Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az időjárás mindig jó téma, ha felületes, időkitöltő csevegést szeretnénk folytatni, azonban így január vége táján már mindenkinek (nekem legalábbis biztosan) kezd elege lenni a folyamatos hidegből és fagyból, ezért most éppen nem pusztán üres fecsegés az időjárás viszontagságairól értekezni. A tavaszig még hátravan pár hét, a tél még tartogat kemény napokat, a friss előrejelzések szerint a jövő héten is várhatók fagyok, hidegek, havazás, és akár ólmos eső is. Ólmos? Az meg mi, nem ónos véletlenül? Elárulom előre, mindkettő helyes, de nem csak ezért érdemes beszélni erről a furcsa csapadéktípusról!

Az ónos eső ilyen csodákat is képes alkotni!

Lássuk hát, mi is az ónos eső! A csapadékokat alapvetően két csoportba oszthatjuk, hulló, vagy nem hulló típusokra. Utóbbiak közé tartozik a harmat, a dér, és a különböző formájú (kristályos, folyékony, durva) zúzmarák. A hulló csapatban van többek közt az ónos eső is, ami tulajdonképpen túlhűlt vízcseppekből áll, és speciális körülmények között alakul ki. Létrejöttéhez az szükséges, hogy az egymás fölötti légrétegek eltérő hőmérsékletűek legyenek. Mikor az alsó és felső hideg rétegek közé 0 Celsiusnál magasabb hőmérsékletű légtömeg szorul, az ezeken keresztüleső, pályafutását hóként kezdő csapadék középen megolvad, majd az alsó hideg sávban újra lehűl, és a talajba csapódva azonnal megfagy (érdekesség, hogy maga a becsapódás okozza a halmazállapot-változást). Amennyiben a csapadéknak nem volt ideje a földhöz közeledve megfagynia, akkor jégdaraként érkezik, ami csak egy fokkal kedvezőbb (például a növényekre nézve) a rögtön jégpáncéllá váló ónos esőnél.

Veszélyes jégpáncél a járdán

És akkor ónos vagy ólmos? Sokan azt hiszik, hogy a köznyelvben ónos esőként rögzült jelenség "ólmos eső" változata hibás, ám az igazság az, hogy mindkettő helyes. Az ónos és ólmos eső magyar kifejezések igen sajátosak, mondhatni költőiek, a germán és latin nyelvekben ugyanis nyoma sincs az efféle névadásnak, lefordítva darás, fagyott, vagy túlhűlt esőnek hangzik a jelenség. A magyar nyelvben a XIX. századig az ón és az ólom szavak ugyanazt a fémet jelölték, jelentésük csak ezután vált szét, az első hazai meteorológia tankönyv (Berde Áron: Légtüneménytan) pedig már 1847-ben használta mindkét kifejezést, így egyiket sem lehet helytelennek mondani, noha mára tényleg az ónos eső a bevett elnevezés. És hogy miért pont az ón? A jéggel borított fák, levelek, tárgyak színükben és megjelenésükben hasonlítanak az ónnal futtatott fémtárgyakhoz, ráadásul az ón, (és az ólom is) nagy fajsúlyú fém, ahogy a jéggel borított ágak is elnehezülnek, lehajlanak, innen ered fantáziadús képzettársítás.

Látványnak remek, a növénynek nem tesz jót...

A nyelvi fejtegetésnél gyakorlatiasabb kérdés, hogy mit lehet tenni ónos eső idején? Egyszerű lenne azt mondani, hogy otthon maradni, de ez nyilván nem mindig kivitelezhető, így ha a balesetveszélyt tekintjük, a télen egyébként is sokszor szükséges csúszásmentesítés válhat fontossá, erről a témáról, a szóróanyagokról, és a sózásról bővebben már írtam, IDE KATTINTVA olvasható el a vonatkozó poszt!

A földkupaccal védett növényeket ónos eső idején egy-két napig fedjük be!

A kerti növényzet azonban nem húzódhat fedél alá, így nekik mást kell kitalálni. Ha előrelátóak voltunk, a nagyja munka már elvégzésre került, például a mediterrán növényeink le vannak takarva, a rózsabokrok gyökérnyaka, a szőlőtőkék, és a zsengébb cserjék, sövény növények már oltalmazó földkupacok védelme alatt vannak, a díszfüveinket összekötöttük, a mozdítható fagyérzékeny növényeinket pedig biztonságba helyeztük. A védtelenül álló (vagy az eddig különösebb védelmet nem igénylő) kerti növényeket érdekes módon nem a hideg fenyegeti ónos eső idején, a nagyobb baj az, hogy az ágakat, leveleket kemény jégpáncél borítja majd, mely elzárja a levegőtől a rügyeket, de az igazi gond a kéretlen többletsúly, ami alatt akár le is törhetnek az ágak. A leghatásosabb védekezés a jég ütögetéssel, rázással való eltávolítása, de legalábbis széttördelése, amit mielőbb tegyünk meg. Arra vigyázzunk azonban, hogy a művelet közben ne okozzunk nagyobb kárt, mint a jég, így óvatosan ütlegeljük, rázzuk befagyott kerti lakónkat. Tudni kell, hogy a jeget gyümölcsösökben mesterségesen is létrehozzák, pont fagyvédelem céljából, mivel a nagy hidegekben károsodnak a rügyek, de a jég alatt megtartható a 0 / -1 Celsius körüli hőmérsékletet, amelynél még nem fagy meg a növény. Ez a módszer azonban csak hirtelen fagyok előtt használható, melyek maximum 2-3 napig tartanak, utána magától is leolvad a páncél a növényről. Az igazi probléma tehát a nehéz jégtakaró. Természetesen az is lényeges, hogy az eddig esetleg elmaradt fagyvédelmi műveleteket mielőbb pótoljuk, hiszen egész biztosan jönnek még fagyos napok, és a mostani ónos eső sem az utolsó volt idén télen.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Mi a leghasznosabb téli növény? Hát a tűzifa! A szakállas viccet félretéve, valóban vannak olyan növények, melyek télen kifejezetten hasznosak, mégpedig azért, mert ezekben a hideg, fagyos hetekben tombol az influenza, a nátha, legyengült az immunrendszerünk, kimerültek a vitamintartalékaink. Ezért érdemes a természet segítségét kérni, gyógyhatású vagy éppen magas vitamintartalmú, immunerősítő növények képében! Ezekből mutatok be most röviden hármat!

