Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kezdő hobbikertészek általában az egyszerűbb növények nevelésével indítják pályafutásukat, például babbal, paradicsommal, egynyári virágokkal, hagymásokkal, aztán ha megszerették a dolgot, és gyakorlatot is szereztek, akkor következnek az egzotikusabb, vagy nagyobb kihívást jelentő fajták, a rózsák, a különlegesebb dísznövények, vagy épp a déligyümölcsök. Utóbbiak közül a citromnak, a narancsnak, vagy éppen a fügének állandó a divatja, feldobják a kertet, érdekes, látványos növények, és persze ne felejtsük ki a kivit sem, ami ugyan még nem trendi, de néhányan megpróbálkoznak vele. Csakhogy a kivi nem déligyümölcs, ez a tévhit pedig problémákat szokott okozni, ráadásul más félreértések is akadnak a kivitermesztés körül.

A kivivel kapcsolatban ez a téves beidegződés sokak számára azt jelenti, hogy a nevelése a mi klímánkon nehézkes és bonyolult, mivel azonban kivi valójában nem mediterrán, hanem kínai eredetű, a honi éghajlati viszonyok teljesen megfelelőek számára, mind nagyüzemi, mind kiskerti körülmények között. Sokan a savanykás ízvilága miatt idegenkednek tőle, de ez sem érvényes indok, ugyanis a kereskedelemben kapható kivit gyakran a teljes érettség előtt szedik le a könnyebb szállítás érdekében, innen ered a fanyar ízvilág. A saját kertből szüretelt gyümölcs sokkal finomabb, és a mérete is nagyobb a boltinál. A kivi ellen sajnos rosszul rögzült hiedelmek és tapasztalatok fognak össze, mert azon kevesek, akik megpróbálkoztak a kiskerti neveléssel, általában csalódnak, rendszerint gyenge hozamról, meddő fákról számolnak be. Ezek a problémák azonban nem az egyszeri hobbikertész hibáira, sokkal inkább a szakirodalom hiányára, valamint a szakszerűtlen árusításra vezethetőek vissza.

A termés néha elmarad, de ez általában nem a gazda hibája

A fő gondot az okozza, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis külön töveken fejlődnek a porzós és a termő virágok. Sok kertészet, faiskola egyszerűen nincs tisztában az általuk árult növények nemével és fajtájával, gyakran például önporzós kivit ígérnek, pedig az ilyen növény kifejezetten ritka (de azért kapható), és általában kisebb mennyiségű gyümölcsöt hoz, a jól termő, szép gyümölcsű kivihez mindig szükség van porzó és termő egyedekre. Más esetekben összekeverik a címkéket, porzót adnak el termőként, vagy fordítva. Ez a gyakorlat aztán hathatósan rombolja a kivi nimbuszát, mivel a termés elmaradása a vásárlókban érthető módon csalódást kelt.

Nem csak finom, látványos is!

A bejegyzés folytatódik, kattintson a tovább gombra!

Szeretem a budapesti felújított, vagy teljesen újonnan épült tereket, parkokat bejárni, nagyon érdekel, hogy kertészeti szempontból hogyan sikerültek, és persze az összképet is szoktam elemezni kicsit, annak ellenére, hogy nem vagyok várostervezési szakember. Már nagyon fenem a fogam a renovált Erzsébet térre, ám annak az átadásáig még egy hét van hátra, így most a szintén központi elhelyezkedésű és nagy jelentőségű Kossuth tér került sorra. Ezúttal nem én magam fotóztam körbe a területet, az éppen zajló Gardenexpo leköti az időmet, szerencsére Péter barátomtól kaptam egy friss és forró képriportot, ezt osztanám meg olvasóimmal most. Az alábbi galériákra kattintva virtuálisan bejárhatják az igencsak átalakult, Parlament előtti részt.

Kattintásra galéria nyílik!

A strázsáló díszkatonák nagyon népszerűek, sokan egész közelről fotózzák a mozdulatlan őröket.

