Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kerttel kapcsolatban számos problémaforrás adódik, a hobbikertészek életét a növénybetegségektől kezdve az aszályon keresztül egészen a gyomosodásig nagyjából bármi megkeserítheti. Mi van akkor azonban, ha a károkozó nem egy irtanivaló szörnyeteg, hanem a család kedvenc, körülrajongott kutyája? A kutyák sajnos gyakran nem kertkompatibilisek, általában az ásás ugrik be először, mint ádáz gaztett, azonban gyakoribb, hogy a kutyavizelet okozza a pázsit károsodását, hiszen nem mindegyik kutya kényszeres ásóbajnok, ellenben mindegyik vizel. Lássuk hát, hogy miért gond a kutyapisi, és mit lehet tenni ellene.

A hímkutyák jellemzően nem csurgatnak a gyep közepére, tőlük elsősorban a függőleges tereptárgyakat kell félteni, legyen az a házfal, egy fa, vagy egy tuja. Ez ellen azonban viszonylag egyszerűen lehet hatékony lépéseket tenni! A hímek jelölési károkozása ellen jó védekezés egy, a gyakran 'meglocsolt" növény mellé leszúrt bot, vagy odaállított fatuskó, általában ennyivel tévedésbe ejthetőek, a kutya ugyanis nem a növényt akarja bántani, hanem tereptárgyat keres a jelöléses vizeléshez. Így neki tulajdonképpen mindegy, hogy fatuskó, vastagabb bot, vagy egy tuja, facsemete az alany.  

A kertben szabadon tartott nőstények már sokkal kiszámíthatatlanabbak, ők ugyanis nem kötik a vizelést tereptárgyhoz, nem jelölnek, hanem egyszerűen elvégzik a dolgukat ott, ahol szükségét érzik éppen, és ez jellemzően valamely nem épített (tehát nem betonos, járólapos) sík felület, vagyis a gyep. A kutyavizelet sajnos nem hasznos a pázsitra nézve, a rendszeresen levizelt fűfelület egész biztosan károsodik. A jelenség magyarázata röviden annyi, hogy a kutyavizelet nitrogéntartalma magas, így maró hatással van a gyepre, tulajdonképpen ugyanúgy működik, mint a túlzásba vitt trágyázás, kiégeti a növényzetet. Aki szeretne erről közelebbről meggyőzödni, hajoljon közel a vizeléses foltokhoz, azt fogja látni, hogy a friss, egy-két napos foltok körül a széleken a fű burjánzásnak indul, míg a középpont felé haladva a fűcsomók elpusztulnak, vagyis a széleken a csekélyebb nitrogéntartalom áldásos hatású, középen, ahol koncentráltan érte a gyepet, ott pusztító hatású.

Kutyavizelet nyomai

Mint minden problémára, erre is számtalan közszájon forgó megoldás kering, én azonban azt mondom, hogy elsődlegesen vagy a kerttervezés során lehet preventíven fellépni, vagy a kutyatartás formáján kell változtatni. Utóbbi esetben a napirendbe legalább két-három sétáltatást kell beilleszteni, hogy négylábúnk a kerten kívül tudja elvégezni a dolgát. Ez persze nyilvánvalóan idő-, és energiaigényes metódus, főleg, ha számításba vesszük, hogy a legtöbben pont azért vesznek magukhoz kertesházban kutyát, mert azt gondolják, hogy így a sétáltatás macerájától megszabadulva, nyugodtan élvezhetik az ebtartás örömeit. Ez persze tévhit, még a kis ölebeknek is szükségük van a rendszeres sétára, a nagytestű, mozgékony fajtákról nem is beszélve, de ez már egy másik téma.

Kézenfekvő lenne a kutya kennelben tartása vagy egy számára elkerített helyen való elszállásolása, ez azonban azért nem a legjobb módszer, mert ha kiengedjük, szinte biztosan az első dolga lesz a szükségleteinek elvégzése, főleg ha a kennelje, helye szűkös. Másfelől a legtöbb kutya az ember közvetlen közelségében érzi magát jól, tehát ha már egyszer kutyánk van, miért akarnánk elzárni? Arról nem is beszélve, hogy a házőrző fajták például egyszerűen nem tudnak érvényesülni, ha nem övék az egész kert.

Ez itt egy kutyatoalett, minimális barkácstehetséggel is pár óra alatt összedobható, a nagyobb kihívás utána jön, a kutya rászoktatása a használatra. Elsősorban a fiatalabb ebeknél működik, akik időben megtanulhatják a használatát.

Amennyiben a kerítésen kívüli rendszeres dologvégzésre nincs mód, úgy érdemes elgondolkodni még a kerttervezés fázisában a kutya, kutyák számára létesített sarkon, ahol szükségleteiket elvégezhetik, persze ez csak akkor jöhet szóba, ha még a birtok kialakítása előtt állunk, és elsősorban kölyökkutyákkal működik, akik még jól nevelhetők, szoktathatók. Ugyanakkor megfelelő méretű kert esetében utólag is kialakíthatók ilyen szükség-sarkok, csupán 2-3 nm szabad helyre lesz szükség, egy nem túl szem előtt lévő kertrészen. Az ilyen sarok lényege, hogy ne legyen aktív művelés alatt, legyen homokkal, kaviccsal borított, vagy füves, de akkor ne legyen jól látható helyen, a várható elcsúnyulás miatt. Persze ehhez folyamatos trenírozás, valamint idő és türelem kell, de nem lehetetlen a vállalkozás.

Az alábbi képen látható alkalmatosság rendszeresen kapható a nagyobb állatfelszerelés üzletekben, tulajdonképpen ez egy hasznos átverés a kutyáknak, akár bent vagy a balkonon is használható, de a kerti eb is rászoktatható a használatára. 