Citrusfélék, úgy általában

A citrom a népi gyógyászatban ősidők óta fontos alapanyaga a megfázás kezelésének, főleg, mivel sok egyéb egzotikus csodaszerrel szemben mindenhol kapható, mindenki ismeri, tehát könnyen hozzáférhető segítség. A citrom titka a C-vitamin, vagyis az L-aszkorbinsav, mely a szervezet immunrendszerének erősítésében jeleskedik, így harcolva a téli betegségek, elgyengülések ellen. A citrom mellesleg nem rendelkezik rekorder C-vitamin tartalommal, jócskán beelőzi azt a csipkebogyó, a petrezselyem, a káposzta, de még a barack is. A citrom mellett főleg az szól, hogy olcsó, beépült a köztudatba, fogyasztása teában roppant egyszerű, íze pedig kellemes. Az ágyban nyögő beteg érthetően nem káposztát akar rágcsálni. Természetesen magát a gyümölcsöt lehet inkább ajánlani, mintsem a különböző flakonos citromleveket, és az is fontos, hogy a C-vitamin magas hőmérsékleten hamar lebomlik, így ne a forró, hanem a kicsit már kihűlt (de persze még meleg) teába kell tenni, különben semmit sem ér. A megfázás okozta kellemetlen tünetek enyhítésében már maga a meleg ital is segít, ám ha a citromot olyan teába tesszük, mely egyébként is gyógyhatású, máris megkettőzhető a hatás. A gyakran alkalmazott kamilla, bodza és hárs mellett a kakukkfű, a lándzsás útifű, a csipkebogyó, és a galagonyalevél is kiválóak, és persze a mézes édesítésről se feledkezzünk meg! 

La Pacho fa

A lapacho tea

A lapacho tea a Dél-, és Közép Amerikában őshonos La pacho fa (Tabeuis aveilanedoe) kérgéből készül, mégpedig úgy, hogy a negyven évnél idősebb példányok kérgét mélyen lehántják, és a belsőbb rétegekből nyerik a teakészítés alapanyagát. A hántolás okozta seb idővel begyógyul, tehát a fa nem károsodik véglegesen a folyamat során. A La pacho egy örökzöld faféle, nagyjából húsz méteresre nő meg, és roppant hosszú életű, nem ritkák a 700 éves példányok, de a legendák szerint akár 3000 éves fák is léteznek. Virágzata igazán impozáns, nagy és rózsaszínű virágait a szubtrópusi telet követően bontja. Mint az ennyiből világos, nálunk nem élne meg, szüksége van a folyamatos napsütésre, az évi legalább 20 Celsius átlaghőmérsékletre, és a bőséges csapadékra, ezért leginkább a Mexikó és Argentína közötti esőerdőkben találkozni vele. A lapacho teát övezi némi kultusz, aminek következtében a rajongói szerint nagyjából bármilyen betegségre gyógyírt jelent, ám ezeket a néha túl lelkes ajánlásokat illik egy kis kétséggel kezelni. Ettől függetlenül tény, hogy a lehántolt, szárított kéreg gazdag ásványi anyagokban és nyomelemekben, a benne található magnézium a feszültség és stressz ellen, a vas a fáradtság, étvágytalanság, a mangán pedig gyenge védekezőképesség ellen kiváló. A katalógusban szerepel még cink, jód, szelén és kálcium, melyek szintúgy kedvezőek élettanilag. A kéregből készült tea tartalmaz még többek közt alkaloidokat, flavonoidokat és fenolkarbonsavat is. A leírások szerint a tea jó rákmegelőző szer, erősíti az immunrendszert, véd a vírusos és bakteriális támadások ellen, vízhajtó, jól jön megfázás, influenza esetén, külsőleg pedig sebgyógyításra, bőrtisztításra, rovarcsípések okozta fájdalom enyhítésére alkalmas. Fontos, hogy a leírások alapján terhesség ideje alatt fogyasztása nem ajánlott! Azt már én teszem hozzá, hogy saját tapasztalat alapján a lapacho tea igencsak finom!

