Megyeri Szabolcs kertész blogja

Bevallom már az elején, van némi tudatosság a témaválasztásban, van abban ugyanis egy kis gyermeki öröm, hogy az ember leírhatja sokszor, hogy kakiszilva, ám ez igazából csak a dolog tréfa része, hiszen egy nagyon is érdekes és hasznos gyümölcsről lesz szó, melyet akár a közeli hetekben is telepíthet bárki a kertjébe, aki datolyaszilvára vágyik, a kakiszilva úri neve ugyanis ez. 

Datolyaszilva fa egy utcafronti részen. 

A datolyaszilva még nem túlságosan elterjedt a honi kertekben, ami remélhetőleg változik a közeljövőben, hiszen egy minden szempontból kiegyensúlyozott és hálás gyümölcstermőről van szó. A datolyaszilva fa egy kompakt méretű gyümölcsfa, mely kisebb kertekbe is bátran ajánlható, akár szűkebb utcafrontokon is remekül mutat, de nyilvánvalóan nagyobb méretű birtokokon is remekül mutat, ha megfelelő helyet sikerül találni neki, ahol igényei is teljesülnek, és kellően szem előtt is van. A kakiszilva bár egzotikus gyümölcstermőként él elképzeléseinkben, fagyállósága jó, a magyar teleket károsodás nélkül átvészeli, metszése roppant egyszerű, gyümölcse pedig igazán finom csemege, mely felüdülés a hagyományos kerti gyümölcsök között. Mindezek mellett a datolyaszilva faként is igen kellemes látvány, kicsi vagy közepes méretű fává vagy bokorrá is nevelhető, a kertnek egzotikus, figyelemfelkeltő növénye lesz!

Az ültetés első lépése a megfelelő hely kiválasztása. Figyelni kell rá, hogy a fiatal csemeték kissé érzékenyek a fagyokra, így az első években mindenféleképpen ajánlatos takarni a gyümölcsfa tövét. A kakiszilva fényigénye magas, így a kert kert napsütötte, meleg részére kell telepíteni. Alapszabály, hogy minél többet éri napfény a termést, annál több ízanyag tud kifejlődni benne, vagyis annál jobb minőségű lesz a gyümölcs.

Tudta-e? A kakiszilva a Távol-Keleten jelentős, tisztelet övezte növény és gyümölcs, melyet halotti szertartásokon szokás felajánlani a túlvilágra távozóknak. Japánban gyógyító erőt is tulajdonítanak neki, préselt levét magában vagy gyógynövényekkel vegyítve adták a betegeknek. 

A kakiszilva, avagy a sharongyümölcs, esetleg hurma közepes alma méretű hol gömbölyded, hol kissé szögletes alakú narancssárgás termés, melyet mindenképp teljes érettségi állapotban kell fogyasztani, ezelőtt ugyanis csersavban gazdag, fanyar, kellemetlen ízű. Éretten azonban lédús, kifejezetten édes, tömény ízvilágú gyümölcs, ízében is állagában is emlékeztet a sárgabarackra. A termés ősszel szedhető, a gyümölcsök sokáig a fákon maradhatnak, ilyenkor nagyon dekoratívak is, nem csupán ízletesek. A kakiszilva utóérő, vagyis leszedés után még ajánlatos lehet várni a fogyasztással, mikor viszont elérte az érettséget, ne habozzunk, mert utána csak pár napig marad fogyasztható.