A modern (állat)orvostudomány is szolgál néhány érdekes lehetőséggel, például a vizelet pH-ját megváltoztató tablettákat is lehet kapni, ízlés és elszántság kérdése hogy kinek mit ér meg az egységes gyepfelület, mert a kutyának nyilvánvalóan nem használ, ha ilyesmit szed. Alternatív megoldás is akad olyanok számára, akik sok szabadidővel rendelkeznek, és a kutya szabadsága mellett vannak, tehát nem hívei a kikötésnek, kennelben tartásnak. Ez a módszer pofonegyszerű, a kutya csurgatása után pótöntözéssel hígítható a gyepre kerülő kutyavizeletet, ez egyszerűen annyit tesz, hogy a vizeletet egy vödör víz ráöntésével kell hatástalanítani. 

A gordiuszi csomó átvágása lehet az is, hogy a még vásárlás előtt álló ebtartók egyszerűen kankutyát választanak, akik a gyeppel kapcsolatban sokkal kíméletesebbek lesznek, illetve az ő károkozásuk egyszerűbben kivédhető.

Egy parlagon hagyott, a célra kijelölt sarok is megóvhatja a gyepet

Ha pedig már a gyep és a kutyák kapcsolatánál járunk, érdemes egy rövid bekezdés arra is szánni, hogy mit lehet tenni a kutyák útvonal taposásával. Minden kutyás ismeri azt a jelenséget, mikor az állata ugyanazokon az útvonalakon haladva az ott lévő gyepet csíkokban kikoptatja. A megoldás itt is egyszerű, egyszerűen alkalmazkodni kell az állathoz (mint megannyi már kérdésben, ha kutyánk van). A tipikusan használt útvonalakat alakítsuk tényleges ösvényekké, utakká, burkoljuk őket kültéri járólappal, barabáskővel, dekoratív lépőkővel, vagy az ilyen utacskát szórjuk fel zúzott kővel. A kerítés belső oldala szintén gyakran a kutya rohangálóhelye, így érdemes az előkerti ágyás és a kerítés között 30-50 centimétert kihagyni, és ezt a sávot lappal, kőzúzalékkal feltölteni, így az ágyás nem válik majd a négylábú áldozatává.

Képek: innen, innen, és innen. 

A július a legjobb nyári hónap, hiszen ilyenkorra a tavasszal még gyakran egybecsengő, szertelen júniust már elhagytuk, de a nyár végét is magába foglaló, ezért kicsit keserédes augusztus még messze van. Ebben a hónapban veszik ki a legtöbben a szabadságukat, ilyenkor jönnek el az igazi strandidős, kánikulai napok, ami persze nem jelenti azt, hogy a kertben ne akadnának feladatok. Lássuk hát, hogy a nyár dereka mivel örvendezteti (vagy éppen kínozza) a kertek tulajdonosait!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy mivel most van ráérős idejük, most végzik el az átültetéseket, vagy az eddig halogatott kerti ültetéseket. Ezeket azonban ne a kánikulai időszakra időzítsük, így ezekben a hetekben se a kerti növényeket ne telepítsük át, se a cserepeseket ne ültessük ki a szabadföldbe! Meg kell jegyezni, hogy a konténeres kiszerelésű növényeket elviekben a fagyos téli hetek kivételével bármikor ki lehet ültetni, így ha ezekre csak és kizárólag most jut idő, elvégezhető a művelet, de a begyökerezést elősegítendő gyakoribb és bővebb öntözések szükségesek, és a siker esélye is kicsit csökken.

A fűnyíró vágásmagasságát emeljük feljebb, így könnyebben elkerülhető a szálak kiszáradása, a pázsitfelület foltosodása, sárgulása. Az ideális szálmagasság sokmindentől függ, de 4-5 centi alá ne menjünk a meleg hetekben. Ha korábban elmaradt a foltok, kopárabb részek felülvetése, azt ne most pótoljuk, a magokból ilyenkor jóval kevesebb szökken szárba. Szintén nem ideális a július a gyepszőnyeg lefektetésére. Ebben a hónapban semmilyen tápanyagot ne juttassunk ki a pázsitra!

A sövények alakító metszése júliusban is elvégezhető, ha ez eddig nem történt meg. A szögletesre nyírt sövények oldalai legyenek függőlegesek, a lefelé szűkülő alakzat felkopaszodást, esztétikai értékcsökkenést eredményezhet!

A meleg, aszályos hetekben kiemelten kell figyelni a tujafélékre, ezek az örökzöldek ugyanis hamar megsínylik a száraz, páramentes környezet. A roppant népszerű smaragd tuják például jellemzően a nyár közepén kapnak olyan sokkot a szárazságtól és nagy melegtől, hogy később pusztulásnak indulnak. Egy-egy kirívóan forró nyár után tömegesen szoktak bebarnulva elszáradni, mire azonban ez bekövetkezik, már gyakran elmúltak a meleg hetek, így a gazdák nem is tudják, mi volt a baj okozója. A bajt jó eséllyel megelőzhetjük gyakori vízkijuttatással, és párásítással, utóbbiban nagy segítség a mulcsolás. Az öntözést lehetőleg este végezzük, és ne csak a töveket, hanem a lombozatot is alaposan spricceljük le.

Bő egy évtizede jelent meg hazánkban a lepkekabóca, mely egy makacs, nehezen kiirtható rovarkártevő, felbukkanására júliustól lehet számítani. A fehér rovarok vattaszerű ragacsos anyaggal vonják be a növényeket, szinte bármit megtámadnak. Védekezni ellenük vegyszeresen, vagy csalános permetezéssel, esetleg esővízből készített erőspaprika oldattal lehet.

