Megyeri Szabolcs kertész blogja

Itt a tavasz, épülnek-szépülnek a kertek, nagyban zajlik a füvesítés, a virág-, és veteményes ágyások kialakítása, a türelmetlenebbek pedig már az első palántákat is nevelgetik. Ez a szép időszak most még nagyjából mentes a mindenféle kerti kártevők és rontópálok támadásaitól, azonban hamarosan eljön az ő idejük is. A leveleket rágó, termést károsító rovarok, a makacs gyomok mind problémát jelentek, de a gazda szemét hízlaló harmonikus látvány elsőszámú ellensége a vakond, aki csak a mesében kedves állatka, a valódi kertekben csúf túrásaival kergeti őrületbe a tulajdonost. A vakondűzés módszertana rendkívül szerteágazó, akár egy kisebb diplomamunkát is össze lehetne hozni a bevált, és ígéretes(nek hangzó) eljárásokból, ám nem mindegyik olyan eredményes, mint amennyire az hírlik. Következzen tehát a vakondmentesítés gyorstalpalója, a legnépszerűbb módszerekkkel, azok előnyeivel és hátrányaival.

Az ellenség!

A folytatáshoz kattintsanak!

A tavaszi kertrendbetétel egyik alapvető eleme, tulajdonképpen a leglátványosabb része a füvesítés. A hideg évszak gyakran megtépázza a kerti gyepet, és a hó olvadása után azt látjuk, hogy a kinti zöld szőnyeg foltos, hiányos, rosszabb esetben alig észrevehető, mert annyira kipusztult. Ilyenkor természetesen rendbe kell hozni, amit a tél elrontott, vagyis füvesíteni kell.

Mindenki ilyen gyepet szeretne

A gyep újratelepítésének két megszokott, bevett módja van, mindkettővel sikereket lehet elérni, ám mindkettőnek vannak a hátrányai is. Az első, egyszerűbb módszer a fűmagvetés. Ebben az esetben elsőként egy általános talajelőkészítést kell elvégezni, ami gazolásból, átforgató felásásból és talajtömörítésből áll. Röviden részletezve ilyenkor kézzel, vagy amennyiben szükséges vegyszerrel eltüntetjük a gyomokat, majd ásóval, esetleg rotációs kapával a talaj felső rétegét átforgatjuk, meglazítjuk. Ezután tömörítjük a talajt, amelyhez kerti hengerelő eszközt kell használni, ez lehet a régebbi fajta fémhenger, vagy modernebb, könnyebben kezelhető, vízzel feltöltendő műanyag eszköz. Az előkészítést követően jön a magok kiszórása, itt lép be a fő kockázat, ugyanis ha nem sikerül egyenletesen kiszórni a vetőanyagot akkor foltos lesz a későbbi zöld felület. Magvetésnél még a madarak is dolgozhatnak ellenünk, és a magok mélyedésekbe tömörülésével szintén tökéletlen lesz az eredmény.

Fűmag vetésénél kardinális kérdés, hogy sikerül-e egyenletesen kiszórni a magokat

A kettes alternatíva a gyepszőnyeg terítés, ami jóval egyszerűbb, ám drágább módszer. Ilyenkor egy előnevelt, mondhatni kész gyepet kapunk, melyet tényleg szőnyeg módjára lehet leteríteni a kertben, természetesen szintén az előkészített, gyommentesített, egyenletesen simára tömörített talajra. A gyepszőnyeg még egy előkészületet kíván, telepítéséhez szegélyek kialakítása szükséges. A fűmagvetéssel szemben előnye, hogy azonnal egy kész, zöld felületet kapunk, melyet ugyan egy-két hétig kímélni kell a begyökeresedés időszaka alatt, de tulajdonképpen már aznap használatba vehető. 

