Megyeri Szabolcs kertész blogja

Itt a tavasz a nyakunkon, lassan végre-valahára tényleg el lehet kezdeni az érdemi munkákat a kertben, például a veteményesben. A veteményeskertek divatja töretlen az elmúlt években, gyakran a szépen ápolt, terménymentes pázsitos udvarokon is megjelennek a kisebb konyhakert-sarkok, hiszen a saját nevelésű zöldség egyfelől egészséges és (ha úgy alakítjuk) vegyszermentes, másfelől rég megdőlt az a tévhit, hogy a veteményes nem lehet dekoratív, akár a díszágyásokkal versenyképes szépségű kerti elem. A kezdők azonban többféle nehézséggel néznek szembe, ezek közül az egyik leggyakoribb zűr, hogy a palánta nem fejlődik megfelelően, elgyengül, elhal, vagy ha nem is történik végzetes esemény, gyenge, kisszámú termést hoz. Ezekre a gondokra javarészt megoldást adhatnak az oltott palánták, melyeket kifejezetten ajánlani lehet a bátortalan kezdőknek vagy azoknak, akik kis alapterületen szeretnének a lehető legmagasabb hozamot előállítani. Mi is az az oltott palánta?

Az oltás tulajdonképpen technikai növénynemesítés, mely során a nemesebb fajtát egy alany növénnyel társítják, ennek értelme pedig, hogy a két növény legelőnyösebb tulajdonságait egyesítsék, a hátrányokat pedig minimalizálják. Ilyen módon például az oltott palánta gyökérzete az alapfajnál mélyre hatolóbb, erőteljesebb lesz, így jobban tűri majd a szárazságot, kevesebb öntözést igényel. Előny lehet az oltás során a betegségekkel szembeni fokozottabb tolerancia, a méretesebb termés, a tempósabb növekedés, vagy éppen a kártevőkkel szembeni jobb ellenálló képesség. Mindemellett az oltott palánták rendszerint hamarabb hoznak betakarítható termést, így végeredményben a nevelésük költséghatékonyabb, mint nem oltott társaiké. Jó tudni - főleg azoknak, akik idegenkednek a nem természetes dolgoktól - hogy az oltott palánták esetében nem genetikai módosításról van szó, hanem egyszerűen két növény olyan párosításáról, mely során a pozitív tulajdonságok felerősödnek, az előnytelen jellemzők pedig a háttérbe szorulnak. Az oltás egyébként régóta bevett és bevált eljárás a gyümölcsfáknál, tehát semmi újdonságról nincsen szó.

Az oltott zöldségek gondozása alapvetően nem tér el a sima zöldségekétől, nem kell nekik különleges elbánás vagy ápolás, sőt, a fentiek értelmében pont ellenállóbbak, részben alacsonyabb igényűek. Ami lényegi információ, hogy az ültetés során az oltás helye mindenképp a föld felszíne felett legyen (az oltás helye könnyen és laikus szemmel is beazonosítható) ellenkező esetben a felső, nemes rész fog gyökeret ereszteni, így pedig az alany kedvező tulajdonságai nem érvényesülhetnek.

Az oltott zöldségpalánták mindezek alapján tényleg kifejezetten ajánlottak kezdő, még bátortalan veteményezőknek, azoknak, akik szeretnének biztosra menni a bő és gazdag termést illetően, illetve ezek a palánták remek választások balkonveteményesekbe, ahol a virágládák kisebb térfogatú földje miatt a kiszáradás nagyobb veszélyt jelent, mint a kertben. Az oltott palánták terméshozama egészen biztosan magasabb, mint az átlagos palántáké, így aki helyszűkében van, vagy csak kisebb területen szeretne haszonnövényeket tartani a kertben, mindenképp válassza ezeket. 

A végén persze nem lenne tisztességes kihagyni azt az aprócska információt, hogy az oltott palánták ára jelentősen meghaladja az átlagos palántákét. Az első blikkre olykor elrettentő összegbe azonban számítsuk bele a várható előnyöket, elsősorban az "üzembiztosabb" növekedést, és a garantáltan jóval magasabb terméshozamot. Meglehet, hogy a végén a matek még így sem jön ki, azonban az egyenletbe kalkuláljuk bele azt is, hogy az oltott palánták időt és energiát takarítanak meg nekünk, illetve az sem lényegtelen, hogy választásukkal egészen kis alapterületen is értékelhető mennyiség nyerhető, ez például a balkonkertészeknek az egyik legfontosabb szempont!

Hogy azonban itt ne legyen vége a mára rendelt penzumnak, a kezdők kedvéért következzen még egy gyors, három pontból álló útmutató a konyhakerti termesztés elkezdéséhez, nevesül az alapozó talajmunkákhoz.

1. Vegyük szemügyre a kiszemelt terület talaját, és próbáljuk megállapítani, hogy milyen típusú, például laza, homokos szerkezetű, vagy gazdag, humuszos, esetleg kötött, agyagos, olykor pedig köves, tápanyagokban szegény. Minden talajtípus alakítható, formázható valamennyire, a laza közeg kötöttebbé tehető friss termőföld vagy komposzt adagolásával, az agyagos talaj javítható homokkal, perlittel, a szegényebb típusokat pedig trágyázással, nagyobb mennyiségű komposzt kihelyezésével lehet dúsítani. Ugyanakkor a talajtípus gyökeresen nem változtatható meg (vagy csak aránytalan munkával és költségekkel) ezért lényeges, hogy olyan magokat, palántákat keressünk, melyek az adott terület talajához megfelelnek!