Az egynyáriak és a most virágzó évelő dísznövények elhalt részeit rendszeresen metsszük le, így a virágzás ideje kitolható, valamint ellenállóképességük, vitalitásuk fokozható. Így persze a küllemük is szebb lesz, ami a napsütéses napokban fontos, hiszen ilyenkor a legszebben a virágba borult erkélyek, balkonok, ablakpárkányok és persze a kerti ágyások.

Ültessünk mostanában virágzó, előnevelt állapotban vásárolható illatos kerti növényeket! A nyár hangulatához nem csak a látvány, de az igéző illatok is hozzá tartoznak, így érdemes ezt az érzékszervünket is kényeztetni. Remek alany lehet a ligeti zsálya, a méhbalzsam, vagy a szappanfű!

A bogyós gyümölcsök kedvelőinek jó hír, hogy most lehet ültetni a málnát. A málna kissé nyűgös növény, talajigénye különleges, érdemes ezért dézsába ültetni, így a közege könnyen összeállítható, és a kertben is könnyen áthelyezhető, az ideális területre helyezhető, ha elsőre nem oda került volna.

Előzzük meg a szúnyoginváziót olyan módon, hogy a kertben megszüntetünk minden pangóvizes, fölöslegesen nedves területet! Ne hagyjuk csöpögni a kerti csapot, az esővízgyűjtő edényeket pedig fedjük le. Az esti öntözések alkalmával se képezzünk pocsolyákat. Óvjuk a leghatékonyabb szúnyogirtó segédeinket, a fecskéket, fészküket ne verjük le! Jó hír, hogy ahol egy fészek van, ott idővel több is lesz, ezek a madarak ugyanis előszeretettel fészkelnek oda, ahol más fészkek láthatóan biztonságban vannak!

A parlagfű szezonja már a nyakunkon, papír szerint június harmincig kell szanálni ezt a gyomot, különben beindul a virágzás, és útjuknak indulnak az irritáló pollenek. A napokban tehát utolsó utáni pillanatban még kihúzhatjuk ezeket az ártalmas növényeket a kertből vagy az utcafronti területekről, ha vannak. Érdemes a hétvégi telkeken, nyaralók kertjében is körülnézni, a ki nem irtott parlagfű ugyanis pénzbüntetést vonhat maga után.

A nagy forróságban viszonylag kevesen vágynak veteményes feladatokra, de az igazi megszállott kiskertészeknek akad ilyenkor is vetnivaló. Kiszórhatjuk a spenót, sárgarépa, fehérrépa, kelkáposzta vagy saláta magjait, ha ősszel friss, saját nevelésű zöldséget szeretnénk szüretelni. Szintén alkalmas a vetésre júliusban az édeskömény, a cékla, vagy a dísznek is kiválóan alkalmas csemegekukorica, utóbbiból a rövid tenyészidejű változatok a megfelelők most. 

A letermett tavaszi ágyásokat ne hagyjuk parlagon, ha másért nem, hát azért, mert ezek a kopasz területek nem túl szépek a kertben. Aki nem akar másodveteményként zöldségeket vetni és gondozni, egyszerűbben is rövidre zárhatja a dolgot. Jó ötlet lehet egynyáriakat kihelyezni, zöldtrágyának való haszonnövények magjait kiszórni, ha pedig jövőre már nem akarunk az adott területen veteményezni, akkor telepítsük be a részt (a gondozást tekintve) igénytelen talajtakaró növényekkel. Talán a legegyszerűbb módszer, ha a területet lefedjük geotextillel, majd díszes mulcsanyagot terítünk ki, például vörös fakérget vagy több színárnyalatú zúzott követ.

Az egyre szélsőségesebb időjárás miatt a szokásosnál gyakrabban alakulhatnak ki jégesők, melyek nagy kárt tehetnek a növényekben. A védekezésnek viszonylag korlátoltak a lehetőségei, az egyik valóban hatásos módszer az ún. raschel háló kifeszítése, mely nem egyszerűséggel megfogja a lezuhanó jégszemeket. Persze szükségtelen az egész kertet behálózni, ez ráadásul látványnak sem lenne túl szép, de a legvédendőbb vagy a drága, egzotikus növény fölé bátran kifeszíthető. A teraszra kihelyezett nagyobb cserepes szobanövényeket érdemes gurulós alátétre helyezni, így jégeső esetén (ha persze épp otthon van valaki) egyszerűen fedett, védett részre tolhatók.

Védjük meg magunkat a Nap és az UV sugarak ártalmaitól, napernyővel, napvitorlával takarjuk el a kert pihenésre, üldögélésre használt részeit. Kiemelten fontos a védelem a gyerekek esetében, így mindenképp legyen árnyékolt a homokozó vagy a felfújható kismedence.

 Képek: innen.

Nyáron végre nem csak azért lehetünk a kertben, hogy vessünk, kapáljunk, gazoljunk, hanem azért is, hogy egy kicsit élvezzük is a birtokot, persze nem mintha a veteményezés ne lenne örömteli elfoglaltság, de sokaknak a pihenés, szórakozás egész mást jelent. A nyári kerti tartózkodás rákfenéje, hogy a heverészés, pihengetés ideig-óráig lefoglalja az embert, de aztán valami jópofa tevékenység után nézne, főleg ha átjárnak a barátok ismerősök, arról nem is beszélve, ha gyerekek is vannak a háznál. 

Ilyenkor kerülhetnek képbe a különböző kerti játékok, melyek célt és értelmet adnak a kinti létnek, órákra lefoglalják a gyerekeket vagy a felnőtt társaságot. Az általános követelmény, hogy ezek a játékféleségek ne kerüljenek sokba, ne foglaljanak sok helyet, ne tegyenek kárt a kertben, és persze, hogy legyenek szórakoztató, nem túl bonyolult elfoglaltságok. Ha ezeket a kitűzéseket vesszük alapul, akkor máris kapunk pár jó lehetőséget, lássuk mik ezek!

