Megyeri Szabolcs kertész blogja

A blog Facebook-oldalán tegnap egy villámjátékot hirdettem, melynek nyereménye - tekintettel a hétvégi alkalomra - egy páros belépő volt a Gardenexpora. A rövid idő ellenére közel két tucat pályázat érkezett, a jelentkezők a felhívásnak megfelelően kertjük képeit küldték be, többen rövid történeteket, leírást is mellékeltek. Örömmel jelenthetem, hogy a nyertes megvan, vele már fel is vettem a kapcsolatot, de természetesen olvasóimnak is bemutatom a legszebb pályázatokat köztük a győztes fotósorozatot.

Júlia a csodaszép képek mellé a kert rövid történetét is leírta, a fotókat elnézve azt hiszem egyetértenek velem, hogy a verseny győztese ez alkalommal ő lett. Levele alapján az ingatlan megvásárlása után sokkal rosszabb állapotokkal szembesültek a kertben, mint azt elsőre gondolták. A birtok gazos, a gyep erősen károsodott volt, és a sziklakert is csak hevenyészett kőhalom volt csupán. A kilátástalannak tűnő helyzet azonban nem tántorította el őket, és sok nehézség árán végül kialakult a képeken is látható állapot. Gratulálok hozzá!

Margit két képet küldött saját tervezésű csodaszép kertjéről. Az előkertet nem csak maga tervezte, de a kivitelezést - még a betonozást, térkő lerakást is - ő végezte, lánya és barátnője segítségével. A hátsó rész büszkesége a tó, mely mellett magról nevelt levendulák találhatóak. A kerti pihenéshez sok nyugodt órát kívánok!

Andreától egy különösen hangulatos képet kaptam, melyen a kerti tó, egy japán juhar és egy bájos szobor együttese látható, köszönet érte!

Tímea az első két képén a lakás bejárata előtti pompás virágözönt örökítette meg, a harmadik képen pedig a telkükön található kozmetikai szalon környékének gyógynövényekkel, rózsákkal, szederrel beültetett kertrésze látható. Találó a megjegyzése, miszerint így a szépülni vágyó betérők a megszépült kerttel találkoznak először. Az irigylésre méltó birtokért fogadja gratulációmat!

A sor még ugyan folytatható lenne, de a terjedelemre való tekintettel már csak egy pályázó, Valika képeit mutatom be, főleg azért, mert ő a rossz hírű miskolci Avas lakótelepen hozott létre egy igen figyelemreméltó társasházi előkertet.A fotók jól mutatják, hogy az általában igen sivárnak leírt környezetben milyen sokat számít egy rendezett, színes, üdítő folt. Gratulációm mellé Valika kiskertjét egy különdíjjal is értékelem, a részletek ügyében hamarosan felveszem vele a kapcsolatot.

Ezúton szeretném megköszönni minden pályázónak, hogy vették a fáradságot, és képeket, történeteket küldtek nekem. Sajnos nem tudtam minden jelentkezőt nyereményben részesíteni, de talán nem is a jutalom a fontos, hanem a gondozott, ápolt, büszkeségre okot adó kert látványa, ebben a tekintetben pedig bizton állíthatom, mindenki győztes. Hamarosan egy hasonló nyereményjátékkal fogok jelentkezni, buzdítom kertbarát olvasóimat, hogy figyeljék a blog Facebook oldalán a híreket, és ne habozzanak jelentkezni majd!

Mai bejegyzésemben a kertekkel kapcsolatos tudnivalók és fortélyok egy egész más aspektusáról kívánok szólni. Aki követi írásaimat, láthatja, hogy kiemelt figyelmet fordítok a háztáji gazdálkodásra, próbálok segítséget, hasznos tudnivalókat, ötletes tippeket adni az otthoni termesztéshez, legyen szó gyümölcsről, zöldségről, vagy éppen dísznövényekről. A gondozott ágyásoknak azonban nem csak apró és mikroszkopikus ellenségei lehetnek. Sajnos sok esetben a nagy gonddal nevelt termény egyszercsak eltűnik, lába kél, és ami este még ott volt, reggelre már nincs. Ellopták.

