Megyeri Szabolcs kertész blogja

Nincs menekvés, hamarosan a nyakunkba szakad a karácsonyi őrület, a boltok megtelnek, a pénztárcák kinyílnak, mindenki azon igyekszik majd, hogy a legszebb, legtökéletesebb ajándékot találja meg. A magam részéről nem szeretnék elmélyedni az ajándékozási ötletelésben, azonban már rég szerettem volna bemutatni egy olyan roppant érdekes terméket, mely akár a fa alatt is jól mutathat, főképpen, ha valaki érdeklődik a természet, a növények és állatok iránt. Előre szólok, hogy nem a legolcsóbb dologról van szó, de kuriózumértéke miatt mindenképp megér egy pillantást.

A szóban forgó tárgy, ha egyáltalán lehet tárgynak hívni, egy zárt, élő ökoszisztéma, egy üveggömbben. Az Ecosphere-ről van szó, mely tulajdonképpen egy olyan akvárium, ami a külvilágtól teljesen elszigetelelt, a belsejében zajló folyamatokra csak részben van ráhatásunk, de megérinteni például nem lehet (csak a burkot). A rendszer szépsége az önfenntartásban rejlik. A gömbön belüli világ teljesen önállóan működik, és kiválóan modellezi a természetben is megtalálható körforgást. 

Tényleg egy világ a kézben

Az miniatűr ökoszisztéma tulajdonképpen apró rákok és algák szimbiózisán alapul, melyek mellett különböző mikroorganizmusok és növények élnek, szűrt tengervízben. A rákok által kibocsájtott szén-dioxidot az algák használják fel, cserébe oxigént termelnek. A rákok algával táplálkoznak, de saját levedlett kitinpáncéljukat is elfogyasztják. A rendszernek napi 6-12 óra fényre van szüksége, hogy az algák oxigént termelhessenek, tehát nagyjából úgy kell tartani a gömböt, mint egy szobanövényt. Az Ecosphere hőmérsékleti optimuma 15-25 Celsius, így lakásban remekül tartható, télen a fűtött szobában, nyáron pedig egy hűvösebb sarokban, ügyelve persze a fényigényre, ám utóbbit mesterséges forrásból is biztosíthatjuk.  Amennyiben az üveg belső fala nyálkássá, túlzottan algássá válik, egy mágnespár segítségével lehet megtisztítani, melynek egyik fele a gömbön belül, párja pedig azon kívül helyezkedik el.

Garnélarákocskák lakják a belsejét

Kérdés, hogy meddig marad életképes a rendszer? A megfelelő gondoskodás mellett a kisebbek 2-3 évig, a nagyobbak pedig akár 5-10 évig is működnek. Kardinális kérdés továbbá az ár. Mint az sejthető, nem olcsó játékszerről van szó, a kisebb gömbök pár tízezer forintot kóstálnak, a legnagyobbak pedig hatszámjegyű összegért vihetők el. Létezik a mini-ökoszisztémának egyszerűsített változata is, ezek kisebb ornáriumok, melyekben csupán vízinövények élnek, látványnak, érdekességnek nem kevésbé izgalmasak, mint nagyobb társaik, és nem kerülnek sokkal többe, mint például egy DVD-lejátszó.

Csak növényi lakóval bíró ornárium

Természetesen nem gondolom, hogy az Ecosphere az ideális karácsonyi ajándék, ám az ökogömb egy olyan különlegesség, mely látványosan modellezi a minket körülvevő világ működését, annak törékenységét, szépsége pedig vitathatatlan, akár egzotikus lakásdíszként, akár szemléltetőeszközként, vagy esetleg (fogadó)irodák ékesítésére használjuk.

(Az Ecosphere gömbök hazánkban is kaphatóak, mivel azonban a poszt nem reklámcélból íródott, az érdeklődőknek a google-t ajánlom a vásárlási lehetőségekhez.)

