Megyeri Szabolcs kertész blogja

A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük! Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Októberi gyümölcsös sorozatom az első szakaszának végére ért, hiszen az eddig posztokban az összes alapvető fogalmat és műveletet sorra vettük, így kitárgyaltuk a választás szempontjait, a különféle kiszereléseket és azok jellemzőit, szó esett a gyümölcsnevelés buktatóiról, majd az ültetés részletei kerültek terítékre. Mielőtt a konkrét gyümölcs fajokra, és azok bemutatására kerülne a sor, zárjuk a bevezetést egy könnyedebb témával, mégpedig annak latolgatásával, elemzésével, hogy melyik hazánk kedvenc gyümölcse! Erre a felvetésre persze nincs konkrét válasz, azonban egy pár évvel ezelőtti KSH felmérés eredényét kitárgyalva érdekes (vagy épp papírformaszerű) válaszokat kaphatunk! 

A hivatkozott eredeti KSH publikációt IDE KATTINTVA lehet elérni, de annak tanulmányozása nélkül is bátran tovább olvasható a bejegyzés!

A górcső alá vett KSH felmérés a hazai gyümölcstermesztésről szól, kiderül belőle, hogy mik a legnagyobb számban termelt gyümölcsök, hogy fajtánként mekkora mennyiséget állítanak elő belőlük a termelők, és persze az árak tekintetében is rengeteg adat kerül elő. Nem hinném, hogy nagy meglepetést okoz az ország kedvenc gyümölcse, melyről valószínűleg bátran állíthatjuk, hogy kedvenc, hiszen ezt termeljük messze a legnagyobb mennyiségben, de azért hozzá kell tenni, hogy a vizsgálat nem kedvencet említ, hanem a legnagyobb számban termelt gyümölcsöt. És persze azt is vegyük bele az egyenletbe, hogy a hazai termelés egyáltalán nem csak a hazai piacra dolgozik, ettől függetlenül a kialakult sorrend értelmezhető a "kedvenc" kifejezés mentén is.

Természetesen az alma az, melyet még a roppant népszerű mediterrán gyümölcsök sem tudnak megelőzni, valószínűleg pontosan azért, mert az alma termesztése problémamentesen végezhető hazánkban, akár kiskerti, akár nagyüzemi körülmények között. Az alma nem mellesleg rendkívül fajtagazdag gyümölcs, így mindenki megtalálhatja az almák között a kedvencét, akár a roppanós, a kásás húsú, a túláradóan édes, vagy az üdítően savanykás típusokat kedveli, sokan pedig a régi, hagyományos magyar fajtákat keresik.

Alma, de mégis mennyi? A számok nyelvére lefordítva Magyarországon 2016-ban (ezt az évet vizsgálta a felmérés)  megtermelt összes gyümölcs 66%-a, tehát szinte pontosan a kétharmada az alma volt, természetesen ebben az összes almafajta benne van. A legtöbb magyar alma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében termett, az országos éves almatermés 61%-a innen származik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alma számára az itt uralkodó talaj-, és klímaviszonyok a legmegfelelőbbek, ha tehát Ön errefelé lakik, elég nagy biztonsággal telepíthet almát a kertjébe. A százalékok mellett kézzelfoghatóbbak a tonnára mért adatok, ez a győztes alma esetében 2016-ban 498 ezer tonnát tett ki! 

Az alma mellett természetesen sok más gyümölcsnek is helye van a kedvencek között, az ezüstérmes versenyző a meggy, de meglepő módon az almánál sokkal szerényebb adattal, 10%-os részesedéssel, vagyis évi 75 ezer tonnával (még mindig 2016-ban járunk). A bronzérmes pedig a szilva a maga 6%-ával (45 ezer tonna). A negyedik helyezettet is illendő megemlíteni, főleg, hogy csak egyetlen százalékkal maradt le a dobogóról, az őszibarack ugyanis 5%-os arányt ér el 2016-ban, ez kis híján 38 ezer tonna termést tesz ki. 

Az alma uralma egyébként évtizedekre visszatekintve töretlen, a többi helyen azonban volt változás, a melyeknek legnagyobb vesztese a szilva,  ami a '60-as években megközelítette az alma (akkoriban is magas) arányát, ez mára jelentősen csökkent. A kajszi is sokat esett vissza a termesztést tekintve, míg a meggynek sikerült több pozíciót javítania. Az alma legjobb éve az 1982-es volt, akkor az éves almatermelés egészen hihetetlen nagyságú, 1 millió 252 ezer tonna volt. 

A helyezések és tonnák után kerüljenek elő az anyagiak is, a fogyasztókat ez érdekli talán leginkább. A vizsgálat adathalmaza tartalmazza az évekre lebontott felvásárlási árak mellett a kiskereskedelmi fogyasztói árakat is, melyekből többféle konklúzió is származik. Az alma esetében például a 2014-es 17 forint/kg felvásárlási ár mellett 226 forintos piaci átlagár került rögzítésre, 2015-ben ugyanez a két adat már 40 forint és 244 forint, 2016-ban pedig 27 és 237 forint. Mielőtt elmerülnénk az adattengerben, mindez jócskán leegyszerűsítve annyit jelent, hogy az almatermesztés elég kiszámíthatatlan ágazat, ugyanis egyik évről a másikra két és félszeresére is nőhet a felvásárlási ár, vagyis az az összeg, amit a termelő a gyümölcséért kaphat. Aztán ugyanez fordítva is lejátszódhat, közel a felére eshet vissza a felvásárlási ár a jövő évben. 

Érdekes módon a piaci ár, vagyis az az összeg, amit végül a boltban kifizetünk kedvenc almánkért, közel sem mutat ekkora szórást, összesen alig húsz forint a három évnyi teljes ármozgás. Ebből arra lehet következtetni, hogy az almatermesztéssel kapcsolatos kockázatokat jóval nagyobb mértékben viselik a termesztők, vélhetően az almát egyszerűen nem lehet egy bizonyos árnál drágábban adni, mert az már a kereslet visszaesését eredményezné.

Hadd tegyek hozzá még egy hangsúlyozottan demagóg és torz számítást is, ami ennek ellenére bizonyos tanulságokat hordozhat. Ha az alma felvásárlási ára 27 ft/kg, a piaci ára viszont 240 ft, akkor 1 kg saját almán 213 forintot spórolhatunk(sőt, kicsit többet, hiszen a felvásárlási ár nem egyenlő az önköltségi árral), ha pedig egy adott almafa átlagos hozama 20 kg, akkor végeredményben megspórolhatunk 5000 forintot, miközben a kertészkedés alatt még ráadásul jól is szórakozunk! Nagyon gyorsan hozzáteszem, hogy a számolás persze torzító, hiszen más költségek jelentkeznek egy fára levetítve, mikor egy termesztő több ezer fát gondoz több hektárnyi területen, és mások, mikor egy hobbikertész 3-4-5 fát nevel a kertjében. Arra azonban tényleg jó ez a számítás, hogy lássuk, a házi almatermesztésen bizonyos összeget biztosan lehet spórolni, és azt se feledjük, hogy a saját fáról leszakított termés háttere ismert, ha úgy akarjuk, vegyszermentes, és mindenképpen nagyobb büszkeségre, örömre ad okot, mint az egyszerű bolti vagy piaci vásárlás!  

