Megyeri Szabolcs kertész blogja

"Egy ember, aki roppant büszke volt a pázsitjára, bosszankodva látta, hogy gyepe tele lett gyermekláncfűvel. Kipróbált minden ismert módszert, hogy megszabaduljon tőlük. Mindhiába. Kétségbeesésében végül a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult levélben. Felsorolta mindazt, amit addig tett a gyermekláncfű kiirtására, s azzal a kérdéssel zárta levelét, hogy mit tegyen? Postafordultával megérkezett a válasz: "Azt ajánljuk tanulja meg szeretni a pitypangot!"  

A fenti vidám történet a pitypanggal kapcsolatban két fontos dologra mutat rá. Egyrészt a sárga virágú kerti növény szerethető, kedves teremtés, másfelől ádáz, szinte kiirthatatlan gyom. Bár az anekdota tanulsága alapján a pitypang-gondokat egyszerű lenne rövidre zárni azzal, hogy kedveljük meg, és tűrjük el, a gyakorlatban ez ritkán járható út, hiszen aki szép pázsitot nevel, vagy rendezett konyhakertet gondoz, nem hinném, hogy a beletörődést választja. Ugyanakkor, ha az elszaporodott gyermekláncfűre alapozva vadvirágos, a zabolátlan mezőket idéző kertet építünk a sárga gyom köré, máris egyszerűen megoldottuk a problémát. Aki mégis felvenné a harcot, bátran olvasson tovább.

Igazából szép, hiába gyom...

...a kertben azonban sokan mégsem látják szívesen, ez is érthető

Első lépésben ismerjük meg az ellenséget. A tudós hajlamú hobbikertészek kedvéért a száraz tények: a pitypang (Taraxacum officinale) a fészekvirágzatúak családjába tartozó (Asteraceae) évelő növény. Levelei zömmel mélyen szeldeltek, tőlevélrózsát formáznak, fészekvirágzatukat nyelves virágok alkotják. Megtalálható réteken, legelőkön, árokpartokon, és persze kertekben, szinte mindenütt elterjedt növény. Áprilistól egészen nyár végéig virágzik, feltűnő színe miatt messziről észrevehető. Nyelvészeti szempontból érdekesség, hogy rengeteg névvel bír, a teljesség igénye nélkül a következőképp hívhatjuk:  békavirág, buborékfű, cikóvirág, csürkevirág, disznósaláta, ebtej, eszterláncfű, gyermekláncfű, kácsavirág, kákics, kislibavirág, kotlóvirág, kutyavirág, kutyatej, lámpavirág, lánclapi, marcivirág, pampula, papatyi virág, pimpiparé. Nekem főleg a pimpiparé tetszik, de a továbbiakban az egyszerűség kedvéért maradjunk elsősorban a pitypangnál. Mint annyi esetben, most sem csak egyszerű gyomként említhető a gyermekláncfű, felhasználási köre ugyanis rendkívül sokrétű. Gyerekek szívószálnak használhatják az üreges szárat, az ügyesebbek hangszerként is használhatják, bájos koszorút fonhatunk belőle, bóbitaszőreit pedig nagyszerűen lehet szerteszét fújni, ez utóbbi művelet nagyon látványos. Persze komolyabb dolgokra is használható a pitypang, például gyógynövényként. Gyökere kávépótlék lehet, sütőben 50 Celsius fok környékén szárítva, majd durvára őrölve a hagyományos kávéhoz hasonlóan készíthető el, a pitypangkávé ráadásul vértisztító, vérhigító hatással is bír, és a reuma, köszvény tüneteit is csillapítja a füveskönyvek szerint. Leveleiben magas az A-vitamin tartalom, de megtalálható benne még mérsékeltebb mennyiségben C, B, és D vitamin is, így például pár levél elrágcsálása biztos a hasznunkra válik. A gyermekláncfűből tea is készülhet, mely a májra és az emésztőrendszerre lesz jótékony hatással. Szára nyersen fogyasztva szintén a mindenféle májbajok, májgyulladások ellenszere lehet, íze kesernyés, először talán kellemetlen, szokni kell. A megfelelő gyógyhatás eléréséhez nem mindegy, hogy a pitypang részeit melyik időszakban gyűjtjük és használjuk fel, leveleit virágzás előtt érdemes leszedni, virágzáskor a szárát, tavasszal és ősszel pedig a gyökerét gyűjtsük! Természetesen herbáriákban, gyógynövény szaküzletekben is megvásárolhatjuk konyhakész állapotban.

