Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az új év beálltával a karácsonyi szezon nagyjából véget ért, azért csak nagyjából, mert az ünnep fő szimbóluma, a karácsonyfa még január elején is velünk van (általában). A feldíszített fenyő bontásának hagyományos időszaka vízkereszt napja, vagyis január hatodika, a többség azonban igyekszik kitolni a szezont, egyfelől mert a fa hangulatos és szép dísz, másrészt mert ha már jelentős összegbe került a dekoráció, maradjon, ameddig csak lehet. A végső időpontot elsősorban a fa állapota határozza meg, a lucok már az év első napjaiban rossz állapotba kerülhetnek, de az ezüstfenyők, nordmannok akár január végéig is bírják. Ne felejtsük ki a sorból az élő fenyőket sem, melyeket már rég ki kellett telepíteni a fűtött lakásbelsőből, de továbbra is kérdés lehet, hogy mit kezdjünk velük, főleg ha ez volt az első év, hogy ilyen fát választottunk. Következzen tehát egy rövid útmutató, segédlet a karácsonyfák utóéletének kezeléséhez!

Mi is az a vízkereszt?

 

 

A vízkereszthez kapcsolódó hagyományok régebbiek magánál a karácsonynál is. A háromkirályok, vagy epifánia néven is ismert keresztény ünnep az újszülött Jézust meglátogató királyokról (bölcsekről) emlékezik meg, kiknek január hatodika a névnapjuk is (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A keleti kereszténység pedig ezen a napon Jézus Keresztelő Szent János által történt megkeresztelését ünnepli, sok helyen január 19-én, ugyanis a Julianus naptár ennyivel késik a mi Gergely naptárunkhoz képest. Vízkeresztkor a templomokban vizet szentelnek, melyből a hívők haza is visznek, hogy egészséget kérve megigyák azt, de vidéken a jószág is kaphat belőle, hogy elkerüljék a betegségek, valamint házszentelések is zajlanak ilyenkor. A vízkereszt jelzi a folklórban a vidám, farsangi időszak kezdetét, ezért is kell a bensőséges ünnepet jelző karácsonyfának kikerülnie a lakásokból ilyenkor.

Városi környezetben a vágott fenyőket igyekezzünk a kijelölt gyűjtőhelyekre vinni. Ezekről általában plakátok, hirdetmények tájékoztatják a lakókat, de ennek hiányában a közös képviselő adhat felvilágosítást a gyűjtőpont helyéről.

A vágott fenyő

A hagyomány mellett praktikum is vezérli a fa kilakoltatását, az átlagos lucfenyő mostanra már általában siralmas állapotban van, levelei tömegesen hullanak. A strapabíróbb fajták még bírják, így azok még bent tarthatóak, főleg ha kisgyermek is van a háznál, ők szeretik minél tovább élvezni a látványt. Az elszáradt fenyőről bontáskor csak a legszükségesebb díszeket ajánlott leszedni, az üres cukrospapírok például ráérnek, mikor már az udvaron, vagy a gyűjtőhelynél van a fa, a tűleveket ugyanis nagyon nehéz eltüntetni a szőnyegből, bútorból. Nem rossz ötlet egy erős metszőollóval, éles, de nem sajnált késsel már bent levagdosni a nagyobb ágakat, így ugyan jelentős lesz a levélhullás, de csak egy helyen, nem pedig az egész lakásban, lépcsőházban kell majd söpörni. A nyesedéket aztán be lehet pakolni egy nagyobb papírdobozba vagy erősebb nejlonzsákba, így a szállítás máris egyszerű és koszolásmentes lesz. Szintén bevált trükk, hogy fogunk egy régi lepedőt, leterítjük a fa mellé, majd erre rádöntjük, és a lepedőbe becsavarva visszük le. Ha már lent van a fenyő, mindenképp alkalmas helyre tegyük, ne csak egyszerűen a kapu elé, vagy a járdára. Társasházaknál vagy egy kupacba gyűjtsük, vagy a már kihelyezett tárolókba helyezzük, ne legyen bosszankodás, konfliktus a száraz fák útakadályai miatt. A közterületet kezelő cégek ilyenkor már bőven működtetik a fabegyűjtő körjáratokat, tehát ne a kukákba próbáljuk betömni a fát, vagy annak maradványait.

Alternatívák: vidéken sokan egyszerűen tűzre dobják a kiszáradt fát, ez azonban nem feltétlen jó ötlet. A modern vegyes tüzelésű kazánokban a fenyő magas gyantatartalma okozhat gondot (károsíthatja a berendezést), kandallóban pedig a pattogás, durrogás okozhat kellemetlenséget. A komposztálás is megoldás lehet, ám a fenyő nagyon lassan bomlik le, így a vegyes komposzthoz csak kisebb adagokban (vékony rétegben) ajánlott adni, és számolni kell a szokásosnál hosszabb komposztálódási idővel. Ahol van kert, ott a háziak is hasznosíthatják az ágakat, például takaróanyagként, mulcsként beválhatnak a nem teljesen kopasz ágak a hidegre érzékenyebb növények tövéhez halmozva, arra azonban ügyelni kell, hogy a tűlevelek savanyítják a talajt, így olyan növényekhez kerüljön fenyőmulcs, mely kifejezetten kedveli a savanyú közeget.