A medence és a monumentális, tereptárgyakat nélkülöző kövezett placc mellett a növényekkel beültetett részeken is jelentős változás történt, főleg a Margitsziget felőli, régebben fás, ligetes parkdarabon, ahonnan a fák majdnem teljesen eltűntek. Ennek talán az lehet az oka, hogy egységesíteni akarták a tér arculatát, és az áttekinthető minimalizmus volt a vezérelv. A növények nem tűntek el teljesen, két hatalmas, frissen gyepszőnyegezett pázsitos felület készült, és több, nagyméretű díszágyás cserjékkel és örökzöldekkel gazdagon beültetve. A színes virágok hiányoznak, de talán az egyszerű gondozhatóság, és az állandó látványvilág volt a cél. 

A tilalom vajon ideiglenes, vagy a későbbiekben sem lehet majd rálépni?

A Kossuth emlékmű hátfala mintha még nem lenne teljesen kész....

Kattintásra galéria nyílik!

A nagyszámú fakivágás miatt sok kritika érte a kialakítást, ez a felvetés jogos is, ám látszik, hogy az alapkoncepció a teljes egészében átlátható, nyílt tér kialakítása volt, így most mindenhonnan látszik a fő attrakció, az országház épülete. A tér a tegnapi napon tömve volt turistákkal, látványosságként bizonyosan jól működik a felújított tér. Az árnyékos, heverészésre alkalmas részek hiánya sokaknak fájó lehet, ám az biztos, hogy az összkép kellemes. Nem tisztem eldönteni, hogy megfelelő-e az elképzelés és a megvalósítás, aki a fenti képek alapján kedvet kapott a tér bejárásához, látogasson ki, és döntse el maga, hogy hogy sikerült az új Kossuth tér. 

A képeket és a kommentárokat köszönöm Péternek!

Hát persze, hogy az, már amennyiben egy zöldséget izgalmasnak lehet nevezni. A magyar konyhakultúrában a fejessaláta az ismertebb, bár a nyugati országok lakosaihoz képes abból is keveset fogyasztunk (a franciák évi 5-10 kilogramos átlagához képest mindenképp). Ez valamennyire érthető, mert a fejessaláta ízvilága kicsit szegényesebb, sokan pedig automatikusan a fogyókúrával kötik azt össze, és alapból viszolyognak tőle. A jégsaláta ellenben sokkal izgalmasabb (ha már ezt a szót használtam), kinézetre is vonzóbb, levelei vastagabbak, roppanósak, és íze is zamatosabb, karakteresebb, gyerekeknek is könnyebb beadagolni, mint a fejessalátát. Mindkét salátafélét mostanában lehet szabadföldbe vetni, úgyhogy bármelyik mellett tesszük le a voksunkat, a napokban telepítsük a konyhakertbe.

Friss, üde, izgalmas: ez a jégsaláta

Elsőként a jégsaláta kerül most sorra, ha már ezt a fajtát dícsértem jobban, de tulajdonképpen a fejessaláta tudnivalói alig térnek el, így nyugodtan be lehet helyettesíteni a leírásba azt is. A jégsalátát palántázhatjuk, és magról is vethetjük, most az utóbbi módszerről lesz szó, mert a palántázással most már kár vesződni, a magvetés ellenben épp március közepe-vége felé időszerű, sőt, egészen június elejéig szakaszosan szórhatjuk ki a magokat. A jégsaláta talajigénye átlagos, a középkötött vályog-, és öntéstalajok a kedvencei, de ahol más zöldség is megél a kertben, ott vele sem lesz probléma. Kijfejezetten fényigényes növény, napos, de legfeljebb félárnyékos helyet keressünk neki, fényhiányos részeken gyenge, vagy semmilyen termés várható. A nagy lomb miatt tápanyagdús talajt kíván, amennyiben a vetés helyén ősszel történt trágyázás, akkor rendben is vagyunk, ha nem, akkor némi szervestrágya kihelyezése indokolt, és a fejlődés középső szakaszában is fejtrágyázhatunk. Már itt fontos megjegyezni, hogy mindkét fajta esetében gyökérbetegségekkel szembesülhetünk, ezt kétféleképpen védhetjük ki. Egyfelől  minőségi vetőanyagot szerezzünk be, másrészt ne vessünk oda, ahol előző évben is saláta volt. Ha mindezek alapján megvan az ideális termőhely, egy szokásos talajlazító, átmozgató ásást és előzetes gyommentesítést végezzünk el, és ezzel a munka dandárja már készen is van.

