint a katalógusképeken, hatalmas befektetés és jelentős munka szükséges. Arról nem is beszélve, hogy gyakori hiba, hogy a kertstílus nem illeszkedik az épülethez, egy szögletes, csupa fém és üveg házhoz például rosszul passzol a romantikus kert, ahogy egy régebbi kockaház mellett is furcsán hathat egy keleties kerti kialakítás. A stílusirányzatot követő kertek csak akkor lesznek ténylegesen szépek, ha egységesek, és minden elemükben alárendeltek az elképzelt irányzatnak, tehát ha csak félig-meddig minimalista egy kert, akkor az igazán mutatós sosem lesz.

Alternatívák: A kert egészének félresikerült stílusba ültetése helyett jobb megoldás lehet, ha a birtoknak vállaltan csak egy elszeparált, kisebb szegmensét alakítjuk át. Egy mediterrán sarok, egy romantikus előkert, vagy egy 5-10 négyzetméteres zen-kertecske a birtok hátsó részén ízléses stíluselem lehet, mégsem kell érte az egész területet átalakítani. Az ilyen kisebb kísérletezgetések ráadásul kisebb ráfordítással kialakíthatók, és könnyebben meg is szüntethetők később!

Bármi, ami túlzás

Ez egy nagyon általános megfogalmazás, de ahogy az általam nem ritkán látott példák mutatják, teljesen érvényes. Főleg az újdonsült kerttulajdonosok szokták csukafejessel belevetni magukat a kerti örömök tengerébe, és készítenek például hatalmas veteményest, vagy tucatnyi fajból összeállított grandiózus virágágyást, ültetnek nyakló nélkül gyümölcsfákat, és így tovább. Az ilyen túlzásokból aztán hamar bosszúság lesz, a nem kívánt mennyiségű növénygondozás elveszi az időt mástól, a gyakran bekövetkező gubancok (gazosodás, növénybetegségek, növényelhalások) pedig elveszik a kedvet a kerti foglalatosságoktól, a végén pedig az egész kert kompletten egy utálatos terület lesz.

Alternatívák: érdemes - főleg kezdőként - mindent kicsiben kipróbálni! Elsőre elég lesz egy kisebb konyhakert 2-3, lehetőleg kimondottan könnyen nevelhető zöldséggel (jó választások az üzembiztos, gazdagok termő oltott palánták), elég 1-2 gyümölcsfa, amik legyenek lehetőleg koros, előnevelt példányok, hogy egyből átugorjuk a kezdeti nehézségeket. Dísznövényből is első nekifutásra válasszuk a bevált, alacsonyabb gondozási igényű fajokat. A kert növényegyüttesét pedig sose az aktuális évszaknak megfelelően állítsuk össze, mert úgy például télen "kiürülhet" a birtok, így legyen a repertoárban ősszel virágzó évelő, örökzöld cserje, téli bogyótermésű növény és télen is zöldellő fa!

És a ráadás: a kerti törpe! A kerti törpe egyszerűen ízlés kérdése, sokan viszolyognak tőlük, míg mások rajonganak értük. A törpék fölött nem lehet ítélkezni, aki szereti őket, úgyis beszerez párat, aki pedig ki nem állhatja az apró sapkás lényeket, messziről elkerüli őket.

Képek: pixabay.com

A május végre egy igazán aktív hónap a kerti teendőket tekintve, aki szeret a birtokán tenni-venni, most számtalan feladat közül válogathat. A legfontosabb és leggyakoribb májusi kerti tennivalók közül következik most pár darab, hogy aki hirtelen azt se tudja, mihez nyúljon először, kapjon egy kis segítséget!

A fűnyírás májusban már rendszeres feladat lesz. Ellenőrizzük a gép késeinek élességét, az életlen, csorba pengék tépik a fűszálakat, ez pedig sárguláshoz, a szálak elhalásához vezethet. A vágási magasság optimális esetben 4-6 centiméter. A fűnyírások gyakoriságát az adott gyep növekedési üteme határozza meg, akkor cselekszünk jól, ha az ideális vágási magasságot legfeljebb a szálak felső egyharmadának levágásával érjük el. 