2. A második lépés a konyhakert, az ágyások helyének kijelölése, ami sose úgy történjen, hogy az éppen nem használt, parlagi részt jelöljük ki! A legtöbb zöldségnek fontos a sok napsütés és a meleg fekvés, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a konyhakert egyszerűen megközelíthető legyen, hiszen jó esetben gyakran fogunk oda kiszaladni a konyhából friss terményekért!

3. A következő lépés a talaj megmunkálása, vagyis tényleges előkészítése. Mélyre ható ásással lazítsuk fel a közeget, közben végezzünk alapos gyommentesítést, tehát kézzel szedegessük fel a gyomokat, még a különféle gyommaradványokat is, ezekből is kihajthatnak később a gazfélék! Kifejezetten elhanyagolt, nagyon gyomos részeken talajfertőtlenítő szer is bevethető. A talajban lévő köveket, törmelékeket – ha vannak – szedjük fel, ezek később akadályozhatják a talaj művelését, és a növényeknek is akadályt jelentenek. Szükség szerint keverjük a talajhoz trágyát vagy komposztot, majd a felületet egyengessük el gereblyével (figyelem: nem minden zöldségféle kedveli a vetés, kiültetés előtti friss trágyázást, olvassunk utána, hogy kiszemelt zöldségféléink milyen szintű tápanyag ellátottságot igényelnek a kezdetekben!). A megmunkálás után hagyjuk a földet pár napig ülepedni, tömörödni, utána induljon csak a vetés vagy a palánták kiültetése! A jól előkészített terület jellemzői, hogy a felülete sima, egyenletes, és teljesen gyommentes!

Amennyiben szívesen tenne egy próbát az oltott palántákkal,

kertészeti webáruházamból megrendelheti az Önnek tetsző fajtákat!

IDE KATTINTVA máris megtekintheti a választékot, és pár egyszerű lépésben leadhatja rendelését!

Képek: pixabay.com

A gépek a kerteket is meghódítják, persze nem a Skynet fenyegeti a veteményest, csupán arról van szó, hogy a gépesített eszközök egyre nagyobb teret kapnak a hobbiszintű kertgondozásban is. Ez eddig nem nagy újdonság, hiszen fűnyírót, láncfűrészt például évtizedek óta használunk a kertekben, és a rotációs kapa sem egetverő újdonság, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kerti gépek fejlődése is felgyorsult, így érdemes beszélni róluk.

Hiába vannak azonban már kerti okoseszközök, wifi-kompatibilis, távolról vezérelhető fűnyírók, azért a többség számára még mindig a hagyományos, jól bevált gépek a vonzók. Fontos ugyanakkor, hogy azt és olyat válasszunk, amire ténylegesen szükségünk van, különben rengeteg pénzt elkölthetünk nagyjából felesleges berendezésekre is. Mivel közeledik a tavasz és a kerti szezon - ami egyben a kerti gépek szezonja is - érdemes gyorsan átvenni, hogy milyen gépek jöhetnek szóba, és melyik fajtából melyiket érdemes választani.

Az első egy általános kérdés: akkusat, villanymotorosat vagy benzineset? A felvetés csak látszólag egyértelmű, hiszen a gyakorlatban jelentősek a különbségek. Az akkus gépek hatalmas előnye, hogy nincsenek vezetékhez kötve, nem kell több tízméteres kábeleket kezelni a használatkor, emellett - és ez lényegesebb, mint elsőre gondolnánk - halkak. A csendes működés szép gesztus a szomszédok felé is, de azért is jó, mert így a hangos, füstölgő gépektől idegenkedő hölgyeknek is öröm lehet a működtetésük. Az akkus gépek hátránya is kettős, egyfelől az akkumulátor miatt a használati idő korlátozott, ha lemerült, akkor vége a dalnak - persze csak a következő feltöltésig. A másik, hogy ezek a gépek jellemzően gyengébb teljesítményűek, egy akkus fűnyíró egyelőre nem közelíti meg egy benzines erejét. Az sem elhanyagolható, hogy az akkus kerti gépek ára általában magasabb, mint a másik két fajtáé. Talán kevesen tudják, de manapság már szinte minden kerti gép hozzáférhető akkus kivitelben, a fűnyíró mellett kaphatók akkus láncfűrészek, gyepszellőztetők, sövényvágók, szegélynyírók vagy éppen lombfújók is.

A villanymotoros, hálózatról működő gépek jóval ismertebbek, általános előnyük, hogy a benzineseknél halkabbak, teljesítményben azonban kevésbé maradnak el azoktól. Karbantartási igényük a robbanómotorosénál alacsonyabb és az áruk is mérsékeltebb. A benzinmotoros gépek adják a legnagyobb teljesítményt, legyen szó fűrészről, szegélyvágóról vagy fűnyíróról, karbantartási igényük azonban magas, főleg ha azt szeretnénk, hogy sok évig használhassuk őket probléma nélkül. Míg a villanyos fűnyírót ősszel elég egy tisztítást követően télire elrakni, addig a benzines gépeket alaposabban meg kell tisztítani, a benzint le kell szívni, vagy el kell használni belőlük, tavasszal pedig illik olajat cserélni, gyertyát, légszűrőt tisztítani, gond esetén pedig szervizeltetni kell őket, ami nem csak nem olcsó, de gyakran hosszú ideig is eltart, tavasszal ugyanis jellemzően egycsapásra tele lesznek a kisgép szervizek, és a gép hetekre is kieshet a használatból. 

