Megyeri Szabolcs kertész blogja

A nyár utolsó hónapjának második fele igazán zsúfolt időszak, most érnek véget a nyaralások, sokaknak kötött program a tűzijáték nézés, és az ehhez kapcsolódó utolsó hosszú hétvégés kikapcsolódás, aztán máris lehet készülni az iskolaidőszakra, vagy egyszerűen csak az őszi munkás hetekre. Ilyenkor viszonylag kevés idő jut a kerti veteményezésre, értelemszerűen ez az időszak nem a kiskertezés főszezonja, aki azonban még most is szívesen vetne, ültetne valamit, van miből válogatnia! A késő nyári vetemények sora nem túl hosszú, de akad köztük pár izgalmas darab, ezek közül ajánlok most röviden hármat!

Az ázsiai származású, és egyébként a káposztafélék családjába tartozó kínai kel nálunk nem örvend széleskörű népszerűségnek, de talán ismertségnek sem. A kínai kel C-vitaminban dús, aminosavakat bőségesen tartalmaz, és fehérjében a fejeskáposzta háromszorosát kínálja. Bár íze kevésbé karakteres a gyakrabban fogyasztott káposztafélékhez képest, mégis kiváló saláta alapanyag, főzelék is készíthető belőle, de nyersen rágcsálva is egészséges nasi. A téli időszakban, mikor kevesebb zöldségfajtából válogathatunk, a kínai kel roppant hasznos kiegészítője lehet az étrendnek, érdemes tehát beépíteni az őszi-téli menükínálatba. Termesztése nem jelent nagy kihívást, kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. A kínai kel csírázási hőigénye 20 fok, így a nyárvégi időszak kiválóan alkalmas neki, fényigénye pedig közepes, tehát tényleg őszi zöldség. Tenyészideje 60-80 nap így az augusztus végi vetemény még a tartós fagyok előtt felszedhető, ha pedig magvetés helyett palántákat használunk, még hamarabb jöhet a szüret. Kifejezetten kedvelt földtípusa nincsen, ahol egyéb zöldség megterem, ott a kínai kellel is sikert érhetünk el, tápanyagigénye azonban magas, így erősen igénybe veszi a közeget, ahol növekedik, ebből kifolyólag a közelében élő gyomokat is elsorvasztja, ami viszont jó hír. Ha segíteni akarjuk a növekedésben nitrogénnel és káliummal lakassuk jól, és a szerves trágyát is szívesen fogadja. Legfőbb kártevői  a meztelencsigák és a levéltetvek, rothadással pedig mészhiányos talaj esetében találkozhatunk. Tenyészideje 60-80 nap, így attól függően, hogy a nyár végének mely időszakában, és hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettük, akár szeptember végén is szedhetjük már. Eltarthatósága kiváló, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve pincekörülmények között (5-8 C) 5-6 hétig fogyaszthatóak maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi frissességét.

A cékla már jóval ismertebb a kínai kelnél, de szintén nem a leggyakoribb vendég a konyhában, pedig legendásan egészséges és tápláló zöldség, az egyetlen, ami ellene szól, hogy makacs foltokat hagy ruhákon, abroszokon. Egyebekben roppant barátságos növény, mert nem kér sokat, mondhatni igénytelen, így szintén jó választás bátortalan kezdőknek (is). Tápanyagigénye közepes, ha augusztusban vetjük, akkor másodnövényként is telepíthetjük, például a már felszedett káposztafélék, burgonya, retek, vagy borsó helyére. A félárnyékos helyeket is jól viseli, vízre viszont folyamatosan szüksége van, ezért ne hagyjuk kiszáradni. Magjai méretesek, ezért könnyű lesz velük a vetésnél, amire figyeljünk, az a körülbelül 10 centiméteres távolság két mag között. Jó praktika, ha egyszerre nem egy, hanem két magot pottyantunk a földbe, és később a gyengébb palántá(ka)t kiszedve, aztán átültetve megduplázhatjuk a veteményt. Az ápolási munkák főleg a rendszeres öntözésben, és az időnkénti gyommentesítésben merülnek ki. A csírázási idő két hét, a betakarítás pedig 90-100 nap múlva esedékes, de legkésőbb a hajnali fagyok beállta előtt. Az sem baj, ha gyökereket még a teljes méret elérése előtt húzzuk ki, de ilyenkor az eltarthatósági idő is csökken. Az október táján felszedett céklát beoszthatjuk egész télre is, ha (leveleitől megfosztva) például nedves homokos ládába helyezzük, és hűvös helyre (pincébe) tesszük.

