Megyeri Szabolcs kertész blogja

A néphagyomány szerint Vízkeresztkor, vagyis január hatodik napján jön el az ideje a karácsonyfák lebontásának, de bizonyára rengeteg háztartásban - ahol gyermekek vannak, és ahol még nem hullatja kilószámra a tűleveleket a fa - még egy ideig maradhatnak a feldíszített fenyők. Sokan azonban hamarosan búcsút mondanak az ünnepi fenyőnek, és végsó útjára indítják ezeket az örökzöldeket, erről az útról, és annak elágazásairól lesz szó most, ám előbb pár gyakorlati gondolat.

A dolgát végzett fa gyakran nem kapja meg a végső tiszteletet, de fogalmazhatunk úgy is, hogy az utca, a park, a járda nem kapja meg a tiszteletet, ugyanis nem ritkán ezeken a helyeken kötnek ki a kopaszodó fenyők. Erről a jelenségről egy rögtönzött képgalériában példát is mutatok, a bekezdés alatti fotókat az elmúlt napokban készítettem a pesti utcákon, sok magyarázat nem szükséges hozzájuk. Azért érthetetlen a dolog, mert minden településen létezik szervezett fenyő elszállítás az ünnepeket követően, rengeteg helyen pedig ideiglenes gyűjtőkonténereket, ketreceket is kihelyez a közterület illetékes fenntartója, használjuk tehát ezeket, ha pedig nem találjuk őket, érdeklődjünk a polgármesteri hivatalban (annak honlapján), kérdezzük meg a közös képviselőt, vagy a jobban tájékozott szomszédot. Szintén rossz ötlet a fát a kukába gyömöszölni, társasházaknál ez nem ritka, ahogy a belső, közös udvarra, vagy a folyosóra kicsempészett fa sem. Előbbi csupán idegesítő jelenség, utóbbi gyakorlat azonban adott esetben a tűzvédelmi szabályoknak is ellent mondhat, akár bírsággal is járhat. A saját kerttel rendelkezőknek több alternatívájuk akad, a még leveles ágakat felaprítva mulcshoz, téli szigetelőanyaghoz juthatnak, melyet a kertben használhatnak fel, a kiszáradt, feldarabolt fenyőt pedig a kazánba is dobhatja, akinek ilyen a fűtése.

Hogyan vigyük ki a fát a lakásból?

 

A fenti kérdés főleg azért válhat fontossá, mert januárra sok ünnepi fenyő már kis mozdulatra is tűlevelek tucatjainak elszórásával reagál, a lakáson való áthurcolás pedig hosszú és fárasztó takarítást követel majd meg. Az én módszeren (én is mástól csentem), hogy egy rossz takarót, lepedőt, régi ágyneműhuzatot (melyik évben épp mi akad) terítek a fa mellé, majd az óvatosan dísztelenített növényt erre fektetem, bebugyolálom, és így viszem ki, így minimális levélhullás tapasztalható lakásszerte. 

A rákospalotai hulladékégető udvarán gyűlnek a fák

Izgalmas felvetés az is, hogy mi történik a begyűjtött és elszállított fákkal? A válasz összetett, mert a kidobott fa sorsa sok mindentől függ, főleg, hogy helyileg hogyan tudják a leginkább megoldani a kérdést. Az egyik legáltalánosabb eset a termikus hasznosítás, ami egy szép kifejezés arra, hogy a fákat eltüzelik hőerőművekben, vagy hulladékégetőkben. Szóba jöhet a komposztálás, ami azonban fenyőfélék esetében nem egyszerű feladat, általában egy segédanyaggal oldják meg, ami a bőrfeldolgozás egyik mellékterméke, és segíti a gombák és baktériumok munkáját a fa lebomlasztásában. Ez a melléktermék azonban nem áll nagy mennyiségben rendelkezésre (főleg, mert hazánkban jelentéktelen a bőrfeldolgozó ipar), ráadásul az ipari komposztáláshoz használt (általában meglehetősen drága) őrlő berendezéseket veszélyeztethetik a karácsonyfákon lévő tárgyak, díszek, csillagszóró-szárak, drótdarabok, olykor pedig még a talp is fán marad. A komposztálás mindennek ellenére nem lehetetlen, az ország nyugati régióiban van ilyen, például a győri fenyők a likócsi komposztüzembe kerülnek. A budapesti fenyők (mintegy félmillió darab) döntő része a rákospalotai hulladékégetőben köt ki, az FKF komposztálótelepe ugyanis technikailag nem alkalmas a fenyők komposztálására. Az olyan településeken, ahol a közelben sem égető-, sem hőerőmű, sem komposztálótelep nincsen, ott rendszerint egyszerűen a szeméttelepen fejezi be a karácsonyi növénydísz a pályafutását. Szellemes megoldások is akadnak, tavaly Pécsett a vastagabb törzsű karácsonyi fenyők a köztéri bútorok és szemetesek javításához kerültek felhasználásra értékes faanyagként. 