Petang

A petanque-ról magyarosított petang egy francia golyójáték, ami igazán nagy múltra tekinthet vissza, állítólag már a XIV. században is játszották, elsősorban unatkozó katonák. Akárhogy is, egy rémesen egyszerű dobójátékról van szó, melyben a főszerepet egy kis fagolyó játssza (hivatalos neve: öcsi), ehhez kell minél közelebb juttatni a nagyobb, fémből készült golyókat a játékosoknak. A golyókon kívül más felszerelés nem is szükséges, a precízebb játékosok készülhetnek egy mérőszalaggal a vitás kérdések (távolságok) eldöntésére. A petang bármilyen talajon játszható, így nem kell a pázsitból kikanyarítani a játékhoz területet, ráadásul így a kerten belül bárhol nekiláthatunk a dobálásnak. Mivel viszonylag súlyos fémgolyókat kell dobálni, egészen kicsi gyerekeknek nem való a dolog, de kiskamasz kortól felfele már biztonsággal űzhető a petang, ugyanakkor kaphatóak műanyag (nem hivatalos kiállítású) golyókészletek is, amikkel már a kisebb gyerekek is játszhatnak. Golyókészletet bármely sportáruházban be lehet szerezni, az árak jellemzően alacsonyak, pár ezresből megvan a játék.

Játékszabály: ITT

Molkky

Ez a játék nálunk nagyjából ismeretlen, pedig egy roppant elmés, nem csak a testet megdolgozó kerti játékról van szó. A fenti elnevezés mellett ismerhetjük még finn kuglijáték vagy gyep bowling neveken is. Dobójáték ez is, de itt golyók helyett farudak vannak, a dobóelemet hívjuk molkky-nek, és van még 12 számozott fabábu a készletben. Az ügyesség mellett némi stratégiai érzékre és egy kis fejszámoló tehetségre is szükség lesz a sikerhez, nem elég ugyanis eltalálni a felállított kuglikat, de a rajtuk lévő számot is figyelni kell, a cél ugyanis az 50 pont elérése, ugyanakkor az 50-et nem szabad túllépni, mert abból levonás lesz, ráadásul nehezítésként azok bábuk, melyek eldöntve érintkeznek más bábukkal, nem számíthatók be a pontösszegbe. Szóval van itt célzás, számolás, taktikázás egyaránt, így aki a petangnál összetettebb dobálózást szeretne, tegyen próbát ezzel is. A Molkky szintén kapható a sportáruházakban, ára a kezdő petang készleteknél kicsit borsosabb, de még így is bőven tízezer forint alatt van.

Játékszabály: ITT

Lengőteke

A lengőteke szintén ideális kerti játék, helyigénye nem túl nagy, viszont egy kevés építést, barkácsolást megkövetel. Ezt a régebbi stílusú, kicsit kocsmai hangulatúként ismert játékot órákon keresztül lehet játszani, erőkifejtést nem igényel, csupán egy kis taktikát és minimális kézügyességet. Az állványra rögzített fa vagy fém golyóval a talajra vagy alacsony állványzatra állított bábukat kell ledönteni, ennyire egyszerű az egész. A lengőtekében az is jó, hogy többféle szabály szerint lehet játszani, és a kilenc bábu közül a középsőt például lehet más színűre festeni, hogy eltérő pontot érjen, így könnyedén variálhatók a szabályok. A másik hatalmas előnye, hogy egyedül is játszható. Lengőtekét is lehet kompletten, készen venni, de érdemesebb csak a bábukat és a golyót megvásárolni, a talapzatot és a golyó állványát pedig házilag elkészíteni. A lengőteke hátránya, hogy helyhez kötött, a kertben is fix területet kíván, és magunkkal vinni sem lehet. 

Játékszabály: ITT

Óriás jenga

A jenga játékot mindenki ismeri, de a kompakt, szobai verziót, holott ebből is lehet faragni kerti játékot, egyszerűen azzal, ha méretben felnagyítjuk. Én bolti változatot itthon az óriás méretből még nem láttam, ennek ellenére lehet, hogy kapható, de mindenképp egyszerűbb házilag elkészíteni, ehhez viszont némi barkácskészség és szerszámok szükségesek. A kis jenga mintájára egyforma méretű fahasábokat kell előállítani, az eredeti játékban 54 hasáb van, de persze a méret növelésével a magasságot is lehet lejjebb vinni, hogy ne legyen balesetveszélyes végül a túl nagyra növő torony. Ha megvannak a hasábok, már csak egy négyzetméternyi sík, vízszintes alap kell, és neki is lehet állni a játéknak! A jenga is bonyolítható egyébként, ha egyes hasábok színesek vagy valamilyen szimbólummal jelöltek, akkor egy dobókocka segítségével meghatározható, hogy melyik legyen az (vagy melyik ne legyen) amelyiket a következő húzáskor választani kell, így jóval nagyobb lesz a kihívás.

Játékszabály: ITT

Ugróiskola

Az ugróiskola szintén retro játék, nem tudom, hogy manapság mennyire divatos, de úgy sejtem, közel sem annyira, mint a rendszerváltás környékén volt, amikor például én voltam kisiskolás. A kerti változathoz kell egy kis "alapozás" hiszen eredetileg betonra rajzolt négyzetekből áll a dolog, a pázsitra pedig értelemszerűen nem lehet krétázni. Nem nehéz ugyanakkor a pályát kialakítani négyzetes kerti járólapokból, akár kőből készültekből, akár gyerekbiztosabb fa kültéri lapokból. A lapokat érdemes kicsit lesüllyeszteni, hogy elesés esetén a kemény peremek ne legyenek veszélyesek. Az ugróisklolának számos típusa és szabálya van, de mindegyiknek előnye, hogy az előző játékokkal szemben valódi mozgásra épül, tehát kiválóan alkalmas a gyerekek lefárasztására, ráadásul többen is játszhatják, ami remek alkalmat nyújt a kis barátok áthívására.

