Megyeri Szabolcs kertész blogja

Forr mostanság a levegő a dinnye körül, előbb hamisítókat füleltek le, aztán a napokban felsőbb szintekről avatkoztak be a dinnye árának alakításába. Pedig ha a görögdinnyéről van szó, akkor a fogyasztó szempontjából nem ez az elsődleges szempont, hanem az, hogy az íze kiváló legyen. Persze ideális esetben a vásárló és a termelő is jól jár, és ha a honi gazdákat akarjuk támogatni, tényleg figyelhetünk arra, hogy magyar görögöt vegyünk.

Csak víz és cukor, de micsoda élvezet!

A dinnyetermesztés fáradságos munka, nem csoda hát, hogy az ezzel foglalkozó termelők szeretnék, ha munkájuk kifizetődő lenne. Mivel forró nyarakon a görögdinnye slágertermék, jól fogy, ezért megjelennek az olcsóbb import készletek, és a hazai árletörők. Ennek kíván gátat szabni a Vidékfejlesztési Minisztérium, ami megállapodást kötött a nagy élelmiszerláncokkal (ugyanis a zöld gyümölcsöt ilyen helyeken veszi a többség), hogy nem viszik lejjebb egy kerek százasnál (99 Ft) a kilónkénti árat. Én a magam részéről azt kívánom, hogy az így keletkező 20-30 Forint különbség a gazdák zsebében landoljon, a vásárlóknak pedig azt ajánlom, hogy a honi termést fogyasszák, így segítve a hazai termelőket. Nos, ennyit a napok dinnyebotrányairól, lássuk azt, hogy ha már ott állunk a dinnyék előtt, mi alapján válogassunk.

Az élénkpiros, roppanós belső jó jel - már ha látjuk

A görögdinnye tulajdonképpen a Citrullus lanatus kobaktermése, súlya általában 3 és 15 kilogramm között van, alakja változatos, gömb, megnyúlt ovális, vagy kissé hengeres. Színe zöld, felülete fényes, minél sötétebb árnyalatú és fényesebb, annál érettebb. A szín egyenletessége is számít, ha túl nagy felületen sárgás-fehéres, akkor válasszunk másikat. Az érettség megállapításának többféle egyéb módja is van. Az első a jó öreg lékelés, amit azonban manapság már kevés helyen végeznek el (hipermarketben, nagyobb boltokban erről rögtön le is mondhatunk), ez száz százalékos eredményt ad, hiszen így megkóstolhatjuk a gyümölcsöt (kiegészítés: bár az egyetemen a zöldségtermesztés tanszék anyaga a dinnye, a köznyelv gyömülcsként rögzítette). Ha a zöldséges haver, vagy piacon, vidéken vásárolunk, ahol még hajlandóak ilyesmire, válasszuk ezt, de azért ne vigyük túlzásba, a negyedik-ötödik meglékelt darab után nincs az a kötélidegzetű árus, aki ne nézne csúnyán.

Caroline F1

Ha nem lehet lékelni, vagy a kóstolót csak végső megerősítésként alkalmaznánk, végezzünk előtanulmányokat. Az ütögetés jóformán nemzeti sport dinnyeszezonban, pedig nem is mindenki tudja, mit kell hallgatni. Akkor jó a dinnye, mikor kopogtatásra kongó hangot ad, kicsit visszhangzik, sőt, ha némi rezonanciát is felfedezni vélünk, akkor jó eséllyel finom darabot fogtunk ki. A tompa, puffogó hang gyengébb ízt, kásás belsőt jelezhet. Itt jegyezném meg, hogy a "minél nagyobb, annál jóízűbb elv" csak a dinnyeszezon elején érvényes, akkor is korlátozottan. Augusztus végére - pont ezen általánosítás miatt - az igazán nagy példányok elfogynak, de a kisebb is ugyanúgy lehet ízletes. Aki azt hiszi, a kopogtatás csak afféle üres népszokás, olvassa el ezt a bájosan alapos tudományos beszámolót a dinnyeütögetés frekvencia-alapú vizsgálatáról! Aki pedig ezek után úgy érzi, hogy maga is tudományos módszerekkel állna neki a választásnak, és még androidos telefonja is van, ezzel az ingyenes alkalmazással analizálhat.