Így elegáns gyűjteni a fákat, ha esetleg nincsen konténer vagy gyűjtőketrec

Karácsonyfa komposztálás otthon?

 

Manapság sokan otthon, a kertjükben is komposztálnak, így felmerül a kérdés, ők felhasználhatják-e így a fenyőket? A fenyőről (a dióhoz hasonlóan) az a hír járja, hogy nem komposztálható, ami biztosan nem igaz, de az már valós, hogy a fenyő lebomlásához több idő kell, mint az egyéb növényi hulladékok esetében. A fenyőt komposztanyagként ajánlott külön komposztálóban tartani, és egy kevés sima komposzttal vegyíteni, majd türelmesen megvárni, míg a természet elvégzi a dolgát. Ugyanakkor az egyetlen darab, sokszor tűleveleit tekintve már erősen hiányos karácsonyfa feldarabolt állapotban nyugodtan a vegyes komposzt közé keverhető.

 Képek: innen, innen, és innen. 

Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úrhölgy! Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!

A Magyar Országgyűlés által a „Kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról” elfogadott törvényjavaslat egy, a szakmámra ható negatív következményére szeretnék rávilágítani!

Eddigi szakmai pályafutásom során távol tartottam magam a politikai aktualitásokról, ilyen témában talán még sosem született írásom, és előre rögzíteném, hogy szándékom szerint most sem politizálok, talán inkább fordítva, a politika kertészkedik most. Természetesen a vasárnapi zárva tartás a téma, a frissen megszavazott javaslattal kapcsolatban már rengetegen megszólaltak, mind a kereskedelmi oldalról, mind a törvényalkotók közül, azonban az élelmiszerüzletek, dohányboltok, plázák, hipermarketek mellett - ha jól figyeltem a híradásokat - a kertészetekről nem esett szó sehol, pedig ennek a mondhatni speciális területnek több köze van a vasárnaphoz, mint sok más kereskedelmi ágazatnak. 

Az alábbiakban tíz pontban, lényegre törően igyekszem összefoglalni gondolataimat Önöknek a kertészetek és a vasárnapi tilalom kapcsolatáról, hogy a téma ábrázolása még árnyaltabb legyen.

- Országosan több száz kertészetről van szó.              

- Ez több száz fizikai munkát végző magyar családot jelent, több ezer alkalmazottal.

- A legtöbb kertészeti áruda területe a termékpaletta jellegéből adódóan bőven több, mint 200 m2.

- A szabályozás ugyan megengedi, hogy vasárnapokon délig valamely családtag dolgozzon, de mégis ki jöhetne szóba? Egy kertészetben gyakoriak a nehéz, körülményesen mozgatható termékek, a tulaj felesége, édesanyja, tinédzser gyermeke bajosan fogja az ötven literes termőföldet, vagy a 20 kilogrammos smaragd tuját a vevő csomagtartójába pakolni.    

- Amennyiben a szabályozás a családok védelmében született, hogy fér össze  ezzel a családtagok vasárnapi dolgoztatása, főleg egy olyan területen, ahol a munka részben nehéz fizikai munkát jelent? 

- A vasárnap egyszerűen nem egyenlő egy nappal a hétből, a vasárnap az a nap amikor a vegetációs időszak tavaszi és őszi periódusában a kertbarátok növényeket vásárolnak a hazai kertészetekben, ahol többnyire hazai földben nevelt növényt árulnak. 

- Azzal mindenki egyetért, hogy ha a Balatonon egész nyáron esik az eső, akkor a szezon elúszott, ehhez hasonlóan ha tavasszal vasárnaponként nem lehet majd vásárolni, és alkalmazottakkal kiszolgálni emberi módon a vevőket, akkor az ágazat hatalmas veszteségeket fog elszenvedni.

