Megyeri Szabolcs kertész blogja

Jeles világnapokkal dugig van a naptár, még a tojásnak és a hóembernek is van saját napja, így a sok megemlékezés között kicsit elsikkadhatnak a jelentősebbek, mint például a Föld Napja, mely idén sajnos hétfőre esik, ám gondolva a hétfőn dolgozó többségre, a hétvégén is számtalan program közül válogathatunk.

A Föld Napja nem újkeletű kezdeményezés, eredete több évtizedes, Daniel Hayes amerikai egyetemista 1970. április 22.-én indította el mozgalmát, célja az volt, hogy ilyen módon hívja fel a figyelmet bolygónk, a Föld védelmére. A mozgalom azóta is virágzik, és igazi nemzetközi rendezvénysorozattá nőtte ki magát. Habár azt gondolhatnánk, hogy a Föld védelménél nincs fontosabb közérdek, a Föld Napjával kapcsolatos rendezvények Budapesten nem mindig kiemelkedőek, legalábbis tavaly kissé csalódást keltő volt a kínálat, aki kimaradt belőle, ITT olvashatja a múlt évi alkalomról szóló, kissé keserű beszámolómat. Idén talán kicsit nagyobb lesz a felhajtás, bár megvallom, ha nem pillantok a naptáramra, bizony el is felejthettem volna, hogy mit tartogat április huszonkettedike, ugyanis sem a nagyobb rádiók, sem az országos televíziók híradásaiban nem hallottam semmilyen figyelemfelhívást (igaz, napjaimat nem a televízió előtt töltöm, így aki tud, cáfoljon meg). Szerencsére a Föld Napja Alapítvány kifejezetten informatív honlapja bőségesen tartalmaz programokat, látogatható eseményeket, ezekből szemezgettem párat, persze minden érdeklődőnek ajánlom, hogy az Alapítvány honlapjára kattintva győződjenek meg a teljes kínálatról.

A Föld Napja Alapítvány eseménytablója

Budapesten a Fővárosi Állat-, és Növénykertben szombattól keddig várják a családokat, hogy a Föld Napjához kapcsolódó bemutatókkal, előadásokkal, programokkal töltsék a naposnak ígérkező időszakot. A Millenáris Parkban  aktuális társadalmi, környezeti és gazdasági kérdéseket feszeget a Független Színház Földevők című performansza, melyet hétfőn láthatnak az érdeklődők, és szintén ígéretesnek hangzik Pál-völgyi-barlang kőfejtőjében megrendezésre kerülő hétvégi családi öko-programsorozat, állatbemutatókkal, vetélkedőkkel, koncertekkel tarkítva. A kétkerekűek híveinek a hagyományosan a Föld Napjához igazított - és a hírek szerint most tényleg az utolsó - Critical Mass kerékpáros felvonulás lehet csábító, mely ezúttal igazán nagy durranásnak ígérkezik, várhatóan rekordszámú felvonulóval, de vidéken, többek közt Kaposváron, Pécsett és Debrecenben is lesz bringás demonstráció.

Országszerte sok helyen lesz bringaemelés

A Föld Napját illetően talán jelentősebb fejlemény, hogy új tájvédelmi körzet létesül április huszadikán, a Körös-ér mentén és a Dorozsma-Majsai-homokhát déli részén. A Római part is benépesül holnap természetkedvelőkkel, itt gyalogos és kerékpártúrák lesznek, és egy izgalmasnak hangzó barangolással egybekötött vetélkedő is megrendezésre kerül. A hagyományos szemétszedési akció is megvalósul idén, sajnos aki most kapna kedvet hozzá, már elkésett a jelentkezéssel, azonban mindenképp említést érdemel ez a valóban hasznos és tevékeny program. 

