Megyeri Szabolcs kertész blogja

Mostanában annyi szó esett kerti rovarokról, hogy szükségét éreztem visszatérni a növényekhez, egy ilyen alkalomhoz pedig valami igazán előkelő zöld illik, ami jelen esetben nem más, mint a császárfa. Rendkívül sokoldalú fáról van szó, a Távol-Keleten nem elsősorban szépségéért tartják, hanem azért, mert fája ipari alapanyagként és tüzelőként is kiváló, rendkívül alkalmazkodóképes, és szinte bárhol megél. Persze nekem főleg dísznövényként tetszik, remélem más is beleszeret.

A címbeli kétlakiság megfejtése egyszerű, a császárfa (Paulownia tomentosa) Kínában őshonos (ennek ellenére Európába Japánon keresztül érkezett először), de nevét Anna Pavlovna Romanováról kapta, németesítéssel. Anna I. Pál orosz cár leánygyermeke volt, ki később Orániai Vilmos felesége lett, azé a Vilmosé, aki II. Vilmosként hollandia királya volt. A zanzásított történelemleckéből tanulságként leszűrhető, hogy a császárfa valóban királyi fenség, legalábbis ami névadóját illeti. Na de elég a historizálásból, lássuk inkább a császárfát.

A névadó királyné

És a császárfa teljes díszben

Ami a külalakot illeti, nem terhelném az olvasót mindenféle jelzőkkel, a képekről leszűrhető a vonzó külcsín, úgyhogy térjünk át a fentebb említett sokoldalúságra. Kínában a császárfa az erdőművelés egyik alapvető eleme, 2 millió hektáron növekedik, kielégítve a megnövekedett fa-alapanyag szükségleteket, épületekhez és tüzelőként is nélkülözhetetlen arrafelé, de például hangszerkészítéshez és szobrászathoz is használják. Mindemellett a talajpusztulás ellen is hasznos. Egy kifejlett, tíz éves fa évi száz kg száraz tüzelőágat, és 80 kilogramnyi kiváló szervestrágyát (levelet) ad. Bár alapvetően a napos, meleg helyeket, és a tápanyagdús, jó vízáteresztőképességű talajt kedveli, tulajdonképpen bárhol megél, a síkságoktól kezdve a hegyvidékekig, a trópusi éghajlattól a -20 fokkal járó telekig. Mélyen gyökeredzik, alkalmasint kéter méterig is lehatol, ezért a környező növényzetet nem akadályozza a fejlődésben. 

Könnyen és gyorsan a fejünkre nőhet

Romantikus, szív alakú levelek

Dísznövényként, szoliterként parkok, nagyobb kertek elsőrangú éke lehet, a megfelelő elhelyezést rohamos mértékű növekedéssel hálálja meg, akár évi két méteres fejlődést is tapasztalni. Aki szeretne otthonra császárfát, egyszerűen megoldhaja a dolgot. Első lépésben találni kell egy kifejlett példányt, aztán pedig megvárni az őszt, mikor a fa toktermései még épp nem dobják ki az érett magokat. Ezeket gyűjtsük be, hűtőben teleltessük át őket, majd április vége felé következhet az ültetés. Ehhez a közönséges kerti talaj is megfelelő, az elvetett magokat pedig üveglap, vagy fólia alatt keltessük egy ládában, nedves közegben. A kibújó növénykéket aztán megfelelő helyre telepítsük, számolva azzal, hogy egy-két éven belül gyorsan növő fa lesz belőlük. A csemeték az első években fagyérzékenyek lehetnek (keményebb teleken akár teljesen visszafagyhatnak), ilyenkor védjük, fedjük őket. Kis szerencsével nemsokára egzotikus, szemet kápráztató fával gazdagodhat kertünk, bár hozzá kell tennem, hogy a jellegzetes lila virágok korán, március táján bomlanak ki, aztán indulnak növésnek a levelek. (Súgok, a Budai Arborétumban gyönyörű, idős, de szépen termő császárfa található, érdemes elraktározni az információt őszig!)

