Megyeri Szabolcs kertész blogja

A citrusfélék roppant népszerűek nálunk, és nem csak azért, mert sokan emlékszünk még, hogy milyen kincs volt egykoron a friss narancs és mandarin, hanem azért is mert az otthon nevelt citrusfélék a mediterrán vidék hangulatát hozzák el. Arról nem is beszélve, hogy mekkora öröm a saját termésű citromból facsarni a teába. Ezek a fajták azonban nem a mi teleinkhez szoktak, ezért a hideg hónapokban különleges bánásmódot igényelnek.

A citrusfélék iránti rajongás nem újkeletű, pár évtizede vidéken is nagy divatjuk volt, főleg, ha ehető termést is lehetett szüretelni róluk. Faluhelyen viszonylag egyszerű volt a teleltetés, mivel rengeteg házban akadt fűtetlen tisztaszoba, ahol épp ideálisak voltak a körülmények. Manapság már tisztaszobából is kevesebb van, és a városban élők száma is megszaporodott, a belvárosi lakásokban pedig hiánycikk a tisztaszoba. Elkeseredni nem szabad, egzotikus kedvenceinknek bárhol teremthetünk megfelelő feltételeket, igaz adott esetben némi szervezést és áldozatot követel a művelet.

Ideje beköltözni

A citrusfélék mediterrán növények, tehát a honi klímától eltérő viszonyokat szoktak meg, így elsőként azt kell megvizsgálni, milyen feltételek között érzik jól magukat. A mediterrán tél jóval enyhébb a miénknél, az 5-10 Celsius fokos hőmérséklet a jellemző, tehát az ennél többet és sokkal kevesebbet nem tűrik jól ebben az időszakban.A fűtött, 20-24 Celsius fokos lakásban a növények lombjukat vesztik, ágaik elhalnak, és akár az egész növény elpusztulhat, fokozottan igaz ez, ha a meleg mellé nem kap a növény elegendő fényt, ami télen könnyen előfordulhat. Amennyiben a hőmérséklet nem túl magas, és fényből is akad egy kevés, a növény nem feltétlenül pusztul el, azonban gyenge, erőtlen hajtásokat hoz, melyek a tavaszi melegek és bő fény hatására megperzselődnek, és a nyári hozamot is kedvezőtlenül befolyásolják. 

Egy ilyen zárt, de világos lépcsőházi forduló ideális teleltetőhely

Citrusféléinknek így az a legüdvözítőbb, ha alacsonyabb hőmérsékletet és viszonylag kevés fényt biztosítunk, így "észleli" a pihenőidőszak beköszöntét, és alkalmazkodik hozzá. Megfelelő hely lehet egy huzatmentes, nem túl hideg, lehetőleg déli fekvésű lépcsőház, vagy hasonló elhelyezkedésű, kevésbé fűtött szoba. Ha ezek nem állnak a rendelkezésre, akkor a lakás erre a célra legmegfelelőbb részét kell választani téli lakhelyül. A citrusfélék egész alacsony hőmérsékleten is áttelelhetnek, 1-5 Celsius között, ám arra ügyelni kell, hogy fagy ne érje őket. Az ilyen hőmérséklet mellett magasabb páratartalom szükséges számukra. Ezért beüvegezett balkonok, verandák is szóba jöhetnek, ám a fagyra vigyázni kell. Pincék is alkalmasak lehetnek téli nyugvóhelyként, de csak akkor, ha valamennyi fényt azért kap a növény. 