A kerti gépeknél, csakúgy mint egy mobiltelefonnál vagy televíziónál, sokan hajlamosak túlzásokba esni, és a legújabb, legerősebb, vagy éppen a legszínesebb, legcsinosabb típust választani, pedig ideális esetben az észérveknek kellene dönteniük. Következzen akkor néhány példa a leggyakrabban használt gépekkel illusztrálva.

Fűnyíró. A villanyfűnyírók esetében a wattban kifejezett érték mellett általában azt is jelzik a gyártók, hogy mekkora területre optimális választás az adott típus. Gyenge gépet nem érdemes nagy kertben használni, mert jelentősen csökken az élettartama, erős gép viszont felesleges egy aprócska hátsókertbe, mert nem használjuk ki. Nagyméretű birtokra a villanyos gép alapvetően nem való, mert egyrészt kevés lesz a teljesítménye hozzá, másfelől olyan hosszú kábelt leszünk kénytelenek használni, ami már érdemben csökkenti a motor teljesítményét. Önjáró fűnyíró szintén felesleges kis kertbe, mert ahol gyakran kell fordulni, manőverezni, ott ez a fejlett funkció inkább hátrány lesz. Nagy, nyílt gyepfelülettel rendelkező birtokra viszont vétek nem önjáró gépet venni, különben hamar leszakad a kezünk, derekunk a sok tologatásban. Nagy felületű, sűrű gyepre benzines gép való, ahogy méretesebb hétvégi, hobbitelkekre is jobb a benzines, főleg ha nincs is áram. Akkus gépet inkább kisebb, kifejezetten ékszerdoboz jellegű birtokra vegyünk, vagy oda, ahol valamiért nagyon fontos, hogy halk legyen a berendezés. Az akkus gépek ott is jó szolgálatot tesznek, ahol nincs elektromos hálózat, és a munka sem sok. Az elektromos fűnyírók élettartama változó, és nagyban függ a használat mikéntjétől, az azonban szinte biztos, hogy egy jól karbantartott benzines fűnyíró akár 10-15 évig is szépen elmuzsikál, ez mindenképp hosszabb időtartam, mint amennyit egy elektromos géptől el lehet várni. 

Szegélynyíró. A szegélynyírók olcsó eszközök, hobbicélú kiskertbe nem feltétlen kellenek a drágább változatok, ha 2-3 évet kibírnak, már teljesítették a feladatukat. A benzines szegélynyírók/fűkaszák akkor indokoltak, ha nagy területeket kell rendszeresen karbantartani, és sok az olyan felület, amivel a fűnyíró nem, vagy nehezen bír el, például intenzív a gazosodás, vagy erősen lejtős a terület (rézsűs kert, mély árokpart). Tudni kell, hogy a benzines fűnyírók nem tolerálják az erősen döntött használatot, így meredek lejtőkön nem bevethetők, ilyenkor jöhetnek jól a nagyobb teljesítményű fűkaszák. Az akkus szegélynyíró könnyű és halk, ezeket az előnyöket kiválóan lehet hasznosítani például egy társasházi kertben, tetőteraszon, vagy aprócska sorházi kertecskében. 

Sövényvágó. Ezt a gépet értelemszerűen csak sövénytulajdonosoknak kell beszerezniük, ám nekik sem feltétlen a motoros változatokat, pár méternyi cserjéhez egy hagyományos kéziszerszám is bőségesen elegendő. A formázó sövénynyírás évente 2-3 alkalommal esedékes, érdemes a vásárlás előtt elgondolkodni azon, hogy igényel-e ez a feladat egy alkalmasint több tízezer forintos masinát. A sövénynyírók között egyértelműen jobb választások az akkus gépek, mégpedig két okból. Az egyik, hogy a formázó nyírás közben sokat forgatjuk, emeljük a gépet, ez pedig könnyebb kábel nélkül, a másik, hogy a sövény formázása nem egy hosszan tartó feladat általában, így egy akkus nyíró is megbirkózik vele.

Hát ez meg mi? Ez egy teleszkópos nyelű motoros ágvágó! Első blikkre furcsának és felesleges túlzásnak tűnhet, a gyakorlatban azonban nagyon is hasznos, hiszen ezzel az eszközzel több méter magasban lévő ágakat is kényelmesen, egyszerűen lehet levágni, veszélyes fára mászás vagy létrázás nélkül. 

Gyepszellőztető. A gyepszellőztető gép egy nagyon hasznos valami, főleg, ha a háziaknak fontos az igazán szép, mutatós pázsit. Mivel azonban ezt a berendezést jellemzően évente kétszer illendő használni, sokkal jobb ötletnek tűnik a bérlése, mint a megvásárlása. Persze ha igazán nagy a gyepfelület, és a gép tárolása sem okoz gondot, miért ne vegyünk egyet? Egyebekben az érvek és ellenjavallatok megegyeznek a fűnyírónál taglaltakkal, gyepszellőztetőből is akad vezetékes, benzines és akkumulátoros, ki-ki válasszon a kertjének mérete, a zajártalom elvárt mértéke, vagy az elektromos hálózat hiánya mentén.