A vágott fa sorsa: begyűjtés, aprítás, szállítás, égetés

Az élő fa

A dézsás fenyőt főszabály szerint már legalább egy hete ki kellett költöztetni, mivel legfeljebb tíz napot bír lakáskörülmények között. Ha még esetleg bent van, sürgősen vigyük ki, de ne rögtön a hidegbe, hanem fél-egy napos szoktatással, úgynevezett zsilipeléssel előbb a lakásnál hűvösebb folyosóra, garázsba, lépcsőházba helyezve, aztán ki a kertbe. Hozzá kell tenni, hogy a még most is a lakásban lévő dézsás fenyők valószínűleg visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek, így ha még rendelkeznek díszítőértékkel, akár maradhatnak is, hiszen túlélési esélyük csekély. A szobából már korábban kitelepített fenyőt papírforma szerint akár rögtön el is ültethetjük, mostanában azonban kemény éjjeli mínuszok járnak, a talaj napközben is alig enged fel, így az ültetés egy darabig nem igazán aktuális. A dézsás fenyőt azonban nem kell félteni, szépen elvan akár hetekig, hónapokig az edényében odakint, feltéve ha egy kicsit védelmezzük az időjárás viszontagságaitól. Ebben az esetben napos, huzatmentes helyre állítsuk, például a terasz védett részére, edényét pedig tekerjük körbe vászonanyaggal, buborékfóliával szigetelésképpen (a cserép alját és tetejét sose fóliázzuk le!). A dézsás fenyő a szabadföldi társainál kicsit több öntözést kíván, földjét pedig mulcsolással óvhatjuk meg a kiszáradástól. A teraszra, betonfelületre állított dézsás fenyő alá érdemes tenni pár réteg vastagabb kartonpapírt vagy egy darabka hungarocellt, így alulról kevésbé, illetve lassabban hűl át a növény közege.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Az ünnepek elmúltával lassan visszatérünk a szokásos kerékvágásba, ám mivel még csak január legeleje van, a szokásos teendők közé sajnos még nem vehető fel a kertészkedés. Az év első hónapja ugyanakkor mégsem haszontalan ilyen szempontból, ez ugyanis a tervezgetés, gondolkodás izgalmas időszaka. A lelkes hobbikertészek a tavaszig tartó holtszezonban nagyszerű lehetőséget kapnak arra, hogy kitalálják, megtervezzék a kertet, a veteményest, és a kapcsolódó kinti munkálatokat, vagy általában a növényekkel kapcsolatos idei elképzeléseiket. Az ötletgyűjtés beindításához következik most egy csokor vázlatos idea, amolyan kedvcsinálóként!

Melegágyás. A melegágyások használatával idő előtt lehetőségünk lesz magoncokat, palántákat nevelni, így a korai zöldségek szüretének ideje jóval előre hozható, nem mellesleg a kerti tevékenykedés is jó korán elkezdhető így, ha például valaki már tűkön ül. A melegágyásoknak igencsak széles szakirodalma van, és egyébként sem nagy tudomány a dolog, némi ásás, egy jó adag szervestrágya, és némi faanyag szükségesek első lépésben! 

Dézsás növénynevelés. A dézsás gyümölcsnevelés egyik legpraktikusabb tulajdonsága, hogy különleges talajigénnyel rendelkező fajokat is nevelhetünk anélkül, hogy a termesztési helyen átfogó talajcserét kellene végrehajtani! Az áfonya például csak a savanyú talajban fejlődik kielégítően, de hasonló talajigénye van többek közt a mézbogyónak és a somféléknek is, valamint a közkedvelt citrusfélék is jobban kedvelik a savanyú közeget. A bárhol kapható zsákos savanyú termőföldek dézsába adagolásával ez a különlegesnek tűnő igény egyszerűen kielégíthető és hosszútávon fenntartható! A dézsás nevelés másik jótéteménye, hogy ilyen módon a növény helyzete változtatható, variálható, ami óriási előny a kötött kerti kiültetéssel szemben. A legtöbb napfény és melegigényes faj csemete korában érzékeny a tűző sugarakra, a fokozott melegre, dézsás tartás esetén ez a probléma könnyen áthidalható a megfelelő pozicionálással. A felnőtt növények a nyáron gyakran előforduló rekordmelegekben hűvösebb helyre menekülnének, de nem tehetik, kivéve, ha edényben nevelkednek, és gazdájuk áthelyezi őket védettebb területre! A dézsás növénytartás mellett szól, hogy a talaj nedvességét könnyebben szabályozhatjuk, valamint javunkra válik, hogy növényünk nem érintkezik a kerti talajjal, így az onnan származó növénybetegségek, rovarkártevők is jó eséllyel elkerülik majd!

Cserepek a konyhakertben. Egyszerű, de roppant hasznos trükk pár műanyag vagy agyag edényt süllyeszteni a konyhakert talajába, így ugyanis nagyban megkönnyíthetjük a növénygondozást, elsősorban fűszernövények és gyógynövények esetében. Ilyen módon az elhalt növények kiemelése és pótlása sokkal egyszerűbb, csökkentjük a (főleg a talajban élő) kártevők károkozásának esélyét, és könnyebben cserélhetjük, pótolhatjuk a megunt vagy szezonjukat vesztett növényeket. Cserekor nem kell ásással, gyommentesítéssel törődni, könnyen adagolhatunk friss, tápanyagdús közeget az új lakóknak. Ha mindezt dekoratív mulcsolással kombináljuk, vagyis a köztes kerti földet zúzott kővel, fenyőkéreggel szórjuk fel, akkor máris nyertünk egy igencsak szép és nem mellesleg nagyon alacsony gondozási igényű konyhakertecskét!

Oltott palánták. A zöldségtermesztés természetes velejárója a kudarc, ami főleg a kezdők kedvét szegi nagyon gyorsan. Aki szeretne biztosra menni, vagy reálisabban szólva a hagyományos módszereknél jobb hatásfokkal, jobb esélyekkel palántázni, az válassza az oltott palántákat! Ezek a kertészeti hibridek több változat legkedvezőbb tulajdonságait ötvözik, így ellenállóbbak a betegségekkel szemben, hozamuk pedig kiemelkedően magas. Ideális választások csöppnyi konyhakertekbe vagy például balkonveteményesekbe! Az oltott palánták ára jóval magasabb, de ezt a különbséget az említett előnyök révén többszörösen behozzák!

Vakondháló. Rengeteg kertben okoz folyamatos, visszatérő problémákat a vakond. Bár rengeteg beváltnak hirdetett, elmés módszer forog közszájon ellenük (a söröspalacktól kezdve a vizes árasztásig) valójában az egyetlen 100%-os védelem a vakondháló. Ez viszont nagy munkával jár, és csak kora tavasszal lehet elvégezni, hiszen a kert teljes felásásával jár, ami értelemszerűen nem kivitelezhető, ha már elkezdődtek a vetések, ültetések. Éppen ezért érdemes megfontolni ezt a lehetőséget még most, mert ha elszánjuk magunkat rá, akkor februárban, márciusban sort keríthetünk rá, és még van idő felkészülni a vélhetően több napos munkára. A vakondháló lényege pofonegyszerű, egy rugalmas de erős műanyag hálóról van szó, melyet a talajszint alá kell kell elhelyezni nagyjából arasznyi mélységben. A vakondnak így a későbbiekben esélye sem lesz a felszínre bukkanni, azáltal a csúf halmoktól örökre megszabadulunk!