Gyömbér

A gyömbér már i.e. 3000 óta ismert fűszernövény, azonban már az első nagy kínai füvészkönyv (szerzője Pen Cao Csing) is gyógynövényként említi. Az indiai konyha jellemző ízesítője, erőteljes, csípős-pikáns aromája a keleties ételek elmaradhatatlan kelléke. Gyógynövényént számos baj orvoslója lehet, nyugtatja a háborgó gyomrot, enyhíti a köhögést, a kínzó torokkaparást, megszünteti a hányingert, émelygést, így tengeribetegség ellen is ajánlott. Természetesen a téli megfázós, köhögős időszakban is aranyat ér a gyömbér! A gyömbértea elkészítése roppant egyszerű, a megmosott gyökérből vágjunk le éles késsel 3-4 leheletvékony szeletet, majd öntsük nyakon forró vízzel. Sokan hagyományos gyümölcsteába, fekete teába teszik a szeleteket, így még finomabb lesz, magában a gyömbérnek ugyanis erőteljes, pikáns, kissé csípős íze van. Aki beleszeretett a gyömbérbe, akár maga is előállíthatja otthon termesztéssel! Ehhez friss rizómát (gyökértörzset) kell szereznünk, de akár a bolti gyökeret is használhatjuk, amennyiben jól fejlett csíraszemek (kis szarvacskák) találhatóak rajtuk. Az egy éjszakára beáztatott rizómát ezután jó minőségű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földbe ültessük. Fontos a trágyázás, a biztosabb siker érdekében pedig komposzt és homok elegyével dúsítsuk a közeget. A cserepet szélvédett, világos, de nem tűző napos helyre telepítsük, majd várjuk, hogy az alacsonyra növő növényke kibújjon. Amennyiben földjét folyamatosan nedvesen (de nem lucskosan) tartottuk, és még elegendő páratartalom is kijutott neki, házi gyömbérünk nyár végére elveszti leveleit, ami jelzi, hogy a termés begyűjthető. Ha gyömbérvirágot is szeretnénk látni, a növényt két évig a földben kell hagynunk.

Az év végi felfokozott, ünnepi hangulat után nehéz visszarázódni a januári hétköznapokba, általában mindenki szerint ezek az első hetek a legnehezebbek, a hideg, a komor hangulat, az újra felvett munka nem vidámítják meg ezt az időszakot. Ezért érdemes némi kreatív, vagy legalábbis az időt hasznosan elütő foglalkozás után nézni, melyekkel némileg meggyorsítható az idő múlása. Mivel egy kertészeti blogon vagyunk, most természetesen az aktuális januári teendőkről lesz szó, beleértve a kötelező elemeket (mint a karácsonyfa körüli feladatok) és a kellemesebb elfoglaltságokat is.

Kezdjük azzal, amit nehezen lehet kikerülni, ez pedig a karácsonyfa eltávolítása. A vágott fenyőket a hagyomány szerint Vízkeresztkor bontják el, sokan azonban kitolják ezt az időt január közepéig, főleg, ahol gyerekek is vannak. Mostanra azonban a legtöbb fenyő erősen hullatja a levelét, a közkedvelt nordmann pedig ugyan nem szórja tűleveleit, de ágai ilyenkorra erősen lehajlanak, a fa szépségét veszti. A szobából való kipateroláshoz a legpraktikusabb egy régi lepedőt leteríteni, majd a díszeitől megfosztott fát erre ráfektetni, és a lepedőbe bebugyolálni. Így anélkül vihető ki a növény a lakásból, házból, hogy telehullatnánk mindent makacs tűlevelekkel. 

A fa elszállításáról jellemzően a helyi köztisztasági, szemétkezeléssel foglalkozó vállalat gondoskodik, érdemes utánanézni, hogy mely napokon történik az elszállítás, hogy ne díszelegjen feleslegesen a fa az utcán napokig. Az elszállításnak van egy végső időpontja, ajánlott tehát legfeljebb addig húzni a fa bontását, míg elérhető az elvitel, ezután ugyanis kénytelenek leszünk magunk gondoskodni az elszáradt fáról. Talán azt mondani sem kell, hogy társasházi környezetben mellőzzük az erkélyről való dobálást, valamint érdemes tájékozódni a gyűjtőpontok hollétéről, sűrűn lakott részeken ugyanis jellemzően találni ilyeneket, így a zöldhulladék egy helyre koncentrálódjon.

A dézsás karácsonyfák elviekben már régóta kikerültek a szobákból, hiszen legfeljebb 7-10 napig bírják a fűtött beltérben. Mivel most kemény fagyok voltak, a kiültetésre nem kerülhetett sor, de amint érkezik pár enyhébb nap, ennek a feladatanak neki lehet állni, akár már januárban is! Aki várna a kiültetéssel, nyugodtan eltolhatja a munkát akár a tavasz derekáig, ebben az esetben azonban helyezze a dézsás fenyőt szélvédett, napos helyre, és szigetelje papírral, buborékfóliával az edényét!

Ne hagyjuk, hogy a január a kedvünket szegje, a természet éledezése már nem várat sokat magára, első hírnökei pedig már itt is vannak! Kiránduljunk egy jót, és keressünk közben hóvirágot, mely a kikelet első korai hírnöke, és januárban már megtalálható! A hóvirág szépségét azonban csak csodálni szabad, ne tépjük le a növényt, ez ugyanis nem csak szabálysértés, ami pénzbírsággal büntethető, de értelmetlen is, hiszen így a csodás virág nagyon hamar szépségét veszti! Aki a saját kertjében is szeretne ezekből a szépségekből, ne a természetből szerezze az alapanyagot, a kertészetekben ugyanis legálisan vásárolhatók nemesített, kerti hóvirág változatok.

