Megyeri Szabolcs kertész blogja

Mi a leghasznosabb téli növény? Hát a tűzifa! A szakállas viccet félretéve, valóban vannak olyan növények, melyek télen kifejezetten hasznosak, mégpedig azért, mert ezekben a hideg, fagyos hetekben tombol az influenza, a nátha, legyengült az immunrendszerünk, kimerültek a vitamintartalékaink. Ezért érdemes a természet segítségét kérni, gyógyhatású vagy éppen magas vitamintartalmú, immunerősítő növények képében! Ezekből mutatok be most röviden hármat!

Citrusfélék, úgy általában

A citrom a népi gyógyászatban ősidők óta fontos alapanyaga a megfázás kezelésének, főleg, mivel sok egyéb egzotikus csodaszerrel szemben mindenhol kapható, mindenki ismeri, tehát könnyen hozzáférhető segítség. A citrom titka a C-vitamin, vagyis az L-aszkorbinsav, mely a szervezet immunrendszerének erősítésében jeleskedik, így harcolva a téli betegségek, elgyengülések ellen. A citrom mellesleg nem rendelkezik rekorder C-vitamin tartalommal, jócskán beelőzi azt a csipkebogyó, a petrezselyem, a káposzta, de még a barack is. A citrom mellett főleg az szól, hogy olcsó, beépült a köztudatba, fogyasztása teában roppant egyszerű, íze pedig kellemes. Az ágyban nyögő beteg érthetően nem káposztát akar rágcsálni. Természetesen magát a gyümölcsöt lehet inkább ajánlani, mintsem a különböző flakonos citromleveket, és az is fontos, hogy a C-vitamin magas hőmérsékleten hamar lebomlik, így ne a forró, hanem a kicsit már kihűlt (de persze még meleg) teába kell tenni, különben semmit sem ér. A megfázás okozta kellemetlen tünetek enyhítésében már maga a meleg ital is segít, ám ha a citromot olyan teába tesszük, mely egyébként is gyógyhatású, máris megkettőzhető a hatás. A gyakran alkalmazott kamilla, bodza és hárs mellett a kakukkfű, a lándzsás útifű, a csipkebogyó, és a galagonyalevél is kiválóak, és persze a mézes édesítésről se feledkezzünk meg! 

La Pacho fa

A lapacho tea

A lapacho tea a Dél-, és Közép Amerikában őshonos La pacho fa (Tabeuis aveilanedoe) kérgéből készül, mégpedig úgy, hogy a negyven évnél idősebb példányok kérgét mélyen lehántják, és a belsőbb rétegekből nyerik a teakészítés alapanyagát. A hántolás okozta seb idővel begyógyul, tehát a fa nem károsodik véglegesen a folyamat során. A La pacho egy örökzöld faféle, nagyjából húsz méteresre nő meg, és roppant hosszú életű, nem ritkák a 700 éves példányok, de a legendák szerint akár 3000 éves fák is léteznek. Virágzata igazán impozáns, nagy és rózsaszínű virágait a szubtrópusi telet követően bontja. Mint az ennyiből világos, nálunk nem élne meg, szüksége van a folyamatos napsütésre, az évi legalább 20 Celsius átlaghőmérsékletre, és a bőséges csapadékra, ezért leginkább a Mexikó és Argentína közötti esőerdőkben találkozni vele. A lapacho teát övezi némi kultusz, aminek következtében a rajongói szerint nagyjából bármilyen betegségre gyógyírt jelent, ám ezeket a néha túl lelkes ajánlásokat illik egy kis kétséggel kezelni. Ettől függetlenül tény, hogy a lehántolt, szárított kéreg gazdag ásványi anyagokban és nyomelemekben, a benne található magnézium a feszültség és stressz ellen, a vas a fáradtság, étvágytalanság, a mangán pedig gyenge védekezőképesség ellen kiváló. A katalógusban szerepel még cink, jód, szelén és kálcium, melyek szintúgy kedvezőek élettanilag. A kéregből készült tea tartalmaz még többek közt alkaloidokat, flavonoidokat és fenolkarbonsavat is. A leírások szerint a tea jó rákmegelőző szer, erősíti az immunrendszert, véd a vírusos és bakteriális támadások ellen, vízhajtó, jól jön megfázás, influenza esetén, külsőleg pedig sebgyógyításra, bőrtisztításra, rovarcsípések okozta fájdalom enyhítésére alkalmas. Fontos, hogy a leírások alapján terhesség ideje alatt fogyasztása nem ajánlott! Azt már én teszem hozzá, hogy saját tapasztalat alapján a lapacho tea igencsak finom!

Gyömbér

A gyömbér már i.e. 3000 óta ismert fűszernövény, azonban már az első nagy kínai füvészkönyv (szerzője Pen Cao Csing) is gyógynövényként említi. Az indiai konyha jellemző ízesítője, erőteljes, csípős-pikáns aromája a keleties ételek elmaradhatatlan kelléke. Gyógynövényént számos baj orvoslója lehet, nyugtatja a háborgó gyomrot, enyhíti a köhögést, a kínzó torokkaparást, megszünteti a hányingert, émelygést, így tengeribetegség ellen is ajánlott. Természetesen a téli megfázós, köhögős időszakban is aranyat ér a gyömbér! A gyömbértea elkészítése roppant egyszerű, a megmosott gyökérből vágjunk le éles késsel 3-4 leheletvékony szeletet, majd öntsük nyakon forró vízzel. Sokan hagyományos gyümölcsteába, fekete teába teszik a szeleteket, így még finomabb lesz, magában a gyömbérnek ugyanis erőteljes, pikáns, kissé csípős íze van. Aki beleszeretett a gyömbérbe, akár maga is előállíthatja otthon termesztéssel! Ehhez friss rizómát (gyökértörzset) kell szereznünk, de akár a bolti gyökeret is használhatjuk, amennyiben jól fejlett csíraszemek (kis szarvacskák) találhatóak rajtuk. Az egy éjszakára beáztatott rizómát ezután jó minőségű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földbe ültessük. Fontos a trágyázás, a biztosabb siker érdekében pedig komposzt és homok elegyével dúsítsuk a közeget. A cserepet szélvédett, világos, de nem tűző napos helyre telepítsük, majd várjuk, hogy az alacsonyra növő növényke kibújjon. Amennyiben földjét folyamatosan nedvesen (de nem lucskosan) tartottuk, és még elegendő páratartalom is kijutott neki, házi gyömbérünk nyár végére elveszti leveleit, ami jelzi, hogy a termés begyűjthető. Ha gyömbérvirágot is szeretnénk látni, a növényt két évig a földben kell hagynunk.