A körforgás ábrája

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Mindannyian láttunk már olyan jellemzően amerikai, karácsonyi témájú filmet, melyben a házakat grandiózus izzósorok dekorálják, a kertben világító, műanyag rénszarvasok, Mikulások, hóemberek hívják fel a figyelmet arra, hogy itt bizony komolyan veszik az ünnepi hangulatot. A divathóbortnak vannak túlhajtásai is, például a pár éve népszerű, aktuális slágerek ritmusára programozott fényjátékok, vagy a mozgó, beszélő előkerti figurák. Nekünk ez a jelenség, itt az öreg kontinensen kissé furcsának hat, nálunk hagyományosan szolidabb az évvégi díszítés, bár a trendek az itthoniakat sem hagyják hidegen. Ennek ellenére bátorítom olvasóimat, hogy merjék természetes módon széppé, ünnepivé varázsolni portájukat, bejáratukat, kertjüket, ráadásul olcsón, házilag is rengeteg minden megoldható. Ehhez adnék most tippeket.

Akár kertesházban, akár társasházban élünk, nagy valószínűséggel akad egy-két kültéri virágláda, amely télire lakó nélkül marad. Ezeket a ládákat, cserepeket, kaspókat egészen tavaszig felhasználhatjuk díszként, például ha fenyőágakat, örökzöld cserjék ágait szúrjuk beléjük. A karácsonyi atmoszféra megteremtéséhez felhasználhatunk még karácsonyfadíszeket, akár ki nem dobott, de törött gömböket, a csorba részüket alulra forgatva. Mivel a fadíszítés divatja évről évre változik, bizonyára akad olyan függő, gyöngysor, girland, melyet idén már nem használunk szentestén, ezeket is felhasználhatjuk erre a célra.

A kerti, elárvult virágtartókat kicsit egyszerűbb, de ugyancsak mutatós növényi dekorációval ékesíthetjük. Egy hétvégi kirándulás alkalmával begyűjthető az összes kellék, például fenyőágak, magyalbogyók, tobozok, színes termések, vagy jókiállású, csavarodó gallyak. Ezeket ízlésesen elrendezve tartós és filléres dekorációt kapunk.

Sok helyen a lakásbelsőn kívül csak az ablakpárkány alkalmas növénytartásra, így ezzel kell gazdálkodni. A feladat itt sem nehéz, pár fenyő-, vagy zöld leveles ággal, ráadásként esetleg élénk színű piros szalaggal percek alatt kész a téliesített, gondozást nem igénylő ablakdísz.  

A garázs melletti szürke flasztert, vagy a kopár hátsó udvart, esetleg a társasházi belső részeket szintén feldíszíthetjük élettelen, de mutatós dekorációval. Ha a kiszemelt terület szélvédett, vagy kissé eldugott, akkor bátrabban elereszthetjük fantáziánkat, a tűleveles ágak és függők mellé hangulatos mécsestartókat is elhelyezhetünk, amelyeket azonban sose hagyjunk magukra meggyújtva.

A bejárati ajtó nagyon fontos, ha szépítésről van szó, valljuk be, legtöbben nem is a maguk gyönyörködtetésére dekorálnak, hanem a vendégeket, barátokat, szomszédokat akarják lenyűgözni. Ezért az ajtók kiemelt szerepet kapnak. Az egyszerű koszorúktól, a bonyolultabb tobozos, szárazvirágos installációkon keresztül a dzsungelszerű keretdíszekig bármit alkothatunk, a vezérelv legyen az egyéni ízlés, de azt se felejtsük el, hogy a bejárati ajtókat sokszor nyitjuk-csukjuk, így a díszítés lehetőleg ne menjen a funkcionalitás kárára.

Beltérben sem kell lemondanunk a karácsonyi növénydíszekről, ha az egyik ideiglenesen használaton kívüli virágládát bevisszük. Ha van elég hely számára, akkor méretes összeállítást varázsolhatunk bele, melyet nem kell gondozni, és a szezon végén egyszerűen ki is dobhatjuk. Lakáson belül színes, könyvek lapjai között préselt leveleket is bevethetünk, akár damilra fűzve, az ablakra függesztve.