Virágzat nélkül is impozáns

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Vasárnap nem illendő komoly témákkal terhelni a pihenő kertbarátokat, amúgy is nyakunkon a közelgő hétfői munkakezdés generálta stressz, lazításképpen álljon itt hát egy képgaléria kreatív, meghökkentő és szemkápráztató növényi szobrokkal. A ma zajló Magyar Nagydíj tiszteletére az első rögtön egy F1-es autó!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kert, ha szépen karban van tartva, igazán élő, lélegző terület, többek közt azért, mert a növények mellett élőlények is benépesítik, elsősorban rovarok, hisz egyébként is ők vannak a legnagyobb számban jelen a bolygón. Statisztikailag törvényszerű tehát, hogy ahol fű, virág, fa van, ott repülő, mászkáló apróságok is feltűnnek. Egy részük ártalmatlan, mások hasznosak, vannak köztük zavaróak, és bizony, akadnak veszélyesek is. Utóbbiak közül a legjellemzőbb a darázs, mely képes egészen megkeseríteni a zöldben tartózkodást.

Lódarázs, morcosan

A darazsak a méhek rokonai, és bár utóbbiak is okozhatnak kellemetlen perceket, az ökológiai egyensúly fenntartásában vállalt kiemelkedő szerepük, nomeg a méz miatt nehéz haragudni rájuk. A darázs ellenben sok hasznot nem hoz, viszont szúrása fájdalmas, egyes fajok pedig nagyméretű fészkeiket a ház közvetlen közelébe telepítik, ami agresszív természetükkel párosítva fokozott veszélyt jelenthet. A darazsakat elűzni nehéz, de nem lehetetlen, erről szólok most.

Kecskedarázs

A darazsak számos alfaja közül nálunk a kecskedarázs (Vespula vulgaris) és a lódarázs (Vespa crabro) elterjedtek. Megjelenésük a méhekhez hasonló, sárga-fekete csíkos potrohuk van, előbbi körülbelül 18-20 mm-esre nő meg, míg a lódarázs 35 mm is lehet, innen az elnevezés. A kecskedarázs tápláléka a gyümölcsök leve, kisebb rovarok, de a döghúst is fogyasztják, így ahol gyümölcsfák és szemeteskuka (szerves hulladék) van, jó eséllyel előfordulnak. A lódarázs a rovarvilág Terminátora, a méhekkel ellentétben fullánkja visszahúzható, mérge erős, fájdalmat, viszketést okoz, szélsőséges esetben heves allergiás reakciót is kiválthat. Ragadozó, rovarokkal táplálkozik, többek közt a méheket is megtámadja, ezért méhészetek közelében nagy károkat okozhat. Áldozatait "leszúrja", majd testüket széttépi, és csak a fehérjedús részt, a tort viszi és fogyasztja el. A lódarázs nem jó szomszéd, a fészek zargatását azonnali ellentámadással bosszulja meg, de az egyes példányok, ha veszélyben érzik magukat, önállóan is támadnak, a csapkodás, hessegetés csak olaj a tűzre. Néha pedig ok nélkül. A darázsfészekben több ezren is lehetnek, így egy házfalra telepedő kolónia hosszú és keserű háborút jelent. Érdekesség, hogy a fészek föld alatt is lehet, különösen puha, porózus talaj esetében. Ilyenkor a bejárat körül lézengő rovarokra mezítláb rálépve különösen fájdalmas élményben lehet részünk.

Lentről is érhetnek meglepetések

Hogyan lehet őket elűzni? Több módszer is létezik, nézzük előbb a csapdákat. Halálos darázskelepcét házilag is készíthetünk, de tudni kell, hogy ilyenkor csupán a nagy állomány egy kis részét pusztíthatjuk, de ha csak pár átjáró darazsunk van, érdemes próbálkozni így is. Ha szűk nyakú üvegbe kevés cukrozott pálinkát helyezünk ki (a rovarok kedvelt helyeinek környékére), nem tudnak ellenállni a csábításnak, és fulladás fog végezni velük. Rafináltabb csapda készülhet műanyag üdítőspalackból. A palack felső egyharmadát vágjuk le, és kiöntőnyílással lefele helyezzük vissza. A levágott, fejrefordított részt rögzítsük (dróttal, ragasztószalaggal), majd töltsünk bele édes folyadékot. A darázs bemászik, de a szűk kijáraton már nem tud kijutni. A csapdák körül nagy lesz a jövés-menés, ezért sose tegyük azokat közel kerti bútorhoz, bejárathoz, vagy például medencéhez, homokozóhoz, mert a csel könnyen visszaüthet. A földbe települt kolóniát pedig egy piszkos húzással küldhetjük a rovarmásvilágra, éjjel öntsünk a fészekbe jópár liter forró vizet, a probléma reggelre jó eséllyel megoldódik. 