A gyepszőnyeg gyors, egyszerű megoldás

A hidrovetés egy lépésben tartalmaz mindent

A kerttulajdonosok általában a két fenti módszer közül választanak, aszerint, hogy mennyire sürgős az egyenletes, zöld gyep számukra, illetve befolyásoló tényező még az ár is. Van azonban egy nem túl elterjedt harmadik út is, ha nem túl nagy költség mellett gyors eredményt szeretnénk. Ez a hidrovetés. A hidrovetés egy olyan speciális eljárás, melyet egyaránt szoktak alkalmazni közterületeken, parkok, terek esetében, golfpályákon, de magánkertekben is. Lényege, hogy az előkészített felületre egy folyékony keveréket, masszát locsolnak ki, mely tartalmazza a fűmagot, az indítótrágyát, szükség esetén a talaj PH-értékét szabályozó anyagot és az úgynevezett hidromulcsot, mely egy magas cellulóztartalmú, fa és papíralapú segédanyag. Az elegy vizet is tartalmaz így a belocsolás is megoldott egy lépésben. A kilocsolt anyag egyenletesen terül el a talajon, mindent tartalmaz, ami a magok sikeres kikeléséhez szükséges, nem ad lehetőséget a madaraknak és a szélnek, hogy széthordják a vetőmagot, és a mulcs zöld színe miatt azonnal dekoratív kinézetet kölcsönöz a kezelt területnek. A módszer nagy előnye, hogy nehezen megközelíthető, kisebb és nagyobb területeken egyaránt alkalmazható, sőt, meredek felületeken is bevethető, ekkor nagynyomású berendezéssel, egyfajta vízágyúval juttatják ki az anyagot a szakemberek. A hidrovetés házilag nem kivitelezhető, mindenképp kertépítő vállalkozó bevonása szükséges, ám a költségek alacsonyabbak, mint a gyepszőnyeg terítés esetén, ha pedig a magvetéshez hasonló kötelező előkészületeket sajátkezőleg oldjuk meg, olcsóbban végeztethetjük el a vetést. Az eredmény általában már egy hét-tíz nap után jól látható, a növekedő gyep ezután csak a hagyományos törődést igényli. 

Merdek felületeken is sikerrel alkalmazható

Összességében mindhárom metódus jól alkalmazható, a fűmagvetés olcsó, és házilag kivitelezhető, hiba esetén pedig újra és újra megismételhető a művelet. A gyepszőnyeg azonnali, látványos eredménnyel jár, már a leterítés napján használatba vehető a kert, cserébe nagyobb befektetés szükséges hozzá. A hidrovetés kedvező áron elérhető, és a talajelőkészítésen kívül nem ró egyéb feladatot a kert gazdájára, valamint a siker biztosabb, mint a magvetés esetén.

Olcsóbb, mint a gyepszőnyeg, biztosabb, mint a magvetés

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Előszeretettel mutatok be olvasóimnak budapesti zöldfelületeket, parkokat, füves-fás zugokat, hisz ezek a területek nagyban hozzájárulnak a városi ember komfortérzetének növeléséhez. Mai példám is illeszkedik a sorba, azonban nem klasszikus, birtokba vehető zöld szigetről van szó, hanem egy különleges, a régmúltat idéző kertről, mely annak ellenére, hogy közpoti helyen van a fővárosban, nem annyira ismert. Erre járva készítettem ma az alábbi fotókat.

Az Erzsébet híd pesti oldalának tövében helyezkedik a Belvárosi Plébániatemplom (Nagyboldogasszony főplébánia), melynek oldalában, a Március 15. tér határolásával található az az apró fűszerkert, mely a középkor hangulatát idézi. A hagyományok alapján mértani alakzatba rendezett, díszkővel határolt ágyások fűszernövényeknek, gyógynövényeknek és rózsáknak adnak otthont, csakúgy, mint évszázadokkal ezelőtt. A kis kert még így tavasz elején is bájos képet mutat, szerencsére jól láthatóan gondozás alatt áll, nyáron várhatóan még idillibb lesz a látvány itt. Hiába a belvárosi sokadalom, a közeli forgalmas autóút, és a mindig tömött Váci utca, a  díszes fűszerkert, a túloldali, budai panorámával kiegészítve pár percre csendes, elmélkedő hangulatba képes ringatni a látogatót. Mikor Budapest szívében tesznek sétát, feltétlen kanyarodjanak a Váci utcából, vagy a Dunakorzóról errefelé!