Az ápolt, gondozott kiskertek vannak leginkább veszélyben

A terménylopások okairól nem kívánok értekezni, a téma sok indulatot vált ki, és én semmiképp nem szeretnék állást foglalni szociológiai, gazdasági, vagy rendvédelmi kérdésekben, így pusztán a védekezés legális és szabályszerű módszereiről, a termény megóvásának lehetőségéről ejtenék pár szót. A kérdéskörben sok a félreértés, a hatályos jogszabályok biztosította lehetőségek, és a dühös károsultak reakciói ritkán vannak összhangban, sokan pedig nincsenek tisztában azzal, hogy a kerti ön-, és tulajdonvédelem területén meddig mehetnek el anélkül, hogy maguk is törvényt sértsenek. A témát a nagyközönség 2008-ban tette magáévá, ekkor történt, hogy Kesznyétenen egy idős férfi árammal védte terményét, a behatolók pedig súlyos áramütést szenvedtek, egyikük életét is vesztette. A gazdát a bíróság végül megrovásban részesítette. Azóta több hasonló eset történt, legutóbb egy tiszadobi férfi választotta a védelem ezen módját, és bár sérülés nem történt (még behatolási kísérlet sem), a rendőrség eljárást indított ellene emberölés kísérletének gyanújával. Első lépésben lássuk hát, mit mond a jogszabály az áramos, és a hasonló, tehát akár halálos kimenetelt okozó védekezésről.

A hagyományos drótkerítések még szöges fonattal sem elegendőek, ha védekezésről van szó

Az önvédelem alapjogát az Alaptörvény deklarálja, azonban ez önmagában csak egy általános körülírás, a részletekről a vonatkozó törvények, jelen esetben a Büntető Törvénykönyv rendelkezik. Az önvédelem alapjoga tehát nem egyenlő azzal, hogy a behatolóval belátásunk szerint bánhatunk el, így az amerikai filmek puskával strázsáló farmere nem realitás itthon (már csak azért sem, mert Magyarországon a legális fegyvertartás nagyon erősen korlátozott). A Btk. a jogos védelemről szóló 29.§ és 29/A§-ban foglalkozik a kérdéssel, melyet a jelenleg hatályos formában az alábbiakban olvashatnak:

A jogos védelem

29.§ (1) Nem büntethető, akinek cselekménye saját, illetőleg a mások személye, javai, vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

29/A.§ Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülésére mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

A törvény szövege jól követhető és felfejthető, az pedig első olvasatra kiderül belőle, hogy a 220 voltos áram, mint védekezőeszköz semmiképp nem szabályos, hiszen élet kioltására alkalmas, sőt, a nem rossz szándékkal érkező (például a labdájáért a kertbe bemászó gyermek) személyeket is veszélybe sodorhatja. Ezen az sem változtat, ha a tulajdonos figyelmeztető táblákat helyez ki. Az áramon kívül semmilyen olyan metódus nem alkalmazható, mely élet kioltására alkalmas, így a komoly, végzetes sérülés lehetőségét hordozó csapdákat is el kell felejteni. A törvény ugyanakkor kimondja, hogy  behatolóval szemben felvehetjük a harcot támadás esetén, fellépésünk pedig még abban ez esetben is jogos, ha a támadónak sérülést okozunk. Én azonban senkit sem buzdítanék arra, hogy közelharcba bonyolódjon, amennyiben fizikai összetűzésre kerül a sor. A józan ész azt kívánja, hogy konfliktus esetén önmagunk testi épségének védelme legyen a legfontosabb, így amennyiben tettenéréskor a felszólítás, a hatóság értesítésének kilátásba helyezése nem hoz eredményt, inkább térjünk ki az összecsapás elől. Véleményem szerint nincs az a tökéletesen nevelt uborka, burgonya, alma, mely megérné a kockázatot.