Hasonló a helyzet a hunyorral, ami szintén egy szemrevaló téli virág, a hóvirághoz hasonlóan védett, de ahhoz hasonlóan szintén kaphatók belőle kertészeti változatok, melyek szabadon telepíthetők otthon is. A hunyor kimondottan igénytelen növény, így nem szükséges nagy gyakorlat a neveléséhez, telepítésével pedig már akkor színes kertünk lehet, mikor máshol még a hó, és a szürkeség az úr!

Az elmúlt napok havas, jeges időszakai után nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy miért fontos a csúszásmentesítés. Aki eddig nem tette, most feltétlen szerezzen be szóróanyagot és hólapátot, hogy a ház előtt és a kertben is tudjon biztonságos utat kialakítani. Sokan még mindig esküsznek az olcsó és egyébként is gyakran kézközelben lévő (konyha)sóra, azonban tudni kell, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás értelmében sót csak autóutakon (vagyis ott, ahol autók járnak, tehát pontosabban az úttesten) lehet használni. A járda sózása erősen károsítja az ott élő növényzetet, ráadásul a só az épített elemeknek sem tesz jót, a só segítségével elolvadó hó, vagyis hólé beszivárog a repedésekbe, résekbe, majd éjjel megfagyva szétfeszíti azt.

A hóval kapcsolatos feladat az örökzöldek tehermentesítése, vagyis a tuják, fenyők hómentesítése. Ez azért lehet fontos, mert a nagyobb mennyiségű ágakra rakódó hó letörheti az ágakat, vagy maradandó torzulást okozhat az ágrendszerben. A havat finoman rázogassuk le, ne álljunk neki a kapanyéllel jól elverni a növényt, ezzel nagyobb kárt okozunk, mint amit megelőzni szeretnénk.

Ne feledkezzünk el a kert madarairól sem, az ilyen cudar időben alig jutnak élelemhez, ezért kínáljuk őket madáreleséggel! Fontos azonban, hogy direkt madaraknak való élelmet adjunk, a sózott, pörkölt magvak nem megfelelőek. Szinte mindenhol kaphatók natúr magkeverékek, emellett kiakaszthatunk só és fűszermentes zsíros sajtot és szalonnát is. A harmadik ételcsoport a gyümölcs, amiből az alma a legjobb, pár szeletnek nagyon fognak örülni a kis szárnyasok. Lényeges, hogy ha elkezdtük az etetést, akkor most már tavaszig ne is hagyjuk abba, a hirtelen ételmegvonás végzetes lehet a madarak számára!

Sok háztartásban vannak teleltetett növények, melyek a teleltetés lényegénél fogva általában nincsenek szem előtt, Érdemes néha meglátogatni őket a pincében, kamrában, verandán, vagy ahol épp el vannak szállásolva, ugyanis egy kevés gondoskodást ilyenkor is kívánnak. Egy kevés öntözés hetente-kéthetente jól jöhet, illetve jó dolog ellenőrizni a körülményeket, például, hogy nincs-e túl hideg, van-e elég fény, vagy nem száradt-e ki túlságosan az adott példány. 

A szobanövények kondícióját is kövessük nyomon, ugyanis a legtöbb benti kedvenc a tél derekán költözik a növénymennyországba, általában látszólag ok nélkül. Az okok azonban sokszor elég egyszerűek, a télen (túl)fűtött, száraz levegőjű szobák nem megfelelőek a növényeknek, ráadásul a nyugalmi időszakban egyébként is legyengülnek, vitalitásukat vesztik. Ilyenkor könnyebben válnak kártevők, növénybetegségek áldozatává, illetve érzékenyebbek például a huzatra, vagy a hősokkra (gyakran nyitogatott ajtó vagy közelében) is. A sárguló,- barnuló, foltosodó, kókadó, vagy éppen elszáradó szobanövényeket próbáljuk a mikrokörnyezet javításával formába hozni, az esetlegesen fertőzött részeket metsszük le, a súlyosan beteg példányokat pedig a többiek védelmében inkább dobjuk ki.

A fűtött lakás mindig sokkal porosabb, mint nyáron, ez pedig a szobai zöldekre is hat, egyszerűen mondva porosodnak. A por azonban eltömíti a pórusaikat, gátolja a gázcserét, ami káros a növénynek. Ezért télen időnként vizes puha ronggyal vagy szivaccsal törölgessük át a leveleket, a nagyobb, masszívabb példányokat pedig óvatosan le is zuhanyozhatjuk. Egyes népi praktikák a sörrel való lemosást említik, ezt inkább kerüljük, valamint a boltokban kapható "levélfény" termékeket se vessük be inkább. A lemosáshoz a legeslegjobb szer a lágy víz (lágyított, tehát felforralt és kihűlni hagyott víz, vagy az esővíz).

Januárban még gyakorlati munkák nincsenek a kertben, de azt semmi nem akadályozza, hogy elkezdjük tervezgetni a kert idei képét. Remek kreatív elfoglaltság és lélekmelegítő játék a tavaszi feladatok összeírása, a kert beosztásának megtervezése, a vásárolni kívánt növényfajok kiválogatása, a dekorelemek szemezgetése. Fogjunk pár ív papírt, ceruzát és radírt, skicceljük fel a birtok felülnézeti képét, és tervezzünk bátran! Ötletekért böngésszünk az interneten, képmegosztó oldalakon, lapozzunk fel kertészeti témájú (képes)könyveket, vagy kérjünk tanácsot tapasztaltabb kertbarát ismerősöktől, szomszédoktól. A tavaszi kertbeindításnál nagyon jól jön majd, ha nem ötletszerűen állunk neki a feladatoknak, hanem egy átgondolt, alaposan kitalált tervet követünk!

