Megyeri Szabolcs kertész blogja

A tavaszi növényápolási, kertgondozási szezon beindulásával egyidejűleg a bosszúságot okozó kártevők ideje is visszatér, a kertészkedők időről-időre kénytelenek szembesülni az apró növényrémek pusztításával. Az egyik leggyakoribb kártevő, mely a szobai és kerti növényeket egyaránt támadja, a levéltetű, melyet most jobban megismerhetnek, és az is kiderül, hogy vehetik fel a harcot ellenük!

Mi az a levéltetű?

A kifejezés nem egy, hanem egy nagy csoport rovart jelöl, a levéltetű fajok száma ugyanis százas nagyságrendű. Az 1-3 mm-es élőlények többsége zöld, de akadnak fekete és vörös színű fajok is, sőt még szárnyas változatok is. A levéltetvek mindannyian a növények nedveit szívogatják, elsősorban a zsenge részeket, friss hajtásokat, bimbókat kedvelik. Áldatlan tevékenységük nyomán a levelek, növényi részek eltorzulnak, sérülnek, el is száradhatnak, vagy el is pusztulhatnak. További probléma, hogy a levéltetvek betegségeket terjeszthetnek, váladékuk pedig elősegítheti a korompenész megjelenését, elterjedését a növényen.

Tipp:

Az egyik leghatásosabb módszer a megelőzés. Érdemes időközönként átvizsgálni növényeinket, a korán felfedezett tetvesedés ugyanis sokkal könnyebben kezelhető, megszüntethető!

Hogyan fedezhető fel a levéltetvesség?

Az apró, a legtöbb esetben zöldes színezetű rovarok szabad szemmel is észrevehetőek, de egy nagyítóval még könnyebben beazonosíthatóak. A tetvességet megbízhatóan jelzi, ha a növényt hirtelen ellepik a katicák, melyek egyik kedvenc eledele a levéltetű. Hasonlóan megbízható jel az erőteljes hangyásodás, ugyanis a hangyák kedvelt csemegéje a tetvek által kiválasztott édes mézharmat (ami tulajdonképpen a tetű ürüléke), így ha egy növényt, vagy akár a teljes veteményest kezdik ellepni a hangyák, szintén gyanakodhatunk tetvekre. A levelek ragacsossága, mézszerű bevonata is intő jel lehet, valamint a torz, elszíneződő, látszólag ok nélkül lehulló levelek is tetűre utalhatnak.

Fontos!

A levéltetvek egy idő után ellenállóvá válnak a különféle permetszerekre, így ha hosszabb ideig kezeljük növényeinket, időnként váltogassuk a módszereket, permetszereket! 

Mit lehet tenni levéltetű ellen?

A levéltetvek ellen permetszerek széles választéka érhető el, a reklámot kerülendő konkrét neveket nem említek, de az első gazdaboltba betérve részletes tájékoztatást kaphat minden érdeklődő. A permetszerekkel kapcsolatban fontos, hogy érdemes kombinálva és váltogatva alkalmazni azokat, hogy a rovarok rezisztenssége ne alakulhasson ki. Ajánlott a tavaszi és őszi megelőző permetezés, főleg, ha korábban vonatkozó problémáink voltak, az időnkénti ellenőrzéshez pedig kertészeti üzletekben kapható rikító sárga, ragadós bevonatú lapkákat használjunk, a sárga ugyanis mágnesként vonzza a tetveket, így hamar kiderülhet, van-e félnivalónk a kertben. Léteznek természetesen biokertészeti, vegyszermentes módszerek is, melyek hatékonysága változó, de érdemes velük próbát tenni, főleg nem nagyarányú rovarinvázió esetén. A néphagyomány szerint az erős csalánfőzet (csalántea) hathatós tetűirtó, a lehűlt főzetet egyszerűen az érintett növényre kell permetezni napi egy-két alkalommal, egészen a rovarok eltűnéséig. Egy másik recept szerint egy kiló csalánlevelet tíz liter vízben kell egy éjszakán át áztatni, majd ezt a levet hígítatlanul kijuttatni. Szintén kipróbált permetszer a kamillalé (melyet áztatással készíthetünk 1:4 kamilla-víz aránnyal), illetve a káliszappan, melynek 1%-os oldatát kell elkészíteni (vagyis tíz liter vízhez egy decinyi káliszappant adagolni), súlyosabb fertőzés esetén utóbbi elegy 2-3%-os is lehet. A vidéki folklórban a paradicsom szárából készült főzet is használatos, melyhez szintén káliszappant szokás adagolni, valamint érdekes alternatívák a növény földjébe dugott gerezd fokhagyma, illetve a földbe sekélyen elásott banánhéj. 