A KSH adatai között további érdekes összefüggésekre is bukkanhatunk! Bár jól ismert összefüggés, hogy a termelt mennyiség növekedésével az ár csökken, itt pontosan meg is figyelhető ez az arányosság. 2014-ben például az előző évhez képest az almatermés 31%-os növekedést mutatott, a felvásárlási ár pedig éppen a felére csökkent. Ez a tudatos fogyasztó szempontjából azt jelenti, hogy érdemes figyelmi az adott év terméshozamaira vonatkozó híreket, és arra a gyümölcsre fókuszálni, amelynek a termésátlaga kiugróan jó, mert ennek a gyümölcsnek várhatóan csökken az ára. Így például ha adott évben a cseresznyéről hírlik, hogy remek szezont zárt a betakarítás során, jó ötlet kifejezetten keresni a piacokon a cseresznyét, hiszen várhatóan a tavalyinál kedvezőbb áron juthat hozzá! Természetesen a felére csökkenő felvásárlási ár sosem fog felére csökkenő piaci árat generálni, hiszen a gyümölcs árában benne van a kis- és nagykereskedői haszon, a szállítás, és egyéb költségek. 

Lehetséges-e valamilyen végső tanulságot levonni a felmérés gigantikus adathalmazából? Talán igen, mégpedig azt: érdemes mindig figyelni a folyó év gyümölcs trendjeit és híreit, érdemes tudatosan megválogatni a megvásárolt gyümölcsök körét, jó dolog támogatni a hazai mezőgazdaságot a hazai gyümölcs vásárlásával, valamint minden szempontból melegen ajánlott kipróbálni az otthoni gyümölcstermesztést. Utóbbival kapcsolatban a feljebb említett legnépszerűbb gyümölcsök lehetnek a legjobb kiindulási alapok, hiszen minél elterjedtebb egy-egy gyümölcs hazánkban termesztési szempontból, annál biztosabb, hogy házi körülmények között is siker érhető el vele!

A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük! Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

A sorozat mai epizódjában az ültetés gyakorlati oldala kerül sorra, vagyis arról lesz szó, hogy a megvett csemetét hogyan, milyen lépéseket követve kell a kertben meghonosítani. A faültetés elviekben egyszerű dolog, kiássuk a gödröt, beletesszük a fát, visszaszórjuk a földet, és kész. Az alaplépések persze ezek, de azért kicsit összetettebb folyamatról van szó, ugyanakkor a teljesen kezdő kertbarátok is biztosan elboldogulnak a dologgal. Lássuk hát, miből áll a gyümölcsfa ültetés!

Induljunk a kályhától, vagyis onnan, hogy kifizettük a kertészetben, piacon a fát, és vinnénk haza. Itt is ketté kell választani a teendőket a kiszerelés alapján. A szabadgyökerű fákat a gyökérzet megóvásával szállítsuk, ráadásul a kiszáradás is veszélyt jelent, így jó ötlet nedves textilbe vagy papírba csomagolni a csemete alját, persze ne túl szorosan, nehogy ezzel törjük le a gyökereket. Jobb ötlet az autó belterében szállítani a növényeket, a kocsi tetején a menetszél hamar kiszárítja a gyökérzetet, és hűvösebb időben a hősokk is veszélyes lehet. A fácskákat úgy helyezzük el az autóban, hogy törzsük se feszüljön, ne kelljen erőltetni a berakást, inkább az ülések ledöntésével csináljunk helyet. A konténeres vagy földlabdás fáknál a piszkolás lehet gond, a földtörmelék hullása ellen jó praktika, ha előre készülünk egy tekercs konyhában használatos fóliával, ezzel a konténert vagy a földgombócot körbetekerve máris elfektethető a növény. Ezt a burkolást hazaérve azonnal vegyük le! 

Most már otthon vagyunk, a fák várják a nagy műveletet. Az ültetést érdemes azonnal elkezdeni, így lesz a legnagyobb biztonságban a növény, tehát a vásárlást is érdemes úgy időzíteni, hogy hazaérve aznap vagy másnap munkába is tudjunk állni. A szabadgyökerűek mindenképp védelmet igényelnek, még akkor is, ha csak egyetlen éjszakáról van szó. Állítsuk őket egy méretes vödörbe, amit töltsünk fel komposzttal, vagy megnedvesített faforgáccsal. A konténereseket (értsük ide mindig a földlabdásokat is) enyhén öntözzük, és ha várniuk kell, akkor szélvédett, napos, félárnyékos helyre kerüljenek. Utóbbiak akár egy hétig is bírják ültetés nélkül, de jobb nem feszíteni a húrt.

Elérkeztünk az ültetéshez, kezünkben van az ásó, és mellettünk hever az ültetnivaló. Mire lesz még szükség? Készítsünk be egy adag komposztot vagy egy-két zsáknyi szervestrágyát, gondoskodjunk arról, hogy legyen öntözővíz, húzzunk egy kerti kesztyűt a kezünkre, és ragadjuk meg az ásót! Itt most álljunk meg egy pillanatra! Ha már ásó, akkor tisztázzuk, hogy szabályos ültetőgödör kiásásához a legjobb szerszám a szögletes fejű ásó, a háromszög forma remek talajlazításhoz, a veteményes előkészítéséhez, de gödröt ásni kevésbé praktikus. A hatékony ásáshoz vastag, merev talpú cipőt válasszunk, lehetőleg boka fölé érőt, amit jó szorosan be lehet kötni. 

Még mindig ne ejtsük meg az első vágást, essen még pár szó az ideális helyről. A gyümölcsök többsége a meleg, fagymentes, huzatmentes fekvést szereti, tehát ilyen helyet keressünk, ne pedig oda ültessünk, ahol épp egy kis hiátus van. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a növény felnőttkori mérete a mérvadó, úgy kalkuláljunk, hogy a várható teljes magasság másfélszerese az az átmérő, amit a talajszinten biztosítani kell a fának. Vagyis egy olyan gyümölcsfa, ami várhatóan 6 méteresre fog nőni, a kertben egy 9 méter átmérőjű kört fog igényelni. A korona persze alakra, méretre formálható majd metszéssel, de sosem érdemes szűkre tervezni a helyet.