Képek forrása: pixabay.com

Már nem is számolom, de legalább fél évtizede egyfajta hagyomány itt a blogomon, hogy számot vetek az évvel, átnézem a folyó évi írásokat, és szilveszter alkalmából összeválogatom a legolvasottabb, legsikerültebb, vagy éppen valamilyen szubjektív okból a legjobbnak tartott írásaimat. Idén sem szakítok ezzel a házi tradícióval, így aki az év utolsó napjaiban szívesen olvasgatna változatos témában kertészeti témájú írásokat, épp a legjobb helyen jár! Mindenféle számmisztikát mellőzve, egyszerűen öt plusz egy posztot gyűjtök most csokorba, elsősorban az olvasottság alapján, vagyis következzenek a kertész blog 2018-as legnépszerűbb posztjai, szám szerűen hatan! Az említett bejegyzéseket egyszerűen azok címére kattintva olvashatja el újra teljes terjedelemben!

Mi a baj a tujával?

A tuja az a kertnek, ami a gasztronómiának a rántott hús vagy a gulyásleves, egy olyan megkerülhetetlen alapdarab, amit mindenki ismer és szívesen fogyaszt, vagyis ültet. A tuja ugyanakkor nem feltétlen a legjobb választás, hiszen a honi klímához nem passzol a legtökéletesebben, gyakori öntözést kíván, és rendszeres ápolás hiányában sokszor elpusztul, nem kis keserűséget okozva ezzel a háziaknak. Ebben az írásomban ezt a témát járom körül, nem csak a tuja helyes gondozását érintve, de megemlítve azokat a konkurenseit is, melyek hasonlóan festenek, ugyanakkor sokkal kezelhetőbbek, strapabíróbbak!

Öt tipp, hogy béke legyen a balkonkertekben

A balkonkertek évről-évre népszerűbbek, egyre többen nevelnek növényeket az erkélyeken, és egyre többen lépnek túl az ilyenkor szokásos muskátlin, belevágva kényesebb dísznövények gondozásába, vagy éppen zöldségek termesztésébe. Ezt a kétségkívül hasznos hobbit sokan és sokféleképpen mutatják be, arra azonban kevesebben fókuszálnak, hogy a balkonkertészkedés a zsúfolt társasházakban konfliktusforrás is lehet. Ebben a bejegyzésemben ezért a balkonkertészet árnyoldalát próbálom bemutatni, illetve hasznos tippeket próbálok adni arra nézve, hogy az erkélyen végzett kertészkedés ne okozzon bosszantó háborúzást a szomszédokkal.

Hogyan legyen saját mandarinunk?

A citrusfélék házi termesztésének régi hagyománya van minálunk, anno faluhelyen szinte minden portán neveltek például citromot a háziak. A citromnál azonban jóval nagyobb élvezeti értékkel bír a mandarin, ami talán az egyik legkedveltebb gyümölcs az alma mellett. A mandarin szezonja télen van, vagyis ilyenkor lehet vásárolni a gyümölcsöt a boltokban, de aki az év többi szakában is szeretne mandarint látni, nevelhet saját növényt. Ebben a bejegyzésemben erről volt szó, vagyis arról, hogy mi a házi mandarinozás titka!

Kerti minimalizmus

A kerttel kapcsolatban kertész szemmel elsőként mindig a növények ugranak be, sokan azonban többre értékelik az összképet, a teljességet, vagyis a kert stílusát. A fejlettebb szépérzékkel rendelkező hobbikertészek (lássuk be, főképp a hölgyek) nagy gondot fordítanak arra, hogy a birtok ne csak növények és dekorelemek halmaza legyen, hanem hogy ezek az elemek egy egységes stílusban egyesüljenek. Az egyik ilyen manapság igencsak népszerű stílus a minimalzmus, melynek markáns és jól elkülöníthető stílusjegyei vannak. Ebben a bejegyzésemben ezt a kerttípust mutattam be.

A nyári fűnyírásról röviden

Minden szép kert alapja a csodás gyep, amiért viszont rendszeresen tenni kell, mert a magára hagyott pázsit hamar megcsúnyul. A fűfelület a téli hetek kivételével az év minden szakában ad feladatokat, ráadásul évszakonként eltérő jellegűeket. Ebben a posztomban a legkritikusabb időszak, a nyár gyepápolási teendőiről írtam. Bár most dúl a tél, mégis érdemes lehet átfutni ezt az útmutatót!

Mi legyen a kivágott fa csonkjával?

A magam részéről azokat az írásaimat kedvelem a legjobban, melyek valamilyen ritkábban előkerülő, nem teljesen egyértelmű megoldású, gyakorlati problémával foglalkoznak. Ilyen téma volt idén ősszel a fakivágások után maradó törzscsonkok eltüntetése, ami sokkal bonyolultabb feladat, mint az elsőre hangzik. Ha Önnek is szerepel a tervei között kerti fa szanálása, akkor ez az írásom biztosan hasznos lesz majd!

