Megyeri Szabolcs kertész blogja

A mostani hétvége sajnos szokatlanul rövidre sikeredett, köszönhetően a szombati kivételes munkanapnak, azonban aki a (jó eséllyel az idei utolsó) meleg napokon szeretne valamilyen kellemes kültéri, de legalábbis növényekkel kapcsolatos budapesti programot, az semmiképp ne hagyja ki az Őszi Kertészeti Napok elnevezésű rendezvényt! És hogy mi várja a látogatókat? Hát ez:

A fentieknek megfelelően az egyszerűen bámészkodni vágyó növénybarátoknak is bőséges lesz a felhozatal, aki pedig tanácsadást, szakvéleményeket keresne, szintén megtalálja a számítását. Természetesen a kiállítóktól vásárolni is lehet, a megszokott, idényjellegű növényfajok mellett számos érdekesség, különlegesség várja azokat, akik frissíteni szeretnék zöld kollekciójukat. Külön kiemelendő a helyszín, mely nem más, mint a Budai Arborétum, ami önmagában, mindenféle rendezvény nélkül is egy csodás hely, így azonban dupla élvezet várja a kilátogatókat, akik a pihentető séta mellett tudással vagy növényekkel is gazdagodhatanak!

A rendezvény helyszíne térképen IDE KATTINTVA tekinthető meg.

Az ősz most már lassan eléri a félidejét, ilyenkor egyre kevesebb a kinti teendő, vagy pontosabban mondva egyre kevesebb a kedv a kinti teendők elvégzéséhez. Ez persze nem csoda, az eljövendő hideg, nyirkos, komor napok nem kimondottan ideálisak a kertműveléshez, az őszi telepítési szezonnak pedig pár hét múlva le is áldozik. Ilyenkor a növénybarátok figyelme a szobai zöldek felé fordul, sokan keresik-kutatják, hogy mi lehetne elég izgalmas, érdekes kihívás, mert ugye egy anyósnyelvet vagy dracénát ápolgatni nem feltétlen kielégítő dolog. A legtöbb hobbikertész egy adott ponton eljut a bonsai-okig, hiszen ezek a növények egész más képet mutatnak, mint egy hagyományos benti zöld, ápolásuk pedig jellemzően összetett feladat, így remek elfoglaltságnak tűnik a gondozásuk.

A bonsai mellett szól még az a lényegi tulajdonsága, hogy kicsi, így nincs az a minigarzon, amiben el ne férne egy ilyen fácska, de vonzó ötlet az is, hogy at ablakpárkányon vagy akár a nappali kisasztalán nődögéljen egy igazi, ámde aprócska fa. A fa az csak fa, gondolhatnánk naivan, így tehát mi gond lehet vele, ám a valóságban a bonsai növények a gondozásigényes dísznövények közé tartoznak. Sajnos sok bonsai végzi elszáradva, összefonnyadva a kukában, amivel nem csak a növény élete ér véget, de a hobbikertész kedve is elmegy a minifáktól. Ezért most, anélkül, hogy szakavatott bonsai szakértőként tüntetném fel magam, a következzen egy rövid lista a bonsai gondozás alapjairól, hogy aki kacérkodik a minifák gondolatával, legalább egy kis ízelítőt kaphasson abból, ami vár rá.

- Minden bonsai fának szüksége van bőséges fényre, ezért tartós árnyékba sose állítsuk őket, azonban a tűző napsugarak sem tesznek jót nekik, ezt figyelembe véve találjuk meg az ideális helyet számukra! Ne tévesszen meg senkit az ősz és a tél, ilyenkor is lehetnek erős, perzselő sugarak, főleg a déli időszakban. A legjobb hely ezért egy olyan ablak, ami főképp reggel vagy délután kap fényt.

- Az öntözés - mint általában minden növénynél - kardinális kérdés. A bonsai talaja sose száradjon ki teljesen, a földet mindig tartsuk nedvesen, de óvakodjunk a pangóvizet képző túlöntözéstől. Öntözéshez ne csapvizet, inkább szénsavmentes ásványvizet használjunk, de az állott víz, vagy felforralt és kihűlni hagyott víz is megfelelő. Az öntözővízzel kapcsolatos fő információkról EBBEN a régebbi bejegyzésemben írtam, érdemes kattintani!