- A kertészetben való válogatás, bóklászás - és ebben talán a javaslat legvérmesebb támogatói is egyetértenek - egészen más jellegű időtöltést testesít meg, mint a plázázás, az üzletközpontokban való sétálgatás. A kertészetekben a növényekkel, a kertészkedéssel, mint produktív hobbival, vagyis magával a természettel kerülhetünk kapcsolatba, ez pedig amellett, hogy hasznos elfoglaltság, akár tartalmas családi program is lehet.     

- A magyarországi kertészeti árudák döntő többsége a 2008-as válság hatására zuhanó spirálba került, melyhez további speciálisan erre az ágazatra jellemző negatív hatások is adódtak, utalok itt akár a 2013 márciusában bekövetkezett rendkívüli hóhelyzetre. A kis magyar vállalkozások számára a vasárnapi korlátozás olyan veszélyfaktort jelent, mely egy egyéb negatív hatású eseménnyel karöltve már katasztrofális hatásokat generálhat. 

- Míg a tartós tej gond nélkül elvan a vasárnap bezárt bolt polcán, addig a növényeket vasárnap éppúgy öntözni kell, mint a hét bármely napján, így a kertészetekben tárolt áru is veszélybe kerül.

A fent összeállított listából kiolvasható, hogy hatalmas tévedés egy kalap alá venni ezeket a speciális kereskedelmi egységeket az élemiszer, műszaki cikk, ruha, és egyéb profilú üzletekkel. 

A kertészeti árudákban dolgozók érdekében tehát az az igény és kérés fogalmazódik meg a Törvényhozás felé, hogy kezdjenek a szakma képviselőivel egyeztetéseket, és korrigálják a vasárnapi korlátozásokat!

Ezt a nyílt levelet eljuttatom az Országgyűlés minden egyes megválasztott képviselőjéhez, akihez találtam nyilvánosan elérhető e-mail címet, valamint a hazai média szereplőihez.

Levelem célja kizárólag a szakmámra nézve súlyos következményekkel járó vasárnapi üzletbezárásra való figyelemfelhívás volt, mely szándékom szerint nélkülöz mindennemű pártpolitikai felhangot.

Megyeri Szabolcs
kertész

Budapest, 2015.január 5.

Karácsony előtt többször szóba kerültek itt a blogon a cserepes ünnepi fenyők, melyekkel kapcsolatban a legfontosabb információ az volt, hogy legfeljebb tíz napot bírnak ki szobai körülmények között. Nos, amennyiben 24.-én este került be a lakásba egy dézsás fenyő, akkor éppen ma kellene onnan kiköltöznie. Maga a kiköltöztetés nem nagy ügy, a bevitelhez hasonlóan zsilipeléssel kell megoldani, vagyis pár órára egy, a szobánál hűvösebb, de a kültérinél melegebb helyen kell szoktatni a növényt a hideghez, ezután lehet végleg kivinni. Mikor a fa már odakint van, több opció jöhet szóba. A kölcsönzött fát vissza kell vinni, és nincs vele több gond, a megvásárolt növényt pedig vagy kiültetjük, vagy a házon, lakáson kívül helyezzük el cserepestül. A kiültetés a szokásos módon zajlik, és akár már januárban elvégezhető, amennyiben egy fagymentes, enyhébb délutánon nekivágunk. Sokan azonban nem kívánnak az év eleji hidegben ásni, kertészkedni, és tavaszra halasztanák ezt a műveletet. Ezt nyugodtan meg lehet tenni, a cserépbe, dézsába ültetett örökzöldek jól bírják a téli viszontagságokat, ha pár óvintézkedéssel segítjük őket. Hogy a fontos tudnivalókat érzékletesebben adjam közre, a további részleteket az alábbi rövidke videóban mondom el, hozzátéve, hogy mindez persze nem csak a dézsás karácsonyi fenyőkre igaz, hanem az összes kint tartott, cserepes örökzöldre!

A címben ínyencségeket is említettem, következzenek tehát ezek most, nevesítve a gránátalmáról és a fügéről lesz szó, természetesen a téli fagyokkal kapcsolatban, ahogy az most aktuális. A gránátalmáról sokan azt sem tudják, hogy megél nálunk, ezért gyakorlati tanácsként valószínűleg keveseknek lesznek hasznosíthatók (egyelőre) a következő információk, azonban figyelemfelkeltésként bizonyára jó szóba hozni a gránátalmát, szívesen csinálok reklámot ennek az egzotikus gyümölcsfélének. 