A gyepnél maradva, még mindig nem késő a télen kikopott foltok eltüntetéséhez. A felülvetéshez válasszunk a terepviszonyoknak megfelelő fűmagot, számításba véve a használat várható intenzitását, az árnyékoltságot és a jellemző hőmérsékletet.  A leggyorsabb megoldás a gyepszőnyeg lefektetése, ám ez  egyben a legdrágább is.  Gyepszőnyegezésnél ne feledkezzünk el a szegélyek kialakításáról, különben a szélek besárgulnak és hamar elhalnak.

Májusban nem csak a zöldségek és a fűszálak növekednek intenzíven, hanem ez a gyomok főszezonja is! Minél gyakrabban szemlézzük a veteményest és virágágyást, a tápanyagokat elszívó, a kultúrnövényeket elnyomó gyomok most a legveszélyesebbek, hiszen a palánták, virágok még fiatalok és érzékenyek. A gyomok eltávolítását kézzel vagy kapával végezzük el, utóbbi eszközt azonban ne használjuk a sekélyen gyökeredző haszonnövények közelében, mert így azokban is kárt tehetünk. Remek kiegészítő módszer a gazolás mellett a mulcsolás, ami jó hatásfokkal akadályozza meg a gyomnövények fejlődését, ráadásul még a talaj kiszáradását is lassítja!

A május az előnevelt (vagy "készen" vett) palánták kiültetésének főszezonja, így ezekben a hetekben sok időt kell szánni a veteményeskertre! Fokozottan kell figyelni a megfelelő öntözésre, ami a fiatal növények kezdeti növekedési szakaszában kiemelten fontos. Ahol van, ott be lehet kapcsolni automata öntözőt, de most lehet elkészíteni a házi csepegtető öntözőrendszert is. Utóbbihoz a gazdaboltokban olcsón lehet kapni előre kilyuggatott gumitömlőt, amit csak végig kell vezetni a palánták között (miután a kerti csapra csatlakoztattuk).

A kertekben ebben a hónapban már sokféle fészkelő madár jelenik meg, melyek előszeretettel választják a dúsabb lombú fákat, vagy a rejtekhelyet biztosító cserjéket, sövényeket. Ezért utóbbiak formázásakor érdemes meggyőződni, hogy nincs-e fészek a vágáshoz közel, nehogy véletlenül kivégezzük őket! A fecskék szezonja is beindult, fontos, hogy a fészkeiket ne verjük le, nem csupán mert védett állatok, hanem mert nagyon hasznos madarak, egyetlen fecske egy nyáron akár másfél kilónyi szúnyogot is elfogyaszt, ez több ezer példányt jelent! Sokat segíthetünk a szárnyasoknak, ha egy alacsony peremű, magasabb helyre kitett tálba vizet töltünk nekik, így mindig tudnak fürdeni és inni, de sose a talajszintre tegyük az itatót, mert így a vadászó macskáknak terítenénk asztalt.

A tavaszi hagymások közül a korán virágzók már elnyíltak, ezek gumóit lassan fel lehet szedni. A gumókat ne a szármaradványoknál fogva húzzuk ki, hanem óvatosan, ásóval forgassuk ki a földből. A felszedett hagymákat hűvös helyen, ládában, szalmával, homokkal takarva lehet pihentetni az ősz elejéig. A felszedés után üresen maradt helyeket ne hagyjuk parlagon, máris kikerülhetnek ide az egyébként jóval kisebb ismertségnek örvendő, tavasszal ültethető, nyáron virágzó hagymások.

A hónap végére elvirágoznak a mindig népszerű és gyakran telepített árvácskák is, úgyhogy itt az ideje betelepíteni a balkonládákat a vidám, színes egynyáriakkal. Számos áruházban, kertészetben ilyentájt akciósan kaphatók a vegyesen összeállított egynyári mixek, érdemes bevásárolni belőlük, hogy heteken, hónapokon át virágos látvány legyen otthon a jutalmunk! Aki a hagyományosabb virágos látképet szereti, most ültetheti a muskátlikat és petúniákat. 

