Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az elmúlt napokban az időjárás emlékeztetett minket arra, hogy valójában már tél van, az igencsak enyhe ősz után hirtelen szakadt a nyakunkba a fagyos, hideg évszak. Mivel már hó is esett bőven, az utak, járdák kellőképpen lefagytak, ami természetesen balesetveszélyes. Ezért ilyenkor előkerülnek a jégmentesítő szerek, hogy ne teljenek meg a kórházak kificamodott bokájú, törött kezű, és lábú emberekkel. A leggyakrabban használt anyag a só, mely azonban erősen káros a természetre, növényekre, sőt kimarja a cipőnket, tönkreteszi a nadrágszárunkat, pusztítja az autógumikat, és a sétáltatott házikedvencek tappancsai is megsínylik a sózást.

Miért sózunk hát akkor? Mert a só rendkívül olcsó, akár az otthoni készletből szórjuk a portánk elé, akár kifejezetten útszórásra előállított sót használunk (vagy használ a közterület fenntartója). A só azért alkalmas  a fagymentesítésre, mert a hó és a só keverékéből létrejövő oldat fagyáspontja -15 Celsius, tehát eddig a hőmérsékletig eredményes a sós kezelés. (Érdekesség, hogy például Moszkvában, ahol a téli hidegek tartósan alulmúlják a -15 fokot, farkasordító hidegben már nem is kezelik az utakat, hiszen úgysincs haszna.) A só azonban károsítja a növényeket, főleg, ha a sós havat, latyakot a járda szélére toljuk, egyenesen a fák tövébe, vagy a füves sávra. Nem elhanyagolható tény, hogy a sózás következtében az utak, aszfaltfelületek is károsodnak, az olvadék a repedésekbe szivárog, ahol a következő fagyáskor szétrepeszti azokat, valamint a közművek csöveit is károsítja a sós hólé.

Ez bizony most is szabályos

Biztosan sokan hördülnek fel, mondván, felesleges is erről beszélni, hisz a sózás már nem engedélyezett. Van azonban némi félreértés a szóban forgó szabályozás körül. A közvéleményben rögzült vélekedés szerint a só alkalmazása tiltott (ezt a 346/2008. (XII. 30.) számmal jelölt kormányrendelet írja elő), azonban a vonatkozó rendelet 5. § (2) bekezdése így szól:

 belterületi közterületen - a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével - a síkosság mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti.

Ez pedig azt jelenti, hogy ahol autók járnak, ott igenis engedélyezett a só használata. Mint azt tudjuk, az úttest soha nincs hermetikusan elzárva a közterület többi részétől, így szabályozás ide vagy oda, a só a fizika elemi szabályait követve akadály nélkül károsíthatja továbbra is a városi növényzetet, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan, vagy figyelmetlenségből, vagy megszokásból a mai napig használják fagymentesítésre a sót olyan helyeken is, ahol elvileg már nem szabadna.

A sós hólé, latyak káros a növényeknek

Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven. Érdekes kiváltóanyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy - ne kerteljünk - roppant büdös, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása, ám hatásfoka nem éri el a sóét. Zeolitos kőzúzalékot is lehet használni, ez nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel. Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a csupasz sónál mindenképp jobb választás. Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, nem a legszebb látvány, de hatásos.

Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát, vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Egy nagy előnye van, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de ugyanez a hátránya is, nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Környezetbarát megoldás ez, melynek előnye, hogy az állatok számára sem káros, például lovardákban előszeretettel szokták használni, mert nem bántja a lovak érzékeny patáját. Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé, vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle. Érdekességképpen megemlítem, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását, közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára kizárttá teszi, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.

Egy a sok pótszer közül: a kalcium-klorid

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Akinek még nincs csömöre a karácsonyi készülődéstől, tartson most velem egy virtuális favadászatra a belvárosban. A mai reggel hó nélkül indult, így a farkasordító hideggel dacolva bringára pattantam, hogy megnézzem a Parlament karácsonyfáját, melyet minden évben nagy érdeklődés kísér. Sajnos csalódnom kellett, de útközben más köztéri díszes fenyőkre is bukkantam, így végül nem volt hiábavaló a jeges kirándulás. 

A Kossuth térre érkezve azt kellett tapasztalnom, hogy nem találom az Országház fáját. Két kör megtétele után sejlett fel az egyik sarokban egy faépítmény, ami Betlehem-szerűnek tetszett, mint kiderült, az is volt, mögötte pedig meglett a fa is. Nem mondhatni, hogy központi helyre került, ami még nem feltétlen probléma, az viszont már az, hogy egy parkolóban került felállításra, ami nem a legünnepélyesebb helyszín, ajándékok helyett honatyáink autói találhatóak alatta. Ráadásul túl közel menni sem lehet, mint arra a figyelmemet egy kedves, de szigorú rendőr felhívta, így a betlehemi jelenet megtekintéséhez ajánlott a színházi látcsövünket is magunkkal vinni.