Jégsaláta növőben

Március második felében szórhatjuk ki a magokat, amik aprók, ezért nem lesz könnyű dolgunk velük. Bő negyven centiméteres sortávolságra ültessünk, a kicsi magok miatt a tőtávolsággal most ne foglalkozzunk, majd a magoncok kibújása után egyeljük őket (szintén nagyjából negyven centiméteres távolságra). Vetés után öntözzük be a területet, de a későbbiekben - a híresztelésekkel ellentétben - nem lesz szükség gyakori öntözésre, főleg a fejessaláta esetében, a jégsaláta kicsit vízigényesebb, elsősorban a fejlődés első szakaszaiban. Az ápolási munkák gerince a gyommentesítés, a fejek kialakulásáig kapával is dolgozhatunk, de mikor a levelek már összeborultak, inkább kézzel gazoljunk, hogy ne sértsük a fejeket. Betegségei főleg a talaj mészhiányára, vagy túlzott sótartalmára vezethetőek vissza, valamint érzékeny a közegben fellehető vegyszermaradványokra, és szennyezett levegő is károsítja a leveleket (forgalmas út közelében lévő előkertbe ne is vessük például). Gombás fertőzések ellen jó prevenció, ha ritkábban, de nagyobb adagokban locsolunk, lehetőleg a kora reggeli órákban. A salátaperonoszpórával és a salátavésszel vegyszeresen vehetjük fel a harcot, a talajban élő kártevőket (lótetű, drótféreg) pedig előzetes talajfertőtlenítéssel iktathatjuk ki. A kártevők közül a meztelencsiga az egyik  fő veszélyforrás, ellene a sorok mellé, közé ültetett fokhagymával, körömvirággal védekezhetünk, az egyéb csigátlanító módszerektől pedig ITT lehet olvasni. 

A fejessaláta is fotogén, csak a reputációja alacsony

Nagyon fontos mindkét saláta esetében - mivel mindkettőnek vannak őszi és nyári fajtái - hogy ha rosszul választunk fajtát, elégtelen terméssel kell számolnunk, illetve a korai fajták nyáron könnyen magszárba mehetnek (de vannak magszárképződésre nem hajlamos típusok is), valamint a rosszul megválasztott vetőmag esetében betegségekre fogékonyabb növényeket tudunk csak nevelni. 

Fejessaláta növendékek

A jég-, és fejessaláta balkonon is nevelhetőek, természetesen nem túl nagy mennyiségben. Egy fényes balkonon szinte biztos a siker, de mint máskor, most is több öntözést ejtsünk meg, a balkonládák kisebb térfogatú, könnyebben kiszáradó közege miatt, cserébe betegségekkel, kártevőkkel nem kell számolnunk. A balkonládát úgy is megspórolhatjuk, ha egy zsák termőföldet elfektetünk, kereszt alakú nyílásokat vágunk rajta, és ide vetjük a magokat. A saláta felszedése után a föld újra felhasználható lesz.

A zsákos ültetés olcsó és praktikus balkonokra

Vetőmag ajánlat: fejessaláta és jégsaláta

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Meghökkentő, különleges, vagy épp divatosan környezetbarát dekoráció rengeteg akad, a pinterest és a számos DIY-oldal roskadoznak a használható, szép, olykor pedig kissé nyakatekert ötletektől, ám amiről most szó lesz, az túltesz az összes általános jópofa tippen. A mohagraffiti csak névleg áll rokonságban a falfirkákkal, valójában egy igen eredeti módszerről van szó, mely során függőleges felületekre tetszőleges formában mohamintákat varázsolhatunk. Nem is szaporítom a szót, következzenek a képek, és a részletes használati utasítás a mohagraffitihez.

