Megyeri Szabolcs kertész blogja

Júniusban már rendszerint dübörög a nyár, vagyis hát éppen a mostani hétvégén nem, de ne gondoljuk azt, hogy a lehűlés tartós lesz, egész biztosan hamarosan újra ránk tör a hőség, akkor pedig újra érvényes lesz a nyári fűnyírásról való értekezés. A gyepgondozás az a feladat, ami minden kertben biztosan aktuális, hiszen ha valaki nem is fordít sok gondot a változatos kerti vegetáció létrehozására, füve azért az esetek többségében van. Ha pedig alaposan gondozott, gazdag növényzettel ellátott kertet ápol valaki, akkor meg azért fontos a pázsit, mert ez adja meg azt a lényeges zöld alapot, ami nélkül hiába szép a többi növény, az összhatás nem lesz tökéletes. További érvelés helyett lássuk is, hogy nyáron mit kell tenni a gyeppel!

A pázsit júniusra – ha a tavaszi renoválás nem maradt el – már teljes pompájában tündököl, ezért nem szabad hagyni, hogy állapota romoljon! A szakszerű fűnyírás során alkalmazzunk 4-6 centiméteres vágásmagasságot, kánikulai időszakban ne vágjuk katonásan rövidre a szálakat, mert úgy nehezebben vészelik át a meleget. Rossz beidegződés, hogy melegben vágjuk minél rövidebbre a szálakat, ezzel azonban megfosztjuk a fűszálak töveit a saját hajtásaik nyújtotta jótékony árnyéktól. A fűnyírás gyakorisága a növekedési ütemtől függ, próbáljuk úgy beállítani az alkalmakat, hogy mindig csak a szálak legfeljebb felső egyharmadát kelljen lenyesni. Általánosságban elmondható, hogy a heti egy nyírás elegendő szokott lenni. Lényeges körülmény, hogy a gép kései élesek legyenek, a tompa vágóeszköz tépi, „harapja” a fűszálakat, amik a csúcsoknál bebarnulhatnak, megsárgulhatnak, esztétikai értéküket veszthetik. Szintén rossz beidegződés, hogy a nyesedéket a gyepen hagyva jót teszünk a pázsitnak. Egy-két napig hasznos lehet a takarás a fűszálaknak, de ha tovább ott marad a vágás maradéka, akkor már kárt okozhat, például elősegítheti a gombás megbetegedések megjelenését, vagy a kártevők elszaporodását!

Érdemes megemlíteni egy modernnek gondolt, de valójában már a '90-es évek vége óta létező eszközt, a robotfűnyírót. Az ilyen gép hatalmas előnye, hogy önjáró készülékként naponta vagy pár naponta megy néhány kört a kertben, és levágja a füvet helyettünk, jelentős munkát, időt, macerát spórolva meg. A robotfűnyírók jellegzetessége, hogy mindig csak a szálak felső 1-2-3 milliméterét vágják le, így olyan minimális nyesedéket hagynak maguk után, amit nem is kell kezelni, sőt, remek tápanyagként szolgálnak a pázsitnak. Hátrányuk, hogy annyira azért nem okosak, hogy például félretolják a kertben hagyott tárgyakat (bútort, játékokat, szerszámokat) ezeket csak kikerülni tudják, valamint a szegélyekkel sem boldogulnak. Minden ilyen gép a talajon (vagy annak szintje alatt) elhelyezett vezetőszárak (kábelek) segítségével "tájékozódik" vagyis elég egyszerűen be lehet állítani számukra kijelölt területet. A professzionálisabb verziók okostelefonnal is együttműködnek, így akár az ország másik feléből is utasíthatjuk azokat, hogy például a nyaralóban kezdjék el a munkát, mert néhány nap múlva érkezünk. A fejlett technológiának ára van, az egyszerűbb modellek is hatszámjegyű összegbe kerülnek, az igazán okos fűnyíró robotok pedig akár sok százezer forintba is fájhatnak.

Így néz ki és így működik egy robotfűnyíró!