Tipp:

A rózsa mellé régóta szokás levendulát ültetni, egyfelől mert a látványt tekintve remekül egészítik ki egymást, másfelől mert a levendula hatékonyan tartja távol a tetveket a rózsától!

Képek: innen, innen.

Hiába zord most még az időjárás, a télnek egy-kettőre vége, a tavasz közeledte pedig a hobbikertészeket is felpezsdíti, hamarosan elérkezik ugyanis - például - a konyhakerti termesztés ideje. Persze a tavasz első heteiben még nem lehet a kinti kiskertet teljesen birtokba venni, de ettől a haszonnövény nevelést még nyugodtan elkezdhetjük korai terményekkel, melyek már februárban palántázhatóak. Most egy olyan fűszernövény kerül terítékre, melyet ritkábban találni meg a konyhakertekben, azonban épp azért, mert kevés mennyiség szükséges belőle, érdemes otthon megnevelni. A korianderről lesz szó, ismerkedjünk meg vele!

A koriander népszerű mediterrán fűszernövény, és nem csak a konyhában kedvelt, hanem a balkon-, vagy ablakveteményesekben is, ugyanis kiváló alany az otthoni termesztéshez. A balkonveteményesek ideje gyorsan közeledik, pár hét múlva, a tavasz beálltával benépesülhetnek az erkélyre, párkányra kihelyezett cserepek, virágládák, melyekbe koriander is kerülhet majd, de ehhez előbb a palántákat kell "előállítani". 

A koriander lakásban vagy balkonon történő nevelése nem bonyolult feladat, csupán a környezeti tényezőkre érdemes fokozottabban odafigyelni. Amennyiben a palántázás idején a lakás olyan helyére tesszük a palántázó edényt, ahol azt nem éri túlzottan sok fény, és még hidegben is van, akkor kevés magonc fog kihajtani. A koriander hűvösebb helyen több napfényt igényel, így jó választás egy napos ablak elé elhelyezni, ahol a hőmérséklet nem túl magas és bőséges fényt kap a növekedése során. 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Hogyan palántázzunk?

Maga a palántázás szinte gyermekjáték, ráadásul kellemes elfoglaltság, érdemes a gyerekeket is belevonni, a kicsik általában nagyon élvezik, ahogy a kis növénykék fejlődését napról-napra lehet követni. A palántázáshoz minimális befektetés szükséges, az első a palántázóedény, ami lehet tojástálca, tojástartó, tejfölösdoboz, sekély faláda, vagy éppen a toalettpapír gurigája, de nagyjából bármilyen pohárszerű alkalmatosság megteszi. A magneveléshez használjunk mindig bolti termőföldet, a kertből kölcsönzött talaj kórokozókat, kártevőket tartalmazhat, ellenben a zacskós föld mentes ezektől. A kiválasztott edényekbe adagoljunk földet, majd a mag zacskóján található instrukciók szerint (jellemzően a vetési mélység különbözik) ültessük el a magot. Az első időben a magoknak főleg melegre van szükségük, és az a legjobb, ha alulról kapják a hőt, így próbáljuk fűtőtest fölé helyezni a neveldét. Mikor már kibújtak a hajtások, a fény is fontossá válik, a hőmérséklet pedig csökkenthető, így irány az ablakpárkány vagy az üvegezett veranda, balkon. A palántanevelés fajtól függően 3-6 hétig szokott tartani, a kiültetés ideje általában akkor jön el, mikor már 2-3 levél is megjelent a növényen.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

A már kibújt magoncoknak egyszerre biztosíthatjuk a kellemes hőmérsékletet és a megfelelő mennyiségű fényt egy ilyen félbevágott üdítős palackkal! Ne felejtsük el levenni a kupakot, hogy a megfelelő szellőzés is adott legyen.