Az ott a fa, nem épp szembeszökő helyen

Ennél közelebb nem lehet menni

Kissé csalódottan indultam hát visszafele, azonban a Szabadság téren belefutottam egy sokkal élvezhetőbb dekorációs együttesbe. A nyáron pancsolásra használt szökőkút ad helyet az itteni karácsonyfának, melyet az elmaradhatatlan Betlehemes jelenet egészít ki, a hangulat fokozása érdekében pedig dézsás fenyőkkel kerítették körbe az egészet. A látvány tetszetős, nagy zöldtömeg, és méretes, ízlésesen díszített fa töri meg a tér téli egyhangúságát.

Igényes dekoráció

A barna, műanyag dézsákat esetleg érdemes lett volna valamivel burkolni, azonban így sem érheti szó a ház elejét

Maga a fa is szép, a díszítést sem vitték túlzásba

A fentinél is szebb fát találtam az Andrássy úton, az Opera előtt. A méretes fenyőt a hely szellemében díszítették fel, az óriási, mézeskalács-szerű függők zenei utalásokat hordoznak. A hatalmas növény kissé leszűkíti a járdát a sétálók számára, mivel nem elég, hogy nagy, épp a kisföldalatti kijárata mellé helyezték, ahol egyébként is szűkebb az út. Na de karácsonykor ki foglalkozik ilyen apróságokkal, mikor tényleg szemet gyönyörködtető az Opera fája.

A látvány leginkább a túloldalról élvezhető

Ötletesek a díszek

Harmonizál az épülettel

Az Operától nem messze, a Nagymező és Király utca sarkán, a templom mellett találtam még egy köztéri karácsonyfát, mely ugyan egyszerű, nem túldíszített, de a helyhez roppantul illik, és meg egy aprócska vásár is található mellette. 

Kivilágítva is érdemes lesz megnézni.

Bizonyára a városban (és más városokban) még számtalan helyen találni karácsonyfákat az utcákon, tereken, azonban a hideggel szemben vívott küzdelmemet feladtam az utolsó helyszínen, így a jelenlegi összeállításba ennyi fa fért bele. Arra buzdítom olvasóimat, hogy ha a közelükben található köztéri, díszes fenyő, fényképezzék le, küldjék el nekem a képeket, és beleillesztem azokat a posztba!

A téli kert gyakran tűnik kihaltnak, élettelennek, ami persze nem igaz, de a deres, hólepte, vagy épp kopár táj ilyen képzeteket kelt. Más a helyzet, ha madár is látogatja a birtokot, az apró szárnyasok jelenléte egyből vidámmá, élettelivé varázsolja a lehangoló téli tájképet. Azonban hangulatteremtő kis vendégeink veszélyben vannak télen, főleg a tartósan fagypont alatti hőmérsékleten, és nagyobb havazásokkor.

Ki ne látna szívesen egy őszapót a kertjében?

A madáretetés ugyanakkor felelősséggel jár, így csak akkor vágjunk bele, ha vállalni tudjuk az első fagyoktól a tavasz kezdetéig a műveletet, ugyanis a madarak hamar hozzászoknak a kihelyezett élelemhez, amit ha hirtelen elveszünk tőlük, rossz helyzetbe hozzuk őket. A kistermetű, nálunk áttelelő madarak a hideg időszakban csupán annyi tartalékkal rendelkeznek, hogy a jeges, fagypont alatti hőmérsékletű éjszakát átvészeljék. Amennyiben ilyenkor napközben nem jutnak eleséghez, a következő éjjel végzetes lehet számukra. Ezért, ha elkezdtük az élelem kihelyezését, ne hagyjuk abba, ha pedig nincs idő és energia a folyamatos gondoskodásra, alkalomszerűen ne etessünk, hagyjuk inkább, hogy a madarak más, stabil élelemforrást találjanak.

A madáretető nem egy bonyolult építmény, egy-két óra alatt barkácsolható egy ilyen például

A madárétkeket három csoportra oszthatjuk, de ha komolyan gondoljuk a gondoskodást, mindhárom féléből biztosítsunk számukra. Az első a napraforgó, ami ne a focinézéshez, sörözéshez használt, emberi fogyasztásra szánt sózott, pirított szotyi legyen, hanem magas olajtartalmű ipari napraforgómag. Ebbe aztán keverhetünk egyéb magvakat, de a legegyszerűbb, ha az üzletekben, direkt a szárnyasoknak összeállított pinty, vagy hullámos papagáj eledelt szerezzük be. Ezek a keverékek állatkereskedésekben, hipermarketekben, barkácsáruházakban könnyen hozzáférhetőek, és árban sem jelentenek megterhelést.