Játékszabály: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A nyári kerti tartózkodás általában kellemes dolog, főleg délután és estefelé, mikor már enyhül a kánikula, és tényleg kellemes a szabad ég alatt tenni-venni, grillezni, vagy csak láblógatva bámulni az eget, a csillagokat. Nincsen azonban rózsa tövis nélkül, utóbbit ez esetben egy ádáz rovar képviseli, amelyik igazán hatékonyan képes elvenni az ember kedvét a kültéri tartózkodástól. Természetesen a szúnyogról van szó. Míg más rovarok kártékony cselekedetei legfeljebb bosszúságot okoznak a ház körül, vagy a veteményesben, virágágyásokban, addig a szúnyog egyenesen az őrületbe tudja kergetni az embert. Már a hangja is irritáló, a csípése viszont fájdalmas, égő, viszkető érzést okoz, ezért nehezen hihető, hogy akadna olyasvalaki, aki szeretettel gondol ezekre az apró rémekre.

A budapestiek és nagyobb városok belső részein élők talán ritkábban találkoznak velük, ahol azonban kert is van, netán még víz is akad a közelben (folyó, patak, vagy csak az esős napok maradéka), ott biztosan megjelennek a szúnyogok, hogy aztán farkasétvággyal támadjanak a szabadban tartózkodókra, de persze a házakba, lakásokba is behatolnak préda után kutatva. Hogyan lehet védekezni ellenük?

A központilag végzett irtás a lárvákat pusztítja - már ahol elvégzik

Mielőtt háborúba indulnánk, ismerjük meg ellenségünket. A szúnyogfélék (Culicidae) családjába tartozó rovaroknak körülbelül 3500 faja ismert, felépítésük és életmódjuk nagyjából azonos. A hím egyedek veszélytelenek, növényi nedvekkel táplálkoznak, a nőstényeknek viszont emellett a peterakáshoz szükségük van vérszívásra. A szívó szájszerv igen apró, ezért maga a csípés - pontosabban szúrás - nem is érezhető. A rovar táplálkozás közben véralvadásgátló anyagot juttat a gazdaszervezetbe, az erre bekövetkező immunreakció okozza a viszketést és fájdalmat. A szaporodáshoz vízre van szükségük, lassú folyókra, vagy nyugodt állóvizekre, ezért partokon, tavak mellett, és esőzések után biztos megindul a peterakás. A kifejlett szúnyog látása gyenge, egyéb érzékszervei azonban segítik a vadászatban, főleg a kilélegzett szén-dioxidot, a test hőjét, és bizonyos illatkomponenseket követve lelnek áldozatukra.

A vérszívó nőstény...

...és az ártalmatlan hím

Visszatérve a harcállásokhoz, mit tehetünk hát, ha a kertbe kiülve megtámadnak minket a vérszívók? A szabad ég alatt viszonylag korlátozottak a lehetőségeink. Bőrre kenhető, fújható rovarriasztókat használhatunk, ezeket azonban huzamosabb ideig nem ajánlatos magunkon hagyni, és kisgyermekeknél csak óvatosan alkalmazhatjuk. Égethetünk szúnyogűző spirált, amit sajnos már a kisebb légmozgás is hatástalanít. Látványos, és örvendetesen kegyetlen megoldás az UV-lámpás rovarölő, mely fényével magához vonzza a hangulatromboló rovart, és magasfeszültségű árammal rögtön ki is végzi. Ennek hátránya, hogy így más - alkalmasint hasznos - rovarokat is eliminálhatunk vele.

A spirál csak szélcsendben hatásos

Az UV csapda kegyetlen, de nem válogat

Ha kertből nem is tudjuk könnyen elűzni őket, a zárt tereket megvédhetjük. A jó öreg szúnyogháló vitán felül hatásos, és nem csak ablakra, ajtóra szerelhetjük, hanem rugalmas, gumis peremű hálóval például a babakocsit, az udvarra kitett bölcsőt, kiságyat, de akár a hintaágyat is lefedhetjük. Hálóból kaphatóak pollenszűrős változatok, melyek az allergiásoknak nyújthatnak plusz védelmet. Lakásban különböző elektromos, párologtatással működő szerkezeteket is elhelyezhetünk, ezek többsége szagmentes, míg a parázsló spirál beltérben igen kellemetlen tud lenni. Türelmüket vesztett szúnyog-áldozatoknak pedig rapid megoldásként a rovarirtó aeroszolok ajánlhatóak, igaz ezek csak korlátozott ideig fejtik ki hatásukat, de akkor halálbiztosan.