A kakiszilva telepítése a szokásos menetrend szerint zajlik. Elsőként a fentieknek megfelelően az ideális helyet kell neki megtalálni (ami nem az, ahol éppen van hely...) A kijelölt területen tanácsos megejteni egy alapos talajlazító ásást, ez segíteni fog a gyökereknek terjeszkedni, és ha már ott vagyunk, a gyomtalanítás se maradjon el! A következő az ültetőgödör kiásása, ez legyen nagyjából másfélszer-kétszer akkora, mint a földlabda/konténer mérete. Ha akkor ásunk, mikor a növény még nincs a helyszínen, akkor egy átlagos 60x60x60-as gödröt készítsünk, ez sem túl kicsi, sem túl nagy nem lesz. A gödör aljára terítsünk vastag trágya vagy komposztréteget, majd ezt a kihelyezett tápanyagot fedjük be pár centi vastagon földdel, a gyökerek ugyanis nem érintkezhetnek közvetlenül a tápanyaggal! Innentől már csak a konkrét ültetés van hátra, a csemete ültetőgödörbe való behelyezésénél fontos, hogy a konténer/földlabda magasságáig ültessük a növényt, valamint hogy a gyökérlabda, jól átszőtt és egészséges gyökerekkel legyen tele. Ezeket a gyökereket úgy lehet erélyesebb növekedésre bírni, hogy ásóval vagy metsző ollóval bevágunk a földlabdába, ezen művelet lényege, hogy a vágás révén beindul a gyökérben az ún. kallusz képződés. A gyökérlabda betemetése során ne felejtsük el alaposan tömöríteni a talajt, valamint elegendő vizet is juttassunk ki a csemete tövéhez, a bőséges öntözést az első hetekben bátran ismételjük meg a szokásosnál többször! A datolyaszilva vízigénye egyébként közepes, így az öntözéseket később se hagyjuk el! A gondozás nem lesz egy összetett művelet, a kakiszilva kifejezetten ellenálló, életerős növény, ám a nemesített fajták a gombabetegségekre érzékenyebbek, így ezeknél a megelőző permetezés indokolt lehet. 

Egyszerű képlet, aki súlyos bűncselekmény(eke)t követ el, az jó eséllyel börtönbe kerül, az azonban már sem az elítélt, sem a társadalom szempontjából nem mindegy, hogy hogy tölti bent az idejét, és milyen tapasztalatokkal, milyen változásokon keresztülmenve szabadul ki onnan. Nincs vita abban a kérdésben, hogy a bent töltött idő alatt a munka nagyon sokat számít az elítélteknek, egyfelől a lassan pergő időt tölthetik el könnyebben, gyorsabban, másfelől fölösleges energiájukat is leköthetik a produktív, termelő tevékenységgel. Harmadsorban pedig -és ez nem kevésbé fontos - tartásuk költségeihez is hozzájárulhatnak. Magyarországon a börtönlakóknak többféle munka végzésére van lehetőségük, természetesen ezen a felületen elsősorban a növényekkel kapcsolatos dolgok érdekesek, így lássuk, mi a helyzet a rabok és a kertészkedés, növénytermesztés metszetében a honi börtönökben?

Amerikai rabok munkában

A magyarországi BV intézetek közül négyben végezhetnek a rabok mezőgazdasági jellegű munkát, ezek a helyek Pálhalma, Állampuszta, Baracska, és Szeged. Mielőtt közelebbről megismerkednénk az említett intézményekkel, pár szó a mezőgazdasági jellegű börtönmunkáról. A benti munka kétségkívül hasznos, hiszen az elítéltek így produktív módon tölthetik idejüket, kevesebb teret engedve az unalomból, tétlenségből (is) fakadó agressziónak, és sok esetben olyan hasznos tudást szerezhetnek meg, aminek később kint is hasznát vehetik, a börtönmunka így akár a visszaesési statisztikákat is javíthatja, de mindenképp segíthet, főleg az alacsony képzettségű fogvatartottaknak a börtönön kívüli életben az elhelyezkedésben. Általában úgy tartjuk, hogy a börtönmunka azért is jó, mert így a rab csökkenti ellátásának adóforintokból álló költségeit. Sajnos azonban ez legfeljebb részben igaz. Az elítéltek munkadíjából ugyan levonásra kerül egy összeg, ami napi pár száz forint mindössze, ez viszont a tartás naponkénti költségnek csak a töredéke, ugyanis tavalyi adat szerint egy magyarországi elítélt napi tartásának költsége nagyjából 29 Euro (ami nagyjából 9-10 ezer forint), érdekesség egyébként, hogy ebből az étkezés költsége mindössze 400 forint naponta (ez 2013-as adat). Az intézetek lakói azonban sok esetben nem rendelkeznek szaktudással, így taníttatásuk költsége is hozzáadódik a büdzséhez, ráadásul a képzetlen munkaerő selejtelőállítási aránya is magas. Pozitívum ellenben a (valljuk be, kényszerű) munkafegyelem, a hiányzás, lógás lehetetlensége. A mezőgazdasági segédmunkák szerencsére a legkönnyebben elsajátítható foglalatosságok körébe tartoznak, ráadásul a növénytermesztéssel kapcsolatos munkák jórészt szabad ég alatt történnek, ami az elítélt szempontjából is szerencsés. Így a börtönmunkák közül - a benti létet tekintve tapasztalatlan laikusként tekintve - a mezőgazdasági tevékenység a legüdvözítőbb.

