Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az a szerencse ért, hogy szinte egyszerre futott be két olvasói levél hozzám, vagyis technikaliag egy levél, ami két, egymástól nagyon távoli vidéket mutat be. Az első fotótriót levélíróm Budapesten készítette, méghozzá a VIII. kerületi palotanegyedben, a Magyar Rádió épületének közelében. A képek tanúsága szerint egy olyan belső kertről van szó, mely nemhogy növényekkel tarkított, hanem egyenesen egy zöld zuhatag, mely alól alig látszanak ki az épített elemek. A burjánzó, életteli udvar talán már kicsit túlságosan is dzsungelszerű, azonban mindenképpen érdekes kontrasztot alkot az átlagos, teljesen élettelen, betonos-téglás házbelsőkkel. Jó példa ez arra, hogy szinte bármely hasonló térből kialakítható természetes, élő zöld sziget, és ha nem is ilyen mennyiségben, de szerényebb formában érdemes a kopott bérházi udvarok zöldítése.

. 

A másik adag kép sokkal messzebről, mondhatni a világ túlfeléről érekezett, egész pontosan a Dominikai Köztársaságból, Santa Domingoból. A levél írója nem csupán egyszerű egy növénybarát helyi (egyébként Magyarországról elszármazott) lakó, hanem a város önkormányzatának parkfenntartó osztályán dolgozik, így a fotók mellé pár megjegyzést is csatolt, melyeket a képek alatt, szerkesztett formában olvashatnak. Az észrevételek  alapján a karibi országban sincs kolbászból a kerítés, ott is léteznek problémák a közterületek növényi kialakításával kapcsolatban, de nekünk itt a (még) hűvös tavaszban mindenképp üdítőek az egzotikus képek.

A Roystonea borinquena vagyis a királypálma őshonos növény a Dominikai Köztársaságban, sokfelé előfordul az utcákon

A Veitschia merrillii, a manilai pálma is gyakori arrafelé, de elsősorban azért, mert olcsó növény

A Swietenia mahagoni, vagyis a mahagónifa fiatal példányai sorfaként telepítve. Szintén őshonos fajta

A Ficus benjamina szintén olcsósága miatt lett hadrendbe állítva Santa Domingo utcáin, azonban a helyieknek sok bosszúságot okoz, gyökerei mindent tönkretesznek, és az arrafelé előforduló hurrikánoknak sem állnak ellen. Az azonban tagadhatatlan, hogy mutatós közterületi növény

Olvasómnak köszönöm a képeket!

A hagyományos villanykörtéknek hamarosan végleg befellegzik, felváltják őket az energiatakarékos fénycsövek és világítótestek, de ne temessük a jó öreg körtéket, hasznukat vehetjük még. Például ha csinos kis terráriumot, vagy aprócska vázát fabrikálunk belőlük, melyet aztán otthon, vagy éppen a munkahelyünkön kitehetünk az asztalra, hogy még a falak között is legyen egy csipet természet a közelünkben. 

Az ilyen dekoráció nem csupán szép lesz, hanem a saját munkánk eredménye, így értéke még nagyobbá válik, ráadásul egyedi darabot kapunk, tehát nem svéd nagyáruházból szerzett tucatholmival dekoráljuk lakásunkat. A külföldön már régóta működő "csinál magad" (DIY - do it yourself) mozgalmak lényege, hogy a vállalkozó kedvűeknek olyan hasznos, kreatív és érdekes ötleteket nyújtsanak, melyek alapján az adott használati vagy dísztárgyat sajátkezűleg készíthetik el. Ehhez csatlakozom most én is, és a villanykörte jópofa, növényekkel kapcsolatos felhasználási lehetőségeit mutatom be, a poszt alján pedig egy rövid mozgóképes anyagot is találnak, melyben a körte "kibelezésének" egyszerű útmutatója látható. A művelethez csak egy fogó és egy csavarhúzó, meg némi kézügyesség szükséges, használt égő pedig minden háztartásban van, így bátran lehet próbálkozni!

