A kertgondozás velejárója a zaj, ez pedig általában a fő konfliktusforrás a szomszédokkal. A cserjék metszése, az ültetés, vagy akár az öntözés (és számos más tevékenység) persze teljesen ártalmatlanok, és nem okoznak súrlódást a közelben lakókkal, azonban van pár kifejezetten hangos tennivaló, amik miatt már kialakulhat probléma. A legjellemzőbb ezek közül a fűnyírás.

Gyep a kertek túlnyomó többségében van, ha pedig van, nyírni is kell, ez pedig zajjal jár. Legyen szó hagyományos villany-, vagy benzinmotoros készülékről, mindenképp zavaró hanghatás keletkezik, amit a közelben lakók sérelmezhetnek. Adja magát a kérdés, hogy mikor lehet szabály szerint füvet nyírni? Sokan ilyenkor az ún. csendrendeletre hivatkoznak. Amit csendrendeletként emlegetünk, az igazából egy általános jogszabály, mely hivatalosan a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet. 

Ez a következő értékeket határozza meg:

Érdekesség, hogy kivételt képeznek a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályák, melyek akár éjszaka is határérték feletti zajterhelést adhatnak ki, ez azonban viszonylag keveseket érint.

Na de vissza a kertekre, mit jelent mindez a gyakorlatban? A táblázat egyszerűen értelmezhető, reggel hat és este tíz óra között viszonylag hangos, az ezen az időszakon kívül valamennyivel halkabb tevékenységek végezhetők. A decibel érték pontos méréséhez műszerre lenne szükség, azonban a gyártók többsége feltünteti az adott eszközön, így a fűnyírógépen is a kibocsájtott zaj mértékét, ez pedig támpontot jelenthet. A gyakorlatban persze egy péntek délutáni fűnyírás esetében nem valószínű, hogy a szomszéd hitelesített mérőeszközzel fogja mérni a fűnyírónk zajterhelését, hiszen egyrészt jó eséllyel ő is nyír füvet olykor, másfelől kertesházas övezetben még az érzékenyebb lakók is elfogadják, hogy a fűnyíró egy adott hanghatással jár. A helyzet kulcsa valójában ez, a jogszabályi keretek mellett az életszerűséget is számba kell venni, aki vasárnap este kilenckor indítja be a gépet, biztos számíthat rosszallásra, aki szombaton vagy hétköznap kora délután áll neki a nyírásnak, az pedig joggal feltételezheti, hogy helyesen jár el.

A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a fent említett rendelettől az önkormányzatok saját hatáskörben eltérhetnek, mégpedig szigorúbb irányba. Egy helyi rendelet többféleképpen szűkítheti a fűnyírási lehetőségeket, például megtilthatja azt hétvégi napokon, kijelölhet bizonyos napokat, vagy adott napokon belüli pár órás időintervallumot a fűnyírásra. Ezért az a legüdvözítőbb, ha mindenki megkeresi a lakóhelyén érvényes vonatkozó szabályozást, melyet az önkormányzat honlapján nagy valószínűséggel megtalál, de ha nem, akkor egy telefonhívással biztosan megszerezhető az információ. Külön ajánlott az ilyen kutakodás egy településre újonnan költözőnek, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz a regula, mint az előző lakhelyén.

Egy példa, Érd város saját rendelete ITT OLVASHATÓ.

Mit lehet tenni, ha már tolerálhatatlanul zavaró a szomszéd fűnyírása? A feljebb taglalt szabályozás megszegőivel szemben rendőri intézkedés kérhető, a bejelentésre vagy járőr vagy polgárőr száll ki. Első esetben jellemzően figyelmeztetik a hangoskodót, másodjára előfordulhat szabálysértési bírság kiszabása. Sokan úgy gondolják, hogy ha ilyen esetben rendőrt hívnak, és a kiérkező járőr nem tapasztal szabálysértést (mert a szomszéd gyorsan leállította a készüléket), akkor a bejelentőt bírság terhelheti, vagy megfizettetik vele a kiszállás költségeit, ez azonban nem igaz, sőt, a hangoskodót a rendőr akkor is figyelmeztetheti szóban a szabályok betartására, ha akkorra már befejezte a tevékenységet. A legjobb azonban, ha az ilyen - a konfliktus elmérgesedésére okot adó - bejelentést csak a végső esetben tesszük meg, az első mindig a párbeszéd, a meggyőzés, a megegyezés legyen.

Vannak-e alternatív lehetőségek a zaj csökkentésére, a konfliktusok elkerülésére? Akadnak ilyenek, bár korlátozott hatásfokkal. Kisméretű kertekbe, vagy kisméretű gyepfelülettel rendelkező birtokokra elég lehet egy motor nélküli, "tologatós" fűnyíró, mely gyakorlatilag hangtalan. Hátránya, hogy a vágása nem olyan precíz, mint a motoros gépeké, ez az érzékenyebb díszgyepeknél problémát okozhat. Használata jóval fárasztóbb, mint a hagyományos gépeké, cserébe tárolása könnyű, akár egy benti kamrában, spájzban is elfér. A másik opció az akkumulátoros fűnyíró, ezek ugyan villanyosak, mint kábeles társaik, de általában jóval halkabbak, ráadásul szó szerint kötöttség nélkül használhatók, apró sorházi kertekbe ezek a legjobb választások. Az igazán modern megoldások hívei robotfűnyírót is bevethetnek, ezek is nagyon halkak, ráadásul a jobbak programozhatók, így beállíthatjuk, hogy a nyírás akkor történjen, mikor a szomszédság is jellemzően dolgozik, például hétköznap délelőtt, kora délután. Az önjáró fűnyírók mellett szól, hogy ezek más módszerrel működnek, mint a hagyományosak, gyakran működésbe lépnek, nem várják meg, míg magasra nőnek a szálak, ezáltal a nyesedék mindig csak pár milliméter lesz, így nincs szükség gereblyézésre, a lenyírt részek összegyűjtésére. Az utolsó eshetőség a kaszálás, ami teljesen hangtalan, ugyanakkor díszgyep esetében nem jöhet szóba, azonban természetközeli stílusú kertekben, buja, zabolátlan aljnövényzet esetén tökéletesen bevethető.

A fent taglalt szabályozás természetesen nem csak a fűnyírást érinti, hanem jellemzően amellett az összes hasonló jellegű, kertben végzett gépi munkát magába foglalja, így például a sarokcsiszoló, a fúró, az ágdaráló és a mindenféle hasonló berendezések működtetését korlátozza. A jó viszony megőrzésének a kulcsa minden esetben a párbeszéd és a megfelelő kommunikáció, valamint a kölcsönösség elve, tehát az, hogy ne cselekedjünk olyat, ami fordított esetben minket is zavarna.

A másik hasonlóan "forró" téma az avarégetés kérdése, melyről EBBEN a korábbi bejegyzésemben írtam, kattintson és olvassa el!

Képek forrássa: pixabay.com

Licenc