A BV intézetekben egy kisvárosnyi ember raboskodik, számuk pedig nem csökkent számottevően az elmúlt években. A börtönhelyzet, így annak kisebb szegmenseként a börtönmunka helyzete tehát fontos kérdés. (A táblázat forrása).

Nagyfa madártávlatból

Lássuk akkor magukat a börtöngazdaságokat. A négy felsorolt intézmény közül talán a Szegedi Fegyház és Börtön nagyfai telepe bír a legérdekesebb történettel. Nagyfa 1920-ig arisztokrata kézben volt, ekkor vette magához a Magyar Államkincstár Pallavicini Alfonz Károly őrgróftól a 746 holdnyi területet. Az első évtizedekben főleg kendert termesztettek, a rabok a terményből köteleket, zsákokat készítettek. 1960-ig állattenyésztés is folyt a telepen, az elítéltek pedig a mezőgazdasági munkára alkalmatlan téli hónapokban oktatásban részesültek, hogy a tavaszi munkálatokat már felkészülve kezdhessék. Napjainkban a Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft. biztosítja a foglalkoztatási lehetőséget, a szántóföldi és kertészeti növénytermesztés mellett újra állattenyésztéssel és bútorkészítéssel is elfoglalhatják magukat a rabok.

Pálhalmai (újgalambosi) biogáz üzem

A pálhalmai intézetben is szántóföldi növénytermesztés zajlik, gabonaféléket és takarmánynövényeket termelnek az elítéltek, és itt is van állattenyésztés, sőt vágóhíd is. Pálhalma különlegessége a foglalkoztatást biztosító Kft. újgalambosi biogáz üzeme, mellyel jelentős mennyiségű károsanyag (üvegházhatást okozó gázok) kibocsájtást spórolnak meg, annyit, hogy a megtakarított mennyiséget a kvótekereskedelmnek köszönhetően nagyobb összegért értékesítik Ausztriának. A baracskai Annamajor is a mezőgazdasági munkákra rendezkedett be, de itt zöldségtermesztés és feldolgozás is történik, a zöldségfeldolgozó pedig HCCP minősítéssel is rendelkezik. A társaság 1057 ha területen gazdálkodik, és az említettek mellett kukoricát, búzát, árpát nevelnek, valamint takarmánynövényeket a helyben tenyésztett állatoknak. Állampusztán a gabonafélék és takarmány mellett szőlővel is foglalkoznak, sőt, pulykatenyésztés is folyik, valamint lovakat is gondoznak az elítéltek.