Egyszerű mohás sziklakertet is kialakíthatunk

Egy kis dróthajlítgatás, és kész az apró, extravagáns váza

A növények mellett egyéb dolgokat, akár egy krokodilt is betuszkolhatunk. Képekkel illusztrált útmutató: ITT

Egy komolyabb körteváza, elkészítési leírás ITT

Filléres, elegáns dekoráció

Ötlethalom

Fittoniák és páfrányok beültetve, lezárt palackkert formára elkészítve

A körte megnyitása vázlatosan képekben, alul pedig egy videóban. A művelet óvatosságot kíván, a legjobb, ha egy vastag védőkesztyűben állunk neki.

Sok sikert!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Nem tudom, tudják-e, hogy az időjárásról való csevej a világ leggyakoribb beszédtémája, állítólag kommunikációnk bő egynegyedét ez teszi ki. Az arány nálunk és mostanában ennél biztosan magasabb, a hosszan elhúzódó tél mindenkinek az agyára megy lassan, és már a híradók is a zord klíma nyomán megnövekedett számú depressziós esetekről beszélnek. Ez ellen tenni kell valamit, ez a valami pedig könnyen lehet a kertészkedés, én legalábbis kertészként ezt a foglalatosságot tudom ajánlani. Akinek van kertje, mostanra már bizonyára elkezdett tenni-venni birtokán, a hideg ellenére már egyes zöldségek, dísznövények ültetését is el lehetett végezni, de én most a balkonkertészkedésről kívánnék szólni, hisz a városokban a kert ritka kincs, ami általában nincs, de a szabad levegőn történő növénygondozás nem lehetetlen. Így most a balkonkertészet legelső, alaplépéseit veszem sorra, hátha minél többen kedvet kapnak hozzá.

A balkonkertészkedésről szóló írások általában úgy kezdődnek, hogy ezt és azt ültessünk, így vagy úgy öntözzük, tehát magáról a növénygondozásról beszélnek. Ezek azonban nem a kezdeti lépések, hanem már a konkrét munkafolyamatok, aki még soha nem vágott bele ebbe a tevékenységbe, annak az alapoktól kell kezdenie. Ezeket vesszük át most.

Ilyesmi a cél: élhető, színes, dekoratív balkon

Mekkora balkon szükséges a növénytermesztéshez, gondozáshoz? Alsó határ tulajdonképpen nincs, még a csupán kilépő, ún. franciaerkély is alkalmas arra, hogy a korlátra erősítsünk egy hosszúkás virágládát, így a pár négyzetméterestől a hatalmas, szobaméretű balkonokig bárhol próbálkozhatunk. Sokkal fontosabb azonban, hogy a rendelkezésre álló helyet optimálisan, átgondoltan használjuk ki. Mielőtt bármi konkrét lépést tennénk vizsgáljuk meg erkélyünket abból a szempontból, hogy mi van ott, mi fér még el ott, és mennyi hely marad, ha növényeket telepítünk oda. Idézzük fel, hogy mire használjuk általában ezt a területet. Ha sokat ülünk (kávézunk, olvasunk, beszélgetünk, stb.) kint, akkor ne tervezzünk nagy ültetvényt, mert idővel csak bosszúságot okoz, hogy a flóra kiszorít minket. Ne csak a kihelyezett ládák méretével kalkuláljunk, hanem azzal is, hogy a bennük növekedő növények felfele és oldalra is terjeszkedni fognak. Ha az erkély aktív használatban van, inkább a dísznövényekre, egynyáriakra koncentráljunk, és ne erőltessük a veteményest. Amennyiben az erkély eddig kihasználatlan, holt terület volt, akkor jöhetnek a zöldségek, fűszernövények, amik ráadásul gyakran kicsalnak majd minket az eddig nem használt részre. Sokan tartják jó ötletnek a fal csúfságát eltakaró futónövényeket, ezekkel azonban óvatosan bánjunk, gyorsan és agresszívan terjeszkednek, nem állnak meg az erkély szélénél, és rendszerint ellepik őket a rovarok.

Szépnek szép, de enyhe túlzás. Hová fér itt el egy ember?