Időről-időre felröppennek hírek, miszerint a szociális járandósságokat több településen összekötik a segélyezettek portájának, kertjének állapotával. Ez a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy akkor jár a pénzbeli és egyéb segítség az igénylőnek, ha a háza környékét - udvart, kiskertet, utcafronti részt - rendezetten, tisztán tartja. Az elképzelés feltételezem azt is magában foglalja, hogy a szóban forgó polgárok a harmonikus környezet létrehozása mellett kezdjenek is valamit a földterületükkel, például termesszenek zöldséget, gyümölcsöt. A vázolt elképzelés persze vitatható, vitatott is, és semmiképp nem is akarnám véleményezni, csupán azért vetettem fel, mert a fülembe jutott, hogy a szép és szemet gyönyörödtető porták létrejöttét másképp is lehet ösztönözni. Karcagon példáaul az önkormányzat a konyhakertek szépségversenyét rendezi meg.

Egy ilyen konyhakert megalkotása és fenntartása kezdőknek sem jelent nehézséget

Természetesen a két dolog nehezen hasonlítható össze, hisz egyik oldalon nehéz sorsú emberek állnak, a másikon pedig lelkes hobbikertészek, ám lehetséges, sőt, valószínű, hogy van átfedés a két halmaz között. Mindemellé, ha egy önkormányzatnak az a célja, hogy a város-, és utcaképet, valamint az ott élők felelősségérzetét, termelési kedvét fokozza, akkor a karcagi ötlet mindenképp megfontolandó. Miről is van szó pontosan a kunsági városban?

AKár díjnyertes is lehet egy ilyen kiskert

Karcag önkormányzata "Legszebb konyhakertek" címmel indított egy programot, melynek célja a helyiek ösztönzése a konyhakerti növénytermesztésre. A programhoz való csatlakozás önkéntes, a nevezéshez mindössze annyi szükséges, hogy a versenybe szálló saját, vagy a számára használatra átengedett földdel rendelkezzen, és azon konyhakerti zöldségeket, terményeket neveljen, és ami roppant szimpatikus, hogy a két, méret alapú kerti kategória mellett balkonkertészkedők is beszállhatnak a versengésbe. Akad pár további feltétel is, legalább ötféle terménynek kell nőnie a kertben, ügyelni kell a veteményes esztétikájára is, a bírálatnál szempont lesz a kialakítás ötletessége is, valamint természetesen a végén a megtermelt zöldségek minősége is számít majd. A jelentezéshez a helyi lakosoknak mindössze egy űrlapot kell kitölteniük, a zsűri pedig a nyár végi eredményhirdetés előtt kétszer, előre egyeztetett időpontokban fogja szemrevételezni a kertet, balkont, terményeket. A legjobbakat díjazza a verseny kiírója, és különböző szempontok alapján különdíjak is gazdára találnak majd.

Balkonveteményesek is nevezhetőek

Felmerülhet olvasóimban a kérdés, hogy miért tartom fontosnak egy alföldi városka zártkörű konyhakert-vetélkedőjének ismertetését. Úgy látom, hogy a karcagi kertverseny egy olyan megszívlelendő kezdeményezés, mely szelíd, játékos eszközökkel veszi rá a jelenlegi és leendő hobbikertészeket a háztáji termelésre, és mikrokörnyezetük ápolására, ilyen módon szembeállítható a szankcióként elrendelt kertrendbetételekkel. Természetesen egy ilyen háziverseny nem old meg országos, sőt talán helyi problémákat sem, az önkéntes jelleg, és a díjazással járó jutalom és dicsőség  azonban sokkal jobb ösztönzőerők, mint a másik módszer, arról nem is beszélve, hogy a kezdő indulók akár a későbbiekben is a háztáji termelés mellett dönthetnek. Ajánlom tehát a karcagi példát más települések vezetőinek is, a verseny kiírása és lebonyolítása alig járhat költségekkel, a várható haszon viszont jelentős.