Most jött el a pillanat, hogy az ásót a talajba mélyesszük! Ássunk ki egy nagyjából szabályos, legalább 60x60x60 centiméteres gödröt. Az ültetőgödör lehet nagyobb is, főképpen, ha a talaj kötött, vagy régen volt a terület felásva, és a közeg tömörödött. Általános tanács, hogy a fa gyökérzeténél/földlabdájánál legalább másfél-kétszeres méretű gödör készüljön, de az sem gond, ha akár egy köbméteres a mélyedés, a jócskán fellazított talajban a fejlődő gyökerek könnyebben utat találnak majd. A kiforgatott gyomokat menetközben szedjük fel. A gödör elkészültével még ne a fát fogjuk meg, hanem helyezzünk el egy-másfél arasznyi vastagon komposztot vagy trágyát a gödör alján, lábbal kicsit tömörítsük, majd fél-egy arasznyi földet szórjunk erre, a tápanyag ugyanis nem érintkezhet közvetlenül a gyökérzettel. Látható, hogy emiatt mindenképp kicsit mélyebb gödör kell, így ezt is számoljuk bele a kiásás során. Itt megint bontsuk ketté a tárgyalnivalót, lássuk először a konténeres fákat.

A konténeres gyümölcsfa földlabdáját tegyük szabaddá, majd óvatosan helyezzük be az előkészített helyére. Nagyon fontos, hogy a földlabda teteje egy szintben legyen a talaj felszínével. Kérjünk meg egy segítőt, hogy a fát a törzsénél fogva a megfelelő magasságban tartsa, míg lassan visszahelyezzük a kitermelt földet a gödörbe. Érdemes a folyamat közben egy-két alkalommal lábbal, taposással óvatosan tömöríteni a talajt, hogy a fa ne süllyedjen meg később a laza közegben. Az ültetés végeztével, már csak egy alapos beöntözés van hátra, amit a következő napokban pár alkalommal meg kell ismételni, főképp, ha az időjárás éppen szárazabb. Gyakori félelem, hogy a frissen ültetett csenevész kis fa kidől, de ettől nem igazán kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor szükséges, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk. Fontos, hogy karózáskor ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset, jobb választás például a széles, puha pamutszalag. A végső lépés egy alapos beöntözés, csemeténkként nyugodtan terítsünk szét 20-25 liter vizet! A fa törzsét, koronáját ne nedvesítsük, spricceljük!

A szabadgyökerű facsemetéket hasonlóan méretes ültetőgödörbe kell elhelyezni. A túl mélyre sikerült gödör nem jelent problémát, de ültetés előtt előre szórjunk vissza annyi földet, hogy ne kerüljön túl mélyre a fácska. Az oltás helyének mindig körülbelül tíz centiméterrel a föld fölött kell lennie, így állítsuk be a gödör fenekét, persze az előbbiekben ismertetett tápanyag elhelyezést itt is végezzük el. Az ültetést segítő ember tartsa megfelelő magasságban és egyenesen a törzset, az ültető személy pedig lassan szórja vissza a földet, ügyelve arra, hogy 5-10 centiméterenként tenyérrel tömörítse a közeget, hogy a föld megfelelően kitöltse a gyökerek közti űrt. A művelet lényege, hogy a földet úgy helyezzük vissza, hogy a gyökérzet természetes ágas-bogas formája megmaradjon, ha egyszerre rásuhintjuk a földet ásóval, akkor a nehéz közeg összenyomja, gombóccá formálja a gyökérzetet. A szabadon álló, gyakran száraz gyökérzet miatt már az ültetés közben is iszapoljuk be a facsemetét bőséges öntözéssel, majd az ültetés végeztével is végezzünk alapos beöntözést! A fát talajának mulcsolásával óvhatjuk meg a kiszáradástól és a fagykároktól. Mulcsanyagként faforgácsot vagy komposztot használjunk! A mulcsolás a szabadgyökerűek esetében sem rossz ötlet egyébként, főleg ha az ősz vége felé történik az ültetés.

A vizuális típusú kertészkedők számára van egy alig öt perces, minden lényegi információt tartalmazó videóm is, indítsák el máris!

A sorozat következő részében megismerkedhetnek pár népszerű és pár egzotikus, kevésbé ismert gyümölcstermővel, valamint sorra vesszük, hogy mely típusú gyümölcsöknek milyen körülmények, mekkora terület szükségesek!

A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük! Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Októberi gyümölcsös sorozatomban eddig a gyümölcsfa választás, és a kiszerelés alapján szelektált választék bemutatására került sor, a mai részben pedig újabb téma következik, ami röviden és velősen a címbeli kérdésre épül, vagyis hogy könnyű vagy nehéz gyümölcsöt nevelni? A témában még járatlan hobbikertészek gyakran teszik fel ezt a kérdést, ettől téve függővé, hogy belevágnak-e a termesztésbe. Előrebocsájtom, hogy sajnos egyszerű válasz, "igen" vagy "nem" nem adható a felvetésre, azt azonban körül lehet járni, hogy mik azok legfőbb feladatok, amik az otthoni gyümölcstermesztésbe belevágó kertészekre várnak. Mivel szó szerint száz és száz gyümölcs faj és fajta közül lehet válogatni, a következő összefoglaló szükségszerűen csak általános lehet, hiszen ami igaz a kivire, nem feltétlen az az almára, arra pedig nincs elegendő hely, hogy minden gyümölcs részletes ápolási feladatait végigvegyük. Így a kezdő érdeklődők most arról olvashatnak, hogy mik azok az általános, kihagyhatatlan feladatok, melyek rájuk várnak, ha gyümölcsöt nevelnek!

Metszés

A bátortalanabb kezdők jellemzően ettől félnek a legjobban, hiszen bonyolultnak tűnő feladatról van szó, ám a valóságban közel sem olyan nehéz dolog ez. Metszésre a legtöbb, szinte minden gyümölcsfának szüksége van, ha ez elmarad, akkor a fa koronája, ágrendszere szabálytalan, túl sűrű, ezáltal betegségekre fogékonyabb lesz, metszés elmaradása a hozamra is negatív hatással lehet, mindemellett egy gondozatlan gyümölcsfa esztétikailag sem megfelelő, magyarán megcsúnyul. A metszés első lépése a korona szellősebbé tétele, az egymással versengő (konkuráló) vázágakból célszerű válogatni és a fa méretétől, kialakításától függően 3 - 5 vázágat meghagyni. A korona belsejébe törő ágakat el kell távolítani. A korona alakítás második lépése a vízhajtások kivágása, a tűzelhalástól görbe ágak tőből való lemetszése. A korona alakításának utolsó lépése a termőbogok megritkítása, a termőnyársak leválogatása, termővesszők kiválogatása, minden felesleges, túl sűrűn növő, felfelé, vagy a korona felé törő dárdát célszerű eltávolítani. Ez természetesen egy egyszerűsített összefoglaló volt csupán, aki szívesen olvasna egy specifikált, részletes metszési útmutatót, IDE KATTINTVA érhet el egy alapos leírást a cseresznyefa metszéséről.