Dézsató. A dézsató egy remek első lépés a kerti tó felé, utóbbi építmény ugyanis drága, helyigényes, és gondozási teendői a későbbiekben is nagyszámúak, tapasztalataim szerint pedig a kerti tavat építők bő háromnegyede pár hónapon belül megbánja a dolgot, visszacsinálni ugyanakkor szintén költséges és munkás. Jó kezdés lehet egy dézsató, ami kisebb helyigényű, rugalmasabban elhelyezhető, és árban töredéke a tónak. Előnye ugyanakkor, hogy ugyanúgy bevezet minket vízinövények világába, mint nagyobb testvére, a vízfelület nyugtató hatása szintén érvényesül, ráadásul egzotikus, tekintetet vonzó látványelem bármilyen stílusú kertben. A dézsatóhoz egy kíván méretű dézsára, fahordóra lesz szükség, na meg persze vízinövényekre, dekorelemekre, az egész egyetlen hétvége alatt elkészíthető! A dézsatavakról és készítésükről pár éve már írtam részletesebben EBBEN a posztban, olvassák el!

Esővíz gyűjtés. Ez persze nem egy kimondottan újszerű ötlet, de sokan mégsem élnek vele, pedig nem csupán spórolós, de emellett környezetbarát, zöld módszer is! Az esővíz gyűjtése ellen gyakran az szól, hogy egy nagy, csúf edényt kell telepíteni az eresz alá, ugyanakkor ennek nem kell feltétlen szemet bántónak lennie. Használhatunk díszes, kiszuperált, de a célnak még megfelelő boroshordót, méretes agyagedényt, vagy szebb kialakítású műanyag gyűjtőedényt, a profik pedig föld alá süllyesztett tartályba is vezethetik az égi áldást, így a kertben nyoma sem lesz a dolognak, mégis több száz liter öntözővíz rejtezik majd a területen! Az esővíz akkor is hasznos lehet, ha kevés az öntözni való növény, hiszen ez a víz felhasználható akár autómosásra, vagy a kerti betonfelületek locsolására, tisztítására, nyári hűtésére.

Magas ágyások. A magas vagy magasított ágyások remekül beválhatnak szűkebb, kisméretű kertekben vagy társasházi belső udvarokon, ahol a szűk hely, vagy a betonos aljzat miatt nem lehettek eddig növények. A magasított ágyás tulajdonképpen egy nagyon egyszerű építmény, hiszen alapvetően csak egy 50-80 centiméter magas keretről van szó, melybe virágföldet kell tölteni, és máris kezdődhet az ültetés. A magas ágyások előnye a helytakarékosság mellett, hogy a növénygondozáshoz nem kell hajolgatni!  A magas ágyás mellett szól az is, hogy bármilyen földkeverék belehelyezhető, így akár speciális igényű (például savanyú talajt igénylő hortenzia) dísznövény is ültethető ide. Az emelt ágyás készülhet fából, betonból, de akár dísztéglából is felépíthető a keret, így nem csak a benne élő növények, hanem maga az ágyás is az udvar, kert éke lesz!

Stíluskert sarkok. Az elmúlt évtizedben egyre divatosabbak a stílusirányzatok szerint épült kertek, így gyakran látni többek közt, mediterrán, paraszti-vidékies, japán, vagy épp angolparki kerteket magánházaknál. Ezek kialakítása kifejezetten nagy anyagi áldozatot igényel, ráadásul a folytonos szép küllemhez folytonos fenntartási munkálatok kellenek, melyek általában jóval bonyolultabbak, mint egy "sima" kert esetében. Minden szépségük ellenére ellenük szól az is, hogy az egységes látványvilág hamarabb válik unalmassá, mint egy csinos, de kaotikus kert esetében, az átalakítás, visszaépítés pedig megintcsak költséges. Ezért jó köztes megoldás lehet a kertnek csupán egy szegletét, kisebb részét átalakítani, így belekóstolhatunk mind az építés izgalmába, mind az adott stílus szépségébe, ugyanakkor nem jár jelentős pénzkiadással, és egyszerűen megszüntethető, átalakítható a kertrész. Jó ötlet többek közt egy kis zen kertecske a birtok egy sarkába, egy mediterrán kialakítás a terasz köré, vagy egy rusztikus, alacsony kerítéssel határolt természetes, buja kertrészlet, vadvirágokkal, gyógynövényekkel. A téli tervezés során tehát érdemes figyelembe venni a hosszútávú szempontokat is, és nem engedni az első lelkesedésnek!

A téli kerttervezés tehát egyszerre izgalmas és komoly munka, hiszen ilyenkor alapozhatjuk meg a birtok idei látképét, funkcióit, de most dől el az is például, hogy mennyire lesz gondozásigényes a kert. Érdemes tehát pár estét rászánni az elképzelések vázlatba öntésére, mégpedig úgy, hogy a szárnyaló képzelet szabadon engedése mellett gondolunk arra is, hogy az ötletek a gyakorlatban mennyire kivitelezhetők, mennyibe fognak kerülni, és mennyire szükségesek!

Képek: pixabay.com

Nyakunkon a karácsony, már csak kettőt kell aludni Szentestéig, így a tetőfokára hág az ünnepi készülődés. Utóbbinak egyik főszereplője a karácsonyfa, ami sok családnál már beszerezve, eldugva várja a nagy napot, de nyilván sok helyen még nem került megvásárlásra. Mit lehet tenni, ha ez a helyzet, és még hiányzik az ünnepi dísznövény?

A válasz persze egyszerű, venni kell egyet, ugyanakkor nem feltétlen kell elvetni a különféle alternatív verziókat sem, főleg ha szorít az idő, és már gyengül a kínálat az árusoknál. Következzen pár érdekes ötlet a tradicionális fa kiváltására, szem előtt tartva a megvalósíthatóságot és elérhetőséget, vagyis olyan bohókás ötleteket szeretnék adni, melyek azért nem teljesen elrugaszkodottak a valóságtól.