Egy marcona eb már tényleg riasztó lehet

A magas sövény elrejt és véd

Mindennek értelmében a hathatós megelőzés, védekezés eszközei csekélyek. Mit tehet akkor a kerttulajdonos, ha szeretné önmagát és kertjét is biztonságban tudni? Felfegyverkezés és csapdák helyett a bejutás lehetőségét kell minimalizálni, persze tökéletes megoldás nincsen. Egy megtermett, jól trenírozott kutya kiváló elrettentés lehet, természetesen a kutya adott esetben étellel lekenyerezhető, vagy mérgező, bódító szerekkel kiiktatható, azonban tartsuk szem előtt, hogy a tolvajok mindig a kisebb ellenállás irányába mennek, tehát ahol nehéznek tűnik a bejutás, ott nagy valószínűséggel továbbállnak. Szintén jó megelőzés lehet a magas sövény, lehetőleg egy masszív kerítéssel kombinálva. A tüskés, szúrós sövény, amennyiben elég magas, hatásos védvonallá válhat, sem megmászni, sem közte átbújni nem lehetséges, szemben egy kerítéssel, mely még szögesdrót peremmel sem képez megmászhatatlan akadályt. A sövény mindemellett még takarásával is óvja a kertet, amit nem látni, ahhoz nehéz kedvet kapni, bár az is igaz, hogy az eltakarás adott esetben még kíváncsibbá teszi a rossz szándékú embert.

A rendőrség feladata lenne a bűnözők féken tartása, ám vidéken, főleg falvakban kevés a rendőr, egyedül nem képesek a lakók megvédésére, ilyenkor jönnek jól a polgárőrök és civil szerveződések

A tolvajok legkedveltebb ideje az éjszaka, sötétben, kihalt terepen könnyebb akcióba lépniük. Ezért jó ötlet megvonni tőlük az óvó sötétséget, és például mozgásra felgyulladó erős lámpákat, reflektorokat telepíteni a kertbe, házfalra. A settenkedésre aktivizálódó fényár kombinálható hangos riasztóval, ami ugyan nem hoz minket közelebb a szomszédokhoz, ám fontosabb a tolvaj megijesztése, távozásra kényszerítése. Sajnos a tolvajok gyakran nehezen mozgó, idős embereket választanak célpontul, pont azért, mert ők észlelés, tettenérés esetén sem számítanak veszélyes ellenfélnek. Van, aki a bekamerázás mellett dönt, ám sokszor a behatoló ezzel nem törődik, a termést ettől még el tudja vinni, lebukás esetén pedig a hosszadalmas bírósági eljárás után a kár általában nem térül meg. Az, hogy a tolvajt esetleg megbüntetik, a gazdát kevés esetben vigasztalja. Talán a leghathatósabb védekezés az összefogás, a közösségi fellépés. Pár ezer forintért vásárolhatóak vezeték nélküli kapucsengők, melyeket védelmi célra is fel lehet használni, ha az idős személynél van a nyomógombos fele, segítőkész szomszédjánál pedig a csöngő része. Sok településen létezik távoli riasztásra alkalmas rendszer, mely a rendőrséghez, vagy a polgárőrséghez van bekötve, érdemes tájékozódni, hogy lakhelyünkön létezik-e ilyen, ha pedig nincs ajánlott lobbizni érte. Amennyiben egy adott területen elszaporodtak a terménylopások, gátat lehet szabni az éjszakai bejárásoknak járőrözéssel is, akár a környéken lakó tettrekész férfiak összefogásával. Sok gyümölcs, zöldség érési ideje jól behatárolható, és a tolvajok is nagyon jól ismerik ezeket az időintervallumokat. Érdemes az éjjeli felvigyázó körjáratokat erre az időszakra időzíteni, így nem kell folyamatos jelenlét az egész szezonban, csupán egy-két héten keresztül, míg az adott zöldség, gyümölcs szedése nem válik aktuálissá. (Ezt a módszert alkalmazzák a karácsonyi fenyőt nevelő gazdák is, így elég november elejétől december derekáig foglalkozniuk az őrzéssel.) Persze ez nehezen kivitelezhető egy általános kiskerti veteményes esetében, ahol hónapokon keresztül folyamatosan akad betakarítanivaló.

