Megyeri Szabolcs kertész blogja

Egyes kerti növények könnyen nevelhetők, van, amelyik alig igényel törődést, mások csak időnként adnak némi feladatot a gazdának, és van olyan, amelyik már a legelső lépéseknél kihívásokat állít a kertészkedő elé. Utóbbi csoportba tartozik a kukujza is, aminek telepítéséhez bonyolultabb előkészületek kellenek, és a későbbiekben is lesz vele teendő, ám a nehézségek ellenére megéri vele foglalkozni. Ja, hogy mi az a kukujza? Hát az áfonya!

Az áfonyák családja igen népes, a mintegy 200 faj közül nálunk a piros bogyós, örökzöld, magasabb területeken, jellemzően fenyvesekben élő Vaccinium vitis-idaea, és a fekete bogyós, örökzöld Vaccinum myrtillus honosak, ezek gyümölcsét régen is, és ma is előszeretettel gyűjtik. A kertbe telepíthető áfonyák köre jóval szélesebb, mind a piros, mind a fekete bogyós változatok elérhetőek, és magasság szerint is válogathatunk. Akármelyiket is szemeljük ki, az áfonyának speciális igényei vannak, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Elsősorban a növény speciális talajigénye az, ami gyakran elrettenti a leendő áfonyanevelőket, ugyanis az áfonya a kizárólag a savanyú,  4,2 – 5,2 pH értékű közegben marad meg, és fordul termőre. Ez azt jelenti, hogy az átlagos kerti föld szinte biztosan nem megfelelő a számára. Más követelmények is akadnak, az áfonya a napos területeket kedveli, ugyanakkor a hűvös, párás klíma az ideális számára, öntözésére pedig lágy vizet kell használni,  és hogy a sor még ne érjen véget, magas a tápanyagigénye is, legalább 3%-os humusztartalmat kell neki biztosítani. Mindez általában elgondolkodtatja az áfonyával kacérkodókat, de nem szabad meghátrálni, mert minden probléma áthidalható viszonylag egyszerűen, az áfonya pedig különleges, díszes, és finom termésű növény. Lássuk hát, mit lehet tenni. 

 Kirándulás során szedhetünk is belőle, de egyszerűbb, ha a kertbe hozzuk be

Az ültetés ideje ősszel, vagy kora tavasszal érkezik el, a tavaszi azért praktikusabb, mert az ősszel földbe kerülő növényeknek még téli védelemre is szükségük van, most viszont ezzel nem kell foglalkoznunk. Tehát ha beszereztünk ép, egészséges, a kívánalmainknak megfelelő fajtájú áfonyatöveket, akkor irány a kert, és válasszunk ültetési módot. A fentebb említett nehézségek miatt a szokványos átmozgató ásás, trágyázás, ültetés, beöntözés kvartettnél több lesz a feladat. A savanyú közeget többféle módon biztosíthatjuk áfonyánknak, az első és legegyszerűbb a konténeres ültetés, ilyenkor értelemszerűen mi keverhetjük ki a talajt. A megfelelő méretű edénybe savanyú tőzeget kell helyezni, a magas szervesanyag-igényt érett marhatrágya hozzáadásával kell biztosítani, és némi fenyő-, vagy akácavart is keverhetünk a mixhez a tökéletes talaj kialakításához. A kettes opció a szabadfödi ültetés, de nem közvetlen a kerti talajba, hanem magasított ágyásba, ebben az esetben is viszonylag egyszerű az ideális talaj összeállítása, és az ágyásba helyezése. Végül pedig telepíthetünk a kertbe is, a szokott módon, amennyiben a kiszemelt hely földjét megfelelőre cseréljük, vagyis a felső réteget eltávolítjuk, és a fenti összetételűvel pótoljuk. Az áfonya viszonylag sekélyen gyökeredzik, így nincs szükség méteres talajcserére. Jó ötlet a legfelső réteget fenyőforgáccsal keverni, ez mulcsként is hasznos, és az öntözővíz is savanyodik, miközben átszivárog rajta. A kedvező PH-érték eléréséhez a tőzeg és szervestrágya mellett adagolhatunk fakérget, szennyeződésmentes faforgácsot is, valamint végső esetben akár ventillált kénporral is szabályozhatjuk a talaj PH-ját. Az öntözés is fontos kérdés az áfonya esetében, a sekélyen húzódó gyökérzet miatt gyakori vízpótlás szükséges. Különösen lényeges a nyárvégi vízellátás megléte, ez az időszak meghatározó a jövő évi növekedést illetően, így aszályos augusztusokban fokozottan figyeljünk oda a nedvesen tartásra. 

 Nem csupán gyümölcstermőként, hanem dísznövényként is kiváló

Főleg a tavaszi virágzás idején!

Az áfonyával kapcsolatos teendők azonban itt még nem érnek véget, a növényt a harmadik-negyedik évtől kezdve rendszeresen, jellemzően évente egy alkalommal metszeni is kell. A műveletre a nyugalmi időszak vége, tehát a késő tél vagy a kora tavasz ideális. Ilyenkor kapjuk elő az ollót, és elsőként a szemmel láthatóan sérült, elfagyott, elhalt vesszőket távolítsuk el. Kora tavasszal már látszanak a tél által okozott károk, de ha korábban állunk a feladatnak, úgy később még a károsodott részeket is le kell vágni, így alkalmasint kénytelenek lennénk túlkopasztani a növényt. A túl vékony, vagy a túlburjánzó, egymásba fonódó hajtásokat is metsszük le, valamint az elöregedett, többéves vesszőket is szanáljuk. A bokor mellől előtörő erősebb tőhajtásokat is ritkítsuk, legfeljebb féltucatnyit hagyjunk meg ezek közül. Az áfonyából ehető sövényt is kialakíthatunk, ebben az esetben a metszés egyúttal formázó visszavágás is lehet. Dézsás ültetéskor is hasonlóak a teendők. A talaj PH-értékét időnként érdemes ellenőrizni (ehhez filléres eszközt bármelyik gazdaboltban beszerezhetünk), valamint a magas tápanyagigényt is elégítsük ki, vagyis trágyázással pótoljuk a növény betevőjét. 

 Aki nem tud dönteni, először konténerben próbálkozzon, aztán a tapasztalatokkal felvértezve jöhet a kerti ültetés

Aki idáig eljutott az olvasásban, talán azt gondolja, hogy túl sok vesződséggel jár az áfonya tartása, ám nem szabad megijedni. Az átlagosnál valóban több törődést igénylő növény a pluszmunkáért cserébe izgalmas, dekoratív, és ízletes színfoltja lehet a kertnek, megjelenésében is elüt a szokásos dísznövényektől, és telepítésével egészséges, ínyenc csemegéhez is juthatunk. Kezdőknek mindenképpen a dézsás ültetést javaslom, ez jár a legkevesebb macerával, és így mozgatni is tudjuk növényünket, hogy a legmegfelelőbb helyre kerülhessen. 

Áfonya ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.