Grincsfa

A grincsfa alapvetően egy karácsonyi kiegészítő dekoráció, de ahol nincs igény a "nagy" fára, ott lehet teljes értékű karácsonyfa pótlék is. Ez tulajdonképpen egy manósipka alakú, növényalapú dísz, mely lehet kicsi vagy akár egy-másfél méteres is, de szerintem a legjobban legfeljebb 50-60 centiméteres méretben mutat. Házilag is könnyen elkészíthető, az alapja lehet zanót vagy fiatal leylandi ciprus, de aki nem szeretne egy élő növényt beáldozni, formára kötözhet egyszerűen fenyőágakat, utóbbihoz némi apróért valószínűleg bármely karácsonyfa árusnál hozzá lehet jutni. Az elkészítéshez csupán vékony drót vagy damil, egyéb zsineg kell, egy elemes izzósor, egy-két karácsonyfadísz, meg egy cserép, amibe beleállítjuk. Ha nem élő növényt használunk, jó ötlet lehet a legalsó, vastagabb ágakat az edénybe öntött gipszbe rögzíteni, aztán ehhez a stabil hajtáshoz lehet rögzíteni a többit, így végül stabil lesz az egész dekorelem.

Cukorsüvegfenyő

Ez egy vérbeli fenyő, amit az élő karácsonyfákhoz hasonlóan kell kezelni, vagyis csak egy bő hétig maradhat bent, nagy előnye viszont, hogy kisméretű, kompakt növény, így apró lakásokban is elfér, de remek választás időseknek is, akik jellemzően nem szeretnek nagyméretű karácsonyfával vesződni. Mellette szól még, hogy az ünnep utáni felhasználása is egyszerűbb, kis mérete okán pici kertekbe is kiültethető, de akár tartósan maradhat balkonnövény is, hiszen növekedési üteme roppant lassú, sok-sok évig nem lesz zavaró méretű. Egyebekben a külleme teljesen karácsonyfaszerű, így tökéletes ünnepi dísz.

Rozmaring

A rozmaringot elsősorban a konyhából ismerjük morzsolt fűszerként, de persze sokan nevelik élő fűszernövényként is. Hogy lesz hát akkor belőle karácsonyfaszerűség? Egyszerűen, az idősebb, dúsabb (ezt jellemzően nyírással lehet elérni) cserepes rozmaring egy kis alakító metszéssel pompás fenyőfa alakzatra nyeshető, és máris kész az ünnepi növénydekoráció! A rozmaring fa nálunk még nem igazán ismert, az USA-ban viszont már bevált fapótlék, így egy próbát mindenképp megér. A rozmaring hálás növény, igényei alacsonyak, szárazságtűrése kiváló, és mivel a mi klímánkon nem téltűrő, a cserepes példányokat egyébként is a lakásban kellene tartani a hideg hónapokban. A rozmaring nem csak megjelenésével hódít, jellegzetes kámforos-tömjénes illatával érdekes pluszt adhat a karácsonyi hangulatkavalkádhoz! Bokros rozmaringot akár mostanság is lehet vásárolni a kertészetekben, kis szerencsével nagyobb, 40-50 centis példányokat is ki lehet fogni!

Műfa

A műfenyőnek egyre nagyobb ázsiója van, a tizenévvel ezelőtti általában vállalhatatlanul csúf példányokkal szemben ma már döbbenetesen élethű típusokat lehet vásárolni, és az árak is elfogadhatók, hiszen egy minőségi műfa mérettől függően 25-50 ezer forint, ha pedig úgy nézzük, hogy egy szép, méretes, vágott nordmann fenyő bő húszezer forint is lehet, akkor viszont nem rossz üzlet a plasztikfa, hiszen sok évig, kis szerencsével akár egy évtizedig is használható. Persze ne áltassuk magunkat, a műfának is méretes ökológiai lábnyoma van, a gyakorlati előnyei ugyanakkor nagyszámúak, hiszen az alakja tökéletes, nem hullatja a tűleveleit, nem csöpögtet gyantát, ágai pedig súlyosabb díszeket is elbírnak lekonyulás nélkül. Műfát az utolsó pillanatig lehet kapni, így aki lekésett a szebb vágott fenyőkről, tartsa fejben ezt a lehetőséget is.

Házi kreálmányok

A különféle házi, barkácsjellegű fenyőpótlékoknak hatalmas "szakirodalma" van, a keresőbe beütve ezerszámra ömlenek a különféle ötletek, melyek egy része inkább csak humorként értelmezhető, más részük viszont akár ténylegesen meg is valósítható, persze ezekhez az kell azért, hogy a háziak lazán, kötöttségek nélkül gondolkodjanak a karácsonyi dekorációról, és az sem árt, ha gyermektelen, ifjú emberekről, párokról van szó, hiszen kevés gyerek lelkesedne például egy zöldre mázolt, égősorral dekorált létra láttán. Az alábbi képgalériában a személyes kedvenceimet gyűjtöttem össze, főleg azokat, melyek azért reálisan el is készíthetők.

Kattintásra galéria nyílik, nézegessen barkács karácsonyfákat!

Karácsonyi posztsorozatom ezzel a bejegyzéssel idén véget is ért, ezúton is kívánok kedves olvasóimnak békés, boldog ünnepeket!

Képek: innen, innen, innen és innen.

Karácsonyi posztsorozatom harmadik (a témát unalmasnak tartók kedvéért: utolsó előtti) darabja talán a legindokoltabb írás, hiszen az élő, dézsás karácsonyfa kezeléséről fog szólni, ami a vágott fenyőnél értelemszerűen sokkal több törődét igényel. Az élő fenyő roppant divatos sok éve, rengetegen tartják környezetbarát, kíméletesen zöld megoldásnak, ami ugyanakkor csak fenntartásokkal  és kompromisszumokkal igaz. A konténeres fa akkor lesz ténylegesen környezetbarát választás, ha túléli az ünnepeket, ahhoz pedig, hogy életben tartsuk, bizonyos ápolási, gondozási teendőket precízen be kell tartani!