 Hétvégén lencsevégre kapott park, Kőbányán. Itt a gyepnek befellegzett, vadvirágos rét lett helyette

A bejegyzés folytatódik, kattintson a tovább gombra!

Kissé furán hangzik a cím, főleg a legutóbbi, kerti baleseteket taglaló írásom után, de most nem a kertbe robogó Intercityről lesz szó, hanem egy igencsak furcsa hóbortról. A kert általában a kerttulajdonosok sajátbejáratú, kicsinyített univerzuma, ahol a gondos gazda igyekszik mindent a lehető legszebbre, leglátványosabbra, legkomfortosabbra, és hasonló legekre kialakítani, hiszen ez az a búvóhely, intimszféra, ahová vissza lehet húzódni a világ elől. A növénynevelés, veteményeskert, sövény, és gyümölcsfák mellett sokan igyekeznek különlegessé tenni birtokukat valamivel, valamilyen extrával, legyen az csillagbámulda, kétes esztétikai értékű kertitörpe-sereg, vagy épp a szomszédot intenzív sárgaságba taszító úszómedence, hovatovább fürdőtó. Vannak azonban olyan (nem feltétlen rossz értelemben vett) szélsőségek, amelyekig kevesen merészkednek el. Ilyen a kerti vasút is.

Mint az sejthető, egy ilyen, működő, pöfögő kerti mozdony, a hozzá tartozó kocsikkal és sínpályával nem éppen az olcsó mulatság kategóriába tartozik, a kiépítéshez erős vonatfüggőség és vasútmánia szükségesek, na meg vastag pénztárca. Aki csak utazásra használja a vonatokat valószínűleg nehezen érti meg (én is közéjük tartozom), hogy mi vezérli a vonatmániásokat, akik heveny izgalomba jönnek egy ritkább mozdony, vagy régi vasúti kocsi (vagy ezek kicsinyített másának) látványára, de mindenképp egy érdekes szenvedélyről van szó. Van aki pedig nem éri be a normál méretű gépekkel, sínekkel, és pályaudvarokkal, hanem egy saját, a kertben elhelyezett pályát épít. Ez a kerti vasút, amihez sokmindent nem lehet hozzáfűzni laikus szemmel, hacsak azt nem, hogy érdekes, bolondos, de roppant látványos és vidám dolog. Kattintsanak az alábbi galériára a legszebb kerti vonatokért!

 Kattintásra galéria nyílik, lejjebb pedig még több kerti vonat!

Aki pedig kedvet kapott a kerti sínhálózathoz és a fűben robogó kisvonatokhoz, ITT például talál hozzá felszerelést.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen,  és innen.

A biztosítás tipikusan az a dolog, amire mindenkinek szüksége van, mégsem szereti senki az ilyen kiadást, ám baj esetén jól jön a kártérítés, vagy legalább a kárenyhítés. Az élet-, lakás-, autó-, vagy utazási biztosításokat mindenki ismeri, azt viszont kevesebben tudják, hogy létezik kertbiztosítás is. A témát egy nemrégiben történt sajnálatos baleset juttatta eszembe, mégpedig ez:

 Bizarr kerti baleset rendőrautóval fűszerezve. A kertbiztosítás az ilyen berohanásos baleseteknél is jól jöhet. (Cikk: velvet.hu, fotó: Lakatos Péter)

Ahogy az a képen is látható, a kertbe berohanó autó károsította a sövényt, és minden bizonnyal a gyepen is csúf folt éktelenkedik a roncs elszállítása után. Ez tipikusan olyan eset, mikor egy kertbiztosítás megoldja a helyreállítás kérdését. Nézzük hát, mire jó még, és mire nem vonatkozik a kertbiztosítás?