Sarokba is állíthatjuk, de egy kevés fény azért érje

Ősz végén a teleltetést szoktatással indítsuk el, csökkentsük az öntözések számát, és ügyeljünk a hőmérsékletre. A nyugalmi időszakra való felkészülésnek fontos része a kártevőmentesítés, és a betegségek felderítése, a télen legyengülő növény ugyanis nehezebben áll ellen ezeknek. Kapjuk elő a nagyítót, és alaposan vegyük szemügyre kedvencünket. Elsősorban a viaszos citrompajzstetűre (Planococcus citri) és az oleanderpajzstetűre (Aspidiotus nerii) figyeljünk, melyeket puha kefével, nedves törlőkendővel távolíthatunk el. A nagyon fertőzött részeket, ágakat inkább metsszük le. Metszést a kártevőktől függetlenül is megejthetünk, hogy a növény tavasszal megerősödhessen, szebb formában növekedhessen. Öntözésből havonta egy is elég, a túlzott locsolás nem jó a növénynek, és hatására a gyökérgolyva is megjelenhet, ami végzetes lehet. A teleltetésnek március környékén lesz vége, ekkortól kezdve lassan szoktassuk vissza kedvencünket a fényhez és a magasabb hőmérséklethez, valamint az öntözéseket is gyakoribbá tehetjük.

A citrusfélék teleltetéséről az alábbi videóban is hallhatnak tanácsokat!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A napokban egy utcafrontszépítés zajlott Zuglóban, melyen én is részt vettem, sőt, szervezője voltam az eseménynek.  Talán hasznos, ha beszámolok róla, és nem csak azért, mert a közös ültetés szórakoztató, hanem azért is, mert tűztövist telepítettünk, ami több szempontból figyelemreméltó növény. 

A csapat

A tűztövis  (Pyracantha coccinea), sövényként való telepítése ősszel ideális, ez elmondható általában a sövényekről is, de a mutatós és hosszú életű tűztövis esetében különösen igaz. Ez az "örökzöld" cserje (ugyanis inkább télizöld, tél végén - kora tavasszal egyszerre cseréli le a lombját szinte észrevétlenül) ma már többféle színben kapható, a sárga bogyójútól akár a pirosig. Ősszel kiváló madárcsalogató, és később még a hó alól is virítanak a szépséges fürtök, nem is beszélve arról, hogy a téli szürke-barna árnyalatok között mennyire vidám hangulatú egy-egy rikító tűztövis folt.

Maga a sövény ültetés nem egy bonyolult folyamat. Mivel ilyen esetben sok növényt ültetünk egyszerre, ezért célszerű árkot ásni számukra, majd ezt feltölteni a kivett föld és trágya keverékével, melybe először belehelyezzük a növényeket, majd beállítjuk a tőtávolságot. Szükség esetén lehet a töveket utánrendezni, hogy szép egyenes sorban legyenek, de ez a fázis akár el is hagyható, mivel a növények egy-két év alatt kinövik a kisebb egyenetlenségeket a sorban. Célszerű 80 centiméterenként - 1 méterenként ültetni őket, mivel terebélyes nagy sövénnyé tudnak fejlődni, éppen ezért sokszor biztonsági kerítésként is telepítik a tűztövist, embermagasságig növesztve mondhatni áthatolhatatlan. Így amellett, hogy a tűztövis ültetésével mutatós birtokhatárolót nyerünk, még biztonságot is nyújt. Sokan nem szeretik szúrós mivolta miatt, és tény, hogy a dolgos kezeket könnyen megsebezhetik a tövisek, de ha védvonalként tekintünk rá, ez a tulajdonság éppen a legnagyobb előnye.

A munkára visszatérve látható, hogy a telepítésben kicsik és nagyok is részt tudtak venni, mindenkinek jutott munka bőven, a felnőttek ástak, ültettek, a gyerekek gereblyéztek, mulcsot szórtak, a bátrabbak pedig a fa tetejéről figyelték a műveletet.

A növényekre - mint az a képeken is látható - mindenképp érdemes takarást tenni, célszerű ezt fakéreggel, vagy egyéb takaróanyaggal megejteni, és fontos, hogy még a novemberi hűvösebb időben is alapos beöntözés szükséges. Elsőre talán furcsának hangzik plusz 2-5 Celsius fokban öntözni, viszont a növény számára még ilyenkor sem áll meg az élet, az ősszel telepített földlabdások, konténeres növények számára ideális az őszi hűvösebb, csapadékosabb idő a begyökeresedéshez. Így a frissen ültetett növényeket is még egészen a fagyokig célszerű öntözgetni, meghálálják majd.

