Megyeri Szabolcs kertész blogja

A közelgő Halottak Napja okán a napokban valószínűleg azok is kilátogatnak a temetőbe, akik egyébként nem rendszeres temetőjárók, hiszen hagyományosan erre az emléknapra (illetve az azt megelőző hétre) szokás az éves nagy sírrenoválást, sírgondozást időzíteni. A sírok karbantartása nagyrészt kertészeti jellegű feladat, ami azonban mégis gyökeresen eltér a szokásos növénygondozási teendőktől, ennek fő oka, hogy a síremlék földje kis térfogatú, az ott élő növények ritkábban gondozottak, mint a kerti növények (sokan évente csak pár alkalommal látogatnak ki), ezért számos speciális tudnivaló akad a műveletekkel kapcsolatban, amit a nem rutinos temetői kertészkedők nem mindig ismernek. Nekik szeretnék segíteni egy rövid, pontokba szedett tanács-csokorral.

Felkészülés, terepfelmérés

Az első lépés, főképpen akkor, ha már rég jártunk a temetőben, egy felmérő, tájékozódó kilátogatás. Erre bármelyik este alkalmas, akár munka után, mindössze egy negyedórás felmérésről van szó, melynek során számba vesszük a várható teendőket, a következő kérdések mentén.

- szükséges-e új növények ültetése, vagy a mostaniak megfelelnek a célnak?

- milyen típusú és mekkora növények ültethetőek a sírra, mekkora a felület?

- szükség lesz a termőföld pótlására, tápanyag utánpótlásra?

- kell-e gazolni, a meglévő növényeket metszeni, átültetni, szanálni?

- milyen eszközökre, kellékekre lesz szükség a munkavégzéshez?

A válaszokkal felvértezve már sokkal könnyebb lesz elindítani a munkát, és nem ad-hoc jelleggel kell majd nekiállni a renoválásnak. Az egészen kezdők bátran készítsenek egy kis helyszíni vázlatrajzot, vagy akár egy mobiltelefonos fotót a síremlékről (egyet közelebbről és egyet távolabbról), melynek segítségével otthon könnyebb lesz átgondolni teendőket, de egy ilyen vázlat vagy fotó arra is kiváló, hogy azt a kertészetben megmutatva szakértő tanácsot kapjunk az eladóktól.

Tervezés, válogatás, avagy mit ültessünk

A második lépés  a konkrét előkészületeket jelenti, vagyis a szükséges növények, eszközök, és egyéb kellékek beszerzését. Mivel október van, az ültethető növények köre jóval korlátozottabb, mint például tavasszal, de azért választék most is van. A színes virágok közül a krizantém, a törpe őszirózsa, a kerti árvácska, az erdei ciklámen vagy például az erica októberben is ültethetők, és biztosítják a megemlékezés idejére a szép külalakot. Gyakori eset, hogy valakinek - például a lakhely és a temető miatti nagy távolság miatt - csak ritkán van lehetősége a sír látogatására, ilyenkor a kevésbé gondozásigényes örökzöldek a legjobb választások, közülük is a törpeváltozatokat és a kúszó, elterülő növekedésű fajtákat javaslom leginkább. Konkrétumokat említve jó szívvel ajánlható a havasi törpefenyő törpeváltozata (Pinus mugo var. Pumilo), a fél méter magas gömbbé növekedő lucváltozat (Picea abies Globosa), az elfekvő növekedésű terülő tiszafa (Taxus baccata Repandens) és az előbbihez hasonló törpe boróka (Juniperus communis var. saxatilis). Az örökzöld dísznövények közül még a szoliterként kiváló babérmeggy (Prunus laurocerasus), illetve a babérsom (Aucuba japonica) jöhetnek szóba, mindkettő átteleltethető, de inkább fagymentes, jól takart sírokra valók, a magyal (Ilex aquifolium) pedig télen díszlik a legszebben.  Érdekes koncepció lehet a tavaszi hagymások ültetése, melyek ugyan most nem díszítenek, azonban kihelyezésükkel a sír rendezett, gondozott látványa biztosított, tavasszal pedig majd díszes virágözönbe borítják a síremléket. További előny, hogy a hagymák nem igényelnek gondozást, így az sem baj nekik, ha tavaszig nem jutunk újra a sír közelébe. A tavaszi hagymásokról ITT írtam részletesen. Nem szabad kihagyni azt a lehetőséget sem, hogy idő, energia, anyagi források híján, vagy csak azért, mert tudjuk, hogy hónapokig nem fogunk tudni újra a sírhoz kilátogatni, most csak egy gyors rendbetételt végzünk el. A gyommentesítés, a földtakaró felásása és elgereblyézése, a zúzott kővel borított felület kitisztítása, elsimítása, a zöldhulladék, avar, egyéb szemét összeszedése, eltüntetése már önmagában is rendezett, méltó látványt biztosíthat, sokszor elegendő ennyi is.

Mértékkel, szakszerűen!

