Metszésről már annyi szó esett itt, hogy bele sem kezdek a metszést igénylő növények felsorolásába, a metszés eszközéről, vagyis az ollóról viszont még nem írtam egy röpke bekezdést sem. Ezt az égető hiányt most pótolom, és bevezetem a kedves olvasót a metszőollók érdekes és izgalmas világába.

Na persze ez túlzás, mármint hogy izgalmas és érdekes, az átlagos hobbikertésznek ugyanis ez az eszköz egy a sok közül, ott van a kapa meg a gereblye mellett a fészerben, pincében, ház sarkánál. Azonban mint minden hobbinak, a kertészkedésnek is vannak keményvonalas, megszállott rajongói, ők pedig vallják, hogy a metszőolló a legfontosabb szerszám, sőt, ha összetalálkoznak, késhegyig menő vitát tudnak folytatni a szerintük legjobb ollókról. 

A leghagyományosabb forma

Nekik feltételezem nem sok újat tudnék mondani, a kedvtelésből kertészkedő növénybarátoknak azonban hasznos lehet egy rövid ismertető, főleg, ha még csak mostanában ismerkednek a kerti teendőkkel. Hogy véget vessek a szócséplésnek, vágjunk is bele! A fanatikusoknak igazuk van abban, hogy a jó metszőolló kulcskérdés. De mitől lehet jó egy olló? Az első szempont az élesség. Minél kisebb roncsolást, sérülést ejtünk a metszett növényen, annál biztosabb a szép és egészséges eredmény. Ha tehát először veszünk, vegyünk éleset. Az sem mindegy, mire használjuk. Lágyszárú növényekhez bátran választhatjuk az egyszerűbb, olcsóbb példányokat, egy-két szezont bőven kibírnak, aztán jöhet a következő. Amennyiben a fűszerkerten kívül is tevékenykednénk, nem árt egy pengébb darab beszerzése. 

Állítható erőkaros, racsnis olló

Rózsához, szőlőhöz, gyümölcsfákhoz válasszunk masszívabb darabokat, ezen a szinten már a márkát is figyelhetjük, az ismertebb nevek minőségben is többet nyújtanak, mint a "gazdaságos" ollók. Fontos az olló szárának milyensége. A nyél ne legyen se túl rövid (fel fogja törni a tenyerünket), se túl hosszú (nem tudjuk majd elég nagyra nyitni). Jó, ha a nyél felülete érdesített, esetleg a markunkhoz formázott, biztosabb lesz a fogásuk így. Az sem baj, ha az olló szára szigetelt, vagyis vastagabb (például) műanyag bevonata van, a kora tavaszi, hajnali munkáknál nem mindegy, hogy lefagy-e a kezünk. 

Sokan forgónyelő ollókra esküsznek

A legtöbb metszőolló ún. mellévágó olló, ez azt jelenti, hogy a vágóél a támasztópenge mellé simul, és ott záródik. Fontos, hogy a pengék szorosan záródjanak, így lesz a  vágás pontos és roncsolásmentes. A mellévágó ollóval elsősorban élő, zöld állományt metszhetünk. A másik elterjedt típus a rávágó (más néven: üllős) olló, itt egy, de két oldalon élezett penge áll szemben egy életlen felülettel. Ezt inkább száraz gallyak, ágak, vesszők vágásához használjuk.

Csúcsragadozó rávágó olló

A pengék spirál-, vagy tekercsrugóval dolgoznak kezünk ereje ellen, ezek általában cserélhetők, így beállítható a kényelmes fokozat, hogy kezünk se fáradjon el túlságosan, és a pengék is jól mozgathatóak legyenek. A rugóval függ össze a zár. A metszőollót használaton kívül összezárva tároljuk, mivel éles, hegyes, balesetveszélyes eszköz, ráadásul egy rosszul záródó olló egy erős rugóval kombinálva kifejezetten rémisztő. A nyélvégeken fémkallantyúval vagy bőrszíjjal záródó ollók helyett inkább középen, retesszel rögzíthető verziót válasszunk.

Spirálcsrugó

Természetesen ezzel még nem ért véget az olló-katalógus, azonban innen a kommentezőkre bíznám a további ismertetést, tehát bátran számoljanak be a tapasztalatokról, kedvencekről!

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.