Hát ennyit a 2018-as év áttekintéséről, remélem, hogy nem csak most, hanem az egész évben szívesen olvasták írásaimat, ígérem, hogy jövőre is megpróbálok sok-sok új és izgalmas témával előrukkolni, bátorítva és segítve a kertbarátokat, növényszerető hobbikertészeket! 

Boldog új évet, és rengeteg sikeres, élményteli kerti pillanatot kívánok minden kedves olvasómnak!

A december egyébként is a karácsony jegyében telik, de így egy nappal Szenteste előtt már egyszerűen nem lehet más témával előhozakodni, mint a karácsony. Ezért meg sem próbálok valamilyen egyéb, éppen aktuális kertészeti témát felhozni, már csak azért sem, mert ilyesmiből egyébként is hiány van december végén. Az elmúlt hetekben szó volt a vágott és az élő karácsonyfákról is, ám ezzel a két kiszereléssel még nem ér véget a karácsonyfa témaköre, mert akadnak egyéb alternatívák is. Persze, a műfenyő, vághatnánk rá egyből, de azért a helyzet ennél összetettebb, hiszen a plasztik fenyő nem egyedüli kiváltója a hagyományos karácsonyfáknak. Ezért most egy olyan válogatás következik, melyből azok is meríthetnek ötletet, akik az utolsó pillanatban, tehát most ébredtek rá a karácsonyfa hiányára, vagy esetleg szánt szándékkal valami szokásostól eltérő ünnepi díszt keresnek. 

Az első ötletcsokor egy alternatív fa válogatás. Ilyenből százával keringenek képek az interneten, az alábbiak sem feltétlen lesznek újak a gyakorlott karácsonyozóknak, viszont itt most olyanokat gyűjtöttem össze, melyek ténylegesen kivitelezhetők, nem pedig csupán tetszetős, de megvalósíthatatlan design játékok.

A második variáció a grincsfa, ami egy pár éve divatos karácsonyi kiegészítő, de nem ritkán ez maga a karácsonyfa, ugyanis akár kétméteres változatban is elkészíthető, bár tény, hogy kis méretben jobban mutat. A házi grincsfa alapanyaga többféle lehet, készülhet egyszerűen méretre nyesett örökzöldek (tuja vagy fenyőfélék) ágaiból, de ha még egyszerűbben szeretné valaki elintézni, akkor egyetlen komplett növényt kell átalakítani, ehhez alanyként a zanót vagy a leylandi ciprus lesz a megfelelő (azzal viszont számolni kell, hogy az élő növény nem feltétlen éli túl a dolgot, főleg ha pár hétig a lakásban marad). A készítés menete elviekben egyszerű, vékony dróttal vagy madzaggal összeszorítva az ágakat, hajtásokat, felfelé vékonyodó csúcsos alakot kell kialakítani, úgy, hogy a vége lefelé kanyarodjon, manósipka formát felvéve. A díszítés teljesen ízlés kérdése, akár már a kötöző madzagra is lehet gyöngyöket fűzni, lehet gazdagon díszíteni, vagy minimál stílusban alkotni.

A következő ötlet a minikarácsonyfa, ami nevesítve nem más, mint a cukorsüvegfenyő, ami az egyik legkedveltebb kerti törpefenyő fajta, de így az ünnepekkor remek helyettesítője lehet a nagy fának, hiszen szakasztott olyan, mint egy átlagos fenyő, csak éppen 40-60 centiméter magas. A cukorsüvegfenyő élő, konténeres növényként kapható, így rá is vonatkozik mindaz, amit már korábban is leírtam a dézsás karácsonyfák kezeléséről. A cukorsüvegfenyő nagy előnye, hogy az ünnep után kint tartva, vagy akár kiültetve remek kültéri dísznövény lesz, növekedési üteme extrém lassú, kis mérete okán pedig a legapróbb kertekben, előkertekben is elfér, sőt, sziklakertekbe is szokás ültetni!

Utolsóként maradtak a műfenyők, melyek eléggé megosztóak, de tény, hogy egyre többen választják ezeket. A jellemzően műanyagból készülő élettelen karácsonyfák előnyei teljesen nyilvánvalók. Tartósak, sok éven keresztül felhasználhatók, és választásukkal megelőzhetők a valódi fenyőkkel járó vesződségek, nincs minden évben fárasztó válogatás, hazacipelés, tárolás, törzsfaragás, levélhullás, és így tovább. A műfák többé-kevésbé környezetbarátok is, mert annak ellenére, hogy műanyagból készültek, sokéves használati ciklusukkal nem terhelik túlzottan a környezetet. Bár nincs a kezemben erre vonatkozó tudományos igényű felmérés (talán nem is létezik ilyen) de úgy saccolnám, hogy a műfenyő és a termesztésből származó vágott fenyő ökológiai lábnyoma nagyjából egy szinten van. Az persze jobbára illúzió, hogy minden műfenyő megment egy valódit, hisz ehhez a műfenyők nagyarányú térhódítása lenne szükséges, de egyelőre ilyesmi nem látszik. Hátrányként jelentkezik természetesen, hogy a műfenyőnek nincs illata, jellemzően nem olyan szép, mint egy igazi fenyő, és sokaknak egyszerűen hangulatromboló dolog. Ár tekintetében a mesterséges fa széles skálán mozog, a hipermarketekben kínált darabok egyszerűek, olcsók, de egy valóban mutatós műfa roppant drága is lehet. Az igazán luxuskivitelű műfenyők beépített világítással is rendelkeznek, így izzósorról sem kell gondoskodni, ízlés kérdése, hogy vonzó-e az ilyesmi.