A kreatív megoldások, egyedi ötletek pluszpontokat jelenthetnek

A karcagi kertverseny hivatalos kiírása ITT található.

Képek: innen, innen, innen, és innen. 

Aktuális hír, hogy a Keszthelyi-hegységben pusztulásnak indult a feketefenyő állomány, ami szomorú fejlemény, ugyanis a Pinus nigra annak ellenére, hogy tájidegen, betelepített faj, közel másfél évszázada meghatározó növénye a tájegységnek. Sajnos a megbetegedő fák nem menthetőek meg, ezért az erdészeti hatóság kénytelen szanálni azokat. De vajon mi áll a háttérben, és mik lehetnek a következmények?

Jól látható fenyőpusztulás a Keszthelyi-hegységben (fotó: Keszthelyi Erdészet)

A feketefenyő - hangozzék bármilyen furcsán - a répafenyők nemzetségébe tartozó faj, a fenyőfélékhez hasonlóan örökzöld növény, különlegessége tűlevélzetének sötét színe, erről kapta nevét is. A többi fenyővel ellentétben egyenesen kedveli a meszes talajt, ezért előfordulási helyei közt szerepelnek a közép- és dél-európai mészkőhegységek, a Balkán nyugati részén is megtalálható nagyobb, összefüggő területeken, de a mai Magyarország területén nem őshonos. Utóbbi tény ellenére a hazai viszonyokkal jól kijön, ezért lehetett sikeres a betelepítése az 1800-as évek második felében. A honosítás a Festetics család nevéhez fűződik, ők telepítették az első példányokat, így a Keszthely környéki vidéken már jó ideje élnek feketefenyők, de a Mecsekben, Vértesben, Budapest környékén, tulajdonképpen a Dunántúl teljes területén elterjedt faj. Az Alföldön is találni belőlük, ide azért kerültek betelepítésre, mert a feketefenyő eredményesen köti meg a meszes, homkos talajt, a Keszthelyi hegységben pedig a kopár, dolomitos sziklákat népesíti be. Nem lehet elmenni azonban azon tény mellett, hogy a feketefenyő - sokszor túlságosan sűrű (kb. tízezer tő/hektár) - betelepítése kiszorította a helyi növényzetet, tulajdonképpen invazív fajról van szó, mely rossz hatással van az adott terület ökológiai egyensúlyára.

Tájidegen, invazív, de szép faj

A mostani tömeges pusztulás nem új jelenség, eddig háromszor következett be hasonló esemény, a múlt század közepén a Mecsekben, egy bő évtizeddel később a Dunántúli-középhegységben, majd a '90-es évek fordulóján pár év alatt az egész ország területén jelentős feketefenyő pusztulás volt megfigyelhető. A legutolsó, mostanra tetőző fakihalás jó fél éve indult el, az aszályos nyári időszak megviselte a fákat, majd ahogy régebben is, a forró, száraz hónapok után elkezdődött a levelek vörösödése, száradása, és az érintett fák többsége hamar elhalt. A történtekben ugyanakkor nem csupán az aszály a ludas, hanem két kórokozó is felelőssé tehető, melyek ráadásul - a fák szerencsétlenségére - együtt sokkal nagyobb kárt okoznak, mint külön-külön. Az első bűnös kórokozó a Sphaeropsis sapinea syn. Diplodia pinea, mely a fiatal hajtásokat, tűleveleket pusztítja. A fertőzés a nyár első felében jelentkezik, a fiatal levelek növekedésének megállásával, majd elszíneződésével, elhalásával. Nyár végére a vörösödés az egész lombkoronára kiterjedhet, így pár hónap alatt a fának vége. A másik felelős egy gomba (Mycosphaerella pini), mely az idősebb, kifejlett tűleveleket támadja, ha szétterjed a növényen, akkor rossz esetben csak az új hajtások maradnak meg. A két kórokozó együttes fellépésével pedig mind az új, mind a régi levelek áldozatul esnek, sok esetben pedig egy harmadik gomba, a Cenangium ferruginosum megjelenését is tapasztalták, ami szintén gyorsan terjed, így a fa sorsa megpecsételődik. Ez történt most is.