Ültetésünk a XIV. kerületben volt, egy társasház közös összefogásának eredményeképpen, és igazán barátias, családias légkörben zajlott, gyerekekkel, kutyával, igazi hétvégi szabadtéri programként, aminek végeztével megújult és természetesebb lakókörnyezet lett a munkások jutalma. 

A képekért köszönet Kocsis Martina kollegámnak!

Persze valójában kék, a zöld az ötletben rejlik. A minap bukkantam rá erre az érdekes koncepcióra, mely egy víkendház, ami egy szállítókonténerből készült. Az ötlet szülőatyja a texasi Poteet Architects tervezőiroda, kik elsősorban régi épületek megújításával foglalkoznak. Nem meglepő így ez a projektjük sem. A fémdobozból aprócska nyaraló (esetleg vendégház) vált, ez már magában is figyelemfelkeltő, de még sok más apró kreatív és környezetbarát megoldás rejlik benne.

A vityillónak van fürdője és saját emésztővel rendelkező komposztáló toalettje, a teteje növényekkel került beültetésre, mely egyrészt roppant dekoratív, másrészt jótékonyan hat a fémdoboz belsejének klímájára. Ezek öntözéséhez az emésztőből és a vizesblokkból kinyert vizet használja a rendszer. Az épület kedvező hőháztartását a tető mellett speciális szigetelőanyag és bambuszborítás biztosítja. A terasz újrafeldolgozott üdítőspalackokból készült, a kinti lámpabúrák pedig eredetileg traktortárcsák. A hatalmas felületű tolóajtóknak és ablakoknak köszönhetően bent is olyan érzése lehet az embernek, mintha természetben tartózkodna. A lakrész mellett a konténer tartalmaz egy tárolóhelyiséget is, kifejezetten a kertészkedéshez szükséges eszközök számára. Maga a bódé pedig kiszuperált telefonpóznákon nyugszik

Tévé nincs, de a látvány szórakoztatóbb

A lámpabúrák régebben a földet forgatták

A tetőn növények az átforrósodás ellen

Komposztáló toalett

Egyszerre üt el a környezetétől és simul bele abba

Oldalról még látszik, mi volt eredetileg

Az ötlet természetesen inkább érdekes koncepció, mintsem sorozatgyártásra érett, piacképes termék, de jó példa arra, hogy meghökkentő, ipari tárgyakból is lehet használható, sőt környezetbarát lakot kialakítani.

Képek: innen

A mérgező növényről általában valamilyen egzotikus, őserdei példány jut eszünkbe, melynek nedveiből mondjuk fűszoknyás, apró bennszülöttek készítenek mérgezett nyilakat az esedékes vadászathoz. Aki tágabban értelmezi a mérgező növény fogalmát, esetleg még a nálunk is honos egyes gombafajtákra gondolhat, de az keveseknek jut eszébe, hogy szobanövényeink között is találunk olyat, mellyel szemben indokolt a fokozottabb óvatosság. Hát ez engem nem érdekel, nem szoktam rágcsálni a szobai zöldeket - mondják biztos sokan, de ahol kisebb-nagyobb gyermek, háziállat van, ott bizony akár gondot is jelenthetnek ezek a fajták. Ezért most egy olyan növényt mutatok be, mely mérgező, de a közvélemény nem feltétlen értesül erről a tulajdonságukról.