A harmadik alany a rukkola (Eruca sativa) mely szintén nem tartozik a jelenleg divatos zöldek közé, még nevének írásmódja sem kiforrott, írhatjuk rukkolának, olaszosan ruccolának vagy rucolának, aki pedig hagyománytisztelő, hívhatja magyarosan egyszerűen borsmustárnak is, merthogy van neki szép hazai neve is. A rukkola Európában, főleg a déli országokban őshonos, ahol persze roppant népszerű is, Olaszországban pedig kimondott rajongás övezi. Markáns ízvilágú, borsos, mustáros aromájú salátaféle, mely ráadásul élettanilag is kedvező hatásokkal bír, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, ráadásul még gyógynövényként is kezelhető, a belőle készült főzet a fekélyes, savas gyomor panaszainak hatékony enyhítője, emellett köhögéscsillapító, várandós hölgyeknél pedig tejserkentő hatása is van! A rukkola elvetett magjai akár 2-3 hét alatt kihajtanak annyira, hogy a konyhában használhatóvá váljanak a levelek. A rukkolatermesztéshez alig szükséges valami, a talajra nem érzékeny, tehát a nyár végére kiürült ágyásokba simán vethető, de az erkélyen is elég egy-két nagyobb cserép, vagy egy termetesebb virágláda, és némi általános termőföld az induláshoz. Balkonvetemény esetében előkészületekkel sem kell számolni, szabadföldi telepítéskor egy alapos gazolást illendő csupán megejteni a magok kiszórása előtt. A rukkola hálás tulajdonsága, hogy kis helyen is viszonylag nagy hozamot biztosít, így elsőrangú balkontermény, de napos, meleg konyhaablakban is tehetünk vele egy próbát. A csírázás megtörténtéig folyamatosan nedvesítsük az ültetvényt. A másik szaporítási módszer a palántázás, ami inkább csak elméleti lehetőség, a zsenge csírák ugyanis kicsik és sérülékenyek, kiszedésük, átültetésük felesleges nehézségekkel jár. A rukkola bő három hét után már szedhető állapotba kerül, és amíg az időjárás drasztikus fordulatot nem vesz, vagyis amíg tart a vénasszonyok nyara, folyamatosan hozza új hajtásait és leveleit. Tartsuk szem előtt, hogy a leszedett levelek nagyon hamar fonnyadásnak indulnak, így mindig csak annyit csipegessünk a növényről, amennyit azonnal fel is használunk!

Képek: innen, innen, és innen.

A kerti tó már mindenképpen egy haladóknak való kültéri hóbort, mert ahogyan a közkeletű mondás tartja, a kerti tó egy külön kert a kertben. Ez annyit tesz, hogy a tóval kapcsolatban kis túlzással annyi teendő akad, mint egy kisebbfajta hagyományos kerttel, vagyis nem szabad abba a hibába esni tó tervezésekor, hogy a tó fenntartását afféle nullás dologként képzeljük el. Az elhanyagolt tó roppant kellemetlen látványt, akár rossz szagokat is jelenthet, és sokkal csúfabb lesz, mint egy ugyanakkora területű kiégett pázsit, vagy üres virágágyás, ráadásul a visszacsinálása is komoly összegekbe kerülhet, nem szabad tehát ideiglenes elemként tekinteni rá, mint például egy kísérleti ágyásra, amibe egzotikus növényeket ültetünk. 

Persze elriasztani senkit nem szeretnék a kerti tótól, hiszen rendkívül dekoratív látványelemről van szó, a víz közelségének nyugtató hatása mindenki számára ismert, a vízi és vízparti növények egészen új színeket, hangulatokat hozhatnak kézközelbe, a tó halainak gondozása pedig remek hobbi is lehet. A kerti tó gondozása alapvetően két részből áll. Az egyik oldal az őszi téliesítés valamint a tavaszi "ébresztés", tehát tisztítás, szezonra felkészítés. A másik oldal a folyamatos karbantartás, aminek főleg nyáridőben van szezonja. Utóbbi apróbb teendőkről lesz szó a következőkben, ami elsősorban azoknak lesz hasznos, akik friss tótulajdonosok, vagy még nincs ugyan kerti tavuk, de szeretnének némi képet kapni a majdani feladatokról.

A nyári forróságban a legaktuálisabb a vízmennyiség optimális szinten tartása. A nagy melegben a kerti tavak vize gyorsan párolog, az alacsony vízszint pedig egyszerre esztétikai és fenntartási probléma is. Érdemes egy vízszintmérőt elhelyezni a tóban, ami egy egyszerű rovátkolt pálca vagy rúd is lehet, ha pedig a kritikus érték alá csökkent a szint, egyszerűen fel kell tölteni a tavat, például a kerti csapból, tömlővel. Nagyobb méretű tavak esetében már opció lehet az automata utántöltő berendezés telepítése, mely önműködően üzembe lép, ha a vízszint erősen lecsökken.

A kerti tavak gondozásának egyik lényeges eleme a bekerülő szennyeződések folyamatos eltávolítása. Ezek általában ártalmatlannak tűnő szerves anyagok, például szélfútta levelek, a fűnyíráskor a tóba került nyesedék, és a vízfelszínre kerülő egyéb lebegő növényi részek. A falevelek pár nap után a tó aljára süllyednek, ezért érdemes merítőhálóval naponta kihalászni őket. A levelek problémája ősszel lesz majd igazán aktuális, intenzív levélhulláskor érdemes lehet a tó fölé könnyű műanyaghálót kifeszíteni, így sok munkától kímélhetjük meg magunkat. Ugyancsak jó megoldás a háló kihelyezése hosszabb nyaralás esetén, ez augusztusban még teljesen időszerű.