Léteznek persze szolidabb, bio-jellegű módszerek is a szúnyogok távol tartására, ám ezek hatékonysága változó, a visszajelzések vegyesek, ám mivel szinte költségmentesen kipróbálhatók, érdemes lehet kísérletezni velük. Beltérben a szúnyogok számára irritálóak, vagy riasztó hatásúak lehetnek egyes erősen aromás illatok, így például az eukaliptusz, a fodormenta, a citrom vagy a szegfűszeg, ezeket a jól ismert mécsessel működő párologtatókba kell adagolni, és a nappaliban, hálóban elhelyezni. Szintén űző hatásúak lehetnek azok a zömében indiai eredetű füstölő pálcikák, melyek átható, erős illatot árasztanak, igaz, ezeket sokan maguk is zavarónak találják, ráadásul füsttel telítik a helyiséget. Aki azonban szereti a keleties hangulatokat, aromákat, két legyet üthet egy csapásra. Szintén gyakrabban alkalmazott módszer az almaecet csapda, az almaecet illata ugyanis vonzza a szúnyogokat, így ideig-óráig el lehet őket téríteni ezzel. A hálóba alvás előtt érdemes lehet elhelyezni egy szegfűszeggel megtűzdelt narancsot, vagy citromot, vagy egy csésze gőzölgő citromfű vagy menta teát, ezek is riasztólag hatnak a vérszívókra.  Természetesen a legbiztosabb védekezés a fizikai akadály, vagy a szúnyogháló felszerelése. A balkonon vagy a kertben (főleg az ablakok környékén, vagy a kerti bútorok köré telepítve) hatásosak lehetnek egyes növényfajok, melyek természetes szúnyogriasztóként működnek. A célra többek közt alkalmas a levendula, a rozmaring, a zsálya, a citromfű, a macskamenta, a barátcserje, vagy a dohányvirág. 

Ha elmérgesedik a helyzet, jól jöhet a moszkítósátor, ezt főleg a gyerekek játszóhelyein érdemes bevetni, például a homokozó fölé állítva. 

Mindemellett a megelőzés is fontos, sőt, a prevenció általában többet ér, mint a nyílt harc a már a helyszínen lévő rovarokkal. Mivel a szaporodáshoz a szúnyogoknak mindenképpen víz kell, így érdemes lehetőleg teljesen megszüntetni a pangóvizes, pocsolyás részeket a kertben. Ne hagyjuk csöpögni a kerti csapot, és ne engedjük összegyűlni a vizet a csap alatti tálakban, tálcákban. Az árnyék növények (például buja cserjék) alatt megmaradó pocsolyákat szárítsuk ki, például átforgató ásással, homok vagy zúzott kő kiszórásával, de érdemes a túlburjánzott bokrokat visszavágni, szellősebb szerkezetűvé alakítani. Az esővízgyűjtő edényeket fedjük le, ez nem csak a szúnyogok miatt jó ötlet, hanem a párolgás mérséklése miatt is, több ingyen öntözővizünk marad meg! Az öntözéseknél próbáljuk megtalálni az arany középutat, hogy a növények bőségesen kapjanak az éltető folyadékból, ugyanakkor ne alakuljanak ki hosszabb időn át megmaradó tócsák.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kert főszezonja kétségtelenül a nyár, legalábbis ha a pihenésről és kikapcsolódásról van szó, hiszen ültetni, veteményezni sokkal inkább tavasszal és ősszel lehet, azonban nem mindenki tesz egyenlőségjelet a kintlét és munka közé, így sokan vannak, akik egyszerűen élvezni szeretnék birtokuk előnyeit. Erre pedig leginkább a meleg, kánikulai hetek nyújtanak alkalmat, és nem csak a kedvező időjárás okán, hanem azért is, mert a dolgozó többség ebben az időszakban használja ki a szabadságolásokat, és ami még fontosabb, a tanítási szünet miatt a gyerekek is nyáron tudnak a legtöbbet tartózkodni a kertben.

Ott tartunk tehát, hogy meleg van, akad szabadidő is, és a kisebb-nagyobb csemeték is otthon vannak, ha épp nem táboroznak. A kert nyújtotta lehetőségek közül elsőként az alapszintű jótéteményeket lehet kihasználni, például a napozást, a füvön szaladgálást és heverést, vagy a szabadtéri játékok valamelyikét a focitól kezdve a lengőtekéig bezárólag. Adja magát azonban a kérdés, hogy a nyári melegben mivel tudna még minket kényeztetni a kert, és itt érkezik értelemszerű válaszként a medence, hiszen a vízben hűsölésnél egyszerűen nincs jobb ilyenkor, ráadásul számos szárazföldi játék egyenesen folytatható a vízben, csak ott már sokkal komfortosabb körülmények között. 

Elérkeztünk a medencéig, ami egy logikus válasz a forró kerti nyár adta kérdésre, de rögtön adódik a következő felvetés, milyen is legyen? A kerti medencék méret, kialakítás, vízmélység, és természetesen ár függvényében igencsak széles skálán mozognak, a nagyáruházi pár ezer forintos felfújható típustól kezdve egészen az alápincézett, saját gépházzal rendelkező, egy kisebb ház árával vetekedő profi megoldásig. A legjobb választás ebben az esetben is az arany középút, egy olyan medence, ami nem lyukad ki egy hegyesebb kavicstól, ugyanakkor nem is kerül két évnyi átlagfizetésbe. 

A kerti medence, főleg ha nem a legegyszerűbb változatokról van szó, sokak szemében fényűző luxus, azonban érdemes átgondolni, hogy valóban annyira luxusdologról beszélünk-e? Az otthoni medence - amennyiben túlmutat a felfújható csobbanón - teljes egészében kiválthatja a nyári strandolásokat, hiszen ha nyakig merülésre, ugrálásra, labdázásra alkalmas medence van kézközelben, akkor miért menne bárki strandra? Utóbbi helyeken nem csak a belépőjegyek magas ára jelent problémát sokaknak, hanem a zsúfoltság, a hangzavar, és bizony gyakran a megkérdőjelezhető vízminőség is, ami kisgyerekek esetében, vagy éppen egyes krónikus betegségek esetén komoly kockázati tényező lehet. Az otthoni medence mindezt kiküszöböli, ráadásul az elérhetősége verhetetlen, nem kell strandholmit összepakolni, autózni, gyalogolni. 