A díszekhez való alapanyagokat üzletekben, virágboltokban is beszerezhetjük, de egy városszéli séta alkalmával is összeszedhetjük. Igyekezzünk a lehullott ágakat, gallyakat, leveleket hasznosítani, ahelyett, hogy a fákat, cserjéket kezdenénk nyesegetni. Tobozokat, érdekes alakú ágakat biztos találunk, és bogyótermést is gyűjthetünk. Szép fenyőágakat legegyszerűbben a hamarosan minden sarkon megtelepedő karácsonyfa árusoknál vehetünk, kimondottan olcsón, egy mosolyért pedig alkalmasint ingyen is. Bátran használjuk fel a régebbi, otthoni díszeket, rögzítésképpen pedig ragasztószalagot, vagy tűzőhabot (oázist) válasszunk. Koszorúkészítéshez szalmakoszorút szerezzünk, de vékony dróttal is formára alakíthatjuk az ágakat.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Útilaput kötöttek a talpára - halljuk sokszor a szólást. Jelentése nagyjából annyi, hogy valakit elküldenek, útjára bocsájtanak. De vajon miért kötnek ehhez útilaput a talpára? Hát azért, mert a Plantago major, vagyis a széles levelű útífű, népiesen útilapu levele kiválóan alkalmas a felhorzsolt, sebes bőr, a mondás esetében a talp gyógyítására, a fájdalom enyhítésére. Manapság már kényelmes cipőt hordunk, és még a vándoroknak sem sebesedik ki mindig a talpuk, viszont a tél közeledtével sokat köhögünk, gyakran megfázunk, ilyenkor pedig a szólásbeli útilapu közeli rokonát hívjuk segítségül.

Hideg, tél, megfázás

Aki nem más, mint a lándzsás útifű, cirkalmas nevén Plantago lanceolata, de vidéken őt is gyakran csak útifűként, sőt, egyszerűen útilapuként említik. Talpra való rokonához hasonlóan a lándzsás útifű is bevett eleme a népi gyógyítás házipatikájának, erényeit pedig a mostani, hűvös, nedves, baktérium-, és vírusbarát időkben mutatja meg. Tartozunk annyival neki, hogy megismerkedünk vele teljes valójában.

Lándzsás útifű

A lándzsás útifű évelő növény, könnyen megtalálhatjuk réteken, legelőkön, utak mentén. Magassága 20 és 40 centiméter között van. Tőlevelei jellegzetes lándzsa alakúak, mint azt neve is sugallja. Apró virágait hengeres vagy gömbös fürtökben hozza, pollenje közepes mértékben allergizáló, magjai hosszúkás toktermésében foglalnak helyet. Virágzása június és szeptember között esedékes, gyűjtését virágzása előtt, körülbelül májustól érdemes megejteni. A lándzsás útifű közismerten kiváló hatású gyógynövény, elsősorban leveleit hasznosítjuk, de magjai is értékesek, gyenge hashajtó hatással bírnak, és jótékonyan hatnak az epe-, és veseköves bántalmakra.

Lándzsalevél

A letépett leveleket nyersen is tehetjük sebekre, rovarcsípésekre egy tavaszi, nyári séta során, de általában szárított formában találkozunk velük a herbáriákban. Ősszel leginkább szirupként, tinktúraként árulják a lándzsás útifű kivonatát. A levelek hatásai szerteágazóak, elsősorban légúti megbetegedésekre, köhögésre, a megfázás kísérőjelenségeire jelentenek gyógyírt, mivel a bennük található iridoid vegyületcsoportba tartozó aukubin glikozod és polifenolok a gyulladást csökkentik, a baktériumokat pusztítják, köptetőként működnek. Nem csupán tea, vagy szirup formájában jön jól az útifű, hanem összemorzsolt friss levelei például fogfájásra, vágott sebekre, fekélyekre is jótékony hatással vannak. Főzetét a kortyolgatás mellett toroköblögetésre, gargalizálásra is használhatjuk.