A metszés maga könnyű-közepesen nehéz fizikai munka, mely a csemete fiatalabb korában egyszerűen a talajon állva, vagy alacsony fellépőre lépve végezhető el, a későbbiekben azonban jellemzően létrára lesz szükség, hogy a már 2-3 méteres, vagy ennél akár jóval magasabb fához hozzá lehessen férni. Természetesen léteznek teleszkópos eszközök, melyekkel több méteres magasságba is fel lehet nyúlni, így a szédülős kertészek sem kerülnek veszélybe. A nagyobb ágak metszési sebeit sebkezelő anyaggal kell majd kezelni a fertőzések megelőzése érdekében. A művelet elvégzéséhez minőségi, éles metszőollóra, vagy a már említett nyeles szerszámra lesz szükség, az eszközöket pedig folyamatosan fertőtleníteni kell, nehogy fertőzést vigyünk át egyik fáról a másikra. A metszések nagyobb részét a fa lombtalan állapotában, vagyis rügyfakadás előtt, magyarán tavasszal kell elvégezni, míg más esetekben sor kerülhet a munkára termésérés után, vagyis jellemzően nyáron, illetve egyes fajok esetében a visszavágási feladatok az ősz végén, tél elején is elvégezhetők. 

Permetezés

Ez a másik riasztólag ható teendő, ugyanakkor a gyümölcsök körül egész biztosan akadni fognak növényvédelmi feladatok, tehát aki gyümölcsfát ültet, jó eséllyel kénytelen lesz permetezni is. A permetezés során valamilyen növényvédelmi anyagot, jellemzően kemikáliát, kisebb arányban biokertészeti anyagot juttatunk ki a növényre. A permetezés két részre bontható, az egyik, a kisebbik fele a lemosó permetezés, mely időhöz kötött és preventív jellegű, a másik pedig a kezelő permetezés, mely során egy már létező problémát - kártevőt, betegséget - kell semlegesíteni a szer kijuttatásával. A lemosó permetezések jellemzően kora tavasziak, de alkalmasint ősszel is elvégezhetők ilyen megelőző jellegű kezelések. A lemosással elejét lehet venni többek közt a levéltetvek, gyümölcsmolyok megjelenésének vagy elszaporodásának, többféle kórokozó semlegesíthető (monília, tűzelhalás, levélfodrosodás). A tavaszi lemosás a törzsön, kéreg alatt áttelelő kártevőket ritkítja, a tél végi ugyanezt a célt szolgálja, de akkor magát az áttelelést lehet megelőzni. 

A permetezések másik válfaja a már megjelent és aggodalomra okot adó kártevők, betegségek, baktériumok ellen vethető be. A különféle problémákra különféle permetszerek állnak rendelkezésre, értelemszerűen mindig célzottan, a fennálló problémát kezelni képes szert kell bevetni. A tapasztalatlanabb kertészkedők persze gyakran értetlenül állnak a gondot okozó jelenségek előtt, aggodalomra azonban semmi ok, a szaküzletek, gazdaboltok szakeladói az esetek többségében a növényfaj és a jellemző tünetek ismertetése után tudnak ajánlani megfelelő permetszert. Gyakori kérdés, hogy hány permetezésre van szükség egy évben, erre persze nem lehet egy konkrét számot mondani, hiszen az alkalmak száma nagyban függ a felmerülő problémák gyakoriságától, azonban annyit el lehet mondani, hogy egy átlagos gyümölcsfa évente jellemzően 4-5 permetezést kíván meg.

Ültetés, talajigény, öntözés

A végére maradtak az egyszerűbb feladatok. Az ültetés ugyebár egyszeri alkalom, így ezzel csak egyszer kell foglalkozni. Az ültetés lépéseit részletekbe menően egy későbbi bejegyzésben fogom taglalni, általánosságban annyi mondható el, hogy könnyű, bárki által elvégezhető feladatról van szó. Jellemzően egy 60x60x60 centiméteres ültetőgödör kiásására lesz szükség, kötöttebb talajokon érdemes nagyobb, akár egy köbméteres mélyedést kialakítani, hogy a fejlődő gyökerek terjeszkedését a fellazított földben megkönnyítsük. A konténeres és földlabdás fák behelyezése akár egyedül is abszolváható, a szabadgyökerű példányok szakszerű telepítéséhez jó, ha van egy segéderő, aki a művelet során egyenesen, megfelelő magasságban tartja a csemetét. Az ültetéshez szükség lesz még tápanyagra (szervestrágya vagy érett komposzt), melyet a gödör aljára kell halmozni, majd földréteggel betakarni. Szervestrágyát bármelyik kertészetben kapni zsákos kiszerelésben, komposztot pedig főképpen saját forrásból szerezhetünk, a kerti zöldhulladék komposztálásával. 

Az ültetés előtt érdemes egy pillantást vetni a kerti talajra. A legtöbb gyümölcsnek nincs különleges talajigénye, ahogy mondani szokás, az átlagos kerti talaj megfelelő számukra. Na de milyen az átlagos kerti talaj? Ilyennek nevezzük a szélsőségektől mentes, tehát nem köves, nem agyagos, nem homokos közeget, ami jó állagú, morzsalékos, könnyen ásható, jó vízgazdálkodású (tehát öntözés után a víz nem áll meg rajta, és nem is tűnik el benne szinte azonnal). A nem teljesen megfelelő közeget komposzt hozzáadásával, vagy jó minőségű termőföld adagolásával, bekeverésével javíthatjuk fel. Egyes esetekben a talaj Ph értéke is fontossá válhat, az áfonya például a savanyú közeget kedveli, ültetése általában csak részleges talajcsere elvégzésével lesz sikeres. A talajt tekintve jó mérce, ha megnézzük, hogy a közeli szomszédok kertjében milyen fák teremnek gazdagon, ezek jó eséllyel nálunk is kedvelni fogják a talajt (persze egyéb tényezőket is figyelembe kell venni).

 Az öntözés is említendő teendő, ugyanis minden gyümölcsfa igényelni fogja a vizet, főképpen az ültetést követő első években. Általánosságban a gyümölcsfák az ötödik évük után érik el azt a méretű gyökérzetet, ami már feleslegessé teszi a folyamatos öntözést, persze aszályos időszakokban, a forró nyári hetekben muszáj lesz pótolni a nedvességet. Az öntözést mindig lent végezzük, a lombkorona spriccelése, vizes permetezése ellenjavallt, ezzel betegségeknek, gombás fertőzéseknek ágyazhatunk meg. A kimaradt öntözést ne pótoljuk hirtelen nagyobb mennyiségű víz kijuttatásával, ez gyakran a gyümölcs felrepedéséhez, megrothadásához vezethet. A helyes módszer a a mennyiséget és az időt tekintve egyaránt egyenletes öntözés! Fontos, hogy a termésérés alatt ne csökkentsük a vízmennyiséget, ez a gyümölcsökre rossz hatással lehet. Az ősz beálltakor a legtöbb gyümölcsfánál kezdjük el csökkenteni az öntözés mértékét, főképp a fiatalabb példányok esetében, a túl sok nedvességet tartalmazó zsenge hajtások ugyanis könnyebben fagynak el az első mínuszok megjelenésekor. Az öntözés helyes mértékét, mennyiségét befolyásolja a talaj minősége is, a kedvezőtlenebb vízgazdálkodású területeken csökkenteni vagy növelni kell a gyakoriságot, mennyiséget (homokos talajon többet, kötöttebb közegnél kevesebbet).