A gyerekek szempontjából hatalmas előny az, hogy egy medencével könnyen otthon tarthatók, illetve ha egyébként is otthon vannak, akkor könnyen lefoglalhatók. A szülők többsége nyilván jobban örül annak, ha csemetéi szem előtt vannak, "kézközelben" játszanak, nem pedig idegen helyen, felügyelet nélkül töltik az időt. Persze a felnőttekről sem szabad elfeledkezni, egy fárasztó munkanap után, vagy egy lusta hétvégén kevés jobb szórakozás akad, mint a saját kertben való csobbanás, vízben ejtőzés. Az sem mellékes, hogy opcionális extraként telepíthető például ellenáramoltató berendezés, ami lehetővé teszi, hogy úszásra, sportolásra is alkalmas legyen a medence, akár kompakt méretben is, így nyáron az uszoda vagy a konditerem is kiváltható ilyen módon.

A medencék természetesen kertészeti szempontok alapján is vizsgálhatók, értelmezhetők. Szenvedélyes hobbikertészek akár vízparti növényekkel is beültethetik a medence környékét, így az még organikusabban illeszkedik majd a kert világába. A medence izgalmas lehetőséget nyújt olyan párakedvelő fajok telepítésére, melyek egyébként a birtok szárazabb területein nem élnének meg, vagy csak szenvednének. A növények felől tekintve persze vannak megkötések is, a medence közvetlen közelébe nem ajánlott lombhullató növényeket telepíteni, valamint az erősen árnyékoló fákat is messzebb ajánlatos ültetni, hiszen ezek megakadályozhatják a medence vizének felmelegedését. A "fröccstávolságban" lévő növények jó, ha strapabíró fajok, hiszen gyakran kerül rájuk víz játék, vagy ugrálás közben, és a medencét övező pázsit is akkor lesz tartós, ha nagyobb tűrőképességű fűmag mixet használunk. A klórozott, algaölővel ellátott víz egyes érzékenyebb növényre káros lehet, így érdemes úgy összeállítani a medence és az azt övező flóra együttesét, hogy minél kevesebb bosszúság keletkezzen.

A pihentető elfoglaltságok lehetősége mellett az egyéb szempontokat is érdemes megemlíteni. A kert esztétikájához nagyban hozzájárul egy medence, a már említett luxus érzését biztosítja, úgy, hogy közben - például a süllyesztett műanyag medencék választásával - valójában nem luxusszintű kiadásról beszélünk. A látványt tekintve az ilyen mélyesztett medence egyszerűen szép, a megfelelő "körítéssel", például ízléses szegélyburkolással, térköves alapra helyezett kertibútorokkal, napernyőkkel, és persze körülötte díszes pázsittal, rendezett ágyásokkal exkluzív, csodás látkép érhető el! 

A poszt megjelenését a polimedence.hu támogatta.

Minden évben aktuális téma a valódi nyári meleg beköszöntekor, hogy hogyan öntözzünk a forró időben, és nem csak a sima napi öntözés érdekes, hanem az is, hogy mit tegyünk, ha elutazunk. Júniustól kezdve ugyanis beindulnak a szabadságolások, sokan ilyenkor igyekeznek egyszer vagy akár többször is elutazni 1-2 hétre. A meleg viszont itt marad, és a felügyelet nélkül hagyott növények hamar hanyatlásnak, pusztulásnak indulnak, ha az aszályos, kánikulai időben nem jutnak nedvességhez. Az alábbi ötletbörzében olyan hasznos tanácsok olvashatók, melyek követésével a nyaralások alatti meleg okozta növényelhalások csökkenthetők, minimalizálhatók, érdemes tehát átfutni rajtuk!

 - Sokan megkérik egy rokonukat vagy megbízható szomszédjukat, hogy a távollét alatt ápolják a növényeiket, ami tulajdonképpen az egyik legjobb megoldás, hiszen ilyen módon az emberi felügyelet és gondoskodás nem marad el, majdnem ugyanaz lesz tehát a helyzet, mintha otthon lennénk. Fontos azonban ilyen esetekben egy részletes, akár vázlatrajzzal, felskiccelt lakás vagy kerttérképpel kiegészített leírást mellékelni a kéréshez, a segítő ismerős ugyanis nem biztos, hogy tudja, melyik növényünknek milyen igényei vannak. Mindenképpen érdemes megelőzni a "fűnyíró elv" szerinti öntözést, vagyis azt, hogy minden növény ugyanannyiszor, ugyanannyi vizet kapjon, az igények ugyanis merőben eltérők lehetnek. Jó ötlet az érzékenyebb, nem szokványos öntözést igénylő fajok esetében (például az orchideáknál) pontosan jelezni, hogy mi a teendő. A részletes útmutató nagyban segíthet a túlöntözés vagy a kiszáradás megelőzésében.

- Sokan úgy gondolják, hogy egy rövidebb, például egy hetes nyaralás esetében elegendő, ha az indulási előtti utolsó órákban végeznek egy bő, áztató öntözést, mondván, hogy a növények ezt majd beosztják maguknak. Ilyen azonban sajnos nincs, nem lehet előre öntözni, az egyszerre a növényre zúdított több napnyi víz adag nem fog segíteni, a növény ezt nem tudja beosztani magának, ellenben rothadáshoz, elhaláshoz vezethet, vagy más esetben a kijuttatott víz hamar elpárolog, és 2-3 nap múlva a növény ugyanúgy szomjasan fog szenvedni. Benti vagy balkonon élő cserepesek esetén sokkal jobb ötlet kaviccsal felszórt alátét tálcára vizet önteni, majd erre állítani a növényt, főképpen, ha páraigényes fajról van szó! A kerti példányok esetében a mulcsolás segíthet lassítani a talaj kiszáradását, amivel akár napokat is lehet nyerni, de egy két hetes eltávozás esetén már a mulcs sem megoldás önmagában.