Házi szirup

Mint az a fentiekből kiolvasható, a lándzsás útifű leveleinek gyűjtéséhez már késő, de természetesen herbáriákban, drogériákban megvásárolható mind a szárított levél, mind a különféle szirupok. Utóbbiak gyakran borsos áron kerülnek forgalomba, de kis házi praktikával otthon is elkészíthető a lándzsás útifű szirup, aminek nagy előnye, hogy édes, kellemes íze miatt a gyerekek is könnyen lenyelik, ellenben a sokszor keserű gyógyszerekkel. Szirupkészítéshez egy bő maroknyi friss vagy szárított levelet 3 deciliter vízben főzzünk rövid ideig, majd szűrjük le. Ezt újra főzzük pár percig kis lángon, míg besűrűsödik, majd adjunk hozzá egy fél bögrényi mézet. A kész szirupból két-három kávéskanálnyi mennyiséget vegyünk magunkhoz naponta. A leveleket forrázással teaként is elkészíthetjük, melyek megfázáskor, de megelőzésképpen is ihatunk télen.

Ezerarcú növény

A gyógynövényként alkalmazott lándzsás útifűnek nem ismert ellenjavallata, de a leírások szerint terhesség és szoptatás idején alkalmazása mellőzendő. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Nincsen rózsa tövis nélkül, tartja a közmondás, én pedig azt tenném hozzá, hogy nincsen porta rózsa nélkül. Ez a mutatós dísznövény örök kedvenc, ami nem csoda, hisz valóban impozáns látványt nyújt, persze a szép eredményhez odaadó gondoskodás is szükséges, melyet rózsáink télen is megkövetelnek maguknak.

Szép látvány, de a rózsának nem feltétlen jó

Sok rózsafajta igen jól tűri a hideget, ám a tél beköszöntével gyakran a keményebb fagyok is beállnak, ha pedig a hőmérséklet huzamosab ideig megközelíti, átlépi a mínusz tíz Celsius fokot, akkor komolyan károsodhatnak. Ezért ősz végén javasolt pár óvintézkedést tenni, de legalábbis szemmel tartani a hőmérőt és az időjárás jelentéseket, a megfelelő pillanatban pedig akcióba kell lépni.

A rózsát azonban nem csak a kemény fagyok fenyegetik, hasonlóan káros lehet az éjszakai fagyokat követő felmelegedés okozta olvadás, mely a földet eltüntetheti a gyökerekről. A gyökerek felszínre kerülése után a következő fagyos éjszaka aztán végzetessé válhat. A hőmérséklet ingadozása másképp is okozhat bajt, az időnként bekövetkező enyhülés megzavarhatja a növényt, felgyorsíthatja a pihenőidőszakban lelassult élettani folyamatokat, ami szintén kiszolgáltatottá teheti kedvencünket, és a hamarosan visszatérő fagy megintcsak súlyos kárt okozhat. Ugyancsak a hideggel függ össze a következő rizikófaktor, mely nem más, mint a pára, nedvesség vagy hó lefagyása, ez újfent fizikai sérülésekkel jár. Extra probléma a télen élelem után kutató állatok tevékenysége, ők is veszélyt jelentenek akár a földfelszín felett, akár úgy, ha a gyökereket kiássák, kitúrják.