A fentiek természetesen csupán egy gyorstalpalóként lehet kezelni, az egyes gyümölcs fajok egészen eltérő igényekkel rendelkeznek, és a helyi, kerti adottságok is nagyban befolyásolják a gondozás milyenségét, jellemzőit. 

 Képek: innen, innen, és innen. 

A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük! Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Októberi gyümölcsfa sorozatom előző részében az alapokat tisztáztuk, megismerhették a csemeteválasztás buktatóit, és pár alapfogalmat is tisztába tettünk. Most folytatjuk a gyümölcsökről való értekezést, mégpedig a kiszerelésekkel foglalkozva, vagyis kiderül, hogy mit takarnak a szabadgyökerű, konténeres és földlabdás kifejezések, megismerjük az előnyeiket, hátrányaikat, valamint az is kiderül, melyik mikor, milyen kertbe való igazán. Dőljön hátra, és olvasson tovább!

A kiszerelést, megjelenést tekintve három típus különíthető el, ezek a szabadgyökerű, a konténeres, és a földlabdás változatok.

A szabadgyökerűek nincsenek beültetve, teljesen szabadon, látható módon vannak a gyökereik. Ezek a növények mind a szállításnál, mind az ültetésnél nagy óvatosságot igényelnek, szállítás közben a szabadon álló, ezért védtelen gyökérzet könnyen sérülhet. Szállításuk ugyanakkor kifejezetten egyszerű, egy személyautóba is befér akár két tucat, ugyanakkor fokozottan érzékenyek a kiszáradásra, órák alatt elpusztulhatnak, kezelésük körülményesebb, kockázatosabb, mint a konténereseké. Elméletben a szabadgyökerű példányokat azonnal el kell ültetni, de azért van egy kis halasztási lehetőség az ültetést tekintve, például ha egy vödörbe helyezzük őket, a vödröt pedig feltöltjük nedves faforgáccsal vagy komposzttal. Ilyen módon akár egy hétig is eltarthatjuk őket, de ezt inkább csak vészhelyzeti lehetőségnek tartsuk meg. A felsorolt hátrányokért cserébe a szabadgyökerűek olcsóbbak, csoportos, nagyobb arányú ültetésnél jelentős megtakarítás érhető el a választásukkal. A szabadgyökerű fák legfontosabb tulajdonsága, hogy ültetésük szigorúan időhöz kötött, telepíteni őket csak a nyugalmi időszakban, október huszadika után, és a tartós fagyok beállta előtt lehet! Az ezen az időintervallumon kívül kínált és megvett csemeték esélye a megmaradásra kifejezetten csekély, így fontos észben tartani, hogy a túl korán vagy túl későn beszerzett szabadgyökerűekkel sajnos nagy a kudarc valószínűsége. Azt sem lehet elhallgatni, hogy az ilyen kiszerelésű fáknál alacsonyabb a begyökeresedési esély, mint a konténereseknél, magyarán előfordulhat, hogy a csemeték 20-30 százaléka nem marad életben, ez egy kalkulált kockázat, éppen ezért mondható, hogy a szabadgyökerűek előnye nagyobb arányú ültetésnél domborodik ki, ahol nem jelent nagy veszteséget, ha pár tucat tőből 2-3 darab nem marad életben. Utolsó kvázi hátrányként megemlítendő, hogy a szabadgyökerűek ültetéséhez praktikusan két ember kell, egy, aki tartja a fát a megfelelő magasságban és pozícióban, és egy, aki óvatosan, a gyökerek közeit teljesen kitöltve visszatölti a földet, közben pedig tömöríti a talajt. 

A konténeres növények szintén könnyen felismerhetők, ezek jellemzően műanyag edénybe helyezve, földbe ültetve állnak, ám a fontosabb tényező, hogy ezek már be vannak gyökeresedve, meg vannak eredve, a kertbe kiültetve  szinte teljesen biztos, hogy megmaradnak, ami a szabadgyökerűek esetében,a fentieknek megfelelően nem mondható el száz százalékosan. Hátrányuk, hogy nem a legkönnyebbek, hiszen egy méretesebb példány edényében 15-20 kilónyi föld is lehet, ráadásul szállítás közben nem ajánlott eldönteni őket, így a hazavitel nem mindig egyszerű. Amennyiben azonban csak egy-két darabról van szó, máris könnyebben mozgathatóak, így kiskerti mennyiségben kezelhető a szállításuk. Ültetésük mondhatni gyerekjáték, hiszen a cserépből kiemelve csak az előkészített ültetőgödörbe kell helyezni őket, és nagyjából készen is van a telepítés. A konténeres növényeket hazavitelük/kiszállításuk után nem muszáj azonnal elültetni, kockázat nélkül lehet velük várni pár napot, egy hetet, például míg az időjárás kedvezőbbre fordul, vagy míg eljön egy ráérősebb nap. Igazából a konténeres fák ennél tovább is bírják eredeti edényükben, feltéve ha az öntözés nem marad el, az időjárás pedig langyos. A kis térfogatú edények miatt ezek a növények a fagyra fokozottan érzékenyek, vagyis az ősz végén már nem ajánlatos őket több napig a szabad ég alatt tartani ültetés nélkül. A szabadgyökerűnél a vételár magasabb, ez azonban csak tömeges ültetés esetén válik a gyakorlatban is negatívummá, az egyszerű kezelhetőség, a könnyű ültetés, a szinte száz százalékos begyökeresedési arány mind ezek mellett sólnak, ha csupán fél-egy tucat fáról van szó. Végül pedig a legjelentősebb érv: a konténeres fák a fagyos téli hetek kivételével szinte az egész évben elültethetőek, vagyis kora tavasztól késő őszig tulajdonképpen bármikor, így jóval tágabb lehetőségeket biztosítanak, mint  a csak szűk időablakban telepíthető szabadgyökerűek.