Előnevelt példány vásárlása esetén a gyakran alkalmazott átültetés a koriander esetében nem tanácsos, ugyanis tulajdonképpen egy gyökérzöldségről van szó, a gyökerek sérülése pedig végzetes lehet a növénynek. Emiatt a palántázáshoz is egy legalább 20-30 cm mély cserepet, edényt válasszunk, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen majd! A koriandernek nincs szüksége speciális összetételű talajra, megfelelően fejlődik az általános termőföldben, azonban fontos, hogy a talaj jó vízelvezető képességű legyen. Különösen lényeges a kiegyenlített vízellátás akkor, amikor már megjelentek az első levélkék. 

A koriandermagokat már februártól kezdve vethetjük olyan cserepekbe, melyeket egyelőre a lakásban tartunk. A magokat 3-4 cm mélyen kell elhelyezni a földben, a friss vetést aztán alaposan be kell öntözni. Érdemes a palántázó edényt egy fóliával is letakarni, így a szükséges hőmérséklet és páratartalom könnyen biztosítható lesz! A kis magoncok  2-3 hét elteltével már biztosan láthatóvá válnak. Amennyiben túl sűrűn állnak egymás mellett a növénykék, egyeléssel ritkíthatjuk az állományt, vagyis szedjünk ki annyi magoncot, hogy az edényben maradók egymástól 4-5 centiméterre legyenek.  

Tipp:

Amennyiben a koriandernek nem a levelét, hanem a magját szeretnénk felhasználni, várjuk meg, míg azok megérnek, és utána a levágott növényből rázzuk ki a magokat egy papírzacskóba.

A koriander számos egyéb, érdekes néven is ismert, hivhatjuk például cigánypetrezselyemnek, beléndfűnek, bolhafűnek, koldusborsnak, vagy zergefűnek. Külön megemlítendő a poloskaszagú kapor elnevezés is, mely egyben utal a koriander erős, egyesek számára kifejezetten irritáló aromájára is. A poloskaszagú kapor név nem magyar találmány, eredetileg a görög korisz (poloska) szóból származik a "koriander". A konyhában fűszernövényként, ételízesítőként a koriander minden része felhasználható, így a levél, a mag és a gyökér is. Érdekes fűszere lehet leveseknek, tésztáknak, de savanyúságok készítéséhez is gyakran felhasználják, valamint fontos szerepe van számos egzotikus indiai, távol-keleti fogás elkészítésénél. A koriandernek sokrétű gyógyhatást is tulajdonítanak, ezek egy része azonban nem bizonyított.

Képek: innen, innen, és innen.

Rengetegen várjuk már a tél végét, és nem csak a sötét és a hideg miatt is, hanem azért is, mert ilyenkor megfogyatkoznak a friss zöldségfélék, és bizonyára jól esne valamilyen most szedett zöldet ropogtatni. Erre ugyanakkor nem kell még hónapokat várni, van ugyanis olyan ízletes salátaféle, ami éppen most, a tél második felében szedhető, fogyasztható. Ez a ritka madár éppen a madársaláta, aminek most van a szezonja!  

Ki vagy madársaláta?

A kontinensünk mérsékelt égövi területein honos madársaláta (más nevein: valeriánasaláta, galambbegy saláta, hivatalosan pedig Valerianella locusta) sajnos az egyik legmellőzöttebb kultúrnövény, főleg Európa keleti felén ismerik és fogyasztják kevesen. A Kaukázusban és Kis-Ázsiában sokkal nagyobb népszerűségnek örvend, utóbbi területen tulajdonképpen gyomnövényként elterjedt, ott tehát szó szerint úton-útfélen lehet vele találkozni, nem csoda, ha beépült a helyi konyhakultúrába. Európában Franciaországban és Hollandiában kedvelt zöldség, máshol azonban szinte ismeretlen. Természetesen nálunk is kapható, ám nem túl olcsó, ami azért vicces, mert egy roppant igénytelen, könnyen termeszthető növény, amiből a szükséges mennyiséget fillérekért előállíthatjuk otthon, akár a kertben, akár a balkonon.