Nem praktikus elrendezés, a hátsó sorokhoz nehéz hozzáférni

Mikor elhatároztuk, hogy belevágunk a dologba, elsőként mérjük fel az adottságokat. Olyan alapvető körülményekre kell gondolni, mint a napsütötte órák száma, az árnyékosság, a szélvédettség, a huzatosság. Növényválasztáskor ezeket szigorúan vegyük figyelembe. Hiába rajongunk a rózsákért, ne neveljük őket félárnyékos balkonon, mert a siker el fog maradni. Magas, törékeny növényeket ne válasszunk huzatos, szélcsatornában álló, vagy nyitott erkélyre, mert megsérülhetnek, eltörhetnek, és így tovább. Tudatosítsuk magunkban, hogy ilyenkor nem a mi ízlésünk a döntő, hanem a balkon körülményei határozzák meg a lehetőségeket. Gyakori probléma, hogy túlbecsüljük a napsütéses órák számát, mert az erkélyes szobát világosnak ítéljük, ugyanakkor kint az erkélyen, például az oldalsó falaknak, vagy a nem üvegből készült frontrésznek köszönhetően jóval kevesebb közvetlen fény éri az ott elhelyezett növényeket. Köztes megoldást jelenthet, ha magasított ültetőládát használunk, vagy egyes példányokat a korlátra erősített ládákban helyezünk el. Utóbbiak esetében legyen mindig masszív, erős a rögzítés, hogy egy széllökés, vagy viher ne verhesse le őket (nem csupán a növények, hanem a lent tartózkodók biztonsága miatt).

Ha széltében kevés a hely, lehet függőlegesen terjeszkedni

A következő lépés annak eldöntése, hogy mennyit tudunk/kívánunk foglalkozni városi kiskertünkkel. Gyakori, téves elképzelés, hogy léteznek gondozást nem igénylő, bolondbiztos növények. Ez nem igaz, minden fajtának szüksége van néha foglalkozásra, például öntözésre, gazolásra, kártevőmentesítésre, tápoldatozásra, metszésre, vagy ritkításra. Olyan virág csak műanyagból készül, amit csak ki kell helyezni, és onnantól fogva problémamentesen díszlik. A balkonok alapnövényének számító muskátlit például gyakran kell öntözni, de kerülni kell a cserép alján felgyűlő pangóvizet, és folyamatosan el kell távolítani elszáradt leveleit, valamint időnként tápanyagutánpótlásról is gondoskodni kell, tehát hetente legalább három-négyszer meg kell látgatni. És a muskátli az igénytelenebb fajták közé tartozik. Az is fontos, hogy a balkonon nevelkedő virágok földje kisebb térfogatú, mint kerti társaiké, így hamarabb száradnak ki, tehát minden balkonnövény több vizet kíván, mint szabadföldi társaik. Hasonló a helyzet a balkonveteményessel. Aki zöldséget kíván nevelni erkélyén, számítson rá, hogy folyamatos ápolást kell nyújtania terményeinek, vagyis a magvetés, palántázás, és a betakarítás között biztos akad bőven teendő.

Ügyes, dekoratív, helytakarékos ötlet

Ha már szóba került, kicsit bővebben kell értekezni a balkonveteményesről. Én magam is ajánlom ezt a termesztési formát sokszor, azonban rögzíteni kell pár alapvető tényt. A balkonon nevelt zöldségek biztosan nem fogják kiváltani a bolti vásárlást, még egy kisebb család, vagy egy pár esetében sem. A balkonos termesztés sokkal inkább produktív hobbi, érdekes és hasznos elfolglaltság, mintsem valódi háztáji gazdálkodás. Természetesen spórolni azért lehet vele, főleg akkor, ha olyan növényeket választunk, melyek kis helyen is hoznak akkora hozamot, ami a felhasználás mennyiségét számba véve már jelentősnek mondható. A fokhagyma, a csilipaprika, a koktélparadicsom, vagy épp a saláta jó választások lehetnek, a nagyra növő padlizsán, káposzta, tök pedig bosszúságot okozhatnak, és kevés termelhető belőlük apró erkélyen. 