A harmadik kiszerelés típus a földlabdás csemete. Ezek gyökere szintén földdel borított, de nem konténerben vannak, hanem földgombócukat szövetzsákba csomagolták. Ez az úgynevezett jutaszövet egy teljesen környezetbarát anyag, ültetéskor le sem kell venni, mert a föld alatt hamar elbomlik, így nem termel szemetet, mint a műanyag edények. Ezáltal a földlabdások ültetése is nagyon egyszerű, szállításuk annyiban körülményesebb, hogy mozgatva földet potyogtathatnak, így az autót könnyen beszennyezhetik, ezt azonban egyszerű kivédeni, ha a kocsi rakterét egy fóliával béleljük. Az árakat tekintve a földlabdások a szabadgyökerűeknél drágábbak, a konténereseknél általában kismértékben olcsóbbak. A földlabdások előnyei és hátrányai egyebekben megegyeznek a konténeresekével, így ezen két kiszerelés közül a kiskerti gazdálkodók bátran választhatják bármelyiket.

Röviden összefoglalva tehát a következő a helyzet:

Akad még egy negyedik, izgalmas lehetőség is, ez pedig a koros csemeték választása. Ezek a fák azoknak valók, akik kicsit türelmetlenebbek, és nem akarnak 3-6 évet várni, míg egy fiatal csemetéből bőven termő fa válik, vagy éppen rögtön dekoratív, nagyobb méretű fát szeretnének kertjükbe. A koros csemeték valójában konténeres kiszerelésű, több (akár 6-7) éves előnevelt fák 1.5-3 méteres magassággal, 15-20 centiméteres törzskörmérettel. Ezek a fák már teremnek is, tehát aki ilyet választ és ültet, akár már az ültetés évében szedhet róluk gyümölcsöt! Természetesen ennek a hatalmas előnynek ára van, képletesen és szó szerint is. Az anyagiakat tekintve több tízezer forintos árcéduláról van szó, ami hatalmas összegnek tűnhet, ám ne feledjük, hogy a koros csemete választásával egy huszáros vágással átugorható akár fél évtizednyi növénynevelés, annak minden problémájával és kiadásával, tehát végeredményben az összeg megtérül, csupán egyszeri nagyobb kiadásként jelentkezik. A másik hátrány az ilyen csemete magassága és földlabdájának igencsak tekintélyes súlya, ami adott esetben mázsányi is lehet! Az ilyen koros csemetéket személyautóval esélytelen hazavinni, szállításukhoz teherautó, ültetésükhöz, mozgatásukhoz több ember szükséges.

Az októberi gyümölcsfa sorozat következő részében a leggyakoribb, legtipikusabb teendők és ápolási feladatok katalógusba vétele következik, így az érdeklődők röviden megismerkedhetnek a metszéssel, a növényvédelmi feladatokkal, a biokertészeti metódusokkal, és a jellemző felbukkanó problémákkal. 

Képek: pixabay.com, valamint a szerző fotói.

Az október az ősz dereka, az ősz pedig a növényültetések egyik főszezonja. Az ültetnivalók köre roppant széles, cserjék, díszfák, örökzöldek, és persze gyümölcsfák is kerülhetnek a kertbe ilyentájt. A mostani posztommal egy új sorozatot indítok el itt a blogon, melynek minden bejegyzése a gyümölcsfák telepítésével, ültetésével lesz kapcsolatos, így aki még nem tapasztalt a gyümölcsfa választás, telepítés, gondozás terén, rengeteg hasznos információhoz juthat majd! Az alapok ismertetésén kívül sorra kerülnek a legnépszerűbb hazai és egzotikus gyümölcstermők, vagyis a kezdő gyümölcstermesztők teljeskörűen megismerkedhetnek az otthoni, kerti gyümölcstermesztés fő fogásaival.

Miért jó gyümölcsöt ültetni?

Az ismerkedést indítsuk a legalapvetőbb kérdéssel, vagyis hogy miért kezdjen bele valaki a gyümölcsnevelésbe, ha eddig csak dísznövényei voltak? A kerti gyümölcstermesztés fő előnye a saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcs, amivel a bolti termékek egyszerűen nem versenyezhetnek. Az önellátás útjára is lehet lépni ezzel a folyamattal, így részben vagy egészben függetleníthetjük magunkat a hagyományos élelmiszer ellátási lánctól. A jövőbe nézve egyáltalán nem biztos, hogy a gyümölcsöket tekintve az ellátás zökkenőmentes lesz, de a hiányt vagy éppen az időszakosan felvert árakat remekül ki lehet kerülni a saját termesztéssel. A anyagiak ha már szóba kerültek, szintén nem mellékesek. Tudni kell, hogy a bő termés alapja a folyamatos gondoskodás, amibe beletartozik az öntözés, a növényvédelem is, így senki ne áltassa magát az ingyengyümölcs ideájával, ugyanakkor például a mostani, igencsak megvadult árakat tekintve a házi gyümölcs egész biztosan olcsóbb, de általánosságban is elmondható, hogy egy bőven termő szilva-, vagy barackfa az árakat tekintve kenterbe veri a bolti kínálatot. Mindemellett a gyümölcsnevelés remek hobbi is, produktív szabadidős elfoglaltság, ami szükségszerűen kinti, szabad levegőn végzett tevékenységgel jár, így fiataloknak, időseknek egyaránt egészséges és kellemes.

Hogyan induljak el a gyümölcsfa választás útján?

A gyümölcsfa ültetés sosem az első ásónyom kiemelésével kezdődik, hanem sokkal korábban, mikor elhatározzuk, eldöntjük, hogy gyümölcsöt ültetnénk, és kitaláljuk azt is, hogy milyet, és mennyit. Ezt a tervezési fázist nem szabad kihagyni, az egyik leggyakoribb hiba ugyanis, hogy a leendő gyümölcskertész meglát egy szép vagy esetleg olcsó csemetét a piacon, a kertészetben, és gondolkodás nélkül a pénztárhoz viszi. Ebben az esetben sokszor előfordul, hogy hamar (vagy rosszabb esetben később) kiderül, hogy rossz volt a választás, mert például a hazavitt fácska igényei (talajminőség, fénymennyiség, szabad hely) nem találkoznak a kert adottságaival. Ilyenkor aztán vagy lassan növő, szerényen termő, beteges fa lesz belőle, vagy sajnálatos módon előbb-utóbb el is hal. Elsőként tehát döntsük el, hogy milyen fát szeretnénk, és vessük össze választottunk igényeit a rendelkezésre álló hely adottságaival! A legfontosabb szempontok: fénymennyiség (árnyékoltság), fagyzugosság-huzatosság, szabad terület (a fa felnőttkori méretét vegyük alapul, egy vézna csemete bárhol elfér), végül pedig a talajminőség. Azért utóbbi az utolsó, mert ezen lehet a legkönnyebben változtatni, talajjavítással, részleges vagy teljes talajcserével. Egyes gyümölcsök könnyen nevelhetők, alig igényelnek növényvédelmi feladatokat, míg mások érzékenyebbek a betegségekre, vagy többféle kártevőjük akad, ezért azt is tegyük a képzeletbeli mérleg serpenyőjébe, hogy mennyit tudunk, kívánunk foglalkozni a gyümölcstermővel. Az sem mellékes persze, hogy milyen gyümölcsöt fogyasztanánk szívesen, hiszen a meggy és a körte, vagy a kivi és a dió például igencsak messze állnak egymástól ízben, állagban, ezért kihagyhatatlan szempont az egyéni ízlés, vagy a család, a gyerekek kívánsága. Amennyiben sikerül úgy választani, hogy minden szempont teljesüljön, tehát a fa jól érezze magát, elférjen, gondozási igényei teljesüljenek, és a termését szívesen fogyasszuk. Ha jól döntünk, akkor sikeres, bonyodalommentes, bő terméssel megáldott évek elé nézhetünk!