Ha már nyírás a téma, a gyep mellett a gyakran alkalmazott sövényeket is meg kell említeni. A sövények formázó metszése is most aktuális, ezek a növények a tavasz végén, a nyár elején vannak növekedési ütemük csúcsán, most kell tehát visszavágni őket, hogy tömöttek, rendezett alakúak legyenek. A művelethez hosszú pengéjű sövényvágó kézi ollót, vagy sövényvágó gépet használjunk, a kisméretű metszőollókkal idegtépően hosszú lenne a munka. A sövényeket a legtöbben egyszerű geometriai alakzatokra nyírják, ilyenkor pedig sokat segít az egyenes vonalak megtartásában, ha nyírás előtt pár földbe szúrt vékony rúd és néhány méter zsineg segítségével szintezőt, sorvezetőt alakítunk ki! Néhányan dekoratívnak tartják, ha a sövényt alulról felfelé szélesedő alakzatban vágják meg, azonban ez a sövény felkopaszodását okozhatja, tehát tanácsos megtartani az oldalsó részeken a függőleges síkot. Aki szereti a madarakat a sövénynyírás előtt feltétlen nézze át a bokrokat madárfészkek, fiókák után kutatva. Ha találnak tojást, vagy még fészeklakó kismadarakat, halasszák el egy-két héttel a vágást, hogy a kis szárnyasok biztonságban kirepülhessenek!

Képek: innen, innen és innen.

A nyár az általános vélekedés szerint a legszerethetőbb évszak, nem csupán a kellemes (bár ez relatív) meleg miatt, hanem a jó idővel együtt járó pazar vegetáció okán is, magyarán ebben az évszakban mutatja a legszebb arcát sokféle növény. A nyári kertstílusok közül az egyik legnépszerűbb a mediterrán kertkialakítás, ami a jellemzően jó emlékű, déli országokban abszolvált nyaralásokat idézi, és hát ki ne akarna egy kis görögös, olaszos érzést csempészni otthonra?

A mediterrán kertstílus az egyik legkönnyebben kialakítható kerti irányzat, kell hozzá pár színesre mázolt vaskos fabútor, egy nagy agyagedény, pár szikla vagy a merészebbeknek a lomis piacról vadászott törött kőszobrocska, kék kockás abrosz a terasz asztalára, pár kagyló és csigaház az ágyásokba rakosgatva, és persze a fő elem, a mediterrán növények csoportja. Szerencsére a mediterrán klíma részben átfedésben van a hazai időjárási viszonyokkal, ami azt jelenti, hogy az év nagyjából felében kis túlzással bármilyen déli dísz-, és haszonnövény tartható a kertben, nagy részük viszont a hideg hetekben, hónapokban teleltetésre szorul (de azért vannak egész jó fagyállósággal rendelkező fajok is). Ez azt jelenti, hogy a mediterrán növények tartása nem túl nagy macera, aki pedig nem kívánja teleltetni nem túl drága déli növényeit, az egyszerűen ősszel szanálhatja őket (vagy ráhagyhatja ezt a munkát a télre), és jövő tavasszal új kertfantáziákba vághat bele. Na de a hosszúra nyúlt bevezető után lássuk mik is azok a mediterrán növények, melyekkel a lefesteni próbált hangulat könnyedén előállítható! 

A nagyobb méretű zöldek közül bátran ajánlható a fenti célra többek között az oszlopos formájú, sudár termetű ciprus, a fagyal fényes levelű, roppant dekoratív változata, vagy a jellegzetesen déli hangulatot hordozó magnólia. A bájos, rózsaszín virágzatú selyemakác a kertbe ültethető, a fagyérzékeny, ezért dézsában nevelhető szagópálma pedig a terasz látványos dekorációja lehet, ám neki télre védett, beltéri helyet szükséges biztosítani. A kenderpálma tipikusan a tengerpartot idézi, ráadásul védett, nem fagyzugos területeken át is tud telelni, ezért nem csak dézsában tartható.

A cserjefélék között is találni számos olyan fajt, melyekkel a napsütéses délies hangulat biztosítható. A már említett fagyal sövényként biztosíthat üde, zöld hátteret, és hasonló funkciót tölthet be a puszpáng is, valamint a babér is ide sorolható, de tulajdonképpen bármely alakra nyírható, lombjával díszítő, dús sövény növény megfelelő. A cserjék közül is választhatunk vidám, nyári hangulatú, virágos fajokat, mint például a selyemkórót, a fűszerillatú kassziát, vagy az ibolyafát.

