Megyeri Szabolcs kertész blogja

A telet a kerti szezon holtidejeként tartjuk számon, javarészt joggal, hiszen a téli hetekben, hónapokban nem sok teendő akad odakint, ugyanakkor sokakban merülhet fel a kérdés, hogy mi a helyzet az öntözéssel ebben az időszakban? A legegyszerűbb rávágni, hogy télen ugyan nem kell ilyesmivel foglalkozni, hiszen a növényeknek úgyis pihenőidejük van, ráadásul gyakran esik az eső, hó, tehát nem szorulnak külön öntözésre. Ez azonban így nem teljesen igaz.

A kérdéskör elsősorban az örökzöldeket érinti, hiszen ahogy a nevük is mutatja, ezek a növények egész évben zöldek, ami azt jelenti, hogy nem pihennek, nem hullatják le leveleiket, hanem télen is "működnek", vesznek fel tápanyagot és nedvességet. Ráadásul az örökzöldek a kerti növények legnépszerűbb csoportját alkotják, gondoljunk csak bele, nem is létezik talán kert fenyőféle, tujaféle, télen is zöld sövény nélkül! Mit kell tehát tenni ezekkel a növényekkel mostanság?

A téli veszélyek legnagyobbikának a többség a hideget tartja, ami a legtöbb örökzöld esetében pont nem kritikus tényező, annál inkább a kiszáradás. Utóbbi persze összefügg a hideggel, hiszen mikor a talaj mélyebb rétegei is átfagynak, a földben lévő víz jéggé válik, ebből pedig nem tudnak se nedvességet, se vízben oldott tápanyagokat felvenni. Azt se feledjük, hogy a tél nem törvényszerűen esős vagy havas, ahogy nyáron is lehetnek hetekig tartó aszályos időszakok, úgy télen is előfordulhat ugyanez.

A feladat tehát egyszerű, örökzöld kerti növényeinket télen is öntözzük, persze nem mindegy, hogy mikor. A tartósan fagyos napokon nincs mit tenni, hiába juttatunk ki vizet, az hamar megfagy. Az enyhébb napokban viszont jó ötlet a nap közepén, délben, kora délután öntözni, ilyenkor ugyanis a hajnali fagyok már enyhültek, a közeg felengedett, viszont még elég messze van ahhoz az esti visszahűlés, hogy a növényeknek legyen több órájuk felvenni a nedvességet! A mennyiséget illetően nem kell fukarkodni, az örökzöldek esetében locsoljunk el annyi vizet, amennyit nyáron is tennénk. Kifejezetten figyeljünk oda a most ősszel ültetett fiatal örökzöldekre, ezek - ha ősszel időben kerültek a földbe - már valószínűleg kellően begyökereztek, ugyanakkor még az intenzívebb fejlődési szakaszukban vannak, tehát mindenképpen szükségük lesz nedvességre.

Nem csak az öntözés fontos, hanem a nedvesség megtartása, illetve a talaj kihűlésének késleltetése is. Mindkét célra remek eszköz a mulcs, ami lehet avar, faforgács, fenyőkéreg zúzalék, vagy zúzott kő, utóbbi kettő kifejezetten dekoratív is lehet, bár a kő inkább csak dekorációként funkcionál, téli takarásra az előző típusokból válasszunk. A mulcsanyagot bőven, 15-20 centi vastagon helyezzük ki a növényi tő köré. Ez a szigetelés lassítja a talaj átfagyását, és csökkenti a párolgást, így hatékonyabbá teszi az öntözést. Hasonlóan ügyes praktika az örökzöldek szélvédelme, az intenzívebb légmozgás ugyanis szárító hatású, a legtöbb tuja és fenyő például pedig a kifejezetten párás körülményeket kedveli. Jó megoldás a szakboltokban kapható ún. raschel-háló, amit a növény déli oldalára kell teríteni, ez megvédi a szélártalmaktól az adott példányt, ráadásul a zöld háló alig fog látszani, tehát esztétikailag nem zavaró. Vidéken gyakran készítenek a gazdák házilag is szélárnyékolót, nádból, kukoricalevélből, növényi nyesedékből, ez szintén hatékony, ám látványként gyakran gyengébb, mint a háló.