- Az öntözést elvégezhetjük a szokásos módon is, vagy úgy is, hogy a növénykét edényével együtt pár percre vízbe merítjük, majd hagyjuk kicsöpögni. Ezt a módszert 2-3 naponta vethetjük be.

- A szakszerű öntözés része a tápanyagozás is. Tápanyag utánpótlásként lehetőleg direkt bonsai fáknak összeállított tápoldatot használjunk, mindig vízzel hígítva, sosem töményen adagolva. Ne adjunk ezeknek a növényeknek más tápoldatot, a muskátli megmaradt tápoldata nem megfelelő!

- A megfelelő hőmérséklet is kulcsfontosságú! Általánosságban a 15-20 Celsius közötti értéken érzik jól magukat a miniatűr fák, ezért télen ne legyenek fűtőtest közvetlen közelében! Ez nem csak a magas hőmérséklet, de a száraz levegő miatt sem jó ötlet.

- A bonsai növényeket nem csak a hidegtől kell óvni, érzékenyek a huzatra és hirtelen hőmérséklet csökkenésre is, ezért ne állítsuk őket rosszul szigetelő ablak párkányára, és téli szellőztetéskor ne maradjanak az ablak, ajtó mellett!

- A bonsai fák legfontosabb ápolási teendője a metszés, ezzel biztosítjuk a szép formát, a dús lombozatot és az alacsony termetet. A metszéshez mindig éles, hegyes kisollót (vagy speciális bonsai ollót) használjunk, amit csak erre a célra tartunk fenn! Ha más növényeknél is bevetjük az ollót, akkor a bonsai metszése előtt fertőtlenítsük azt, így megelőzhetjük a baktériumok, vírusok, kártevők véletlen áthurcolását. A bonsai metszésnek bőséges szakirodalma van, érdemes a megvásárolt fa faját, fajtáját pontosan meghatározni, és ezen adatokra rákeresve metszési útmutatót keresni!

- A bonsai-ok között is vannak örökzöld és lombhullató fajok, ezért ne lepődjünk meg, ha növényünk ősszel lombozatát veszti. A barnuló, sárguló, elszáradva lehulló levelek azonban bajt jeleznek, ilyen esetben vizsgáljuk felül, hogy a környezeti viszonyok megfelelőek-e a növény számára!

Fontos tisztázni, hogy a kertben tartható, kültéri bonsai fák ára jóval magasabb, és gondozásuk is sokkal összetettebb, így kezdő bonsai barátoknak elsőként mindig egy mérsékeltebb árú, könnyebben kezelhető szobai növény beszerzése ajánlott! A fenti tanácsok is az általában hozzáférhető, benti tartásra ajánlott növényekre vonatkoznak.

Tipp: a bonsai fa kiváló ajándék gyerekeknek, és férfiaknak is! A kicsik rajongani fognak a miniatűr fákért, felnőtteknek pedig férfias, komoly ajándék!

Aki pedig szeretne is bonsai-t, meg nem is, az IDE KATTINTVA megismerkedhet egy könnyen tartható, majdnem bonsai minifával, amivel bátran lehet próbálkozni kezdőként is! 

Képek: innen.

A címbeli kérdésre a gyerekek válasza nyilván egy kategorikus "egyiket sem", hiszen mindkét levélzöldség híres arról, hogy nagyítóval keresni az olyan gyerekeket, akik kedvelik őket. Pedig mindketten remek növények, a belőlük készült főzelékek tápláló és egészséges fogások, ráadásul a modernebb konyhai irányzatokba is illenek, változatos módon készíthetők és tálalhatók. Emellett persze nem kerülnének most - képzavarral élve - terítékre, ha nem lenne aktualitásuk, mindkettő termesztésébe ugyanis mostanság lehet belekezdeni. 