Nem festék, élő moha!

A hozzávalók:

Egy bő maréknyi moha (kőről, falról szedjük, ne fáról), két kis pohár író, vagy  joghurt (natúr, nem ízesített), két kispohárnyi víz (részben vagy egészben sörrel is helyettesíthető), egy kiskanál cukor. Szükség lesz még egy turmixgépre, vagy botmixerre, egy öblös tálkára, és egy ecsetre. Ha mindez megvan, akkor összekutyulhatjuk a mohafestéket, mégpedig így:

Kattintásra galéria nyílik, részletes leírással!

Az igazán kápráztató végeredményhez csak fantázia kell. A mohagraffiti kitűnően alkalmas szürke, unalmas falfelületek, kopott kerítések izgalmassá tételéhez, vagy csak kreatív játszadozásra, az egész művelet gyorsan és olcsón kivitelezhető, később pedig a legtöbb felületről nyom nélkül eltávolítható. Ötletekért kattintsanak az alábbi galériára, de még jobb, ha a saját képzeletükre bízzák a mintákat, figurákat.

Ötlet és recept: innen

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Most, hogy a kertszezon újra beindulni látszik, sokan látogatnak ki a télen elhanyagolt nyaralókba, hobbitelkekre, hogy ezekkel is kezdjenek valamit, rendbe rakják a kertet, nekilássanak az ültetésnek, vagy csak eltüntessék a tél nyomait. Közös minden kerti, vagy ház körüli munkában, hogy víz kell hozzájuk, legyen szó öntözésről, vagy csak a járda lemosásáról. A vezetékes víz nem olcsó, egyes feladatokhoz pedig kifejezetten pazarlás a használata, más esetekben meg egyszerű a kérdés, mert nincs is vezetékes víz a telken. Ilyenkor jön jól egy kút, ahonnan gyakorlatilag ingyen lehet merni a vizet, ami ha fogyasztásra nem is mindig alkalmas, de a kertben kiválóan használható. A kutak helyzete azonban legendásan rendezetlen, jogi és technikai problémákkal terhelt.

Kezdjük ott, hogy a kerti kút nem éppen a spanyolviasz, pár évtizeddel ezelőtt minden rendes kertesháznál akadt ilyen vízforrás, később azonban a közművesítéskor sokan ezeket betemették, vagy hagyták leromlani, és a kényelmes csapokat választották. Most persze ilyen árak mellett megint jól jönnek a fúrt, vagy ásott kutak, de sok telken újra kell fúrni azokat, ahol pedig nincs, ott teljesen új kútra lenne szükség. A fő gond az, hogy egy kút relatíve sokba kerül, a művelet ától-cettig akár félmilló forintot is felemészthet, persze, ha minden szabályosan történik. Megtévesztő lehet, hogy egyes hirdetésekben 70-80 ezerért komplett kutat kínálnak vállalkozók, ám tudni kell, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy engedélyek nélkül, mondjuk ki, feketén dolgoznak. A papírok hiánya csak az egyik fele a problémának, sokszor az is gond, hogy ezek a szürkezónában tevékenykedő kútfúrók nem is a legminőségibb munkát végzik, és a garanciális ügyéntézés is csak becsület dolga marad. Erre a visszás helyzetre tűnt megoldásnak egy tavalyi törvényváltozás-tervezet, mely legalizálta volna a már elkészült, szabálytalan kutakat, az újak építését pedig jelentősen könnyítette volna mind adminisztratív, mind anyagi szempontból, ugyanis a legális kutak összköltségének akár a harmadát is kiteszik a bürökratikus fizetnivalók. Ez a változás sajnos nem történt meg, a parlament.hu tanúsága szerint a beadvány visszavonásra került, így most minden úgy áll, mint korábban. Mi tehát most a helyzet?

Ásott kút. Manapság ilyen kevés készül.