A legtöbben azért termelnek házilag, hogy spóroljanak, ezért a terménylopás nem csupán bosszúság, hanem sok esetben komoly anyagi veszteség is

Összefoglalva a kérdéskör bonyolultságát az adja, hogy míg a tolvaj elszánt, és fütyül a törvényre, addig a termelők többsége békés és szabálykövető, sok esetben pedig gyenge, nehezen mozgó ember. Így bár a törvény a kerttulajdonos oldalán áll, a gyakorlatban a tettenért elkövetővel szembeni harc kilátástalan és veszélyes, az óvintézkedések egy része pedig tiltott, és szintúgy veszélyes. A kulcs a megelőzési módszerek kombinált alkalmazása lehet(például egy nagytermetű, harcias eb és egy pár mozgásérzékelős reflektor), de az igazi lehetőségek a közösségi összefogásban, a védekező gazdák, szomszédok, utcabeliek együttes és domináns fellépésében vannak.

Képek: Innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Ritka az, mikor az egész országot egyöntetűen ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint történt az a napokban. A hirtelen ránkzúdúló viharos időjárás olyan mértékű zűrzavart okozott, melyre alig akad példa az elmúlt évtizedekből. A legnagyobb gondot az autópályán elakadó járműsor okozta, voltak akik több, mint egy napot töltöttek gépkocsijuk kényszerű fogságában. A hatóságokat rengeteg vád érte az eseményekkel kapcsolatban, azonban nem csupán az azonnali intézkedések (vagy azok meg nem történte) vetettek fel kérdéseket, hanem a megelőzés is szóba került. Kéméndi Zsolt tájépítész kollegám egy remek írásban foglalta össze az autópályák hóátfúvás elleni védelmének egyik kézenfekvő, ám nagyon ritkán látható módját. 

1848 óta az utóbbi másfél évszázad egyik legmozgalmasabb március 15.-éje volt az idei, legalábbis az időjárást tekintve. A szokásos ceremóniák és ünnepségek elmaradtak, helyette az egész ország a kései havazás és a viharos erejű szél okozta káoszra figyelt. Nem mehetünk el szó nélkül a helyzet szakmai oldala mellett, ezért lássuk, mit lehetne (vagy mit kellett volna) tenni, hogy ez ne fordulhasson elő.

Az autópályák szerepe az országban egyértelmű, nagy távolságokat lehet megtenni rajtuk gyorsabban, biztonságosabban. Ezt a felvetést cáfolták meg az utóbbi napok történései. A szél és a hó együttes hatása eleinte szinte nullára csökkentette a látótávolságot, utána pedig egy-egy autó vagy kamion elakadását követően több kilométeres dugók alakultak ki. Mivel a helyzetet nem sikerült gyorsan kezelni - az időjárás pedig nem csillapodott - a hó szépen lassan betemette az autópályát és 10, 20, vagy akár 40 órás várakozásra kényszerítette az autóban ülőket. A helyzet ennyire súlyos elfajulása megelőzhető lett volna egy nem is olyan bonyolult technikával, amit úgy hívnak, véderdő.