A sóskával kezdem, mert ő még a spenótnál is mellőzöttebb, megkockáztatom, hogy a mai kisgyerekek közül a többség egyszerűen nem is ismeri. Sajnos nem csak a konyhákból kopott ki, hazánkban nincs nagyüzemi mezőgazdasági termesztésben, csak őstermelőknél és házikertekben találni meg, annak ellenére, hogy Európában, a Távol-keleten, de még Amerikában is honos, az egész világon elterjedt haszonnövény. A Magyarországon ismert közönséges sóska mellett választható még a francia és angol sóska is, előbbi savanykásabb, utóbbi kellemesebb ízű, és mindkettő nagyon jól bírja a teleket. A sóska vetésének egyik időszaka az ősz, a szeptemberi magvetésből kora tavaszra lesznek betakarítható levelek, a tavaszi vetés pedig nyár elején takarítható be, így sajnos aki azt gondolta, hogy még idén csemegézhet a saját sóskásából, csalódni lesz kénytelen, de a kikeleti betakarítás is épp elég ígéretes. A sóska aprócska magjai hosszú idő után, 2-4 hét elteltével kelnek ki, ez idő alatt csak nagyon óvatosan szabad öntözni, erősebb vízsugárral a magokat könnyen ki lehet mosni a talajból, és persze a hosszú csírázási idő miatt nem szabad elkedvetlenedni, ha pár nap után nem bújnak elő a hajtások, ez természetes. A már növekedésnek indult növénykék szerencsére kevés gondoskodást igényelnek, a gyomláláson és öntözésen kívül nem adnak munkát, így akár teljesen kezdő kertbarátok is bátran próbálkozhatnak vele. A leszedett levelek eltarthatósági ideje rövid, hűtőben tárolva 2-3 napig maradnak fogyaszthatóak, így érdemes mindig annyit leszedni, amennyit fel is dolgozunk rögtön.

A sóska mellett szól:

Gondozása könnyű, igényei alacsonyak, C-vitamin tartalma magas, gazdag ásványi anyagokban (foszfor, vas, kalcium), jelentős gyümölcssav tartalommal bír, fogyasztása pedig frissítő, élénkítő hatású. 

A spenót, vagy kissé furcsa hangzású, úriasabb nevén paraj a Közel-Keletről érkezett Magyarországra, Spanyolországon keresztül, mégpedig a feltételezések szerint perzsa közvetítéssel. A spenót remek tulajdonsága, hogy a zöldségek közül tavasszal az egyik legkorábban szedhető termény, kis szerencsével már a tél legvégén a konyhába kerülhet, így a vitaminhiányos hónapok végén szinte kincset ér. A spenót beltartalmi értékei ugyanis kiemelkedőek, vitaminokban gazdag, tartalmaz flavonoidokat és klorofillt, ugyanakkor alacsony kalóriatartalma miatt jól beilleszthető a mindenféle diétás étrendekbe. A spenótnak van ugyan egy elhanyagolható egészségügyi kockázata, de ez csak azt fenyegeti, aki igazán mértéktelenül fogyasztja. A spenót, magas oxálsav tartalma miatt ugyanis megterheli a veséket (kőlerakódást okozhat), így túlzott, napi rendszerességű fogyasztása nem ajánlott. A főzés ugyan valamelyest csökkenti az oxálsav tartalmat, de még így sem válik jelentéktelenné, nyersen pedig nem kifejezetten finom. A szeptemberi vetésből a tavasz első szakaszára lesz hasznosítható zöldség, a szedés ideje akkor jön el, mikor már 5-6 lomblevelet növesztett a növény. A spenót gondozása is egyszerű, igényei alacsonyak, betegségei nem számottevőek, télállósága pedig jó, még a zordabb mínuszos heteket is átvészeli. Érdekesség, hogy a spenótot gyakran tévesen évelőnek tartják, a félreértés abból ered, hogy elhullajtott magjaiból a következő évben új növény fejlődik. A magok akár több évig is megőrzik csírázóképességüket!

A spenót mellett szól:

A sóskánál változatosabban dolgozható fel, kiváló tél végi vitaminbomba, nevelése könnyű. 

Itt egy klasszikus sóska főzelék recept, KATT IDE!

Képek: innen, innen, és innen.