A tervezés során vegyük figyelembe a sír méretét, és a körülötte rendelkezésre álló teret. Ne essünk túlzásba túl nagy (később nagyra növő) növényekkel, cserjékkel. Amennyiben ritkán tudunk kilátogatni a temetőbe, ne válasszunk gondozásigényes, vagy rendszeres metszésre szoruló fajokat. A nem túl gyakori temetőlátogatást ne kompenzáljuk túl azzal, hogy most egyszerre sokmindent ültetünk, egyfelől a kevesebb gyakran több, másfelől a túl dúsan beültetett sír biztosan gyakori ápolást kíván, aminek elmaradásával hamar rendezetlen látvány lesz az eredmény. A kertészetben járva sose első benyomás (szín, forma, méret) alapján válasszunk növényt, mindig kérjünk segítséget az eladóktól, így elkerülhető a helytelen fajtaválasztás okozta későbbi bosszúság!

Egyéb szükséges dolgok, apróságok

A sírgondozás nem csupán növények ültetéséből áll, ezért ne feledkezzünk el megfelelő felszereléssel és kellékekkel érkezni, hogy a munka zökkenőmentes legyen, és ne kelljen többször visszajárni. A növények számára - ha szükséges - vigyünk megfelelő mennyiségű friss általános termő-, vagy virágföldet, esetleg tápanyagot, trágyát vagy komposztot. A sírgondozáshoz praktikusabbak a kisebb méretű szerszámok, melyek közül kapa/kézi kultivátor, gereblye, ásó mindenképp legyen nálunk, és ne feledjük az öntözőkannát sem (ami akár pár PET-palackkal is helyettesíthető). Jól jöhet egy pár védőkesztyű a piszkosabb teendőkhöz, és készüljünk pár darab szemeteszsákkal is, hiszen biztos keletkezik növényi és egyéb hulladék. A sír kő-, és egyéb elemeinek tisztításhoz kellhet majd erősebb és puhább sörtéjű kefe, dörzsfelületű szivacs, tisztítószer, vagy éppen rozsdaoldó, ezekkel is számoljunk. Érkezzünk kényelmes, koszolható ruházatban, és mivel októberben már hűvös van, nem rossz ötlet egy termosznyi meleg teát magunkkal vinni, a meleg ital nagyban növelheti a komfortérzetet. 

Tipikus temetői virág a krizantém

A végső fázis, az ültetés

A végére marad maga a konkrét munka, melyről csak általánosságban lehet beszélni, hiszen nagyban függ attól, hogy mit ültetünk. A szakszerű kihelyezés kulcsfontosságú a növény tartós túlélése, megmaradása érdekében, így ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy az adott cserjét, dísznövényt miként kell elültetni, kérdezzünk, nézzünk utána ennek még a munka megkezdése előtt. Az ültetést mindig előzze meg alapos gyommentesítés, talajlazító ásás, szükség esetén a földréteg kicserélése, vagy tápanyagokkal dúsítása. Az ültetést alapos beöntözés kövesse, és lehetőség szerint a friss telepítést a következő hetekben még párszor juttassuk nedvességhez.

A sírok épített elemeinek karbantartásáról, tisztításáról EBBEN a korábbi posztomban írtam részletesebben.

Képek: innen, innen, innen,

Mint azt már többször próbáltam sugalmazni, az ősz a közkeletű hiedelmekkel ellenben egyáltalán nem az év legszomorúbb, legszíntelenebb, leglehangolóbb időszaka, már amennyiben meg tudjuk látni a ködös, néha tényleg borongós, ugyanakkor izgalmas színekkel teli, változatos évszak szebbik arcát. Állításomat hivatott indokolni az alábbi képsorozat, melybe ugyan becsúsztak nem teljesen őszi képek is, de a lényeg mindegyik esetében az, hogy egy kis játékossággal, kreativitással az őszben is meg lehet látni a szépséget, és a lehetőséget az ámuldozásra. A képeken látható játék ráadásul pár papírlappal, egy ollóval, és egy fényképezőgéppel utánozható, folytatható, így egyben nagyszerű ötlet az őszi séták, kirándulások kreatív feldobására, játékossá tételére!

Akinek még több őszi szépséghez támadt kedve, nyugodtan szemezgessen korábbi őszi témájú posztjaimból! ITT például az őszi rózsaápolásról, ITT pedig az általános őszi kerti teendőkről írtam, de volt szó káprázatos őszi vörös lombokról nemrégiben, még mindig aktuális a tavaszi hagymások ültetése, ITT pedig mesés képgalériát találhatnak olyan tájakról, melyeket nyáron és ősszel is lencsevégre kaptak, hogy látszódjanak az évszakbeli különbségek!

A képek Nikolai Tolstyh fotográfus, képzőművész alkotásai.

(A bejegyzés kiegészült a Városliget Zrt. válaszával, melyet a poszt második felében olvashatnak el.) 

A budapesti Városliget nem egyszerűen egy füves-fás terület, hanem a főváros egyik szimbóluma, rekreációs helyszín, népszerű találkahely, turisztikai gócpont, nem mellesleg pedig a város zöld tüdeje, pont ugyanaz a pestieknek, mint a Central Park New York lakosainak. A Városliget tervezett beépítése már a terv első felbukkanása óta heves vitákat generál, számos érv szól az átalakítás ellen, csekélyebb számú mellette, ám a vitákat szokás szerint és mondhatni szükségszerűen áthatja a politika, ez pedig nyilvánvalóan hatással van a szakmai jellegű felvetésekre is. Én most ezért egy olyan gyakorlati aspektusból próbálom megközelíteni a témát, mely tisztán kertészeti oldalról érinti a Városliget átépítésének témakörét, mégpedig a fákat a középpontba állítva. Véleményemet, meglátásaimat az alábbi nyolc pontban foglalom össze, bővebben, példákkal, konkrétumokkal illusztrálva pedig az alábbi videóban beszélek a városligeti fákról. 