Pontosítva: a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról meghatároz - többek között - egy műtárgyvédelmi véderdő típust. A törvény szövege szerint "az utak és műtárgyaik (...) védelmét, takarását, a közlekedés biztonságát szolgáló, a környezeti terhelést csökkentő erdő". Érdekesség, hogy ezzel az erdőtípussal nagyon ritkán találkozni az országban, pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán az Úttervezés tantárgy jegyzetében széleskörűen foglalkoznak vele. Maga a véderdő képes az autópályán a közlekedésből eredő szennyező anyagok viszonylag helyben tartására. Azért jobb, mint egy épített fal vagy földsánc, mert előbbiek csak visszaverik a szennyeződést, viszont "egy aljnövényzettel, cserjeszinttel, két lombkoronaszinttel felépülő véderdő 10-20 méter kiterjedésben tökéletes filternek bizonyulhat" /Dr. Fi István: Utak és környezetük tervezése, 2002, Budapest/.

Természetesen a véderdő nemcsak a környezetet tudja védeni a szennyező anyagoktól, hanem fordítva is. Jelen esetben megakadályozhatta volna, hogy 2-3 méter magas hófalak alakuljanak ki, mivel egy 10-20 méter széles erdősáv képes lett volna - még ilyenkor lombtalanul is - valamelyest lassítani a szelet, illetve felfogni a hó egy részét. Nem arról van szó, hogy az útpályára nem esik semmi, de kezelhető, sőt talán még járható is marad a hasonló hóátfúvások közepette. Nem mellékesen hasonló helyzetek kialakulhatnak száraz időben is, amikor a szél által szállított nagy mennyiségű por lepi be az autópályát, ilyenre is láttunk már példát.

Összefoglalva érdekesnek tűnhet, hogy a hazai autópályákon ritkán látni komolyabb véderdősávokat (ellentétben Németországgal - a fenti képen), mivel mind esztétikai, mind ökológiai, mind funkcionális jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. Feltehetőleg a hiányuk gazdasági kérdésekre vezethető vissza, mivel nem mindegy, hogy az autópálya nyomvonala szélesebb-e a mellette futó 10-20 méter széles véderdővel. Ennyivel nagyobb területet kell kisajátítani, rendezni és csak a növényanyag ára tízmilliós nagyságrendű, bár ez talán elenyésző, ahhoz képest, hogy 1 km autópálya milliárdos tétel. A jövőben induló fejlesztéseknél azonban érdemes lehet a véderdő szükségességét mélyrehatóbban megvizsgálni, mert a hiánya miatt kialakult rossz és fájó tapasztalatok sora most, 2013. március 15-én eggyel bővült.

A szakszerű és remélhetőleg az illetékeseket is gondolkodásra késztető írást köszönöm Kéméndi Zsoltnak!

Képek: innen, innen, innen és innen.

Lassan szinte megszokottá válik, hogy hétvégén valameilyen szép, gondozott, vagy egyenesen példaértékű közterületet mutatok be, most sem lesz ez másképp, igaz ez esetben nem közparkról, hanem egy nagyon ízlésesen kivitelezett, átgondoltan megtervezett házbelsőről számolhatok be. A budapesti Keleti Pályaudvar környéke nem éppen a szemet gyönyörködtető szépségéről híres, amit a metróépítés okozta felfordulás - igaz ideiglenesen csupán - még jobban fokoz. Ám a pályaudvartól alig két saroknyira egy újabb építésű házegyüttes utcára nyíló belső udvara egészen másféle látvánnyal szolgál, mint a környék általában. Jöjjenek, nézzék meg velem!