Érdekes színfolt a Föld Napjához kapcsolt húsmentes hétfő, mellyel a szervezők az állattartás okozta növekedő ökológiai lábnyomunkra szeretnék felhívni a figyelmet, egyben felszólalni a kevesebb húsfogyasztás, és az ezzel járó kevesebb szén-dioxid kibocsátás mellett. A húsmentes hétfőhöz számtalan étterem csatlakozott, de akinek szimpatikus a kezdeményezés, huszonkettedikén a húsról lemondva máris tehet egy apró lépést a kitűzött célok felé - a szervezők szerint.

Szegediek a Füvészkertben ismerkedhetnek a növényvilággal, és a szelektív hulladékgyűjtés tudnivalóival, Orfűn az Ökoparkban méhészeti bemutató várja a méhecskék barátait, Békéscsabán tavaszi virágosztás és biopiac lesz a Széchenyi ligetben a Látogatóközpont előtti téren és a pavilonban. Különösen érdekesnek tűnik a jakabszállási Magyarkert programja, mely egy szülinapi buli a Földnek. Természetesen a felsorolt programok csak kis részét képezik a kínálatnak, IDE kattintva lehet mazsolázni a vidéki ajánlatok között, megéri körbenézni, mert az ország minden szegletében történni fog valami szombattól hétfőig.

Tavalyi szemétszedési akció Környén

A fővárosban maradók számára az új helyre költözött Gödör klub közösségi plántázási akciója lehet érdekes, a Kopaszi gátnál a papírmentességre épülő programok várhatóak, a Margitszigeten pedig tavaszi pikniket ülhetnek a friss levegőre vágyók. Aki pedig csupán egy sétával, viráglessel, kirándulással ünnepelné a jeles alkalmat, ne habozzon túrabakancsot kötni, a hétvégi időjárás igazán kellemesnek ígérkezik, így legalább fél napot töltsön mindenki a szabadban!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A tavaszi kerttervezéskor általában kitaláljuk a veteményes helyét, meghatározzuk, hogy hol lesz gyep, hova kerül a virágágyás, hova ültetünk facsemetét. Ha jól tervezünk, akkor használható, élhető, könnyen fenntartható terület lesz a jutalmunk, ám jó, ha kicsit előretekintünk a jövőbe, és számolunk azzal is a kialakítás fázisában, hogy ahogyan melegszik az idő, a kert nem csupán hobbiterület lesz, hanem pihenőövezetté is válik. Ezért érdemes idejekorán végiggondolni, hogy szeretnénk-e majd valami extrát is a birtokra.

Extra alatt nem szoborparkot, vagy a Trevi kút kicsinyített mását értem, hanem olyan praktikus dolgokat, melyek az egyre melegedő időszakban pihenésünket, kikapcsolódásunkat szolgálják majd, ugyanis a kertnek ez is fontos  sőt, néhol az egyetlen funkciója. Milyen tárgyakról lehet tehát szó, melyekkel érdemes számolni?

Homokozó

Ahol gyerek(ek) van(nak), ott a kert mindig kicsit játszótér is. A kisebbek a bölcsiben, oviban biztos találkoznak homokozóval, így előbb-utóbb előállnak majd azzal a kívánsággal, hogy otthonra is kéne ilyen. Ez kiváltképp a nyári szünetben lesz fontos, mikor az intézmények zárva tartanak, és az otthoni birtok felértékelődik a játéklehetőségek szempontjából. Az otthoni homokozó nem egy nagy dolog, sem elkészítésben, sem anyagi ráfordításban. Ha homokozót tervezünk, biztos, hogy a füves terület egy részét fel kell áldozni, és nem csupán azt, amit az építmény elfoglal, hanem még körben jó fél métert, a kiszóródó homok, illetve a körbejárás miatt. Ha van elegendő szabad felület, akkor első lépésben a keretet kell megépíteni, ami ne legyen túl vékony, egyrészt a teherbírás miatt, másrészt, hogy a kicsik, vagy a felügyelő felnőttek le tudjanak ülni a szélére. Érdemes a homokozót olyan helyre telepíteni, ahol a legmelegebb déli, kora délutáni órákban árnyékot kap, de nem túl árnyékos ezeken az időszakokon kívül. Feltétlen szerezzünk be egy erősebb ponyvát is a takaráshoz, jól jön a szél ellen, és azt is megakadályozza, hogy a játszófelület a környék népszerű macskavécéje legyen. Homokot lehetőleg ne a közeli tó, folyó partjáról kölcsönözzünk, mert ezek szennyezettek lehetnek. A sárga homok megfoghatja a gyerekek ruháit, viszont jobban formázható, a szürke homok nem fog, ellenben nehezebben alakítható, enyhe nedvesítés hatására válik játékra alkalmassá. Mosott homokot Tüzépeken, építőanyag-kereskedésekben vásárolhatunk, köbméterenként nagyjából 2500 Ft-os áron.