A mediterrán hatású dísznövények között külön említésre méltóak a futónövények, melyek egy csapásra háromdimenzióssá változtatják a kertet, hiszen nagy kiterjedésű, magas, függőleges falfelületek dekorálására is felhasználhatóak, de természetesen szintén remek ötlet élénk virágú futókkal benépesíteni a kerítést, vagy a különféle pergolákat. Az élénk színekben pompázó murvafürt, a több színváltozatban elérhető, különösen látványos lilaakác, az andalító illatú jázmin, az ibolyakék virágzatú kúszó encián, vagy a tölcséres virágzatú trombitafolyondár mind kiváló választások! Ügyelni kell azonban arra, hogy egyes futónövények hajlamosak az erőteljes terjedésre, így metszéssel kell őket kordában tartani.

A virágok közül az élénk árnyalatú, nyáron díszlő fajok valóak egy mediterrán kertbe, mint például a kefevirág, a sétányrózsa, az angyaltrombita, vagy az ólomvirág. Nem szabad természetesen megfeledkezni a klasszikus, közismert mediterrán növényekről sem, nem hiányozhat a leander, a különböző citrusfélék, de a mediterrán fűszernövények is részei lehetnek az ilyen kertkialakításnak, úgyhogy bátran telepítsünk (akár csupán dekorációs céllal) levendulát, babért, rozmaringot, bazsalikomot, oregánót, vagy citromfüvet! A fűszereket nyugodtan vegyíthetjük az ágyásokban a virágos dísznövényekkel, így a látvány még természetesebb és zabolátlanabb lesz!

A valamilyen irányzatot, hangulatot követő kertkialakítás során azonban mindig tartsunk mértékletességet, nem jó ötlet válogatás nélkül telezsúfolni a kertet mediterrán növényekkel, mert annak inkább kaotikus hatása lesz. Teremtsük meg az üde hátteret cserjékkel és futónövényekkel, szoliternövényként megteszi egy-két tő terjedelmesebb dísznövény, a balkont pedig élénk színű cserepesekkel népesítsük be. Ügyeljünk a színharmóniákra, a túlságosan tarka, rikító látvány elveszti délies jellegét. Ügyesen válogatott dekorációs elemekkel (díszkövek, kagylóhéjak, szobortorzó, méretes agyagedények, ésatöbbi) a hatás nagyban fokozható!

Képek: innen, innen, és innen.

Gyanítom, hogy a kezdődő nyári uborkaszezon egyik sztárhíre lesz a megadóztatni kívánt esővíz, mely a történelemleckékből derengő füstadóhoz hasonlóan egyszerre megmosolyogtató és felháborító a többség számára. Az esővíz adó - persze a megfogalmazás nem kicsit hatásvadász - egy kiskunhalasi szabályozás, melyet ugyan már el is fogadott a képviselő testület, de csak majd októbertől lép hatályba a rendelet. Miről is van szó, hogy lehet pénzt kérni az esővízért, mi ez a bolondéria?

Természetesen a helyzet nem egyszerű megítélésű, vannak érvek mellette és ellene is. Röviden és velősen, a kiskunhalasi szabályozás azt tűzte ki célul, hogy az esővizet a lakosok kerten belül fogják fel és hasznosítsák, ne pedig az utcára vezessék ki, utóbbi gyakorlat ugyanis azt eredményezte egyes városrészekben, hogy az esővizet elvezetni hivatott csatornarendszer túltelített lett, a nagy esőzések vize pedig az utcán hömpölygött, ami jelentős kényelmetlenséggel járt, ráadásul nem lehet berendezkedni arra tartósan, hogy minden nagyobb esőben szügyig érő vízben kelljen közlekedni. De vajon miért áll meg a víz? A baon.hu és az index cikke szerint az úgynevezett szikkasztó árkok betemetésre és lebetonozásra kerültek, így az esővíz nem tud szétterülni, a talajba beszivárogni és elpárologni, ráadásul - és ez igazán gyomorforgató lehet - ilyenkor előfordul, hogy a szennyvízcsatorna tartalma is visszajut a felszínre, magyarul a fekáliás vízben kell gázolni a közlekedőknek. Érdekes kérdés, hogy az árkokat ki és miért temette be, betonozta le, ha tippelni kéne, akkor esetleg a helyben lakók voltak, hogy ilyen módon plusz használható utcafronti területet, netán parkolóhelyet nyerjenek, ami persze érthető törekvés.