Elsőként rögzíteni kell, hogy ahány biztosító, annyiféle szerződés létezik, így csak általánosságban lehet értekezni a kerti biztosításról, de sokmindent így is tisztázható. Fontos tudni, hogy a magánkertekre kötött szerződések merőben eltérnek a mezőgazdasági biztosításoktól, nem térítik meg a fagyáskárokat, vagy a kártevők, betegségek okozta, és a háziállatok (kutya, macska, egyéb haszonállatok) ténykedése utáni veszteséget. Ellenben szinte az összes társaság vállalja a tűzzel és az elemi (például földrengés) károkkal kapcsolatos, és a víz okozta pusztulással járó anyagi károk megtérítését. Utóbbi azért érdekes, mert az egyik cégnél például választható a csőtöréssel járó károk megtérítése is, így egyben az elfolyt víz értékének kiegyenlítését is biztosíthatjuk, ami masszív összeget tehet ki. Rendszerint a vandalizmus okozta károk is a biztosítotti körbe tartoznak, így a dédelgetett rózsák letaposása, vagy a gyep garázda szétdúlása után is várható kárenyhítés, de jellemzően csak abban az esetben, ha az udvarhoz, kerthez tartozó ingatlan lakott, tehát elhanyagolt, elhagyott birtokok esetében nincs felelőségvállalás a biztosító részéről. Szintén általános, hogy az idegen jármű ütközésével, kertbe behatolásával, vagy idegen tárgy rádőlésével (például utcai fa, vagy villanypózna bedőlésével) kapcsolatos anyagi kár is megtérítésre kerül. A növényeket tekintve a kerti biztosítás az újratelepítéssel kapcsolatos költségeket téríti meg, legyen az gyep, dísznövény, haszonnövény (veteményeskert, gyümölcsfa), sövény, vagy bármilyen egyéb kerti zöld. Fontos kitétel, hogy zöldségek, gyümölcsfák esetében csak akkor él a biztosítás, ha azokat saját, és nem kereskedelmi célra termesztettük.  Adja magát a kérdés, hogy terménylopás esetén várható-e kártérítés, sajnos azonban ilyen eseményre egyik társaság sem köt biztosítást, ami némileg érthető - már a biztosító szemszögéből - a terménylopások magas számát tekintve.

 Egy fa bedőlése is okozhat komoly kárt, vagy éppen esztétikai problémát a kertben. A helyreállításban, újratelepítésben segíthet a kertre is kiterjedő biztosítás

Az alaposabban felszerelt, például medencés kertekben is elkelhet a biztosítás

Ezzel azonban még nem ért véget a sor. Sokan gondolhatják, hogy a pár sor paprikáért, néhány tő rózsáért nem éri meg szerződni, de sok kertben egyéb, adott esetben igencsak értékes felszerelések is találhatóak, például medence, és annak gépészeti berendezései, napkollektor, drágább kerti bútorgarnitúra, árnyékolórendszer, napvitorla, hőszivattyú, melyekre a megfelelő kerti biztosítás szintén vonatkozik, általában a fenti feltétlekkel. Ami érdekes, és elsőre talán megmosolyogtató, hogy még a kutyaólra, sőt, magára a kutyára is köthető szerződés, de ismerve a fajtatiszta, egzotikusabb négylábúak árát, mégsem elvetendő gondolat az eb bebiztosítása (ami természetesen a szerencsétlenül járt állatot nem hozza vissza, de legalább anyagilag enyhíti a kárt). 