Alternatíva: homokozó mellett, vagy helyett előregyártott mini-játszóteret is vásárolhatunk, ezek némelyike mobil, tehát a szezon végén szétszerelhető, fedett helyen tárolható. Tapasztalataim szerint a kicsiket azonban a rövid csúszdák, egyszerű mászókák kevésbé kötik le, mint a homokban tapicskolás.

A folytatásért kattintsanak!

A hirtelen a nyakunkba szakadt jó idő nem csupán a kerti szezon indulását jelenti, hanem például a bringás idény nyitányát is, én is elővettem a napokban téli rejtekhelyéről hűséges kétkerekűmet, és elvittem egy szervízbe egy tavaszi kisgenerálra. A műhely, amit ilyenkor felkeresek, Óbudán található, a renoválásra leadás után pedig gyalog indultam visszafele, így esett útba az Árpád hív tövében található rendkívül dekoratív Fő tér. Hogy mások is - akik hozzám hasonlóan ritkán járnak errefelé - láthassák ezt a kicsi, ám tipp-topp teret, készítettem pár képet, ráadásul a térről nyíló Harrer Pál utcában egy különösen ízlésesen kialakított virágos hátsó kertet is találtam. És hogy mi a tanulság? Semmi falrengető, csupán annyi, hogy a rendezett közterek és utcafrontok rendkívül nagy mértékben javítják a járókelők (és persze az ott élők) komfortérzetét, a környék megítélését. A már cseperedésben lévő, és még fiatal fák egyelőre kopárak a téren, de hamarosan lombot növesztenek, a dézsákba, kőedényekbe kihelyezett virágok azonban már most díszlenek. A Fő tér növényezete a kevesebb néha több elvet követi, nem túlzsúfolt, de minden szegletben akad valami zöld, vagy színes. Jó lenne, ha hasonló látkép fogadhatná a budapesti lakosokat mindenfelé, amíg ez meg nem valósul, addig gyönyörködjünk a Fő téri látványban.

Nem szokásom programajánlókkal jelentkezni, kivételt képeznek az olyan események, melyek valamilyen szempontból fontosak, vagy épp értékesek. Jelen esetben mindkét jelző helytálló, ugyanis egykori középiskolámban, a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskolában kerül megrendezésre egy háromnapos minifesztivál, a Tavaszi Virágnapok. 

Az évente esedékes rendezvény idén is egész hétvégés programsorozatot kínál, melynek első napja, azaz a mai, főképpen a diákoknak szól, akik előadásokat hallgathatnak meg, előadóként lépnek fel, és extraként még 3Ds bemutató is lesz. A hétvége már a szélesebb közönség számára is tartogat izgalmakat, többek közt lesz balkonláda beültetés, facsemete ültetés, kaktuszház, magasított ágyások bemutatása, a bátrabbak pedig kvízjátékokba nevezhetnek, akár például a növényfelismerő versenybe is. A kisebbeknek a szamárfogat lehet érdekes, de lesz arcfestés is, és kültéri koncertek is vannak a programban.

A különleges kertek rajongóinak az intézmény büszkesége, a lélegzetelállítóan szép japánkert lehet vonzó, melyet szakértő vezetéssel lehet bejárni, akár csak a gyönyörködés, vagy épp az otthon is megvalósítható ötletek beszerzése okán. Az iskola japánkertje valóban lenyűgöző, aki nem hiszi, az alábbi képek mellett, a lenti videón is meggyőződhet erről.