Megkönnyítjük a dolgunkat, ha magasítjuk a veteményest, például így, egy asztalkával

Mikor már mindent átgondoltunk, akár vázlatos ültetési tervet is felskicceltünk, jöhetnek a konkrét teendők, anyagok, eszközök. A kezdő balkonkertésznek mindenképpen szüksége lesz a következőkre. A választott fajtáknak megfelelő méretű, mélységű ültetőláda, ami lehet cserép, fa, vagy műanyag edény, de léteznek praktikus önöntöző viráládák is, melyek ugyan drágábbak, de segítségükkel kevesebb öntözés is elegendő lesz. Kell ültetőközeg, ami lehet általános termő-, vagy virágföld, egyes növények esetében esetleg speciális keverék. Jó ötlet kókuszrosttal keverni a földet, ennek előnyeiről ITT olvashatnak. Szükség lesz pár kéziszerszámra, melyek persze kisebbek legyenek, mint a kertben használatosak. Az alapkészlet álljon egy ásóból (ültetőkanál), gereblyéból,  kézi kultivátorból, metszőollóból (ezt kiválthatja egy jó minőségű, éles kisolló, amit csak az erkélyen használunk), öntözőkannából és ha nem szeretnénk bepiszkolni kezünket, egy  vékonyabb kerti védőkesztyűt is szerezzünk be. Ezek után jöhetnek a vetőmagok, palánták, virágtövek, valamint ha szükséges, akkor a (mű)trágyák és tápoldatok.

Nem nagyok, nem rozsdásodnak, nem nehezek: a műanyag szerszámkészlet balkonra ideális

A balkonkertészkedés kezdeti lépései tehát összetettebbek, mint azt sokan elsőre gondolnánk, végeredményben azonban nem bonyolultak az előkészületek, és még a kezdőknek sem szükségesek széles szakmai ismeretek, de ne vágjunk a teendőkbe ad-hoc módon, bátran tájékozódjunk a tennivalókról az ismerősöktől, barátoktól, az interneten, fórumokban (ajánlom magamat!), és a gazdaboltokban, kertészetekben is mindig szívesen állnak a kérdező rendelkezésére. Én azt mondom, a kertészkedés végcélja nem is annyira a legszebb virág, vagy a legfinomabb zöldség, hanem a sikerélmény, a jó érzés, amit szépen cseperedő növényeink nyújtanak. Így kezdőknek a "kevesebb néha több" alapelv betartását ajánlom, vagyis a siker érdekében a kezdetben kevesebb, könnyen nevelhető növényt válasszanak, később pedig, ha minden rendben ment, jöhetnek a nagyobb kihívások.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az élet minden területének megvannak a maga túlkapásai, amiket a köznyelv gyakran sznobériaként említ, ez a gyakorlatban általában olyan dolgok viselését, birtoklását jelenti, melyek nagyzolóak, kihívóan drágák és funkciójuk nem gyakorlati, inkább csak tulajdonosuk anyagi helyzetét kiáltják büszkén a világba. Ami öltözködésben egy méregdrága táska, karóra, lakberendezésben egy vagyont érő márványburkolat, az a kert esetében a szökőkút. Nem vitás, hogy egy kerti szökőkút a praktikum felől értelmezve nem túl sok dologra jó, akár azt is mondhatjuk, hogy semmire sem. A szökőkutat parkokban szeretjük, magánházaknál azonban általában viszolygást kelt. Pedig a szökőkutak karrierje a régmúltban indult, és sokáig közcélokat szolgáltak. Az alábbiakban a szökőkutak rövid történetét olvashatják, közben pedig ízléses és fennhéjázó példányokat láthatnak, hogy melyik-melyik, azt döntsék el önök!

Egy a sok kút közül a versailles-i kastély kertjében

A szökőkút régi találmány, az első feljegyzések, ábrázolások tanúsága szerint i.e. 2000 táján már létezett. Az ókori görögöknél, rómaiaknál is elterjedtek voltak, de ekkoriban még praktikus célokat szolgáltak, ivóvizet biztosítottak a polgároknak. Ezek a kutak természetesen nem rendelkeztek szivattyúval, így alkotóik a gravitációt használták, vagyis a víz forrása magasabban volt, ahonnan lefele csoroghatott. 