Ez pedig egy motoros metszőolló. Ez is bohókás túlzásnak tűnhet elsőre, de igazán hasznos gyengébb kezű hölgyeknek vagy idősebbekknek, hiszen erőkifejtés nélkül lehet elvégezni a metszést, ez pedig például egy nagyobb rózsaágyás esetén igazán hasznos! Van az eszköznek profi változata is, ez látható lent, ez hatalmas akkumulátorral rendelkezik, így egy parkban, kastélykertben, vagy teszem azt egy rózsaültetvényen akár órákig is lehet használni!

Láncfűrész. A láncfűrész egy igazán férfias, mondhatni macsó gép, ugyanakkor egy átlagos hobbikertben jellemzően alig van rá szükség, ennek ellenére sokan hajlamosak beszerezni egyet, "valamire úgyis jó lesz" alapon. Mielőtt megvásárolnánk egy ilyen vitán felül maszkulin kerti gépet, gondoljuk át, hogy ténylegesen használni fogjuk-e? Fával fűtünk? Gyakran szanálunk kerti fákat? Használjuk munkacélra? Évente pár darabnál több fát, vastagabb ágat szoktunk ki/levágni? Ha több a nem válasz, akkor érdemesebb a láncfűrészt bérelni, vagy kölcsönkérni alkalmi jelleggel, mintsem megvenni. Láncfűrészből is akad villanyos és benzines, sőt, akkumulátoros is, utóbbit jó szívvel lehet az olyan eseti jellegű feladatokra ajánlani, ahol fontos a mobilitás és a halk működés!

A kültéri eszközök, kerti szerszámok sora itt természetesen nem ér véget, az azonban ennyiből is leszűrhető talán, hogy a megfelelő gép kiválasztásához alapos igényfelmérés és átgondolás szükséges, nem is elsősorban az anyagiak miatt, hanem azért, hogy a választott eszköz a lehető legjobban megfeleljen a kívánt használathoz, és ne okozzon bosszúságot, vagy indokolatlan többletköltséget, például a karbantartási, javítási feladatok miatt.

Képek: innen, innen, és innen.

Bár a címben tavaszt említek, világos, hogy technikailag még a télben vagyunk, ám a kikelet már nincs messze, és ha társasházról van szó, a kertészkedést korábban kell kezdeni. Hogy miért? Mert míg egy családi háznál a pár fős família, vagy éppen a kerttel foglalkozó egyetlen családtag hamar dűlőre jut az ültetés, kertrendezés, kertépítés kérdéseivel kapcsolatban, addig egy társasháznál akár több tucat családnak kell konszenzusra jutnia ugyanezen témafelvetésekben, ez pedig sok időt igényel. Nagyon hasznos tehát már most felhozni a társasházi kertekkel kapcsolatos kérdéseket, mert így mire a tennivalók ténylegesen aktuálisak lesznek, jó eséllyel lesz már egy elfogadott ütemterv és költségvetés.

A társasházi lakók jellemzően nem rendelkeznek nagy gyakorlattal a növényültetés, kertgondozás területén, persze akad, aki vidékies környezetből, kertes házból került a városi betondzsungelbe, de többség számára a kertészkedés egy nem túl közeli és nem gyakran végzett tevékenység. Ezért érdemes a tervezési fázisba bevonni egy kertészeti szakembert, aki például egy soros lakógyűlésen fel tudja vázolni a lehetőségeket, meg tudja jelölni az adott területre alkalmas növények körét, és tud mondani legalább egy hozzávetőleges összköltséget, így a közösségnek lesz némi képe a dologról. Mivel kis túlzással minden társasház más és más kondíciókkal rendelkezik, nincs olyan általános, látatlanban felállítható tervezet, ami minden körülmények között érvényes, de alapvető, kiindulópontnak tekinthető tanácsokat azért lehet adni. Ezzel próbálkozom meg az alábbiakban!

A tavaszi ültetés első lépése az az alapvető előkészület, mely során az érintett területet megtisztítjuk, alkalmassá tesszük a talajmunkálatokra. A tél gyakran sok szemetet termel, a felhalmozódott avart, ágtörmelékeket, és egyéb hulladékokat távolítsuk el, a gyepről gereblyézzük össze a nem odavaló dolgokat, a csupasz földterületeket pedig szintén egy alapos gereblyézéssel hozzuk formába, hogy láthatóvá, tervezhetővé váljon az alap, amire építkezni fogunk. Ez az a munkafázis, amihez tulajdonképpen semmilyen szakképesítés vagy gyakorlat nem szükséges, csupán pár lelkes lakó kell, akik elvégzik ezt az egyszerű fizikai munkát. 

Ez láthatóan profi kertépítők munkája, csodás látvány!

A gyepes területek a tél folyamán rendszerint károsodnak, foltokban kikophat a pázsit, olykor az egész fűfelület eltűnik az időjárás, vagy például egy gombás betegség miatt. A gyep pótlására társasházi körülmények között a fűmag vetés a legjobb módszer, mivel az alapanyag viszonylag olcsó, a füvesítést pedig a háziak is el tudják végezni teljesen ingyen. A felásott, majd elegyengetett (szükség szerint talajfertőtlenítővel előkezelt) talajra csupán egyenletesen ki kell szórni a magokat, majd ajánlott körbekeríteni a területet, hogy a cseperedő hajtások az emberi és állati (kutyáknak is tilos!) lábaknak ne eshessenek áldozatul. A fűmagkeverék milyensége sarkalatos pont, én rendszerint nem ajánlom a legolcsóbb, akciós, sokszor az élelmiszer áruházakban kínált magokat, melyeknek széles skálán mozog a minőségük. Árban nem jelent sokkal többet a minőségi vetőmag, ráadásul a társasházak belső udvara gyakran fényhiányos, ide pedig speciális, árnyéktűrő magkeverék kell, ilyet pedig inkább a szaküzletekben kapni. 