Az élő, dézsás, más szóhasználatban konténeres (esetleg földlabdás) karácsonyi fenyők sok éve divatosak, ennek több oka is van. Az első talán az, amit zöld indoknak hívhatunk (jobb híján), sokan ugyanis nagyon sajnálják a 8-10 évig nevelt, majd az ünnepi hajcihő kedvéért kivágott, és utána összesen 2-3 hétig, szobadíszként használt vágott fenyőket. Ha úgy nézzük, ez valóban szomorú sors egy növénynek (bár kitartok amellett, hogy a vágott karácsonyi fenyő egyszerűen haszonnövény, mint a kukorica vagy a búza) ezt pedig ki lehet váltani a dézsás fenyővel, hisz így a növény túlél(het)i a karácsonyt, és utána vígan ellehet még évtizedekig a kertben.

A konténeres fenyő mellett szól még, hogy kölcsönözhető is, ez gyakran kifejezetten olcsó dolog, így akár egy-két ezresből is megúszható a karácsonyfa, a vége pedig ennek is az, hogy a fa életben marad. A harmadik indok a praktikum, hiszen a dézsás fenyő az ünnep után kiültethető a kertbe, így egy húzással lehet hozzájutni karácsonyfához és egy csinos kerti növényhez. Aki esetleg egyébként is telepített volna fenyőfélét a kertjébe, ilyen módon gyakorlatilag ingyen jut karácsonyfához, az egyetlen kompromisszum, hogy a vásárlást decemberre kell időzíteni.

Az okokat tehát nagyjából tudjuk, fontosabb azonban, hogy hogyan kezeljük a dézsás fát. Az élő karácsonyfa lényegi eleme, ami az egésznek az értelmét megadja, és szembehelyezi a vágott társaival, hogy a konténeres fa képes túlélni az ünnepet, ezért mindenképp arra kell törekedni, hogy a fenyő túl is élje azt. Ezzel kapcsolatban az első és legfontosabb tudnivaló, hogy a konténeres fenyő egy hétig, de nagyon legfeljebb tíz napig maradhat a fűtött, száraz levegőjű szobában, ezután egész biztosan károsodni fog, és meglepően hamar elpusztul. Alapszabály tehát, hogy aki bő egy hétnél hosszabb időre tervez karácsonyfát, felejtse is el a konténeres kiszerelést.

A hétnapos szabály mellett akadnak egyéb megfontolandó kezelési, ápolási tanácsok is, ezeket az alábbiakban gyűjtöttem össze arra az esetre, ha konténeres fát vásárolt, vagy konténeres fát tervez vásárolni, de nem tudja pontosan, hogy mik a feladatok ezekkel a növényekkel!

Mint minden karácsonyfa esetén, az élő, dézsás fenyőknél is az egyik legelső lépés a hazaszállítás. Az élő fenyő érzékeny áru, ezért lehetőleg ne szállítsa azt eldöntve, fektetve, így ugyanis sérülhetnek ágai, és földje is szétszóródhat. Ha mindenképpen csak fektetve tudja hazavinni a fenyőt, akkor műanyag fóliával (folpackkal) tekerje be alaposan a dézsát, úgy, hogy annak az alja és a teteje is be legyen burkolva. Ezt a csomagolást otthon természetesen rögtön le kell venni róla.

Ezek után, még a szállítást megelőzően, a fenyő ágait is kösse össze, vagy tekerje be rugalmas műanyag hálóval. Így végül már eldöntheti a fenyőt, és behelyezheti az autóba vagy annak csomagtartójába. Mivel a növény még így is hullathat földet, tűlevelet, vagy csöpögtethet gyantát, érdemes takarófóliával, vagy egy régi lepedővel óvni az autó belterét.

Azt se feledjük, hogy a nagyobb, másfél-két méteres konténeres fenyők súlya már jelentős lehet, így a sérülések, húzódások, derékbántalmak elkerülése érdekében nem ajánlott egyedül mozgatni ezeket a példányokat! A nagyobb méretű dézsás fenyőknél érdemes lehet házhozszállítást kérni (már ha erre van lehetőség) vagy eleve webshopból rendelni a konténeres fenyőt. 

A következő lépés az, mikor a fenyő már hazakerült, de még van több nap, esetleg több hét Szentestéig, így a növényt valahol, valahogy el kell szállásolni. Lényeges, hogy a konténeres fát hazaszállítás után semmiképp sem szabad a fűtött beltérbe vinni, hiszen ezek a fenyők nem szobanövények, a 20-22 celsiusos hőmérséklet és az alacsony páratartalom szó szerint végzetesek számukra! A legjobb ötlet az élő karácsonyfát a szabad ég alatt elhelyezni, akár a kertben, a balkonon, vagy teraszon. A szabad ég alatt kifejezést persze nem kell szó szerint venni, hiszen egy intenzívebb havazás alkalmával a kisebb méretű fákra túlzott súlyú hó rakódhat, mely akár le is törheti az ágakat, vagy egy hevesebb viharban meg is sérülhetnek. Ha van kültéri, de fedett, esetleg oldalról védett tároló, terasz, veranda, akkor ott a növénynek remek helye lesz. Ha más nincs, akkor a kert egy védettebb részébe helyezzük el a fenyőt (fal, kerítés mellé, sarokba például) Mivel élő növényről van szó, a dézsás fenyőnek semmiképp nem megfelelők az ablaktalan helyiségek (pince, garázs, padlás és társai). Ha a december különösen hideg, akkor a fenyő földjét 5-10 centiméter vastagon be kell borítani fakéreg vagy zúzott kő mulccsal, a megfelelő hőszigetelés érdekében! 