Hagyományos, letisztult forma

Már az ókorban készültek díszes szökőkutak, faragványokkal, szobrokkal dekorálták őket, hogy az eredeti funkció mellett köztéri dekorációként is szolgáljanak. Később, a középkorban főleg az iszlám világban voltak elterjedtek ezek műremekek, az arab világ fejlett fürdőkultúrája is segítette terjedésüket. Európában XIV. Lajos korában élték fénykorukat a főúri, nemesi kertekben, a versailles-i kastély pompázatos kertjében a mai napig megtekinthetőek díszes példányok. A XIX. században a vezetékes ivóvíz elterjedésével megszűnt a köztéri szökőkutak gyakorlati funkciója, és innentől fogva csupán dekorációként léteznek.

A folytatásért kattintsanak!

Ha szerda, akkor háztáji veteményes! Cselezzük ki a fonnyadt, vegyszerrel kezelt árut kínáló hipermarketeket, és termeljük meg kedvenceinket otthon a kertben, vagy a balkonon!

A húsvéti kelléktár elmaradhatatlan eleme a nyúl, a piros tojás és a locsolás mellett a torma, melyet az elmúlt napokban egy ország adagolt a reggeli sonkák mellé. Nem véletlenül, a torma a húsvéti ünnepi húsételek legjobb barátja, de nem kell feltétlenül elfelejtenünk jövő tavaszig ezt a különleges, csípős gyökérzöldséget, jó szolgálatot tehet egész évben, ráadásul otthon is megtermelhető, igaz, a kicsit problémásabb termények közé tartozik, cserébe kisebb mennyiség is elég lesz belőle, hisz nem fogjuk répa módjára nassolni. Ne is habozzunk, tormára fel!

A cél: vastag, erős, egyenes gyökerek termesztése

A tormát dugványról szaporítjuk, vagyis ültetésre alkalmas gyökereit "vetjük" a földbe, a művelet május elejéig aktuális. Dugványhoz többféleképpen juthatunk, ha tavaly is ültettünk, akkor most a gyökerek kiásásával is szerezhetünk vetőanyagot az áttelelt állományból, de a konyhából, kamrából is előszedhetjük a korábban eltett, de kis méretük miatt étkezésre fel nem használt darabokat, ha pedig ilyen nem áll rendelkezésre, gazdaboltban, piacon szerezhetünk dugványt. Ültetéshez a legideálisabb a kisujjnyi (8-10 mm) vastagságú, és bő arasznyi hosszú (20-25 cm) példányok használata, de az ennél kicsit vékonyabb, rövidebb darabok is megteszik. A gyökéren található sarjrügyeket vágjuk le, hogy a gyökér ne az oldalhajtások növelésére koncentráljon, legfeljebb alul és felül hagyjuk meg azokat. Ez volt az előkészületek könnyebb része, ezután a kertben lesz dolgunk.

Itt már a helyén

A torma gyökere hosszú, ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy hogyan dugjuk a földbe? A Magyarországon legelterjedtebb módszer a bakhátas termesztés, ajánlott ezt követni. A bakhát egy hosszanti földhalom, amit mezőgazdasági termelésnél géppel alakítanak ki, nekünk a konyhakertben viszont ásást, lapátolást jelent. Egy nagyjából harminc centiméter magas töltést kell építeni, aminek a teteje körülbelül húsz centi széles sík felülettel rendelkezik, azonban a gyökér a talajszint alá is terjeszkedni fog, így a földgerinc kialakítása előtt egy a szokásosnál mélyebbre hatoló, átforgató ásást is meg kell ejteni. A torma magas tápanyagigénye miatt ajánlott egy alapos trágyázás is előzetesen.