Jó ötlet emelt ágyásba vetni a madársalátát, mert alacsonysága miatt háziállatok, gyerekek, vagy akár figyelmetlenségből mi magunk is letaposhatjuk

Belbecs

A madársaláta aktualitását most kivételesen nem az ültetési, hanem a szedési szezon adja, ugyanis az ősszel vetett magokból január környékén időszerű a betakarítás. A madársaláta fogyasztásával antioxidánsokhoz, A-, és C-vitaminhoz juthatunk, B9-vitamin és bétakarotin tartalma pedig a téli lehangoltságot, fáradságot enyhítheti. Kalóriaszegény zöldség, rosttartalma miatt pedig jótékony hatással van a belekre, az emésztésre, tehát élettani szempontból kifejezetten előnyös, ráadásul külsőre nem a megszokott salátaforma, aranyos, játékos kis levelei miatt valószínűleg a gyerekekenek is könnyebb eladni finomságként, mint például a fejessalátát. 

Ha pár tövet meghagyunk virágozni, akkor az elszórt magokból jövőre minden külön beavatkozás nélkül lehet újra madársalátánk

Madársaláta termesztés otthon

A madársaláta tavasszal, március elején, valamint ősszel, szeptember második felében vethető. A talajt tekintve igénytelen, az átlagos kerti földben, ahol más is megterem, a madársaláta is jól fogja érezni magát. A magokat sekélyen, mindössze 2-3 centiméter mélyen kell kiszórni, arasznyi sortávval, vagy foltszerűen. A tavaszi és őszi vetésre is érvényes, hogy bár a madársaláta nem túlzottan fagyérzékeny, kemény hidegek idején az első időkben érdemes egy-két centis komposzt-, vagy földréteggel takarni a veteményt. Alacsony vízigényű növényről van szó, mérsékelt öntözést igényel csak. Az elvetett magok körülbelül két hét múlva kezdenek kicsírázni, ilyenkor még gyengécskék, ezért ebben az időszakban ajánlott kigyomlálni körülöttük, nehogy a gazok legyűrjék őket. Ennél több tennivalónk nem is nagyon akad, a madársaláta a kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló, növényvédelmre jó eséllyel nem lesz szükség. Ha megtetszett a dolog, akkor kéthetenkénti utóvetéssel folyamatossá tehetjük az ellátást, ami azért is jó ötlet, mert a leszedett levelek csupán pár napig fogyaszthatóak, így mindig csak annyit vigyünk be, amennyit meg is eszünk. A madársalátával természetesen balkonokon is sikereket lehet elérni, itt a kerti neveléshez hasonlóan kell eljárni, de a cserepek, ültetőládák kisebb térfogatú földje miatt több öntözést kell megejteni.

Ötlet: a madársaláta nem csak a tányéron, hanem a kertben is elüt a megszokott salátaféléktől, nem növeszt fejet, csak húsos, élénkzöld leveleket, és alacsony marad, így kreatív konyhakertészek ügyes vetési fortélyokkal a kert díszévé is tehetik, ha például két ágyás közé, határolónövényként telepítik, vagy a kerítés mellé, terasz köré ültetik. 