Az optimális vízminőség megóvása érdekében szintén rendszeresen lépéseket kell tenni. A legjellemzőbb probléma az algásodás, ami általában a nem megfelelő (lúgos) kémhatás, a magas oxigéntartalom, és a túlzott szervesanyag tartalom együttállásakor indul be. Az algásodás következtében az egyéb tavi élőlények kiszorulnak, a víz zavaros, zöldes színezetű, kellemetlen szagú lesz. A megoldás a kémhatás rendszeres mérése és szükség esetén korrigálása, valamint a szervesanyag tartalom csökkentése. Utóbbit többek közt a tóba kerülő növényi hulladék gyors kiemelésével érhetjük el, valamint fontos e tekintetben, hogy a tóban lakó halakat ne etessük túl, a nagy mennyiségű, fel nem használt állateledel ugyanis nagyban segíti az algásodást. Nagyon hatásos a víz áramoltatása is, már egy egyszerűbb vízforgató berendezés is óriási segítség!

A fentiek értelmében érdemes arra törekedni, hogy a tó halai ne csak táppal legyenek etetve, igyekezzünk működő ökoszisztémát létrehozni, hogy a tó önfenntartó legyen! Telepítsünk vízinövényeket, szaporítsunk el a tóban a halaknak eleségül szolgáló vízi rovarokat, szorítsuk minél lejjebb a szükséges haltáp mennyiségét!

Főleg a nagyobb tavaknál jellemző (de a kisebbeknél is gyakori) hogy különböző gépi berendezések segítik az ideális állapotok fenntartását. Ilyenek lehetnek a vízforgattyúk, a szivattyúk, és a különböző szűrők. Ezek a gépek rendszeres karbantartást igényelnek, amit ne mulasszunk el, különben később nagyobb kiadás várhat ránk a cseréjükkel. A szűrőbetétek állapotát folyamatosan ellenőrizzük!

Aki pedig mostanában vágna bele a tó építésébe, és a készítés lépéseiről tájékozódna, EZT A RÉGEBBI POSZTOMAT tanulmányozza, melyet szakértő vendégszerzőm bocsátott rendelkezésemre még évekkel ezelőtt.

Ha pedig tetszik Önnek a kerti tó ötlete, de első nekifutásra valami szerényebb kivitelt szeretne, olvassa a dézsatavakról szóló bejegyzésemet IDE KATTINTVA!

Képek: innen.

Nincs is jobb beszédtéma, mint az időjárás, főleg, ha ilyen tartósnak ígérkező kánikulában vagyunk, hiszen mindenkinek van kiforrott véleménye és pár keserű megjegyzése a hőséggel kapcsolatban, melyet jellemzően szívesen közöl is. A nagy melegekben kitikkadunk, lelassulunk, munkatempónk visszaesik, és nem tudunk igazán másra gondolni, mint valami vízparti hűsítő lazulásra. Mi - jó esetben - megtehetjük, hogy elmenekülünk a meleg elől, és hűvös vagy frissítő helyre vonulunk, a növények azonban röghöz kötöttek, az ő esetükben nekünk kell óvintézkedéseket tennünk, ellenkező esetben károsodással, vagy akár növénypusztulással is szembesülhetünk hamarosan. A kánikulai növényápolás témája talán a könyökén jön ki a tapasztaltabb növénybarátnak, sokaknak azonban igencsak hasznos, ha kapnak egy kis mankót a hőségben való teendőkről, így most az ő számukra állítottam össze egy listát a legfontosabb dolgokról!

- A kerti növények esetében a dühöngő kánikulai napokban a kora reggeli, vagy az esti órákra időzítsük az öntözést! Ez azért fontos, mert így még a nagy meleg erős párologtató hatását beelőzve vagy kikerülve tudunk hatékonyan öntözni, vagyis a kijuttatott víz a növény számára hasznosul, nem pedig elpárolog. 

- Ne feledkezzünk ilyenkor a társasházi növényekről sem! Ezek a zöldek amolyan "senki földje" státuszban vannak, így jellemzően kevesebb ápolásban részesülnek, mint a magánkertek zöldjei. A kánikula azonban őket is megviseli, így fordítsunk gondot arra, hogy az utcafronti, a társasház belső udvarán élő, vagy a lengőfolyosót dekoráló növényzet is kapjon bőséges vizet ilyenkor. Nagyon hasznos dolog a ház (legyen társasház vagy családi ház) előtti fák tövéhez esténként 1-1 vödör vizet kiborítani, hálás lesz a növény érte!

- Tartsuk szem előtt, hogy előre öntözni nem lehet, vagyis ha pár napra, egy hétre elutazunk, vagy csak hétközben nehezen jut időnk a kertre, akkor a napi öntözési feladatokat nem válthatjuk ki egyetlen, bőséges, áztató locsolással. A túlzott mértékű öntözés az arra érzékeny fajoknál akár a melegnél is súlyosabb gondot okozhat, ráadásul a többszörös mennyiségű vízkijuttatással csak a vízszámlát növeljük hatékonyan.