Pékség a Baracskai BV Intézetben. Saját terményből sütnek

Természetesen számtalan BV intézetben van lehetőség a legváltozatosabb munkavégzésre, a konyhai teendőktől a karbantartási feladatokon át a különféle betanított és szakmunkákig, azonban a mezőgazdasági, kertészeti jellegű munkák talán mindegyiktől különböznek, mégpedig pozitív értelemben. A növények sokszor bizonyított nyugtató hatása, a külvilággal való kézzelfoghatóbb kapcsolat, és a konkrét, mérhető eredménnyel záródó szezonális tevékenységek elősegíthetik a rabok önbecsülésének erősödését, csökkenthetik a bezártságból eredő frusztrációt, agressziót. Évek óta létezik a kormányzati elképzelés, miszerint lehetőleg minden elítélt dolgozzon és dolgozhasson a fogvatartása alatt, világosan látszódik a törekvés, hogy a börtöncégeket "helyzetbe hozzák", ha ez sikerül, akkor a fogvatartási költségek nagyobb része lesz helyben megtermelhető. Mindezek alapján az egész társadalom érdeke, hogy a rácsok mögött élők sikerélményt adó, a bent töltött időt hasznossá fordító tevékenységet végezhessenek.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Március elseje lévén mondhatjuk, hogy elindult a tavasz, ez pedig elméletileg azt jelenti, hogy a kerti szezon is kezdetét veszi. Természetesen most azonnal még nem vághatunk bele a kertészkedésbe, de ahhoz éppen időben vagyunk, hogy eldöntsük, idén mit szeretnénk a kerttel kezdeni. Sokaknak egyszerűen az a válaszuk, hogy ugyanazt, mint eddig, egyre többen vannak ugyanakkor azok, akik lelkes kezdőként kísérleti jelleggel belevágnának a konyhakerti zöldségtermesztésbe. Ez a bejegyzés elsősorban nekik, vagyis azoknak szól, akiknek még nincs nagy gyakorlatuk az otthoni növénytermesztésben, most szeretnének lekanyarítani egy sarkot a zöldségeiknek, és szívesen fogadnának pár induló jó tanácsot a témával kapcsolatban. 

Hiába van már a naptár szerint tavasz, egyelőre még korán van elkezdeni az ásást, kapálást, így első lépésként, készítsünk terveket! Gondoljuk végig, hogy a kert melyik része lenne veteményeskertünk kialakítására a legalkalmasabb, mennyi terület áll rendelkezésünkre, és ebből mennyit vagyunk hajlandóak erre a célra feláldozni. Azt javaslom, először elég egy 2x2,3x3 méteres parcella, ha kicsiben kezdjük, jobban kézben tudjuk majd tartani a dolgokat!

Lényeges azt is végiggondolni, hogy mennyi időt tudunk majd fordítani a veteményes karbantartására, és hogy megéri-e nekünk a befektetett energia és idő azt, hogy házi, minőségi, érett, és friss zöldséget ehetünk a vacsora mellé? Számoljunk le azzal a tévhittel, hogy a gyepes-dísznövényes kertből lekanyarított konyhakertben majd annyi zöldséget termesztünk, amennyivel kiválthatjuk a bolti, piaci vásárlást, mert ez nem fog teljesülni! A saját termesztésű zöldség elsőszámú nyereménye a sikerélmény, a hasznos és produktív hobbi, másodsorban pedig az ízletes termény, és jó esetben valamennyi spórolás a konyhapénzen. Gondoljuk végig, hogy mennyi zöldségre lenne szükségünk, a statisztikák szerint például egy év alatt nagyjából 15-20 kg-ot paradicsomot fogyasztunk el fejenként, ennek a felét/harmadát különösebb gond nélkül meg tudjuk termelni otthoni körülmények között már akár három tő nevelésével. 

Nem kell tartani attól, hogy a zöldségek elcsúfítják a kertet, a konyhakerti ágyások dekoratívak, mutatósak is lehetnek!