Bármilyen fájdalmas kimondani, most már bizony az őszben vagyunk, ám ami rossz hír a diákoknak, az jó hír a kertészkedőknek, ugyanis a nyári kényszerpihenő után újra lehet nyúlni az ásó után, és kezdődhetnek az ültetések. A remek időt hozó nyárutó kifejezetten alkalmas a telepítések megkezdésére, de persze sietni sem kell, jellemzően október végéig ki lehet helyezni a csemetéket, cserjéket. A mai összeállításban három olyan bogyós gyümölcs kerül terítékre, melyek ugyan ismertek a nagyközönség előtt, mégsem a legkedveltebbek közül valók, pedig nincs miért szégyenkezniük. 

Csüngő eperfa, róla is szó lesz!

A ribizli, vagy ribiszke a nemrégiben tárgyalt szederrel rokonítható abból a szempontból, hogy az üzletekben kis adagokban is meglepően drágán kapható, pedig elvileg egy pórias, egyszerű gyümölcs, ami sokáig nem volt gyakori vendég a kertekben, azonban az elmúlt évtizedben megint trendi lett, de inkább megvásárolható gyümölcsként, nem pedig kerti növényként. Pedig a ribizlibogyók élettanilag kedvező hatásúak, növényként pedig magas dekorációs értékű cserjéről van szó. A piros ribiszke elsősorban nyers fogyasztásra való, feldolgozása nem igazán szokás (de ízletes lekvár éppenséggel készülhet belőle) a sötét bogyós változatokból meg kiváló üdítőital vagy házi bor készülhet!

A ribizli egy jó értelemben véve igénytelen évelő gyümölcstermő cserje, amely a megfelelő, tápanyagban dús talajba ültetve hosszú ideig problémamentesen gondozható, a már említett szederrel ellentétben nincsenek különleges igényei. A ribizlibokor félárnyékba is kerülhet, szoliternövényként is mutatós, de akár izgalmas, ehető sövényként is ültethető a kerítés mellé! A ribizli, ha dísznövényként tekintünk rá, akkor igazán jó választás lehet azoknak, akik szeretik a paraszti, régies kertek rusztikus látványvilágát, vagy a természetközeli, zabolátlan, a szabálytalanságra épülő kertstílusokat.

A köszméte a ribizlinél mindenképpen ismeretlenebb, és ezen talán az sem segít, ha régies nevén hívom: egres. Az én nagyszüleim kertjében még volt egres, akkoriban nem kifejezetten szerettem, hiszen nem kimondottan édes. Ettől függetlenül az egres bogyója nagyon ízletes, de inkább a savanykás, fanyar ízek kedvelőinek való, manapság felnőtt fejjel már nekem is sokkal jobban bejön. A meghízott szőlőszemekre emlékeztető termésből készülhet üdítőital, dzsem, kompót, kerülhet süteményekbe, de nyersen is fogyasztható. 

Az egres megjelenését tekintve bokor, vagy alacsony termetű fa, a fajtától függően a termés lehet sárgászöld, sötétebb tónusú, vagy akár piros is, utóbbi kifejezetten ajánlott a különlegességeket kedvelőknek, ezzel a változattal remek találós kérdést lehet feladni a kertbe betérőknek, hiszen aki az egrest fel is ismerné, a piros szín akkor is megzavarja majd a beazonosítást! A köszméte - hogy kerüljem a szóismétlést -  a talajra nem érzékeny, az oltott csemeték nagyon ellenállóak, csupán egy kevés tavaszi metszést, és rendszeres öntözést kívánnak! Az egres változatos helyekre telepíthető, jól áll a kisebb kerteknek is, kerülhet az előkertbe, ahol pedig elég hely van a számára (és nem veszélyeztetik például parkoló autók) ott utcafronti dekoráció is válhat belőle. 