Amennyiben kertünk vízellátásához kutat szeretnénk készíttetni, méghozzá szabályosan, akkor első lépésben engedélyt kell hozzá szereznünk, ugyanis hazánkban minden kút létesítése engedélyhez kötött, mégpedig a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet alapján. Az engedélyt az illetékes jegyző adhatja meg. Az engedélyezési eljárás részletei ITT olvashatóak. A második lépés annak eldöntése, hogy milyen kúttípus készüljön. Az ásott kút kisebb mélységből, jellemzően 10-15 méterről gyűjti össze a szivárgó talajvizet, ami kis hozamot, és sokszor gyenge minőséget jelent, így a legtöbb esetben csak öntözésre, állatok itatására és egyéb, nem emberi fogyasztási jellegű célokra használható, de ásott kúttal manapság már nagyon kevés vállalkozó foglalkozik. A fúrt kutak a réteg-, és karsztvizekből merítenek, mélységük több tíz méter lehet, vízhozamuk magasabb az ásottakénál, és a vízminőségük is sokkal jobb, mivel vizüket a különböző talajrétegek természetes szűrőként tisztítják. Amennyiben emberi fogyasztásra is szánjuk a kút vizét, feltétlenül be kell azt vizsgáltatni, például hogy az arzéntartalma nem túl magas-e. A fúrt kutak előnyei közé tartozik, hogy biztonságosak, fedettek, gyermekek, háziállatok nem tudnak beleesni. Hátrányuk, hogy a víz kinyeréséhez mindenképpen (búvár)szivattyú kell, áram hiányában benzines változat, de akár kézi működtetésű szivattyú is szóba jöhet. Vannak egyéb kútfajták is, például az úgynevezett vert kút. Ez úgy készül, hogy lyukakkal ellátott vascsövet vernek le a földbe, a lyukakon keresztül a cső telítődik vízzel, ami aztán kiszivattyúzható. Ezek a kutak azonban alacsony vízhozamúak, és vízminőségük - az ásott kutakéhoz hasonlóan - nagyban függ a talajvíz minőségétől. Szintén eltérő típus a csápos kút, melyet az ipari víztermelésben alkalmaznak, ha kertről van szó, akkor leginkább a fúrt kutak jöhetnek szóba.

Kerti kútfúrás gépi berendezéssel

Kútfúrásnál mindig szakemberre kell bíznunk a teendőket, így a gyakorlati feladatok első állomása egy tapasztalt kútfúró mester megbízása, aki először felméri a terepet, és megállapítja, hogy lehetséges-e a művelet. Vannak, akik fémpálcás vízkeresést alkalmaznak, de elterjedtebb a szomszédos telkek vizsgálata, ha a közelben ugyanis van, vagy legalábbis volt kút, akkor az adott területen is jó eséllyel lehet ásni, vagy fúrni. A kútfúró ezek után árajánlatot ad, ami sok tényezőtől függ, így a kút típusától, a fúrási, ásási mélységtől, a talaj sajátosságaitól. Ha a megállapodás létrejött, indul a munka, ami jellemzően 2-4 napig tart, és szintén függ a terület adottságaitól. Fúrt kutaknál géppel dolgoznak a szakemberek, de a berendezés kisebb kertekbe is bejuttatható, és a használata nem jár nagyfelületű (gyep)károsítással. Természetesen a már meglévő, de nem működő kutak "felélesztése" is lehetséges, ilyenkor kúttisztítás, kútmélyítés jöhet szóba.

A kisebb hozamú kutak egyik alternatívája lehet a kiépített, süllyesztett tartályos esővízgyűjtő rendszer, ám ez nagyobb beruházással és lassabb megtérüléssel jár, a felhasználás köre pedig szűkebb