- A legtöbb növény a kánikulában hálás lesz a természetes csapadékot imitáló esőztető öntözésért, mely során a szórófejet felfele irányozva nedvesítjük kedvenceinket. Ugyanakkor ne alkalmazzuk ezt a módszert nyakló nélkül, egyes fajok érzékenyebbek a gombás betegségekre, a sűrű lombozatban megrekedő nedvesség pedig adott esetben táptalajt biztosíthat nekik. Ezt a módszert is inkább reggel és este alkalmazzuk, így a páraigényesebb növényeknek hosszabb idejű lesz a párolgás, amiért hálásak lesznek.

- A pázsitot  - ha máshogy nem megoldható - akár napközben is öntözhetjük, de csak kisebb adagokban juttassuk ki a vizet, nem szabad, hogy tócsák képződjenek a fűfelületen! A napközbeni, kánikulai öntözés ellen szól a "kiégés" régi legendája, ami azon alapszik, hogy a fűszálakon lévő vízcseppek nagyítóüvegként fókuszálják a napfényt, és szó szerint megégetik a növényi szálakat. Ezt a tévhitet egy roppant alapos magyar kutatás tételes cáfolta, akit érdekel az izgalmas levezetés, IDE KATTINTVA olvashatja el a vonatkozó tanulmányt!

- Ritkábban alkalmazott, de bevethető metódus a kánikulai takarás. A legforróbb pár napban például az érzékenyebb örökzöldeket takarással is védhetjük a tűző napsugarak ellen, amihez például egy vékony, fehér vászonlepedő tökéletesen megfelel, de erre a célra vékony, könnyű hálókat kertészetekben is be lehet szerezni (ilyennel szokás például a káposztaféléket takarni).

- Az általános öntözési gyakoriságot minden kerti növény esetében sűrítsük! A rózsák például jellemzően heti egy kiadós öntözést igényelnek, ezt duplázzuk meg, amíg a rekordmelegek tartanak, és hasonlóképpen tegyünk más virágok, dísznövények esetében is.

- A tuják helyzete különösen kritikus ilyenkor. A tujafélék a leggyakrabban alkalmazott dísznövények közé tartoznak a hazai kertekben, annak ellenére, hogy alapvetően nem kifejezetten érzik jól magukat a mi klímánkon, ugyanis az alacsonyabb hőmérsékletet és a magasabb páratartalmat kedvelik (ez az oka a gyakori barnulásoknak, elhalásoknak). A mostanihoz hasonló extra meleg hetek különösen megviselik ezeket a növényeket, ezért gyakran, akár naponta öntözzük őket. Tövenként 20-40 liter vizet juttassunk ki, valamint csepegtető öntözéssel biztosíthatjuk a folyamatos talajnedvességet és párolgást, de utóbbi módszer önmagában nem elég, mindenképp szükséges bőséges víz kijuttatása is. Főleg a fiatal tuják esetében kell körültekintőnek lenni, ha ugyanis az első években a növény nem kap elég nedvességet a nagy gyökérrendszer fejlesztéséhez, a későbbiekben a gyengén kifejlődött gyökérzet már nem lesz képes a megfelelő mennyiségű víz felvételére!

- A forró napokban, hetekben a füvet ne nyírjuk katonásan rövidre, a hosszabb szálak természetes módon árnyékolják a töveket, így a tűző nap ártalmaitól és a talaj gyors kiszáradásától is megóvhatjuk pázsitunkat! A kiégéshez hasonló tévhit, hogy nagy forróságban vágjuk a lehető legrövidebbre a gyepet, mert így kevesebb vízre lesz szüksége. Utóbbi tétel akár helytállónak is tekinthető, a gyepnek azonban fontosabb, hogy a fűszálak tövei és a talajuk takarva legyenek, árnyékban ugyanis kevésbé melegednek fel, ezt az árnyékot pedig a hosszabb szálak biztosíthatják, vagyis hőségriadó idején éppen hogy magasabbra hagyjuk nőni a füvet.

- A balkonon tartott cserepesek is veszélyben vannak a nagy hőségben, edényeik térfogata ugyanis relatív kicsi, ezért földjük gyorsan átforrósodhat, kiszáradhat! A balkonnövények esetében is alkalmazzuk a kora reggeli és esti öntözési időszakokat, valamint sokat segíthetünk növényeinknek mulcsolással. A mulcsolás során mulcsanyagot (például aprókavicsot, zúzott fakérget, szalmát) helyezünk el a növény földjének felszínén, ami lassítja a talajban lévő nedvesség párolgását, így megóvja a cserép lakóját.

- Ne feledkezzünk meg a cserepes növényekről sem a balkonon, teraszon, vagy a kertben! A sötét színű edényeket egyszerű fehér papírlappal, világos vászondarabokkal burkoljuk be, ezzel is késleltethetjük a bennük lévő föld felmelegedését, ezzel már nagyon sokat tudunk segíteni a benne lakó zöldnek.

