Megyeri Szabolcs kertész blogja

A tavasz az ültetés időszaka, ilyenkor a hobbikertész kesztyűt húz, kapát ragad, és nekiáll csodát művel a kertben, legalábbis jó esetben. Sokkal nehezebb a dolog, ha az egyik alapvető kellék, példának okáért a kert hiányzik az egyenletből. A társasházakban - panelekben, régi bérházakban, újépítésű lakóparkokban - élőknek korlátozottak a lehetőségeik, de lehetetlen nincsen, ritkán fordul elő, hogy legalább pár négyzetméternyi zöldfelület, vagy az ahhoz szükséges parlagi terület ne állna rendelkezésre. Társasházi környezetben rendszerint nem is az a gond, hogy ne lenne hely egy-két növénynek, ágyásnak, vagy cserjesornak, hanem inkább a nem túl ideális adottságok (például az árnyékoltság), valamint a gondozás nehézkessége szabnak gátat a zöldítésnek. Javít a helyzeten, ha olyan növényekben gondolkodnak a lakók, melyek kevés törődést igényelnek, könnyen hozzáférhetőek a kertészetekben, és áruk sem az egeket verdesi. Elsőként a lombhullató cserjék közül válogattam egy csokorravalót, de a későbbiekben visszatérek a témára más, a társasházi udvarokba, épületek előtti utcafrontokra alkalmas fajtákkal.

Példa egy társasházi belső udvar látványtervére. Könnyebb a munka, és tartósabb az eredmény, ha konkrét ötletekkel indul el a munka, a véletlenszerű, lelkesedésből elkövetett hirtelen ültetés ritkán hoz tartós és harmonikus látványt

Mielőtt a listába belevágnánk, álljon itt pár alapvető tanács. Ültetés, sőt még a fajtaválasztás előtt nagyon fontos a kiszemelt növények igényeit egyeztetni a beültetni kívánt terület adottságaival. Számításba kell venni a víz-, fény-, és talajigényt, a leendő méretet, és a főbb ápolási feladatokat (metszés, jellemző betegségek, tápanyagpótlás, stb.). A problémás kérdésekben egy gyakorlottabb lakó, a témában jártas ismerős is segíthet, valamint jó ötlet még az egész procedúra előtt szakemberrel konzultálni, vagy épp egy felmérési szakvéleményt készíttetni, hogy a későbbiekben a telepített növényekkel öröm legyen foglalkozni, ne pedig bosszúság forrásai legyenek.

Az alábbiakban tehát olyan növényeket ajánlok, amelyek a legtöbb kertészeti árudában megtalálhatók, közös jellemzőjük a nagy díszítőérték, a rezisztencia, a könnyű kezelhetőség és a gyors növekedés.  Beszerzésnél lehet az ellenállóbb alapfajok, vagy a sokszor különleges tulajdonságokkal bíró hibridek, extra színváltozatok közül választani. Jöjjön hát a cserjekatalógus, érdemes végiggörgetni! 

Cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) Alig egy méter magasra növő cserje, mely sárgás virágait májustól kezdi bontani, több hullámban nyílik, sokszor egészen szeptemberig. Napos domboldalon mutat a legszebben, a félárnyékos helyet nem szereti. Lombhullató, tökéletes rézsűnövény, lejtős utcafrontra, dombosabb területre elsőrangú választás. 

Angol kékszakáll (Caryopteris clandonensis) Egy méter magas félcserje, amely a nyár végén hozza kék, illatos virágait. Fényigényes, és jó szárazságtűrő. Legjobban a laza talajokon díszlik.

Rózsalonc (Weigela Snowflake) Másfél méter magasra növő cserje, fehér virágait május-júniusban hozza. A nyár folyamán többször is virágzik. A közepesen száraz talajt, napos fekvést, illetve a félárnyékot szereti. Szoliterként vagy csoportban is jól mutat. de nyíratlan sövénynek is alkalmas. 

A bejegyzés folytatódik, kattintsanak a tovább gombra!