Az öntözéssel párhuzamosan a párásítást is végezzük el, ez csupán a növények lespriccelését jelenti. Az ilyen vizes permetezés azért is ajánlott, mert a fűtésszezonban a levegőben több a kéményekből származó korom és mikrorészecske, melyek a növényi részeken lerakódva gátolják a gázcserét és a fotoszintézist, az örökzöldek pedig mindkettőt végzik télen is!

Tipp: a napsütötte helyen, fehér fal mellett álló örökzöldeket fenyegetheti a kiégés, napégés veszélye, a téli sugarak is erősek lehetnek ugyanis, a fehér felület pedig visszaveri azokat. Jó megoldás, ha az ilyen falra sötétebb réteget helyezünk, nem kell nagy dolgokra gondolni, megfelelő lehet 1-2 nm sötét vászon, vagy nejlon kifüggesztése, vagy egy darab kartonpapír felragasztása. 

Végezetül pedig pár szó a balkonokon, teraszokon tartott cserepes örökzöldekről. Ezek is ugyanúgy igénylik a téli öntözést, mint kerti társaik, és az eljárások is szinte ugyanazok. Fontos esetükben, hogy ne áztassuk el nagyon őket, az edényben maradó pangóvíz ugyanis jéggé válva több kárt okoz, mint hasznot. A cserepeseknél lényegesebb a hatékony szigetelés, vagyis az edény oldalát fehér vászonnal vagy buborékfóliával tekerjük körbe, a földjük felszínét pedig gazdagon mulcsoljuk! Az erősen napsütötte balkonokon, teraszokon a hálós védelem is ajánlott!

Képek: pixabay.com

Az ajándék őszi tavasz után a november vége már üzembiztosan elhozza a lehűlést, ezt pedig azt jelenti, hogy most már tényleg leáldozóban a kerti szezon utolsó maradéka is. Ilyenkor a növénybarátok figyelme (részben jobb híján, részben kötelességből) a szobai zöldek felé fordul. A benti flóra remek lehetőséget nyújt arra, hogy télen is babráljunk növényekkel, ráadásul kötelező feladatok is akadnak körülöttük, melyeket mindenképp el kell végezni. A fő dilemma a szobanövények téli tartása, teleltetése, ugyanis a legtöbb faj ebben az időszakban speciális ellátást igényel. A télen nagyon gyakori, rejtélyes(nek tűnő), hirtelen növényelhalások szinte teljes egészében a nem megfelelő szezonális tartásra vezethetők vissza, így érdekes az alapokkal tisztában lenni, hogy a tavasz változatlan állományt köszönthessen majd!

Az tehát a kiindulópont, hogy november végére a nem fagytűrő, de szabadban, erkélyen, kertben, folyosón tartott cserepes növények igényeik, tűrőképességük szerint már a négy fal között vannak, mellettük pedig a fixen a lakásban élő növények is megkezdik a téli pihenőjüket, így most a beltérben van egy jó adag zöld, melyet életben kell tartani kikeletig. 

A lakásban teleltetett növényekkel kapcsolatos probléma lényege zanzásítva az, hogy ezen növények számára a téli pihenőidőszakot a fénymennyiség és a hőmérséklet együttes csökkenése jelzi, de a lakásban lévő zöldek a fűtés miatt csak a jelek egyikét kapják csak meg. A 20-22 Celsius fokos szobahőmérséklet a késő tavaszi, nyár eleji klímát idézi számukra, a fénymennyiség ugyanakkor ennek az időszaknak csupán a töredéke. Ez összezavarja a szobanövényeket, fejlődésük rendellenessé válhat (megnyúlt, satnya, sárguló hajtásokat növeszthetnek), legyengülnek, és könnyebben támadják meg őket betegségek, kártevők. A pihenőidőszakban az öntözés és tápanyag utánpótlás követelményei is megváltoznak. A lelassult növekedésű, vagy vegetáló növények ezekből is kevesebbet igényelnek ebben az időszakban, ezért ha a téli öntözések nem ritkulnak, esetleg erőteljes tápanyag utánpótlást kapnak, még jobban megzavarodnak. Ezen problémák együttesére vezethető vissza az a tény, hogy a legtöbb szobanövény pusztulás télen következik be.

Mi lehet a megoldás? Az előbbiek figyelembe vételével a gond orvoslása egyszerűnek tűnhet, meg kell teremteni az évszaknak, vagy a növény igényeinek megfelelő körülményeket, ami azonban nem egyszerű, mert vagy a lakást kéne lehűteni, vagy napfényből kéne többet biztosítani. A vízellátást és a tápanyagok földbe juttatását ugyanakkor könnyen szabályozhatjuk megfelelő adagolással.