Mikulásvirág. A rószaszín változat is szép, de nem annyira ünnepélyes

Az ismerkedésre kiszemelt páciens a mikulásvirág, melyet szép, piros színe és a közelgő Mikulás ünnep tesz mostanában roppant népszerűvé. Érdekessége, hogy a megszokottól eltérően ez a növény nem a virágaival hódít (ezek aprók, fehérek, és elég jellegtelenek), hanem felleveleivel, melyek előbb-utóbb ugyan bezöldülnek, de a felsők előbb pirosban díszlenek. Az Euphorbia pulcherrima Észak-, és Dél-Amerikában őshonos évelő növény, mely eredeti élőhelyén akár két-három méter magasra is megnő, és már az aztékok is termesztették. Hozzánk természetesen a jóval kisebb változatok jutnak el. November környékén érkezik a virágboltokba, és számtalan háztartás téli dísze lehet egészen január végéig, mikor leveleit lehullatja majd. Igazi ünnepi fajta tehát, hiszen nagyjából a karácsonyfa kilakoltatásával egyidőben veszti el díszítőértékét, így olyan, mintha direkt az év végi ünnepi időszakra lenne kitalálva. 

Decemberben gyakori vendég az ünnepi asztalon

A mikulásvirággal általában problémák vannak, emlékszem, hogy édesanyámnál sem maradt meg minden évben az ünnepekig. A fő gond a levelek idő előtti lehullása, ami a hőmérséklettel van összefüggésben. A mikulásvirág 10-15 Celsius környékén érzi magát a legjobban, ez természetesen jóval kevesebb, mint ami egy lakószobában, konyhában mérhető ősszel-télen, persze ennél pár fokkal melegebb környezetben is megél, de túlfűtott szobában nem várható sikerélmény. Nagyon kedveli a fényt, de a tűző naptól óvni kell. A legcélszerűbb, ha az ablakpárkányra állítjuk, szobán belül általában itt van a leghűvösebb, és fényt is megfelelő mennyiségben kap, de arra ügyeljünk, hogy a huzatot, a gyakori szellőztetéssel járó hőmérsékletváltozásokat rosszul tűri. Az öntözés sem egyszerű feladat a mikulásvirág esetében. Sok folyadékot igényel, így a fűtött, és ezért sokszor száraz levegőjű szobában figyeljünk arra, hogy földje ne száradjon ki. Amennyiben sikerül neki hűvösebb helyet találni, az öntözést is ritkítsuk, ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten a párolgás is gyengébb, így kevesebb vízzel is beéri a növény itt. Piros kedvencünk kedvére tehetünk, ha párásítunk környezetében, ezt a legegyszerűbben úgy oldhajtuk meg, ha egy tálba, vagy tálcára kavicsot, zúzott követ szórunk, vizet öntünk rá, és erre az alkalmatosságra helyezzük a cserepét. Az öntözést egyébként még egy trükkös módszerrel is megoldhatjuk, a növény földjének száradásakor (jellemzően hetente egyszer) az egész cserepet helyezzük pár pillanatra egy lavór vízbe, és ha megszívta magát, már rakhatjuk is vissza a helyére. A tőzegben árult mikulásvirágok akár egy nap alatt is teljesen kiszáradhatnak a szobában, és leveleiket azonnal ledobják, ezért fokozottan figyeljünk a vízellátásra.

Hamarosan elárasztják az üzleteket

De hogy el veszítsem a fonalat, térjünk vissza a mikulásvirág mérgező mivoltára. Az Euphorbia pulcherrima a kutyatejfélék családjába tartozik, és rokonaihoz hasonlóan mérgező tejnedvet választ ki. Ezzel érintkezve bőrirritáció lehet a "jutalmunk", ezért ne hagyjuk, hogy a látványos és barátságos külsejű növényt gyermekek fogdossák, simogassák, és háziállatainkat, főképp a rágcsálásra hajlamos macskákat is tartsuk távol tőle. Bár nem valószínű, hogy emberi gyomorba is jut a tejnedvből, ha mégis ez történik, akkor hányást, rosszullétet okoz. A veszély a lehullott levelek esetében is fennál, ezért ezeket mihamarabb dobjuk ki, és a növény érintése után alaposan mossunk kezet.