Házi csapda

Szóba jöhetnek még a kereskedelmeben kapható vegyi irtószerek (porok, szprék), de léteznek feromon alapú halálos csalik is. Ha a harc elmérgesedett, nem érdemes dühödten a fészekre, darazsakra rontani, mert annak több tucat szúrás lesz a vége. Ha kezelhetetlen mértékű az invázió, szakembert kell hívni. Sokan a tűzoltókat értesítik ilyenkor, akik igazából sokat nem tudnak tenni, ellenben a szakszerű darázsirtókkal, akik nagynyomású berendezéssel juttatják a mérget a fészekbe, vagy permetezéssel szanálják az állományt.

Ha fészek van, probléma is lesz

Végezetül nyugtassuk magunkat azzal, hogy a királynőt kivéve az egész állomány jobblétre szenderül ősszel, és a tavasz beálltáig nem kell aggódnunk a kegyetlen fullánkok miatt.

Ágyúval verébre...

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A városi emberek nagy hányada olyan társasházakban lakik, melyekben folyosók, lépcsőházak biztosítják a közlekedést. Minden, ami közös terület, képes feszültségeket gerjeszteni, ki a biciklijét, ki a cipősszekrényét, ki pedig a virág-, és növénygyűjteményét tárolja ezeken a helyeken. A civakodásra okot adó jelenség azonban ennél veszélyesebb, például tűz esetén az itt tárolt tárgyak akadályozhatják a közlekedést, ami szélsőséges esetben emberéletbe is kerülhet. Majdnem ez történt a hétvégén Kispesten egy lakástűznél.

Nem első esetben érintem a társasházi növény (és egyéb) dekoráció veszélyeit, de mint a mostani példa is mutatja, sokan még mindig átgondolatlanul, néha felelőtlenül pakolják tele dolgokkal a közlekedőket. Az egyik jellemző úttorlasz a növény, sőt növények. A régi, népiesen szólva bérházak, és az ütött-kopott panelházak belső terei szinte kiáltanak egy kis díszítésért. Érthető, hogy a szürke, egyhangú terek, vagy a sokszor még háborús golyónyomokkal tarkított lépcsőházak gyakran rögtönzött dzsungelekkel népesülnek be, de sokan a lakásban helyszűke, vagy egyéb ok miatt nem kívánatos tárgyakat is kitelepítik a közös részbe. 

Folyosó vagy lomtár?

Ez pedig nem csupán kellemetlenséget, hanem veszélyt is jelenthet, ezért a szakhatóságok szigorú szabályozással próbálják a rendet megteremteni és betartatni. Sajnos sokan nincsenek tisztában a törvényadta lehetőségekkel és tiltásokkal, ezért a társasházi növénybarátok és megrögzött kipakolók kedvéért röviden bemutatnám a szabályozást.

Ez biztos, hogy aggályos

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (OTÉK) egyebek mellett meghatározza, hogy mekkorának kell lennie az épület minimális belmagasságának, milyen széles legyen a lépcsőfok, illetve rendelkezik a lépcső szabad karszélességéről. Ezeket a rendelkezéseket elsősorban az építés, átépítés, felújítások során kell figyelembe venni., és ezek azok az előírások, amelyek a későbbi viszonyokat és lehetőségeket megalapozzák. A tűzvédelmi előírásokat az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. (IX.6.) belügyminiszteri rendelet, rövid nevén az OTSZ tartalmazza. Az OTSZ rendelkezései két részre bonthatóak, egyfelől az építés során alkalmazandó szabályokat tartalmazzák, ami pedig általában fontosabb és közérdekűbb, azok a használat során betartandó előírások.