Játékos, vidám alakja miatt gyerekeknél is sikeres lehet

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Télen, főleg ha az ilyen zord és jeges, mint most, fokozottan vágyunk a tavasz közeledtét jelző nyíló virágokra, a hóvirág pedig hagyományosan az egyik első kikeleti hírnök, így érthető, hogy nagy népszerűségnek örvend. A népszerűség átka azonban, hogy nem csupán lelkes természetjárók csodálják ezeket a növényeket természetes élőhelyükön, hanem mások is közeli kapcsolatba kerülnek velük, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a bájos virágokat sokan felszedik. Az, hogy a turisták leszakítanak pár szálat, még akár bocsánatos bűn is lehet, afelett is hajlamosak vagyunk eltekinteni, hogy hajlott hátú nénikék egészítik ki kevéske nyugdíjukat az aluljárókban árult hóvirág csokrokkal, az azonban már mindenképp súlyos dolog, mikor "élelmes" vállalkozók munkagépekkel termelik ki az értékes virághagymákat. Ismerjük meg hát közelebbről ezt a kedves virágot, hogy nagyobb kedvet kapjunk a megvédéséhez!

A hóvirág ott a legszebb, ahol nő

Ki vagy, hóvirág?

Botanikai szempontból a hóvirág szó az amarilliszfélék családjába tartozó húsz fajból álló nemzetséget jelenti, melynek négy tagja található meg hazánkban. Ezek a pompás (Galanthus elwesii), a redőslevelű (Galanthus plicatus), a levantei (Galanthus fosteri), és a kikeleti hóvirág. Utóbbi, vagyis a Galanthus nivalis az, amelyik a többiek közül egyedüliként őshonos Magyarországon, és egyben védett fajnak számít. A kikeleti hóvirág eszmei értéke tövenként tízezer forint, szedése, gyűjtése nem megengedett, még akkor sem, ha kertekben nyílik. Ez utóbbi passzus azt jelenti, hogy a saját kertünkben spontán megjelenő hóvirág is védettséget élvez, tehát hiába a mi kertünkben cseperedik, attól még nem szakíthatjuk le, nem áshatjuk ki! A védettség szabályairól az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. szakasza rendelkezik, melyből idézve: 

A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett növényfaj a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez;b)egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez; (forrás: Complex Jogtár)

A törvényi oltalom a nálunk őshonos kikeleti hóvirágra vonatkozik

Miért kell megvédeni a hóvirágot? 

A hóvirág a télből kilábaló időszak egyik első szép, virágos, és roppant vonzó növénye, melyet a téli, kora tavaszi természetjárók előszeretettel gyűjtenek régóta bájos külalakja, különleges csüngő virágai miatt. Kedvelt ajándéknövény a márciusi nőnap környékén, és rendszerint idős nénikék is gyűjtik, hogy aztán pár százasért árulják utcasarkokon, aluljárókban. A nagyarányú szedés miatt azonban a hóvirágok száma már  sok éve csökkenésnek indult, ami még önmagában nem okozott volna veszélyhelyzetet számukra, az igazi bajt a néha már ipari méreteket öltő kitermelés jelenti. A hóvirág hagymái ugyanis keresett árucikknek számítanak, fő felvevőpiacuk Hollandia. A hóvirág bizniszben jó pénzt szimatoló "üzletemberek" ezért gyakran brigádokkal ásatják ki nagyobb területen a hagymákat, de az sem ritka, hogy munkagépekkel tarolják le a termőhely földjének felső rétegét, így egyszerre több mázsányi hagymát tudnak felszedni. A hagymák ezután rendszerint Hollandiába kerülnek, ahol aztán tasakokba csomagolva eladó virághagyma válik belőlük, és az is előfordul, hogy a jókora kanyar után visszatérnek a hazai boltok polcaira, mint drága exportáru. A fő probléma az egésszel, hogy a kitermelők értelemszerűen a legszebb példányok termőhelyeit számolják fel, így a satnyább, kevésbé szép virágok maradnak és szaporodnak. Ez a folyamat a hazai hóvirág-populáció minőségromlásához vezet, a telepek degenerálódnak, genetikai diverzitásuk (sokféleségük) csökken. Ezt felismerve a hóvirág 2005-től védettséget élvez, amit a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet módosításával életbe lépő 13/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet ír elő számára. A hóvirágok egyébként európaszerte különböző szintű védettséget élveznek, Ausztriában például érdekesen szól a törvény, ott a hóvirág szedhető ugyan, de egy ember csak annyit szakíthat le, amennyit a két ujjával átér. 