Az önkormányzat azonban láthatóan megelégelte, hogy nagyobb esőzések után kaotikus helyzet alakul ki, és az általában leghatásosabb eszközzel, a pénzbírsággal, vagyis szelídebb nevén adóval próbálja rávenni arra a lakosokat, hogy a lezúduló esőt ne az utcára vezessék ki, hanem kerten belül gyűjtsék és hasznosítsák. De hogy lehet ezt megtenni? Viszonylag egyszerűen, például esővíz gyűjtő hordók kihelyezésével, vagy csak egyszerűen az esővíz kertbe terelésével, ami egyébiránt valóban jót tesz a víz természetes körforgásának, ráadásul a kerti növények is meghálálják a bő öntözést, legalábbis az esetek többségében. A kiskunhalasi önkormányzat rendelete szerint, aki a közműhálózatot terheli az esővizével (ezalatt nyilván a tető által felfogott és az ereszcsatorna által elvezetett vízre kell gondolni) az bizonyos -csekélyebb összegű - díjjal kell, hogy kompenzálja a csatornahálózat terhelését. Aki bizonyíthatóan bent használja fel a vizet, például hordókba gyűjti, vagy a kertjébe vezeti az ereszcsatornát, annak egy kikalkulált összeget levonnának az adójából. Említésre méltó, hogy a rendelet szerint, aki olyan apró kerttel rendelkezik, amelyben a gyűjtés nem megoldható, az mentesül a fizetés alól. Aki viszont az utcára eregeti az esővizét, az "a közösségi együttélés szabályainak megsértéséért" fog fizetni.

Adja magát a kérdés, hogy mennyire jogos az ilyen adó? Egyfelől ha a lakók valóban közreműködtek abban, hogy a szikkasztó árkok betemetésével plusz területhez jussanak, és emiatt válik túlterheltté a csatornarendszer nagy esőzéskor, akkor valóban van valamiféle ráció abban, hogy a kvázi pénzbüntetéssel arra szorítsák őket, hogy az esővizüket kerten belül próbálják meg kezelni. Másfelől igencsak nonszensz gondolatnak hathat, hogy az égből eredő áldás után - melyre az egyszeri halandónak ugye nem sok ráhatása van - még fizetni is kelljen. Én magam nem vállalkoznék arra, hogy eldöntsem a kérdést, de érdekel az Önök véleménye, szavazzanak, vagy érveljenek kommentben!

Az érdeklődők az esővíz gyűjtési lehetőségeiről EBBEN a régebbi bejegyzésemben olvasgathatnak!

Dr. Buzás Kálmánnal, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének címzetes egyetemi tanárával beszélgettem csapadékvíz gazdálkodásról, csapadékvíz elvezetésről és még sok másról ebben a témában, hallgassanak bele a rádióinterjúba!

Képek: innen, innen, és innen. 

A rovarokkal kapcsolatban jellemzően nem a pozitív gondolatok az elsők, előbb jut eszünkbe egy pók, egy hangya, vagy egy rossz emlékű darázs, mintsem valami kellemes és szép rovarféleség. Pedig a rovartársadalomnak is van hercegnője, aki természetesen nem más, mint a pillangó, és hát a pillangókat mindenki szereti. Ha pedig szeretjük őket, akkor szeretnénk ha gyakran láthatnánk is őket, ennek érdekében pedig tudunk tenni, hiszen a pillangók közeli kapcsolatot ápolnak a növényekkel, ergo bizonyos növényekkel üzembiztosan tudjuk őket kézközelbe csalogatni. Na de melyek ezek a növények?

A pillangók elbűvöléséhez nem szükséges összetett tudomány, amik csábítják őket, azok az élénk színek, az erős illatok és a nektárdús virágok. Így ha röpködő rovarokat szeretnénk a kertbe, olyan növényeket telepítsünk, melyek megfelelnek a felsorolt kritériumoknak: természetesen illatos, színes virágból kis túlzással annyi akad, mint égen a csillag, ezért én most három olyat ajánlok, ami nem csupán pillangókat vonzó, de önmagában is izgalmas, szemrevaló virág!  