A feltámadáskertről pár nappal ezelőttig semmit sem tudtam, és ezzel minden bizonnyal nem vagyok egyedül. A húsvéti ünnephez kapcsolódó - ízlés szerint kissé bizarr, vagy épp méltóságteljes - dekoráció, de akár installációnak is nevezhetjük, a karácsonyi Betlehem-jelenetekhez hasonló. Míg azonban a betlehemes összeállítások közkedveltek és megszokottak, addig a feltámadáskert szinte ismeretlen - legalábbis nálunk, mert külföldön jó adag szakirodalma van a dolognak - ráadásul a Kisjézus születését ábrázoló kedves karácsonyi jelenetekhez képest jóval elvontabb, figurális ábrázolás például nem is tartozik hozzá. Mivel a feltámadáskert Húsvét hétfőjéhez kapcsolódik, aki szeretne, akár még ma készíthet egyet, ha megtetszik neki ez az igazán egyedi, de szimbolikájában mély építmény. Na de lássuk végre, miről van szó.

"Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve, mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve, és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett, föltámadott, nincsen itt, ímé a hely, a hová őt helyezék" - Újszövetség, Márk evangéliuma, 16.,2-6., Károli Gáspár fordítása.

A feltámadáskert a fenti bibliai idézet által lefestett képet jeleníti meg, vagyis Jézus sírboltját a feltámadást követően, az elhengerített sziklával. A gyakorlatban a különös mini emlékmű gyorsan és egyszerűen elkészíthető, csupán egy megfelelő méretű tál, vagy nagyobb cserépalátét kell hozzá, egy lapátnyi föld, amit fűmaggal vethetünk be (ehhez mostanra már késő van, de a kertből kiemelhető két-három tenyérnyi gyepes földdarab), a sírbolthoz egy pohár, vagy csődarab, valamint pár kisebb, és egy nagyobb kődarab. Természetesen a mini feltámadáskert tovább dekorálható, például, mohával, fakéreg mulccsal, színes virágokkal, díszes kövekkel, faágakból készült keresztekkel, melyek  a megfeszítésre utalnak. 

Kattintásra galéria nyílik!

A feltámadáskert ötletét ennél jobban nem is lehet, és szükséges kifejteni, mindenképpen érdekes, és mély szimbolikájú ünnepi dekoráció, melyet akár a mai napos délutánon is el lehet készíteni, hogy a szokásos nyulas, tojásos, kölnis ünnepi tartozékok mellett egy kicsit komolyabb hangvételű húsvéti installációra is szert tehessünk.

Nem csak miniatűr asztali változat, hanem utcai, kerti, nagyobb méretű feltámadáskert is építhető

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A húsvétról életkortól és nemtől függően az iskolai szünet, a kétes illatú kölnik, a heves poharazgatások, és  a raklapnyi csokoládék jutnak eszünkbe, és természetesen az ünnephez tartozó vallásos liturgiák, ám ezeket már jobbára csak az idősebb nemzedék tartja. A Húsvét tehát egy összetett ünnep, már olyan értelemben, hogy ki-ki megtalálhatja benne a kedvére való szórakozást, időtöltést, vagy éppen a lelki elmélyülést, és amelyhez persze számos érdekesség, népszokás tartozik. Mivel a Húsvétnak van növényekkel, természettel, sőt kerttel kapcsolatos vetülete is, következzen hát egy nagy húsvéti összefoglaló, így az ünnep előestéjén. 

A húsvéti nyúl és a tojás az ünnep legalapvetőbb tartozékai, de ha egy pillanatra megállunk tépelődni ezen a pároson, hamar kiviláglik, hogy a tojást tojó nyúl legendája több sebből vérzik. A biológiai nonszensznek azonban van magyarázata. A húsvét szorosan kapcsolódik a feltámadáshoz, az újjászületéshez, a tojás pedig ősidők óta a születés és a termékenység szimbóluma. A nyúl valószínűleg a XVI. századi Németországban csatlakozott a húsvéti mitológiához, lévén a tojáshoz hasonlóam szintén termékenységi szimbólum (lásd: szapora, mint a nyúl),. Ami pedig tényleg érdekes, hogy a fészekrakó, tojást tojó nyuszi alakja sem teljesen bolondság, a legenda valószínűleg a Lepus fajra utal, ez a nyúltípus ugyanis nem üregben él, hanem fészket rak, innem aztán már csak egy logikai (bak)ugrás a tojás. Kis kitérővel érdemes megemlíteni a húsvéti bilbyt is. Ausztráliában, ahol a közönséges nyúl nem őshonos (a betelepített, elszaporodott, és kártékony nyulakat pedig nem szeretik) ott egy helyi rokona, a bilby (erszényes nyúl) helyettesíti. Sajnos nem sok sikerrel, mivel a bilby a kihalás szélén áll, így nem épp egy gyakran látható állat, ráadásul közel sem annyira cuki és szerethető, mint a mi hagyományos nyulunk. Mindezek alapján tehát világos, hogy a tojó nyuszi mítosza a kétféle termékenységi szimbólum házasságából alakult ki. Így eljutottunk a tojásig, de az még nem tiszta, hogy miért lett színes, elsősorban piros? Egy legenda szerint a megfeszített Krisztus keresztje alatt egy asszony imádkozott, kinek kezében egy kosár tojás volt. A Megváltó vére rácseppent a tojásra, innen ered a piros szín. A katolikus felfogás szerint ugyanakkor a piros szín minden legenda nélkül egyszerűen Krisztus vérét jelképezi, ami az új élet ígéretét rejtő tojáson válik az ünnep szimbólumává. A piros ráadásul a szerelem színe is, így a népi folklórban a tavasszal áradó érzelmek jelképe is, ezért adnak a lányok a legényeknek piros tojást a locsolásért.