A döntően egyszeri beruházást jelentő kút tehát egy igen jó alternatíva lehet ott, ahol erre alkalmas a terület, mert használatával rengeteg kiadás spórolható meg. Fontos eldönteni, hogy milyen vízhozamú kútra lenne szükség, és mire használnánk a vizét. Hobbikertek locsolására az ásott kút is beválhat, ha azonban inni is szeretnénk belőle, a fúrt kutat kell választanunk. Egy fúrt kútból kinyert 1 köbméternyi víz ára 10-15 Forint, mely tulajdonképpen a szivattyú működtetésének költsége, és egyben töredéke a vezetékes víz köbméternyi árának.  A kútfúrási árak, mint azt írtam, rendkívül képlékenyek a sok változó tényező miatt. Egyes cégek százezer forint alatti akciós áron kínálják szolgáltatásaikat, ez azonban mindig gyanúsan alacsony összeg, általában csak az engedélyezési eljárás dokumentációi kerülnek ennyibe. Erre lehet mondani, hogy a kút nem papírral működik, és az is igaz, hogy a szabálytalan kutak a hatóságok számára szinte láthatatlanok, így a büntetéstől sem kell reálisan tartani, de a legfontosabb, hogy az elkészült kút jó minőségű, profi szakemberek által készített legyen, így mégis jobb ötlet a legális utat járni, a megtérülés így is gyors és biztos lesz.

A bejegyzés a kertrendőrség.hu szakmai támogatásával készült.

Képek: kertrendőrég.hu, valamint: innen, innen, és innen.

A kert-, és növénybarátok szeretik a különlegességeket, sokan tartanak egzotikus növényeket, például orchideákat, vagy érdekes hibrideket, szokatlan színű, vagy megjelenésű dísznövényeket, azonban az igazi furcsaságok általában ismeretlenek, még a gyakorlottabb hobbikertészek számára is, ráadásul ezek a meghökkentő példányok rendszerint tőlünk távol honosak. Így beszerzésük csaknem lehetetlen, és ha mégis sikerülne, akkor is bajban lennénk a nevelésükkel. Húsevő, gigantikus méretű, vagy éppen elviselhetetlen szagú növényt a többség amúgy sem akarna az otthonába, de olvasni róluk jó szórakozás lehet. Következzen tehát egy abszolút szubjektív lista a legfurább növényekről.

A maszk nem haszontalan a titánbuzogány mellett

Titánbuzogány, vagy óriáskonytvirág. Ennek a trópusi növénynek már a neve is beszédes, angolul corpse flower-nek, vagyis nagyjából hullavirágnak hívják, a latin neve (Amorphophallus titanum) pedig a görög amorphos (formátlan), phallos (pénisz) és titan (óriás) szavakból származik, utóbbihoz a képeket megtekintve hosszas magyarázat nem is szükséges. A titánbuzogány erős, irritáló dögszagot áraszt magából, ezzel egyrészt magához vonzza a beporzást végző rovarokat, másrészt elriasztja el a kártevőket, és a számára haszontalan élőlényeket, tulajdonképpen mindenkit, akinek működő szaglószerve van. További érdekessége, hogy a föld alatt hatalmas, akár fél-egy mázsás, emberi fogyasztásra alkalmas gumót növeszt, ami szumátrán például élelmiszerként is szolgál a helyieknek, már persze ha bevállalják a begyűjtés bűzös élményét.

Szép, de büdös az Amorphophallus titanum

Érdekes, hogy mennyi pajzánság figyelhető meg a névadásoknál. Fent fallosz, itt vénusz csapdája...

Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula). A költői nevű, Észak-Amerika keleti partjain honos növény egy rovaremésztő faj, és mint ilyen, roppant izgalmasan hangzik, hiszen a köznyelv által csak húsevőnek titulált növények archetípusa. A hús persze csak rovar, de így is érdekes a dolog. A levelek végén elhelyezkedő csapdák édes illattal csábítják a rovarokat, melyek ha megérintik a kis érzékelő szőröket, működésbe hozzák a kelepcét. Ilyenkor a levéllemezek kevesebb, mint egy másodperc alatt összezáródnak, a zsákmány pedig bent ragad. A levéllemez végén lévő rudacskák között a kisebb rovarok még ki tudnak surranni, ugyanis a növény csak a nagyobb példányokra hajt, a kicsik megemésztése több energiát igényelne, mint amennyi kinyerhető belőlük. A vénusz légycsapója egzotikumként nálunk is tartható, ám beszerzése nem egyszerű, nevelése pedig kimondottan körülményes, csak a legelszántabbaknak ajánlható.