Miután úgy döntöttünk, hogy lelkesedésünk szárnyal, kiszámoltuk, hogy van elég időnk, érdemes belevágni az ágyás pontos kialakításának megtervezésébe. Az egyik legfontosabb szempont a megfelelő elhelyezés, mivel nem mindegy hova vetünk vagy ültetjük a saját nevelésű illetve vásárolt palántáinkat. Készítsünk egy felülnézeti vázlatot a kertről, rajzoljuk be a nagyobb növényeket, a kerti utat, az épületeket, a nem mozdítható tereptárgyakat, és ezek alapján jelöljük ki a konyhakert helyét. Gyakori hiba, hogy a kezdők óvatosságból a kert egyik félreeső, nem használt részét szemelik ki a célra, mondván, hogy ha balul sülnek el a dolgok, vagy ráunnak a kiskertezésre, akkor ne legyen szem előtt a kudarcot idéző ágyás (vagy hogy úgy általában ne legyen szem előtt a zöldségek termesztési helye). A kiskerti növényeknek azonban az esetek túlnyomó többségében sok napsütésre van szükségük, és a meleg fekvést kedvelik, így utóbbi két paraméter alapján jelöljük ki a helyet, ne az legyen a döntő, hogy hol a legkényelmesebb elhelyezni az ágyásokat! 

Fontos: számoljunk azzal is, hogy nem mindig fog tervszerűen sikerülni minden, a kisebb-nagyobb kudarcok kódolva vannak ebbe a műfajba, de ez természetes, és ne szegje kedvünket!

Alakítsunk ki kis ösvényeket az ágyásrészek között, így egyszerűbb és tisztább lesz a gondozás!

Miután eldöntöttük, hogy a kert melyik részét alakítjuk át zöldségeskertté, át kell gondolnunk, hogy milyen zöldségféléket szeretnék termeszteni. Érdemes egyszerűen és könnyen kezelhető zöldségekkel kezdeni, mint például a paradicsom, a bab, vagy a paprika, de persze az is fontos szempont, hogy mit szeretünk, mit eszünk szívesen. Ne az akciós vetőmagokat válasszuk, csak azért mert akciósak, ugyanis hiába olcsó például a padlizsán vetőanyag, ha senki nem szereti otthon a padlizsánt! Miután kiválasztottuk, hogy miket szeretnénk termeszteni, fontos utánanézni ezek helyigényének is. A paradicsom körülbelül 30x60 cm-es területet igényel, míg a paprika 20x40 cm-es földdarabon is vígan elél, de az igények zöldségenként teljesen eltérőek lehetnek. Ezután jön az ágyás kialakításának megtervezése. Fontos szempont, hogy a fenntartási munkákat - öntözés, kapálás – minél könnyebben el tudjuk végezni, erre a legjobb megoldás, ha sorokba ültetjük a növényeket.

Tipp: Nem kell csak és kizárólag zöldségféléket ültetni a veteményesbe, telepíthetünk különböző fűszernövényeket, mint például a bazsalikom és a menta, vagy gyógynövényeket (kamilla, körömvirág) melyek termesztése egyszerű, így hamar sikerélményt könyvelhetünk el nevelésükben.

Nem csak ágyásról lehet szó, a futóbab ilyen tetszetős sátras támasztékra is terelhető, így látványelemként is kiváló!

Az ágyás helyét akkor ássuk fel, ha elmúltak a fagyok, és a talajba már könnyedén be tudjuk szúrni az ásót. A veteményesünk lehet emelt ágyáson is, melynek a lényege, hogy építünk egy körülbelül 0,2-0,8 méter magas téglalap, négyzet vagy kör alakú vázat téglából, fából különböző terméskövekből. Ezt a vázat feltöltjük földdel, és ebbe alakítjuk ki a veteményesünket. Ez azért jó, mert a növényeink gyökerét távol tartja a pangó víztől, emellett a fenntartása is könnyebbé válik, ráadásul az emelt ágyásokba sokkal kevesebb gyomkezdemény és kártevő jut be! A termesztésre használt terület közegét gyakran gazdagítani kell tápanyagokkal (az igények itt is eltérőek zöldségenként) például tápanyagdús virág-, vagy termőfölddel, műtrágyával vagy szerves tápanyagokkal, szarvasmarhatrágyával, illetve a komposzt is kiváló talajjavító adalék (akár idővel egy saját komposztálót is készíthetünk).