A gyepnél nagyobb méretekre áttérve jöhetnek a méretesebb dísznövények. Az utcafronti ültetéseket mindig heves viták kísérik, hiszen az épület képét meghatározó kisebb, olykor nagyon zöld sáv nagyon változatosan népesíthető be. Kerülhetnek ide fák, cserjesorok, sövény, létesülhet virágágyás egynyáriakkal, évelőkkel vagy rózsákkal, de manapság egyre divatosabbak a díszfüvek is. Vegyük sorra őket!

A fákkal kapcsolatban fontos, hogy egyrészt közterületen az ültető kilététől függetlenül az önkormányzat tulajdonába kerülnek, így a későbbi kivágásuk engedélyköteles lesz, másfelől sokan nem számolnak azzal, hogy a helyes kis csemetéből évek múlva akár tizensok méteres monstrum is válhat, mely takarja a kilátást, levelet, termést hullat, vagyis zavaró tényezővé válik. Sose csábuljunk el a tavaszi akcióknak, amelyekben valahol, valamilyen facsemetét nagyon olcsón lehet megvenni, ennek gyakran bosszúság a vége, ha kiderül, hogy a fácska igényei nem egyeznek a kiszemelt terület adottságaival, vagy ha évek múlva derül ki, hogy egy óriást ültettünk egy szűk utcácskába. Azt ajánlom, hogy fát csak kertészeti szakember tanácsa alapján ültessen a közösség, így elkerülhetőek a bonyodalmak.

Fa helyett jó biztosabbra lehet menni a magas törzsre oltott cserjékkel (például madárbirs, kecskerágó, magyal, törökmogyoró), melyek kompakt méretűek, ugyanakkor faformájúak, lombozatuk nyírható, alakítható, esztétikai értékük pedig a megszokott díszfákénál sokkal magasabb. A magas törzsű cserjékkel kiküszöbölhető a zavaró takaró hatás, nem fogják érinteni a légvezetékeket, és lombozatuk akár formára (gömb, kocka) is metszhető. Ezek a dísznövények a világosabb belső udvarokba is bátran telepíthetők, hiszen magasságuk gyakran alig 2-3 méter, így nincs az a szűk terület, ahol el ne férnének. A magas törzsre oltott cserjék ráadásul nagyobb méretű ládában is nevelhetők, így betonos udvarokba is jó választások!

Érdemes megfigyelni a fenti képen a bal és a jobb oldal közti különbséget! Ugye mennyit számít?

A hagyományos cserjék közül társasházi környezetben a sövénynek való növények népszerűek és praktikusak. A járdának vagy a földszinti lakásoknak védelmet adnak, az utcaképet egyenletessé, dekoratívvá varázsolják, ráadásul a jól megválasztott sövény nem igényel gyakori gondozást, ápolást. A jó öreg buxus csodás, falszerű felületet alkot, az oszlopos hamisciprusok extravagáns látványt nyújtanak, a smaragd tuja átlag feletti növekedési ütemével tűnik ki a sorból, az örökzöldek közül népszerű még a fagyal és a madárbirs, a tüskés, szúrós változatokból pedig a homoktövis vagy éppen a tűztövis ajánlható. A sövénynek való növények általában évi 2-3 metszést igényelnek, melyet akár kezdők, tehát a lakók is elvégezhetnek, öntözésük pedig jellemzően csak a forró nyári hetekben kötelező, tehát jelentős pluszköltséget nem generálnak.

Szóba jöhetnek még a díszfüvek is alternatívaként, a kisebb változatok (molnárpántlika, tollborzfű) a belső kertbe is ültethetőek, a termetesebbek (olasznád, pampafű) az utcafronti, vagy épület előtti földsávokat díszíthetik, utóbbiaknak azonban bőven kell a hely, szűk utcafrontokra nem valók. Ahol viszont kényelmesen elférnek, roppant elegáns külsőt kölcsönöznek a homlokzatoknak, akár angolparki jellegű látványt is eredményezhetnek. A díszfüvek másik nagy előnye, hogy fiatal korukban külsejük jellegtelen, dísztelen, így nem keltenek vágyat az alkalmi növénytolvajokban, később, teljesen kifejlődve pedig kézzel már nem kiszedhetőek a földből.

A költségek csökkenthetők például a lakók aktív részvételével a munkákban.

Az utcafronti ágyásokkal kapcsolatban szoktam ajánlani még egy remek megoldást, ami tulajdonképpen a gordiuszi csomó átvágása. A beültetésre szánt területet alacsony szegéllyel körbe kell keríteni, le kell fektetni geotextíliát, fel kell tölteni egyszerű, olcsó mulcsanyaggal (például fakéreggel, zúzott kővel, folyami kaviccsal), és pár arasznyi távolságonként ültetni kell bele valamilyen kisméretű, mutatós, de strapabíró dísznövényt. Az ágyás gondozási igénye szinte nulla lesz, ugyanakkor gyommentes, rendezett, hosszútávon is dekoratív területet nyerhetünk, amit ráadásul mérettől függően pár tízezer forintból lehet összehozni.