- A Városliget újragondolása, átépítése minden tervváltozat szerint jelentős számú fa szanálásával fog járni. A kivágott fák helyére a tervek új telepítéseket ígérnek, tehát elviekben nem hogy kevesebb, de a jelenleginél több fa áll majd a területen. Ez azonban csak papíron kielégítő válasz, ugyanis a frissen telepített csemeték nem, vagy csak hosszú idő múlva lesznek képesek pótolni a kivágott fákat, mint ahogyan az a városban sok helyen megfigyelhető.

- A megfelelő ütemű növekedés egyik állandó meggátlója a rendszeres öntözés hiánya. Ez Budapesten számos helyszínen kézzelfoghatóan tapasztalható, köztereken, utcafrontokon, utak mentén kialakított zöld sávokban, vagy éppen fásított parkolók területén. Várhatóan a Városliget sem lesz kivétel ebben a tekintetben.

- A betonos, térköves aljzatba ültetett fák - a tervek szerint a városligeti épületek környékén, illetve a kialakítandó burkolt járófelületeknél lesznek bőven ilyenek - növekedése a hely szűke miatt amúgy is lassú, az öntözés pedig még kardinálisabb kérdés az ilyen helyeken. A nedvesség pótlásának elmaradása nem csupán csenevész, díszítő értékükben csökkent fákat jelent majd, de például árnyékadó funkciójukat sem töltik majd be ezek a példányok, a terület ligetes, zöld jellege így nem alakulhat ki.

- Az az elgondolás, hogy a kivágott fákat újjal pótolva az eredeti állapot visszaállítható vagy felülmúlható, alapvetően téves, ugyanis az értékesebb, látványosabb, tartós eredményt jelentő fafajok növekedési ideje hosszú években, adott esetben évtizedekben mérhető, így az új telepítések nagyon-nagyon hosszú ideig meg sem közelítik majd látványban azt, amit ligetként, parkként elvárnánk. 

A Művészetek Palotája jól példázza, hogy a monumentális épület mellett mennyire eltörpülnek a fák, pedig ezek már egy évtizede ott vannak! Ennek fényében a Városligetbe tervezett hasonlóan nagy épületek köré frissen telepített csemeték várhatóan szintén nem fognak érdemben sem díszíteni, sem parkjelleget kölcsönözni a területnek.

- Lehet ugyan gyorsan növő fajokkal, fajtákkal viszonylag gyors eredményt elérni, azonban a gyorsan cseperedő fák jellemzően élettartamukban is rövidek, így az ilyen fák telepítésénél a fő gond az, hogy a gyors elöregedés miatt ezek 20-25 év múlva ki is esnek a rendszerből, akkor pedig a probléma újrateremti magát, tehát átmeneti megoldásról lehet szó ezzel. A gyorsan öregedő fák nem mellesleg gyakran balesetveszélyesek (törésre, kidőlésre hajlamosak).

- A kivágott fák pótlásáról gyakran szó esik, arról azonban már kevesebb, hogy a megmaradó példányok várhatóan jelentősen megsínylik majd a munkálatokat, és az azokkal járó bolygatást. Azok az építkezések közben megsérülő vagy kipusztuló fák melyek úgymond baleseti áldozatai lesznek a munkálatoknak, nem szerepelnek a pótlási tervekben, így ezek elvesztésével a fák száma tovább csökken, akár jelentős számban.

- A városliget fák szanálásakor várhatóan hamarabb kerülnek kijelölésre azok a kertészeti szempontból kevésbé értékes fák (mint például a bálványfák) melyek a honi klímaviszonyokat, és a városligeti helyi adottságokat jobban tolerálják, mint az értékesebb díszfák. Utóbbiak hosszabb idő alatt, több gondoskodás közepette képesek csak magas díszítőértéket produkálni, ilyen módon a kevésbé értékes, de jobban alkalmazkodó fajok eltüntetésével a zöld lombtömeg felülete jelentősen csökken, az utánpótlás pedig csak hosszú évek alatt érkezik majd meg.

A gyors növésű fák, mint a nyár, gyorsan is öregednek, újrateremtve a problémát. A képen a Paskál strand negyedszázados fái láthatóak.

- Példák mutatják, a jelenlegi helyzetben a Városligetet kezelő kertészeti szakemberek minden egyes fáért a végsőkig küzdenek, mert minden egyes darabra szükség van a terület megszokott és ideális parki jellegének fenntartásához. Ebben a helyzetben már a legkisebb arányú fakivágás is jelentősen befolyásolja majd a liget zöld megjelenését.

A fentiekben vázolt problémák, felvetések reményeim szerint új, de legalábbis tisztán szakmai szempontú adalékot jelenthetnek a Városliget átépítéséről szóló vitákban, és józan, politikamentes érvekként szolgálhatnak a munkálatokat érintő párbeszédekben. A városligeti fák védelme, a terület parki jellegének fenntartása közös érdek, melyet minden fővárosinak ismernie és felismernie kell!

Megyeri Szabolcs, kertész

_________________________________________________________________________

Frissítés:

Bejegyzésemre reagálva a mai napon (2015.10.20.) az alábbi választ kaptam a Városliget Zrt. képviselőjétől, melyet kérésüknek megfelelően változtatás nélkül közzéteszek. 