Az utcáról ez a kép tárul a járókelők elé

A Rottenbiller utca felső részén épült ház belső kertje egészen elképesztő. Már az utca felől tekintve is érdekesnek tűnik, befele haladva pedig egyre megnyerőbb képet mutat. Arról nem is szólva, hogy az itt lakók életminőségét, komfortérzetét mennyire javíthatja ez a belső panoráma. Odabent madárcsicsergés, és hűs pihenő várja az embereket. A kis téren deres csenkesszel van beültetve a kődarabokból összeállított sziklaegyüttes, a köveket fémháló tartja egyben, és érdekes módon, nem tűnt még el róla minden növény. A hátsó oldalon több emeltágyást is kialakítottak, többek között a fák is ilyen "konténerekbe" kerültek, melyeket a helybeleiek madárcsalogató etetőkkel is felszereltek. Ez a terület láthatóan kedvelt célpont, a rézsűk kicsit ki is vannak taposva, de az egész terület jól láthatóan rendezett, és gondozott. Az ilyen példa nem csak arra jó, hogy álmodozzunk és vágyakozzunk a képeket látván, hanem bátran lehet mintát venni róla, és ha nem is ugyanilyet, de hasonló harmonikus, zöld enteriőrt szinte bármely körgagngos, belső udvarral rendelkező épületnél ki lehet alakítani.

Ez pedig a kertvégi panoráma, az utca felé nézve

Sövénysorok

Emelt sziklaágyások

A kis fa is külön tartóban lakik

A kis parkrészben még egy extravagáns szobornak is jutott hely

Látványos és tartós kőfal

A lépcső egyik fele járófelület, a másik szintén füvesített

A placc közepéről szemlélve üdítő a látvány

Amennyiben az Önök lakóháza is hasonlóan szépen kialakított belső térrel rendelkezik, ne habozzanak megörökíteni, és a képeket nekem elküldeni, szívesen közzéteszem, hisz a jó példa ragadós lehet!

A függőlegesen kialakított kertek, vagyis a zöldfalak sokak szemében nem többek, mint hóbortos, drága, élő díszletek, melyeknek gyakorlati haszna csekély, járni ugyanis nem lehet rajtuk, hacsak nem mi vagyunk a Pókember. Az első blikkre valóban furcsa elgondolás mögött azonban több van, mint egyszerű dekorációs törekvés, noha valóban, a zöldfalak legszembetűnőbb tulajdonsága a szépség, de más jótéteményeik is vannak. 

A legnagyobb, hivatalos Guiness rekorder zöldfal Milánó mellett, egy pláza oldalán. Közel 1300 négyzetméter

A városi környezet általában nem kedvez a nagy zöldfelületeknek, egyszerűen a helyhiány miatt, érthetően nem lehet minden sarokra parkot kanyarítani. Ezzel szemben áll az az ősi, ösztönös törekvés, ami a természet felé hajt minket. A zöld növényzet megnyugtató, természetes és egészséges közeg, már a látványa elegendő ahhoz, hogy tépett idegszálaink csökkentett üzemmódban zakatoljanak tovább. Ám ha nincs hely, nincs mit tenni - mondhatnánk. Ezt a téves alapvetést cáfolják a zöldfalak, függőleges kertek. Tisztázni kell, hogy a zöldfal nem azonos a futónövénnyel befuttatott falfelülettel, és ebben az értelemben nem zöldfal a cserepes, virágládás növényekkel sűrűn teleaggatott függőleges felület sem.

Zöldfal Londonban. Megszépíti a környéket

Az ilyen szokatlan elrendezésű növényzet persze sok olyan dologra nem alkalmas, mint vízszintes társaik. Nem lehet rajtuk sétálni, leülni, nem lehet kutyát futtatni, és hanyattdőlve napozni. Ellenben segítségükkel oda is becsempészhető a természet, ahová máshogy nem sikerülhetne, díszítőértékük magas, és praktikus hasznuk is akad. A zöldfal képes elnyelni a városi, szennyezett levegő egyes káros elemeit (szálló por, szén-dioxid, mikroszemcsék), az épület (melyre telepítették) hőháztartását szabályozza azáltal, hogy a tűző napsugarak energiáját elnyeli, a benti hőmérsékletet pedig vastag szigetelésként stabilizálja. Sok esetben hangtompítóként is működik, akár a benti zaj kiszűrődéséről, akár a fordított esetről van szó.