Az árusnak jövedelemkiegészítés, a természetnek jelentős kár

Kertekbe a védettséget nem élvező típusok, és a kertészetekben kapható hibridek telepíthetőek

Hogyan tehetek akkor szert legálisan hóvirágra?

Mindennek értelmében a kikeleti hóvirág Magyarországon nem szedhető a természetben, sem leszakított virág, sem kiásott hagyma formájában. A többi típus a kertekben szabadon ültethető és leszedhető, bár utóbbi cselekedetnek sok értelme sehogyan sincs. Aki tehát otthonra szeretne hóvirágot, kertészetben vásárolhat ellenőrzött forrásból származó hagymát, melyet kora ősszel lehet elültetni a kertben, vagy egy cserépben, így ehhez most már késő, de jövőre nyugodtan lehet próbálkozni. Amennyiben lakásban neveljük, az elültetett hagymákat az első hajtások kibújásáig sötét, hűvös helyen kell tartani, ezután világosabb területre telepíteni, de arra ügyelni kell, hogy a növény a hideget szereti, ezért a balkonon, vagy a külső ablakpárkányon fogja jól érezni magát. Kiültetéskor, vagy a hagymák kerti telepítésekor lombok alatti félárnyékos helyet válasszunk nekik, amit pár hónap múlva már virágzással fognak meghálálni. Ültetés után több dolgunk nincs, öntözni sem szükséges a növényt, hiszen a hagymák minden tápanyagot tartalmaznak. A hóvirág február és április között virágzik, májusra hozza meg termését, majd visszahúzódik a földbe, és a következő ősszel indulnak meg újra a hajtások. Kerti tartásakor számolni kell azzal, hogy pár éven belül nagy, összefüggő telepet fognak alkotni a hóvirágok.

A kertekbe ültetett hóvirágok pár év nagyobb telepeket alkothatnak, persze azért nem ekkora hóvirág-szőnyeget

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A tél nem csak a kerti növényeket viseli meg, hanem a benti zöldeknél is rejt kockázatokat. Míg azonban a kertben az alacsony hőmérséklet a veszélyforrás, addig a lakásban másféle bajok fenyegetik kedvenceinket. A legtöbb növénybarátnak nem újdonság, hogy, télen gyakrabban pusztulnak el a szobanövények, ami könnyen megmagyarázható, ebben az évszakban megváltoznak egyes, a növények számára roppant lényeges körülmények, melyek állapotromlásukat, nem ritkán pedig pusztulásukat idézhetik elő.

A legfőbb problémaforrás itt is a hőmérséklet, csak nem a hideg, hanem a meleg. Pontosabban mondva a fűtés miatti magas hőmérséklet, az alacsony páratartalom, valamint a kevés természetes fény együttese okozzák a problémákat. Számos gyakran tartott, közkedvelt növényfaj ugyanis ezekben a hónapokban nyugalmi időszakát tölti, egyfajta téli álomba merülve, ugyanakkor a 20-22 Celsius fokos szobai hőmérséklet a kora tavaszt idézi számukra, a bajt pedig tetézi, hogy mindehhez fényből keveset kapnak. Tovább ronthatja a helyzetet a szakszerűtlen ápolás, így például az, ha télen nem ritkítjuk az öntözéseket, és folytatjuk a tápoldatozást, ezekkel rossz periódusban serkentjük növekedésre zöldjeinket. A felsorolt faktorok együttesétől megzavarodott növények abnormálisan fejlődhetnek, leveleik sárgulhatnak, megnyúlt, satnya hajtásokat növeszthetnek, és olykor annyira legyengülnek, hogy könnyen betegségek, kártevők áldozataivá válnak. Dióhéjban összefoglalva a látszólag ok nélküli téli növénypusztulásoknak jellemzően ez az eredője.

Ha sokféle növényünk van, akkor könnyen lehet, hogy sokféle téli gondoskodásra lesz szükség!

