Megyeri Szabolcs kertész blogja

Vészesen közeledik a nap, mikor megtehetjük az idei első kapavágást, megnyitva ezzel a kerti szezont (bár nem kizárt, hogy ezen már van, aki túl is van). A készülődés jegyében sokan kutatnak új lehetőségek, érdekes alternatívák után, akár az olcsóbb, zöldebb, vagy csak simán az érdekesebb megoldásokat keresve. Nekik szeretnék most bemutatni két nem megszokott ültetési módszert, vagy inkább ültetőközeget. Az első, a kókuszrost azért nem teljesen újdonság, sokan ismerik már, de még többen vannak, akik csak hallottak róla, a valós tulajdonságait, előnyeit viszont nem ismerik. A másik ötlet, a szalmabálás ültetés viszont valóban az ismeretlenebb eljárások közé tartozik, most azonban kiderülhet róla minden! Lássuk őket akkor sorban!

Kókuszföld, kókuszrost

A kókuszföld az első, ami persze a neve ellenére nem föld, hanem valójában a kókuszdió héjának őrleményéből készült ültetőközeg, melyet szárítanak és tömörítenek, így végül egy kis súlyú, tömbösített, könnyen és tisztán szállítható anyag válik belőle. Otthoni aktiváláshoz csupán vízbe kell áztatni, és hamarosan használható is. Szerkezete levegős, több vizet képes megtartani, mint az általános virágföldek, így az öntözések is ritkíthatók alkalmazásakor. A beleültetett növény az előbb említett tulajdonságok miatt gyorsabban fog növekedni, és a feledékenyebb növénybarátok egy-egy elfelejtett öntözés után sem szembesülnek majd lesújtó végeredménnyel. Kémhatása semleges, és a talajban élő kórokozókkal szemben is ellenállóbb, mint megszokott társai. A legjobb pedig az az egészben, hogy újrahasznosítható, ha például zöldséget nevelünk benne, amit idővel felszedünk, a kókuszföld újra bevethető, vagy például az egynyári virágok után parlagon maradt kókuszföld télire bezsákolható, és tavasszal megint hasznosítható. Ráadásul ne feledkezzünk meg az egyik legnagyobb jótéteményéről, ami pedig a könnyű szállíthatóság. Főleg lakás-, vagy balkonkertészkedéskor jön jól ez, ugyanis nem kell a városon keresztülcipelni a nehéz termőföldes zsákokat, és a lakásban, erkélyen is könnyebben, kevesebb koszolással kezelhető ez az anyag.

Ennyi pozitívum után nyilvánvaló, hogy hátrányok is akadnak, tökéletes ültetőközeg nincsen. A kókuszföld legnagyobb baja, hogy a tőzeghez hasonlóan nem tartalmaz tápanyagot, tulajdonképpen egy steril közeg, melynek tápanyagellátásáról nekünk kell gondoskodnunk (mű)trágyával, tápszerekkel, ugyanakkor ilyen módon előnnyé válik, hogy a tápanyagok mennyiségét és milyenségét pontosan az adott növény igényeihez tudjuk belőni. Azt azonban ne feledjük, hogy a tisztán kókuszföldbe ültetett növények hamar éhenhalnak majd kiegészítő táplálás hiányában. Természetesen nem kell feltétlenül magában használni a kókuszrostból készült termőközeget, tetszőleges arányban lehet keverni virág-, vagy termőfölddel, ebben az esetben is jól járunk, az előnyök nagy része megmarad. A kókuszföld ára a hagyományos virágföld árának közelében van, tehát a váltás nem terheli a pénztárcát.

Szalmabálás ültetés 

A másik érdekesség a szalmabálás ültetés, ami már kifejezetten kerti műfaj, és a nevéhez hűen nem mást jelent, mint hogy a növényeket, elsősorban zöldségeket összekötözött szalmabálák felszínére ültetjük.  A bálába ültetés egyik előnye az emelt ágyáshoz hasonló, vagyis, hogy nem kell egészen a földig hajolnunk, vagy letérdepelnünk a különféle teendők elvégzésekor, ám ez inkább csak a járulékos haszon.

A módszer alkalmazói és lelkes propagálói szerint számos nyomós ok van a bálázásra. Az összekötegelt szalmakupacok jó vízelvezetési képességgel rendelkeznek, az üreges szálak a felesleget elvezetik, a szükséges mennyiséget pedig a gyökerekhez juttatják. Maga a szalma komposztként is funkcionál, bomlása során tápanyagokat biztosít a beültetett zöldségeknek. Szintén hasznos, hogy a bála hőmérséklete gyorsabban követi a levegőét, mint a talaj, így kora tavaszi ültetéskor hamarabb kezdhetünk neki a munkálatoknak (ugyanakkor a bálák hamarabb is hűlnek ki szellős szerkezetük, és a szokásos ültetőközeghez képest jóval kisebb térfogatuk miatt, így mindenképp napos, meleg helyre kell telepíteni a bálaültetvényt). Hatalmas fegyvertény, hogy a bálázással megspórolható a szinte mindenki által utált ásás, földátmozgatás, sőt, az ültetés előtti gyomtalanítást is kihagyhatjuk egyszerűen. A bálákat könnyen, egyszerűen a kijelölt helyükre vihetjük, így ebben az esetben a kapát, ásót, gereblyét a kamrában is hagyhatjuk, nem lesz rájuk szükség.

Hátrányok nyilvánvalóan ezúttal is akadnak, például amennyiben a bálákat a gyepre helyezzük, az alatta lévő pázsittól elbúcsúzhatunk, bár ez a felásott kiskert-részeknél sincs másképp. Mivel az egész bálaültetősdi alapvetően biokertészeti megfontolású, szervestrágyát illendő (értsd: muszáj) használni, ez pedig, ne szépítsük, büdös. Szintúgy nem a pozitívumokat gyarapítja, hogy látványként nem mindenkinek lesz megkapó a bálás halom, és az is riasztóan hathat egyeseknek, hogy tulajdonképpen egy leendő komposzthalomba ültetnek. Ugyanakkor az egész építmény szezonális, a bomlás, elhasználódás után el csak kell takarítanunk a maradványokat, ám ekkor már komposzt módjára a földbe forgathatjuk a kupacokat, vagy a komposztálóba lapátolhatjuk az egész miskulanciát.

 Kattintson a képgalériáért!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen,innen, és innen.