Az ausztrál nyúlpótlék, a bilby. Nem túl ünnepi jelenség.

Míves tojás...

...mérges tojás

Maga locsolás is szimbolikus tett, a húsvét szimbolikájának azon motívumára reagál, miszerint a tavaszi ünnep egyszersmind a természet újjáéledésének, a télnek, mint halálnak a végét jelenti. Ilyen módon a tavaszi ültetéshez, magvetéshez kapcsolódó, a növények fejlődését, kihajtását segítő öntözést alakítja játékká a locsolkodás. A népi folklórban a locsolás - természetesen a hideg vizes verzió - a lányok megtisztító, megújító rítusa. A locsolkodásnak természetesen egyházi eredete is van, egyfelől a keresztelésre utal, másfelől szintén legendákra vezethető vissza, például arra, melyben a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni.

Hagyományos eljárás

A húsvéttal kapcsolatban a gyerekeket nem a locsolkodás és a liturgiák érdeklik, hanem a húsvéti tojás-, és csokivadászat, melyre jellemzően a kertben, vagy valamilyen füves-fás területen kerül sor, a feladat pedig megtalálni az elrejtett holmikat. A kinti tojásvadászatot - kert híján - a lakásban is lehet pótolni, az édességeket változatos helyekre lehet eldugni lakáson belül is, de a szobanövényekből akár rögtönzött zöldterületet, házi dzsungelt is össze lehet állítani, így a szabadtéri játék illúziója megteremthető. Ami a gyereknek a csokoládé, az a felnőtteknek a koccintás Húsvét hétfőjén, ám az intenzív poharazgatás nem csupán közlekedési szempontból aggályos, hanem a másnapot is tönkreteheti. A másnaposság ellen ezernyi csoda(mód)szer létezik, az aludttejtől kezdve  a jeges zuhanyig, itt most a természetesen leghatásosabb és legbeváltabb növényi roborálószerekről fog pár szó esni. 

A koccintás kötelező!