 Igen, akár a kutyaólra, vagy annak lakójára is vonatkozhat biztosítás

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fenti információkkal semmiképp sem a biztosítók mellett szeretnék kampányolni, pontosan ezért nem említettem egyetlen társaságot, vagy konkrét ajánlatot sem. Akinek felkeltették az érdeklődését a felsorolt lehetőségek, biztosítójánál, vagy az interneten keresztül villámgyorsan tájékozódhat a lehetőségek és az árak felől. Anélkül, hogy bárkit az ilyen szerződések felé terelnék, elmondható, hogy ahol nagyobb méretű, rendszeresen gondozott, esetleg az átlagosnál jobban felszerelt birtok van, ott talán érdemes elgondolkodni a kertbiztosításon, de ha például valaki ritka, nagyobb összegért beszerzett, féltve őrzött dísznövényeiért  aggódik akkor sem rossz az elképzelés. Az árakat tekintve általánosságban nagy a szórás, a legegyszerűbb éves szerződéseket már párezer forintért meg lehet kötni, a szélesebb körre kiterjedő biztosítás pedig természetesen drágább, és a végösszeg attól is függ, hogy mi mindent veszünk be a biztosított körbe (növény, kerti berendezések, gépészeti elemek). 

Képek: innen, innen, és innen.

A régóta vergődő és leromlott állapotú Erzsébet téren tavaly végre elkezdődtek a felújítási munkálatok, az átadást pedig márciusra ígérték, és igaz, hogy az utolsó pillanatban, de sikerült a rekonstrukció befejezése, mától pedig újra birtokba veheti a közönség a belváros legfontosabb parkját. Miért ez a legfontosabb? Mert a városbelső szívében fekszik, nagy alapterületű, így nagy zöldfelület kiépítésére alkalmas, funkcióit tekintve pedig sokrétűen hasznosítható. Hasznosította is mindenki, egyfelől jópár éve meeting pointként ismert, nyári estéken fesztiválokat megszégyenítő tömeg lepte el rendszeresen a területet, majd az egykori Gödör klub terjeszkedett a park felé az alsó részből, később pedig kereskedelmi egységek, kirakodóvásárok lepték el a pázsitot rendszeresen, mindemellett pedig időnként kétes értékű gasztrofesztiválok, vagy éppen termékbemutatók helye lett az a drága gyep. Az állapotok tarthatatlanná váltak, a növényzet pusztulásnak indult, az utcabútorok siralmas állapotba kerültek, és a burkolatok is megsínylették a tömeget. Ezért hát mindenki feszülten várta a felújítást, ami a mai nappal befejeződött, az új Erzsébet tér pedig így néz ki:

A képre kattintva galéria nyílik!

Nem tisztem megítélni a felújítás eredményeit, főleg, hogy a mai napon hatalmas zsibvásár és koncertszínpad foglalja el a terület nagy részét, így igazi képet csak pár nap, hét múlva kaphatunk a megújult térről. A növényi beültetések vitathatatlanul szépek, én mondjuk abban reménykedtem, hogy több zöldet, színes növényt láthatok majd, de a látkép így is harmonikus (ha leszámítjuk a vásározókat). A strapabíróbb köztéri bútorok, a renovált burkolatok, és a végre tiszta medence jól néznek ki, a sarki kalandpark kedves ötlet volt, és látványos a hátsó részen lévő rejtett párásító is, nyáron ennek nagy sikere lesz. A nagy kérdés azonban még nem dőlt el. A felújítás előtt két út állt a döntéshozók előtt. Az egyik, hogy visszaadják a tér pihenőparki jellegét a fűben heverészőknek, napozóknak, esti kijáróknak, vagy továbbviszik a kereskedelmi vonalat, és egyfajta állandó belvárosi minifesztivál-helyszínt alakítanak ki itt. A mai, friss állapotok az utóbbira utalnak, ám az is lehet, hogy csak a felavatás alkalmából engedték meg a sűrű kitelepülést. Az elkövetkezendő hetek izgalmasak lesznek, azt ajánlom, aki csak tudja, látogassa meg az Erzsébet teret, hogy maga szűrhesse le a tanulságokat.

A párásító a növényeknek is hasznos, de a nyári kánikulában a tér egyik fő vonzereje lesz

Szép padok, ágyással kombinálva

A medence mindik a tér kritikus pontja volt, most szép és tiszta, remélhetőleg így is marad

 Kattintson a képre a galériáért!