A fénykedvelő, de a meleget nem toleráló növényeket, mint a fokföldi ibolya, a csuporka, a ciklámen, a könnyező pálma, a fikusz és a papucsvirág próbáljuk egy nagyjából 15 celsiusos, ablakos, fényes folyosóra, verandára, vagy pincébe költöztetni. A páfrányok és orchideafélék téli ellensége a fűtés miatti száraz levegő, így ezeket a virágokat intenzív párásítással segítsük.  A kaktuszok és pozsgások a meleg, száraz levegőt kifejezetten kedvelik, de a fényhiánytól szenvedni fognak, ezért őket jól szigetelő ablakok belső párkányára állítsuk. Vannak olyan közkedvelt szobai zöldek, melyek jól bírják a téli bentlét körülményeit, ilyen például a dracéna, a rákvirág, az anyósnyelv, vagy a broméliafélék.

Mint az a fentiekből is látszik, egységes, általános tanács nincsen a szobanövények téli tartásával kapcsolatban. Az a legfontosabb, hogy legyünk tisztában az egyes példányok, fajok egyedi igényeivel, és azoknak megfelelően tartsuk őket a téli, speciális szobai körülmények között!  Ennek ellenére természetesen létezik egy sor olyan hasznos tipp, melyeket követve (és azokat az egyes fajok igényei szerint kiválogatva és alkalmazva) a minimálisra csökkenthető a baj bekövetkezésének esélye. Lássuk mik ezek!

- Vegyük figyelembe, hogy a napos órák számának csökkenésével az eddig megfelelően világos helyen lévő növények is kevesebb fényhez jutnak. Így a fényigényesebb fajokat bátran helyezzük át, például közelebb az ablakhoz, vagy helyezzük át az ilyen növényekre árnyékot vető szobai tárgyakat, bútorokat. Jó megoldás lehet az is, ha kijelölünk a házban, lakásban egy kifejezetten napsütéses ablakot, és ez elé csoportosítjuk a növényeket.

- Nem minden teleltetett növény rendelkezik a nyugalmi időszakban nagy fényigénnyel. Az alacsonyabb fényigényűek helyet cserélhetnek a magasabb igényűekkel, ha előbbiek vannak jelenleg a naposabb területen. Érdemes faj szerint katalogizálni a benti flórát, röviden tájékozódni a téli fényigényükkel kapcsolatban, és ez alapján elhelyezni őket tavaszig.

- A folyosóról, teraszról beköltöztetett példányok gyakran praktikus vagy esztétikai okokból oda kerülnek bent, ahol éppen jut nekik egy kis hely (hiszen alapvetően nem bent tartott példányok, tehát nincs is saját benti helyük). Így viszont könnyen előfordulhat, hogy nem olyan részre kerülnek, ami ténylegesen jó is nekik. Megint csak az a megoldás, hogy a növény igényei felől tájékozódva azoknak megfelelő elhelyezést biztosítunk.

- Kardinális kérdés a hőmérséklet. A kintről behozott, teleltetett darabok jellemzően nem kívánják, sőt, nem is kedvelik a téli 20-22 celsiusos szobabelsőt. Ezért próbáljuk őket a lakás leghűvösebb részein elszállásolni, például a kevésbé fűtött (de ablakos, üvegajtós) előszobában, ablakos spájzban, vagy a zárt, de nem ablaktalan garázsban, pincében. 

- A hősokk is a téli szobanövények nagy ellensége, ez jellemzően akkor okoz bajt, ha egy növény egy gyakran nyitogatott ablak vagy ajtó mellett lakik. A huszonfokos benti, és az akár nulla fok alatti kinti levegő gyakori váltogatása egész biztosan a növény károsodásához vezet, így az ilyen nyílászáról mellől költöztessük el a zöldeket. 

- A fűtés nem csak a meleg miatt, hanem a következményeként gyakran kialakuló száraz levegő miatt is ellensége a téli szobanövényeknek. A páraigényes fajok párásítása nem maradhat el. A legjobb megoldás a kaviccsal felszórt, vízzel töltött alátét tálcára állítás, így a lassú, folyamatos párolgás biztosított. Szintén alkalmazható a vízzel permetezés, de ezt ne tegyük jéghideg vízzel (hadd melegedjen fel szobahőmérsékletre), és ne tegyük kemény vízzel, abból ugyanis az ásványi anyagok kicsapódása várható, ez pedig káros réteget eredményez a leveleken. Használjunk lágy vagy lágyított vizet, a legjobb pedig az esővíz, utóbbit azonban nagyvárosokban, ipari üzemek közelében lakók ne gyűjtsék és használják az érzékenyebb benti zöldeken.