A gránátalma neveléséről már született korábban egy bejegyzés, az érdeklődőknek érdemes átfutniuk IDE kattintva. A fügéről már jóval többen tudják, hogy hazánkban is tartható, ám mivel merőben más éghajlatról származik, a mi teleinken extra gondoskodást kíván. A harmadik nyúlfarknyi videó tehát a füge téli takarásáról szól, akik pedig bővebben olvasnának erről a csemegéről, IDE kattintva tájékozódhatnak.

A nem élő fenyő története

Az első témához, vagyis az élő karácsonyfa gondozásához tartozik az a rövid, tanulságos történet, amit egy közeli ismerősöm mesélt még pár éve, melyet - ismerve a honi valóság árnyoldalait - készségesen elhiszek neki. A történet szerint az ismerősöm vásárolt egy szemrevaló dézsás fát az ünnepekre, részben környezettudatosságból, részben pedig azért, hogy a fát a kertjébe kiültetve hasznosítsa az ünnepek után. Az év első napjaiban annak rendje és módja szerint kivitte a fát a szabadba, megásta az ültetőgödröt, és vette volna ki a fát a cserépből, de ez nem ment. Némi rögtönzött barkácsmunka után kiderült, mi a gond. A fa edényének aljára az "élelmes" faárus gipszet öntött, ebbe beleállította a vágott fenyőt, majd némi földet szórt a törzs köré, hogy teljes legyen az illúzió, így készült a kiültethetetlen élő fenyő.

 

Az esztendő utolsó napján szokás valamiféle számadást készíteni, hogy miként telt el az év, így teszek most én is. Itt a kertész blogon mindenképpen mozgalmas volt a ma véget érő esztendő, nem volt hiány bejegyzésekben, témákban, kommentekben, és látogatókban, van tehát miből válogatni. Így most szilveszter ünnepének kora délutánján azzal szórakoztatom el magam, és nagyon remélem, hogy olvasóimat is, hogy átlapozom az idei év termését, és a valamilyen szempontból különösen érdekes, sikeres, sok hozzászólást vonzó, vagy csak nekem kedves írásokat csokorba gyűjtöm, hogy aki szeretné, kertészeti szempontból is végigfuthassa 2014-et, mielőtt este pezsgőt bontana. Ha újraolvasná a felidézett posztokat, csak kattintson az azokhoz tartozó képre!

2014 egyik első bejegyzése arra apellállt, hogy a szilveszteri mámort épp csak kipihenők nem kívánnak komoly témákkal foglalkozni, így az észak-koreai Kedves Vezető hivatalos virágáról szólt. Az elszigetelt diktatúrába mindig izgalmas betekinteni, főképpen, ha ezt dísznövényeken keresztül tehetjük meg.

A posztot a képre kattintva csalogathatja elő!

2014 első kertészeti vonatkozású politikai balhéja a gazdátlan földek elvételének ötlete volt. A hevenyészett terv szerint a műveletlen ingatlanokat bevonták volna a szociális földprogramba, vagyis ezeket tulajdonképpen elkommendálták volna, hogy hasznosítsák azokat. Ez aztán nem történt meg végül, de az ötlet kavart némi vihart, és nem mellesleg rengeteg kommentet. Ha ezeket újraolvasná, IDE kattintson!

A következő kiemelkedő bejegyzés igazából egy posztpár. Az elsőben elmélkedtem kicsit a vidéki élet illúziójával kapcsolatban, sokak fejében ugyanis kissé torz kép él a vidékre költözésről, és az önellátásról. Az, hogy a falusi lét nem feltétlen a Farm, ahol élünk boldog világa, nem mindenkinek világos, ezt pedig az a remek képriport bizonyítja, melyet egy olvasóm küldött, vidékre költözésük dokumentációjaként. A küzdelmes évek árán kialakulóban lévő birtok egyszerre elrettentő és biztató, érdemes átnézni a képgalériát.

Így készül a vidéki idill, katt a képre a részletekért!

A kertészkedéshez a közvélekedés szerint kert is kell, azonban ez tévhit. A növénytermesztéshez, növénygondozáshoz elegendő egy balkon is, na meg persze némi kézügyesség, fortély, és kitartás. A balkonkertészkedéssel kapcsolatos írások mindig népszerűek, így járt ez a tavaszi poszt is. Pár hét, és a kérdés újra aktuális lesz, így nem haszontalan újraolvasni, hogy mi kell egy jó balkonkerthez:

Katt a képre, vagy IDE, és máris kiderül, mi kell egy jó balkonkerthez!