A programkínálat nem merül ki a növényekkel kapcsolatos dolgokban, lesz ásványbörze-, és vásár, környezetvédelmi bemutató, virágkötészeti kiállítás és vásár, esti fáklyás koncert, valamint a tantestület még egy palotást is eltáncol majd. A szervezők mindenkit szeretettel várnak, a meteorológusok szerint igazi tavaszi hétvégénk lesz, így aki az első idei napos hétvégét a szabadban töltené, látogasson ki Zuglóba, a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskolába!

Helyszín: Budapest Mogyoródi út 56-60, térkép

Az iskola honlapja: ITT

A rendezvény jelképes, 200 forintos belépődíj ellenében látogatható

Részletes programajánló: ITT

A helyszínen készült képekért köszönet illeti Antics Katalin növényorvost!

Közös lónak túros a háta - tartja a mondás, és ez bizony a legtöbb esetben igaz. Az egyik legnagyobb közös ló, már ha társadalmi szinten nézzük, az utca, a kerület, sőt maga a város, vagyis azok a közterületek, melyeket mindannyian használunk, de szigorúan véve egyikünk sem a tulajdonosa. Persze papíron van gazdája ezeknek a területeknek, mégpedig az illetékes önkormányzatok, a közterületek fenntartásáért, gondozásáért felelős szervek. Az igazi gazda azonban azon emberek közössége, akik az érintett részeket használják, járnak az utcán, időznek a parkban, vagy esetleg ott laknak az utcai kapu mögött. Aki szétnéz Budapesten (vagy más városokban), láthatja, hogy hiába sok tulajdonos, ezek a területek bizony sokszor hervasztóan rossz állapotban vannak, és ez nem csupán az épített elemek leromlott állapotát, hanem a növények hiányát is jelenti. Az illetékes hatóságok mellett ezért bárki, vagy éppen mindenki tehetne egy kicsit azért, hogy közvetlen környezetünk szebb, élhetőbb, zöldebb legyen. Azt hiszem ez alapgondolat vezérli a gerillakertészeket is.

Német gerillakertészek

A gerillakertészkedéssel már többször foglalkoztam írásaimban, bevallottan nem mindig pozitívan szólva róla, de elismerve az önkényes városszépítők jószándékát és törekvéseit. A gerillakertész alapvetően szépít, virágot ültet, területet rendez, teszi mindezt közterületen, mi lehet hát akkor az ellenérzés vele szemben? A jelenség megítélése meglehetősen összetett, és az egyes aktivisták vagy csoportok tevékenysége között is nagy különbségek vannak. Kezdjük a szerintem legrosszab végén a dolgot, a kátyús kertészeknél. 

Finoman szólva rossz elgondolás

Tipikus magyar jelenség, hogy közútjaink rossz állapotban vannak, gödrökkel, kátyúkkal, néha horrorisztikus hibákkal tarkítva, ez vezetett egyeseket arra, hogy ezekre a hiányosságokra a kátyúkba ültetett virágokkal hívják fel a figyelmet. Nos ez szerintem több okból rémesen rossz gondolat, kezdve attól, hogy ezzel a kiültetett virágot rövid úton pusztulásra ítélik, egészen odáig, hogy a lyukakba telepített növények akár balesetveszélyesek is lehetnek, ha például valaki éjjel autózva egyszercsak egy, az út közepén lévő tárgyat észlel, és hirtelen kormánymozdulatot tesz a kikerülésére. Kissé cinikusan pedig azt is hozzátehetném, hogy a kátyúból nem a virág, hanem az aszfalt hiányzik, tehát az egésznek semmi érteme. A kátyúvirág tehát véleményem szerint  - kimondom egyenesen - ostoba ötlet, az úthibákra máshogy, józanabbul is fel lehet hívni a figyelmet.