- A páraigényes balkonnövényeket állítsuk párologtató tálcára. Egy műanyag tálcára terítsünk szét zúzott követ, apró kavicsot, majd öntsük fel a peremig vízzel a tálcát, végül erre helyezzük el a cserepeket! A vizet persze rendszeresen töltsük után, az ilyen meleg napokon pár óra alatt eltűnik.

- Az erős napsugarakra érzékeny balkonnövényeket helyezzük takarásba, de az egész erkélyt árnyékolhatjuk egy vászonlepedővel, vagy egy pár ezresért kapható napvitorlával a forró napokban!

- A kert állataira is gondoljunk hőség idején, a kutyának, cicának mindig legyen bőséges ivóvize, és hűsölésre alkalmas, árnyékos búvóhelye, valamint a madaraknak is életmentő lehet, ha egy magasabbra helyezett sekély tálkába ivóvizet helyezünk ki!

Kép

A hortenzia a divat hullámvasútján ül, hol trendi, hol pedig kifejezetten mellőzött dísznövény. Pár évtizeddel ezelőtt szinte minden szépen gondozott vidéki porta előtt látni lehetett hortenziát, aztán később kikopott az előkertekből, utcafrontokról, átadta a helyét az éppen felkapott dísznövényeknek, manapság pedig lassan talán újra divatba jön. Tartós feledésbe bizonyára sosem fog merülni, ahhoz ugyanis túlságosan dekoratív, ráadásul sokféle színváltozatban hozzáférhető, ezért jópofa színkombinációk alakíthatók ki belőle, de ha egy háziasszonynak az az elképzelése, hogy a ház, kerítés, vagy éppen a kint parkoló autó színéhez passzoló virágot ültessen, akkor is lehet a hortenziához nyúlni. 

A hortenzia nem európai virág, Japánból érkezett Európába az 1800-as évek elején, először Angliában hódította meg a díszkerteket, aztán pedig a kontinensen is kiemelkedő népszerűségre tett szert. A roppant esztétikus látvány mellett ennek a nagy fajtagazdagság is oka volt, hiszen a hortenzia nagyon változatos megjelenésű dísznövény. Vannak alacsonyabb termetű, kisméretű bokrot formázó változatok, léteznek nagyobb, fa küllemű típusok, a kúszó hortenziák pedig akár több tíz méter magasra is felfutnak! A hortenziák között akad ugyan örökzöld is, de az általánosan elterjedt fajták jellemzően lombhullatók. Ennél fontosabb, hogy a virágszínt tekintve is bő a választék, piros, fehér, pink, és kék árnyalatokban tündökölhetnek a jobbára gömbbé összeálló virágok, de vannak laposabb, tányérformájú virágzatú változatok is, illetve manapság kifejezetten keresettek bugás virágzatú hortenziák, melyek kicsit szakítanak a hagyományos küllemmel, így talán vonzóbbak azoknak, akik a hortenziát kissé avíttos virágnak látják.

A hortenzia mellett szól, hogy a mutatós látványért cserébe nem kér sokat, tartása kezdő kertészkedőknek sem jelent nehézséget, de azért igényei azért ennek a virágnak is vannak. Ültetéskor kulcskérdés az árnyékoltság, a hortenziák ugyanis nem kedvelik az erős, közvetlen napsütést, de a mélyárnyék is kerülendő, erősen fényhiányos helyen a virágok fejletlenek lesznek, így pedig a lényeg veszik el. A legideálisabb az olyan terület, ahol a hortenzia reggelente kap pár órán keresztül napfényt, de déltől naplementéig jobbára árnyékban lehet. A hortenzia latin neve (Hydrangea) annyit tesz „sok víz”, ebből máris kilogikázható, hogy vízigénye átlagon felüli, földjét sosem szabad hagyni teljesen kiszáradni, mindig legyen nedves, ugyanakkor ne áztassuk el túlzottan a töveket, a pangóvíz is káros. Az öntözés gyakoriságát a talaj összetétele határozza meg, a jobb vízmegtartó képességű közegben ritkábban, a lazább, vízáteresztő talajban gyakrabban kell a kannáért nyúlni, de a kulcs az, hogy a hortenzia földjének felső rétegét ne hagyjuk kiszáradni. Az öntözéssel kapcsolatban lényeges, hogy a túlságosan kemény csapvíz következtében a levelek besárgulhatnak, ezt érdemes megelőzni lágy vagy lágyított víz használatával, jó megoldás például a csapadék gyűjtése erre a célra. A hortenzia tápanyag igénye kora tavasztól augusztus végéig havi egy-két alkalommal adagolt tápoldattal elégíthető ki. A metszési feladatokat az átlagos hobbikertész kevésbé kedveli, nekik jó hír, hogy a hortenziával kapcsolatban ilyen feladat igazából nincs, elegendő csupán az elvirágzott, elszáradt részeket lecsipegetni. 