Az első legyen a mindenki által ismert és kedvelt napraforgó (Helianthus annuus), mely nagy termetével, hatalmas virágtányérjával és vidám, napsárga színével lepke nélkül is kiváló dísz, ráadásul vidékies, természetes bájt kölcsönöz a kertnek, de remek kontraszt lehet akár modern kialakítású birtokon is. A napraforgót termete miatt házfal vagy kerítés mellé érdemes ültetni, ügyelve arra, hogy elegendő napfényt kapjon, nem mellesleg jó játék figyelni, ahogy a virágok követik a Napot. Már pár példány is elegendő ahhoz, hogy nyár végén betakarítsuk a saját szotyitermésünket, és természetesen a rovarok sem maradnak el mellőle. Helyszűkében választhatjuk a díszváltozatot, mely mindössze fél méter magasra nő meg.

Kissé kényeskedő szépség a lepkék következő kedvence, a vaníliavirág (Heliotropium arborescens). Liláskék, fehéres virágai az emberi szemnek is tetszetősek, átható vaníliaillata pedig átjárja a kertet, mely a pillangóknak is rögtön fel fog tűnni. A napos, szélvédett helyeket kedveli, de az erős tűző naptól védeni érdemes, és a heves esőktől is óvni kell, mert apró sziromleveleit lehullathatja egy kiadósabb zápor után. Balkonon, ládában is nevelhető, virágait pedig éppen mostanában, és később, ősszel is hozza. Kitartó hobbikertészek pár év alatt terebélyes fácskává is nevelhetik.

Illatban verhetetlen a királyliliom (Lilium regale), olyannyira, hogy érzékenyebbeknél nagy dózisban fejfájást, kellemetlenséget is okozhat, ezért először csak keveset telepítsünk belőlük a biztonság kedvéért. A király-, vagy más nevén tűzliliom tényleg uralkodik a kert virágai fölött, méltóságteljes alakja, és óriási virágai meghatározzák a birtok képét. Változatos színekben kapható, ültetéskor pedig gondoskodjunk számára tápanyagban dús közegről. Virágai a nyár derekán nyílnak, szaporítani ősz elején, tőosztással lehet. A pillangók egyszerűen bolondulnak érte, és kevés szebb látvány akadhat a kertben, mint egy csapat színes szárnyas, ahogy a liliom virágai körül lebegnek. Az sem utolsó szempont, hogy a királyliliom vágott virágként roppant mutatós (és boltban drága), így ültetésével egyben könnyen hozzáférhető, szép ajándékot tarthatunk kézközelben.

Ahogy említettem a lepkemágnes virágok sora hosszú, próbálkozhatunk a felsoroltakon kívül többek közt nebáncsvirággal, petúniával, szegfűvel, őszirózsákkal, nárcisszal, zsályával, nyári orgonával, és különféle gyümölcsfákkal. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy ezek a növények nem csupán a pillangókat fogják vonzani, hanem sok egyéb rovart is a kertbe invitálnak, így például méheket és más repkedő, zizegő apróságokat. Cserébe viszont birtokunk színes-szagos, döngicséléstől hangos, és életteli lesz!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen

Tisztában vagyok vele, hogy a "tíz dolog, ami..." kezdető posztok a haladó netfogyasztók számára roppant riasztóak, de megígérem, hogy próbálok nem elmerülni a bulvár futóhomokjában, és a következőkben rövid, zanzásított, de valóban használható tippeket adok közre a balkonkertészkedéssel kapcsolatban. A balkonkertészet sok éve divat már, egyre több erkély népesül be dísz-, és haszonnövényekkel, azonban ez lényegéből fakadóan olyan műfaj, amit jellemzően nem szakavatott, gyakorlott kertészkedők végeznek, ezért talán nem hiábavaló a gondolat, hogy elkél nekik a segítség. A balkonkertészkedés persze nem ördöglakat, a legtöbb virágos dísznövény vagy balkontermény egészen egyszerűen nevelhető, de buktatók mindig akadhatnak. Lássuk tehát az ígért tízpontos útmutatót, ami ha nem is egy univerzális sorvezető, de általános tájékoztatóként remélem hasznos lesz!

- Az erkélykorlátra erősíthető balkonládákat inkább a benti oldalra rögzítsük, így az öntözővíz nem csöpög le az alsó szomszédhoz, és viharban sem eshet le! Ráadásul így a növénygondozás is egyszerűbb lesz! Érdemes eleve olyan ládákat venni, melyekhez tartozik alátét tálca, így a víz se kifele, se befele nem fog csorogni, utóbbi is elég idegesítő tud lenni. 