Itt nem autóúton "csak" a járdán van rossz helyen

Sokkal szelídebb, és egyes részleteiben kertészeti szempontból is támogatható elgondolás a városi csúf, szürke, elhanyagolt területek önkéntes (önkényes) megszépítése növények ültetésével. Ezekben az esetekben az aktivisták jellemzően éjjel vonulnak terepre, és végzik el az ültetést, így másnapra a járókelők virágot, növényt találnak ott, ahol tegnap csupasz földdarab, gondozatlan gyep volt. Azonban ezzel az elgondolással is akadnak problémák. Nem minden gerillakertész van tisztában azzal, hogy az általa elültetett növény igényei egybevágnak-e a kiszemelt terület adottságaival. Sok fajta nem bírja például a forgalmas utak menti állapotokat (füst, szmog, szálló por), nem biztos, hogy a növény fényigénye egybevág az adott terület naposságával (vagy árnyékosságával), máskor pedig maga a terület rossz választás, ha például a friss ültetést másnap ledózerolják a parkoló autók. Amennyiben minden körülményt figyelembe vett a gerillakertész, akkor is kérdés, hogy lesz-e energiája, hajlandósága a későbbiekben is visszatérni, és gondozni a növényt. Az ugye mindenki számára nyilvánvaló, hogy gondozásmentes virág nincs, öntözés, gyommentesítés, ápolás minden fajtának szükséges. Amennyiben az akció az ültetéskor véget is ért, a növény sorsa jó eséllyel megpecsételődött, és ez nem vállalható alternatíva. Erre akár azt is válaszolhatjuk, hogy az egész cselekvéssornak nem is a növénygondozás, hanem az illetékesek figyelmének felhívása a lényeg, de ekkor az élő növényt, virágot egyszerű, feláldozható demonstrációs eszközzé degradáljuk, amivel én semmiképp nem tudok egyetérteni. Hozzáteszem, hogy soraimat nem dühös, vagy fennhéjázó kirohanásnak szánom, az alapcéllal teljesen egyetértek, de kertészként mégsem tudom támogatni a folyamatot, ha az nem jár alapos előkészülettel, szakmai megalapozottsággal és utólagos gondozással. Ha pedig mindez teljesül is, még marad egy gond. A gerillakertészkedés, annak minden jóindulata ellenére az esetek túlnyomó többségében illegális akció, a hatóságok akár eljárást is indíthatnak miatta, például rongálásért (hangozzák ez bármilyen furcsán).

Gerilla ültetés

Itt sem a legjobb helyre kerültek a virágok

A hely jó, az eredmény szép

Aki idáig jutott az olvasásban, és nem ért egyet mindennel, nyilván azt kérdi, hogy akkor mit lehet tenni civilként az utcák, terek megszépítéséért, vehemensebbek akár azt is mondhatják, ha ilyen okos vagy, csináld jobban. Nos, mindkét felvetésre van válaszom, mégpedig ugyanaz. Az én javaslatom a közösségi kertészet. A dolgot két részre bonthatjuk. Az első a közösségi kert, melynek alapvető célja ugyan nem pontosan az utcák megszépítése, de tartalmazza azt is. A community garden régi ötlet, lényege, hogy egy csapat vállalkozó kedvű ember kiszemel egy foghíjtelket, városi parlagot, majd engedélyt szereznek annak művelésére. Ha ez megvan, előkészítik az általában romos, gazos, szemetes területet, megtisztítják, felássák, felparcellázzák, majd virágot, zöldséget termelnek rajta, közös erővel, egymást segítve. Az ilyen programok építik a közösséget, lehetőséget adnak háztáji gazdálkodásra (spórolásra), és konstruktív szabadidős elfoglaltságra. Nem vagyok naív, világos, hogy egy (bel)városi üres telek, legyen az bármilyen rossz állapotú, nagy értéket képvisel, és tulajdonosai nem fogják egykönnyen pár hóbortos hobbikertésznek átadni ingyenes használatba, ugyanakkor a modell külföldön számtalan helyen működik, sőt Budapesten is van már több nyitott kert, például ITT és ITT.