"Tisztelt Megyeri Szabolcs!

 

 Örömmel vettük, hogy cikk és videó formájában is foglalkozott a Liget Budapest Projekttel a blogján, és Ön is szívén viseli a városligeti fák sorsát! Összeállítása ugyan más, már megvalósult projekteket vesz alapul, de engedje meg, hogy a Városliget Zrt. részéről reagáljunk a felvetéseire.

 

Szeretnénk Önt megnyugtatni, hogy a városligeti fák sorsa jó kezekben van, és társaságunknál is értő szakemberek foglalkoznak a várható rekonstrukció részleteivel, azzal, hogy a zöldfelületet nemhogy csökkentsük, hanem növeljük a Városligetben.

 

Bizonyára Ön is tudja, hogy szándékunkban áll az eddigi 60%-os zöldfelületi lefedettséget 65 %-ra növelni. Számos intézkedést teszünk majd ennek érdekében, és az elmúlt csaknem két évben – amióta a Városliget Zrt. a park kizárólagos fenntartója – több száz millió forintot költöttünk és költünk a park fenntartására. A Főkert Zrt. számos rekonstrukciós munkát végzett a közelmúltban is a területen.

 

Társaságunk megbízásából az elmúlt közel egy évben több mint 60 db új padot, 100 db szemetest és 120 db kutyapiszok gyűjtőt helyeztek ki a parkban. Ahogy hétköznap, úgy a hétvégeken is megoldott a Városliget tisztántartása, átlagosan napi 5 fő, 10 órás műszakokban takarít. Szintén cégünk megbízásából közel 51 000 darab egynyári virágot ültetnek ki a Főkert munkatársai évente, 40 000 négyzetméter cserjét és sövényt kezelnek, mely folyamatos ápolást igényel, csak úgy, mint az 500 000 négyzetméternyi gyep. Ezen felül a kerítések, korlátok, táblák, lépcsők, különböző térelemek karbantartását is elvégeztetjük.

 

Blog bejegyzésében nagy figyelmet szentel az öntözés és a térköves aljzatba ültetett fák témakörének, mondván, hogy ahogy másutt, a Városligetben sem fognak megfelelő mértékben öntözni, és emiatt, illetve a túlzottan kicsi méretű aljzat miatt, a fák előbb-utóbb elpusztulnak majd.

 

Ezúton szeretnénk korrigálni ezt a gondolatmenetet, hiszen a városligeti növények öntözése ma is megoldott, és ez a jövőben sem fog változni. Mióta a Városliget Zrt. kezelésében van a terület, hatványozottan többet költünk locsolásra. Azt is leszögezhetjük, hogy mivel egy parkról beszélünk, nincs értelme aljzatba, betonkörnyezetbe ültetett fák helyzetével összevetni az itteni fák helyzetét, hiszen ezek sokkal inkább természetes és egészséges környezetben élhetnek. Ezt mind az idősebb, mind az újonnan ültetendő fák tekintetében kijelenthetjük.

 

A Városliget területén lévő fák kataszteri felmérését a FŐKERT Zrt. az idei évben elkészítette. Ez a kataszteri felmérés fogja a továbbiakban a fák állapotának nyilvántartását szolgálni. Ezeknek az adatoknak az ismeretében válik tervszerűvé később az elöregedett, balesetveszélyes fák lecserélése. A Városliget Zrt. a liget átépítését követően is nagy hangsúlyt kíván fektetni a faállomány értékének megőrzésére.

 

A Városliget Zrt. az idei év vége előtt kiírja a park átfogó rekonstrukcióját, a zöldfelület rehabilitációját szolgáló pályázatot, melynek fontos eleme lesz a fák megóvása, újak telepítése."

Sosem értettem igazán, hogy a legtöbben miért tartják az őszt komor, szürke, nyomott hangulatú évszaknak, mikor a természet pont ilyenkor mutatja meg legcsodásabb színeit. Persze a városlakóknak nem mindig tűnik fel ez, a betondzsungel elrejti a növények szépségeit, aki kételkedik, csak tegyen egy októberi, novemberi sétát egy nagyobb parkban, egy közeli erdőben, és máris megkedveli az őszt! Az ilyenkor domináns színek mind melegek, kellemes atmoszférát teremtőek, elsősorban sárgásbarnák, sárgák, pirosak, vagy akár égővörösek. Hogy kedvet csináljak egy őszi erdei sétához, vagy akár a csodás színű kerti növények telepítéséhez, röviden bemutatok most egy csokornyi élénk, vöröses színű növényt, melyekben közös az, hogy otthoni kertbe is ültethetőek, könnyen hozzáférhetőek, és telepítésük éppen a mostani hetekben ideális!

Színskála

Az őszi lombszín általánosságban nagyban függ attól, hogy mennyi csapadék esik, és mennyi a napsütéses órák száma. Több csapadék és napsugárzás esetén egészen vöröses, kevesebbnél sárga, narancssárga lesz a lombozat árnyalata.

Acer ginnala - mandzsu juhar

A mandzsu juhar 5-10 méterre megnövő, többnyire többtörzsű bokorfa, ami ellapuló koronával rendelkezik, levelei többségben háromkaréjosak. Melegkedvelő fajta, a szárazságot közepes mértékben tűri. Intenzív vörös lombszínnel rendelkezik, díszítőértéke kiemelkedő. 