A saját kertünk mellett mindig érdekel minket a másé, vagy fogalmazzunk úgy, a közé is. Persze, hogy a gombamód megújuló budapesti közterekről beszélek, melyek közül idén két emblematikus darab született újjá. Az egyik az ország tere, a Parlament parkja, a Kossuth tér, ami kicsit talán sivár lett, de hívhatjuk monumentálisnak, letisztultnak is. A másik a fővárosi fiatalság legkedveltebb találkahelye, a felújítás után kissé szigorú szabályokkal körülbástyázott Erzsébet tér. Nézze meg újra, milyenek voltak ez a terek újjászületésük után közvetlenül:

Az akácfát mindenki szereti! Vagy mégsem? Ez a fafajta mindig heves vitákat generál, egyesek kártékony, invazív növénynek tartják, mások a magyar látkép elemi összetevőjét üdvözlik benne, ráadásul mint mézelő fa vitán felül elsőrangú, idéntől pedig már hungarikum is. Az akáccal kapcsolatos forró indulatokat az alábbi akácos bejegyzés rekordmennyiségű kommentje is bizonyítja, olvassák csak végig bátran, hogy: Mi a baj az akáccal?

Kertészeti témájú blogként nehezen versenyezhetek például a politikai, közéleti, vagy filmes blogokkal, néha bevallom, pici irigységgel szemlélem a soktízezres adatokat mutató nézettség-számlálóikat. Ezért is lepett meg, hogy idén elsőként egy teljesen konvencionális témát feldolgozó bejegyzés lépte át a húszerzes olvasottságot, mégpedig a fürdőszobai növényekről szóló írásom. Olvassa el most gyorsan Ön is!

A kertápolás, növénynevelés praktikus témái mellett igyekszem gyakran szólni olyan dolgokról is, melyek szélesebb tömegeket érdekelhetnek, sőt, érinthetnek. Ilyen téma volt a nyár végén a füvesített villamospályákról szóló összefoglalóm, mely kapcsolódott a fővárosi fejlesztésekhez is (azóta több füves sínpálya is van Budapesten), és egyben kertészeti felvetésként is érdekes. A beültetett villamossínekről ITT olvashat!

Talán nem az év legolvasottabb anyaga volt, nekem azonban különösen kedvessé vált az a kissé oknyomozó jellegű írás, melyben a rejtélyes növénypusztulások okait kutattam. Minden lakásban halnak el időnként zöld kedvencek látszólag minden különösebb ok nélkül, ám természetesen mindig van valami a háttérben, ami a növények vesztét okozza. Ha kíváncsi ezekre, kattintson a képre, és indulhat a nyomozás!

A múltidézésben az utolsó fejezet a növényvilág örök kedvencéé, az orchideáé lesz. Őszi orchidea gyorstalpaló bejegyzésemben a mindig divatos orchideák tartási problémáit térképeztem fel, ugyanis folyamatosan tapasztalom, hogy ezzel a csodás dísznövénnyel sokaknak meggyűlik a bajuk, ami érthető, hisz alapvetően őserdőben, fán, trópusi éghajlaton élnek, mely körülményeket nehéz reprodukálni a lakásbelsőben. Ha Önnek is gyűlt meg már baja az orchideával, gyorsan fussa át ezt a posztot a képre kattintva:

Ezzel az éves visszatekintés véget is ért, remélem találtak közte érdekes, informatív, vagy csupán szórakoztató írásokat, ha így volt, ígérhetem, hogy 2015-ben is ebben a szellemben folytatom a blogolást, érdemes lesz tehát be-benézni ide. Hűséges olvasóim mellett mindenképpen köszönet illeti az Index szerkesztőségét, és a blog.hu csapatát, nélkülük, a számos főoldalas kihelyezés nélkül kevesebbekhez jutnának el bejegyzéseim!

Boldog, sikeres, kerti élményekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!

Végre megérkezett az igazi tél, legalábbis sokan panaszolták a decemberi furcsa tavaszt, azonban a napokban betoppantak a mínuszok, és az időjárás jelentések szerint maradnak is, sőt, a héten a -15 Celsius sem lesz elképzelhetetlen. A fagypont alatti hideg és a hó együttesen egyfelől tényleg az igazi téli hangulatot hozzák el, másfelől egy megszokott, de mindig komolyan veendő problémát vetnek fel, ez pedig a csúszásgátlás témaköre. Itt ez természetesen azért kerül szóba, mert a csúszásmentesítésnek szoros kertészeti vonatkozásai is vannak, de családi ház, vagy társasház előtti járda, utcafront rendben tartása is visszatérő elem a bejegyzések között. Lássuk akkor praktikusan, tömören, pontokba szedve, hogy mivel jár a jegesedés.