Fordítsunk figyelmet a gyümölcsfákra is! A zsenge, fiatal csemetéket ne hagyjuk virágozni és termést nevelni! Ezek úgyis csupán pár szem gyümölcsöt adnának, de ha nem engedjük nekik ezt, akkor több energiát fognak fordítani a növekedésre, erősödésre, ez a későbbiekben többet fog érni, mint a mostani csökevényes szüret. 

Szabadgyökerű fákat már ne vásároljunk meg és ültessünk el! Előfordulhat, hogy a megmaradt készleteket olcsón kiárulják egyes helyeken, de ez a kiszerelés ilyenkor már nem ültethető biztonsággal, sőt, a szabadgyökerű csemeték begyökeresedési aránya eleve jóval alacsonyabb, mint a földlabdásoké (konténereseké), így ha kerti mennyiségről, pár darabról van szó, a szabadgyökerűeket egyáltalán nem is javaslom. A konténeres, földlabdás csemeték 90% feletti eséllyel gyökeresednek be, és maradnak tartós lakói a kertnek, döntsünk ezek mellett akár gyümölcsfáról, díszfáról, vagy cserjékről, sövényről van szó.

A májusi langymeleg kedvező a kerti tó növényeinek is, így ahol van ilyen látványelem, ott el lehet kezdeni a vízi növények telepítését is, persze a tó kitakarítása, feltöltése után. Kezdő tótulajdonosoknak lehet fontos információ, hogy a vízi növények több csoportba sorolhatók, aszerint, hogy parti ültetésűek, sekély vagy mély vízben érzik jól magukat, netán esetleg a vízfelszínen élnek. Növényválasztáskor és főleg ültetéskor ezért mindig az adott faj igényeinek megfelelő módon ültessük el őket,  egy parti növény például hamar elhal, ha arasznyi mély vízbe telepítjük. 

Ne csak a munkára koncentráljunk mindig, a hamarosan érkező vidám nyári hetekben biztos sok időt töltünk majd el a kertben egyszerűen a pihenés vagy a játék kedvéért. A kisebb gyerekeknek ezért idejében készítsünk árnyékolt homokozót, csúszdát, mászókát, vagy együtt gondozható tankertet vagy mesélésre alkalmat adó tündérkertet. A nagyobbaknak kiváló szórakozás lehet többek közt a házilag is összedobható lengőteke vagy a szintén filléres beruházást kívánó petang. A felnőtteknek a kerti grillező és a napernyővel, napvitorlával védett kiülők jelenthetnek majd kikapcsolódást!

Képek: pixabay.com

A leanderről általánosságban

A leander a meténgfélék családjába tartozó, cserje habitusú növényfaj, mely jellegzetes virágaival és mediterrán beütésével sok házi kert közkedvelt növénye. A sokszor babérrózsaként is emlegetett leander egy tipikusan meleg mérsékelt övi örökzöld cserje. Életmódjának előnye, hogy jól tűri a meleget és a szárazságot, azonban ennek hátulütője is van: kifejezetten fagyérzékeny. Érdekesség, hogy a leanderrel együtt a szintén sokak által kedvelt kis télizöld – vagy más néven kis meténg – is a meténgfélék családjába tartozik, mely színpompás virágaival, valamint kúszó-életmódjával kiváló talajtakaró növény.

Teleltetés, kiköltöztetés, mikor, hogyan?

A leander környezeti igényeiből kiindulva belátható, hogy több problémánk származhat a növény kedvezőtlen körülmények – alacsony hőmérséklet, hirtelen hő stressz, túlöntözés,stb. - között tartásából, mint a kártevők és kórokozók károsításából együttesen. Ezért fontosnak érzem kihangsúlyozni a leander teleltetési, kiköltöztetési sajátosságainak ismertetését a kedves olvasó számára.