Hazait vagy egzotikusat?

A kertészetekben, piacokon járva sokan tapasztalhatják, hogy olyan csemeték is kaphatók, melyek ismeretlenek, vagy nem megszokottak a honi kertekben. Ilyen lehet például a gránátalma, a naspolya, a füge, a kivi, a datolyaszilva, vagy a gojibogyó. Ezektől nem szabad megijedni, ugyanakkor érdemes alaposan tájékozódni, ugyanis egyes egzotikus gyümölcsfáknak speciális igényeik lehetnek, míg mások előnnyel indulnak, mert például nálunk nem élnek kártevőik, vagy nem fogékonyak az itt elterjedt növénybetegségekre. Az sem mindegy persze, hogy a termésüket szívesen ennénk-e, ezért ajánlott telepítés előtt megkóstolni, ha van erre lehetőség. Tudni kell azonban, hogy sok esetben a saját termesztésű gyümölcs finomabb, a kivi például messziről szállítva gyakran nem kellően utóérett, míg az otthoni termésnél nincs ilyen probléma, ezért az íze is sokkal jobb! A hazai fajták előnye, hogy mind a termesztésük, mind a gyümölcsük jól ismert, ezért probléma felmerülésekor gazdag tapasztalat és szakirodalom áll rendelkezésre. A régi, hagyományos fajták pedig már nagyon régóta alkalmazkodtak a hazai klimatikus viszonyokhoz, ezért kevesebb gondozással is beérik, terméshozamuk stabilabb, bővebb. 

Hány fát vegyek? 

Erre a kérdésre nincs pontos válasz, az ültetendő fák száma nagyban függ a rendelkezésre álló területtől, a kertészkedő szabadidejétől, és attól is, hogy mi a cél? Van, aki csupán színezni szeretné birtokát pár mosolygós almafával vagy vidám cseresznyefával, míg mások szeretnék részlegesen vagy teljesen kiváltani a bolti gyümölcsvásárlást a saját termesztéssel. Kezdőknek, átlagos méretű kertbe jellemzően 2-6 csemete a legjobb választás. Egynél több azért indokolt, mert sajnos előfordulnak bonyodalmak, betegségek, kártevők, vagy fagykárok, és ha csupán egyetlen fácskánk van, akkor a pusztulása a teljes gyümölcsállomány megsemmisülését jelenti. Féltucatnál többet kezdőknek pedig azért nem javaslok, mert az már annyi elfoglaltságot jelentene, amennyi talán el is venné a kedvét az illetőnek a gyümölcstermesztéstől. Természetesen vérmérséklet, lelkesedés függvényében több csemete is ültethető, de ilyenkor számolni kell a több feladattal is. Azt se feledjük, hogy a fák kiadásokkal is járnak, szükség lesz tápanyagra, öntözővízre, permetszerekre például. Jó kérdés az is, hogy érdemes-e vegyesen vásárolni a fákat? Kezdőknek ebben is mérsékletességet javaslok, legfeljebb 3-4 eltérő fajt válasszanak, a különböző típusú, és eltérő időben aktuális ápolási munkák ugyanis sok időt elvehetnek, ilyenkor pedig a lelkesedés is csökken.

Termő, porzó, öntermékeny - melyik mit jelent?

A kertészetben válogatva fel fog tűnni, hogy egyes csemetéken a fenti három kifejezés valamelyikét lehet olvasni a címkén, termékismertetőn. Nem mindenki tudja, hogy ezek a szavak mit is jelentenek, pedig igencsak fontos fogalmakról van szó. Termő és porzó párra akkor van szükség, ha a fa alapvetően önmeddő, vagyis egyetlen példány önmagában nem képes megtermékenyülni, ezáltal nem hoz gyümölcsöt sem. Az ilyen önmeddő fa mellé mindenképp kell pollenadó pár is, vagyis ez esetben beszélünk porzó és termő fáról. A porzó adja a pollent, amit a szél vagy rovarok juttatnak el a termő példányhoz, így jön létre a megtermékenyülés, vagyis a gyümölcstermés alapja. Az öntermékeny fák a nevüknek megfelelően magukban is képesek a megtermékenyülésre, tehát ezekről akár egyetlen példány ültetésével is szüretelhető majd gyümölcs. A helyzetet színesíti, hogy számos öntermékeny fának jót tesz, értsd növeli a terméshozamát, ha van a környezetében pollenadó, vagyis porzó fajta. Vásárlásnál tehát mindenképpen figyelni kell arra, hogy öntermékeny, vagy termő-porzó párt igénylő gyümölcsről van-e szó, ezért a témában járatlanabbak számára a legjobb megoldás, ha megkérdezik a szakeladót, mielőtt választanak. 

A sorozat következő epizódjában a gyümölcsfák különböző kiszerelései kerülnek bemutatásra, így kiderül majd, hogy miben különbözik a konténeres, a földlabdás, és a szabadgyökerű csemete, valamint hogy ezeket hogyan kell kell kezelni, ültetni! Amennyiben megnyomja a képernyő jobb felső sarkában látható "követés" gombot, a rendszer értesítést küld az új blogposzt megjelenéséről, így biztosan nem marad le a következő írásról!

Képek forrása: pixabay.com

Az ősz bár az egyik fő kertészeti idény, de mégsem mindenki fókuszál ilyenkor a kinti növényzetre, van, akit egyszerűen (szó szerint) hidegen hagy az őszi kerti munka, míg másoknak nincs kertjük, így kénytelenek a szobában bíbelődni a növényekkel. Nekik szól a most ez a bejegyzés, amiben három olyan szokatlan, dekoratív, roppant látványos miniatűr kert kerül bemutatásra, melyet akárki otthon, kis anyagi ráfordítással, saját kezűleg is elkészíthet!