Acer sacharinum - ezüst juhar

Az ezüst juhar egy 20-30 méterre megnövő fa, széles, tetszetős gúla alakú koronával. Levelei mélyen ötkaréjosak, fonákuk pedig ezüstös színezetű. Az ezüst juhar a nedves, nyirkos helyeket szereti, de normál, átlagos kerti viszonyok között is szépen fejlődik, kivéve, ha a talaj túlságosan meszes vagy szikes. Gyors növekedésű fajta, ami mindenképpen előny, de gyorsan el is öregszik, így nem az a típus, amit unokáinknak ültetünk. Ősszel levelei csodás bíborpiros árnyalatot vesznek fel.    

Cornus - som

A som 3-4 méter magasra megnövő közkedvelt cserje, mely nem csak lombjával, hanem a levelek elvesztése után színes vesszőivel is díszíti kertünket. A somból többféle fajta kapható a kereskedésekben, léteznek sárga vesszejű, és egészen tűzpiros színű fajták, utóbbiak akár a hófedte birtokon is élénk színfoltként jelenhetnek meg. A som nem túl igényes, szinte bármilyen klíma megfelelő a számára, hogy sűrűn elágazó cserjévé fejlődjön, azonban időnként szükséges alaposan visszametszeni, így némi munkát ad a gazdájának. 

Cotinus coggygria - cserszömörce

A cserszömörce 3-5 méteres terebélyes bokor, természetjáráskor a Vértesben, Bakonyban, és a Balaton-felvidéken találkozhatunk vele, de a kertekben is jól érzi magát. Levelei ősszel sárgára vagy egészen tűzvörösre színeződnek.  Nem kényeskedő fajta, a szélsőséges szárazságot is elviseli, ellenben fény és melegkedvelő növény, és szem előtt kell tartani, hogy a nyirkosabb talajt nem kedveli és túl mélyre sem szabad ültetni. Száraz rézsűk megkötésére is alkalmas, és tudni kell, hogy a cserszömörce minden része enyhén mérgező, így kisgyermekes kertekbe nem ajánlott.

Fraxinus americana - fehér kőris

A fehér kőris hazánkban dísznövényként ismert, gyors növekedésű fa, mely a 20-30 méteres magasságot is elérheti. Élénk őszi lombszínnel rendelkezik, levelei ilyenkor sárgás-bíborvöröses árnyalatot vesznek fel. A fehér kőris jó vízellátású, nyirkos talara ültethető.  

Parrotia persica - perzsa varázsfa

A perzsa, vagy iráni varázsfa neve a kétes értékű teleshopos szlogeneket idézi, azonban egyetlen csodája a szépsége. Kezdetben lassan növő, kúpos termetű bokor, idős korára pedig 8-10 méter magas terebélyes, többtörzsű fává, bokorfává fejlődik. Levelei ősszel sárgára, vagy lilás-bíborpirosra is színeződhetnek. A perzsa varázsfa védett, meleg fekvésbe való, és ugyan megél nagyobb fák árnyékában is, de igazán szépen csak napon színeződik. Több nemesített változata kapható.

Parhenocissus tricuspidata ’Veitchii’ - tapadókorongos repkényszőlő

A tapadókorongos repkényszőlő igazi futónövény, tapadókorongjaival 10-15 méter magasra is felkapaszkodni képes cserje, így akár leromlott állagú, vagy unalmas, egyhangú alak fedésére is alkalmas. A falat nem károsítja, leszedése pedig nem jár károkozással. Levelei  jellegzetesen háromkaréjúak, melyek ősszel fénylő narancs vagy skarlátszínűre színeződnek. A napos fekvést, normál talajviszonyokat kedveli, de árnyékos falra futtatva időnként visszafagyhat.  

Quercus rubra - vörös tölgy

A vörös tölgy a hazai tölgyeknél gyorsabban növekszik, és a 20-30 méteres magasságot is eléri. Széles gömbölyded koronájú fa, nagy, kéttenyérnyi levelei hegyesen karéjosak, és nevéhez hűen ősszel bíborvörösre színeződnek. A vörös tölgy kedveli a nyirkosabb fekvést, de a nagyon ingadozó, szélsőséges, túl nedves, vagy túl száraz viszonyokat megsínyli, valamint érzékeny a meszes közegre.

A felsorolás szükségszerűen nem teljes, és elsősorban a vöröses árnyalatú növényekre koncentrál, de telepítésükkel a kert őszi látképe mindenképpen vonzóbbá, hangulatosabbá tehető. Persze ezek a növények az év más szakaszaiban is jelentős díszítőértékkel bírnak, így kerti telepítésükkel több évszakon átívelő természetes dekorációhoz juthatunk, ráadásul az ősz kellemesebb oldalát is a birtokunkra csempészhetjük velük!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A diófa több tekintetben kiemelkedik az átlagos kerti gyümölcsfák sorából, elegáns megjelenése, közkedvelt termése, nagy mérete, na meg persze a hozzá fűződő többgenerációs emlékek miatt kiemelt helyet kapott és kap a honi kertekben és szívekben. A diónak dupla szezonja van ősszel, hiszen a diócsemetéket ilyenkor telepíthetjük, és a termésérés is most időszerű. A dióbél ára jellemzően magas, a kétezer forintos kilogrammonkénti ár általában a legkevesebb, de a nagybani piacokon akár ennek dupláját is elkérik a dióért, persze őstermelőktől, vidéki piacokon olcsóbb a dióbél, ha pedig a nagyszülőknek van diófájuk, ingyen juthatunk a csemegéhez. Vagy persze saját fát is ültethetünk!