- Sokat lehet spórolni a balkonkertészkedés kellékein ha például drága kéziszerszámok helyett egy műanyag homokozókészletet veszünk, öntözőkannaként egy tiszta üdítőspalack is beválik, virágláda helyett vessünk be régi fém vödröt, fóliával bélelt faládát, vagy egyéb díszes, megfelelő méretű edényt! Persze a balkonkertbe is lehet stílust vinni, de ez nem mindig a drága bolti kellékekkel érhető el, sokszor egyedibb és izgalmasabb lesz a látvány, ha kreatívkodunk.

- A növények földjét mulcsoljuk, ami a nedvességet a talajban tartja, ráadásul dekoratív is! A legnépszerűbb mulcs a zúzott kő, de vásárolhatunk folyami kavicsot is, valamint érdekes lehet a fadarálék is, melynek kifejezetten vidékies, rusztikus hangulata van. Figyelem, zöldségekhez ne használjunk fenyőkéreg mulcsot, ez ugyanis lúgosítja a talajt, ami jellemzően nem kedvező a zöldségeknek.

- Sokat számít, hogy az első próbálkozás hogyan sül el, ez általában meghatározza a viszonyt a balkonkertészkedéshez a továbbiakban. Ezért a teljesen kezdőknek elsőként a mediterrán fűszernövényeket ajánlom, melyekkel a sikerélmény biztos, így megjön a kedv a folytatáshoz. Hasonlóan balekbiztos termény a paradicsom, vagy éppen a chilipaprika. A virágok közül a muskátli és a petúnia hasonlóak.

- Kisebb erkélyeken lehet terjeszkedni függőlegesen! Fellógathatunk kaspókat, készíthetünk polcrendszert, de akár egy felállított raklapba is telepíthetjük kedvenceinket! A szűkös hely ne szegje kedvünket, ne csak az alapterületet figyeljük, hanem a függőleges felületeket, a korlátot és az ablakpárkányt is!

- Aki túlvállalja magát, vagy csak sok terményt, dísznövényt gyűjt be, gyakran szembesül azzal, hogy az egyes példányok nem kapnak elegendő fényt. Ezért az eltérő magasságú növényeket állítsuk tornasorba! A fal mellé kerüljenek a magasabbak, eléjük pedig az egyre kisebbek, így mindnek jut majd elegendő fény. 

- A feledékenyebb hobbikertészek használhatnak önöntöző balkonládákat, melyekkel a növények átvészelik a kimaradt öntözések időszakát. Ilyen alkalmatosságot nem túl horrorisztikus áron nagyjából bármelyik nagyobb kertészeti árudában lehet kapni, de átmeneti jelleggel megteszi például egy félliteres (vagy kisebb) műanyag palack, amit megtöltünk vízzel, majd (egy hirtelen mozdulattal) fejjel/szájjal lefelé a növény edényének földjébe állítunk. 

- Aki minimalista megoldások híve, és balkonzöldségeihez még dézsát, ládát sem kíván vásárolni, megteheti, hogy közvetlenül a termőföldes zsákba ültet! Az elfektetett zsákra éles késsel kereszt alakú vágásokat kell készíteni, és az így keletkező nyílásba máris lehet vetni, palántázni. Letermés után a föld továbbra  is felhasználható lesz! 

- A kötött talaj javításához, vagy a földmennyiség növeléséhez kiváló adalék a kókuszföld. A könnyen szállítható kókuszföldet csak vízbe kell áztatni, majd hozzá kell keverni a termőföldhöz! A kókuszföld magában nem megfelelő közeg, mivel tápanyagokat egyáltalán nem tartalmaz, azonban a sima földhöz keverve javítja annak vízelvezetési, szerkezeti tulajdonságait. 