Még egyszerűbb egy palackból és két fakanálból etetőt csinálni

A második csoportot az állati zsiradékok jelentik, de ebben az esetben se a konyhai maradékot használjuk, a sózott, fűszerezett szalonna nem jó, így sótlan, kifőzött szalonnát, vagy faggyút kínáljunk, és itt is van bolti, előregyártott étek, a sok helyen megvehető cinkegolyó, melyet aztán csak ki kell akasztani. A lágyabb típusú sajt, vagy vaj is kiváló csemege madárvendégeinknek, ezekből egy keveset szórjunk ki valamilyen sík felületre (tálkába például), nagy sikere lesz.

Cinkegolyó, cinkével

A harmadik csoport a gyümölcs, ami elsősorban és legfőképpen almát jelent. Az almát szinte mindegyik madárfajta kedveli, és kihelyezése is könnyű, egyszerűen tűzzük egy ágra. Az sem mindegy, hol helyezzük el a különböző élelmeket. Madárfajtától függ, hogy a fán, vagy inkább a talajon táplálkozik szívesebben, azonban esős, és főleg havas időben a földre helyezett élelmet nem tudják elfogyasztani. Gyakran egy tálka, cserépalátét, vagy üzletben vásárolható madáretető edény is elég, de fára lógatott, tetővel rendelkező etetőt is készíthetünk kallódó faanyagból, ezeket minden időjárási körülmények között tudják látogatni madaraink.

Egy darab szalonna egy rajzszeggel, vagy apró szöggel a törzsre tűzve kiváló csemege, és a fát sem károsítja

Fontos megemlíteni, hogy a balatoni hattyúetetések, vagy a parkbéli galambjóllakatás miatt rögzült kenyérmorzsa (vagy akármilyen pékáru darabjai) a nálunk telelő kismadarak számára nem jó választás, gyomor-, és bélgyulladást okozhat, így ezzel ne kínáljuk szálló vendégeinket. 

A poszt megírásában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja volt segítségemre, melyet az amatőr madárbarátoknak ajánlok böngészésre további tudnivalókért, érdekességekért.

Felesleges cserépalátétekből is készülhet fedett etető

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Ha karácsony, akkor karácsonyfa. Az évvégi ünnep körüli felhajtás sokaknak visszatetsző, azonban azt hiszem nincs olyan ember, aki ne gondolna jószívvel a feldíszített fenyőre, melyet 24-én körbe lehet állni, mely egy-két hétre különleges atmoszférát varázsol a lakásba. A megfelelő fa kiválasztása azonban nem egyszerű feladat, akár jó előre gondoskodunk róla, akár az utolsó pillanatokra hagyjuk. A karácsony közeledtével többször fogok foglalkozni az ilyenkor aktuális fenyőfélékkel, de elsőként a választásban, a hazavitt fa helyes tartásában szeretnék pár tanácsot adni.

A karácsonyfákkal kapcsolatban az első keserű kifogás általában az, hogy szegény példányokat miért vágják ki pár napnyi díszítésért, hogy utána a szemetesekben landoljanak. Tudni kell, hogy az ünnepi fenyők elhanyagolható része származik természetes élőhelyről, erdőből, döntő többségüket mezőgazdasági művelésből szerzik a kereskedők, vagyis direkt erre a célra termesztik őket. Természetesen ettől függetlenül egy élő növényt áldozunk fel a szenteste oltárán, de vigasztaljon minket, hogy erdőt nem károsítunk ezzel a hagyománnyal. A vágott fenyőtől elzárkózóknak van választásuk, a műfenyőtől a kiültethető, földlabdás fán át, egészen a kölcsönzött növényig, ezekről az alternatívákról egy későbbi posztomban szólnék.

Nordmann fenyők

Nálunk általában 7-8 különböző fajta kerül forgalomba, de a legtöbb helyen három fajtára korlátozódik a karácsonyi fenyőkínálat, ezek a közönséges luc (Picea abies), az elegánsabb ezüstfenyő (Picea pungens), és a drága, de mutatós nordmann fenyő (Abies nordmanniana). A luc a legelterjedtebb, ennek formája tekinthető klasszikusnak, és az ára is mérsékeltebb. Hátránya, hogy leveleit hamar ledobja az átlagos lakásbelsők körülményei közt. A nordmann fenyő tartósabb, és tűlevelei a luccal ellentétben nem szúrósak, ez kisgyermekes családoknál szempont lehet. Az ezüstfenyő magasabb árát kompenzálhatja, hogy leveleit sokáig megtartja. A nálunk forgalomba kerülő fákat elsősorban Vas-, Zala-, és Somogy megyében nevelik, az import darabok pedig főképp Dániából érkeznek.