- Még mindig a fűtés: a folyamatosan felszálló meleg levegő a zárt szobában valóságos porvihart okoz, mi ezt persze ritkábban látjuk, de a háziasszonyok bizonyára tudják, hogy télen intenzívebben porosodik a szoba, gyakrabban kell takarítani. A finom por és a szálló mikrorészecskék a levelekre is lerakódnak, rosszabb esetben pedig gátolják a fotoszintézist és a gázcserét. A megoldás a levelek időnkénti letörlése, vagy a növény gyors (langyos vizes) lezuhanyzása. 

- Fontos, hogy a megszokott ütemű öntözéseket és tápoldatozásokat ritkítsuk, még a folyamatosan bent lakó zöldeknek is pihenőidőszakuk van most, így kevesebbet kérnek a növekedést serkentő vízből és tápanyagokból.

- A Karácsony is jelent némi veszélyfaktort, ugyanis az ünnepi fenyő beköltözésével a legtöbb szoba átrendezésre kerül, ez pedig érinthet cserepeseket is. Ha a karácsonyfa kiszorít pár állandó vagy ideiglenes benti lakót, utóbbiakra mindig figyeljünk oda, ne úgy helyezzük át őket, hogy ne legyenek útban, hanem célzottan, az igényeiknek megfelelően találjunk nekik erre a pár hétre új helyet. hasonló a helyzet a szezonális dísznövényekkel, a decemberben gyakran megvásárolt mikulásvirág vagy karácsonyi kaktusz lehetőleg ne szorítsa ki az ideális helyéről a régebben ott lakó növényt.

- Még a teljesen jól teleltetett benti növények is legyengülnek ebben az évszakban, hiszen pihennek, életfunkcióik lelassulnak. Ezért gyakrabban támadják meg őket sikerrel a különféle kártevők és betegségek. A legjobb védekezés, ha csak életerős, korábban is jól tartott zöldekkel vágunk neki a télnek, de még ez sem nem biztosíték semmire. Érdemes tehát gyakran, legalább heti rendszerességgel szemrevételezni növényeinket, különös tekintettel a levelek fonákjára, a szárakra, valamint nézzük át a növény földjének felső rétegét is. Amennyiben bajt észlelünk, elsőként különítsük el a problémás példányt a többitől, hogy az átfertőződést megelőzzük, majd próbáljuk kikezelni az érintett példányt. Betegségtől, kártevőtől, és fertőzöttség mértékétől függően bevethetünk házipraktikákat, biokertészeti módszereket, vagy klasszikus vegyszeres kezelést, permetezést.

Képek: pixabay.com

Ki ellen – nem – kellene tüntetni?

A Normafán kialakult illegális zöld területen való parkolás akár bárhol lehetne Budapesten. Közismert tény, hogy tízmilliónál többe kerülő autóval csakis az iskola kapujának közvetlen közelében lehet kitenni a gyereket, különben az autó besípol. Mielőbb kívánatos volna a folyosókat is szélesíteni, hogy egészen az osztályterem ajtajánál lehessen letenni a gyermeket. Aztán amint beért az ajtón, rögtön ír majd, hogy megérkezett rendben.

Pokorni Zoltán polgármester vezette kerület megpróbálta a lehetetlent: úgy felszámolni az illegális és arcpirítóan cinikus természetromboló parkolást, hogy annyi parkolót biztosítson az autóval odalátogatók számára, hogy joggal tilthassa meg az autósoknak a szerintük alanyi jogon járó parkolást a természetvédelmi területen.

Ha nekem kellett volna ezt a helyzetet megoldanom, akkor én is pontosan oda terveztem volna ezt a parkolót, és gond nélkül kivágattam volna azt a közel 200 fát és a cserjéket.

Kép forrása.