A növény teleltetését illetően sok helyen lehet olvasni különböző hőmérsékleti küszöbértékekről, hogy pontosan hány Celsius fok alatt érdemes bemenekítenünk a leanderünket. Egyes változatoknál valóban történtek vizsgálatok a növény fagytűrését illetően, azonban ezek a mérések nem vonatkoztathatók általánosan az összes leander fajtára. Az örökzöld növényünket, a gyenge fagytűrési tulajdonságából kiindulva érdemes a rendszeres, téli fagyok elérkezésekor bevinni a házba. A leander teleltetési hőmérséklete már hagy kívánni valót maga után, ugyanis itt negatív következményei is lehetnek a hirtelen időjárás változásnak. A télikertek, pincék 3-10 ᵒC-os hőmérséklete kiválóan alkalmas a növény téli pihentetésére, utóbbiak azonban az alacsony fényellátottság miatt kevésbé alkalmasak a tárolásra. A legtöbb problémával általában mindig azok a leander-kedvelők szembesülnek, akik télen a fűtött szobában, lakásban szeretnék „megvédeni” a növényt a kinti zord időjárási körülményektől.  Sajnos az ilyen helyen teleltetett növénynek a növényvédelme és táplálása is nehézkesebb, mint egy ideális helyen nyugalomba helyezett növénynek. A melegebb klímájú helyiségben a növény több vizet párologtat, így jobban oda kell figyelni az öntözésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy állandóan túllocsoljuk! Elég arra figyelni, hogy a dézsában lévő föld sose legyen teljesen kiszáradva. A magasabb léghőmérséklet jól kedvez a kórokozók és kártevők felszaporodásának is.

A leander kiköltöztetése a melegebb tavaszi hónapokban történhet meg, amikor a nappali hőmérséklet tartósan 15 ᵒC körül, vagy afölött van. Az elmúlt napokat tekintve akár mostanság is ki lehetne helyezni a növényeket, azonban óvatosságra inteném a kedves olvasót, mivel az éjszakai fagyok még veszélyeztethetik a leander egészségi állapotát! A fagyok elmúlta után, illetve a fokozatos nappali felmelegedést figyelembe véve, április közepétől már nyugodt szívvel kivihetők a növények. A teleltetéshez hasonlóan a kiköltöztetésnél is törekedjünk a fokozatosság elvére. A kitelepítést követően ne tegyük ki a növényt közvetlen napfénynek, eleinte inkább félárnyékos helyen tartsuk.

Milyen károsítói vannak a leandernek?

A leander esetében egy olyan dísznövényről beszélhetünk, amelynek kevés károsítója ismert, azonban ez a pár kór-és kártevő sokszor előfordulhat, néhol jelentős károkat okozva. 

Kártevők

Közönséges takácsatka

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a pókszabásúak osztályába tartozó parányi állat, mely a növényeken nagymértékben képes felszaporodni.  A károsító állat áttelelő alakjai a növénnyel együtt bekerülnek a házba, majd a kedvező – száraz, meleg klíma - környezeti hatásra először táplálkozni, majd szaporodni kezdenek a növény levelein. A takácsatkák tömeges szívogatásuk révén gyengítik le a növényt, melyen a károsított levelek az atkák tipikus kártételét mutatják: az ezüstös elszíneződést. Az időben elvégzett védekezés nélkül károsításuk egyre nő, melyet még látványosabbá tesz az állatok által termelt pókhálószerű szövedék.

Védekezés:

A takácsatka ellen engedélyezett szerek közül a speciális atkaölőszerek csoportjába tartozó Zoom 11 SC használható. Gondoskodjunk róla, hogy a permetszer eljusson a levél fonáki oldalára is, ugyanis a legtöbbször itt károsít az állat.