A fenyők ültetvényekről érkeznek

Mint minden egyéb termék esetében, a vágott fenyőknél is vannak minőségi különbségek. A fenyőket három kategóriába sorolják, az "A" kategóriában a kifogástalan megjelenésű, egyenes szárú, hiánytalan ágrendszerű példányokat találjuk. A "B" osztályba az előbbi kritériumok valamelyikének nem megfelelő darabok kerülnek (görbe törzs, hiányos ágak,), a "C" kategóriás fenyők pedig inkább ágakra darabolva végzik, hogy aztán koszorú, egyéb dísz váljon belőlük. "A" kategóriás fát viszonylag nehéz kifogni, főleg a szentestéhez közeledve. Ha már az árusnál vagyunk, pár trükkel győződhetünk meg választottunk állapotáról. Mikor szemre már megfelelő egy fenyő, a törzsét függőlegesen tartva csapjuk kis erővel a földhöz egyszer-kétszer. Amennyiben levélhullást látunk, a fa már szárad, így keressünk tovább. Szintén jól mutatja a nedvességtartalmat a levélteszt, mely kevésbé feltűnően végezhető el. Hajlítsuk meg a tűleveleket ujjbeggyel, majd engedjük el hirtelen. Ha a levél "kirúgja" magát, visszapattanva kiegyenesedik, akkor jó lesz, ha kettétörik, nem áll vissza, akkor száraz a növény, és leveleit nagyon hamar elveszti majd. Előfordul, hogy az árus nem engedi, vagy nem nézi jó szemmel a vizsgálódást, ilyenkor valami nem stimmel az áruval, így inkább álljunk odébb. Szintén gyanakvásra adhat okot, ha az eladó fa eleve csomagolva, hálózva van, ilyenekkel főleg az ünnep előtt egy-két nappal találkozni, az élelmes kereskedő gyakran a nyakán maradt gyengébb darabokon próbál így túladni. Ebben sokszor partner a vásárlást az utolsó pillanatra hagyó, kapkodó vevő.

Hasznos a törzs méretre faragása

Érdemes a vásárlásra karácsonyfatalppal érkezni, sok árus rendelkezik tönkfaragóval, így a helyszínen a tartóba méretezhetjük a törzs alját, megkímélve magunkat az általában szenteste délutánján elérkező késes-baltás faragás rémétől. Szintén jó ötlet igénybe venni a csomagolást, ilyenkor a fát egy fémhengeren áthúzva rugalmas hálóval burkolják. Az összefogott ágak nem fognak sérülni, törni a szállítás során, és az otthoni tárolás is egyszerűbb lesz.

Jól járunk, ha csomagoltatjuk a fát

Ha sikerült kiválasztani egy szemrevaló, friss, minden teszten jól vizsgázott fát, akkor következik a tárolás kérdése. Semmiképp se vigyük a nagy nap előtt a lakásba fenyőnket, mert a téli, fűtött, sokszor száraz levegőjű szobában megindul a levélhullás, és rossz esetben szentestére csak egy kopasz torzónk lesz. A hűvös, hideg helyek a megfelelők, mint a garázs, kamra, erkély, folyosó, de a kertbe is kirakhatjuk. Hasznos, ha a fát nedves újságpapírral borítjuk, majd nejlonba csavarjuk, így megőrzi frissességét és illatát. 

Szánjunk a vásárlásra időt, válogassunk,ne hirtelen döntsünk

Lakáson belül is érdemes hűvösebb helyre felállítani a fát, de semmiképp se tegyük fűtőtest közvetlen közelébe, mert úgy nagyon gyorsan kiszárad. A legjobb, ha olyan talpat választunk, melybe vizet lehet tölteni, így az ünnepek alatt a fenyő némi nedvességhez jut. Ha hagyományos tartónk van, akkor a törzs alsó részére nedves rongyot csavarhatunk, vagy alacsony peremű tálkában, cserépalátétben vizet helyezhetünk alá, azonban mindig vigyázzunk az elektromos berendezések, elosztók közelségére, inkább legyen rövid életű a fa, minthogy balesetveszély álljon fenn.