A Sphaeropsis sapinea nyomai

Vörösödő tűlevelek

A Keszthelyi-hegységben a jövő évig bezárólag a feketefenyő populáció körülbelül 70%-a kivágásra kerül majd, ennek nem csak esztétikai okai vannak, a száraz növények a forró nyáron fokozott tűzveszélyt jelentenek. A hatóságok közlése szerint 2014 végéig több ütemben több mint 15 ezer köbméternyi fenyőt vágnak ki (a munka dandárját a tervek szerint a turistaszonon kívülre időzítik), ezzel a Keszthely és Balatonederics közötti erdősáv arculata jelentősen megváltozik. A dolog természetesen szomorú, főleg a vidékhez kötődő helyieknek és a környéket kedvelő turistáknak, azonban a kényszerű erdőirtásnak pozitív hozadékai is lesznek. A feketefenyők kivonulásával újra benépesülhet a terület olyan őshonos lombhullató fajokkal, mint a virágos kőris, (mannakőris, Fraxinus ornus), a molyhos tölgy (Quercus pubescens), de visszatérhet a cserszömörce is. Az érintett terület flórája várhatóan változatosabb lesz, és ezzel együtt a rovarvilág is színesebbé válik majd. 

A hatalmas feketefenyőből aprócska bonsai is nevelhető

Jóllehet a feketefenyő erdőként való telepítése inváziós jellegénél fogva nem a legjobb ötlet, tágas kertekbe való ültetése nem ellenjavalt, tetszetős külalakja, méltóságteljes mérete és megjelenése miatt a tágas birtokok elegáns dísze lehet. Csemetéit a nagyobb kertészetekben rendszeresen lehet vásárolni.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Növekvő élelmiszerárak, fonnyadt termények a boltok polcain, vegyszerrel kezelt zöldségek? Mindez nem érinthet minket, ha belevágunk a háztáji termelésbe! A múlt héten indult veteményes sorozatom mai epizódjában egy újabb zöldségféle termesztésének fortélyaiba avatom be önöket. Eheti növényünk a kelbimbó.

A kelbimbó több okból megfontolandó, mint lehetséges házitermény. Élettani hatásai kedvezőek (karotin, B-vitaminok, C-vitamin), magas szárazanyagtartalma révén sikeresen tárolható, és ugyanezen tulajdonsága miatt igen jól tűri a fagyot, akár a -15 Celsiusos téli hideget is átvészeli. Ráadásul roppant dekoratív zöldség, amit ősszel elszíneződő levelei csak fokoznak. Mindemellett a kelbimbó nem túl gyakori vendég a konyhákban, mondhatni nem épp slágerzöldség, már csak ezért is megéri kísérletezni vele, hiszen új ízeket csempészhetünk vele a sokszor unalmas zöldségmenübe.

Palántázás...