Szobában nem lesz ekkora

Sokan úgy gondolják, hogy a februári levélvesztés után a növény élete véget ér, ezért gyakran ki is dobják. Pedig a mikulásvirág évelő, tehát ez a felfogás téves. Az elvirágzást követően vissza lehet venni az öntözést, lényeg hogy a növény minden levelétől megszabaduljon, a tápanyag így tud visszajutni a növénybe, majd 15 centis csonkra lehet visszavágni, és májusig el lehet rakni valami csendes sarokba, mehet sötétebb pincébe is, az se gond ha elfelejtkezünk róla, a lényeg hogy páratartalom azért legyen, és kéthetente nem árt meglocsolni kevés vízzel. Május közepén átültethetjük friss földbe, melyhez tőzeget keverünk 1/4-részben, és aktívan visszaállhatunk az öntözéshez. Ha szerencsések vagyunk, és mindent jól csináltunk, akkor sem biztos hogy túléli otthon a procedúrát, a virágzáshoz rövidnappalos körülményeket kell biztosítani (8-12 óra megvilágítás), ráadásul kéthetente tápoldatozni kell intenzíven. A sok tennivaló ellenére senkit sem beszélnék le a mikulásvirág beszerzéséről, kevés olyan szobanövény van, amelyik ennyire illik a decemberi ünnepekhez, élénk színével, játékos formájával szép kiegészítője a készülődésnek, hangulatteremtésnek. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Télen megcsappannak a kerti teendők, a sokszor undok, hideg időben nincs is kedvünk kint tevékenykedni, és hát dologból sem akad túl sok. Azonban van, amit ilyenkor időszerű megtenni, ráadásul a legnagyobb kerti feladatok közé tartozik. Ez a fakivágás.

Adja magát a kérdés, miért vágnánk ki fát? Sok oka lehet ennek, a veszélyessé vált, korhadt példányokat, az elöregedett fákat szanáljuk, illetve szükség lehet arra is, hogy a nem körültekintően telepített, a néha szó szerint a fejünkre növő, túl nagyra terebélyesedő fákat eltávolítsuk. Kertesház vásárlásakor, vagy teljes kertfelújításkor is megtörténhet, hogy nem illik bele az új elképzelésekbe a hatalmas növény. Természetesen sokszor elég az is, ha az útban lévő, a kerítésen átlógó, vezetékekhez érő, kilátást takaró ágakat vágjuk le. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen azért ritkítjuk az ágakat, mert szellősebb lombot, vagy gyümölcsfák esetében gazdagabb termést szeretnénk, vagy mert irányítani szeretnénk a növekedést. Akármi is az ok, jusson eszünkbe, hogy a favágás nem veszélytelen szakma.

Nagy munkához inkább kérjünk segítséget!

A favágás tehát veszélyes művelet, nem lehet elégszer ismételni, óvatosságot, adott esetben pedig szakértelmet kíván. Amennyiben valamely kerti fánknak ilyen sorsot szánunk, ne essünk neki azonnal meggondolatlanul. Első lépésben mérjük fel az erőviszonyokat. Kisebb példányokat a család férfitagjai is ki tudnak vágni baltával, fűrésszel, némi gyakorlat megléte esetén pedig láncfűrésszel. Utóbbi eszköz jelentősen megkönnyíti és megrövidíti a munkát, de kezeléséhez tapasztalat szükséges. Ha csak ágakról van szó, akkor mérjük fel, hogy biztonságosan meg tudjuk-e közelíteni az ágat a magasban, anélkül, hogy egyensúlyunk veszélybe kerülne, vagy például nincs-e elektromos vezeték túl közel. Az sem mindegy, hogy a kivágott fa, vagy lemetszett ág merre fog dőlni, zuhanni. Ha esély van rá, hogy saját, vagy mások értékeiben, épségében kárt okozhatunk, inkább hagyjunk fel a sajátkezű munkával, és kérjünk szakszerű segítséget, például ipari alpintechnikával dolgozó vállalkozótól.