1. Vásárlás

Az élő fenyő egyik nagy előnye, hogy nyugodtan hagyhatjuk a beszerzést a legutolsó pillanatokra is. Míg a vágott fák választéka az ünnep előtti napokban már rendszerint siralmas, a dézsás fák még ekkor is szépek és üdék, hiszen egyfelől élő növények, tehát nem száradnak ki a tárolás alatt (tegyük fel, hogy néha öntözik is őket), másfelől kevesebben választják ezt a típust, így az érdeklődők nem "rabolják le" a piacot. Gyakori tapasztalat, hogy az alkalmi árusok nem feltétlen gondozzák megfelelően az élő fenyőt, így például nem állítják kellően napos helyre, nem öntözik, mulcsolják, tehát jobb ötlet kertészetből, szaküzletből választani, ahol jobb eséllyel kapta meg a növény a kellő törődést.

A vágott fenyőhöz hasonlóan az élőknél is vannak jelei a leromlott állapotnak, a könnyen lepergő tűlevelek, lekonyuló ágak, barnult részek rosszat jeleznek. Szintén nem jó jel, ha a növény földje nagyon száraz, érdemes pár centire beledugnunk az ujjunkat a közegbe, ha mélyebben is száraz, akkor bizony az öntözések elmaradtak, és a fa így hamarabb indul hanyatlásnak. Láttam már képet olyan esetről is, hogy a gyökeresként árult fa valójában vágott fenyő volt, amit egy fél vödör gipszbe állítottak, a gipszet pedig öt centi földdel fedték be, ez persze bizonyára ritka eset, de azért jusson eszünkbe adott esetben például az edény alján lévő lyukakat is megnézni, hogy biztos föld van-e alul is.

Mivel az élő karácsonyfa alapvetően kertbe való facsemete, választásnál az is lényeges szempont, hogy a kertben milyen, mekkora, milyen igényű lesz. A nordmann fenyőből például hatalmas monstrum fejlődhet, ellenben a lucból akár alacsony sövény, szoliterként pedig formára nyírt bokorszerűség is kialakítható, vagyis az számítson a faj kiválasztásakor, hogy a kertben mit szeretnénk majd kezdeni vele. Hiába szép a nordmann, ha a birtok aprócska, hosszútávon nem járunk jól vele. Természetesen nem mindenki ülteti ki fenyőjét, már csak azért sem, mert nem mindenkinek van hozzá kertje, sokan pedig csak kölcsönzik a növényt. Ezekben az esetekben igazából ezek a szempontok lényegtelenek.

2. Szállítás

Akinek ez lesz most az első élő fenyője, számítson rá, hogy a szállítása nem egyszerű! Míg a vágott fenyő összekötözve bedobható a csomagtartóba vagy a hátsó ülésre, addig a dézsás fa földlabdája 20-30 kg is lehet, eldönteni, elfektetni pedig nem lehet (legalábbis ez nagyarányú földszóródással jár, és nem is tesz jót a növénynek), összekötözni nem ajánlott, vagyis személyautóban igencsak nehézkes hazacipelni, főleg, ha nagyobb példányt választunk. Élő fenyő esetén nem rossz ötlet házhozszállítást kérni (már ahol van ilyen lehetőség) vagy eleve a neten keresztül megrendelni a növényt.

A hazavitt fát egészen az ünnep előestéjéig a szabadban kell tartani, akár a balkonon, teraszon, vagy a kertben. Szokás a gyerekek miatt a nagy napig eldugni a fát, élő fenyő esetében azonban az ablaktalan pince, garázs, padlás nem jó helyek, hiszen szüksége van fényre, ez egy újabb szempont a választáshoz. A legjobb, ha egy huzatmentes, nem fagyzugos sarokba állítjuk a balkonon, teraszon, de kitehetjük a kerti örökzöldek közé is, hogy viszonylag védett helyen legyen, így akár még álcázni is lehet a gyerekek előtt.

Tipp: a dézsás karácsonyfa egyik hendikepje maga a dézsa, ami sokkal kevésbé dekoratív, mint a vágott fenyők tartói. Nem kell azonban temetni az esztétikát, a csúf műanyag edény is remekül dekorálható, színes, mintás terítővel, vidám mintás csomagolópapírral, csinos szalagokkal, vagy akár az ünnephez illő figurákkal. A díszítésnél tartsuk fejben, hogy a növény földjének felszínét ne burkoljuk be, így ugyanis levegőhöz sem jut megfelelően, és az öntözés is nehézkessé válhat!

3. Benti ápolás

A nappaliba való bevitel előtt a fát zsilipeléses módszerrel szoktassuk a magasabb hőmérséklethez, hogy ne kapjon hősokkot. Sok helyen egy hetes, tíz napos szoktatási időkről írnak, ez azonban feleslegesen sok, szerintem bőségesen elegendő 23-án este, vagy másnap reggel elkezdeni a műveletet. A zsilipelés csupán annyit jelent, hogy először egy nem túl meleg, köztes hőmérsékletű helyiségbe, például a verandára, előszobába, beüvegezett, de fűtetlen teraszra állítsuk, majd 10-18 órával később helyezzük el a szobában. Úgy jelöljük ki a helyét, hogy ne legyen fűtőtest közelében, de ablaktól se legyen távol, sőt, minél közelebb van az ablakhoz, teraszajtóhoz, annál jobb, itt ugyanis jellemzően hűvösebb van, mint a szoba belsejében. Ugyanakkor fontos, hogy ne nyitogassuk rá az ablakot, teraszajtót szellőztetés címén, a hirtelen hőmérséklet különbséget nem szereti.

Élő fenyővel ne essünk túlzásokba, egy közepes méretű fa éppen elegendő lesz, elsősorban a súlya miatt

Lényegi információ, hogy az élő, dézsás fenyő ideális esetben egy hétig, de legfeljebb 10 napig maradhat a lakásban, a hosszabb benti lét biztosan károsítja, akár el is pusztíthatja, az élő fenyő alapgondolata pedig ugye az, hogy az ünnep után is életben marad, ezt tehát tartsuk be. A fenyők párakedvelő növények, így a szobai tartózkodás alatt párásító alátét tálcával tehetjük számára komfortosabbá a körülményeket, illetve egy-két alkalommal vízzel is permetezhetjük, de ezt nem kell túlzásba vinni. A kiszáradás ellen jó ötlet földjének mulcsolása, például dekoratív fakéreggel, vagy aprókaviccsal.