Bár a télre most még szinte szentségtörés gondolni is, azonban meg kell említeni a hortenziák téli tartását is. A hortenziákat a tél közeledtével, mikor leveleiket már elvesztették, teleltetni szükséges. Ehhez egy sötét helyiség és alacsony hőmérséklet (5-8 Celsius) kellenek, ez jellemzően egy pincében áll rendelkezésre. Az öntözéseket télen jelentősen ritkítani kell, de ne hagyjuk abba teljesen! Ez persze a cserepes, dézsás példányokra vonatkozik, de sokan kiültetik a kertbe növényüket. Nekik sem kell aggódniuk, a fiatalabb tövek takarással, kupacolással átvészelik az átlagos, nem rekordmínuszos teleket, az idősebb példányok télállósága pedig jó, enyhe védelemmel simán bírják a hideg hónapokat! Praktikus köztes megoldás lehet, ha a dézsás hortenzia dézsáját leássuk a kerti földbe, így az ősz végén a növény egyben, gond nélkül kiemelhető lesz, ráadásul földje összetételét is könnyen beállíthatjuk ilyen módon, máris kiderül, miért lényeges ez!

A hortenziák közül a szokatlan árnyalatú kék példányok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, azonban azt nem mindenki tudja, hogy a ragyogó kékségért tenni is kell! A kék hortenziák ugyanis olykor elvesztik különleges színüket, és „közönséges” rózsaszín virágokat hoznak. A megoldás egyszerű, a kékvirágú növénynek savanyú talajra van szükségük a kék szín előállításához, ezért a kék hortenziákat ilyen savanyú talajba szükséges ültetni (ilyen közeget zsákos kiszerelésben bármely kertészetben kapni), vagy speciális műtrágya adagolásával kell pótolni a hiányt. Az is megoldás, ha időnként a kávézaccot a szemetes helyett a hortenziák földjéhez adjuk, valamint szintén hozzájárul a kékítéshez, ha az öntözővízbe literenként 4-5 gramm timsót adagolunk!

A hortenziák szaporítása dugványozással a leghatékonyabb, erre a műveletre a nyár középső hónapja a legideálisabb. A dugványozáshoz a félfás hajtások használhatók leginkább, egy bimbó és virág nélküli, nagyjából ceruza vastagságú hajtás nyessünk le éles késsel, és ezt gyökereztessük laza szerkezetű, nyirkos földben vagy vízben. 3-4 hét múlva a hajtás elültethető egy normál méretű cserépbe.

Szívesen gondozna otthonában vagy kertjében hortenziát?

Kertészeti webáruházamból máris megrendelheti új kedvencét!

IDE KATTINTVA megtekintheti a teljes kínálatot!

Képek: innen, innen, innen és innen.

Riasztó hírek jelentek meg a hazai málna jövőjével, és nem, nem az egyre gyakrabban hozzánk betörő medvék fogják lelegelni az állományt, az ízletes és egészséges gyümölcs más okok miatt van veszélyben. Egészen prózai dologról van szó, nincs aki leszedje!

Az index már korábban a HVG pedig nemrégiben számolt be arról, hogy a magyar málnatermesztés krízisben van, és nem egy növénybetegség vagy egy ádáz kártevő áll a háttérben, hanem az, hogy a málna leszedésére egyfelől nincs elég jelentkező, másfelől a málnaszüret sokkal idő és munkaigényesebb folyamat, mint mondjuk az alma betakarítása. Míg ugyanis egy hektárnyi alma betakarításához 5-800 munkaóra szükséges, addig ez a málna (és a hasonló kisebb termésű bogyósok esetében) 3-4000 (!) órát vesz igénybe. Érthető módon ez az idő munkabérre konvertálva már jelentős összeg, iparági szakértők szerint a 600 forintos végfelhasználói árból egy ötödnyi, vagyis 120 forint az, ami csak a munkások bérét jelenti. Így ha van munkás, akkor a kifizetésük jelentősen megdrágítja a gyümölcsöt, ha pedig nincs, akkor a gyümölcs el sem jut a standokig, boltokig. A málnaszedési munka egyéb sajátosságai sem könnyítik meg a gazdák helyzetét, a szezon ugyanis rövid, a gazdák nem tudnak hosszútávú munkát adni a szüretelőknek, akik pedig szívesebben szegődnek el tartós lehetőségeket kínáló, vagy jobban fizető (esetleg könnyebb jellegű) munkákra. Sajnos a málnát a gazdasági jellegű problémák mellett érzékenysége is terheli, sem a túl aszályos, sem a nedves, nyirkos időjárást nem kedveli, a nem megfelelő klimatikus viszonyok között hamar támadják meg betegségek és kártevők. Így összességében a hazai málna jövője jelenleg nem látszik túl fényesnek, de természetesen mindez a kereskedelmi célú termesztésre vonatkozik, azt senki nem akadályozhatja meg, hogy bárki otthon, a saját kertjében termesszen málnát!