Kopár, de akadálymentes

A társasházi közlekedőfolyosókat, lépcsőházakat különböző tárgyakkal leszűkíteni nem szabad, és a falfelületet is szabadon kell hagyni 1.95 méter magasságig, tehát például virágtartót, kaspót a falra csak ezen magasság fölött szabad elhelyezni. A folyosóra kitett kerékpár, babakocsi, szekrény, vagy nagyméretű virágláda is szabálytalan, amennyiben azt a hatóság nem engedélyezte, így például ha kerékpárunkat a lengőfolyosó korlátjához láncolva tároljuk, jó ha tudjuk, hogy ezt is engedélyeztetni kell, de jó eséllyel nem kapunk pozitív elbírálást. A folyosókra elhelyezett biztonsági rácsok engedélyezettek - amennyiben kézzel nyithatóak. Vagyis zárni ezeket már nem szabad, ami kétségessé teszi a rács értelmét. Függöny is csak olyan módon rögzíthető a közös térbe, ha szétnyitásakor nem szűkül az átjáró, és nem ér a padlózatig.

Kész dzsungel

Összefoglalva tehát elméletileg a társasházak közös területeire tárgyakat (beleértve a növényt, kerékpárt, kisszekrényt, babakocsit, rácsos ajtót, függönyt, stb.) kihelyezni elméletileg szabad, ám csak akkor, ha a tűzvédelmi hatóság (a területileg illetékes katasztrófavédelmi kirendeltség) ezt engedélyezi. Amennyiben enélkül történik meg a kirakodás, bírságra számíthatnak a lakók. A büntetés kiszabásakor a hatóságnak nincs mérlegelési joga, tehát kifogásolható esetben biztos, hogy fizetni kell, és jó tudni, hogy a büntetés nem mentesít a szabálytalanság megszüntetésétől, ráadásul többféle szabálytalanság esetén a büntetések összeadódnak. Az ellenőrzés lehet előre bejelentett, de véletlenszerű is, és a hatóság a bejelentéseket is komolyan veszi, így ha valamelyik lakó bejelentést tesz, biztosan számíthatunk a tűzoltók látogatására.

Tanulmányozandó jogszabályok, rendeletek és leírások:

OTSZ kivonat

Bírságok

Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. (IX.6.) belügyminiszteri rendelet

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Tudják, mi az a rántás? Én nagyon sokáig nem tudtam, pedig elvileg tudok főzni, nem egyszer kaptam elismerő szavakat egy-egy jól sikerült fogás után, azonban a rántás, mint a főzés egyik alappillére jó ideig ismeretlen volt számomra. Bizonyára nincs ez másképp a kertészkedéssel sem, sokan űzik ezt a szép elfoglaltságot, de némely alapismeret esetleg hiányzik, főleg a lelkes kezdők esetében. Ezért elhatároztam, hogy néha-néha olyan triviális dolgokra is ki fogok térni itt, melyekre egyesek csak legyintenek, hogy ugyan, ezt a gyerek is tudja. Pedig nem biztos, hogy így van.

Az ezzel a bejegyzéssel elindított sorozat első állomása kerti szerszámok témája lesz. Azt tényleg a gyerekek is tudják, hogy puszta kézzel nem lehet a kertben dolgozni, de hogy mik az alapvető kertimunka segédeszközök, azt nem árt áttekinteni. Azokat a darbokat mutatom be röviden, melyekre a kezdő, vagy hobbikertészeknek feltétlenül szükségük lesz a kinti munkák során. Következzen tehát egy rövid katalógus, mely az általános teendők eszközeit mutatja be.

Á, mint ásó, hogy az elején kezdjem. Az ásással a talaj felső rétege levegőhöz jut, és a csapadék is könnyebben talál utat az alsóbb rétegekbe. Az ásással fellazított földben a frissen elültetett növények gyökerei könnyebben terjeszkedhetnek, és a jobb vízáteresztés folytán több "élelemhez" juthatnak. A gazolás is könnyebb a fellazított talajban, és a trágya, komposzt beforgatása is így a leghatékonyabb. Az ásón ne spóroljunk, a sufniból előtúrt békebeli példánnyal jóval nehezebb lesz a munka, mint egy új darabbal. Érdemes olyat venni, amelynek kialakított taposófelülete van (a cipőnk, és a könnyebb ásás miatt is). A "T" alakban végződő nyél a fogást, irányítást segítheti, a nemesacél, vagy tapadásmentes bevonatú lap pedig a tisztítást. 

