Mostanában annyi szó esett kerti rovarokról, hogy szükségét éreztem visszatérni a növényekhez, egy ilyen alkalomhoz pedig valami igazán előkelő zöld illik, ami jelen esetben nem más, mint a császárfa. Rendkívül sokoldalú fáról van szó, a Távol-Keleten nem elsősorban szépségéért tartják, hanem azért, mert fája ipari alapanyagként és tüzelőként is kiváló, rendkívül alkalmazkodóképes, és szinte bárhol megél. Persze nekem főleg dísznövényként tetszik, remélem más is beleszeret.

A címbeli kétlakiság megfejtése egyszerű, a császárfa (Paulownia tomentosa) Kínában őshonos (ennek ellenére Európába Japánon keresztül érkezett először), de nevét Anna Pavlovna Romanováról kapta, németesítéssel. Anna I. Pál orosz cár leánygyermeke volt, ki később Orániai Vilmos felesége lett, azé a Vilmosé, aki II. Vilmosként hollandia királya volt. A zanzásított történelemleckéből tanulságként leszűrhető, hogy a császárfa valóban királyi fenség, legalábbis ami névadóját illeti. Na de elég a historizálásból, lássuk inkább a császárfát.

A névadó királyné

És a császárfa teljes díszben

Ami a külalakot illeti, nem terhelném az olvasót mindenféle jelzőkkel, a képekről leszűrhető a vonzó külcsín, úgyhogy térjünk át a fentebb említett sokoldalúságra. Kínában a császárfa az erdőművelés egyik alapvető eleme, 2 millió hektáron növekedik, kielégítve a megnövekedett fa-alapanyag szükségleteket, épületekhez és tüzelőként is nélkülözhetetlen arrafelé, de például hangszerkészítéshez és szobrászathoz is használják. Mindemellett a talajpusztulás ellen is hasznos. Egy kifejlett, tíz éves fa évi száz kg száraz tüzelőágat, és 80 kilogramnyi kiváló szervestrágyát (levelet) ad. Bár alapvetően a napos, meleg helyeket, és a tápanyagdús, jó vízáteresztőképességű talajt kedveli, tulajdonképpen bárhol megél, a síkságoktól kezdve a hegyvidékekig, a trópusi éghajlattól a -20 fokkal járó telekig. Mélyen gyökeredzik, alkalmasint kéter méterig is lehatol, ezért a környező növényzetet nem akadályozza a fejlődésben. 

Könnyen és gyorsan a fejünkre nőhet

Romantikus, szív alakú levelek

Dísznövényként, szoliterként parkok, nagyobb kertek elsőrangú éke lehet, a megfelelő elhelyezést rohamos mértékű növekedéssel hálálja meg, akár évi két méteres fejlődést is tapasztalni. Aki szeretne otthonra császárfát, egyszerűen megoldhaja a dolgot. Első lépésben találni kell egy kifejlett példányt, aztán pedig megvárni az őszt, mikor a fa toktermései még épp nem dobják ki az érett magokat. Ezeket gyűjtsük be, hűtőben teleltessük át őket, majd április vége felé következhet az ültetés. Ehhez a közönséges kerti talaj is megfelelő, az elvetett magokat pedig üveglap, vagy fólia alatt keltessük egy ládában, nedves közegben. A kibújó növénykéket aztán megfelelő helyre telepítsük, számolva azzal, hogy egy-két éven belül gyorsan növő fa lesz belőlük. A csemeték az első években fagyérzékenyek lehetnek (keményebb teleken akár teljesen visszafagyhatnak), ilyenkor védjük, fedjük őket. Kis szerencsével nemsokára egzotikus, szemet kápráztató fával gazdagodhat kertünk, bár hozzá kell tennem, hogy a jellegzetes lila virágok korán, március táján bomlanak ki, aztán indulnak növésnek a levelek. (Súgok, a Budai Arborétumban gyönyörű, idős, de szépen termő császárfa található, érdemes elraktározni az információt őszig!)

Virágzat nélkül is impozáns

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.