- Gyakori, hogy leengedjük a redőnyöket, mielőtt távozunk otthonról, ami persze egyfelől jó ötlet, hiszen a ház, lakás nem melegedik át túlzottan, ráadásul a redőny egyfajta védelmi vonal is lehet, bár gyakran épp a tartósan leeresztett árnyékolók jelzik, hogy a háziak hosszabb időn át nincsenek otthon. Akárhogy is, a leeresztett redőnyök az éltető napfényt vonják el a növényektől, így azok szenvedni fognak! Ha ragaszkodunk a leengedett redőnyökhöz, akkor a szobanövényeket csoportosítsuk egy fedetlenül hagyott ablak elé, hogy fotoszintetizálni tudjanak. Ha ez egy utcafronti ablak, akkor akár a biztonságnak is jót tehetünk azzal, ha nem jelezzük egyértelműen, hogy üres a ház, a szem előtt lévő ablakot úgysem választják előszeretettel a betörők, a félárbócon hagyott sötétítő pedig kétségeket ébreszthet, hogy valóban üres-e a ház.

- A balkonnövények esetében a sötéttől nem kell tartani, ezen a területen a napégés a valós veszély, főleg azért, mert a cserépben, ládában lakó példányok földje kis térfogatú, így az órák alatt élhetetlenül melegre forrósodhat fel.  A növényeket ezért indulás előtt csoportosítsuk a fal mellé, itt kevesebb közvetlen napsugár éri őket, ráadásul egy hirtelen támadó vihar sem tudja lesodorni, vagy eltördelni őket! Közvetlen a fal mellé kerüljenek a magasabbak, eléjük pedig a kisebbek, hogy mindegyik fényhez juthasson! Nagy segítség lehet az is, ha sötét cserepeket pár perc alatt egyszerűen fehér papírral vagy vászondarabbal körbekerítjük, így az edény lassabban forrósodik majd fel. 

- A kiszáradás ellen az egyik legjobb trükk a már említett mulcsolás. A cserepes vagy kerti növények tövéhez terítsünk ki zúzott követ, faforgácsot, darabolt fakérget, így a föld párolgása lassítható, vagyis az öntözés hatása tovább tart! A mulcsolásnak esztétikai szerepe is lehet, igencsak mutatós lesz az ágyás, ah a csupasz földet dekoratív kőzúzalék, vagy látványos (például vörös) fakéreg fedi. A mulcsrétegen a gazok nehezebben törnek át, de idővel áttörnek, ezért a mulcsréteg kiszórása előtt mindenképp érdemes geotextíliával fedni a talajt. Ezzel a kombinációval nem csak csodás küllemű ágyást nyerünk, de a növényeink is hálásak lesznek, hiszen a nedvesség tovább megmarad a talajban, ráadásul a közeg felmelegedése is jóval lassabb lesz. A mulcsolás ezért nem nyaralás előtti közvetlen vészelhárítás (nem is lehet elintézni egy kurta délután alatt), hanem egy nagyobb munkával járó, de hosszú távú előrelátás.

- A kertekben általában a pázsit a legnagyobb növényi egység, így fokozottan kell ügyelni a zöld alapot adó gyepszőnyegre. Általános tévhit, hogy nyaralás előtt a szokottnál rövidebbre, jó katonásra kell vágni a füvet a kertben. Indulás előtt levághatjuk ugyan a gyepet, de ne a vágási magasság ne legyen 4 cm-nél alacsonyabb, ideális esetben pedig mindig csak a szálak felső harmadát vágjuk le! A rövid szálak ugyanis nem árnyékolják a töveket, a kánikulában így hamarabb megindul a kiszáradás, és akár egy hét alatt siralmas állapotba kerülhet a pázsit. A magasabb szálak ugyan rendezetlenebb képet adnak, de a túlélés esélyét nagyban növelik, főleg, ha hosszabb időre távozunk. A gyep öntözését a legjobban úgy lehet megoldani, ha megkérünk valakit, hogy pár naponta ugorjon be egy kis slagolásra, ehhez elég egy kertkapu kulcsot adni, a házba be sem kell engedni a segítőt. Az is remek megoldás, ha a szomszéd spriccel át esténként pár percig vizet a saját portájáról, fáradozásait jó viszony esetén egy kis nyaralásból hozott vásárfiával meg is hálálhatjuk. Természetesen ahol akad a birtokon automata öntözőrendszer, ott használjuk is azt, érdemes átgondoltan beprogramozni a gépet, a vízkijuttatás ideális ideje a kora reggel és a késő este, ezekben az napszakokban ugyanis az alacsonyabb hőmérséklet miatt lassabb a párolgás, így növények hosszabban vehetik fel a nedvességet.

- Léteznek automata öntözőrendszerek, melyek ugyan drágák, de időzíthető funkciójuknak köszönhetően napokig, hetekig ellátják az öntözési feladatokat. Ezt kicsiben is utánozhatjuk, ha a szobanövényekhez is hasonlót építünk ki. Ehhez mindössze egy vízzel töltött palack és hosszú pamutmadzag kell. A madzag egyharmadát tömjük a palackba, a másik részét vezessük el cserepes növény töve mellett, 1-2 cm mélységben. Ez a rendszer napokig képes lesz ellátni kedvencünket! Hasonló és még egyszerűbb megoldás (amit csak nagyobb cserepeseknél lehet igazán bevetni) ha egy fél literes műanyag üdítős palackot megtöltünk vízzel, majd egy gyors mozdulattal (persze a kupakja nélkül) fejrefordítjuk és belenyomjuk a növény földjébe. A víz így akár napokon keresztül szivárog majd a talajba. 

Kép: innen.