A jó öreg balta. Néha ez is elég

Ha úgy érezzük, hogy saját hatáskörben is megbirkózunk a feladattal, először az ágakat fűrészeljük le, mert a dőlő fa terebélyesebb koronája elsodorhat, összetörhet dolgokat, a kerti széktől a garázs palatetőjéig sokmindent. A törzs elvágása után ássuk körbe azt, és erőteljes mozgatással mozdíthatjuk el végleg. A főgyökeret lehetőség szerint távolítsuk el, mert káros gombafajták telepedhetnek meg rajta. Szóba jöhet a kiszáradt csonk helyben megtartása is, például virágállványként, vagy kerti asztal lábaként. A gyümölcsfák egyes típusainak (dió, cseresznye, körte) faanyaga értékes, ezért ha nem beteg, korhadt példányról van szó, akár értékesíthetjük is. A feldarabolt törzs és ágak tüzifaként is jól jöhetnek, így még ha fűtésünk nem is ilyen típusú, a nyári kertipartikhoz, bográcsozásokhoz érdemes megtartani a hasábokat. A tüzifát száraz, fedett helyen tartsuk, különben a tél egyhamar értéktelenné teszi. Amennyiben csak ágakat vágunk, a korhadás elkerülése miatt csiszoljuk meg a csonkot, és kezeljük sebvédő anyaggal. Tekintsünk úgy a műveletre, mint egy műtétre, mely utókezelést igényel. A vágást a törzshöz a lehető legközelebb ejtsük!

Autóút, házak közelében óvatosan

Hangsúlyozom, hogy a favágás veszélyes üzem, sose vállaljuk magunk úgy, hogy nem győződtünk meg, biztonságosan végre tudjuk hajtani! Elrettentő példáért kattintsanak az alábbi rövidke videóra!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A sünit mindenki szereti, főleg a számtalan meseábrázolásnak köszönhetően. A tüskés kis emlősállat kivétel nélkül mindig kedves, szeretnivaló lényként jelenik meg, és ez a kép nem áll messze a valóságtól. Kertekben is szívesen látott vendég, ugyanis számtalan kerti kártevő, rovar és csiga szorgalmas pusztítója. A sünik mostanában szenderülnek téli álomra, ám lehet, hogy a segítségünkre szorulnak.

A sün, vagy hivatalosan keleti sün (Erinaceus roumanicus) elsősorban sűrű aljnövényzetű erdők lakója, de sok más vadhoz hasonlóan gyakran megjelenik városok külső, zöldövezeti részein, faluhelyen bárhol, a számukra alkalmas kertekben, de akár közparkokban is. Étrendje elsősorban földigilisztából és csigából áll, de elfogyasztja a sáskát, egyéb rovarokat, gyíkokat, madártojást, alkalomadtán pedig dögevésre is adja a fejét. A közkeletű vélekedéssel szemben a gyümölcsért nem rajong, ha a sünit egy lehullott almán kapjuk rajta, akkor sem a gyümölcsöt lakmározza, hanem a benne fészkelő rovart keresi.

Könnyen barátkozik, de azért óvatosan bánjunk vele! (Ki találja meg a katicát a süni hátán?)

Ha sünbarát kertet szeretnénk, ahol az esti, éjjeli órákban a kis tüskés állat neszezése hallatszik, akkor több feltételnek kell megfelelnie birtokunknak. Táplálékot kell nekik biztosítanunk, ami lehet akár kihelyezett csemege is (macskaeledel, főtt tojás, vagy rántotta), de jobb, ha magától talál eleséget, tehát olyan területre van szüksége, ahol giliszták, rovarok, csigák találhatóak. A rendszeresen gyom- és rovarirtózott kertek kiesnek, mert a vegyszerek kárt tehetnek a sünökben is, és rovar, vagyis élelem hiányában továbbállnak. A természetes trágyával, komposzttal kezelt birtokok azonban megfelelőek nekik. A süni nem jön ki jól a kutyákkal, riasztóan hatnak rájuk. Visszatérő, vagy állandó sün-lakónk lehet, ha megfelelő búvóhelyet alakítunk ki számukra, erre a célra egy eldugottabb, bokros, burjánzó sarok kiváló, de lépcsők, farakások alatt is megtelepszenek. Aki komolyan gondolja a sünbarát kert ideáját, akár mesterséges vackot is építhet nekik, ez tulajdonképpen egy alacsony faláda egy-két bejárati nyílással.

