"Egy ember, aki roppant büszke volt a pázsitjára, bosszankodva látta, hogy gyepe tele lett gyermekláncfűvel. Kipróbált minden ismert módszert, hogy megszabaduljon tőlük. Mindhiába. Kétségbeesésében végül a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult levélben. Felsorolta mindazt, amit addig tett a gyermekláncfű kiirtására, s azzal a kérdéssel zárta levelét, hogy mit tegyen? Postafordultával megérkezett a válasz: "Azt ajánljuk tanulja meg szeretni a pitypangot!"  

A fenti vidám történet a pitypanggal kapcsolatban két fontos dologra mutat rá. Egyrészt a sárga virágú kerti növény szerethető, kedves teremtés, másfelől ádáz, szinte kiirthatatlan gyom. Bár az anekdota tanulsága alapján a pitypang-gondokat egyszerű lenne rövidre zárni azzal, hogy kedveljük meg, és tűrjük el, a gyakorlatban ez ritkán járható út, hiszen aki szép pázsitot nevel, vagy rendezett konyhakertet gondoz, nem hinném, hogy a beletörődést választja. Ugyanakkor, ha az elszaporodott gyermekláncfűre alapozva vadvirágos, a zabolátlan mezőket idéző kertet építünk a sárga gyom köré, máris egyszerűen megoldottuk a problémát. Aki mégis felvenné a harcot, bátran olvasson tovább.

Igazából szép, hiába gyom...

...a kertben azonban sokan mégsem látják szívesen, ez is érthető

Első lépésben ismerjük meg az ellenséget. A tudós hajlamú hobbikertészek kedvéért a száraz tények: a pitypang (Taraxacum officinale) a fészekvirágzatúak családjába tartozó (Asteraceae) évelő növény. Levelei zömmel mélyen szeldeltek, tőlevélrózsát formáznak, fészekvirágzatukat nyelves virágok alkotják. Megtalálható réteken, legelőkön, árokpartokon, és persze kertekben, szinte mindenütt elterjedt növény. Áprilistól egészen nyár végéig virágzik, feltűnő színe miatt messziről észrevehető. Nyelvészeti szempontból érdekesség, hogy rengeteg névvel bír, a teljesség igénye nélkül a következőképp hívhatjuk:  békavirág, buborékfű, cikóvirág, csürkevirág, disznósaláta, ebtej, eszterláncfű, gyermekláncfű, kácsavirág, kákics, kislibavirág, kotlóvirág, kutyavirág, kutyatej, lámpavirág, lánclapi, marcivirág, pampula, papatyi virág, pimpiparé. Nekem főleg a pimpiparé tetszik, de a továbbiakban az egyszerűség kedvéért maradjunk elsősorban a pitypangnál. Mint annyi esetben, most sem csak egyszerű gyomként említhető a gyermekláncfű, felhasználási köre ugyanis rendkívül sokrétű. Gyerekek szívószálnak használhatják az üreges szárat, az ügyesebbek hangszerként is használhatják, bájos koszorút fonhatunk belőle, bóbitaszőreit pedig nagyszerűen lehet szerteszét fújni, ez utóbbi művelet nagyon látványos. Persze komolyabb dolgokra is használható a pitypang, például gyógynövényként. Gyökere kávépótlék lehet, sütőben 50 Celsius fok környékén szárítva, majd durvára őrölve a hagyományos kávéhoz hasonlóan készíthető el, a pitypangkávé ráadásul vértisztító, vérhigító hatással is bír, és a reuma, köszvény tüneteit is csillapítja a füveskönyvek szerint. Leveleiben magas az A-vitamin tartalom, de megtalálható benne még mérsékeltebb mennyiségben C, B, és D vitamin is, így például pár levél elrágcsálása biztos a hasznunkra válik. A gyermekláncfűből tea is készülhet, mely a májra és az emésztőrendszerre lesz jótékony hatással. Szára nyersen fogyasztva szintén a mindenféle májbajok, májgyulladások ellenszere lehet, íze kesernyés, először talán kellemetlen, szokni kell. A megfelelő gyógyhatás eléréséhez nem mindegy, hogy a pitypang részeit melyik időszakban gyűjtjük és használjuk fel, leveleit virágzás előtt érdemes leszedni, virágzáskor a szárát, tavasszal és ősszel pedig a gyökerét gyűjtsük! Természetesen herbáriákban, gyógynövény szaküzletekben is megvásárolhatjuk konyhakész állapotban.

 Hétvégén lencsevégre kapott park, Kőbányán. Itt a gyepnek befellegzett, vadvirágos rét lett helyette

A bejegyzés folytatódik, kattintson a tovább gombra!

Nincsen azonban rózsa tövis nélkül, vagyis pitypang hátrány nélkül. Allergizáló hatása régóta ismert, ez is komoly problémát okozhat, de a legfőbb gond vele, hogy nehezen irtható ki a gondozott kertekből. Ennek fő oka, hogy gyökere úgynevezett karógyökér, mely mélyen (15-20 cm) lenyúlik a földbe, így a fűnyíró, vagy a felszíni kapálás, ásás a legtöbb esetben hatástalanok, mivel a földben maradt gyökérdarabokból is képes kihajtani a növény, sőt, a kerti földmunkálatok során mi is terjeszthetjük, ha gyökértörmelékeit a birtok más részébe szállítjuk a földdel együtt. Vegyszeres irtása lehetséges, ám ebben az esetben totális gyomirtóról van szó, így az egyéb növényzetnek is búcsút mondhatunk. A gyep bepitypangosodásakor így tavasszal az újrafüvesítés jöhet szóba, természetesen előtte a talaj teljes tisztításával, pitypanggyökér-mentesítésével, ám a siker így sem garantált (a szél által terjesztett kaszattermés segítségével gyökérmaradványok nélkül is terjed, megtelepszik). Rendszeresen gondozott veteményesekben a gyakori ásós, kapás földmozgatás viszonylag hatásos, rendezett konyhakertekben a gyermekláncfű visszaszorítható. Léteznek közszájon forgó biomódszerek is, mint például a forrázás (lobogó, forró vízzel való nyakonöntés), ami körülményes, és nem kecsegtet nagy eredménnyel, és hallani egész bizarr ötletekről is, mint az ecetes, vagy sós vizes kezelés, ezeket bio-mivoltuk ellenére sem ajánlom. Kisebb arányú fertőzéskor a pitypang rendszeres, gyökerestül való felszedése válhat be, ha tömegestül jelennek meg, akkor viszont csak átfogó talajmunkálatokkal és esetlegesen vegyszeres kiegészítéssel távolítható el. A vegyszeres támadás alternatívája lehet a takarásos növényirtás, ilyenkor fekete fóliával kell befedni az érintett területet, ami alatt minden növény elhal, ám ez azt jelenti, hogy kertünk hónapokig nejlonnal burkolt lesz, így ez legfeljebb ritkábban látogatott nyaralók, hétvégi telkek esetén jöhet szóba. Végső esetben pedig akár meg is szerethetjük, és kerti növényként kezelhetjük.

Fotogén, az biztos!

Képek: innen, innen, és innen.    

Az idézet Anthony De Mello, A madár dala című könyvéből származik.