Budapest talán legszebb zöldfala a Central Passage-ban

A zöldfalak építése természetesen speciális szaktudást, és horizontális elrendezéshez képest magasabb költséget jelent, valamint a gondozása is más jellegű problémákat vet fel, mint egy hagyományos kert, park esetében. Éppen ezért házi - valódi - zöldfalat építeni nem nagyon lehet, minden esetben speciális szaktudású kertépítő brigádra van szükség. Otthoni körülmények között is imitálhatunk azonban függőleges kertikalakítást, például ha egy falrészletet sűrűn és a szokásosnál magasabban telepítünk kaspós, ládás növényekkel.

Házi zöldfal-féleség. Nem kell más hozzá, mint egy alkalmas felület, egy tucatnyi szövetzsák vagy pár hosszú virágláda. Ha csüngő levélzetű növényekkel telepítjük be őket, az illúzió majdhogynem tökéletes lesz, változatos színkombinációkkal pedig egész különleges hatás érhető el.

Itt az a trükk, hogy a kereten belül a vízszinthez képes 30 fokkal megdöntött cserepekben növekednek a növények. A hatás rendkívüli.

Egységes és ízléses látványt nyújt a szabványos ereszcsatornából kialakított zöldfal-imitáció. Megépítése olcsó, és ha a növények eltakarják az ereszeket, homogén zöldfelület nyerhető

Aki ragaszkodik a valódi zöldfalhoz otthonában, vásárolhat előnevelt zöld táblákat is, melyeket aztán csak a helyükre kell illeszteni

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Magas bolti árak, vegyszerrel kezelt zöldségek? Nem probléma, ha kikerüljük a hagyományos kereskedelmi csatornákat, és magunknak termelünk friss és egészséges biozöldséget. A kertben nem csak a gyep mutat szépen, hanem a veteményes is. Háztáji sorozatomban ma az egyik legalapvetőbb termény, a vöröshagyma kerül sorra!

Ha van zöldségféle, ami nem szorul különösebb bemutatásra, az a vöröshagyma. A népdalban is megénekelt zöldség a magyar konyha egyik alapeleme, a makói vöröshagyma pedig igazi hungarikum. Hagymát a zsíroskenyértől a pörköltön át, a panírozott karika készítéséig sokmindenre használunk, hagyma nélkül nincs vasárnapi ebéd. Ezért érdemes felvenni a háztáji listára, főleg, mert nem egy túl bonyolultan nevelhető terményről van szó.

Dugványozás, az egyszerűbb módszer

A vöröshagymát kétféle módon telepíthetünk a veteményesbe, magvetéssel, vagy dughagyma kiültetésével, de bármelyik módot választjuk, mostanában, tehát március közepén kell belevágnunk. A vöröshagyma nem túl melegigényes, a csírázás, hajtás hőmérsékleti optimuma 4-5 Celsius, a fejlődő, nagyobb növények pedig a 15-20 Celsiusos hőmérsékletet szeretik, így egy-két héten belül mindenképp kezdjünk neki az ültetésnek. A dughagyma talán az egyszerűbb választás, vetőanyagot gazdaboltokban, piacokon vásárolhatunk, fél kilónyi mennyiség nagyjából egy 5x5 nm-es területre elegendő, ez általában még több is, mint egy átlagos kerti hagymavetemény. A dugványokat körülbelül két ujjpercnyi mélyen helyezzük a földbe, az egyes szemek között úgy 15 centimétert hagyjunk, a sortávolság ennél kicsit nagyobb, egy bő arasznyi legyen. Amennyiben a dugványokat sűrűbben ültetjük, kisebb fejeket kapunk majd, és fordítva, tegyünk belátásunk szerint. Az előkészületek kimerülnek egy alapos gyommentesítésben, átmozgató ásásban, és egy kis trágyázásban. Az istállótrágya megfelelő, a nitrogén túlsúlyos anyagokat kerüljük, mert csak lombot növesztünk velük. A talajt tekintve a hagyma nem igényes, szinte bárhol ültethetjük, de kimondottan kötött talajon nem él meg. Leginkább a laza, humuszos közeget kedveli, de nem túl válogatós. Az első hetekben alkalmanként öntözzük meg a veteményt, a későbbiekben erre alig lesz szükség. 