Tudományos analízis...

...és dinnyeművészet

Természetesebb módszer a kacs, vagyis a rövid szár megfigyelése. Ha ez teljesen elszáradt, és a környező szőrök is lepotyogtak, az azt jelzi, hogy a példány régóta áll a standon. Ha zöldes, nem túl száraz, és még némi mézgafolyás is látható rajta, akkor az áru friss. Ugyanakkor az érett dinnye szára még a földön elszárad, és ilyenkor a termés könnyen leszakítható a szárról. Mivel a dinnye nem utóérő, ezért nem mindegy, hogy az érés mely szakaszában került leválasztásra. Ezért a száradt szár azt is jelezheti, hogy jókor került felszedésre a gyümölcs, innen már csak az a kérdés, mennyit állt a ládában, pulton. Kopogtatás ide, szárvizsgálat oda, összességében az a helyzet, hogy a mézédes dinnyére való vadászat egyfajta hazárdjáték, a lékelésen kívül tökéletes módszer nincsen.

A jó választás javarészt szerencse kérdése

Ha Ön mégis birtokában van a csalhatatlan metódusnak, ne habozzon azt megosztani velünk kommentben!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Éppen a tegnapi posztban került szóba említés szintjén a mediterrán hangulatot kölcsönző citrusfélék gondolata, mely felvetéshez remekül kapcsolódik egy olvasói levél, amit a napokban hozott a virtuális postás. Ezeket a mutatós növényeket dísznövényként is tarthatjuk, de aki a limonádéjába, teájába otthon termett citromot szeretne facsarni, szintén próbálkozhat velük.

Szinte pontosan a nyár felénél vagyunk, és még biztosan jönnek forró, verőfényes napok. Ebben az időszakban különösen kellemes a kertben ücsörögni, napfürdőzni, kiülni olvasni, vagy este egy jó pohár bort meginni. Ha az élményt fokozni szeretnénk, kertünket kicsit át is alakíthatjuk, például mediterrán hangulatot varázsolhatunk bele.

Természetesen tengerpartban végződő sziklás lankát nem tudunk építeni a ház mellé, de pár apró praktikával délies miliőt teremthetünk birtokonkun. Ehhez adnék pár tippet, úgy, hogy a pénztárca kímélését végig szem előtt tartom. Lássuk hát hogyan hozhatjuk kapun belülre az olasz, spanyol, vagy görög táj illúzióját.

Szobrozzunk! Persze ez nem álldogálást jelent, hanem pár szobor, vagy kőoszlop elhelyezését a kertben, lehetőleg a növények közé állítva, törekedve a spontán hatásra, régies, romkertes hangulat elérésére. A máskor giccses, kerülendő darabok most jó szolgálatot tehetnek, vidéki vásárokon, bolhapiacokon például pedig olcsón juthatunk (az akár gipszből formába öntött) nőalakokhoz, torzókhoz. A törött, hibás, leárazott darabok különösen alkalmasak a célra! Oszlopnak a régi hengeres kerítés, vagy erkélyelemek is megteszik, ezek beszerzéséhez is csak egy-két ezres és némi utánjárás szükséges, de a padláson, pincében is megbújhatnak efféle kacatok.

Hasonló forrásból szerezhetünk fából készült régi székeket, asztalt is, melyeket csupán fehérre vagy kékre kell festeni, és kész is a görögös kerti ülőgarnitúra. Az se baj, ha nem vagyunk a mázolás mesterei, a tökéletlen eredmény ez esetben rusztikus hatást kelt majd, ha pedig túl jóra sikerül a festés, csiszolópapírral antikolhatunk.

Ha tengerpartot nem is, kék garnitúrát szerezhetünk

Nincs mediterrán kert fűszernövények nélkül. Telepítsünk jól látható, központi helyre jellegzetes fűszernövényeket.  A kakukkfű, a bazsalikom, a rozmaring, a menta, vagy a babér az olasz tájak illatát és látványát lopják be a birtokra, ráadásul sütés-főzéskor hasznukat is vehetjük.