- A sikeres balkonzöldség nevelés legfőbb titka, hogy az alapanyag megfelelő legyen. Ezért sose spóroljunk a vetőmagon és a palántákon, mert csak a minőségi, egészséges alapanyagból lesz bőven termő növény, ízletes termés. Az akciós áruházi termékek helyett inkább válasszuk a kertészetek, gazdaboltok portékáit, a forintban jellemzően jelentéktelen különbség nagyot fog számítani a későbbiekben!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A jogászkodás mára mintha szitokszóvá vált volna, és persze van az a helyzet, amikor a jogi okoskodás inkább zavaró, mintsem hasznos, ugyanakkor egy kertes ház tulajdonosának is számít a törvény szava. Az én házam, az én váram - tartja a mondás, és sokan akár szó szerint is veszik ezt, pedig a törvény hatálya nem áll meg a kerítésnél. Érdemes tehát az alapvető kérdésekben tájékozódni afelől, hogy mit mond a törvény, ezzel számos konfliktus elejét lehet venni, legyen szó szomszédokról, utcabeliekről, vagy éppen a hatóságokról. Példaképpen pár olyan gyakran előforduló helyzetet, szituációt gyűjtöttem össze, melyet a törvények viszonylag egyértelműen szabályoznak a kertgazdák azonban erről nem mindig tudnak, vagy éppen tudnak, csak rugalmasan tartják be az előírásokat.

(kép: innen)

Hangoskodás kerítésen belül 

A hangoskodás az egyik legalapvetőbb szomszédi konfliktusforrás a társasházakban és a kertes házaknál egyaránt. A legtöbben úgy tartják, hogy a saját területükön azt csinálnak, amit csak akarnak, ez pedig általában a nagy hanghatással járó cselekedeteket is érinti. Kerti viszonyokra értelmezve a munkagépek zúgása (a vidéken legendás hétvégi "flexelés"), a kerti partik zaja, vagy a sokat ugató kutyák nem ritkák, ezek pedig zavarhatják a szomszédokat, akik nem kötelesek mindent elviselni. Amennyiben valaki túlzónak ítéli meg a szomszédból átszűrődő zajt, elsőként a helyileg érvényben lévő csendrendeletet kutassa fel, már amennyiben van ilyen az adott településen (általában van). Tudni kell, hogy országos érvényű, egységes csendrendelet nincs, az egyes önkormányzatok saját hatáskörben állíthatnak fel erre vonatkozó szabályokat. Ezek a rendeletek jellemzően részletesen szabályozzák például a fűnyírás, hangos munkavégzés megengedett időszakait, az ezen kívül eső tevékenységek esetében hatósági intézkedés kezdeményezhető. A törvényi út választása előtt azonban mindig ajánlott a konszenzusra való törekvés, vagyis az érintett felek próbálják meg megbeszélni a helyzetet, mert miután már ráhívtuk a szomszédra a hatóságot, nagyon kicsi az esély, hogy megőrizhető a jó viszony.

Kié az utcára ültetett fa? 

Szinte minden utcafronti földes sávban vannak növények, többségében fák, legyen szó családi házas övezetről vagy éppen városi társasházas területről. Azt már kevesebben tudják, hogy minden, az utcafrontra tehát közterületre ültetett fa automatikusan a helyi önkormányzat tulajdonába kerül, függetlenül attól, hogy ki telepítette. Ezért nagyon alaposan át kell gondolni az ilyen ültetéseket, hiszen egy rosszul kiválasztott, a későbbiekben árnyékoló, a járdát rongáló, vagy a kilátást eltakaró fa nem vágható ki, csak jegyzői engedély birtokában, ezt pedig nem biztos, hogy megkapja a kérelmező. A kivágási kérelemnek alaposnak kell lennie, az elfogadható indokok köre szűk, és általában az anyagi károkozást vagy balesetveszélyt fogadják el, azt, hogy a fa árnyékol vagy levelet hullat, szinte sosem. Az önkényes utcai fakivágás több tízezer forintos büntetéssel járhat, az én környezetemben is akadt már, akinek bizony fizetnie kellett ilyen esetben.

A szomszédba átlógó fa esete 

Gyakori dolog, hogy a kerítéshez túlságosan közel telepített fa ágai átlógnak a szomszéd kertjébe, és az sem ritka, hogy a szomszéd ez ellen kifogást emel, akár valóban zavaró számára, akár csak indokot keres az összetűzéshez. Az ilyen viták nem ritkán elmérgesednek és a jószomszédi viszony teljes megszűnéséhez vezetnek, érdemes tehát eleve úgy ültetni, hogy a fa jövőbeli méreteit figyelembe vesszük, és megelőzzük az átlógást. Amennyiben már kész helyzettel állunk szemben, azt kell tudni, hogy az átlógó ágakat önkényesen nem szabad levágni, de a károsult fél a jegyzőtől kérhet birtokvédelmi eljárást, ami zárulhat az ágak levágásával. Az is érdekes, és kevésbé ismert tény, hogy gyümölcsfa esetén az átlógó ágakról leesett gyümölcs azon kert tulajdonosát illeti, ahová a fa átlógott, ugyanez a tulaj viszont magáról a fáról nem szüretelhet!