Amennyiben virágágyások kialakítása kerül szóba, akár az utcafronton, akár a kert belső részein, akkor elsősorban az évelők ajánlhatók tartósságuk miatt. Napos helyre a palástfű, a szellőrózsa, vagy az őszirózsafélék jó választások, árnyékosabb részekre a harangvirágok, a tarackoló kékgyökér, a kasvirág, vagy az árnyékliliom ajánlható. Remek ötlet lehet a gondozást nem igénylő honos vadvirágok telepítése is, ha ez a cél, akkor akár a fűmaghoz is keverhetők a vegyesen összeválogatott vadvirág magok, az eredmény pedig burjánzó, színes, virágos rétszerű felület lesz.

Itt a csodás belső kertet a házzal együtt kapták a lakók, érdemes vigyázni rá!

Az ötletek tárháza a fent vázoltnál természetesen sokkal szélesebb. A gyakran használt szófordulat úgy tartja, hogy az ötleteknek csak a fantázia szabhat határt, jelen esetben ez azonban nem igaz, hiszen a társasház jellegéből fakadóan többféle korlátot állít. Egyfelől a rendelkezésre álló, beültethető terület mérete korlátozott, és az egyéb jellemzők (árnyékoltság, talajminőség, szélvédettség) sem a legideálisabbak sokszor. Másfelől ott az emberi tényező, ami annyit tesz, hogy a közös terület gyakran egyenlő a senki földjével, sokan egyszerűen nem akarnak ezekre a földdarabkákra pénzt, energiát áldozni, ugyanakkor mindenhez közös, megegyező akarat kell. Éppen ezért érdemes idejekorán elkezdeni a tavaszi társasházi telepítéssel való foglakozást, mert nem csak kertészeti nehézségekkel, de kommunikációs, anyagi jellegű problémákkal is meg kell birkózni. Mégis érdemes harcolni a társasházi növényekért, kertekért, hiszen a rendezett környezet nem csak szebb, de a hangulatot, a komfortérzetet is javítja, ráadásul a ház, a lakások értékét is növeli!

A képek a szerző fotói.

Számos kezdő hobbikertész vélekedik úgy, hogy érdemesebb a benti növények felé fordulni, hiszen a szobában élő zöldek ritkábban kapnak el betegségeket, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem odakint, hanem bent, a külvilágtól elzárva élnek. A kertépítéssel, de szobanövényekkel is foglalkozó szakemberek tapasztalatból megmondhatják, hogy ez sajnos nem igaz, a benti növények sincsenek elszigetelve a külvilágtól, ráadásul nem ritka, hogy egyes példányok ki-be mozognak, gondoljunk a nyáron a szabad ég alatt lakó, majd télen fedett helyen teleltetett növényekre. A szobanövények betegségei azért is számítanak aktuális témának, mert még mindig a télben vagyunk, és ilyenkor egyfelől a kinti flórával még nincs igazán teendő, másfelől pont a tél vége az az időszak, mikor a hideg hetekben legyengült növények jellemzően beadják a kulcsot. 

A téli, tél végi rejtélyes növényelhalásokkal kapcsolatban fontos tudni, hogy gyakran nem egy konkrét betegség, fertőzés, vagy kártevő a ludas, hanem az a tény, hogy a meleg, száraz levegőjű szoba, a kevés fény, a kevés szellőztetés miatti porosodás, vagy éppen a gyakori szellőztetés okozta hősokk az alapvető ok. A tél végére még az odafigyeléssel ápolt benti növények is legyengülnek, azok pedig, melyek kicsit el voltak hanyagolva, egyenesen harmatgyengék. Ilyen állapotukban ezek a zöldek egy olyan behatástól is végzetes állapotba kerülhetnek, melyet a vegetációs időszakban, jó kondíciójukban fel sem vennének. 

Ennek megfelelően a fő teendő a növénybetegségek elkerülése érdekében a prevenció, vagyis a növények rendszeres, szakszerű ápolása, kiváló állapotban tartása, hiszen egy életerős szobanövény sokkal könnyebben veri vissza a támadásokat. Arra persze nincsen garancia, hogy egy növény egész életében betegségmentes lesz, sőt, nem igazán tudok olyan növénybarátról, aki ne küzdene folyamatosan valamilyen kártevővel, fertőzéssel. A növénybetegségek köre roppant nagy, így egy ilyen rövid posztban nem is lehet átfogó képet nyújtani, ezért most három gyakori növény ellenség kerül terítékre, amúgy ízelítőül!

A korompenész a nevének megfelelően úgy néz ki, mintha koromszerű bevonat képződött volna a növényen. A leveleken és egyéb részeken megjelenő barnás-feketés réteg valójában egy gombás fertőzés jele, ráadásul többféle gombafaj képes ilyen tüneteket produkálni, ám minden esetben kezelni kell az érintett példányt. A korompenész egyedisége, hogy a levéltetvek jelenlétével függ össze. A tetvek ugyanis a növényi nedvek szívogatása közben ragadós anyagot, úgynevezett mézharmatot választanak ki (ez tulajdonképpen az ürülékük) ebben telepednek meg a gombák. A korompenész egyaránt megjelenhet kerti növényeken, gyümölcsfákon, üvegházi zöldeken, vagy szobanövényeken. A kezelés kisebb mértékű fertőzés esetén óvatos lemosás, erősebb támadásnál pedig marad a vegyszeres kezelés. A korompenész fontos és általános tanulsága, hogy a rovarkártevőket mindig fontos elűzni, gyakran ugyanis nem csak elsődleges problémát okoznak, de ilyen másodlagos gondokat is magukkal hoznak!