Ha a fentebb említett kertigarnitúra már megvan, tovább fokozhatjuk a hatást mediterrán dekorációval. A kék kockás abrosz kihagyhatatlan, és az asztalon hanyagul elhelyezett kék alapszínű edények, vázák erősítik a hatást. Ha van hely a teraszon, a merészebbek még egy régi, kopottas tálalószekrényt is rendszeresíthetnek, természetesen kék-fehér színre festve. 

Nem csak a fa, a kovácsoltvas is mediterrán jellegzetesség

Virágokat mindenhova! A kaspók, edények pedig ne Ikeásak legyenek, hanem szedjünk össze régi fémvödröt, pléhedényeket, vagy fessünk kékre hagyományos cserepeket. Minél színpompásabb a virágözön, annál jobb! A kerti pálmák, yukkák, kaktuszok, (télálló) leanderek pedig igazán elröpítik a kertet délre. Citrusfélékkel is próbálkozhatunk, a citrom például sikerrel nevelhető nálunk is, a sárga gyümölcs embelematikus eleme lehet az udvarnak.

A falat se hagyjuk ki a dekorálásból, persze azért átfesteni nem feltétlen kell, de egy masszív, akár göcsörtös fapolcra helyezett kagylógyűjtemény, vagy pár régi cserépedény (az se baj, ha csorbák) még a legunalmasabb felületet is feldobják.

Az ilyesféle design-játék nem terheli meg a pénztárcát, javarészt otthoni, elfekvő tárgyakból kialakítható a komplett dekoráció, csak kevés alapanyag, és némi barkácsmunka szükséges hozzá. A legjobb az egészben, hogy semmi végleges, visszafordíthatlan változást nem csinálunk egy ilyen átalakításnál (persze a beszerzett növényekről a későbbiekben is illik gondoskodni), mégis feldobhatjuk vele pár hónapra birtokunkat, ahol így még egy pohár narancslé elszürcsölése is új élményt jelenthet. Azt se feledjük, hogy a fentiekben felsoroltak erkélyekre, balkonokra is érvényesek!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Vásárláskor sokan figyelmet fordítanak arra, hogy a nagy hipermarketekben, élelmiszeráruházakban lehetőleg magyar termékeket válasszanak, és szintén sokan próbálnak egészséges, minél kevésbé vegyszerezett, biotermékeket választani. Akiknek ezek a szempontok fontosak, tovább is léphetnek a bolti címketanulmányozáson, és csatlakozhatnak egy olyan kezdeményezéshez, mely ötvözi a környezettudatoságot, az egészséges életmódra törekvést és a hazai termelők támogatását. Ez a közösségi vásárlás.

A megszokott, de nem kizárólagos beszerzési forrás

Nyilvánvalóan szinte mindenkiek eszébe jutott már, hogy mennyivel jobb lenne falusi gazdától venni a tojást, egyenesen az őstermelőtől beszerezni a friss zöldséget, mely nem utazott országokon át, és nem fonnyadt különböző raktárokban akár egy hetet, hogy jó lenne biztosra menni, ha bioterméket szeretne vásárolni. Természetesen a hipermarketbe való beszaladás helyett nehezen oldható meg, hogy minden hétvégén körbeutazzuk az országot, hogy mindenből  a legjobbat szerezzük be, ehhez idő és jelző nélküli milliomosnak kellene lenni. A piac, mint a multik alternatívája természetesen jelen van, de sokszor ezeken a helyeken sem feltétlen a friss és itthoni termékeket kapjuk, ráadásul senki sem szavatolhatja, hogy a termékek onnan származnak, és úgy készültek, ahogy azt elmondják nekünk, elég csak a nemrégiben leleplezett dinnyehamisítókra gondolni. Van azonban lehetőség arra, hogy a fent vázolt módon vásároljunk, anélkül, hogy bejárnánk a vidéket a friss és ellenőrzött forrásból származó élelmiszerekért. A közösségi vásárlás ötlete arra épül, hogy civil kezdeményezés útján híd jöjjön létre a fogyasztó és a termelő között, így az áru kihagyhatja a közbenső kereskedelmi állomásokat, és nem mellesleg időben, frissen jut el a vevőhöz. Az elméletet a gyakorlatba kiválóan ültette át a Szatyor Egyesület, mely a már említett kapcsolatot teremti meg a kereslet és a kínálat között.