A csüngő eperfa neve kissé zavart keltő, mert nálunk az eper és a szamóca hagyományosan összekeveredtek. Az eperfa valójában a messzi Távol-Keletről érkezett hozzánk, és jópofa érdekessége, hogy eredeti élőhelyén a selyemhernyók táplálására használták, és használják ma is. A csüngő eperfa egy kompakt méretű gyümölcsfa, ami 3-4 méter magasra nő meg, nevelése kifejezetten könnyű mivel környezeti és gondozási igényei alacsonyak. Tolerálja a városi körülményeket is, napos és félárnyékos helyeken is megél, vízigénye alacsony-közepes, metszési munkálatai pedig nagyon egyszerűek. Nevéhez hűen ágai, hajtásai lefelé csüngőek, ezzel különleges bájt nyer a növény, talán van, akinek szomorú hangulatot áraszt, szerintem azonban sokkal inkább játékos és kedves látvány.

Az eperfa egyszerűen díszfaként is ültethető, ugyanis már a puszta megjelenésével feldobja a kertet, de nyilvánvalóan az ehető termése is lehet a telepítés oka. Az eperfa bogyói lehetnek fehérek, rózsaszínesek, vagy pirosak, ízük karakteres, édes, a gyerekek különösen kedvelni fogják. Az eperfa termése a madarakat is vonzza, így akár madárbarát kertekbe is remek választás! Háziasszonyoknak apró megjegyzés, az eperfa termése a céklához hasonló kiszedhetetlen foltokat hagy a ruhákon, így érdemes óvatosan kezelni. 

Képek: innen, és a szerző fotói.

Ha azt mondom mustár, te azt mondod kolbász - ez akár valamilyen mondóka része is lehetne, hiszen a mustárról mi más jutna eszünkbe, mint egy jó kis balatoni (az év többi szakában piaci) kolbász, bőséges mustár adaggal, meg egy nagy karéj házi kenyérrel persze. A mustár azonban ennél sokkal többet tud, igazi titkos univerzális növény, ugyanis kertészetileg is kifejezetten hasznos, ráadásul számos - olykor megmosolyogtató - népi praktika is társul hozzá. És persze nem kerülne szóba, ha nem lenne valamilyen aktualitása éppen, de erről kicsit lejjebb. 

A mustárnak a népi folklórban számos gyógyító hatást tulajdonítanak, ezek némelyike biztosan hatásos, más részük inkább amolyan jobb híján bevetett metódus lehetett. Mindenesetre a feljegyzések szerint például az összezúzott, vízzel és liszttel kevert mustármag kiváló szer meghűlés ellen a mellkasra kenve. A mustár, mivel enyhe bőrirritáló, vérbőség keltő hatása van alkalmazható hasonlóan elkészítve és felkenve elégtelen vérkeringés okozta végtag (elsősorban ujj) fájdalmak esetén. A mustármagos lábfürdő állítólag hatásos lábgombaölő szer, és a hírek szerint ugyanez a lábáztató enyhíti a lázat és a fejfájást is. A már említett mustármagos massza fájdalomenyhítő tapaszként is használható gézlapokra kenve és a sajgó testrészre helyezve, végül a mustár a tapasztalatok szerint bármilyen formájában kiváló étvágygerjesztő. Na de térjünk vissza kert világába.

A mustár, mint vetemény az év döntő részében vethető, sok más terményhez hasonlóan csak a hideg, fagyos téli hetekben nem telepíthető a kiskertbe. Mégis az őszi ültetés az egyik legüdvözítőbb ezen fűszernövény esetén, mégpedig praktikus okokból. Őszre, az ősz derekára a legtöbb veteményes természetes módon kiürül, de legalábbis megfogyatkoznak a lakói. Ilyenkor jön el a mustár ideje, ez a növény ugyanis nagyon gyorsan kicsírázik, hajtásai gyorsan kifejlődnek, és talajtakaróként remekül szolgálnak. Utóbbi minőségükben a mustárnövénykék a csupasz ágyásokat nagyon jól dekorálják, színnel, élettel töltik meg. Ez azonban még csak az esztétikai oldal, ugyanis a mustárnak van egy olyan szupertulajdonsága, hogy természetes talajfertőtlenítőként működik, gyökerei olyan biológiailag aktív anyagokat bocsájtanak ki, melyek, károsak az egyéb növényekre, sőt, egyes föld alatt élő rovarokra is. Így az ősszel már haszonnövény nélküli, de még vígan gazosodó ágyásokban a mustár egyszerűen kiszorítja az egyéb vegetációt!