Az élő fenyő feldíszítése óvatosan történjen, és figyeljünk arra, hogy az ágakat ne terheljük meg nehéz díszekkel. Égősorból is alacsony hőleadású kerüljön rá, ha a színpompás világítással "befűtünk" a fának, megzavarhatjuk a biológiai óráját, ami kiültetéskor nem jön majd jól (hiszen azt hiszi majd, hogy tavasz van, pedig a kemény mínuszok még hátra vannak). A legjobb választások a könnyű, apró ledekből álló, elemmel működő fényfüzérek, melyek pillesúlyúak, és nem balesetveszélyesek, ha permetezni kívánjuk a fát.

4. Az ünnepek után

Az említett 7-10 nap elteltével a fát ugyanígy zsilipeléssel vigyük vissza a szabad ég alá. Innentől kezdve több opció lesz. A kölcsönzött fát egyszerűen vigyük vissza, ebben az esetben a történet véget is ér. Ha megtartjuk a növényt, akkor vagy kiültetjük egy enyhe januári napon, vagy tároljuk tavaszig. Az ültetés bár bizarrnak hangzik a tél közepén, abszolút kivitelezhető, ha melegebb napok járnak, elég egy rövidebb fagymentes időszak, és el lehet végezni a kihelyezést. Ültetésnél vegyük figyelembe a fa majdani méretét, a terület naposságát, huzatosságát is.

A fenyőknek általában nem kell túlzottan napos, meleg terület, fontosabb számukra párás fekvés és a szélvédettség (egyszerűen mert a szél szárító hatású). Ha várnánk az ültetéssel, vagy zord az idő, akkor a fát dézsástul állítsuk egy védett sarokba, például a terasz sarkába, fallal védett részre, vagy balkonra. A földjét vastagon mulcsoljuk, az edényét pedig sötét vászonanyaggal vagy buborékfóliával tekerjük körbe, főleg ha zsengébb példány. A cserepet alulról ne szigeteljük, a bent rekedő pangóvíz káros lehet. Nem rossz ötlet ellenben az edényt egy darab hungarocellre állítani. Ezzel a módszerrel a fa biztonságosan eltartható tavaszig.

Képek

A karácsonyi készülődés évről-évre egyre hamarabb kezdődik, mostanában már akár októberben ünnepi díszbe öltöznek az üzletek, és még az ősszel elkezdődnek a karácsonyi akciók, most azonban már december van, ezért teljesen időszerű az év végi ünnepről értekezni. A nemrégiben közzétett, karácsonyfa típusokról szóló írásomban ígértem, hogy folytatása következik, így érkezünk el a mostba. Aki ez előző posztot elmulasztotta, IDE KATTINTVA pótolhatja a hiányosságot. A mai penzum a fa vásárlásának, hazaszállításának, és tárolásának mikéntje lesz, újfent a gyakorlati teendőkre koncentrálva, a kissé tapasztalatlanabb karácsonyozókat megcélozva praktikus tanácsokkal.

Milyen fafajok közül lehet válogatni?

Az árusok kínálatának nagyobb részét három közkedvelt faféle alkotja. Ezek közül az örök sláger a közönséges luc (Picea abies) ami a legelterjedtebb karácsonyi fenyő, formája, illata klasszikus, az ára pedig mérsékelt. Tartóssága ugyanakkor nem a legjobb, tűleveleit hamar elveszti, még a frissen vágott példányoknál sem lehet két hétnél további dekoratív megjelenéssel számolni (szobahőmérsékleten). Aki nem tervez hosszú időre a fenyővel, és sok pénzt sem szán a dologra, annak a luc lesz a legjobb. Az ezüstfenyő (Picea pungens) a lucnál drágább, elegánsabb, általában tömöttebb és izgalmasabb színvilágú, de a nevével ellentétben általában nem ezüstös, hamvas színű. Az ezüstfenyő tűlevelei tartósabbak a lucénál, még január derekán is magas díszítőértékkel rendelkezik majd, de ugyanolyan szúrós, mint a luc. Aki ténylegesen ezüstös fát szeretne, az ezüstfenyő 'Edith' nevű változatát keresse, ami tényleg csodásan hamvas árnyalatú. Szintén nagyon népszerű a nordmann fenyő (vagy jegenyefenyő, Abies nordmanniana), megjelenése divatos és kedvelt, viszont a három közül ez a legdrágább. A nordmann fenyő szintén nagyon tartós, leveleit sokáig megtartja, ráadásul nem szúr, ez kisgyermekes háztartásoknál fontos lehet. 

Akad ezen három fajon kívül is választék, bár az alábbi faféléket ritkábban kínálják az árusok, ráadásul általában kifejezetten drágán, és magunk közt mondva, külalakjukat tekintve nem igazán érik meg a plusz kiadást, hiszen egy formás ezüst vagy nordmann fenyőnél nem mutatósabbak általában. Azért lássuk, melyekkel találkozhatunk még: 

Érdemes még a válogatás előtt eldönteni, hogy melyik fajt részesítjük előnyben, így a válogatás is gyorsabb és hatékonyabb lesz, ráadásul ha vétel előtt tájékozódunk, utólag kevesebb lesz a csalódás (például a tartósságot vagy szúrósságot illetően). A vásárlást érdemes napközbenre időzíteni, azon egyszerű okból, hogy az esti félhomályban nehezebben szúrhatók ki a fenyők hibái, és az árusok is könnyebben tudják elsütni a nem igazán szép vagy formás példányokat derengő lámpafénynél. Az egyik legfontosabb dolog a fa frissességének ellenőrzése, amire egyszerű módszerek vannak. A fenyő törzsét függőlegesen tartva csapjuk kis erővel a földhöz egyszer-kétszer. Amennyiben levélhullást észlelünk, a fa már szárad, így keressünk tovább. Szintén jól mutatja a nedvességtartalmat a levélteszt, mely kevésbé feltűnően végezhető el. Hajlítsuk meg a tűleveleket ujjbeggyel, majd engedjük el hirtelen. Ha a levél "kirúgja" magát, visszapattanva kiegyenesedik, akkor jó lesz, ha kettétörik, nem áll vissza, akkor száraz a növény, és leveleit nagyon hamar elveszti majd. A magasságot se a helyszínen lőjük be, érdemes tisztában lenni a nappali belmagasságával, a fa méretéhez pedig számoljunk hozzá legalább 30-40 centimétert, hiszen a talp és a csúcsdísz is beleszámítanak a teljes méretbe, magyarul a belmagasság mínusz 50 centi legyen a felső határ! Ugyanakkor sok fenyő felső része már csak egyetlen hosszú oldalsó elágazások nélküli hajtásból áll, amit nyugodtan vissza lehet vágni, így az összkép végül sokkal dúsabb lehet. Ezt is számítsuk bele a méretbe! Ne válasszuk az előre becsomagolt fákat, ezek vagy a praktikum miatt vannak hálózva, vagy azért mert valami nem stimmel velük. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra, és töprengjünk el a tökéletességen!