A házi gazdálkodásból származó zöldségek látványra is, ízre is kitűnnek

Az Egyesület kapcsolatot tart fent az őstermelőkkel, (bio)gazdálkodókkal, ígéretük szerint sok esetben személyes kontaktust ápolnak, tehát ismerik a gazdákat, a termékeket, az előállítási módszereket, ami például a divatos, de sokszor felelőtlenül aggatott "bio" címke miatt lényeges. A vásárlók az egyesületen keresztül ismerhetik meg a választékot, webes felületen rendelhetnek közülük, és a közvetlen a termelés helyszínéről az átvevőpontra szállított árut személyesen vehetik át. Az árak természetesen nem versenyezhetnek a nagy boltok dömpingtermékeinek olcsóságával, de nem is luxuskategóriáról van szó. Amennyiben valaki a kevesebbet, de minőségit elvét követi, anyagilag sem jön ki rosszabbul, és tudni fogja, hogy amit magához vesz, az egészséges, nem tartósított és ellenőrzött körülmények közt nevelődött, készült. Az Egyesületnek budapesti, és társszervezeteinek vidéki átvevőpontjai is vannak, így az ország több településén van lehetőség a vásárlásra. A közösség tagjai nem csupán használják a lehetőségeket, de hozzá is járul(hat)nak a rendszer működéséhez, tehát részt vesznek a szállítási, kommunikációs, elosztási és egyéb kapcsolódó feladatokban. Ilyen módon ez a szisztéma több energiabefektetést igényel, mint a bevásárlókocsi kasszához gurítása, de ugyanakkor közösségi élményekkel is kecsegtet.

Biozöldségek: kicsattannak az egészségtől

Ezt, és minden hasonló konstrukciót csak méltatni lehet, ugyanis míg általános vélekedés, hogy a magyar gazdákat és a jó minőségű élelmiszert előnyben kell részesíteni, addig a gyakorlatban ez ilyenféle segítség nélkül nehezen kivitelezhető. A külföldről érkező olcsó, de gyakran gyengébb minőségű zöldségek, élelmiszeripari készítmények alacsony áraikkal kelletik magukat, és a nagyvárosi ember alternatívák híján még ellenérzései dacára is megveszi ezeket, holott saját, honi forrásból is kielégíthető szinte minden alapélelmiszer-igény. Aki tehát önerőből nem tud veteményest fenntartani, a közösségi kertészetbe pedig idő-, és energiahiány miatt nem tud betársulni, esetleg elégedetlen a piacok kínálatával, bátran próbálja ki a minőségi fogyasztást, és hazai mezőgazdaságot egyaránt támogató rendszert! 

Balról: bio, házi, alternatív és ketreces tojás. Árulkodó színek.

Az egyesület elérhetősége: ITT.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Kerti témájú okostelefon alkalmazásokról már esett szó korábban, az azonban már régen volt, így újra körülnéztem az android háza táján, hogy akad-e olyan program, amit jó szívvel ajánlhatok a kertbarátoknak. A jó logikával megáldottak mostanra biztosan kikövetkeztették, hogy igen, hiszen különben miért írnám ezeket a sorokat? A google play alkalmazásboltot böngészve a következő említésre érdemes appokat találtam kerti témában, a lista természetesen nem teljes, és ha valaki ezeken kívül használható és érdekes dolgot talált, ossza meg velünk bátran!

Az olvasói levelek mindig örömmel töltenek el, a megválaszolandó kérdések is jól esnek, ám az az igazi, mikor valamilyen érdekességet, történetet, képet kapok. Virágot a virágnak, tartja a mondás, ami most megfordult, ugyanis virágokat kaptam Virágtól. Virág Németországban él, a Rajna-vidéken, és egy fotósorozatot küldött a helyi rózsa és levendulaállományról, ami elmondása szerint az egész tartományra jellemző, vagyis az illatos, színes virágok arrafelé a helyi látkép szerves részét képezik. Ilyenkor kicsit irigykedem, mert ugyan szépen rendezett közterületi ágyások nálunk is vannak, de jó lenne egyszer odáig jutni, hogy Budapestnek, vagy valamelyik tájegységünknek is meglegyen a saját egyedi virág-arculata. Addig is csodáljuk a pfalzi állapotokat, és még egyszer köszönet Virágnak a virágokért!