A fakivágásokért tiltakozók véleményem szerint eltévesztették az ellenfelet. Meg vagyok győződve róla, hogy Pokorni Zoltán érti, hogy miért elfogadhatatlan a klímaváltozás kellős közepén fákat azért kivágatni, hogy parkolót építsünk a helyükre. Éppen ezért tartom teljesen értelmetlennek, hogy ellene vagy önkormányzata ellen tüntessen valaki. Akármennyi parkolót is építünk, mind több és több autó jön majd. A Radó Dezső által megjelenített Autó Istennek így hiába áldoznánk fel újabb (kétségkívül kevésbé értékes zöld sávot) az autó tulajdonosok számára.

Az autósok ilyenkor annyit mondanak: na, végre! Épp ideje volt, hogy közpénzen építsenek parkolót az én magántulajdonomban lévő autómnak! Parkolót építeni Budapesten szörnyű üzenet. Azt üzenjük az autósoknak, hogy az autóval való közlekedésüket támogatjuk és hogy az egy fenntartható állapot. Holott tudjuk, hogy nem az. Kedvenc tételem, hogy az autók Budapesten nem akkor okozzák a legtöbb kárt amikor mennek, hanem amikor parkolnak. Szinte mindig, minden esetben közterületen a zöld sávban, vagy annak hűlt helyén, rombolva a fák életterét és elpusztítva a törzsét.  

 A tiltakozók nagyon helyesen megfogalmazták: a Normafára fel lehet menni BKV-val, tessék szépen azzal járni. Nem lehet eléggé egyetérteni ezzel! Rendben van, ezt megértetjük a polgármesterrel, elfogadja a képviselő testület és azt mondja, amit véleményem szerint minél előbb ki kéne mondania: 

A természet és környeztünk megóvása érdekében a klímaváltozásra tekintettel a Normafa mostantól nem látogatható gépkocsival. (természetesen pl.: a mozgáskorlátozottakat ez nem érinti) Meg is volnánk, akkor most kiküldünk valakit a hivatalból, hogy érvényt szerezzen a – remélhetőleg többség – akaratának.

Csakhogy az önkormányzatoknál nem nagyon van olyan ember, akit ki lehetne küldeni egy ilyen szituációra.

Képzeljük el, hogy érvényben van már a tiltás, és egy szép szombat reggel egy édesapa úgy dönt kiviszi a családot a Normafához, rövid séta, aztán ebéd majd haza. Beimádkozzák a két gyereket hátra, kiskutyát leghátra, feleség is elkészül majd végre elindulnak. Hetek óta nem tudtak összekalapálni egy közös programot úgy fut az élet. Megérkeznek a Normafához.

És akkor odalép hozzájuk a kerület megbízottja, és közli velük a már érvényben lévő – de sokak figyelmét elkerülő – helyzetet, hogy a Normafa gépkocsi mentes övezet. Én számtalan fakivágáson, faültetésen és mindenféle zöld fórumon, lakossági tájékoztatón vettem már részt, és bizton állíthatom, hogy erős lélekjelenlét kell majd annak elviseléséhez, amit az autóból hallani fog a megbízott. Tehát az autóval érkező család forduljon vissza, és induljon el újra BKV-val. Meggyőződésem, hogy vagy így, vagy sehogy nem fog megoldódni a Normafa helyzetének rendezése.

Kedves zöldért aggódó tiltakozók!

Az ellenfél tehát nem egy polgármester vagy egy kerület vezetése, hanem az autós társadalom szemlélete, mely szerint alanyi joguk van autóval menni, és parkolni. A frontvonal tehát a letekert ablaknál ülő sofőr, és azon ember között lesz, aki megpróbálja megváltoztatni a szemléletét.

A fő probléma, hogy eddig egyetlen budapesti polgármester sem mert szembe menni az autósok akaratával. Főleg azért, mert egyedül volt, van hagyva.

Most azonban itt a történelmi lehetőség. Támogassuk és konkrétan segítsük Pokorni Zoltán polgármestert abban, hogy merje autómentessé tenni a Normafát.

Javaslatom a következő: A Hegyvidék Önkormányzat döntsön arról, hogy a Normafára ne lehessen autóval érkezni. A döntést széles körben természetesen ismertté kell tenni. Aznaptól, mikor tilos autóval a Normafára menni, az önkormányzat irányításával és szervezésével (polgárőrség, rendőrség felügyelete mellett) szervezzünk önkénteseket akik fizikailag megállnak a felvezető utaknál és tájékoztatják az esetlegesen mégiscsak autóval érkezőket, hogy nem lehet a Normafára autóval felmenni, forduljanak vissza az autójukkal. Ha csak fele annyi aktivista és zöldért aggódó eljön és fizikai jelenlétével, bátorságával és őszinte természet szeretetével támogatja a Hegyvidéki önkormányzatot akkor pár nehéz és keserves hónap után, van esély arra, hogy azt mondhassuk: természetesen a Normafára nem lehet autóval felmenni. 