Közösségi kert Brooklynban...

...és Budapesten, a nyolcadik kerületben (a Grundkert)

A második, talán még működőképesebb elképzelés a közösségi kertészkedés azon formája, mikor az egy adott területen élők közvetlen környezetük megszépítése érdekében fognak össze. Például egy utcában  2-3-4 társasház összeáll, pályáznak és/vagy egy kisebb-nagyobb összeget összedobnak, és szakértő bevonásával ültetnek az utcafrontra, a házak előkertjébe, az épületek közti térre. A nagy különbség, hogy míg az ember a lakóhelyétől távolabbi köztéri ültetést legfeljebb érdekesnek tartja, de nem vállal érte felelősséget, addig a lakásától pár méternyire kialakított környezetet a magáénak érzi, szívesebben gondozza, vigyázza. Ha pedig tevőlegesen is részt vett a kialakításában, esetleg még némi pénzt is áldozott rá, akkor bizonyosan kötődni fog hozzá. Az ilyen ültetés alkalmával célzottan a terület adottságainak megfelelő növények kerülnek a földbe, így a gondozással, a tartóssággal sem lehet nagy probléma. Országszerte léteznek, működnek ilyen mozgalmak, vannak pályázati lehetőségek, de azok híján is lehet lobbizni, támogatókat keresni a beindításhoz ha pedig minden kötél szakad "csináld magad" jelleggel, szerényebb formában is elkezdhető a szépítés. Én magam Zuglóban veszek részt egy ilyen programban, ezt nem dicsekvésként írom, hanem azért, hogy konkrét, működő példával igazoljam a dolog életképességét.

Megszépült utcafronti ágyás Zuglóban

Ez még csak szépülőben (azóta persze elkészült)

Összességében minden, a közterületek állapotát, a komfortérzetet pozitívan befolyásoló akció tiszteletreméltó és elismerhető, azonban fontosnak tartom, hogy a jószándékú cselekvés tartós eredménnyel, legálisan, átgondoltan, és a növényeket illetően is megnyugtatóan történjen. Ha így nézzük, a gerillakertészet szükségszerűen csak részsikerrel zárulhat, a közösségi összefogáson, folyamatos felügyeleten és a helyben lakók bevonásán alapuló mozgalmak ellenben sokkal életképesebbek.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Fonnyadt, lehangoló külsejű, vagy drága zöldségek a boltok polcain? Nem számít, ha kedvenceinket magunknak termeljük meg! Szerdai veteményes sorozatom mai alanya egy, a spenót helyett kínálható értékes levélzöldség.

A címet magyarázva majdnem, de mégsem. A mángold - merthogy róla van szó - akár a spenótot elvi okokból elutasító gyermekek számára is "beadható", hisz nem spenót, de legalább olyan hasznos, sőt, aki kóstolta, finomabbnak is ítéli általában Popeye kedvencénél. A mángold nálunk viszonylag ismeretlen, már csak ezért is megéri, egyfajta ritka egzotikumként betelepíteni a veteményesünkbe, ráadásul egy könnyen nevelhető zöldségféléről van szó. Ne is habozzunk, vágjunk bele a mángold nevelési rejtelmeibe.