Helyet spórolunk, ha például salátával közösen ültetjük a hagymát

Magvetés esetén is a napokban esedékes a művelet, de csak akkor, ha fólia alatt, vagy a lakásban előneveljük a növényeket, a szabadföldi ültetés még pár hétig nem aktuális. Utóbbi esetben arasznyi hosszúságú sorokba szórjuk a magokat, melyek két-három hét után fognak fejlődésnek indulni. A túl sűrűvé váló veteményest ritkíthatjuk, a kiszedett palántákat nyugodtan átültethetjük, jól bírják a mozgatást, akár a saláta, uborka közé is költöztethetjük őket. A magvetés főleg abban tér el a dugványozástól, hogy utóbbival szemben alapos öntözést kíván a fejlődés első szakaszában, de legkésőbb a nyár derekán, júliusban hagyjuk abba az intenzívebb locsolást. Megjegyzem, hogy amennyiben sűrűn szórjuk ki a magokat, és a ritkítás is elmarad, akkor apró szemű, dugványozásra alkalmas hagymafejeket szedhetünk fel, így jövőre saját dughagymáink lesznek, azonban szerintem kiskertben ezzel felesleges időt tölteni.

Mulcsolással elejét vehetjük a kiszáradásnak és gazosodásnak. Szalma, fűnyesedék helyett komposztot is használhatunk

Bármelyik módszert választottuk, a növekedésben lévő hagymákat ugyanúgy kell gondoznunk. A hagymát ritkán támadják gombabetegségek, a kártevők közül a levélzetet támadó fajták jelenthetnek veszélyt, ellenük a szokásos permetszerekkel védekezhetünk. A főellenség a május környékén megjelenő hagymalégy melyet vegyszerrel irthatunk, de kemikália sem kell, ha emelt ágyásba ültetünk, a légy ugyanis fél méternél magasabbra nem repül.  A másik jellemző probléma, főleg a családi kis veteményesekben, a talajban levő fonalférgek, melyek sajnos csak talajfertőtlenítéssel tüntethetőek el, a hagymában göbösödést, keményedést okoznak. Mivel a hagyma levélzete gyér árnyékot vet, általában gyomok jelennek meg a sorok között, amiket kézi szedéssel, vagy kapálással tüntethetünk el. Érdemes hetente járőrözni, és a gazolást szükség esetén elvégezni, a lazábbá, porhanyósabbá tett talaj segít a növény fejlődésében. Segíthet a fejlődésben, ha a sorokat komposzttal szórjuk meg időnként, a sekély gyökérzet nem jeleskedik a tápanyagfelvételben, így azonban gazdagíthatjuk a hagymák közegét.

Hamarosan szedhető

Az érés dugvány esetében augusztus eleje, magvetésnél augusztus vége-szeptember eleje, a megfelelő időszakot a levelek száradása, szétmorzsolhatósága jelzi. A felszedést mindenképpen egy száraz, meleg napra időzítsük, a gumókat pedig ásóval, óvatosan forgassuk ki. A terményt ajánlott két-három napig a napon hagyva utóérlelni, szárítani, így jobban eltartható lesz. Ha minden rendben ment, egy öt négyzetméteres területről dugványozás esetén nagyjából 5-7 kg termés várható, magvetésnél pedig ennél 10-15 %-kal kevesebb.

Balkonon is kipróbálható a hagymanevelés, így persze a hozam is kisebb, de a saját termény öröme ugyanaz

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.