Mesterséges sünlak

A sün azonban csak tavasztól őszig aktív, a hideg beálltával téli álomra szenderül, ami gyökeresen eltér a megszokott szundikálástól. A sünök nyár végén belehúznak a táplálkozásba, a felnőtt példányok ilyenkor akár másfél kilogrammra is felhízhatnak. A tartós hidegek beálltával búvóhelyet keresnek, és hosszú, mély álomba zuhannak. Ekkor testhőmérsékeltük lecsökken (akár 5 Celsius fokra), légzésük, szívverésük lelassul, és ideális esetben akár 4-5 hónapig így vegetálnak. Baj akkor van, mikor a késő őszi, téli időjárás melegebbre fordul. Ha a hőmérő több napig 10-15 Celsius fölötti értéket mutat, a süni megzavarodik, és felébred. Ez veszélyes helyzet, mivel a legyengült állat ilyenkor kevés élelmet talál, és a hirtelen visszatérő hideg megpecsételheti a sorsát. Így ha télen kábán kóválygó sünit látunk a kertben, siessünk a segítségére. Megfelelő táplálék kihelyezésével jóllakathatjuk, adjunk neki aszpikos macskaeledelt, rántottát, főtt natúr csirkehúst, vagy direkt a számukra összeállított süntápot. Tejet, tejtermékeket (sajt, túró), gyümölcsöt és zöldségféléket ne kínáljunk nekik, és konyhai maradékot se kapjanak, mert a fűszeres, csípős fogásokat sem szeretik. Folyadékként vizet adjunk.

Tejet ne adjunk neki!

Ha sérült, elütött sünit találunk, vigyük állatorvoshoz, ellátják

Mivel az idei ősz meglehetősen enyhe volt idáig, jó eséllyel még nem tértek álomra a sünök, így azzal is segíthetünk nekik, hogy felhizlaljuk őket, ugyanis a fiatal példányok alszanak el a legkésőbb, és csak akkor élhetik túl a telet, ha súlyuk eléri a 600 grammot. Ezért a mostani hetekben bátran helyezzünk ki nekik élelmet. A süni adott esetben kézből is etethető, nem egy vad jószág, azonban tüskéi szúrnak, és esetleg meg is haraphatják kezünket, ezért a kisebb gyerekeket óvatosan engedjünk tüskés barátaink közelébe. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy kedvenc sünijeink nem teljesen veszélytelenek egyéb szempontokból sem, ugyanis vírusvektorként működhetnek, vagyis betegségeket adhatnak át, illetve bolhák és kullancs hordozói is lehetnek. Ezért sünmániás gyermekeknek ne vadon élő sünt fogjunk be kerti barátnak, hanem a hobbiállatként remekül tartható afrikai fehérhasú törpesünt válasszuk. Óvónéniknek, tanárnéniknek is azt javaslom, hogy az udvaron, vagy a kirándulás közben talált sünit ne hagyják megfogni, megsimogatni a gyerekeknek, épp elég élmény a megfigyelésük. Ha a sünt mégis a kertünkben szeretnénk tudni egész télre, akkor megfelelő téli alvóhelyet alakíthatunk ki nekik, pédául úgy, ha a kert egy távolabbi sarkát "vadon" hagyjuk, vagy egy kupac levelet, pár marék szalmát halmozunk fel nekik, azonban ebben az esetben se kezeljük háziállatként!

Süncsalád. Ősszel a fiatal példányok vannak veszélyben

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.