Igyekszem nyitott szemmel járni a városban, főleg a parkokat, utcafrontokat szoktam megfigyelni, szakmai ártalom, hogy nekem mindig a növényzettel kapcsolatos dolgok tűnnek fel, de hát ez nem csoda, egy kőműves meg biztosan a falakat vizslatja. A tegnapi verőfényes délelőtt a belvárosban ért, pontosabban az Erzsébet téren, és amit láttam, az nagyon nem tetszett.
Az Erzsébet tér egyébként is egy kissé félreértett pontja a városnak. Az egyik legközpontibb hely, népszerű és viszonylag tágas meeting point, ennek ellenére maga a tér díszparkként van kezelve. Vagyis olyan helyként, ami csak mutatóba készült, szemet gyönyörködtető zöld műalkotásként, ezzel szemben a városi ifjúság az elkészülte után azonnal birtokba vette, és kvázi bulihelyként használja. Ezzel nincs is probléma, más európai nagyvárosok központi helyein is találunk efféle közösségi tereket, de ezek másféle törődést igényelnek, mint a csupán látványelemként funkcionáló társaik. És ezt a törődést az Erzsébet tér láthatóan nem kapja meg.
Csúnya, és ide már leülni sem praktikus
A kialakult helyzetben nem csupán a közterületet fenntartó, gondozó hatóságok ludasak, hanem a tér használói is. A közösségi jelleg láthatóan addig tart, míg a füvön, padokon elhelyezkedve jókat lehet beszélgetni, sörözni-borozni, azonban a piknikezők távoztával maradnak a kisebb-nagyobb szemétkupacok, csikk-hegyek. Az aktív használatból fakadóan a gyep is erős igénybevételnek van kitéve, és a mellékelt fotók alapján látszik, hogy nem kap megfelelő gondozást, öntözést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a múlt héten rendezvény zajlott itt, sátrak, teraszok települtek ki, és sok ezer látogató lába taposta a placcot, de akkor is szomorú látvány a kiégett, kifoltosodott, szemetes gyep. Kíváncsi vagyok, várható-e helyreállítás a hosszú hétvégi programsorozat után, vagy marad minden, ahogy most van.
Régen itt is fű volt
Mindenesetre én arra buzdítanám a park rendszeres látogatóit, hogy kezeljék kicsit sajátként a területet, senki ne legyen rest egy nejlonzacskóba gyűjteni a szemetet, a csikkeket pedig például az elsőként kiürült sörözdobozba kiválóan lehet gyűjteni. Kis odafigyeléssel a terület nem csupán közös, de valóban közösségi is lehet.
Itt heves szotyizás volt, aztán úgy is maradt
Parafadugó és vizespalack-kupak, a fröccsözés nyomai
Kopott, csúnya, lehangoló
A hátsó részen sem jobb a helyzet
Nem lehet kifogás a szeméttárolók hiánya sem
Takarítás ugyan van, de a csikkeket ő sem tudja egyenként felszedegetni
Ezt a virágágyást pedug rútul magára hagyták.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