A következő lépés már a magok kiszórása, vagy a palánták kiültetése, aminek ideje függ a növény tenyészidejétől, a hőigényétől és attól is, hogy mikor szeretnénk a termését fogyasztani. Sok zöldségfélét már februárban lehet vetni, persze ilyenkor még csak a palántanevelésről van szó, tehát nem a kerti ágyásokba szórjuk ki a magokat. Kövessük a vetőmagok csomagolásán feltüntetett ültetési rendet, vagy bátran használjuk az internetet információszerzésre az ültetési időkkel kapcsolatban (is).

Nem kell megijedni, a fentiekben vázolt kisméretű konyhakerttel várhatóan nem lesznek különösebb problémák, és nem is fog időrabló hobbivá válni a dolog. természetesen kártevők megjelenhetnek, növénybetegségek is felüthetik a fejüket, de minden problémára létezik (akár biokertészeti, vegyszermentes) megoldás. A növények gondozása az esetek többségében gyommentesítésből, talajlazító kapálásból, öntözésből, és egyéb apróbb feladatokból áll, melyeket a kezdők is könnyen elvégezhetnek. A zöldségtermesztés mindenképp igényelni fog rendszeres munkát, némi tanulást, és persze jelentős mennyiségű türelmet is, azzal pedig számolni kell, hogy sosincs garancia a tökéletes végeredményre, de a gyakorlat idővel mesterré tesz majd minket, a leszüretelt, tányérra tett saját termény pedig szinte mindenért kárpótol majd!

Képek: innen, innen és innen

Legyen bármilyen stílusú vagy kialakítású a kertünk, egy dolog biztos, közlekedni fogunk benne. Ezért alapvetés, hogy a leggyakrabban használt ösvényeket valamilyen burkolattal lássuk el, az útépítésnek pedig rögtön két kiindulópontja is lehet. Egyfelől a házat és a garázst, a kamrát, a filagóriát, a hátsó kaput, vagy a éppen bográcshelyet hasznos összekötni egy jól járható, biztonságos úttal, másrészt a kerti út elvezethet a birtok legszebb, leglátványosabban kialakított részei között, hogy például bemutathassuk büszkeségeinket a betérő vendégeknek. A kétfajta kerti út merőben más kialakítást és anyagokat igényel. 

A pázsittal egy szintbe süllyesztett kerti út rettentően praktikus lesz fűnyíráskor!

A közlekedési céllal épülő kerti út legyen mindig stabil, folytonos, és szilárd burkolatú. Az elkészítéshez használhatunk direkt erre a célra való térkövet, téglát, de betonos út is szóba jöhet. A szélességet ne túlozzuk el, hiszen a túlméretes járda a pázsitos felületből vesz el értékes területet. Hasznos, ha csúszásmentes felületű az út, ez esőben és a téli hónapokban jól fog jönni. A könnyen takarítható felületek és anyagok szintén áldásosak lesznek a későbbiekben! A kerti útnak lehet épített, akár kissé magasított szegélye, de növényekkel is dekorálható a közlekedési útvonal, alkalmasak a célra a színes egynyáriak, vagy az alacsony, törpenövésű cserjék, de akár az illatos levendula is jó választás! 

Ötlet: A kerti út akkor lesz igazán hasznos, ha minden napszakban használható, ezért tanácsos pár lámpával szegélyezni az ösvényt! A közlekedést nagyban segíthetik a közterületeken gyakran látható talajszintbe süllyesztett fényforrások, melyek ráadásul a kisgyermekekre sem veszélyesek, szemben a póznákon elhelyezett lámpákkal. Ezek a süllyesztett lámpák a gyepes felületre is telepíthetőek, fűnyíráskor sem jelentenek gondot. Természetesen a rudakon, póznákon nyugvó izzók is dekoratívak általában, a lényeg az, hogy a világítótestek elemei illeszkedjenek a kert stílusához, atmoszférájához.