...majd kiültetés

A kelbimbó (Brassica oleracea var. gemmifera) palántáinak neveléséhez március közepétől láthatunk neki, de ekkor még fólia alatt, vagy beltérben, akár a konyhaablakban kell előnevelni a növénykéket. A növény a laza, tápanyagdús talajt kedveli, előneveléskor a bárhol kapható általános termőföld tökéletesen megfelel számára. A magokat egy ujjpercnyi mélyen dugjuk a földbe, majd helyezzük napos helyre. Palántázóedényként használhatunk kiürült tejfölöspoharat, kisebb virágcserepet, de akár toalettpapír-gurigát is, utóbbiből később nagyon egyszerű lesz kiszedni a növényt földjével együtt, ami az ültetésnél nem utolsó szempont. A kibújó hajtásokat időnkénti öntözés mellett 4-5 hétig kell fólia alatt, vagy lakáson belül nevelni, ezután jöhet a kiültetés. A fiatal növények már megbirkóznak a késő tavaszi enyhe fagyokkal, de ha még zord az idő április derekán, akkor várjunk egy keveset a szabadföldi ültetéssel. Meg kell említeni, hogy közvetlen a kertbe is szórhatjuk a magokat, erre azonban csak később, április-május környékén kerülhet sor, másfelől a kinti magvetés során sok vetőmag fog kárba menni, ami nem kimondottan gazdaságos, főleg, hogy az egész procedúra egyik kiindulópontja a spórolás, a költséghatékonyság.

Nagy növény lesz belőle

Mikor a körülmények adottak a kiültetéshez, fényigényes palántáinknak keressünk a kertben napos helyet, ám az sem baj, ha néha árnyék vetül rájuk, csak kimondottan sötét helyre ne telepítsük őket. Kerti talajból a kelbimbó kedvence az enyhén meszes, tápanyagokban dús föld, melyet ültetés előtt egy kis komposzttal is gazdagíthatunk. Mielőtt azonban kétségbe esnénk, hogy miként mérjünk mésztartalmat, vagy nitrogénmennyiséget az ültetőközegben, megnyugtatnám a kertészkedőket, hogy a kelbimbó alapvetően nem egy kényes növény, az átlagos kerti talajban is jól fogja érezni magát. Annak ellenére, hogy az időszakos szárazsággal megbirkózik, jót tesz bimbóinknak, ha időnként öntözzük őket, az ültetésnél így az is szempont lehet, hogy ezt a művelet könnyen, gyorsan el tudjuk végezni (például legyen körbejárható a veteményes, vagy hagyjunk egy járható utat középtájon).

Itt fejlődnek a bimbók

A fejlődő növények idővel terebélyessé válnak, ezért még az ültetés során számoljunk azzal, hogy mindegyiknek jusson elég fény. Ezért a palántákat egymástól 30-40 centiméterre telepítsük, a sortávolság pedig ennek másfél-kétszerese legyen. Sajnos a munkálatok itt még nem fejeződnek be, a kelbimbó ugyanis több kártevő célpontja. Megtámadhatja növényeinket földibolha, káposztahernyó, levéltetvek, a nyár elmúltával pedig meztelencsigák is megjelenhetnek. A kártevők ellen gazdaboltokban kapható permetezőszerekkel, a támadók kézi szedegetésével, és folyamatos őrjáratozással védekezhetünk, de a realitás inkább az, hogy főként a csigával gyűlhet meg a bajunk, tehát nem kell folyamatos harcra készülni. A kelbimbó veteményes időnként gazolásra szorul, amit óvatosan végezzünk, lehetőség szerint kézzel, mert a nagy levelek törékenyek, és a szerszámmal a szárban, gyökérzetben is kárt tehetünk. A gyomok eltüntetése közben nem árt egy kis talajlazítás sem, ez a gyakorlatban egy óvatos kapálást jelent.

Társíthatjuk egyéb zöldségfélékkel

A termés betakarításának ideje nyár végén, ősz elején érkezik el, mikor a bimbók legalább három centiméter átmérőjűek. Apró fortély, hogy ha a termést fenthagyjuk az első őszi fagyokig, akkor édesebb, ízletesebb lesz. További praktika, hogy a helyigényes kelbimbót akár az uborka, vagy a bab közé is telepíthetjük, így teret nyerünk a kertben, sőt, ha az esztétikum is számít, akkor a magasra cseperedő, mutatós kelbimbót egyfajta térelválasztóként, díszként is elhelyezhetjük a háztáji kiskertben.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.