Mi akkor a helyes eljárás? Jól tesszük, ha a pihenőidejüket töltő növényeket ritkábban öntözzük, nem tápoldatozzuk őket, és a rövid nappalok mellé alacsonyabb hőmérsékletet, ugyanakkor minél több fényt biztosítunk. Fontos tudni azonban, hogy általános, minden növény számára bevált praktika nem létezik, a különböző fajok eltérő igényekkel rendelkezhetnek. A legjobban akkor járunk el, ha a tél első heteiben listába vesszük a benti növényeket, és (például internetes segítséggel) kiderítjük, hogy melyiknek milyen elvárásai vannak a környezettel szemben, majd ennek megfelelően gondozzuk azokat. Ha ezt elmulasztottuk, és növényünk állapotának romlásával jelzi, hogy valami nem stimmel, még mindig nincs késő változtatni a körülményeken, vagy a gondoskodás mikéntjén!

Cserepesek a lakáson kívül

A balkonnövények egyfajta köztes állapotban vannak, hiszen nem kerti növények, mert cserépben nevelkednek, de nem is szobanövények, hiszen a lakáson kívül, jobbára a szabad ég alatt laknak. A balkonnövényeket télen értelemszerűen elsősorban a hideg fenyegeti, ráadásul fokozottan, hiszen a kaspók, dézsák térfogata viszonylag kicsi, így ez a földmennyiség hamar átfagyhat, ami hamar végzetessé válhat. Fontos tehát a cserepesek szigetelése, amit egy egyszerű módszerrel oldhatunk meg. Szigetelőanyag lehet egy régi vászonlepedő darabja vagy bármilyen rongyféle, használhatunk több rétegbe hajtogatott papírt, de az egyik legjobb választás a buborékfólia. Lényeges, hogy mindig csak az edények oldalát szigeteljük, az alsó részt és a földjük felszínét nem szabad! Amennyiben alul is lezárjuk a kaspót, nem tud távozni a felesleges víz, ami rothadáshoz vezethet, ha pedig felül burkoljuk be az edényt, befülledhet a talaj. Az öntözővíz párolgását mulcsolással lehet lassítani, használjunk zúzott fakérget erre a célra, a mulcs ráadásul a kihűlést is lassítja.

Tipp: A korlátra akasztott virágládákat télen szereljük le, vagy legalább fordítsuk befelé, a hó és a heves viharok leszakíthatják ezeket, ami anyagi kárt és balesetveszélyt okozhat. 

A balkonnövényeknek télen is szükségük van fényre, ám ilyenkor a nappalok rövidebbek, a napsugarak pedig gyengébbek, így a nyáron megfelelő helyek a hideg évszakban nem biztos, hogy jók. Ezért a korlát, vagy az oldalfal takarásában lévő cserepeseket tegyük feljebb, és középre, például egy állványra, vagy egy kisasztalra, és csoportosítsuk őket hátrafele növekvő sorrendben, hogy ne árnyékolják egymást. Arra mindig ügyeljünk, hogy a helyváltoztatással ne kerüljenek huzatos, szeles területre, mert ez is végzetes lehet a számukra. 

Képek: innen, innen, és innen.

A telet rendszerint elkönyveljük szürke, színtelen időszaknak, hiszen ilyenkor a lombjukat vesztett fák és cserjék, a kikopott fű, és a korai sötét miatt a komor hangulatok uralják a kertet. Nem kell azonban ebbe feltétlenül beletörődnünk, a téli kerti látkép ugyanis nem szükségszerűen szürke, nem lehetetlen színessé varázsolni! Mindehhez csupán olyan növényeket kell meghonosítani a birtokon melyek télen (jobban mondva télen is) díszítenek levelükkel, virágukkal, vagy éppen termésükkel!