Jó, jó, de mi lesz később? Itt jön az őszi ültetés vetés trükkje, a mustár ugyanis nem télálló, a fagyos időszakban elhal, növényi maradványai pedig tavasszal az első talajmunkálatok során szinte szó szerint szétporladnak, így nyom nélkül eltűnik. A gyökérzet sem marad életképes, a lebomló mustárgyökerek értékes természetes komposztként hasznosulnak újra. Az őszi mustár, ha talajtakaróként tekintünk rá, akkor az összes szokásos jótéteményt hozza, vagyis többek közt késlelteti a talaj kiszáradását, megfogja a port, és úgy biztosít egységes, üde látványt, hogy közben gondozására igazából nem kell időt fordítani. Tudni kell azonban, hogy az őszi mustár a sok előny mellett egyetlen dolgot nem biztosít: betakarítható mustármagokat. Aki tehát a mustárt étkezési célra szánja, tavasszal lépjen majd akcióba!

Sokan mostanra már biztos égnek a vágytól, hogy őszi mustárt vessenek, de mi ennek a módja? Nos, roppant egyszerű a művelet, a vetőmagokat az előzetesen ásással meglazított, majd elsimított, tömörített területre kell kiszórni, ezután pedig gereblyézéssel vagy kézi szórással kell vékony földtakarót helyezni rájuk. A kihajtó magoncok jó esetben pár nap múlva megjelenhetnek, aztán pedig gyors ütemben fognak növekedni. Az időnkénti öntözésen kívül sok egyéb teendő nem is akad a mustárvetemény körül.

Képek: innen 

A szeder tipikusan az a gyümölcs, amit alig termeszt valaki a kertjében, viszont sokan megveszik a boltokban aprócska műanyag tálkákba porciózva, méregdrágán. Mondanám, hogy pedig mennyivel egyszerűbb otthon nevelni a saját szedret, sajnos azonban ez a cserjeféle pont a nehezebben kezelhetők közé tartozik, ez némileg meg is magyarázza a ritkább előfordulását. Azért megijedni sem kell, semmi ördöngösség nincs a szedertermesztésben, csupán kicsit több törődést igényel, mint egy átlagos cserjeféle. Mivel a közelgő ősz az év egyik fő ültetési szezonja, a szeder ideje is most jött el. Lássuk, mennyire nehéz bánni vele!

Szederrel ősszel könnyen találkozhatunk természetjárás, túrázás során, hiszen hazánkban sok helyütt vadon is megél, ami persze nem jelenti azt, hogy otthon ne nevelhetnénk, sőt, az mindig jó jel, ha egy adott növény az adott földrajzi területen emberi beavatkozás nélkül is megél, terem. A házi szeder több fontos jótéteménnyel szolgál, elsősorban dekoratív növénydísz, jól idézi meg az épített környezetben a buja, háborítatlan vidékek hangulatát, így ha valaki kifejezetten természetközeli, vadvirágos kertstílusban gondolkozik, a szedret tartsa szem előtt. Szintén hasznos a szeder csemege-szempontból, ugyanis termése amellett, hogy finom, és ritkán fogyasztott gyümölcs, egészséges is, hiszen C-vitamin tartalma például magas, emellett elsőrangú antioxidáns forrás.

A szeder, mint cserje, sövényként is ültethető, a térhatároló cserjék között külön műfaj az ehető termésű sövény, a szeder pedig ebben a tekintetben is jó választás. A szeder futtatható kerítésre (vagy kerítés melletti dróthuzalos támasztékra, de afféle szoliternövényként is kezelhetjük, ha kis alapterületű, függőleges támasztékra tereljük). Érdekesség, hogy a szeder (Rubus) kifejezés tulajdonképpen egy gyűjtőnév, a nemzetségbe roppant sok fajta tartozik, de mindegyiknek ehető a termése, és olyan változatot is választhatunk, ami tüskementes, így ezt kisgyermekes kertbe is telepíthetjük (a tüskés fajták pedig sövényként védelmi célra is bevethetőek).