Ez a bakhát, egy-két sor pár órányi földmunka árán létrehozható, többre nem is igen lesz szükség

Most már készen állunk az ültetésre, de érdemes még pár szót vesztegetni a torma kedvelt talajtípusaira, a közeg milyensége ugyanis nagyban befolyásolja a termény minőségét. A legjobb termés humuszos, laza öntéstalajokon várható, sem a túl száraz, sem a pangóvizes területeket nem kedveli. Kötött, nyirkos földben hamar elfásodik a gyökér, íze túl csípőssé válik, gyakorlatilag ehetetlen lesz. Nem csak alul, felül is vannak igényei, a napsütötte helyeket kedveli, bár félárnyékban is megmarad, itt az eredmény általában satnya, vékony gyökér lesz. Vízigénye magas, folyamatos öntözést kíván. Fontos körülmény még a tormavetemény helyének meghatározásakor, hogy évelő növényről van szó, így hiába takarítjuk be a terményt ősszel, tavasszal várhatóan újra növekedésnek indulnak a földben maradt gyökérdarabok, ezt is vegyük figyelembe.

Bakhát helyett magasított ágyás is szóba jöhet, de ügyeljünk, hogy lefelé is tudjon terjeszkedni

Most térjünk vissza az ültetéshez, oda, hogy van dugványunk, és megfelelően kijölt, jól előkészített helyünk. A bakhátba 20-25 centiméterenként fúrjunk egy lyukat (egy régi, törött szerszámnyél jól jöhet), ebbe helyezzük a gyökereket, és végezzük el az első beöntözést. Bő egy hónap múlva kibújnak az első hajtások, ilyentájt érdemes egy szűk arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket ledörzsölni, majd visszatakarni a növényt. Ezt a nyár derekán még egyszer jó ötlet megtenni. A kártevők elleni védekezés elhanyagolható, ezzel valószínűleg nem lesz problémánk, kivéve, ha több éven keresztül ugyanott termesztünk, ilyenkor  levélfoltosodás, lisztharmat jelentkezhet, illetve tormalevélbolha, káposztalevél poloska megjelenése várható. Ami fontosabb, a gyakori gyommentesítés, és a folyamatos vízellátás, a gyakori öntözés nem maradhat el. Ha két sor tormánk van, praktikus a bordák közti völgyet gyakran nedvesíteni.

Dús lombozatával és fehér virágaival igen csinosan mutat a veteményesben

A betakarítás ideje késő ősszel érkezik el, a torma kiváló fagyállósága miatt még télen is szedhetünk fel belőle. Felszedéskor érdemes a levélzetet eltávolítani, és a bakhátból kapával kiforgatni a gyökeret. Jól tárolható zöldség, pincében helyezzük el, lehetőleg homokágyba fektetve. A torma balkonon nehézkesen nevelhető, a mélyre hatoló növénynek hely kell, így legfeljebb magasított ültetőládába telepíthető, de összességében erkélyen nem ajánlom a nevelését. Végül egy figyelmeztetés: a torma makacs vendég a kertben, ha egyszer betelepítettük, csak nehézségek árán, mély csákányozással távolítható el. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Nem, nem változott meg a blog profilja, nem süteményről lesz szó, és bár a cím megtévesztő, a trükk szándékos. Az a kókuszkocka ugyanis, amit be szeretnék mutatni, mondhatni szinte teljesen ismeretlen a hazai növénybarát közönség előtt, hozzáteszem sajnos, mivel egy olyan dologról van szó, ami a balkonkertészek és növényeket lakásban, cserépben nevelők számára roppant hasznos lehet. 

Ahol sok a növény a balkonon vagy a lakásban, ott egyszerűsítheti a dolgokat a kókuszföld

Aki az erkélyén, teraszán dísznövényt, netán zöldséget nevel, a lakásban pedig kisebb dzsungelt hordott össze szobanövények képében, nyilván ismeri a problémát, amit a hobbijához szükséges termőföld hazacipelése jelent. A kisebb, párkilós kiszerelések nem elegendőek egy tisztességes balkonveteményhez, az ötvenkilós zsákok pedig nehezek, hiszen ötvenkilósak. Maga az (át) ültetés is koszolós művelet, a föld szóródik jobbra-balra, az adagolás, cserépbe töltés szintén macerás. Ezekre a problémákra jelenthet megoldást a kókuszföld, a kókuszkocka, ami egy környezetbarát és szellemes megoldás a hagyományos termőföld kiváltására. Hogyan működik?