A képek a szerző fotói, a mai napon készültek.

Egyes kerti növények könnyen nevelhetők, van, amelyik alig igényel törődést, mások csak időnként adnak némi feladatot a gazdának, és van olyan, amelyik már a legelső lépéseknél kihívásokat állít a kertészkedő elé. Utóbbi csoportba tartozik a kukujza is, aminek telepítéséhez bonyolultabb előkészületek kellenek, és a későbbiekben is lesz vele teendő, ám a nehézségek ellenére megéri vele foglalkozni. Ja, hogy mi az a kukujza? Hát az áfonya!

Az áfonyák családja igen népes, a mintegy 200 faj közül nálunk a piros bogyós, örökzöld, magasabb területeken, jellemzően fenyvesekben élő Vaccinium vitis-idaea, és a fekete bogyós, örökzöld Vaccinum myrtillus honosak, ezek gyümölcsét régen is, és ma is előszeretettel gyűjtik. A kertbe telepíthető áfonyák köre jóval szélesebb, mind a piros, mind a fekete bogyós változatok elérhetőek, és magasság szerint is válogathatunk. Akármelyiket is szemeljük ki, az áfonyának speciális igényei vannak, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Elsősorban a növény speciális talajigénye az, ami gyakran elrettenti a leendő áfonyanevelőket, ugyanis az áfonya a kizárólag a savanyú,  4,2 – 5,2 pH értékű közegben marad meg, és fordul termőre. Ez azt jelenti, hogy az átlagos kerti föld szinte biztosan nem megfelelő a számára. Más követelmények is akadnak, az áfonya a napos területeket kedveli, ugyanakkor a hűvös, párás klíma az ideális számára, öntözésére pedig lágy vizet kell használni,  és hogy a sor még ne érjen véget, magas a tápanyagigénye is, legalább 3%-os humusztartalmat kell neki biztosítani. Mindez általában elgondolkodtatja az áfonyával kacérkodókat, de nem szabad meghátrálni, mert minden probléma áthidalható viszonylag egyszerűen, az áfonya pedig különleges, díszes, és finom termésű növény. Lássuk hát, mit lehet tenni. 

 Kirándulás során szedhetünk is belőle, de egyszerűbb, ha a kertbe hozzuk be

Az ültetés ideje ősszel, vagy kora tavasszal érkezik el, a tavaszi azért praktikusabb, mert az ősszel földbe kerülő növényeknek még téli védelemre is szükségük van, most viszont ezzel nem kell foglalkoznunk. Tehát ha beszereztünk ép, egészséges, a kívánalmainknak megfelelő fajtájú áfonyatöveket, akkor irány a kert, és válasszunk ültetési módot. A fentebb említett nehézségek miatt a szokványos átmozgató ásás, trágyázás, ültetés, beöntözés kvartettnél több lesz a feladat. A savanyú közeget többféle módon biztosíthatjuk áfonyánknak, az első és legegyszerűbb a konténeres ültetés, ilyenkor értelemszerűen mi keverhetjük ki a talajt. A megfelelő méretű edénybe savanyú tőzeget kell helyezni, a magas szervesanyag-igényt érett marhatrágya hozzáadásával kell biztosítani, és némi fenyő-, vagy akácavart is keverhetünk a mixhez a tökéletes talaj kialakításához. A kettes opció a szabadfödi ültetés, de nem közvetlen a kerti talajba, hanem magasított ágyásba, ebben az esetben is viszonylag egyszerű az ideális talaj összeállítása, és az ágyásba helyezése. Végül pedig telepíthetünk a kertbe is, a szokott módon, amennyiben a kiszemelt hely földjét megfelelőre cseréljük, vagyis a felső réteget eltávolítjuk, és a fenti összetételűvel pótoljuk. Az áfonya viszonylag sekélyen gyökeredzik, így nincs szükség méteres talajcserére. Jó ötlet a legfelső réteget fenyőforgáccsal keverni, ez mulcsként is hasznos, és az öntözővíz is savanyodik, miközben átszivárog rajta. A kedvező PH-érték eléréséhez a tőzeg és szervestrágya mellett adagolhatunk fakérget, szennyeződésmentes faforgácsot is, valamint végső esetben akár ventillált kénporral is szabályozhatjuk a talaj PH-ját. Az öntözés is fontos kérdés az áfonya esetében, a sekélyen húzódó gyökérzet miatt gyakori vízpótlás szükséges. Különösen lényeges a nyárvégi vízellátás megléte, ez az időszak meghatározó a jövő évi növekedést illetően, így aszályos augusztusokban fokozottan figyeljünk oda a nedvesen tartásra. 