A vacsora maradéka a csapdában

A fojtófüge módszere kegyetlen, itt ráadásul úgy néz ki, mint az Alien filmek pókszerű támadója

Fojtófüge (Ficus aurea). A fójtófüge neve rögtön elárulja, hogy nem egy kimondottan jófej növényről van szó. A karibi-térségben, Mexikóban, és Közép-Amerikában honos faj roppant egyedi életmóddal rendelkezik. Életét magként a fák lombjai között kezdi, ahová madarak ürülékével jut fel. Itt növekedésnek indul, energiát ekkor még csak fotoszintézissel nyer, a nedvességet pedig az eső és a páratartalom biztosítja neki. Mikor indái leérnek a talajig, gyökeret ereszt, és további indákat növeszt, melyek rendületlenül kúsznak felfele a gazdanövény törzsén. Egy idő után a szerencsétlen fát a potyautas teljesen benövi, gyökerei elszívják a tápanyagokat, indái pedig a fényt takarják el előle. Végül rendszerint a fojtófüge győz, a gazdanövény elpusztul, a merev indákból pedig kialakul a füge furcsa, hálós szerkezetű, üreges törzse. 

 A fojtófüge itt már a kivégzett gazdanövény hűlt helyével

Még egy pajzánkodó növény. A kalapács orchidea a párosodni vágyó darazsakat veri át 

Kalapács orchidea (Drakaea glyptodon). Ez a különleges orchidea a növényvilág mimikri bajnoka, vagyis utánzásban utánozhatatlan. Egyben valamiféle szatír is, mert a beporzáshoz egy darázsfajtát használ fel, olyan módon, hogy a várakozó nőstényt imitálja, tévedésbe ejtve a vággyal teli hímeket. Az orchidea virága a nőstény darázs potrohát utánozza formájában és színében, az arra rászálló hím pedig felszedi a pollent. A csalódott darázs azután továbbáll, jó eséllyel egy másik orchidára, így elvégezve a beporzást. A darázs és a virág kapcsolata nem nevezhető szimbiózisnak, mert a darázs az ügylettel nem nyer semmit, sőt, csak rója a felesleges köröket, így a növény egyszerűen kihasználja a rovart.

 Ha nekünk nem is feltűnő a hasonlóság, a darázs beveszi a trükköt

A növényvilág zombija a velvícsia. A látszat ellenére köszöni, jól van.

Velvícsia (Welwitschia mirabilis). A velvícsia fura nevét felfedezője, a német botanikus Friedrich Welwitsch után kapta. Ha a növények beszélgetni tudnának egymással, a velvícsiához biztosan mindig az lenne az első mondatuk, hogy te jó ég, de rosszul nézel ki. És valóban, pont úgy fest, mint amin áthajtott pár teherautó, aztán megégett és kiszáradt a napon, most pedig épp utolsó, agonizáló perceit tölti. Pedig roppant életerős növény, akár száz évig is elél, a legmostohább körülmények között, 40 Celsius fokos hőségben, szinte teljes szárazságban, a dél-afrikai Namíb-sivatagban (az éves csapadékmennyiség itt mindössze 25 mm). A barátságtalan viszonyok közt a túlélést a velvícsiának két különleges tulajdonsága biztosítja, egyrészt gyökerei a talajszint alatt akár harminc méter hosszan is elnyúlhatnak, hogy nagy területről vehesse fel a tápanyagot. Másrészt a sivatagban csak hajnali páraként létező nedvességet nagyméretű, vékony leveleivel gyűjti be. Érdekesség, hogy a velvícsiának minden esetben csupán két levele van, melyek idővel széthasadnak, ezért tűnik úgy, mintha több lenne belőlük. Kitartása, túlélési képessége miatt a velvícsia Namíbia nemzeti címerében is helyet kapott.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.