Az általános csodaszerként ismert ginzeng (Panax ginseng) ugyan mifelénk nem él meg, de bármelyik herbáriában, hipermarketben beszerezhető kapszula, tea alapanyag vagy ampullás kiszerelés formájában. A ginzeng sok egyéb jótulajdonsága mellett erőteljes regenerálószer, lábadozó betegeknek és heveny másnapossággal küzdőknek egyaránt ajánlott, erősti az immunrendszert, fokozza a sejtmegújulást, nem mellesleg pedig a férfierőre is jótékonyan hat. A csipkebogyó (Rosa canina) szintén régóta ismert általános erősítő, roboráló gyógynövény, ráadásul az íze is kellemes. Teája, főzete A-, B1-, B2-, P- és K-vitaminokat rejt, és persze kiemelkedően magas a C-vitamin tartalma, így a másnapos húsvéti vándornak mindenképp hasznára válik. A legjobb, ha már ma este készülünk a csipkebogyó teával, áztassuk be a bogyókat éjszakára, így kedden már az ébredés után rögtön elkezdhető a kortyolása. A jobb minőségű, adalaékanyagmentes csipkebogyó szörpök és lekvárok hasonlóan kedvező hatással bírnak, így a teát is helyettesítehetik. A sárga tárnics (Gentiana lutea L.) gyökeréből készült tea egyszerre étvágyjavító és emésztést segítő hatású, emellett a májat is védi, ami egy italozással eltöltött nap után nem elhanyagolható jótétemény. A tárnicsgyökér tea-alapanyagként is kapható gyógynövény üzletekben, de tablettás, kapszulás kiszerelésben is hozzáférhető, érdemes hasonló történések esetére otthon tartani egy dobozzal. A citromfű (Melissa officinalis) a népi gyógyászatban régóta a másnaposság egyik alapvető gyógyszereként ismert, elsősorban nyugtató hatása miatt, de étvágyjavítóként, illetve álmatlanság ellen is beválik.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A levendula legalább annyira elcsépelt téma a hobbikertészet berkeiben, mint a rózsa. A levendulát mindenki szereti, mindenki ismeri, szakirodalma szekérderéknyi, de mint a rózsát, a levendulát sem lehet megunni, és mindig akad egy-két jó tipp, érdekesség velük kapcsolatban, ami figyelemfelkeltő lehet. Így hát most én is a levenduláról fogok szólni, hiszen a telepítésének mostanában érkezik el az ideje, és ahogy azt próbáltam érzékeltetni, mindig trendi növény, de a divaton túl sok praktikus haszna is akad, ezért aki eddig valahogy lemaradt a levenduláról, most vesse bele magát az olvasásba, aztán persze az ültetésbe.

Lavandula angustifolia

A levendulát említve rögtön egy apró botanikai problémával szembesülünk, ugyanis a szó magában nem egy konkrét növényt jelöl. A francia levendula, vagyis a Lavandula angustifolia az elterjedtebb, és az általános vélekedés szerint az értékesebb fajta, a híres tihanyi ültetvényeken is ezt találjuk. Ez a fajta a telet jól bírja, évelőként tavasszal újra kihajt, élettartama pedig hosszú, akár a fél évszázados kort is elérheti. A teljes fejlettségi fokát 4-5 év múltán éri el, ekkorra derékig érő, vagyis nagyjából 80 cm magas, és fél-egy méter átmérőjű bokorként pompázik. A Lavandula intermedia, tehát az angol levendula inkább az ipari felhasználás területén jeleskedik, ez a fajta is markáns illattal rendelkezik, de illóolaja gyengébb minőségű, ráadásul a franciával szemben tartása is körülményesebb, érzékenyebb a talaj minőségére, több öntözést kíván, és a télállósága is gyengébb. Az érdeklődők tapasztalni fogják, hogy a magyar elnevezések körül némi kavarodás van, kertészetekben, vagy a hipermarketek növényosztályain találkozhatunk magyar, vagy épp spanyolnak nevezett levendulával is, de ebbe a témába most nem mennék bele részletesen, aki szeretné tisztába rakni a neveket, IDE kattintva olvashat egy kimerítő magyarázatot. A francia és az angol levendula közül az egyéni preferenciáknak megfelelően válasszunk, a Lavandula angustifolia-val lesz a legkönnyebb dolgunk, de kaphatóak érdekes színváltozatok is az extrák kedvelőinek. 

Lavandula intermedia

Bármely fajtát választjuk, a telepítéshez tavasszal előnevelt palántára, vagy tőosztásból származó növényre lesz szükségünk. Vásárolhatunk levendula vetőmagot is, ám ezt ősszel vethetjük el, most tehát az előnevelt példányok közül szemezgessünk, vagy a szomszéd, ismerős levendulabokrából csípjünk le magunknak egy darabot. A levendulának elengedhetetlen a sok napsütés, ezért a kertben olyan helyet jelöljünk ki számára, ahol sok fény éri, és melegben lesz. Ültetés előtt sok dolgunk nem lesz, a szokásos átmozgató ásást és a kötelező gyommentesítést végezzük csupán el. Szerényebb trágyázásra főleg akkor lehet szükség, ha a kiszemelt területen tavaly ez nem történt meg, egyebekben ez a fázis elhagyható. Fontos, hogy a trágya ne érintkezzen az elültetett növény gyökereivel, így ha szabadgyökeres példányunk van, mindenképp dolgozzuk a tápanyagot a talaj mélyebb rétegeibe. Trágyázás helyett azonban levendulának való szerves tápanyagot is használhatunk. A talajt illetően a levendula nem követelődző, de papírforma szerint a meszes, agyagos, tápanyagokban szegényebb föld az ideális neki. Az sem gond, ha a terület köves, vagy sziklás, sőt akár sziklakertbe is telepíthetjük! Kerülendő ellenben a pangó vizes, nyirkos közeg. Az ültetési távolságot szándék szerint kétféleképpen alakíthatjuk ki. Amennyiben sövényszerű, összefüggő levendulafolyamot szeretnénk, például a kerti út mentén, hogy a betérőket illatogia fogadja, akkor a töveket fél méterre, vagy ennél közelebb helyezzük egymáshoz. Szűk egy méteres tőtávolsággal egymástól elkülönülő, gömbszerű bokrokból álló sort kapunk majd, de persze szoliterként is telepíthetjük a birtok egy megfelelő részére. 