Levéltetvek

A levéltetveknek (Aphis sp.) rengetek gazdanövénye ismert, ezek közül sajnos a leander sem kivétel. A takácsatkáknál valamivel nagyobb, zöldes/sárgás színű állatok szintén a beteleltetés során fertőzik a növényt. Azonban itt más tüneteket kell észrevenni. A levéltetvek a leander levelekben lévő növényi nedvekkel táplálkoznak, melyeket megemésztve mézharmatot ürítenek a levél felületére. Ezen a ragacsos ürüléken később megtelepszik korompenész gomba, mely egy egységes, fekete bevonatot képez a zöld növényi felszínen. A levél ez által egy letakart napelemként funkcionál, mely így nem tudja ellátni legfőbb feladatát, a fotoszintézist.

Védekezés:

A levéltetvek ellen a speciális levéltetűirtó szerek közé sorolható Teppeki nevű készítmény használható. 

Leander pajzstetű

A kagylós pajzstetvek családjába tartozó leander pajzstetű (Aspidiotus nerii) a leander igen kellemetlen kártevője. Egy melegigényes fajról van szó, mely a hideg, kedvezőtlen körülmények között elpusztul. Legtöbbször a levél színi oldalán vehetjük őket észre sok,apró, fehér körök formájában, azonban súlyosabb esetben az ágakon, hajtásokon is megtelepedhet. Károsításukat ők is szívogatás során fejtik ki, melynek hatására a növény legyengül, satnyul. Az ellenük való védekezést megnehezíti az állat testén található kemény pajzs, amely visszaveri a „házi csodaszerek” általi támadásokat. A pajzstetvek ellen kizárólag az olajos lemosó jellegű permetezés a hatásos megoldás.

Védekezés:

Az olajos permetezésre az Olajos Rézkén illetve a Vektafid R nevű készítmények alkalmasak, melyek egyúttal gombaölő hatással is rendelkeznek. A szer kijuttatása során törekedni kell a nagy lémennyiség használatára, ugyanis csak akkor hat igazán az olajos folyadék, ha teljesen befedjük vele a kártevőket.

Kórokozók

Leanderrák

Az utóbbi években, hazánkban is egyre gyakrabban előforduló leanderrák (Pseudomonas savastanoi ssp. nerii) a leander, baktérium által terjesztett betegsége. A patogén felszaporodása során a növény hajtásain, levelén, de még a virágzatokon is kezdetben barnás, később szürkés csomók keletkeznek. Baktériumölő szerek hiányában a növényvédőszeres kezelése jelenleg nem megoldott, azonban folyamatosan zajlanak kísérletek a betegségnek ellenálló leander-fajták előállítására.

Védekezés:

A baktériumölő szerek hiányában a növényvédőszeres kezelés jelenleg nem megoldott és csak a betegségre rezisztens fajták előállításában bízhatunk. A baktériumos betegségek megfékezésére bevett eljárás a fertőzött hajtásrészek visszametszése, illetve a metszőeszközök folyamatos fertőtlenítése Hypo-s oldattal.

Gombás betegségek

A leander gombás megbetegedéseit több faj (Ascochyta sp, Verticilium sp.) okozhatja. Általános jellemzőjük, hogy szaporító képleteik a hajtásokon jelennek meg, barnás, feketedő foltok formájában. Ezek a fertőző képletek később a levelekre kerülhetnek, ahol a levelek barnulnak, összesodródnak végül elszáradnak. Ellenük gombaölő készítményekkel, a teleltetés előtt védekezhetünk.

Védekezés:

A védekezést célszerű a téli betelepítést megelőzően megejteni, hogy a növénnyel együtt már ne vigyük be a kórokozót is. A gombaölőszerek közül a rézoxiklorid, ciprodinil hatóanyagú készítmények juttathatók ki.

Alapvetően mit tehetek a leander károsítóinak megelőzésére?