Profi teleszkópos, fogantyús ásó

Az ásóvilla, köznyelvi nevén vasvilla erősebb igénybevételre szánt szerszám, ezért mindig a masszívabb, robosztus példányok közül válogassunk. Az ásóvilla elsődleges feladata a tömörödött, köves, kötött talaj fellazítása, de komposzt forgatására, kerti törmelék felszedésére is használhatjuk.

Ásóvilla akcióban

A kapa szintén talajlazító eszköz, sokféle kialakításban kapható, de elsődleges feladata a gyommentesítés és az egyenetlenségek kiigazítása. Veteményes, vagy fűszerkertekben, virágágyásoknál elengedhetetlen kellék. A duplafejű kapa azért praktikus, mert villás felével precízebb mozdulatokat is végrehajthatunk, sok esetben a térdre ereszkedéstől kímélve meg magunkat. A kapa közeli rokona a kultivátor, mely forgatás nélkül lazítja a talajt. Általában a háromágú változatot használjuk, alkalmi kertészkedőknek azonban egy jó minőségű kapa is bőven elegendő.

A lapát nem meglepő módon lapátolásra való, anyagmozgatásra használjuk, vele szemben az egyetlen kívánalom, hogy erős, masszív darab legyen. Ez az eszköz akkor jön jól, ha jelentősebb mennyiségű kiásott földet kell megmozgatni, de az egyéb kerti törmelék felhalmozásakor is praktikus. Ha a birtok csak pázsitból és pár dísznövényből, fűszernövényből áll, nagy szükségünk nincs is rá.

A gereblye fő funkciója a vetőágyak előkészítése, és a magok földbe dolgozása, de egyben a leginkább használt kerti szerszám is, a pázsit szennyeződéseit és a levágott füvet is ezzel gyűjtjük össze, tehát ha a birtok csupán füves területből és pár dísznövényből áll, a gereblye beszerzését akkor sem ússzuk meg. A műanyagfejű változatok könnyebbek, de törékenyek, a fémfejűek pedig nehezebbek, de erősebbek. Ha fémet veszünk, olyat válasszunk ami egy darabból készült, az egyenként hegesztett fogak gyengébbek.

Öreg gereblye, nem vén gereblye

Ha a kertben nincs slag, vagy öntözőrendszer, érdemes vásárolni egy öntözőkannát. A műanyagok megintcsak könnyebbek, de gyengébbek, a fém viszont súlyosabb, de évtizedekig bírhatja a kiképzést. Nem rossz ötlet egy kisebb (2 literes) és egy nagyobb (5 literes) kannát beszerezni, hogy a különböző feladatokhoz kényelmes segítségünk legyen. Fontos, hogy a locsolócső végén lévő rózsa levehető legyen, így könnyebb lesz a tisztántartás.

Nem csak hasznos, szép is lehet

Gyümölcsfákhoz, rózsákhoz, de még balkon-, és szobanövényekhez is szükséges lehet egy metszőolló. Erről a szerszámról már korábban esett szó, így aki részletesen olvasna az ollókról, gyorsan kattintson IDE.

Végezetül pedig egy kötelező kiegészítő, a védőkesztyű. A kerti munka során gyakran érheti kezünket sérülés, horzsolások, karcolások, vágások. Ezeket előzhetjük meg egy védőkesztyűvel, ami mindenképp erre a célra kialakított darab legyen, a régi, szakadt télikesztyűk nem nyújtanak védelmet, ezért szánjunk párszáz forintot egy igényesebb példányra. Az is fontos, hogy eszközeinket soha ne hagyjuk szerteszét az udvaron, mert egy eldobott ásó, gereblye potenciális veszélyforrást jelent, főleg, ha kisgyermek is van a családban, de a háziállatok is sérülhetnek a fémtárgyaktól. A védelem azonban nem csak nekünk és kedvenceinknek jár, szerszámainkat is érdemes jó karban tartani. Mindig megtisztítva, szárazon rakjuk el az eszközöket, az ollókat érdemes gyakran olajozni, a tárolóhelyiség pedig ne legyen nyirkos, különben a rozsda megtámadja a fém részeket. 

