Megyeri Szabolcs kertész blogja

Útilaput kötöttek a talpára - halljuk sokszor a szólást. Jelentése nagyjából annyi, hogy valakit elküldenek, útjára bocsájtanak. De vajon miért kötnek ehhez útilaput a talpára? Hát azért, mert a Plantago major, vagyis a széles levelű útífű, népiesen útilapu levele kiválóan alkalmas a felhorzsolt, sebes bőr, a mondás esetében a talp gyógyítására, a fájdalom enyhítésére. Manapság már kényelmes cipőt hordunk, és még a vándoroknak sem sebesedik ki mindig a talpuk, viszont a tél közeledtével sokat köhögünk, gyakran megfázunk, ilyenkor pedig a szólásbeli útilapu közeli rokonát hívjuk segítségül.

Hideg, tél, megfázás

Aki nem más, mint a lándzsás útifű, cirkalmas nevén Plantago lanceolata, de vidéken őt is gyakran csak útifűként, sőt, egyszerűen útilapuként említik. Talpra való rokonához hasonlóan a lándzsás útifű is bevett eleme a népi gyógyítás házipatikájának, erényeit pedig a mostani, hűvös, nedves, baktérium-, és vírusbarát időkben mutatja meg. Tartozunk annyival neki, hogy megismerkedünk vele teljes valójában.

Lándzsás útifű

A lándzsás útifű évelő növény, könnyen megtalálhatjuk réteken, legelőkön, utak mentén. Magassága 20 és 40 centiméter között van. Tőlevelei jellegzetes lándzsa alakúak, mint azt neve is sugallja. Apró virágait hengeres vagy gömbös fürtökben hozza, pollenje közepes mértékben allergizáló, magjai hosszúkás toktermésében foglalnak helyet. Virágzása június és szeptember között esedékes, gyűjtését virágzása előtt, körülbelül májustól érdemes megejteni. A lándzsás útifű közismerten kiváló hatású gyógynövény, elsősorban leveleit hasznosítjuk, de magjai is értékesek, gyenge hashajtó hatással bírnak, és jótékonyan hatnak az epe-, és veseköves bántalmakra.

Lándzsalevél

A letépett leveleket nyersen is tehetjük sebekre, rovarcsípésekre egy tavaszi, nyári séta során, de általában szárított formában találkozunk velük a herbáriákban. Ősszel leginkább szirupként, tinktúraként árulják a lándzsás útifű kivonatát. A levelek hatásai szerteágazóak, elsősorban légúti megbetegedésekre, köhögésre, a megfázás kísérőjelenségeire jelentenek gyógyírt, mivel a bennük található iridoid vegyületcsoportba tartozó aukubin glikozod és polifenolok a gyulladást csökkentik, a baktériumokat pusztítják, köptetőként működnek. Nem csupán tea, vagy szirup formájában jön jól az útifű, hanem összemorzsolt friss levelei például fogfájásra, vágott sebekre, fekélyekre is jótékony hatással vannak. Főzetét a kortyolgatás mellett toroköblögetésre, gargalizálásra is használhatjuk.

Házi szirup

Mint az a fentiekből kiolvasható, a lándzsás útifű leveleinek gyűjtéséhez már késő, de természetesen herbáriákban, drogériákban megvásárolható mind a szárított levél, mind a különféle szirupok. Utóbbiak gyakran borsos áron kerülnek forgalomba, de kis házi praktikával otthon is elkészíthető a lándzsás útifű szirup, aminek nagy előnye, hogy édes, kellemes íze miatt a gyerekek is könnyen lenyelik, ellenben a sokszor keserű gyógyszerekkel. Szirupkészítéshez egy bő maroknyi friss vagy szárított levelet 3 deciliter vízben főzzünk rövid ideig, majd szűrjük le. Ezt újra főzzük pár percig kis lángon, míg besűrűsödik, majd adjunk hozzá egy fél bögrényi mézet. A kész szirupból két-három kávéskanálnyi mennyiséget vegyünk magunkhoz naponta. A leveleket forrázással teaként is elkészíthetjük, melyek megfázáskor, de megelőzésképpen is ihatunk télen.

Ezerarcú növény

A gyógynövényként alkalmazott lándzsás útifűnek nem ismert ellenjavallata, de a leírások szerint terhesség és szoptatás idején alkalmazása mellőzendő. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.