Ezt a képet ma kaptam Győrből, a tél megérkezett...

A balesetveszélyről...

A csúszós járda nemcsak kellemetlenség, hanem komoly veszélyforrás, főleg ott, ahol idősek is gyakran megfordulnak. A ház előtti járda rendben tartása, csúszásmentessé tétele az ott lakó(k) kötelessége, amennyiben ezt elmulasztják, kártérítési felelősséggel tartoznak, ráadásul egyéb jogi következményekkel is számolhat a gondatlan fél. A családi házak tulajdonosai ezt rendszerint tudják, de más a helyzet a társasházaknál, ahol a lakók általában úgy vélik, hogy ezzel a közös képviselőnek kell foglalkoznia, őket nem érinti a téma. Ez persze nem igaz, társasházakról szóló törvény rendelkezik ugyan a közös képviselő feladatairól, ez azonban nem érinti a jeges, havas járda rendben tartását. Természetesen a lakók megegyezhetnek a közös képviselővel abban, hogy intézze az ügyet, ilyenkor általában egy alvállalkozónak kerül kiadásra a munka, vagyis a lakóknak nem kell lapátot, szóróanyagot ragadniuk, és a felelősség sem őket terheli. Fontos azonban, hogy az alvállalkozói szerződés a törvényi előírásoknak maradéktalanul megfeleljen, különben a felelősség átháríthatóvá válhat a lakókra, akik így megint oda kerülnek, ahol a part szakad. Előfordulhat, hogy a megbízás valamilyen ok miatt nem jöhet létre, például a társasház költségvetése ezt nem engedi, vagy például ha a lakók nem tudnak megegyezésre jutni. A munka viszont ilyenkor sem maradhat el, tehát valaki(k)nek a lakók közül vállalnia kell a feladatot.

A lényeg: minden ingatlantulajdonos felelős a tulajdona előtti járda biztonságossá tételéért, legyen szó családi-, vagy társasházról, ezért senki ne késlekedjen a csúszásmentesítéssel!

A só az utakon engedélyezett

Mivel ne szórjunk?

Talán praktikusabb először azt tisztázni, mit ne használjunk csúszásmentesítésre. Az első és legfontosabb természetesen a só, amivel kapcsolatban van némi tévhit a közgondolkodásban. A legtöbben azt hiszik, hogy a só kérdése megoldott, mert a használata tilos, ez azonban nem igaz. A törvény betűje szerint: belterületi közterületen - a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével - a síkosság mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti. (346/2008. (XII. 30.) számú kormányrendelet, 5. § (2)). Ez annyit tesz, hogy ahol autók járnak, ott sózni is lehet. Így, aki nagyon akarja, a háza előtti utat sózhatja, de ezt a közterület illetékes fenntartója rendszerint meg is teszi helyette, viszont ebből fakad az az alapvetés, hogy az úttestről sose lapátoljuk a havat az úttest melletti beültetett zöld sávra, főleg ne a fák tövéhez. A sóról talán elég ennyi is, azt nem feltételezném, hogy bárki is sózni szeretné a kertje belső részét. A "mivel ne" csoportba esetleg még a hamu sorolható, ami ugyan (mérsékelten) hatékony szóróanyag, de cserébe csúf látványt nyújt, és agresszívan koszolja például a ruhákat.

A lényeg: a sót felejtsük el, van helyette bőven környezetbarát szóróanyag!

A jó szóróanyagok

A són kívül szekérderéknyi egyéb, bevált anyag van a jeges utak ellen, nézzük ezeket. A faforgács közepesen hatékony, ám maximálisan környezetbarát, hasonlóan a homokhoz, ami szintén korlátozás nélkül bevethető. A zeolitos kőzúzalék is jó választás, hatékony, ártalmatlan, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban utánajárást igényel. Értékelhető az útkáli is, ami egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a sima sónál mindenképp jobb választás. A már említett fahamu ugyan használható, de amellett, hogy piszkol, a talajt lúgosítja, így alkalmasint káros lehet a kerti növényzetre, bár egyes esetekben, például túl savanyú talaj, vagy káliumhiány esetén még jól is jöhet.