 Nem csupán gyümölcstermőként, hanem dísznövényként is kiváló

Főleg a tavaszi virágzás idején!

Az áfonyával kapcsolatos teendők azonban itt még nem érnek véget, a növényt a harmadik-negyedik évtől kezdve rendszeresen, jellemzően évente egy alkalommal metszeni is kell. A műveletre a nyugalmi időszak vége, tehát a késő tél vagy a kora tavasz ideális. Ilyenkor kapjuk elő az ollót, és elsőként a szemmel láthatóan sérült, elfagyott, elhalt vesszőket távolítsuk el. Kora tavasszal már látszanak a tél által okozott károk, de ha korábban állunk a feladatnak, úgy később még a károsodott részeket is le kell vágni, így alkalmasint kénytelenek lennénk túlkopasztani a növényt. A túl vékony, vagy a túlburjánzó, egymásba fonódó hajtásokat is metsszük le, valamint az elöregedett, többéves vesszőket is szanáljuk. A bokor mellől előtörő erősebb tőhajtásokat is ritkítsuk, legfeljebb féltucatnyit hagyjunk meg ezek közül. Az áfonyából ehető sövényt is kialakíthatunk, ebben az esetben a metszés egyúttal formázó visszavágás is lehet. Dézsás ültetéskor is hasonlóak a teendők. A talaj PH-értékét időnként érdemes ellenőrizni (ehhez filléres eszközt bármelyik gazdaboltban beszerezhetünk), valamint a magas tápanyagigényt is elégítsük ki, vagyis trágyázással pótoljuk a növény betevőjét. 

 Aki nem tud dönteni, először konténerben próbálkozzon, aztán a tapasztalatokkal felvértezve jöhet a kerti ültetés

Aki idáig eljutott az olvasásban, talán azt gondolja, hogy túl sok vesződséggel jár az áfonya tartása, ám nem szabad megijedni. Az átlagosnál valóban több törődést igénylő növény a pluszmunkáért cserébe izgalmas, dekoratív, és ízletes színfoltja lehet a kertnek, megjelenésében is elüt a szokásos dísznövényektől, és telepítésével egészséges, ínyenc csemegéhez is juthatunk. Kezdőknek mindenképpen a dézsás ültetést javaslom, ez jár a legkevesebb macerával, és így mozgatni is tudjuk növényünket, hogy a legmegfelelőbb helyre kerülhessen. 

Áfonya ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A természet mindig rengeteg furcsasággal lep meg minket, elég, ha csak a zsiráfra gondolunk. Na de komolyra fordítva a dolgot, a növények között tényleg akadnak olyan fajták, melyek egészen hihetetlen külalakkal rendelkeznek, például állatokra hasonlítanak. Egyes esetekben logikus magyarázat áll a hasonlóság mögött, mert például a virág rovart imitálva szeretné a beporzást végző rovarokat magához csalogatni, máskor viszont egyszerűen a véletlen játéka idézi elő a hihetetlen látványt. Az orchideák már önmagukban is káprázatosak, az alábbiak azonban messze túltesznek az átlagos példányokon, nézzék csak:

Dracula simio, avagy a majomfej orchidea

Ophrys apifera, avagy a méhecske orchidea

Phalaenpsis sp., avagy a madárfej orchidea

Habenaria radiata, avagy a kócsag orchidea

Peristeria elata, avagy a galamb orchidea

Caleana major, avagy a repülő kacsa orchidea

Képek és forrás: innen.