Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kukorica az elmúlt hónapokban egyre többször szerepel a hírekben, elsősorban azért, mert Ukrajna, mely az egyik legjelentősebb (legalábbis európai nézőpontból) termesztő és exportőr, a jelen helyzetben finoman szólva is nehézségekkel küzd mezőgazdasági téren (is), ezért kukoricából hiányt jósolnak az elkövetkezendő időkre, emellett természetesen a kukorica alapú termékek, élelmiszerek ára is várhatóan dinamikusan emelkedni fog. Az ilyen vészterhes időkben mindig felmerül a gondolat, hogy nem lehet-e esetleg saját forrásból pótolni a kieső készleteket, így bizonyára nem kevesen gondolkodtak el azon, hogy kertjükbe kukoricát telepítsenek. Ennek a lehetőségnek járunk most utána röviden.

A kukoricáról jó eséllyel senkinek sem a kerti termesztés jut eszébe, hiszen az általános vélekedés és tapasztalat szerint ez a termetes zöldségféle hatalmas földterületeken, nagy táblákban terem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne a kertben is kukoricát nevelni, ez nem is ritkaság, hiszen nem teljesen szokatlan dolog a házi kukorica, ám jellemzően dekorációs céllal kerül a kerítésen belülre, elsősorban a mérete miatt. Bár a kukorica magas, viszonylag karcsú és sudár, de a kerítés mentén, vagy a kerti utat szegélyezve szinte mindenhol elfér egy-két sornyi, tehát nincs akadálya, hogy saját termesztésű növényről szüreteljük a főtt kukoricának valót.

Meg kell jegyezni, hogy a csemegekukorica házi feldolgozásban jóval szűkebb lehetőségeket tartogat, ráadásul például valóban használható mennyiséget adó kukoricaliszthez való növény egy átlagos házikertben nemigen nevelhető, tehát a bolti kukorica alapú termékekhez kiváltását nem tudjuk megoldani, azonban az egészséges és nagyon finom főtt kukoricát a saját kertünkből is tudjuk biztosítani.  Lényeges információ, hogy a kukoricaliszt gluténmentes, vagyis gluténérzékenyek számára nélkülözhetetlen alapanyag! Emellett a kukorica kiváló és rusztikus növénydísz is egyben, parasztházak udvarán, vagy vidékies stílusú kertekben egyenesen kötelező látványelem, de kontrasztos dekorációként akár egészen modern látványvilágú kertekbe is jól beilleszthető. 

Érdekesség: a kukorica az egyik legfontosabb haszonnövény, a bolygó összes szántóterületének 16%-án, mintegy 160 millió hektárnyi területen kukorica növekszik! Magyarországon ez az arány még magasabb, körülbelül 27%, és 1.2 millió hektár. 

A kukorica májustól egészen július végéig vethető, a különböző fajták tenyészideje eltérő, de jellemzően 80-100 nap múlva érkezik el a betakarítás ideje.  A kukoricát magról szokás vetni, elsősorban azért, mert rosszul tűri a bolygatást, átültetést, ezért a palántanevelés, majd a kiültetés kockázatos. A tövek között kétarasznyi (nagyjából 40 centiméternyi) helyet kell hagyni, nagyobb távolságot nem érdemes tartani, ugyanis szélbeporzású növény, így sikeresebb lesz a nevelés, ha nincsenek egymástól túl messze a tövek. Megjegyzendő, hogy a kukorica magas termete és nagy lombozata miatt erőteljesen árnyékol, így nem tanácsos hozzá közel fényigényes, alacsony termetű zöldségeket vagy dísznövényeket telepíteni.

A kukorica igényei nem túlzottan összetettek, kedveli a meleg fekvést, a talajt tekintve a humuszos, közepesen kötött közeget kedveli, de még a homokos talaj is megfelelő számára. Vízigényes terményről van, folyamatosan és bőségesen kell öntözni, valamint gondoskodni kell a megfelelő tápanyag ellátottságról is, magas nitrogéntartalmú tápanyagot és komposztot is jó ötlet kihelyezni, több alkalommal! Érdemes szélvédett helyre telepíteni, a nagyobb viharokban a magas tövek kidőlhetnek. A szárak stabilizálása érdekében néha földes feltöltést alkalmazhatunk, hogy biztosabban kapaszkodjon a növény. Egy száron általában két cső fejlődik, így elég jól lehet tervezni a termelt mennyiséget. A csemege fajták akkor szedhetők, ha a leveleket hátrahajtva a szemeket megnyomva tejes folyadék szivárog. A takarmány fajták is fogyaszthatók csemege módra, ezeknél is hasonlóan kell eljárni, később ugyanis a szemek megszáradnak, megkeményednek, ekkor már alkalmatlanok például főtt kukoricának. Házikertekbe azonban mindenképp a csemege fajták a jobb választások.

Érdekes, hasznos, és látványként is izgalmas módszer az indián módra való termesztés, ilyenkor a kukoricát tökkel és babbal kell társítani. A tök a talajt árnyékolja, így lassítja annak kiszáradását és hátráltatja a gyomosodást, a bab pedig felfut a kukorica szárakon, így nem kell támasztékot építeni neki. A három növény igényei pont annyiban térnek el, hogy ilyen társítás esetén mindegyiké érvényesül, így nem árnyékolják vagy akadályozzák egymást. A hármas termesztés persze a dekorációs céloknak nem feltétlen felel meg. A kukoricának többféle jellemző betegsége és kártevője van, kiskerti nevelés során azonban ezek nem feltétlen jelentkeznek nagyobb számban. Otthoni pár tucat tő nevelése esetén a legjobb, ha a szakboltokban az ellenállóbb, kifejezetten erre a célra való változatokat keressük és vesszük, így sok probléma megelőzhető. Meglepő, de működőképes ötlet lehet a balkonon való nevelés, ilyenkor persze csak pár tőről lehet szó, elsősorban dekorációs céllal, és akkor, ha van elég hely a növény számára, de egy méretesebb ládában, elegendő hő és fénymennyiség mellett semmi akadálya a balkonkukoricázásnak.

Képek: innen.