Asztali zen kert

A kültéri zen kerteknek nagy hagyományuk van, de ez a távol-keleti kertstílus a nyugati világban inkább csak díszként van jelen, eredeti feltalálási helyén azonban komoly és mély filozófiai tartalmat hordoz. Mivel a zen kert a mi, európai szemünkkel nézve kifejezetten sivárnak mondható, ezért kevesen választják ezt birtokuk stílusának, annak azonban semmi akadálya, hogy egy kicsi, beltéri változat készüljön! Miről is van szó? Minden zen kertek atyja a Kiotói Ryoanji (Békés Sárkány) templom zen kőkertje, melyet a XV. században építettek. A kert csupán 14 sziklából (a tizenötödiket a teljes elmélyülés állapotában lehet megpillantani) és homokos talajból áll, melyet a buddhista szerzetesek szertatásosan gereblyéznek, különböző formákat hozva létre a jól alakítható felületen. A gereblyézés nem munka, és nem is kertrendezés, hanem a meditáció eszköze, a minél tökéletesebb alakzatok, vagy írásjelek megrajzolása segíti elő a belső nyugalom, az ideális lelki egyensúly elérését. Ugyanezt a célt szolgálja a zen kert kicsinyített mása, ami tulajdonképpen egy miniatűr homokozó, pár díszes kaviccsal. Nem a méret a lényeg, hanem a tevékenység, amit a kis felületen is ugyanolyan eredménnyel végezhetünk. Az elkészítéshez egy tetszőleges méretű tál, vagy inkább magas peremű tálca kell, ami lehet szögletes, kerek, készülhet bármilyen anyagból, a lényeg, hogy legyen legalább 2-3 centi magas széle, és hogy alul se peregjen ki belőle a homok.  Finom homokot dekorboltokban, vagy a svéd bútoráruházban kaphatunk, lehet fehér, vagy akár színes is. Kell még egy kicsi gereblye, ezt vagy kifaragjuk, összeragasztgatjuk fából, vagy veszünk egyet egy hobbiboltban. A végén csak a dekoráció marad, ami lehet pár szép, gömbölyded vagy szögletes kavics, egy-két apró dísztárgy, szobrocska, vagy akár egy bonsai növény. Utóbbi elemek nem részei a tradicionális zen kertnek, de mivel a leírt verzió eleve messze áll az eredeti szellemiségétől, így nem is szentségtörés ízlés szerint dúsítani. A homokot aztán üres perceinkben kedvünkre fésülhetjük, alakíthatjuk, mindeközben az elménket megtisztítandó meditálhatunk, vagy csak elmélázhatunk.

Florárium

A florárium egyszerűen mondva egy akvárium, amiben víz és halak helyett föld és növények vannak. A legmegfelelőbb egy gömbakvárium, ami már csak azért is kézenfekvő választás, mert halakat tartani ilyenben a törvény szerint már nem szabad, ezért a lakóikat, funkciójukat vesztett gömbakváriumok remekül felhasználhatók a vázolandó célra. Megteszi persze bármilyen szögletes akvárium, vagy akár egy méretesebb, hasas dunsztosüveg is. A méretet tekintve szélesek a lehetőségek, a florárium lehet kicsi, nagyobb, vagy akár hatalmas is, hely és ízlés kérdése csupán. Az edény megtalálása után következik a talaj kialakítása, ami függ az ültetendő növények típusától. A kaktuszok és pozsgások a laza, homokos közeget, vagy a kertészetekben kapható kaktuszföldet szeretik a legjobban. Aki párakedvelő növényeket választ, annak a florárium aljára vékony réteg kavicságyat kell terítenie (lehet használni agyaggolyókat is), majd erre kell helyeznie a virágföldet, így a gyökereket nem éri közvetlenül az alul összegyűlő víz, de a párolgás erős lesz. A növények mellé természetesen egyéb dekorációt is helyezhetünk, például színes köveket, mutatós kavicsokat, kagyló-, és csigahéjakat, vagy fakéreg darabokat, göcsörtös faágakat, de akár játékfigurák, műanyag állatok, dínók is kerülhetnek ide, ha például gyerekszobába készül az alkotás. A floráriumban lévő növényeket éppen úgy kell gondozni, mint cserepes társaikat, ám arra figyelni kell, hogy minél szűkebb az edény nyílása, annál párásabb lesz a beltér, ezt szem előtt kell tartani a kialakítás és az öntözés során! A florárium izgalmas és inkább a haladóknak ajánlott verziója a benti vízikert, ami az előbb vázolt florárium vizes, mocsári jellegű változata. Vízikert esetében magasabb, öblösebb edényre lesz szükség, amibe alulra 4-5 centiméter vastagon faszén törmeléket terítünk, ez a réteg akadályozza majd meg az algásodást. Erre jöhet a legalább dupla ilyen vastagon kihelyezett humuszos, esetleg homokkal kevert virágföld, végül ebbe ültethetjük növényeinket. A vízikertbe csak kimondottan vízparti, mocsári növények kerülhetnek, melyek kedvelik a nagyon magas páratartalmat, és tolerálják a vízben gyökerezést!

Mohakert

A mohakert a florárium egy egyszerűbb, vagy inkább minimalistább változata, mely ugyanúgy zöld és izgalmas, de látványként letisztultabb. Persze a mohakert is dekorálható ízlés szerint, így akár színes-szagos minidzsungel is válhat belőle. Az alap természetesen a moha, ez a minikert a moha kellemes, homogén, mindent beborító látványára épül. Mivel a mohák páraigényes fajok (a kiszáradást ugyan eltűrik, de dekorációs értékük ilyenkor elveszik), ezért érdemes nem túl nagy szájú vagy nem túlzottan nyitott edényt használni, a már említett gömbakvárium most is legmegfelelőbb. Alulra közepes vagy nagyobb kavicsokat, köveket válogassunk, ezeket fogja ellepni a mohaszőnyeg. A második lépés a moha beszerzése, melyhez több lehetőség is adott. Az erdőből inkább ne gyűjtsünk, egyes fajok védettek, jobb megóvni őket. A ház körül, vagy egy közeli parkban mindig találni mohát, kerítésen, kőelemeken, padok betonján, satöbbi, ezek kiválóan alkalmasak. Vagy lefejtjük a mohát egy éles, vékony késsel, és a kívánt helyre tesszük, vagy készítünk mohapépet, amivel szebben, egyenletesebben tudjuk befedni a köveket. A péphez a következők szükségesek: egy bő maréknyi leszedett moha, két pohár natúr joghurt, ugyanennyi víz, de inkább sör, és egy kis kanál cukor. Mindezt tegyük turmixgépbe, alaposan mixeljük össze, míg lágy, kenhető masszát nem kapunk (sörrel hígíthatunk szükség esetén). Az elkészült mohafestéket ecsettel hordjuk fel a kívánt felületre, ezután pedig csak várni kell, hogy az új mohaszőnyeg megjelenjen. A mohakert természetesen tetszés szerint dekorálható, miniatűr növényekkel, dísztárgyakkal, figurákkal, de csodás esti látványt eredményezhet, ha egy elemről működő derengő fényt adó ledsort helyezünk el a kompozícióban!

Képek: innen, innen, és innen.