Vöröses mángold-levélnyelek közelről

A mángold (Beta vulgaris convar) vetése április közepe felé válik időszerűvé, előbb nem érdemes próbálkozni, a magok ugyanis könnyen megfáznak, amilyen idő pedig mostanában volt, biztos kárt tett volna az állományban. Palántázással ugyan már korábban is lehetett volna foglalkozni, de egyrészt ezzel már elkéstünk, másrészt a szabadföldi vetésből származó kifejlett növény szebb, nagyobb, így pont jókor vagyunk, ha mángoldon gondolkodunk. A kintre vetett magok csírázása 10 Celsius közelében indul meg, így figyeljük a hőmérőt, és ha ez a hőfok általánosulni látszik, lépjünk akcióba. A talajt tekintve a mángold nem válogatós, de inkább a mélyen rétegzett, meszes típusú közeget kedveli, és a savanyú talajokon nem érzi jól magát, de általánosságban ahol más zöldség is szépen nő(tt), ott a mángolddal sem lesz probléma. Lazább, homokos talajokon kicsit több nedvességet fog igényelni, ezzel kalkuláljunk. Előkészületként egy alapos ásás szükségeltetik, frissen trágyázott föld nem szükséges a számára, ellenben ha olyan helyre telepítjük, melyet előző évben trágyáztunk, akkor biztosabb a siker. Fényigénye a közepesnél kicsit magasabb, ezért árnyékos helyre ne vessünk, mert satnya leveleket fog hozni. 

Fiatal növények, az egyeléskor ezek már átültethetőek

A mángold magjait egy ujjpercnyi mélyre helyezzük (akinek kicsi a keze, két ujjperccel számoljon, vagyis körülbelül 3 centiméterrel), a sortávolság két arasznyi (40 cm) legyen. A cseperedő növényeket egyelnünk kell majd, úgy, hogy 40 centire legyenek egymástól a sorban, ültetéskor azonban felesleges méricskélni a tőtávolságot, mert a mag, ami egynek látszik, valójában 2-3, így a ritkítást nem ússzuk meg. Ellenben a már két-három levéllel rendelkező, kiszedésre ítélt palántákat át is ültethetjük ha ennek eljött az ideje, így akár az eredeti terület dupláján ís díszeleghet mángold. Jó ha ezzel már a magvetéskor számolunk, így első lépésben csak a mángoldra szánt terület felét, kétharmadát kell bevetni. Ha nincs hely, a felesleget ajándékozzuk a szomszédnak!

Növekedésben

A nagy leveleket növesztő mángold szomjas termény, öntözni gyakran kell, a nedvességet pedig mulcsolással marasztalhatjuk földjében. A sorközöket ezért érdemes lefedni szalmával, vagy a fűvágásból származó nyesedékkel, de ha ehhez még egy kis komposztot is keverünk, akkor biztosan szebb, egészségesebb leveleket kapunk. A cseperedő növényt az öntözés mellett időnkénti kapálással, gyommentesítéssel ápoljuk, tulajdonképpen nagyjából ennyi dolgunk lesz vele. A mángold leggyakoribb kártevői a nyáron megjelenő, leveleit rágó hernyók, ellenük sajnos főleg vegyszeresen védekezhetünk. Támadhatnak még levéltetvek, amiket szappanos vízzel moshatunk le a levelekről, és lisztharmat is megjelenhet, bár utóbbi inkább a csapadékos, nyirkos őszökön jellemző.

Itt már szedhetőek a levelek

A mángold szedése az ültetést követően 90-100 nappal esedékes, vagyis nagyjából június első felében. A betakarítást a mángold esetében azonban nem a teljes felszedés jelenti, a legjobb, ha egy tőről egyszerre 2-3 levelet szedünk le, így a vetemény egészen nyár végéig elláthat minket friss főzeléknek valóval. Egy négyzetméternyi vetésből ilyen módon 4-5 kg zöldség nyerhető, ami egy fő egész nyári adagját jelentheti. A mángold a spenóthoz hasonlóan oxálsavat tartalmaz, így a belőle készült ételek fogyasztását nem ajánlatos túlzásba vinni, főleg vesekővel küzdőknek. Bár a mángold helyigényes növény, már egy-két tő elegendő pár adag főzelékhez, így napfényes balkonokon, egy nagyobb ültetőládában is bátran próbálkozhatunk vele. Nálunk általában a fehér nyelű változat kapható, ritkábban a vörös vagy a sárga változat, de aki különlegességre vágyik, külföldről vegyes színösszellítású fajtát is rendelhet, ami azért poén, mert a szár főzés után is megtartja a színét, így igazán tarka étel készíthető belőle.

A színes változatokból készülő fogásokat a gyerkek is szeretni fogják

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.