A termesztés zanzásított leírása előtt ismerkedjünk röviden a málnával! A málna valójában egy félcserje, mert vesszői csak két évig élnek, az első évben kifejlődnek, a másodikban pedig virágot és gyümölcsöt hoznak. Az érés ideje a nyár dereka, de a leszedést pontosan kell betájolni, mert sem a korán betakarított, sem a túlérett termény nem élvezetes. A leszedett szemek az eperhez hasonlóan gyorsan romlanak, ezért késlekedés nélkül fel kell használni azokat a konyhában, vagy nyersen fogyasztva. A málna a remek íze mellett élettanilag is hasznos, gazdag C, B1, és B2 vitaminokban, tartalmaz szerves savakat, ráadásul alacsony szénhidráttartalma miatt fogyókúrák remek kiegészítője lehet. 

A málnaneveléshez támasztékrendszerre lesz szükség!

A málnát ősszel kell majd telepíteni, az ültetés kiemelten fontos szempontja, hogy a talaj tápanyagokban gazdag, a szerkezetét tekintve pedig levegős, laza szerkezetű, egyenletesen nedves legyen. A málna nagyon érzékeny a talajvízre, a közeg mésztartalmára, valamint homokos területeket sem tolerálja. A málnát a kert szélvédett, huzatmentes részére szabad csak telepíteni, és fontos információ, hogy a málnabokrok karókból és dróthuzalokból kialakított támrendszert fognak igényelni! A támasztékot a bokor növekedésével együtt bővíteni kell felfelé haladva, körülbelül fél méteres lépésekben. A málna gyökérzete nem hatol mélyre, így érzékeny a szárazságra, gyakori öntözést kíván, földje sosem száradhat ki teljesen. A málna körül gyakran akadnak majd feladatok, erősen hajlamos például a gyomosodásra, így a rendszeres gazolás elkerülhetetlen, valamint sajnos számos kártevője és betegsége is akad, ezért vegyszeres növényvédelme szinte biztosan szükségessé válik. Az ősszel telepített málna már két év múlva termést fog hozni, amennyiben a fentebb felsorolt igényei maradéktalanul kielégítésre kerültek, és a rendszeres gondozás sem maradt el. A málna mindezek alapján inkább a tapasztaltabb, vagy a kihívásokat kedvelő hobbikertészeknek ajánlható, a nehézségeket azonban bizonyára feledtetni fogja a saját termesztésű málna fantasztikus íze!

Akit egy kicsit megrémisztett a málna többféle, bonyolultnak tűnő környezeti igénye, az nyugodtan válassza a dézsás málnanevelést! Ennek hatalmas előnye, hogy a talaj összetétele könnyedén beállítható, a növény szükség esetén áthelyezhető úgy, hogy ideális helyen legyen, és a betegségek, kártevők megjelenésének esélye is csökken ilyen módon! A dézsás málna akár balkonokon, teraszokon is tartható, de dézsájával együtt a kert bármely pontjára kitelepíthető!

Tudta-e? Nem igazán közismert tény, hogy a málnának nem csupán a termése, de a levele is hasznos, illetve hasznosítható! A szárított levelekből forrázással kitűnő tea készíthető, ami még ízletesebb lesz, ha szamóca és szederleveleket is keverünk hozzá!

Képek: innen, innen, és innen.

Van egy kis listám ez elmúlt egy-két évből, na persze semmi nagyon komoly, nem "olyan" lista, csak egy egyszerű megfigyelés. Mikor láttam a televízióban, hogy valahol egy cég, állami vállalat/szervezet, lelkes politikus, közszerepelni vágyó közszereplő, vagy egy celeb fát ültet, abból a célból, hogy azt jól körbefotózza, levideózza és feltegye a facebookra, beerőszakolja az esti híradóba, hogy elmondhassa, hogy ültetett egy fát, és beleringassa magát abba, hogy most aztán tett valami nagy dolgot a környezetért, nos ha ilyet láttam, akkor azt feljegyeztem. Egy időben még azt is megtettem, hogy az ilyen tévés látványültetéseket pár hét múlva megnéztem, és konstatáltam, hogy mi lett belőle (általában nem sok jó), olykor még fotóztam is, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ezeket a képeket majd feddő jelleggel közzétegyem, de rájöttem, hogy ez nem lenne célravezető dolog, főképpen azért, mert a faültetések jelentős része mögött azért mégiscsak a jóindulat buzog, az pedig nem szép dolog, ha valaki jószándékú akciójából rosszalló példálózást kerekítek. A téma azonban mindig aktuális, ezért érdemes pár szót ejteni róla.