A dekorációs célú kerti utaknál sokkal több teret nyerhet a kreativitás és a fantázia. Ezeket az utakat vagy ritkábban használjuk eredeti céljukra, vagy eleve csupán dísznek szánjuk, így az anyagválasztásnál és a kialakítás milyenségénél is szinte korlátlan szabadsággal élhetünk. Rusztikus hatásúak lehetnek a durva kidolgozású fa elemek, mint például kör keresztmetszetű fatörzs lapok, vagy a talajszintbe leásott rövid gerendaszerű elemek, akár vasúti bontásból származó hangulatos talpfákat is használhatunk! Az ilyen utacskákat kirakhatjuk lépőkövekből is, vidám, bohém hatást kelt például egy sornyi szabálytalan közökkel lerakott lapos kő. Választhatjuk természetesen az előregyártott kültéri járólapokat is, a jellemzően négyzetes elemeket kedvünk szerint elrendezve fektethetjük le. Az egyes elemek közötti hézagokat feltölthetjük mulcsanyaggal, így elkerülhetjük, hogy aprólékos munkával kelljen a pázsitot megnyírni a közökben. Azt tartsuk szem előtt, hogy a zúzott kővel, murvával, gyöngykaviccsal nagyobb felületen felszórt ösvény ugyan dekoratív, de ahol gyermekek, vagy nehezebben mozgó idősek is laknak, ott ne ilyet válasszunk!  Ne feledjük, hogy a kerti út építéséhez az esetek többségében szakismeretek és gyakorlat szükségesek, főként, ha nem dekorációs célú, hanem funkcionális, vagyis gyakran használt, nagyobb terhelésnek kitett útról van szó. Bátran kérjük szakember segítségét, hogy az eredmény biztonságos és tartós legyen!

Tipp: a kerti kutyáknak rendszerint van állandó vonulási útjuk, amelyen a pázsitot jellemzően kikoptatják. Esztétikusabb lesz a látvány, ha ezt az utat leburkoljuk, így a kutyaösvény nem csúfítja el a látképet!

Az aprókavicsos, kőzúzalékos utacska nagyon mutatós, de kerekesszéket, babakocsit szinte lehetetlen rajta mozgatni, ezzel számoljunk!

Kerti út építéséhez is praktikus görgeteg köveket, folyami kavicsot, és zúzott követ többféle kiszerelésben is rendelhet kertészeti webshopomból IDE kattintva!

Képek: innen

A kertkultúrában időről-időre felbukkannak irányzatok,melyek egy ideig roppant divatosak, aztán vagy a feledésbe merülnek, vagy (részben vagy egészben) beépülnek a napi gyakorlatba. A címben említett permakultúra is egy ilyen mostanában trendi dolognak mondható, ám érdemes vele megismerkedni, mivel számos olyan elemet, elgondolást tartalmaz, melyet az irányzat teljes átvétele nélkül is jó ötlet lehet alkalmazni, sőt, lehet hogy Ön már alkalmazza is, és nem is tudja, hogy a permakultúra útjára lépett! Kezdjük a magyarázatot egy kicsit messzebbről, hogy aztán a bejegyzés második felében már teljesen világos lehessen, hogy miről is van szó!

Permakultúrás kert. Hogy mitől az? Hamarosan kiderül...

Bármennyire közhelyes és elcsépelt kijelentés, de mégis igaz, hogy a bolygó erőforrásait mi emberek túlzottan, néha extrém módon igénybe vesszük. Sokszor bele sem gondolunk, hogy például az étel, ami a tányérunkon van egy vasárnapi ebédkor, mennyi energiát emésztett fel, és mennyi szennyeződést okozott közvetve, vagyis mennyiben növelte ökológiai lábnyomunkat. Pedig a képlet egyszerű. Az állattartás javarészt gépesített (ha továbbmegyünk, maga a gépesítés is gépesítés eredménye), tehát döntően fosszilis tüzelőanyag égetésével működik, nem beszélve a szállításról, ami hasonló elven működik. Ugyanez a helyzet a zöldségekkel, és nyugodtan vegyük ide a csomagolóanyagokat, melyeket szintén szükségszerűen környezetszennyező módon állítanak elő, ráadásul jó részük nehezen lebomló műanyag, ami aztán évtizedekig hever majd egy szeméttelepen (ami - és ez nyilván kicsit demagóg - erdő is lehetne), más részük pedig papír, amiről ugye tudjuk, hogy miből készül. Érdemes lenne tehát kiszámolni, hogy egy négytagú család vasárnapi ebédje mibe kerül a természetnek, az ökológiai egyensúlynak, valószínűleg sokba.