Szoliterként is díszes, akár a terasz lépcsőjének széleihez is ültethetjük, hogy illatos lila kapuként funkcionáljanak

Sövényszerűen elrendezve talán még mutatósabb, például kerti út, vagy a házhoz vezető ösvény mellett

A szabadgyökerű levendulát ültetéskor iszapoljuk be, vagyis a szokásos vízmennyiség többszörösét juttassuk ki, ezzel többek közt a gyökerek közti levegőt szorítjuk ki. Az első vízáradat után hetente egyszer-kétszer öntözzük a friss ültetést, de csak egy bő hónapig, ezzel segítve a begyökeresedést. A cserepes példányokkal egy kicsit kevesebb a munka, ezeket egyszerűen földlabdával ültessük el. Idővel, mikorra a növény már mélyre hatoló gyökereket növesztett, az öntözés szinte teljesen elhagyható, csak a legforróbb, erősen aszályos időszakokban öntözzünk majd. Kezdőknek jó hír, hogy a levendulának jó eséllyel nem lesznek kártevői, annyira ellenálló növényről, hogy gyakran társítják rózsával, az esztétikai hatás mellett azért, mert a lila bokor távoltartja a rózsa kártevőit (a tetveket, hangyákat). A levendula gombásodása jellemzően a túlöntözés következménye, amit odafigyeléssel könnyen megelőzhetünk.

Virágzáskor

A most elültetett levendula már az első évben virágozni fog, de a virágzat az első évekeben - míg a növény el nem éri a "felnőttkort" - szerényebb lesz. A levendula a teljes nagyság eléréséig évente megduplázza méretét, ám lényeges, hogy a nyár derekán érkező virágzást követően vágjuk vissza. A megújító metszés során a teljes magasság 50-70%-áig nyessük vissza a bokrot, ami így nem lesz kifejezetten dekoratív, de bátran csattogtassuk az ollót, jövőre a növény meghálálja. A betakarítás ideje optimális esetben a virágzási időszak közepe, ami június középső hetetit jelenti. Érdemes időben elvégezni a begyűjtést, mert a jól időzített szüret után általában még egy, őszi virágzással is számolhatunk. A levendulából a balkonkertészek sem maradnak ki, napos, meleg erkélyeken sikerrel nevelhető az illatos növény, de az idősödő növény az évek múltával egyre nagyobb lesz, így apróbb erkélyeken inkább ne próbálkozzunk. Balkonos, vagy kerti, de dézsás ültetésénél fontos, hogy nagyméretű cserepet, ültetőládát kapjon a levendula, és ebben az esetben gyakrabban kellöntözni, gondozása egyebekben megegyezik a kerti példányokéval.

Levendula ajánlat: ITT 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A dísznövényeket általában szépségükért tartjuk, de semmiképp nem hátrány, ha más érzékszervünket is simogatják, például az orrunkat. Az illatos virágok közelében a kedvünk is jobb lesz, és szuper dolog, ha a megkapó látvány mellett ilyen extrával is rendelkeznek. Még jobb az egész, ha a dekoratív és illatos virágok a balkonunkat díszítik, így ez a falatnyi kertpótlék, ami a város embernek az egyetlen zöld menedéke lehet, igazán illúziójává válhat a természetnek, ráadásul az ilyen flórával még a benti vegyszeres illatosítókat is kiválthatjuk. Lássuk hát, melyik az öt legjobb balkonra, ablakba való illatos dísznövény!