A rozsdabetegség sem ritka a dísznövények között, a népszerű virágok közül főképpen a muskátlit támadja sokszor. A rozsda jellemző tünete a leveleken és a szárakon megtelepedő dudorszerű spóratelep, az eredmény pedig általában a levél lehullása, és a szár elhalása. A rozsda megjelenését nagyban elősegítheti a nedves közeg, például a túlzásba vitt öntözés, az állandóan nyirkos föld, vagy a magas páratartalom, így a védekezés első lépése ezen körülmények megszüntetése. Kisebb arányú fertőzés esetén az érintett levelek, szárrészek lemetszése a megoldás, ha nagyobb a baj, akkor gazdaboltokban kapható rozsda elleni permetszerek használata következik.

A palántadőlés éppen aktuális így a tavasz közeledtével, hiszen februártól kezdve már sokan ápolnak, nevelgetnek palántákat a lakásban, a kinti magvetéshez, ültetéshez most még értelemszerűen hideg van. Ez a növénybetegség egyaránt érinti a fiatal haszonnövényeket, és a frissen kiültetett virágos dísznövényeket is. A tünetek könnyen észrevehetőek, a zsenge palánta hirtelen elgyengül, majd elfekszik, a gyökér és a szár felpuhulnak, a növény pedig hamarosan elpusztul. A palántadőlés oka többféle gomba támadása lehet, az előidéző okok között elsősorban a zsúfolt telepítés, a rossz vízelvezetés, a nedves közeg említhető, ezek kedveznek a gombák elszaporodásának. A megoldás a kedvezőtlen körülmények javítása, így a például túlságosan nedves környezet megszüntetése és a talaj vízelvezetőképességének javítása homok vagy zúzott kő, aprókavics bekeverésével. Hasznos lehet még a kamillateás permetezés is, de végső esetben megintcsak előkerülhetnek a gazdaboltokban kapható vegyi permetszerek. Sajnos a már megdőlt palánták menthetetlenek, ezeket szanáljuk. 

Képek: innen, innen, és innen.

Februárban még nem lehet veteményezni, tartja a közvélekedés, pedig dehogynem! Az persze igaz, hogy a kerti talaj még nem művelhető, és a kinti hideg is túl kemény még a magoknak, de annak semmi akadálya, hogy fólia alatt vagy a lakásban elkezdjük a palántanevelést. Mivel fóliasátruk jelentősen kevesebbeknek van, mint lakásuk, érdemesebb a házon belül elvégezhető palántázásról beszélni, már csak azért is, mert a palántanevelés nem csupán hasznos a későbbi termesztést tekintve, hanem remek lehetőség arra, hogy a belteret olyan növényekkel dekoráljuk, melyek távol állnak a hagyományos dísznövényektől, mégis kedvesek, mutatósak. Ebben a posztban most nem is a palántázás kertészeti oldaláról lesz szó, hanem kedvcsinálóként olyan palántázóedényeket mutatok, melyek házilag is elkészíthetők, és használatukkal a növénynevelés izgalmasabb, látványosabb lesz!

A második tipp egy környezetbarát és szintén nagyon praktikus hajtatóeszköz, ami nem más, mint a jól ismert tojástartó, vagy tojástálca. A papír tojástartónak sok előnye van, könnyen darabolható, méretre vágható, minden háztartásban megtalálható, jól megtartja a vizet, és a hajtatás végén kiváló komposztanyag válik belőle. A művelet nem is lehetne egyszerűbb, a tojástartóba föld kerül, a földbe pedig a magok, majd megfelelő helyre állítva (az öntözésről nem elfeledkezve) már csak figyelni kell, ahogy nőnek növénykéink. Gyerekeknek is ajánlható, szuper olcsó, természettudományos játék válhat belőle, melyhez a magokon kívül más anyagi ráfordítás nem szükséges, és a tartó akár a gyerekszoba ablakpárkányán is elhelyezhető, ráadásul kedv szerint vízfestékkel, színes ceruzával még dekorálni is lehet.

A tojástartós nevelésnek van egy haladóbb változata is, ehhez csupán óvatosan kell feltörni a reggelire felszolgált lágytojás héját, hogy az alkalmas formájú maradjon egy palánta nevelésére. Paradicsommagokhoz például elsőrangú, teljesen természetes edény válik a héjból, ami aztán később kompletten kiültethető, a paradicsom gyökerei ugyanis idővel áttörik a tojáshéjat!

Akinek pedig mindez nem lenne elég, az alábbi ötletek közül is meríthet, mind egyszerű és olcsó keltetőedény tippek, melyeket bárki kipróbálhat otthon!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Ma éppen remek idő ígérkezik, szinte érezni a tavasz szelét, persze hamarosan megint kicsit lehűl majd a levegő, de a tél vége most már tényleg látható, így februárban lassan elkezdődhet a kertészkedés. Elsőként persze a kisebb lépések jönnek, mint például a balkonládák, a terasz üresen árválkodó edényei. De mi kerüljön, mi kerülhet a balkonládákba, kültéri edényekbe a tél végén? Érdemes a nem teljesen megszokott növények közül válogatni, hogy az első kikeleti virágaink igazán izgalmasak és látványosak legyenek!