A városi, balkonon, hátsó kiskertben történő haszonnövény termesztés is lehet a permakultúrás gondolkodásmód része

Sokan otthon, a saját kertjükben is próbálnak tenni valamit. Gazdálkodnak, háztájit nevelnek, a végeláthatatlan gyep helyett kertjük egy részét termelésre állítják át, és krumplit, paradicsomot, karalábét termesztenek, ezek ugyanis annyira ellenőrzöttek és bio-jellegűek, amennyire csak a gazda akarja, hiszen ő maga felügyeli a veteményt. Aki háztájizik, általában sokszor egyben biózik is, hisz nem mindenki akar vegyszerezni otthon, és a saját termelésnek pont az a lényege, hogy a boltinál jobb, egészségesebb, minden káros anyagtól mentes élelmiszer kerüljön az asztalra. Ha még közelebb megyünk az otthoni termesztéshez, és úgy általában a kertekhez, azt is láthatjuk, hogy jópáran egészen szoros viszonyt, harmóniát próbálnak teremteni a birtokukkal, ügyes praktikákkal elérve azt, hogy a kerti termény, növény, virág, minél kevesebb energiafogyasztásba kerüljön (ennek persze sokszor a spórolás az eredője). Ide sorolhatóak azok az ügyes fogások, melyek a kertművelést valóban kifizetődővé (és ezzel párhuzamosan általában környezetbaráttá) teszik, úgymint többek közt az esővíz gyűjtés, az esőkert-szerű kialakítás, a fúrt kút használata, a napelemek felszerelése, a komposztálás, a zöldtrágyázás, a zöldtetős kialakítás, és sok hasonló dolog.

Sematikus esőkert-ábra. Ha bővebben érdekli, mi is ez, ITT olvashat róla egy korábbi bejegyzésemben

Tulajdonképpen ez a permakultúra, a kifejezés ugyanis a minket körülvevő környezettel való lehető legszorosabb együttműködést jelenti, olyan természetes szimbiózist ember és növény, állat között, ami minimálisra csökkenti az emberi forrású szennyezőanyag kibocsájtást, a fogalom tulajdonképpen maga a környezetbarát gondolkodás valóságba átültetett változata, vagyis a permakultúrás gondolkodásmód kizárólag a természet adta lehetőségekkel operál. Aki permakultúrás kertet akar létrehozni, az komposztál, a kártevőket azok természetes ellenségeinek betelepítésével ritkítja, esővízzel öntöz, felhasználja a növényi hulladékot, és így tovább, tehát minden cselekedetével a már létező ökológiai láncolat egyes elemeit használja fel céljai eléréséhez. Ez az irány kiterjeszthető, ide tartozik a szabad állattartás (ami "tanyasi" címszóval már most is trendi), az ökobarát épületek építése, a zöldtetők létrehozása, a geotermikus-, nap-, vagy szélenergia csatasorba állítása, és a sor folytatható lenne sokáig. Mindennek pedig egyetlen célja az, hogy az ember által okozott károkat, egészségtelen és természetellenes folyamatokat minimalizálja. 

Mesterséges szigetelő, hőfogó helyett passzív tetőkert

A permakultúra fogalmának egyik megalkotója Bill Mollison ausztrál természettudós megfogalmazása szerint: "„A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.