A virágos erkély nem csak szép, illatos is lehet!

Az illatban verhetetlen frézia elsősorban vágott virágként ismert, pedig cserépben is lehet tartani, így értelemszerűen sokkal tovább marad virágzó és illatozó. A frézia igazából nem egy növény, hanem egy 14 tagú nemzetség elnevezése, közülük is a legillatosabbak a  Freesia alba és a Freesia leichtlinii változatok, de minden hibridje kellemes a szaglószervnek. A frézia magról vagy hagymáról szaporítható, nagyjából harminc centiméter magasra növő dísznövény, mely az erős napsütést kedveli, így világos ablakpárkányra, vagy kevésbé árnyékolt erkélyekre telepíthető. Nem kimondottan gondozásigényes növény, arra kell ügyelni, hogy a virágzás alatt földje mindig nedves legyen. Elvirágzás után, mikor a levelek is megbarnultak, az öntözést el kell hagyni, és a kiszáradt földdel együtt a növényt védett helyre kell rakni, hogy a következő évben újra kihajthasson. Érdekesség, hogy a fréziából kinyert illóolajat a kozmetikai iparban is hasznosítják, számos parfümben és krémben megtalálható, így könnyen lehet, hogy az illata ismerős lesz valahonnan.

A frézia szobában, erkélyen is illatozik

A viaszvirág átlagon felüli dekorációs értékkel bír, és természetesen nem szerepelne itt, ha nem lenne bódító  - édeskés, mézes jellegű - illata. A Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában őshonos dísznövény fényigénye magas, de az erősen tűző sugarakat nem szereti, ennek figyelembe vételével helyezzük el az ablakban, vagy az erkélyen, és arra is ügyelni kell, hogy a viaszvirág mézgaszerű anyagot csöpögtethet, ami szőnyegen, bútoron foltot hagyhat! Nyáron mérsékelt, télen pedig nagyon kevés öntözést kíván, gyakori hiba a túlöntözés, ami paradox módon olyan külsőségekkel jár nála, mint más növénynél a kiszáradás (a levelek elfonnyadnak, lehullanak), ezért sose több öntözéssel próbáljunk ilyenkor segíteni a növényen. Jól futtatható dísznövény, akár a három méteres hosszt is elérheti, így balkonokon érdemes huzalrendszerre, vagy pergolára terelni, pompás látványt fog nyújtani! Virágzása tavasztól őszig tart, télen pedig óvni kell a hidegtől, a téli hónapokban a legjobb, ha fényes, de nem túl hideg helyet keresünk neki, egy üvegezett veranda, vagy ablakos, fűtött lépcsőház megfelelőek. A viaszvirág tő-, vagy levéldugvánnyal szaporítható, egy lemetszett darab fólia alatt, vagy meleg helyen vízbe állítva hamar begyökereztethető. 

A viaszvirág egyszerűen gyönyörű, és az illata is fantasztikus

Az oregánót legtöbben a pizzával hozzák kapcsolatba, ám a lakásban nem csak szárított, őrölt formában tesz jó szolgálatot, hanem illatos dísz-, és haszonnövényként. Az oregánó mediterrán fűszernövény, kiválóan nevelhető kora tavasztól erkélyen, vagy konyhaablakban, ráadásul illata mellett bájos lila virágzata is színt hoz a helyiségbe. A szurokfű, vagy vadmajoránna neveken is ismert illatos fűszernövény jól tűri a szárazságot, így feledékeny gazdák is sikert érhetnek el vele, ellenben fénykedvelő fajta, így közvetlen az ablakpárkányra, vagy az erkély naposabb részére telepítsük. Szaporítása magvetéssel, vagy tőosztással történhet. Leveleit frissen szedve természetes, egészséges fűszerhez juthatunk, és persze látványelemként is kiváló. 