Remek választás az elsősorban kerti növényként ismert levendula ültetése, ami természetes szépségével, finom illatával hódít. A levendula fény-, és melegkedvelő növény, így mindig az adott terület legmelegebb és legnaposabb részére telepítsük, lehetőség szerint napfényes, huzatmentes erkélyre. A levendula a szó jó értelmében igénytelen dísznövény, bírja a tápanyagban szegényebb, meszes, agyagos talajt is. A virágos hajtásokat később kiszárítva természetes molyűzőként lehet felhasználni. Hasonlóan jó ötlet az egynyári büdöske, aminek nagy előnye, hogy igencsak változatos megjelenésű, akadnak egészen apró virágúak, hatalmas tömött virágúak, és a különféle változatok színei is széles skálán mozognak, így a kísérletező kedvű balkonkertészek kis túlzással bármilyen forma és színvilágot létrehozhatnak belőlük! A büdöske magról szaporítható, március elejétől kezdve, és ugyan a virágzás csak májusban lesz időszerű, de a színes szirmok egészen őszig díszítik majd a teraszt, erkélyt.

A büdöske kifejezetten könnyen nevelhető, kezdőknek is bátran ajánlható. A gyógynövényként is ismert verbéna szintén jó balkondísz lehet, de inkább a bolondos, bohém hangulatú, fiatalosan kialakított területeken. A verbéna is sok színváltozata hozzáférhető a kertészetekben, így tarka, változatos, formailag mégis homogén növényi felület alakítható ki tömeges ültetésével.

A fénykedvelő verbéna minden napos erkély, terasz fő dísze lehet, májustól őszig tartó folyamatos virágzásával pedig állandó, esztétikus látványt teremt majd! A következő tipp a manapság egyre divatosabb farkasfog, amit a kereskedésekben a sokat ígérő "balkon aranya" néven is szoktak kínálni. Ez egy nagyon kedves megjelenésű futó dísznövény, melynek rikító színű, édes illatú sárga virágai átlagon felül dekoratívak.

A farkasfog virágai csüngésre is hajlamosak, ezért akár fellógatott kaspókba is telepíthető, így aztán aranysárga zuhatagot alkot majd!  Ez a virág a napos és a félárnyékos fekvést egyaránt kedveli, ideális esetben májustól októberig virágzik, tehát az egész nyáron díszíteni fog. Apró mellékkörülmény, hogy a balkon aranya fokozottan vonzza a rovarokat, ez nem mindig előny. 

Verbéna!

Külön kategóriát képeznek a hagymások, jobban mondva a tavaszi hagymások, melyeket elvileg ősszel kellett volna elültetni, hogy tavasszal virágozzanak, ám annak semmi akadálya, hogy most olyan példányokat vásároljunk, amelyeket gondos kezek azért neveltek, hogy mi előzetes törődés nélkül a tél végén, tavasz elején kiültethessünk, már száras, bimbós állapotban. Ezeket a hajtatott hagymásokat népszerű idénynövényként február közepétől, végétől kezdve bárhol beszerezhetjük, jó eséllyel az élelmiszerláncok üzletei is tele lesznek velük. A hagymások virágzási ideje viszonylag rövid, jellemzően 2-3 hét, és a meleg, szobai körülmények között ez az idő még csökken is, érdemes tehát őket a balkonra, terasz helyezni. A sokféle hagymásnak eltérő a virágzási ideje, így jó ötlet úgy válogatni, hogy egymás után bontsák a szirmaikat, így akár másfél-két hónapig is lesz majd mindig valami, ami éppen díszlik. A legnépszerűbbek a primula, a jácint, a nárcisz, a krókusz, és persze a millió színben kapható tulipánok!

Sokan megelégszenek némi egyszerű zölddel is, nekik valók azok a kisméretű, cserépben tartható örökzöldek, melyek jól kitöltik a teret, nagy zöldtömeggel rendelkeznek, és egész évben megbízhatóan, üde árnyalatokkal dekorálják a területet. Ilyen a törpe boróka, a törpe hamisciprus, a japán hamisciprus, az oszlopos tiszafa, de a pozsgások közül is szemezgethetünk, például varjúhájat, kövirózsát, deres csenkeszt. Az örökzöldek előnye, hogy jóval kevesebb törődéssel beérik, mint a színes dísznövények, virágok, de egyben remekül is mutatnak azokkal, élő, zöld háttérként. 

A növények telepítése előtt érdemes megtisztítani a balkont, elvégezni a szükséges renoválási munkálatokat (falhibák javítása, fém vagy faelemek festése, rozsdamentesítés, balkonláda tartóelemek megerősítése, építése) elvégezni, később ugyanis már nehézkes ezeket intézni a teletelepített balkonon. Ne feledkezzünk meg a dekorelemekről sem, túlzásokba nem kell esni, de pár ízléses dísztárgy, egy-két színes cserép, vagy egy hangulatos szélforgó nagyot dobhat az összképen. 

A balkon tavaszi rendbetétele és beültetése nem csupán kertészeti feladat, hanem egyben nagyszerű ráhangolódás küszöbön lévő kerti szezonra, és kiváló hangulatjavító, könnyű kültéri tevékenység, mely igencsak jól jön így a depressziós télvégi hetekben!

Képek: pixabay.com