A karácsonyi képek, reklámok vagy éppen az üzletközpontok monumentális díszfái mind-mind egy tökéletes képet mutatnak, egy idealizált fenyőt, ami hibátlan, mértanilag tökéletes, csodásan dús. Ha ezt a tökéletességet hajszoljuk, szinte biztosan csalódunk majd, mert a valóságban a vágott fenyők igen kis százaléka mondható ilyen 100%-osnak. Nyugodtan elégedjünk meg egy olyan példánnyal is, ami egy picit hendikepes, van egy kis hibája, görbülete, tekintsük ezt egyediségnek, szerethető hibának! Arról nem is beszélve, hogy rengeteg nappaliban a fa sarokba kerül, így ha az egyik oldalán kicsit ághiányos, ez nem fog számítani. A kissé szépséghibás fák ráadásul olcsóbbak, vagy a hibára hivatkozva sikeresen alkudhatók! 

Faragás, csomagolás, szállítás

Na de vissza a gyakorlathoz! Sok időt és energiát spórolunk magunknak, ha eleve tartóval, talppal érkezünk, sok helyen némi apróért géppel vagy kézzel a megfelelő méretűre alakítják a fa törzsét, így megússzuk az otthoni idegőrlő és olykor balesetveszélyes baltás farigcsálást. Szintén ne spóroljuk a csomagolás párszáz forintos költségén, a cipekedés is könnyebb lesz, és a fa sem sérül. A szállítást óvatosan végezzük, ha az autó belsejébe tesszük a fát, egy előre bekészített régi lepedővel vagy nejlonfóliával fedjük le az üléseket, a kicsögögő gyanta kiszedhetetlen, makacs foltot hagy. Ha pedig tetőcsomagtartóra rögzítjük, alaposan kötözzük le, a lezuhanó fa roppant balesetveszélyes. Csomagtartóba csak akkor helyezzük a fát, ha nem lóg ki túlzottan, ellenkező esetben akár ketté is törhet. Összekötözés vagy hálós csomagolás nélkül meg se próbáljuk beszuszakolni a növényt az autóba, így az ágak vagy a berakáskor vagy a kiszedéskor mindenképp sérülni fognak. Aki mindenképp szeretné megúszni a hazacipelés nehézségeit, egy huszáros vágással kihagyhatja ezt a lépést, és rendelheti a fát az internetről, webshopból is. 

Tárolás otthon

A hazaszállított fát tegyük hűvös helyre, a fény már mindegy neki, hiszen vágott fa, nedvkeringés ugyan még van benne, de valójában már nem élő növény. Hosszabb tárolás esetén nedves újságpapírral burkolhatjuk a frissesség megőrzéséért, ha pedig fagypont feletti (de továbbra is hűvös) helyen tároljuk, egy pár liter vizet tartalmazó edénybe, vödörbe is állíthatjuk. Az viszont fontos, hogy ne tartsuk a fát beltérben, főleg ne fűtőtest mellett, ez hamar leronthatja az állagát, ezért lehetőleg ne álljon egy-két hetet az előszobában vagy a fűtött garázsban, és hasonló helyiségekben. A hidegtől ellenben nem kell félteni, tehát ha zord hidegek dúlnak odakint, akkor is nyugodtan hagyhatjuk a balkonon vagy a kertben, arra persze azért ügyeljünk, hogy a szeles viharok vagy az ónos esők ne tehessenek kárt benne, tehát kültéri tárolásnál terítsük rá vászonanyagot vagy például raschel-hálót. A kötözést, hálót ne szedjük le ilyenkor!

A következő karácsonyi témájú posztban az élő, dézsás fenyők kiválasztásának, tárolásának és beltéri ápolásának tudnivalói következnek! 

Képek: innen és innen.

Pár napja már beléptünk az év utolsó hónapjába, ami növényfronton egyetlen dolgot jelent, itt az ideje a karácsonyfával foglalkozni! Decemberben egyszerűen nem lehet nem beszélni a karácsonyról, és persze a karácsonyfáról, és mivel ez egy kertészeti blog, itt aztán tényleg kikerülhetetlen a téma. A következő két hétben több karácsonyi fenyőket érintő bejegyzés is olvasható lesz, elsősorban segítő szándékkal azoknak, akik gyakorlatlanabbak a karácsonyi növénydíszt illetően. Első lépésben az alapoktól indulva röviden tekintsük át, hogy mik a lényegi különbségek a vágott és az élő, dézsás fenyő között, és talán az is kiderül, hogy kinek melyik a jobb választás!

A vágott fenyő

A vágott fenyők adják a karácsonyfák (saját, nem hivatalos becslés) 85-90 %-át, ezeket alkotják az utcai árusok portékájának döntő többségét, de a kertészetek, sőt, gyakran a hipermarketek is árulnak vágott fenyőt. Manapság egyre többen pontosan tudják már, de azért érdemes leszögezni, hogy a vágott fenyők 99%-a mezőgazdasági termesztésből származik, vagyis ezeket a növényeket kifejezetten azért nevelik, hogy kivágva ünnepi szobadíszként funkcionáljanak (a maradék egy százalék tulajdonképpen az illegálisan kitermelt, ne kerteljünk, lopott fákat jelenti, ám ilyen példányokba igazán ritkán futunk bele, ha egy árusnak mindössze 2-3 darab fája van, akkor például gyanakodhatunk, hogy nem tiszta a növények eredete).

Tehát a vágott fenyő vásárlása nem jelenti azt, hogy az erdők pusztítását támogatjuk, de persze ettől még lehetnek fenntartások a vágott fenyővel szemben. Hogy egy hasonlattal éljek, a vágott fenyő ugyanaz a kategória, mint a paprika vagy a dinnye, haszonnövény, amit azért termesztünk, hogy kiszolgáljon minket. 