Amivel minden bajt megelőzhetünk: ellenőrzött helyen, egészséges növény vásárlása. Természetesen 100%-os garanciát még a legnagyobb kertészetek sem tudnak vállalni a növények egészségi állapotát és kártevő mentességét illetően, azonban a kertészetek vezetői mindig megbízható forrásból, minőségi-és egészséges alapanyag felvásárlására törekszenek. Így az ilyen díszkertészetekből, kertészeti árudákból származó növényanyagok megvásárlása mindig nagyobb biztonságérzetet ad a vásárlónak, mintha megbízhatatlan forrásból, rossz minőségű, sokszor áron aluli terméket szerezne be. 

Amennyiben hasznosnak vélte ezt a bejegyzést, akkor kérem ossza meg ismerőseivel, hogy ők is mindent megtudhassanak a leander károsítóiról és az ellenük való védekezések lehetőségeiről!

A poszt vendégszerzőm, Rab Attila írása. 

A tavasz derekán járunk, ilyenkor már akkor is jó az idő, ha éppen rossz, hiszen mostanság a hideg is csak tizenpár fokot jelent, így szinte bármikor lehet egy kicsit tenni-venni a kertben. Hogy a téma közepébe csapjak, a veteményezés egyre divatosabb, manapság már az is szívesen tesz egy próbát a zöldségekkel, haszonnövényekkel, aki régebben csak a pázsitra és a rózsákra esküdött. A kiskerti növénytermesztés elég kötött műfajnak tűnik, van a kiskert, amibe vetünk, ültetünk, gondozzuk, és kész. Akadnak azonban olyan izgalmas, látványos alternatívák is, melyek azokat is megérinthetik, akik még hezitálnak a zöldségneveléssel kapcsolatban, és pezsdítő újdonságként szolgálhatnak a már veterán veteményezőknek! Ezek közül mutatok be párat röviden!

Az első érdekesség legyen a szalmabálás ültetés, ami a fenti képeken jól látható. A szalmát a kertben leginkább egyszerű de hatásos (viszont nem túl szemrevaló) mulcsanyagként ismerjük, ami a növényi tövek köré halmozva lassítja a talaj kiszáradását. Ennél azonban többet is kezdhetünk a szalmával, persze akkor, ha hozzájutunk szögletes, kötözött bálákhoz! A bála légáteresztő, szellős szerkezetű, a szálak felszívják és megtartják a vizet, és ahogy megyünk előre az időben, a szalma elkezd bomlani, vagyis komposztként fogja táplálni a benne lakó növényeket! A bálás ültetés igazán könnyen kipróbálható otthon is, a beszerzett szalmabála tetején alakítsunk ki egy hosszanti mélyedést, ide helyezzünk tápanyagban gazdag közeget (termőföld és komposzt vagy trágya keverékét), öntözzük be alaposan az egészet, majd várjunk egy bő hetet, hogy ültetésre kész állapotba kerüljön. Innentől ugyanúgy kell eljárni, mint a hagyományos ültetésnél és növénygondozásnál, viszont a magasított elhelyezés miatt még az az előnyünk is meglesz, hogy egyfelől nem kell mélyre hajolgatni növénygondozástól, másfelől a talajból kiinduló gyomok egyszerűen nem érik el a veteményesünket!