Hogy készül a kókuszföld: dió, rost, tömörített tégla, vízzel felöntés, és a használatra kész termőközeg

A kókuszföld, a kókuszdió héjának őrleményéből készül, melyet szárítanak és tömörítenek, így végül egy kis súlyú, tömbösített, könnyen és tisztán szállítható anyag válik belőle. Otthon csak vödörbe kell tenni, vizet önteni rá, és voilá, kész az ültetésre alkalmas föld. Azazhogy majdnem, mert azért hátrány is van, mégpedig az, hogy az instant kókuszföld a tőzeghez hasonlóan nem tartalmaz tápanyagot, tulajdonképpen egy steril közeg, melynek tápanyagellátásáról nekünk kell gondoskodni (mű)trágyával, tápszerekkel, ugyanakkor ezzel a módszerrel pontosan beállítható az adott növény, virág tápanyagigénye. Ezt a fiaskót azonban feledteti a rengeteg előny, ami a kókuszfölddel jár. Szerkezete levegős, és több vizet képes megtartani, mint az általános virágföldek, így az öntözések is ritkíthatók alkalmazásakor. A beleültetett növény az előbb említett tulajdonságok miatt gyorsabban fog növekedni, és a feledékenyebb növénybarátok egy-egy elfelejtett öntözés után sem szembesülnek majd lesújtó végeredménnyel. Kémhatása semleges, és a talajban élő korókozókkal szemben is ellenállóbb, mint megszokott társai. A legjobb pedig az az egészben, hogy újrahasznosítható, ha például zöldséget nevelünk benne, amit idővel felszedünk, a kókuszföld újra bevethető, vagy például az egynári virágok után parlagon maradt kókuszföld télire bezsákolható, és tavasszal megint hasznosítható. Természetesen nem kell feltétlenül tisztán használni a kókuszrostból készült termőközeget, tetszőleges arányban lehet keverni virág-, vagy termőfölddel, ebben az esetben is jól járunk. Az igazsághoz tartozik, hogy a kókuszföldet az elmúlt 5-10 évben is lehetett kapni, de sok negatív tapasztalat volt vele, mivel sok sót tartalmazott a darálék, ezért is nem épült be a köztudatba. Az elmúlt években már kapható édesvízben mosott, másképp feldolgozott kókuszrost darálék, mely tökéletesen alkalmas a kertészeti termelésre.

Ilyen, vagy hasonló formában kapható. Könnyen szállítható, praktikus, nem piszkol

Használatra készen

A balkonnövények számára külön előnyös, mivel a napi szárazságot át lehet vele hidalni, a reggel jól beöntözött közeg lassabban szárad ki, párásít, és egyben szerkezete is megmarad. Még egy járulékos haszna van, mégpedig az, hogy használatával - már ha általánossá válna - hatékonyan csökkenthető lenne a tőzeglápok folyamatos lecsapolása, így a kókuszkocka választásával egy picit a környezetünk épségéért is tehetünk. Nyilván van, aki az eddig olvasottak alapján érzi magában a lelkesedés csíráját, amit az ilyenkor szokásos "de biztosan drága" gondolat lomboz le. Ezzel szemben a kókuszföld ára a hagyományos virágföld árának közelében van, egy 7-8 liter földet kiadó kocka ára öt-, hétszáz Forint körül van, tehát a váltás nem terheli a pénztárcát. A legfőbb gond a termékkel kapcsolatban, hogy beszerzése nehézkes, még a nagyobb kertészetekben, hipermarketekben sem mindig kapható (bár a balkonszezon kezdetén, azaz mostanában jellemzően berendelnek belőle), de persze nem írtam volna róla, ha elérhetetlen lenne, az interneten mindig van lehetőség a beszerzésére. Nem célom egyetlen kereskedés reklámozása sem, de nem lehet úgy befejezni a kókuszföldről való beszámolót, hogy ne nyújtanék mankót a kipróbáláshoz, ezért az alábbi linkeket ajánlom az érdeklődők figyelmébe, információért, árakért és rendelésért kattintsanak IDE, IDE, IDE

Jól tartja a vizet

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.