Pizzaillat az ablakban! Az oregánó szemre is tetszetős

A leandert talán nem kell hosszabban bemutatni, lévén az egyik legkedveltebb házi dísznövény, ám a kezdőknek mindenképp hasznos információ lehet, hogy szépsége mellett illatával is kényezteti gazdáját. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy könnyen tartható, tapasztalatlanabb kertbarátoknak is ideális növény, a szemet gyönyörködtető virágzáshoz azonban mindenképp tápanyagdús földre, és sok-sok napsütésre van szüksége. Mediterrán növény lévén fagymentes helyen kell teleltetni, ám napfényre ebben az időszakban is szüksége lesz, ezért az ablaktalan, sötét pincék nem jók neki, mint például a muskátlinak. A fiatalabb növényeket évente nagyobb edénybe kell ültetni, később 2-3 évente elég a helycsere, és számoljunk azzal, hogy leanderünk idővel terebélyes, és nagy edénye miatt nehezen mozgatható házikedvenc lesz. Roppant fontos információ a leanderrel kapcsolatban, hogy minden része mérgező, ezért kisgyermekek, vagy rágcsálásra hajlamos háziállatok közelébe nem való!

A leander gyakori dísznövény, de vigyázat, mérgező!

A jázmin szintén legendásan bódító illattal rendelkezik, és dísznövényként sem vall kudarcot. Ez a trópusi tájakon őshonos virág kora tavasztól kora nyárig bontja virágait, és jó hír, hogy könnyen tartható, a gondozásra kevésbé igényes növény. Kertbe kiültetve több méter magasra nő, balkonokon, cserépbe telepítve azonban csak méteres lesz. Támrendszerre, hálóra terelve futtatható is. Fényigénye átlagos, félárnyékos helyen is megél és virágzik, az erős nyári napsugaraktól azonban óvni kell. Az öntözéssel nem szabad spórolni a jázminnál, földje sose száradjon ki teljesen, és akkor érzi a legjobban magát, ha lágy(ított) vízzel itatjuk. A dús virágzásért tavasztól érdemes tápoldatozni, elvirágzása után a töveket legalább tíz centire vágjuk vissza, télen pedig 7-10 Celsius fok környékén kell pihentetni. A jázmin nem pusztán illatos, hanem erősen illatos növény, egyeseknek fejfájást, migrént okozhat az erős szagorgia, ezért ültetése előtt teszteljük, hogy bírjuk-e az illatát.

A jázmin is gyakori összetevője a parfümöknek, kencéknek, de a teraszon is jól mutat

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Kiskerti veteményes sorozatom az elmúlt két hétben kicsit háttérbe szorult, így éppen időszerű, hogy egy most vethető zöldséggel, illetve annak minden fortélyával rukkoljak elő. A kiszemelt fajta egy méltatlanul hanyagolt levélzöldség lesz, ami sokaknak teljesen ismeretlen, pedig megérdemelné a figyelmet, több szempontból is. Jöjjön hát a mángold, és amit tudni kell róla.

A mángoldról (Beta vulgaris convar) tehát a többség nem sokat tud, legfeljebb annyit, hogy valami spenótféle holmi, ám a valóságban - a némi külső hasonlóság ellenére - nem a spenóttal, hanem a céklával és a cukorrépával ápol közeli rokonságot. A hasonlítgatás alapja lehet, hogy ízben cseng össze a spenóttal, ám az általános vélekedés szerint annál finomabb. Egyéb jótéteménye is akad, vitaminokban és élelmi rostokban gazdag, ásványianyag-tartalma szintén jelentős, karotinoidjai pedig rákmegelőző hatásúak. Vastartalma miatt különösen ajánlott gyerekeknek, várandós anyáknak, és idősebbeknek. 

Vöröses mángold-levélnyelek közelről

A mángold vetése április közepe felé válik időszerűvé, előbb nem is érdemes próbálkozni, a magok ugyanis könnyen megfáznak, ilyenkor pedig a fejlődés is lelassul. A termesztés módszere a palántázás is lehetne, de ezzel már elkéstünk, és a többség egyébként is szívesebben hagyja ki a palántanevelés fázisát, ráadásul a szabadföldi vetésből származó kifejlett növény szebb, nagyobb lesz. A kintre vetett magok csírázása 8-9 Celsius közelében indul meg, a mángold a kevésbé hőigényes fajták közé tartozik, a mostani tavaszi idő mindenképp alkalmas vetés elkezdéséhez. A talajt tekintve a mángold nem kényes zöldség, de inkább a mélyen rétegzett, meszes típusú közeget kedveli, és a savanyú talajokon nem érzi jól magát, de általánosságban ahol más zöldség is szépen nő(tt), ott a mángolddal sem lesz probléma. Lazább, homokos talajokon kicsit több nedvességet fog igényelni, ezzel számolnunk kell. Előkészületként egy alapos ásás szükségeltetik, frissen trágyázott föld nem feltétel a számára. Ha lenne időgépünk, visszamehetnénk a tavalyi ősz közepére, hogy ásással, és trágyázással készítsük elő a mángoldnak a talajt, ha ez nem megoldható, akkor olyan helyre telepítsük, melyet előző évben trágyáztunk. Fényigénye a közepesnél kicsit magasabb, ezért ne árnyékos helyret jelöljünk ki neki, mert ott satnya leveleket fog hozni, ezzel pedig a lényeg veszik el. Mint máskor, most is az előkészületek sarkalatos pontja a jó minőségű vetőmag beszerzése, a márkásabb, megbízható forrásból származó szaporítóanyagból nagyobb eséllyel fejlődnek egészséges, betegségekkel szemben ellenálló növények.