Itt én vagyok látható egy lucfenyő telepen, ahol nagyon mutatok valamit éppen. Ezek a fenyők hazai termesztésből származnak, jellemzően Zala megyében nevelik őket, kifejezetten abból a célból, hogy karácsonyfák legyenek.

A vágott fenyő természetesen egyfajta gyűjtőnév, hiszen minden árusnál többféle fenyőt találunk. A leggyakoribb faj a luc, népszerűségben szorosan követi azt az ezüstfenyő, majd a nordmann fenyő, és van még pár fenyőféle, ami felbukkan az árusoknál, például a kolorádófenyő, az erdei fenyő, a duglászfenyő, vagy a feketefenyő. 

A vágott fenyő előnye a könnyű kezelhetőség, személyautóval is szállíthatóak, de közeli árustól gyalog is hazacipelhetőek (a szállítás rejtelmeiről majd később), a luc kivételével tartósak, akár hetekig a szobában maradhatnak jelentős állagromlás nélkül. A vágott fenyőtől az ünnep végeztével egyszerűen megszabadulhatunk, a közterület fenntartó cégek elszállítják őket, de a kiszáradt fenyő kazánban el is tüzelhető (a többi is jellemzően hőerőművekben végzi). A vágott fenyő mérete kis túlzással bármekkora lehet, egészek kicsit is vehetünk, és aki akar, több méter magas monstrumot is választhat.

Az idő szerepe...

A vágott fenyő beszerzését taktikusan kell időzíteni. A szezon elején, vagyis nagyjából most, sok a szép, dús, nagy fa, de ezek állaga leromolhat, ha szentestéig heteket kell tárolnunk. Későbbre időzítve a vételt, sokszor csak kisebb, gyengébb minőségű fát találunk, ilyenkor viszont az árak mennek lejjebb, főleg az ünnep előtti egy-két napban. Ráadásul az sem mindegy, hogy mikor került kitermelésre a fa, vagyis hogy mióta áll a kereskedőnél. 

Szép, tömött nordmann fenyő, kitermelés előtt. 

A dézsás fenyő

Az élő karácsonyfa divatja több éve töretlen, egyre többen döntenek az élő fa mellett, ki természetvédelmi, ki pedig praktikus okokból. A dézsás fenyő relatív hátrányokkal is bír a vágott fenyőkkel szemben, bár minden nézőpont kérdése. A legfontosabb, hogy a dézsás fenyő nem szobanövény, legfeljebb tíz napig maradhat a fűtött lakásban, ezután biztosan károsodik, akár el is pusztulhat, akkor pedig ugye értelmét veszti az élő karácsonyfa választása.

Az élő fa bevitele is macerás, hiszen zsilipeléssel kell ezt megoldani. Olvasni néhol akár 5-10 napos szoktatásról is, ez azonban feleslegesen sok, a jó módszer, ha szenteste előestéjén egy köztes hőmérsékletű helyre állítjuk a növényt, hogy ne érje hősokk a jeges udvarról a huszonfokos szobába hurcolva. Köztes helyként remek egy fűtetlen de zárt előtér, garázs, vagy üvegezett veranda. Ha más nincs, akkor az előszobába, fűtőtesttől minél messzebre helyezve pihentessük a fenyőt 24 órán át. Persze majd az ünnep után kifele is ugyanígy kell eljárni.

A dézsás fenyő már az újév első napjaiban kiültethető a kertbe (amennyiben akad pár fagymentes, derűs nap), de akár dézsában is tartható kültéren hónapokig, ilyen módon kettős hasznot könyvelhetünk el, hiszen ugyanaz a fa karácsonyi díszként és kerti dísznövényként is szolgál minket. Élő karácsonyfát kölcsönözni is lehet letéti díj ellenében, ebben az esetben a fát visszaszolgáltatva kifejezetten olcsón megúszhatjuk a faállítást (bár gyakran nem pénzt, hanem levásárolható kupont kapunk vissza a kaucióért cserébe).

Élő fenyőből szintén széles a választék, luc, ezüstfenyő, nordmann általában kapható, de akár konténeres kolorádófenyőnk is lehet. Ami eltérő, az a választás metódusa, az élő fenyőnél ugyanis nem az számít elsősorban, hogy karácsonyfaként milyen, hanem hogy kerti növényként milyen. A dézsás karácsonyi fenyőt ezért mindig úgy válasszuk ki, hogy kerti növényként tekintünk rá, és az adott faj igényeit (fény, talaj, tápanyag) és tulajdonságait (várható magasság, szélesség) vesszük alapul.

A dézsás fenyő hátrányát nem csak a rövid benti tarthatóság jelenti, hanem a méretkorlát is. Sem túl fiatal, sem túl idős, vagyis sem túl kicsi, sem túl nagy fát sem lehet választani ilyenkor. A kicsi darabok még túl zsengék, kisebb eséllyel vészelik át a tortúrát, a nagyok pedig egyszerűen túl nehezek a dézsájukkal, földlabdájukkal ahhoz, hogy érdemben mozgatni lehessen őket. Dézsás fenyőből a 100-140 centis példányok az ideálisak, ha a kereskedő ennél kisebbet vagy nagyobbat kínál, akkor ne számoljunk hosszútávon a növénnyel (vagy a nagyobbak esetében a derekunkkal...)

Így festenek az értékesítésre előkészített földlabdás fenyők (itt éppen ezüstfenyők) A súlyuk akár 20-30 kg is lehet, gondoljunk bele, hogy egy két méteres példány milyen súllyal rendelkezhet!

Dézsás, konténeres, vagy földlabdás?

Bár mindhárom kifejezést használjuk, ezekre a növényekre leginkább a földlabdás illik. Az én kertészetemben például szabadföldben nevelt, az ünnepi időszak előtt kitermelt (kiásott) fenyők találhatóak, melyek földlabdáját jutaszövetbe csomagolom, füles dézsába állítom, a köztes részt pedig homokkal töltöm ki, hogy egyenesen álljon a fa. 

Elsőre ennyi elég a fa-mizériából, jövő héten megismerkedünk a fa kiválasztásának, hazavitelének, és frissen tartásának trükkjeivel!

A képek a szerző fotói.