A lényeg: olyan szóróanyagot válasszunk, mely a legkevésbé káros a növényzetre

Alternatív csúszásmentesítők

Ez a rövid fejezet inkább csak érdekességként szolgál, máris kiderül miért. Az egyik említésre méltó szokatlan csúszásmentesítő a vinasz, ami a cukorgyártás egyik mellékterméke. A vinasz jó hatásfokú jégmentestő, a talajba jutva pedig tápanyagként szolgál, eddig szuper, azonban nem mellékesen a vinasz éktelenül büdös, így lakott területen nem használható, de például mezőgazdasági utakon már valós alternatíva lehet. Bármilyen furcsa, csúszásmentesítésre műtrágyát, vagy pétisót is használnak néha, főleg, nagyobb, értékes zöldfelületeknél. Nagy előnye, hogy pontosan adagolt mennyiségben még hasznos is a növényzetnek, azonban túladagolva nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent. További előnye a műtrágyának, hogy az állatok számára sem káros, például lovardákban előszeretettel vetik be, mert nem bántja a lovak érzékeny patáját. Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és a só -15 celsiusos limitjével szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé, vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle.

A lényeg: a ritkábban használt szóróanyagoknak mindig van valamilyen "mellékhatásuk", óvatosan kísérletezzünk!

Röviden összefoglalva az a legfontosabb, hogy jegesedés, havazás idején a lehető leghamarabb lépjünk akcióba, és hárítsuk el a csúszásveszélyt, mégpedig lehetőleg környezetbarát anyagokkal. Ha eddig nem tettük meg, érdemes most (hogy úgyis kell valamilyen) felszerelkezni pár zsáknyi szóróanyaggal, hogy a következő havas, jeges vészhelyzetben legyen rögtön mit kiszórni!

Hamarosan a növények fagyvédelméről szólok majd, ha nem akarnak lemaradni a praktikus tanácsokról, gyorsan nyomják meg a képernyő jobb felső sarkában található "követés" gombot, így nem maradnak le egy bejegyzésről sem!

Képek: innen, innen, és innen.

A karácsonyi időszaknak megvannak a maga kötelező körei, a vendégjárástól kezdve, a túlevésen keresztül, egészen az idegőrlő ajándék visszaváltásig, és persze megvannak azok az ízek, fűszerek vagy épp gyümölcsök képében, melyek szorosan kötődnek a karácsonyhoz. Utóbbiak közül kettőnek érdekes kertészeti vonatkozásai is vannak, mégpedig a fahéjnak és a datolyának.

Ismerős? 

A fahéjnál kevesebb tipikusabb karácsonyi fűszer létezik, elég csak annyit mondani, hogy mézeskalács, de a fahéj kimondottan univerzális fűszer, jól mutat gyümölcslevesekben, currykben, fánkokon, bárányhúsos ételekben, és persze ki ne maradjon a forralt bor, de a sor még folytatható lenne, ha jobban értenék a konyhaművészethez. A fahéj nem csak ízben remekel, jót tesz a gyomornak, segíti az emésztést, sokan pedig fogyókúrákhoz is bevetik, például tejben elkeverve. A sok dícséret után azt is tisztázni kell, hogy a fahéj szó önmagában nem csak egyféle növényt/fűszert jelent,  amit mi fahéjnak hívunk, az a fahéjfa (Cinnamomum zeylanicum) kérgéből készült őrlemény, de például az Egyesült Államokban ugyanez a szó a csípősebb, fűszeresebb kínai fahéjt, másnéven kassziát (Cinnamomum aromaticum Nees) jelenti. Érdekes adalék, hogy akinek volt szerencséje a '70-es, '80-as években fahéjat ennie, az a kommunista országok szoros barátságának eredményeképpen a kifejezetten silány minőségű és gyatra ízű vietnámi fahéjat (Cinnamomum loureirii Nees) fogyaszthatta, hazánk ugyanis ezt importálta, csakúgy, mint a többi szocialista ország. A nyilvánvaló okok miatt ma már ezt csak a vietnámiak használják, szerencsére.  Ami azonban érdekesebb, és tulajdonképpen a fahéjről való jelen polémia alapja, hogy a fahéj tipikusan az a növény, melyet eredeti formájában kevesen ismerünk, lássuk hát teljes valójában, ő a fahéj:

A fahéjfa (most a Cinnamomum zeylanicum-ról beszélünk) 8-10 méter magas, Srí Lankán őshonos, trópusi őserdőkben élő örökzöld növény. A fűszernövényként termesztett példányokat általában nem engedik pár méternél magasabbra nőni, vagyis metszéssel tartják kordában őket. A fahéjfa levelei húsosak, arasznyi méretűek, fiatal korukban piros árnyalatúak. Virágait fürtökben hozza, termése bogyós, barnás-vöröses, ám a fűszer nem ezekből származik, hanem a fiatal, földközeli ágak papírvékony kérgének lehántásával készül, melyet vagy őrőlnek, vagy darabosan, vékony cső alakúra sodorva csomagolnak. A fahéjfa a mi klímánkon nem él meg, így nálunk sajnos nem nevelhető.