Ki vagy, dió?

A dióról való értekezést kezdjük magával a dióval, vagyis faj bemutatásával. A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó dió (Juglans) nemzetség nem egyetlen fajt jelöl, hanem egész pontosan huszonegyet. Amit általánosságban diónak (diófának) nevezünk, az a Juglans regia, vagyis a közönséges dió. Érdekesség, hogy a latin név eredetileg királyi diót jelent, utalva a fajta kiváló tulajdonságaira. A Juglans regia nem épp ritka növény, Közép-Európától Kína délnyugati vidékéig honos, lombhullató, egylaki fa. Termete átlagosan húsz méter, de előfordulnak nagyobb példányok is, élettartama pedig akár 150 év is lehet, ám növekedése a várható élettartam fele idején megáll. A dió talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, különösen jól érzi magát déli fekvésű lankákon, de az átlagos kerti földben jó eséllyel remekül érzi majd magát. A dió lombkoronája magas és széles, így gyakorlati haszna mellett nagyobb alapterületű kertek dekoratív szoliternövénye is lehet, és ahogy azt tapasztalni lehet, közterületre is előszeretettel ültetik, például parkfaként. A frissen ültetett diócsemete nem kecsegtet gyors szürettel, a magról ültetett fák 10-12 év múlva hozzák első termésüket, a folyamat gyorsítható oltott csemetével, ezek már 3-4 év után csemegét adnak. Telepítésnél fontos szempont, hogy a diófa terebélyes gyökérzetet fog növeszteni, tehát a kert egyéb fáitól legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. Házfal és kerítés esetében is erősen ajánlott a szokásosnál nagyobb ültetési távolság alkalmazása, a rosszul elhelyezett diófa szó szerint a fejünkre nőhet, továbbá azzal is számolni kell, hogy a dió terebélyes lombja alatt más növény alig él meg. A diót tavasszal tilos metszeni, a magas gyökérnyomás ilyenkor rothadást indíthat el, a metszés helyes ideje szeptember környékén van (tehát akinek már van diófája, éppen most vághat bele a műveletbe). A dió a közkeletű híresztelésekkel ellentétben nem mentes a betegségektől és kártevőktől. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, sok helyen pedig a Xanthomonas-os baktériumos rothadás pusztít, jellemzően nedvesebb nyár idején, amilyen például a mostani is volt. A diót gyakran csúfítja el a nemezes gubicsatka, ez az élősködő nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent. Mindezek miatt fontos a hullott lomb eltávolítása, és permetezés, az őszi lemosás (réztartalmú gombaölővel), következő évben pedig a vegetáció, virágzás alatt újabb lemosó permetezések.

A nagy komposztkérdés

A diólomb komposztálhatósága régi és szenvedélyes viták tárgya hobbikertész körökben. A többség szerint a diólevél nem komposztálható (komposztanyaga káros), azonban valójában megoldható a dolog, ha a dióleveleket legalább fél (mások szerint egy) évig külön ládában komposztáljuk, majd ezután keverjük a vegyes komposzthoz. A témáról szakirodalom megjelölésével korábban már írtam ITT. 

A diófa nem csak dísz-, vagy haszonnövény, hanem életérzés is!

Ami érdekesebb: a termés

A legtöbben érthető módon nem magáért a növényért, hanem az ehető termésért lelkesednek, térjünk hát át erre. A dió termésének burka zöld, mikor megrepedezik és leválik, akkor érett meg, ez szeptember-október környékén következik be jellemzően. A csonthéjon belül ráncos, magas olajtartalmú belet találunk, ezt bővebben nem is kell bemutatni. Az érett termést a legkönnyebben egy hosszú bottal verhetjük le, a szemeket érdemes azonnal összeszedni, és a zöld burkot mielőbb leválasztani. A feltöretlen makk és a belőle kinyert bél arányát bélszázaléknak nevezzük, ez mutatja meg, hogy egy kilónyi termésből mekkora mennyiségű ehető termést tudunk kinyerni. A nálunk honos fajták bélszázaléka 30 és 50% között van. A hozzáférhető diófajták közül az Alsószentiváni 117, a Fertődi 1, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 a legígéretesebbek.

Tévhit: a régi népi praktika szerint annál bővebb lesz a jövő évi termés, minél erősebben "verjük meg" a fát idén. Ez természetesen nem igaz, a két dolog között semmilyen összefüggés nincs, sőt, a túl vehemens botozás inkább kárt okoz majd az ágrendszerben.

Burok és a makk

Érett termés

Megtetszett, hogyan ültessem?

A termőhely kiválasztásánál a leginkább a fagy kialakulásának kockázata a meghatározó. Ügyes trükk az akácpróba, persze csak ha van akác a környéken, ugyanis a dió és az akác fagyérzékenysége közel azonos, így ha a termőhely közelében van akác, és az a tavaszi mínuszok után fagykárt szenvedett korábban, akkor jó eséllyel a diófánk is veszélyben forog majd.