A törzset nedvesen tartó talp növeli a fa díszítőértékét

Karácsonyi fenyőt december elejétől kezdve szinte minden sarkon lehet vásárolni, ám nem teljesen mindegy, hogy hol tesszük. A félreeső helyeken, vagy áruházak parkolóiban jellemzően a kertészetek rostáján kihullott "B"-kategóriás darabokat találjuk, igaz viszonylag olcsón. Az utcai, központi helyeken megtelepedett árusok portékája általában szép (főleg az első időszakban, mikor még nagyobb a választék), ám árban magasabb lehet. A kertészeti árudák kínálatáért sokszor többet kell utazni, de náluk válogatott állomány található, és gyakran a vételár egy részét levásárolható kupon formájában visszaadják. Szintén problémás, hogy a legszebb példányokat jellemzően a szezon elején foghatjuk ki, ilyenkor azonban a hosszabb idejű tárolás jelenthet gondot. A vásárlást az utolsó pillanatra hagyva pedig jelentős kedvezményeket találhatunk, ám ilyenkor a választék gyérebb. Bárhogy cselekszünk, mindig törekedjünk, hogy friss, tartós fát vegyünk, hogy az ünnepi napokat ne árnyékolja be egy kopaszodó, leveleit intenzíven hullató karácsonyfa.

További tudnivalókért katt a videóra!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A karácsony közeledtével beindul a köztéri vásárok szezonja is, és míg régen a Vörösmarty téri sokadalom volt az uralkodó, addig mára szine minden talpalatnyi helyen ünnepi árusok bódéit találjuk. Pár éve már a Szent István téren, a Bazilika előtt is megtelik a placc. Mivel erről a helyszínről talán nem olyan sokan tudnak, ezért én ide látogattam el, természetesen fotógéppel felszerelkezve, hogy kedvet csináljak egy esti, hangulatos körsétához, és persze innen csak egy ugrás a Vörösmarty tér, tehát egy füst alatt két vásár is abszolválható.

Beszámolóm így most nem kertészeti jellegű, hisz ezek a közterek nem kifejezetten zöld szigetek, azonban érdekes látni, hogy hogyan hasznosulnak az ünnep tájékán. Ráadásul a kínált portékák között sok termelői, illetve bioterméket találni, melyek minősége jócskán felülmúlja az átlagos bolti holmikét, természetesen ez az árazásukban is megjelenik. Az ünnepi hangulatban a pénztárcák mindig könnyebben megnyílnak, de azt se felejtsük el, hogy szakboltokban, vagy nem ennyire frekventált helyeken ezeket a lekvárokat, mézeket, díszes tárgyakat alkalmasint olcsóbban is beszerezhetjük. A karácsonyi vásárok viszont forgatagukkal, egyedi atmoszférájukkal varázsolhatnak el minket, így andalgásra, nézelődésre jószívvel ajánlom ezeket mindenkinek.

A rögtönzött koripálya közepén elhelyezett lilába burkolt műfenyő kicsit természetellenes, de jelképnek megteszi

Óriás adventi koszorú is van itt

Az elmaradhatatlan Betlehem nincs túlbonyolítva

Házias ízek ígérete

A termelői lekvárok, mézek tényleg vonzóak

A kürtőskalács ilyenkor kötelező

Még jobban illik a télhez a sült gesztenye, ennyiért biztos finom is

A kemence látványa már magában melegít

Mézes stand

Látogató van bőven

A háttér vitán felül szép

Pár hete egy posztban beszámoltam egy francia botanikus extravagáns zöldfalairól, azt is megemlítve, hogy talán egyszer nálunk, Budapesten is látható lesz ilyen látványos építmény. Kommentekben már akkor jelezték olvasóim, hogy kezdeményezések vannak, de az első igazi, belvárosi zöldfal most készült el. Az Erzsébet térről két utcával beljebb költöző Gödör klub bejárata mellett lelhető fel az új, roppant igényesen létrehozott növényfal. A kivitelező a Mohány és Páfra Bt, egy fiatal tájépítészekből álló csoport, akik többek között kifejezetten zöldfalak építésével foglalkoznak, és nem ez az első budapesti projektjük, hamarosan pedig a Káldy Gyula utcában lesz látható egy újabb munkájuk.

A most elkészült építmény a Király utca Passage épületkomplexumban található, az újranyílt szórakozóhely bejáratánál, és a növényi dekoráció mellett - ahogy az a képeken is látszik - a mostanában divatba jött raklapokból épített köztéri bútorok is találhatóak, nyilván elsősorban a klub vendégei számára. Ezek a színes ülőalkalmatosságok, bár kissé elütnek az épületegyüttes stílusától, mindenképp feldobják az eleddig kissé kihalt belső teret.