A fahéjfa levelei

A fahéj mellett a másik emblematikus ünnepi növény a datolya, amit ki tudja miért mindig karácsonykor vásárolunk, nálunk legalábbis ez volt a szokás mindig. A datolya növényi alakjáról már sokkal többen láttak képet valószínűleg, de akár élőben is megcsodálhatták, ugyanis a datolyapálma nálunk is megél, igaz erős kompromisszumokkal tartható csak.

Datolya lexikon

 

A datolya a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) termése. A datolyapálma Ázsiában őshonos, a mai Irak területén termesztették először, és már a Bibliában is szerepelt. Datolyapálmából tucatnyit ismerünk, ám nem mindegyik hoz ehető termést, a közönséges mellett ilyen a krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti). A dísznövényként viszonylag elterjedt kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) például nem örvendezteti meg gazdáját gyümölccsel. A datolyacsalád fekete báránya a kínai datolya (Zizyphus jujuba Miller), ami igazából a bengefélék közé tartozik, és jujuba néven is ismert. Ez a növény nálunk is nevelhető a kertben, teljesen fagyálló, termést azonban csak oltott tövekről hoz. 

Ez már a datolya, ekkora növényünk sajnos itthon biztos nem lesz...

...ekkora viszont simán lehet

Hogyan neveljünk datolyapálmát magról?

Ha tennénk egy próbát a hajtatással, egyszerű a dolgunk, miután a gyümölcshúst leettük, a megtisztított magokat áztassuk  langyos vízbe. Ez tarthat pár napig, de akár egy hétig is, minél öregebbek, szikkadtabbak a magok, annáll tovább tartson a fürdő. A jól megduzzadt magokat aztán helyezzük virágföld, homok, valamint tőzeg kissé megnedvesített keverékébe, az cserepet fedjük le folpack-kal, és állítsuk meleg helyre. Az ideális csírázási hőmérséklet 25 Celsius fok, így nyugodtan rakjuk az edényt a radiátorra, vagy más meleg zugba. Pár hét, legfeljebb egy-két hónap múlva megjelennek az első zsenge hajtások. Mikor a csírázás megindult, a fóliát vegyük le, és tegyük a magoncokat napos, fényes helyre, ügyelve arra, hogy melegben legyenek.

Ez a fiatal datolya már átültetésre került

Persze mindezzel még csak a csecsemőkoron lendültünk túl, feladat lesz még bőven a házi datolyával. Nyáron, mikorra már két-három levelesek a csemeték, ültessük át a növényeket egy nagyobb edénybe, vigyázva, hogy a gyökereket ne sértsük meg, erre nagyon érzékeny a datolyapálma.  A meleg hónapokban a pálmát cserepével együtt költöztessük ki a szabadba, akár kertbe, akár balkonra, de fontos, hogy az első évben ne érje tűző napfény. Nyáron rendszeres öntözésre lesz szükség, az a jó, ha a datolya földje mindig nedves egy kicsit, de a pangóvizet kerülendő. A leveleket időnként permetezhetjük, a párás környezetet kedvelő datolyapálma ezt szeretni fogja. A datolyapálmát teleltetni kell majd, hiszen nem bírja a fagyokat. A teleltetőhely legyen világos, és optimális esetben 10-15 Celsius fokos, de ennél hidegebb, és akár teljesen sötét, de biztosan fagymentes helyen is pihenhetnek datolyáink.

Mindent a szemnek...

Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a házi vetésű datolyából szemrevaló dísznövény jó eséllyel lesz, szüretelhető gyümölcs azonban nem. Ettől függetlenül kedves kísérlet lehet az otthoni datolyahajtatás, a gyerekek biztosan nagyon élvezni fogják, ahogy a karácsonyi émelyítően édes finomságból tavaszra kis növény, nyár végére pedig már sudár pálmácska válik.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.