Ez egy szép kis fiatal utcai fasor, ilyet nálunk keveset látni, kevés csemete éri meg ugyanis a tinédzser kort

A sok lelkes faültető híresség, szervezet, és párt közül egyre többen (hála az égnek) jutnak arra a következtetésre, hogy most már aztán megmutatják a világnak: a fa érték, a környezet védelme fontos, és fát ültetni az lényegében befektetés a jövőbe. Eddig hibátlan az üzenet! Pár napos rászervezéssel, látványos pár órás program kerekíthető a történetből. Elültetik a fát, az ültető megosztja a képeket a facebookon, jönnek a szívecskék, like-ok, kaphatnak egy percet a hírekben, mindenki boldog. Elhangzik pár mondat, köztük ígéret arra, hogy a fácskát majd öntözik lelkesen. Aztán mi lesz a médiafigyelem elmúlása után? Gyakran elhanyagolt, kipusztult facsemeték, melyeket nem védtek meg sem a melegtől, sem a szárazságtól, sem például a damilos fűkaszáktól. Nem öntözték őket, nem gyomtalanítottak körülöttük, vagy éppen ezt megelőzendő, jól körbebetonozták őket, hogy ne jelentsen problémát földjük ápolása. Az eredmény borítékolható, lassan cseperedő, a fejlődésben megálló, a legyengültségtől betegségek, kártevők áldozatává váló fa, mely sem esztétikailag, se a légszennyezés enyhítőjeként nem tud helyt állni. Hogy enyhítsem a politikusokra és celebekre a posztban eddig nehezedő nyomást, meg kell említeni, hogy gyakran a városi lakóközösségek tagjai ugyanezeket a köröket futják meg, lelkesedésből fát ültetnek, örülnek neki, aztán pár hét múlva bosszankodnak, hogy a drága pénzen vásárolt fa kipusztult.

Ez egy demonstrációs faültetés egyik facsemetéje, ami nem sokkal a telepítés után láthatóan teljesen magára maradt. Hiába a jó szándék, ha végül az enyészeté lesz a növény... 

Mi következik mindebből: 

Elültetni egy fát nem nagy kihívás, bárki képes rá, aki tud ásni. A nagy dobás, az igazi munka az az öntözés, a fenntartás megoldása. Jusson eszünkbe a húsvéti nyuszi, az ember hazaviszi, pár napig körülötte forog a világ, aztán a legtöbben megunják, és visszaviszik, leadják az állatkertben, vagy elajándékozzák (rosszabb esetben szabad engedik egy erdőszélen), azonban egy fától nem lehet ilyen egyszerű módon megszabadulni. Ezért a jövőben akkor javaslom valakinek/bárkinek fa ültetését közterületre, ha megoldja annak az öntözését (és ápolását) is. Ez nyilvánvalóan nem egyszerű feladat, az ültető adott esetben nem is abban a kerületben, akár nem is abban a városban lakik, tehát közösséget kell szervezni, segítőket kell találni, akik egy hét, egy hónap múlva is lejárnak a fához öntözni, megnézni az állapotát. Tehát fát ültetni trendi dolog, valódi üzenet azonban csak akkor lesz belőle, ha fáradságos és komoly munkával életben tartjuk a fát, ez elsősorban az öntözést jelenti. 

Ez egy látványos, és a fa szempontjából nagyon hasznos megoldás, sokkal szebb, mintha körbeöntötték volna betonnal.

Eddig főleg az öntözésről esett szó, de persze a városi fáknak egyéb kockázatokkal is szembe kell nézniük, tehát aki városi fát ültet, és felelősen gondoz, az a következő körülményekkel, és az azok okozta károk enyhítésével is számoljon: 

- a kutyák vizelete

- parkoló autók által felsértett háncs 

- a vezetékek a földben: lényegében 20 - 30 év alatt minden fa gyökérzetét legalább egyszer, de inkább többször elvágja valamelyik közműszolgáltató

- a légvezetékek miatt teljesen szakmaiatlan módon megnyesett lombkorona 

- körbebetonozás: így még ha esik is az eső, az nem jut el a gyökérzetükig 

- pusztító forróság, mely a körbebetonozott felületekről árad

**************************************

A problémafelvetések mellett következzen követhető tanácsok is! Mit lehet tenni azért, hogy a városi fák, például az én (társas)házam előtti fa megmaradjon?

- ültetés előtt számolni kell a fa majdani méreteivel, kalkulálva a légvezetékekkel, az alsó emeleti ablakokkal

- ne kerüljön a fa túl közel a járdaszegélyhez, hogy a parkoló autók lökhárítója ne érhesse el 

- törekedni kell arra, hogy a fa törzse körül legyen legalább egy egy-másfél méteres átmérőjű kör, vagy egy egy négyzetméteres négyzet alapú betonozatlan terület 

- óvni és védeni kell a lombkoronáját, törzsét, gyökérzetét, elsősorban a szakmaiatlan vagy vandál rongálásoktól (ha például gyepes területen van a facsemete, törzsét a földhöz közeli egy-két arasznyi magasságban műagyak hálóval, ráccsal védjük a szegélyvágó gépek damiljától)

- főképpen a nyári forróságban és elsősorban a fiatalabb példányokat napi szinten(!) öntözni szükséges, legalább 1 - 2 vödör vízzel 

- a fiatal csemeték törzsét az első években telente takarással kell védeni a fagykároktól

- ha esik az eső akkor érdemes megfigyelni, hogy a körbe betonozott területen mennyi folyt valóban oda a fa tövéhez, ha ez kevés, az eső ellenére is öntözni kell

Képek: innen, innen, valamint a szerző fotói.