A szederrel kapcsolatban nem lehet elhallgatni a negatívumokat sem. A szeder a napos, szélvédett, nem fagyzugos helyeket kedveli, talajigénye pedig az átlagnál összetettebb, a tápanyagban dús, jó szerkezetű közeget kedveli, ráadásul fontos számára a folyamatos és egyenletes nedvesség.  A szedernek már ültetéskor biztosítsunk trágyát, valamint a magasra növő indáknak is elengedhetetlen támrendszert kialakítani. Őszi ültetés esetén majd tavasszal nitrogénes műtrágyára, és magnéziumhiány esetén annak pótlására is szükség lesz, ellenkező esetben a termés csekély és aprószemű lesz.

A szeder továbbá az átlagosnál alaposabb metszést és vesszőválogatást igényel, időnként permetezni is szükséges, elsősorban ősszel és tavasszal, a vesszőbetegségek ellen. A szeder hajlamos a tetvesedésre is, és sajnos a hangyák is kedvelik, így az apró rovarok megjelenésével is számolni kell. A nehézségek azonban ne tántorítsanak el senkit, a szokásosnál kicsit összetettebb gondozási igényért cserébe egy dekoratív cserjével, finom terméssel lehetünk gazdagabbak, sőt, tüskés fajtát választva hatékony zöld védvonalat is képezhetünk a birtokhatáron.

A szedernek mindenképp támasztékra lesz szükségre, de akár a kerítést is használhatjuk erre a célra, főleg, ha védelmi funkciót is ellátó sövényként telepítjük!

Remek ötlet a szeder praktikus és egyben dekoratív tartására!

Akiknek már van szeder a kertjükben, azoknak a fentiek nem feltétlen új információk, azonban talán nekik is érdemes egy emlékeztető jellegű szeder gyorstalpalót átfutni, elsősorban a metszéssel kapcsolatosan. Sok szedertulajdonos panaszkodik arra, hogy növénye nem hoz termést, pedig az ültetési feltételek megfelelőek voltak, és gondozás sem maradt el. Ez általában a metszés hiányára, vagy annak szakszerűtlenségére vezethető vissza.

A szépen termő szederbokor eléréséhez ugyanis az augusztus és október közötti hetekben feltétlenül el kell végezni a cserje metszését, mégpedig úgy, hogy a már letermett ágakat tőből vissza kell metszeni, mivel a termő ágak csak két évig életképesek, aztán elpusztulnak, így ezekről újabb termésre nem számíthatunk. A növény az új hajtásokat hónaljban hozza, ezek a friss idei ágak lesznek a következő évi termővesszők, ezért ezeket csak visszakurtítani kell. A hónaljhajtások a nyár elején kifejlődött zöld hajtásokat jelentik, ezek még mostanában is levelekkel dúsak.

A metszési munkálatokkal egy füst alatt ajánlott a tápanyag-utánpótlást is megejteni, mivel a bőséges terméshez megfelelő mennyiségű tápanyag is szükséges. Idősebb példányok esetében a növény teljes ifjítását egy drasztikus visszametszéssel lehet megtenni, ebben az esetben a növény tövén egy-másfél arasz magasságig le kell nyesni minden ágat, ilyenkor azonban értelemszerűen következő évben terméssel nem számíthatunk. Fontos, hogy egy-egy bokron nem érdemes ötnél több termő vesszőt meghagyni, mert a növény ilyenkor elaprózza tartalékait, és inkább többet virágzik, de kevesebb termést hoz. 

Lényeges, hogy őszi telepítéskor mindenképpen előnevelt szedret ültessünk, és precízen tartsuk be a szedernek szükséges feltételeket, elsősorban a talajt, a napfény mennyiségét, és a szélvédettséget tekintve. Kereskedelmi forgalomban tüskés és tüskementes változatok is kaphatóak, ami szempont lehet kisgyermekes kertekben, valamint az egyes hibridek eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek a növekedés ütemét, és a termés méretét, ízvilágát illetően, így választás előtt érdemes tájékozódni a kiszemelt fajtákról.  

Képek: innen, innen, innen, és innen.