Fiatal növények, az egyeléskor ezek már átültethetőek

A mángold magjait nagyjából három centi mélyre dugjuk a felásott, megmozgatott, és gyommentesített talajba, a sortávolság legalább 35-40 centiméter legyen, hogy a terebélyesedő növényeknek legyen majd helyük. Miután a magoncok kibújtak egyelnünk kell majd a töveket, úgy, hogy 40 centire legyenek egymástól a sorban (ültetéskor felesleges méricskélni a tőtávolságot, mert a mag, ami egynek látszik, valójában 2-3, így a ritkítást sehogy sem ússzuk meg). A már két-három levéllel rendelkező, kiszedésre ítélt palántákat át is ültethetjük, ha ennek eljött az ideje, így akár az eredeti terület dupláján ís díszeleghet mángold. Ilyen módon jó trükk az eredetileg eltervezett területnek csak a felét bevetni, aztán az egyelés után kialakítani a teljes méretű veteményt. A felesleget ajándékozzuk el a szomszédnak, a mángold jól tűri az áttelepítést, a szomszéd pedig hálás lesz.

Növekedésben

A nagy leveleket növesztő mángold igényli a gyakori öntözést, és jól tesszük, ha a nedvességet mulcsolással marasztaljuk a földjében. A sorok közeit jó ötlet befedni szalmával, vagy épp a fűnyírásból származó nyesedékkel, sőt, ha ehhez még egy kis komposztot is keverünk, akkor biztosan szép, egészséges leveleket kapunk. A mulcsolást a későbbiekben a növény maga megoldja majd, nagy, árnyékoló leveleivel, de az első szedésig érdemes segíteni a mángoldot. A cseperedő növényt az öntözés mellett időnként kapálással, gyommentesítéssel kell ápolni, és jó hír, hogy tulajdonképpen nagyjából ennyi dolgunk lesz vele. A mángold leggyakoribb kártevői a nyáron megjelenő, leveleit rágó hernyók, őket szedegetéssel, vagy vegyszeresen távolíthajuk el. Támadhatnak még levéltetvek, amiket szappanos vízzel moshatunk le a levelekről, és lisztharmat is megjelenhet, bár utóbbi inkább a csapadékos, nyirkos őszökön jellemző.

Itt már szedhetőek a levelek

A szedést július közepétől kezdhetjük el, de egy tőről egyszerre 2-3 levelet szedjünk csak le, így a vetemény egészen nyár végéig elláthat minket friss főzeléknek valóval. Egy négyzetméternyi vetésből ilyen módon 4-5 kg zöldség nyerhető, ami egy fő egész nyári adagját jelentheti, vagyis egy két négyzetméteres ültetvényről egy szezonban akár egy egész család is jóllakhat, persze ha nem minden másnap támad gusztusuk a háziaknak mángoldfőzelékre. A túlzottan gyakori fogyasztás egyébként sem ajánlott, mert a mángold a spenóthoz hasonlóan oxálsavat tartalmaz, így a belőle készült ételek nagy mennyiségben nem javallottak, főleg veseköveseknek. Bár a mángold helyigényes növény, már egy-két tő elegendő pár adag főzelékhez, így napfényes balkonokon, egy nagyobb ültetőládában is bátran próbálkozhatunk vele, de számoljunk azzal, hogy az átlagos terményeknél több helyet követel. 

A színes változatok már-már dísznövényi jelleget öltenek magukra

Mángold vetőmag ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.