Az ültetési idő a dió esetében elég tág, a művelet elvégezhető ősszel, a szokásos gyümölcsfa telepítés idején, tavasszal, a jó idő beköszöntekor, és érdekes opció a téli ültetés melynek praktikuma az, hogy mivel a diófa korán, az év elején elkezdi termelni nedveit, és szerencsés, ha ezt ha már a végleges helyén tudja megkezdeni. A nedvkeringése már január végén beindulhat, és minél enyhébb a tél annál aktívabb a csemete. Az őszi és tavaszi ültetésnél nagyon ügyeljünk arra, hogy a diófa csemete gyökere rendkívül érzékeny a fagyra. Az ültetési hely és idő rögzítése után a gyakorlati teendők következnek, elsőként az ültetőgödör kiásása. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg, de általában elmondható, hogy a mélyedésnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. A mélységét úgy ajánlott kialakítani, hogy az aljára elférjen egy egy jó adag szervestrágya is, melyet aztán vékony földréteggel borítsunk be, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek a tápanyaggal. Behelyezés előtt a gyükerek metszése nem szükséges, csupán a sérülteket távolítsuk el.  Az ültetést megelőző 24 órában érdemes a csemetét egy vödör vízben áztatni, így a az fel tudja szívni a számára szükséges mennyiségű nedvességet, és közvetlen az ültetést követően el tudja kezdeni a hajszálgyökerek nevelését. Az ültetési mélységet a diófa esetében is az oltás helye mutatja. A gyökerek elhelyezkedése kulcsfontosságú, így ügyeljünk azok egyenletes eloszlására.  A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával megelőzhetjük a csemete hajszálgyökereinek eltépődését. Az ültetést kövesse alapos beöntözés, melyet az első hetekben többször ismételjünk meg. A csemetével ezenkívül tavaszig csak fagyvédelmi feladataink lesznek, a kritikusan hideg napokban felkupacolással óvhatjuk a fácskát, a törzset pedig nádszövettel vonhatjuk körbe a fagykárok elkerülése miatt. 

 Nincs többé hajlongás! Az alábbi videóban megcsodálható elmés szerkezet segítségével játszi könnyedséggel gyűjthetjük be a lehullott diót, a trükkös szerkezetet ITT találtam. 

A dió összességében rendkívüli fa, hangulatos és szemet gyönyörködtető, honossága miatt nálunk régóta kedvelt kerti lakó, kiváló köztéri dísz, faanyaga elsőrangú, termése pedig jelentős élelmiszeripari alapanyag. Ültetése tervezést és körülekintést, nevelése pedig odafigyelést kíván, ráadásul lassú fejlődése miatt türelmet is követel gazdájától. Aki viszont már ült nyári melegben diófa árnyéka alatt, vagy sütött bejglit a saját termésből, az nyilván nem retten meg a nehézségektől. A diófa hosszú élettartama miatt gyakran családi örökségként kerül ültetésre, egy szép, ápolt diófa generációkon keresztül kísérheti a család életét.

Aki ültetnivaló diófa csemetét keres, online kertészetemben is talál!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A rózsák divatja örök, talán nincs még egy olyan dísznövény, ami ekkora népszerűségnek örvend, azonban sokan félnek is a rózsatartástól, mert a közszájon forgó hírek szerint a rózsa kényes, átlagon felül gondozásigényes virág, ami persze így nem igaz, bár az tény, hogy a muskátlinál vagy a tulipánnál több törődést kíván. Az ősz korántsem jelenti a rózsaszezon végét, sőt, inkább most torlódik össze a legtöbb feladat a rózsákkal kapcsolatban, így vegyük is sorra, mi vár a már régebbi és a csak újdonsült rózsatulajdonosokra ősszel! 

Metszeni vagy nem metszeni?

A kezdő rózsabarátok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a köztudottan metszésigényes rózsát ősszel elkezdik visszavágni. Erre azonban semmi szükség, legalábbis nem olyan formában, mint tavasszal. Október környékén csak az elnyílt virágokat, a beteg hajtásokat, leveleket távolítsuk el, a hajtások legfeljebb egyharmadát visszavágva. Az átfogó metszés tavasszal lesz időszerű, mert az őszi erőteljesebb visszavágás és a téli hidegek találkozása kárt okozhat a növényben, valamint a hideg évszakban bekövetkező fagyási károkat így tavasszal már nem tudjuk korrigálni. Ha most túlbuzgók vagyunk, akkor a rövid, télen károsodott hajtások miatt a rózsát tavasszal egészen kurtára kell majd metszeni, így az esztétikáját vesztve nem fog hathatósan díszíteni. Fontos az is, hogy az ősz elején, derekán már ne helyezzünk ki műtrágyát, mert azzal megzavarhatjuk a növény biológiai óráját, túl sok virágot hozhat, amiket a csípős hajnalok károsíthatnak.

Ültetni ősszel?