Téli cserjék

A cserjék közül a téli ingergazdag látványvilág érdekében érdemes a télizöld vagy az örökzöld fajok közül válogatni. Természetesen ezzel most januárban már elkéstünk, de hamarosan jön a tavasz, amikor az ültetési szezon megindul, tehát aki jövőre mutatós téli cserjéket szeretne, hamarosan akcióba léphet. Az örökzöld növények egész évben megtartják leveleiket, a télizöld típusok pedig a tél utolsó szakaszáig lombosak maradnak, csak a tél végén vetik le tavalyi ruhájukat, hogy aztán pár hét múlva már friss levelekkel kápráztassanak el minket, vagyis a télizöldek egész évben díszítenek. A magyal, a fagyal, a babérsom, vagy a madárbirs a hideg hónapokban is virítanak, valamint a babérmeggyel, a puszpánggal, vagy a borókával is hasonló hatást lehet elérni. Érdekes alternatíva lehet a gyep részbeni helyettesítése alacsony termetű örökzöld talajtakaró cserjékkel, így például a nem igazán használt előkert, vagy a nagyjából senkiföldjeként kezelt, üresen árválkodó utcafronti földsáv télen sem lesz kopottas, foltos megjelenésű! 

Téli madárbirs

Tipp: a talajtakaró cserjéket olyan nagyobb méretű kertekbe is bátran ajánlom, ahol a háziak nem használják ki a gyepes felület egészét, és így szívesen spórolnának a hétvégi fűnyírásokon. A talajtakaró cserjék esztétikusan fedik be a kieső kertrészeket, gondoskodást pedig alig igényelnek!

Téli virágok

Nem csak cserjék, de meglepő módon virágos növények is akadnak, melyek télen is megtartják szépségüket, így például üde színfolt lehet a kietlen télvízi kertben a klasszikus krizantém, a kedves megjelenésű hunyor, a bájos erica, vagy az év elején virágzó ezüst akácia. Külön említésre méltó az átlagon felül dekoratív kikeleti bangita, mely megérdemelné, hogy sokkal népszerűbb legyen a hazai kertekben! A bangitafélék általában korán borulnak virágba, egyes fajtáik akár már januárban is kihajtanak, változatos színű virágaik az egész terület hangulatát megváltoztatják. A téli jázmin egy roppant izgalmas futónövény, akár 2-3 méter magasra is felkúszhat, decembertől nyíló sárga virágaival így vidám, színes zuhatagot képezhet például a teraszon, vagy egy filagóriára, pergolára terelve. A hangafélék családjába tartozó csarab is remek téli dísz, a novemberi nyílást követően virágai csak lassan halványulnak el, akár egészen a tél végéig is kitarthatnak. A csarab egyébként is hálás dísznövény, jól tűri a mostoha körülményeket, öntözéséhez azonban szokatlan módon lágyított vizet ajánlott használni.

Kikeleti bangita

Érdekesség: Skóciában a csarab a szerencse jelképe, ezért babonásoknak kifejezetten javallott, ráadásul egyben gyógynövény is!

Téli díszek és fények

A téli kert ugyanakkor nem csak növényekkel tehető színesebbé, engedjünk teret fantáziánknak, és egyéb dekorációt is készítsünk! A kopaszodó fákra, a terasz elemeire kerülhetnek tobozból, színes vesszőkből font koszorúk, a kiürült balkonládákba, dézsákba telepíthetünk bolyhos, bársonyos mohát, üvegedényekbe pedig színes termésekből, szárított virágszirmokból, vadgesztenyéből álmodhatunk érdekes kompozíciókat! Ne feledkezzünk meg a kellemes megvilágításról sem, a korai sötét miatt jó, ha a kertet tovább tudjuk használni! Kiváló atmoszférateremtő elem, ha a kert legszebb, leghangsúlyosabb növényeit megvilágítjuk, egy fénycsóva a tekintélyes fenyőre, formás tujára irányítva nagyon feldobja a látványt. A kerti út mentén sorban elhelyezett alacsony kandeláberek, vagy talajszintbe süllyesztett fényforrások izgalmas, mesebeli látványvilágot eredményeznek. A funkcionális fényforrások mellett a hangulatos, derengő világító elemeket se hagyjuk ki az összeállításból, a kültéri karácsonyi izzók például a tél végéig is kint maradhatnak, akár a tujákon, akár például az ablakok külső peremére erősítve.

 Tipp: egy szépen megmunkált madáretető látványként is elsőrangú, az eleséggel odacsábított madarak pedig nyüzsgővé, élettelivé varázsolják a kertet!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.