A vödör csak vészhelyzetben kell, a kupacolás viszont ajánlott

A fenti jelenségeket azért szedtem egy csokorba, mert mindegyikükre megoldást jelent egyetlen óvintézkedés, a rózsa bebugyolálása. Metszést ellenben nem célszerű ősszel végezni, csak a beteg hajtások, levelek eltávolítását, és az elvirágzott részek levágását. A metszést később, tavasszal a legjobb megejteni, mert ha már ősszel metsszük, és véletlen kicsit enyhébb telünk van, akkor képes kihajtani a növény, ami végzetes lehet egy hirtelen fagynál, de a megkurtított ágak is visszafagynak valamelyest, így tavasszal még lejjebb kell metszeni szegény kedvencünket. Amennyiben nem metszünk, akkor az a rész fagy el, amelyet amúgy is lemetszenénk. Maga a takarás történhet egyszerűen földkupacolással, ebben az esetben úgy halmozzuk a földet, hogy annak teteje a szemzés fölött egy jó arasznyival legyen. Másik jó módszer, ha a körbekerítjük a növényt, ehhez 3-4 egyenes rúdra és megfelelő méretű egyszerű műanyag-, vagy csirkehálóra lesz szükség (de akár a nyáron megszakadt szúnyoghálót is újrahasznosíthatjuk). A rudakat a rózsa köré szúrjuk le, majd a hálót ezek köré tekerjük, és rögzítsük. A belső részt földdel, komposzttal tölthetjük fel, esetleg levelekkel, de csak olyanokkal, melyek nem tapadnak össze, a bükk például megfelelő. A kimondottan fagyérzékeny példányokat a legextrémebb hidegekben egy lefelé fordított vödörrel is védhetjük, aminek a tetejére szél elleni nehezéket teszünk, ezt a módszert azonban csak vészhelyzetben, egy-két napig alkalmazhatjuk biztonságosan.

Behálózott tő, levélszigeteléssel

Az elővigyázatosság mindig ajánlatos, de tudni kell, hogy nem minden rózsafajta igényli a fokozott védelmet. A nagytermetű parkrózsák, a folyamatosan virágzó (floribunda és multiflora rózsabokrok) és a futórózsák fagyállóak, valamint a kereskedelmi forgalomban kapható hibridek többsége is jól viseli a telet. A teahibridek, és egyéb kényesebb telt virágúak mindenképp felkupacolással védendőek, mert a téli fagy, és a megfagyó csapadék, hólé nagy károkat okozhat a növényen, amely tavasszal mint egy nyílt seb utat enged majd a fertőzéseknek, és akkor egy legyengült növény fogja elkezdeni a tavaszt. Amennyiben a fagyvédelem indokolt, ne habozzunk megtenni, azonban a mínuszok elmúltával késlekedés nélkül állítsuk vissza az eredeti állapotot. Legkésőbb a tavasz derekán bontsuk le a földkupacot vagy hálós kerítést, és kézzel, óvatosan tegyük szabaddá a töveket.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Nem titok, hogy nagyon érdekelnek a városi parkok, természetesen Budapesten elsősorban, hisz itt élek. Roppant fontosnak tartom, hogy a városi ember lehetőség szerint valamilyen kapcsolatban legyen a természettel, és ez egy ilyen méretű településen elsősorban a közparkokban valósulhat meg. A sűrűn lakott és betonnal, téglával terhelt belvárosban hatványozottan lép fel az igény egy talpalatnyi füves területre, pár fára. Aki követi írásaimat, olvashatott már többször a belvárosi központi zöldterületet jelentő Erzsébet térről, a Margitszigetről, legutóbb pedig a Lánchíd park került sorra. Egy fontos park maradt ki eddig, a Klauzál tér. A mai napon arra vitt utam, így megálltam, és körbefotóztam. Tartsanak velem egy virtuális ősz végi sétára a Klauzál téren!

Az árvácskák még bírják

A Klauzál tér Belső-Erzsébetváros legnagyobb zöld szigete, mely a régi zsidónegyed központi helyén található. A tér története kalandos, volt itt színház Miklósy Gyula vezetésével, mely sikeres operett-központú intézménnyé nőtte ki magát, egészen az 1874-es tűzig, mely a színházat elpusztította. Pár évvel később vásárcsarnok nyílt a helyén, a Stephans Platz helyett pedig szintén 1874-től István térként volt ismeretes a tér. 1907-ben kapta meg mai nevét, Klauzál Gábor reformkori miniszterről. Kevesen tudják, hogy a téren egykoron villamosvonal is áthaladt, a régi mesékre homályosan emlékezőknek pedig érdekesség, hogy az egykoron nagysikerű Vili, a veréb című rajzfilm cselekménye is itt játszódik.