Talán azt sem tudja mindenki, hogy az ősz, egészen a kemény fagyok beálltáig kiválóan alkalmas a rózsatelepítésre. Pontosabban mondva a szabadgyökerű rózsákat legfeljebb október végéig kell kiültetni, a konténeres rózsákkal pedig egészen november végéig, a tartós mínuszok eljöveteléig próbálkozhatunk. A konténeres rózsák kezelése egyszerűbb, ültetési idejük pedig rugalmasabb, ezért őket ajánlanám elsősorban a most acióba lépőknek A konténeres rózsa ültetési folyamata tulajdonképpen már annak beszerzése előtt megkezdődik. Az előkészítés során elsőként jelöljük ki a rózsa helyét, annak fejben tartásával, hogy minden rózsafajta fényigényes (napi 6-8 óra napsütésre van szükségük), egyikük sem szereti a fagyzugos, szeles sarkokat, ahogy a szélsőséges talajtípusok (homokos, agyagos, túlságosan kötött, pangóvizes) sem megfelelőek. A helyszín után következhet az ültetőgödör, ami tövenként egy 60x60x60 centiméteres mélyedés, ha sort ültetünk, akkor pedig hasonló paraméterekkel bíró hosszanti árok kialakítása az egyszerűbb. A gödör ajára vastag réteg szervestrágyát vagy érett komposztot helyezzünk ki tápanyagként, majd ezt vékony földréteggel fedjük el, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek a tápanyaggal. A rózsa tápanyag igényének kielégítése már az ültetésnél lényeges, ha helyesen járunk el, akkor csak a következő évben kell majd újra trágyázni a töveket. Az előkészített ültetőgödröt alaposan öntözzük be, és már jöhet is az ültetés. A megrendelt rózsákat a megérkezésüket követően késlekedés nélkül helyezzük a földbe, mégpedig annak földlabdájával együtt. A rózsatövek magasságát úgy állítsuk be, hogy az oltás helye 3 ujjnyival a talajszint alá kerüljön. Az elültetett rózsát öntözzük be, és ezzel készen is vagyunk. 

Mi az ideális tőtávolság?

Mivel rózsából annyi van, mint égen a csillag, nem lehet egyetlen adattal kifejezni az ideális ültetési távolságot, az mindig az adott faj, típus ismeretében adható csak meg. Szerencsére a rózsa leírása, vagy a hozzá mellékelt rövid útmutató szinte minden esetben tartalmazza ezeket az ajánlásokat, így ezeket (és ne a tavaly, vagy a szomszéd által alkalmazott) a távolságokat alkalmazzuk! Amennyiben a rózsa fajtáját, nevét ismeri, de az ültetési távolságot nem, ITT jó eséllyel megtalálja a szükséges leírást!

Ha jön a hideg... 

Ha a már meglévő rózsák gyors metszésén, vagy az új rózsák telepítésén túl vagyunk, akkor tavaszig különösebb teendők nem is akadnak, kivéve persze a téli fagyvédelmet. A fagyvédelemről talán korainak tűnik beszélni, ám nem lehetetlen, hogy pár héten belül megérkezzenek az első komoly hidegek, és ha csak november végén köszönt be a cudar idő, akkor is hasznos jó előre tudni, mik lesznek a legfontosabb feladatok. A fagyvédelemmel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem minden rózsafajta igényli a fokozott védelmet. A nagytermetű parkrózsák, a folyamatosan virágzó (floribunda és multiflora rózsabokrok) és a futórózsák fagyállóak, valamint a kereskedelmi forgalomban kapható hibridek többsége is jól viseli a telet. A teahibridek, és egyéb kényesebb telt virágúak pedig felkupacolással óvhatóak, hogy a téli fagy, a megfagyó csapadék, vagy épp a hólé okozta sérülések tavasszal egy nyílt seb módjára utat ne engednek majd a fertőzéseknek.

A tartós hidegek beálltakor az érzékenyebb fajtákat érdemes így védeni

A hideg elleni védelem lehetőségei:

- A téli óvintézkedés kimerül a tövek takarásában ami történhet egyszerűen földkupacolással, ebben az esetben úgy halmozzuk a földet a növényre, hogy annak teteje a szemzés fölött egy jó arasznyival legyen.

- Másik jó módszer, ha a körbekerítjük a növényt, ehhez 3-4 egyenes rúdra és megfelelő méretű egyszerű műanyag-, vagy csirkehálóra lesz szükség (de akár a nyáron megszakadt szúnyoghálót is újrahasznosíthatjuk). A rudakat a rózsa köré szúrjuk le, majd a hálót ezek köré tekerjük, és rögzítsük. A belső részt földdel, komposzttal tölthetjük fel, esetleg levelekkel, de csak olyanokkal, melyek nem tapadnak össze, a bükk például megfelelő.

- A kimondottan fagyérzékeny példányokat a legextrémebb hidegekben egy lefelé fordított vödörrel is védhetjük, aminek a tetejére szél elleni nehezéket teszünk, ezt a módszert azonban csak vészhelyzetben, a legfogcsikorgatóbb hidegekben, egy-két napig alkalmazhatjuk biztonságosan, utána már károsodik a rózsa az elzárás miatt

A tövek takarása azért is praktikus, mert így az ősszel, télen élelmet kereső állatok ellen is védekezünk, melyek alkalomadtán kikaparják a töveket, aminek következtében a gyökerek a felszínre kerülhetnek, és a növény így a következő hideg hajnalon jobblétre szenderül. A takarás egyfajta hőszabályozóként is működik, ugyanis nem csupán a hideg, hanem a hideg éjszakák és enyhébb nappalok váltakozásából fakadó hőingadozás is káros lehet a rózsának, ezért az ősz végén a védelmet igénylő rózsák esetében mindenképp ajánlott a cselekvés!

Az ültetni vágyó rózsabarátok hatalmas rózsakínálatot találhatnak online kertészetemben is!

Képek: innen, innen, innen, és innen.