A következő a kulcslyuk ágyás. Ez egy nálunk még alig ismert módszer, amit Afrikában fejlesztettek ki még több évtizeddel ezelőtt, elsősorban azzal a céllal, hogy a helyieket rávezessék az önellátó gazdálkodásra. A kulcslyuk ágyás alapgondolata, hogy gazdag termőföld híján olyan trükköt kell alkalmazni, ami soványabb közeg esetén is hatékony. Maga a kulcslyuk ágyás nem egy világrengető találmány, tulajdonképpen a magasított ágyás és a komposztáló házasságáról van szó. Képzeljünk el egy 2-2.5 méter átmérőjű kör alakú magaságyást (40-70 cm-es épített peremmel), aminek a közepén van egy 40-50 centi átmérőjű, henger alakú idom. Ez utóbbi drótfonatból, dróthálóból kerülhet legegyszerűbben kialakításra, de az eredeti afrikai modelleknél farudakból és kötélből készül, olykor kalitkaszerű, felfelé törő kialakításban. A külső perem és a belső henger közé kerül a termőföld, a belső hengerbe pedig a komposzt, vagyis a növényi hulladék és a komposztálható egyéb anyagok mennek. Fontos, hogy a kör alakzatban van egy hiátus, mint egy tortánál, amiből hiányzik egy szelet. Ez egyszerűen azért van, hogy be lehessen lépni a belső rész és növények könnyebb elérhetősége érdekében. Az építmény felülről nézve (állítólag) kulcslyukat formáz, innen az elnevezés, én magam sokkal inkább torta ágyásnak hívnám, de már késő az átnevezéshez. Ez az ágyás számos előnnyel bír, nem kell külön komposztálót kialakítani (hacsak nincs igazán sok komposztálnivalónk), a növényápoláshoz nem kell mélyre hajolni, elkerülhető a házikedvencek (vagy akár a gyerekek) taposásos károkozása, valamint a talajban élő károkozókat is jobbára ki lehet cselezni. 

Az utolsó előtti az aquaponia, ami egy teljesen természetes, a biológiai körforgásra építő, nem mellesleg roppant szellemes növénynevelési módszert takar. A rendszer a haltenyésztés és a termőföld nélküli növénytermesztés fúziójából jött létre, és inkább az akváriumhoz áll közelebb, vagyis házi körülmények között nagyobb arányú zöldség (vagy egyéb növény) termesztésre nem alkalmas, szokatlan látványnak, izgalmas kísérletnek viszont remek. A működése pofonegyszerű, a halak által "elhasznált" vízből a kavicságyra ültetett növények felszívják a számukra fontos tápanyagokat, ezzel meg is tisztítják azt. Az oxigéndús folyadék pedig visszafolyik a haltartályba amiben boldogan lubickolhatnak a halacskák. Ez a körforgás az alapja a rendszernek, az egész éves működtetéshez pedig már csak egy fóliasátorra van szükség, ami a téli hónapokban is biztosítja a kellemes klímát, már persze ha kültéri egységben gondolkodunk, szobai változatban egyszerűbb (és persze kisebb) lesz a dolog. A módszer előnye, hogy a kavicságyban nem élnek meg a talajlakó kártevők és a gyakori esőzések okozta gombás betegségek is elkerülik az akvaponiás kiskerteket. Nem kell kapálnunk, ásnunk, gyomlálnunk, locsolnunk és a halak alatt sem kell időről időre kicserélni az adott esetben több száz liter vizet, úgyhogy tiszta nyereség az egész!

A kókuszföld kicsit csalás a sorban, hiszen nem egy módszerről, csupán egy ültetőközegről van szó, ám mégis érdekes alternatívát jelenthet azoknak, akik mondjuk a termőföld koszolása, vagy a zsákok cipelése miatt tartózkodnak a balkonkertészkedéstől például. A kókuszföld persze nem föld, hanem szárított, préselt kókuszrost, melyet a kókuszdió külsejéből nyernek ki. A kókuszkocka tiszta, könnyű, egyszerűen szállítható, otthon pedig csak vízbe kell áztatni, hogy térfogata megnőjön és ültetésre alkalmas közeg váljon belőle. Nem kell feltétlen magában alkalmazni, már csak azért sem, mert minden előnye mellett megvan az a hátránya, hogy tápanyagokat nem tartalmaz, így azokat vagy (mű)trágya adagolásával, vagy termőfölddel való elkeveréssel kell hozzáadni. Az előnyök viszont nagyszámúak, a kókuszföld szerkezete laza, ideális a legtöbb növénynek, vízmegtartó képessége remek, kémhatása semleges, a kórokozókkal szemben pedig ellenálló. Ráadásképpen a kókuszföld újrahasznosítható, ha elhalt vagy letermett a benne lévő növény, a kókuszföldet kiemelve és átmosva újra felhasználhatjuk egy másik zöld lakó számára! 

Képek: innen, innen, innen, és innen