A régi kettes a Nyár utca felől érkezett és a csarnok felé kanyarodott (Kép: innen)

Váradi Antal A régi Pest emlékei című könyvében "istenverte piszokfészek"-ként említi a teret, és valljuk be, nagyon sokáig valóban nem a legjobb hírű környékek sorát gyarapította a Klauzál tér. Mára viszont a belváros egyik rejtett gyöngyszeme, legalábbis ami a park kialakítását illeti. Igazából nem csupán parkként, hanem komplett szabadidős komplexumként említhető, ahogy az a mai napon készült képeken is látható, van itt minden, ami a kikapcsolódáshoz szükséges. Hatalmas játszótér, modern játékokkal, sőt, még egy szabadtéri előadásokhoz kialakított színházféle is megbújik a sarokban, jó időben itt gyakra gyermekprogramok szórakoztatják a kicsiket. Van nagy kutyafuttató, szabadtéri konditerem, focipálya, egy sereg pad a sakkozóknak, beszélgetőknek, és bő füves terület az andalgóknak. Fontos fejlesztés a kulturált toalett, mely ingyenes, és pelenkázó is van benne kisgyermekes anyukáknak.

Tágas játszótér, ízléses építményekkel

Köteles mászóka

Szabadtéri mini-színház

A drótköteles csúszópályát mulccsal tették biztonságossá

Tágas kutyafuttató a játszótérrel átellenben

A parkosított részen még madárfészek is akad a sövényben

Sakk, és beszélgetősarok

48-as emlékhely az egyik sarokban

Focipálya és edzőplacc a másikban

A látvány a túloldalról, az ablakokból is kellemes lehet

A környék ma sem tartozik a főváros elitjébe, azonban jelentősen javult a helyzet, a park legnagyobb előnye pedig az, hogy bár a belváros szívében helyezkedik el, de a körülötte lévő kisebb utcák forgalma gyér, a zaj-, és füstszennyezés a lehetőségekhez képest alacsony, a nagy alapterület és a szerteágazó funkcionalitás pedig elsőrangú pihenőhellyé avatják a területet.

Bő egy hete a zuglói polgárőrség utcafrontját és kertjét tettük rendbe, és ezúttal nem csak lelkes, hanem szakszerű segítséget is kaptunk. A  munkában résztvevő fiatalok az Újbudai Speciális Szakiskola parkgondozó diákjai voltak, akik máskor is aktívan részt vesznek különböző zöldfelületek fenntartásában, így ezáltal gyakorlatot is szereznek a szakterületükön. Rendszeresen járnak a Budai Arborétumba, de idén már több utcafront szépítéshez is csatlakoztak, ezért most egy gyakorlott, összeszokott csapattal dolgoztunk. A diákok szaktanári felügyelet mellett dolgoztak, a telepített növények többek közt tuják (Thuja occidentalis Smaragd), és évelők (tűzeső-Heuchera sanguinea, szellőrózsa-Anemone hupehensis, virágosnád-Miscanthus sinesis) voltak. Az ültetés végeztével a polgárőrök látták vendégül a kertészkedőket, akik megismerkedhettek a polgárőri feladatokkal. 

A polgárőrök is örömmel csatlakoztak a közösségi utcafrontszépítésbe

A segítség ezúttal nem csak lelkes, de szakszerű is volt

Az utcafronti rész alakulóban

Az ültetés mellett tereprendezés is volt

A tuják már csak a mulcsra várnak

Végül az utcafronti rész is megszépült

A csapat

És mindenki kedvence, az önkéntes tűzoltók autója