A balesetveszély elkerülése érdekében tároljuk biztonságosan a szerszámokat.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Csalánba nem üt a ménkű, tartja a mondás, de vajon miért? Ha a fizikát, és a szó szerinti értelmezést vesszük elő, azért, mert az aljnövényzetben rejtőzködő csalán nincs úgy kitéve az égi veszélynek, mint például a magas fák. Átvitt értelemben pedig talán azért, mert a mihaszna embereket ritkábban éri nagy baj, mint azt, aki nagyra tör. De vajon tényleg ilyen hitvány növény lenne a csalán? Korántsem.

Szúrós szépség

A csalán rossz megítélése nyilván azzal áll kapcsolatban, hogy csíp, leveleinek érintése fájdalmas nyomot hagy maga után, amit egyébként a bőr alá juttatott hangyasav okoz. Ugyanakkor azt is sokan tudják, hogy a csalánlevélből készült főzet, tea sokoldalú jótékony hatással bír az emberi szervezetre, ám érthető módon az óvatlan találkozást követő viszketési rohamban hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni. 

Az égő, viszkető érzés forrásai

A (pontos nevén) nagy csalán (Urtica dioica) évelő, lágyszárú, kétlaki növény, és tulajdonképpen gyom. Előfordulási helyei a nedves, üde területek, ahol a talaj tápanyagban gazdag, ideális esetben pedig kissé meszes. Vízigénye magas. Nálunk vadon élő növényként ismeretes, a gyógytea alapanyagát is a természetben élő példányokból szerzik be, de Európában van, ahol termesztik is. Ha csalánt akarunk szedni, akkor a növény számára kedvező körülményeket kutassuk, és ott őt is meg fogjuk találni. A begyűjtés ideje hosszú, tavasztól őszig próbálkozhatunk, de érdemes kesztyűvel készülni. A legjobb, ha leveleit a szárat alul megragadva, egy felfelé tartó határozott mozdulattal hántjuk le, a kitépett példányok gyorsan fonnyadásnak indulnak, és nehézkesebb lesz a levélszedés.

Balszélen a nagy csalán

A begyűjtött leveleket aztán többféleképpen hasznosíthatjuk. Száraz, árnyékos szellős helyen száríthatjuk őket, hogy aztán összemorzsolva, törve teaként, főzetként használjuk, de ülőfürdőként az igen elterjedt aranyeres bántalmakra is jó hatással van. A friss leveleket és hajtásokat főzelékekbe, salátákba is keverhetjük, a főzés során a növény elveszti csípősségét, így biztonsággal fogyasztható, magas C-, B-, K-, és béta-karotin tartalma egészségünkre válik. Ismeretes még a csalán vértisztító, vizelethajtó hatása, de reumatikus panaszok kezelésére is régóta használatos. És még egy praktika, a csalánlevél növényi trágya is lehet. Egy nagyobb edénybe tesszük a leveleket, annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi, és alkalomadtán megkeverve állni hagyjuk bő két hétig. Az erjedés kellemetlen szagát a tetejére szórt kőporral fedhetjuk el. A megfelelő idő elteltével 1:10 arányban hígítjuk, és a kapott folyadékkal gazdag tápoldathoz jutunk (ám a hagymaféléket ne locsoljuk vele).

Nem spenót, csalánkrémleves!

A gyakori nyári kirándulások, természetjárások alkalmával érdemes tehát pár maréknyi csalánlevelet begyűjteni, azonban forgalmas utak mellett ne szedjük a növényt, a rárakódott szennyeződések miatt. Aki pedig gyakran inna csalánteát, és nem előrecsomagolt terméket szeretne vásárolni, a kertben is nevelheti a gyökerestül hazavitt példányokat, amennyiben a fentebb felsorolt körülményeket biztosítani tudja a házi csalánültetvénynek.

Képek: innen, innen, innen, és innen.