Ezek itt földlabdás fák, élő karácsonyi fenyőként (ritkábban) ilyen állapotban is meg lehet vásárolni őket. Ezeket a példányokat egy megfelelő méretű konténerbe kell állítani, a földlabda és a dézsa fala közötti rést pedig laza szerkezetű földdel, vagy homokkal kell kitölteni. A földlabdát összefogó jutazsákot nem kell lefejteni, az még a későbbi ültetéskor is rajta maradhat, mivel biológiailag lebomló anyag!

Az imént vázolt elhelyezés megtörténtével kezdődik a fa ideiglenes tárolása, ám ezen idő alatt is gondozni kell a növényt. Semmilyen különleges dologra nem kell gondolni, csupán arra, hogy a dézsás, konténeres karácsonyfát heti egy-két alkalommal ajánlott öntözni, valamint a fenyőfélék mindegyike hálás a magas páratartalomért, így jó ötlet lespriccelni őket egy kevés vízzel. Természetesen erősen fagypont alatti hőmérséklet, tartós mínuszok esetén a permetezést mellőzzük. A mulcsolás azért is jó ötlet, mert az a fenyő kis térfogatú talajának kiszáradását is késlelteti, tehát ajánlott ezt a lépést megtenni!

A konténeres fenyőnek nem kell feltétlen az általában nem túl díszes műanyag konténerében ülnie, kreatív megoldásokkal nagyon dekoratívvá tehető a dézsás, élő karácsonyfa is!

A konténeres fenyők a fentiekben ismertetett körülmények között igencsak sokáig eltarthatók, így ezeket a növényeket akár hosszú hetekkel karácsony előtt is be lehet szerezni. Végül mindenképpen el fog érkezni az a nap, mikor az ünnep okán a fa a lakásba, szobába kerül. Nem mindegy azonban, hogy mikor kerül be a beltérbe a növény, és az sem mellékes, hogy milyen módon. A dézsás, élő fenyőt legkorábban Szenteste délutánján ajánlott a fűtött, meleg helyiségbe vinni. Ha lehetséges, akkor ennek során alkalmazni kell az úgynevezett "zsilipelést". Ez egy nagyon egyszerű módszer arra, hogy a fát ne érje hirtelen hősokk, ami az elgyengüléséhez, elhalásához vezethet. A zsilipelés annyit tesz, hogy mielőtt bevinné fáját a hidegről a meleg szobába, pár órán keresztül egy köztes hőmérsékletű helyen szoktassa az új körülményekhez a növényt. A zsilipelésre megfelelő lehet egy kevésbé fűtött előszoba, egy üvegezett veranda, vagy a lépcsőház például. 

Azt már említettem, hogy a dézsás, élő karácsonyfa hét, de legfeljebb tíz napig maradhat a lakásban, azonban ezen idő alatt is gondoskodni kell a megfelelő ápolásáról. A szobában tartott élő fenyő kerüljön a lehető legmesszebb a fűtőtesttől, gondoskodni kell arról, hogy érje valamennyi természetes fény, és ne kerüljön gyakran nyitogatott ajtó, ablak közelébe. A bent töltött idő alatt is szükséges öntözni a növényt, a mulcsréteg a lakásban is nagyban segíti a fa túlélését. A spricceléses, permetezéses párásítás is jó ötlet, de ebben az esetben csak elemes, nem pedig hálózatról működő izzósorok használata engedélyezett, különben roppant balesetveszélyessé válik a művelet! Ha már itt tartunk, az élő fenyőre egyébként is csak alacsony hőleadású (ledes) fénysort tegyünk, valamint túl súlyos díszek se kerüljenek rá, ezek deformálhatják a hajtásokat. 

Az eddigi útmutatót követve az élő, dézsás karácsonyfa nagyon jó eséllyel túl fogja élni a karácsonyi ünnepet, és az újév első napjaiban megkezdheti kerti pályafutását. Miután (szintén lehetőleg zsilipeléssel) kikerült a fa a lakásból, házból, kétféle opció közül lehet választani. 

Az egyik, hogy akár azonnal elülteti a kertbe fáját. Ezt már januárban is megteheti, amennyiben nincsenek erős fagyok, melyek az ásást megakadályozzák. Az ültetés szinte gyermekjáték, készíteni kell egy, a növény földlabdájánál másfélszer-kétszer akkora ültetőgödröt, az aljára helyezni arasznyi vastagon komposztot vagy szervestrágyát, arra egy réteg földet, majd behelyezni a növényt a gödörbe, és elültetni a hagyományos módon. Végül alaposan beöntözni, és készen is van!

A másik, hogy vár még a kiültetéssel, és konténerében neveli, tartja tovább fáját. Ez esetben állítsa fenyőjét egy szélvédett, huzatmentes, de napos helyre, mulcsolja a földjét, és heti egy-két alkalommal enyhén öntözze meg. Így a kiültetéssel megvárhatja a tavaszt!