 Kell engedély a kútásáshoz? 

Általános tévhit, hogy a kerti kút ásásához semmiféle engedély nem szükséges, pedig a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) kormányrendelet alapján minden ásott vagy fúrt kút kialakítása engedélyköteles, az eljárás pedig az önkormányzat jegyzőjénél kezdeményezhető, ráadásul jelentős adminisztrációval és anyagi kiadásokkal is jár. Az illegálisan ásott vagy fúrt kutak tulajdonosait pénzbírsággal is sújthatják! Hozzá kell tenni, hogy a lebukás esélye kicsi, és az ellenőrzés is marginális ezen a területen, talán éppen ezért számít természetesnek a nem hivatalos úton történő kútásás. Ezzel persze senkit nem bátorítani szeretnék, a legtisztább mindig az, ha a hivatalos utat járjuk végig.

Frissítés: több kommentelő megjegyezte, hogy a fúrt kutakról szóló fejezet már nem aktuális, illetve helytelen, ezért alaposabban utánanéztem a dolognak. Annyiban mindenképpen hiányos a bejegyzés, hogy nem szól az illegálisan fúrt kutak legalizációjáról, ez ugyanis lehetséges egy utólagos - bírságmentes - engedélyeztetési eljárással, ám az engedély nem automatikus, bizonyos feltételeknek meg kell felelnie a meglévő kútnak. A vonatkozó jogszabályt és annak értelmezéseit áttanulmányozva ugyanakkor nem találtam annak nyomát, hogy az utólagos legalizáció azt vonná maga után, hogy a jövőben is engedély nélkül fúrható kút, a legalizáció a már meglévő kutakra vonatkozik.

Aki tovább szeretne kutakodni a témában, ezeken a webhelyeken teheti meg:

A vonatkozó törvényi passzus

Tájékoztató az utólagos engedélyeztetési eljárásról

Részletek a kutak engedélyeztetéséről

Égetés és füst

Szintén nagyon gyakori problémaforrás a kerti égetés. Tulajdonképpen az év bármely szakában fellobbanhatnak a kerti tüzek, hol a metszés maradéka, hol a favágás hulladéka kerül a máglyára, de sajnos az is előfordul, hogy egyesek szemetet égetnek. A kerti égetésnek jellemzően minden településen megvannak a szabályai, ezeket az adott falu vagy város hivatalos honlapján szinte mindig megtalálni. Általában a hét egy adott napján kerül kijelölésre pár órányi intervallum a kerti hulladék égetésére, ám ez csak a kerti hulladékra vonatkozik és rendszerint csak a kerítésen belül engedélyezett. Amennyiben valaki ezen időszakon kívül éget, vagy jól érezhetően olyat éget, amit nem szabad (sőt veszélyes anyagot, például műanyagot, gumit) tegyünk bejelentést a jegyzőnél vagy a területi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon, ha pedig az égetés nem csupán zavaró, hanem veszélyesnek ítélhető, akkor a 112-es telefonszámon kérjünk segítséget.

Nem szeretném azonban, ha írásomnak olyan kicsengése lenne, miszerint probléma esetén rögvest a feljelentéshez kell nyúlni, csupán a lehetőségeket igyekeztem feltárni. Én magam azt javaslom, hogy probléma esetén mindig először hagyjunk időt magunknak kicsit lehiggadni, majd utána próbáljuk meg a szomszéddal, érintettel normális hangnemben megbeszélni, megoldani a konfliktust. Sokat számít az prevenció is, elejét vehetjük a haragnak, ha előre szólunk egy-egy buliról, hangos munkával járó hétvégéről, füstölésről. Az eseti jellegű zavaró bulikat, munkálatokat próbáljuk elfogadni, és a vidéki lét természetes velejárójaként kezelni, mindig gondoljunk bele, hogy fordított esetben mit tennénk mi magunk.