Az ilyenkor szokásos nyűglődés, miszerint majd csak kevés fát vágnak ki akkor a tiltakozások hatására, meg amőba szerű parkolót építenek, nos a leghatározottabban szeretném róla a lebeszélni az önkormányzatot. Zuglóban és Budapest szerte számtalan szörnyű körbe roncsolt fa és parkoló szörnyek tanúskodnak arról, hogy fák gyökerei között parkolót építeni lehetetlen vállalkozás. Elnyújtott fakivágásnak hívjuk az ilyesmit. 

Amennyiben tehát valóban vannak olyan tiltakozók, tüntetők akik a valóságos ellenféllel, vagyis az autósokkal szemben vállalják a szemléletváltás során mindenképpen bekövetkező konfliktust, úgy velem együtt támogassák Pokorni Zoltán polgármestert egy autómentes Normafa kialakításában! Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy be kell osztani óráról órára, hogy kik és hányan állnak majd zöldbe, láthatósági mellénybe öltözve a felvezető utaknál és közlik egyesével az új rendet nem ismerő vagy nem értő autósokkal.

Tisztelt Pokorni Zoltán Polgármester Úr!

Én az első – és nyilván legkeményebb – hétvégét vállalom mindkét nap, utána heti 2 órát. Ha valóban vannak olyanok, akik tényleg tenni akarnak az autómentes Normafáért akkor erejüket az Ön irányítása alá rendezve az az álmom, hogy megnyerjük Budapest első valódi csatáját a klímaváltozás hosszúnak ígérkező háborújában. Budapesten a klímaváltozásról,  a város elviselhetetlen felmelegedéséről egyelőre mindenki csak beszél. Most Ön lehetne az első aki valami nem kis dolgot tesz is érte!

2019. november 18.

Megyeri Szabolcs kertész

Novembertől kezdve már hanyatlóban van a kerti szezon, ugyan még lehet ültetni facsemetét, cserjeféléket, de a legtöbb kerttulajdonos már nem ilyesmiken töri a fejét. A közelgő tél magával hozza korai sötétedést, ráadásul közeleg az ünnepi időszak is, így a kertben mostanában leginkább a fénnyel kapcsolatos kérdések kerülnek előtérbe, egyfelől a láthatóság, másfelől a dekoráció okán. 

A karácsonyi kivilágítás ötlete az USA-ból ered, a rekorderek zenére villogó, sokezer égőből álló füzéreket aggatnak a házaikra, fáikra, de már itthon is látni ilyen dekorációt. Természetesen ez is egy érdekes téma, ki is térek rá, de ha már a kerti világításról szólok, érdemesebb a gyakorlatiasabb, praktikusabb megoldásokat is megemlíteni.

A kerti lámpák főszezonja - amellett hogy nyári estéken is fontos szerephez jut a hangulatfény -  vitathatatlanul az ősz és a tél, hisz ilyenkor rövidülnek a nappalok, már öt óra fele vaksötét ereszkedik le, és ha látni akarunk valamit odakint, akkor mesterséges fényforráshoz kell folyamodnunk. Az udvari lámpák funkció alapján három területre oszthatóak, az egyik a védelmi cél, a másik a díszítő szándék, a harmadik pedig egyszerűen a láthatóság biztosítása.

Érdemes kihangsúlyozni a szépen megépített kert legjobban sikerült pontjait, vagyis a fókuszpontokat megvilágítani.

Dekorációs céllal mostanában találkozunk, főképp színes fényfüzérek, ledsorok és formázott, figurás dekorvilágítás képében. Ezek az eszközök szigorúan csak kültéri használatra tervezett égősorok lehetnek, különben roppant balesetveszélyesek, ezért vásárlásnál mindig ellenőrizzük a csomagoláson, leírásban olvasható instrukciókat, a beltéri használatra való termékeket sose használjuk kint. Ha a minimumra szeretnénk szorítani a veszélyt, érdemes elemes kültéri ledsorokat használni, melyek ugyan időről-időre elemcserére szorulnak, de biztosan nem fognak rázni. Még kézenfekvőbb megoldás a napelemes fényfüzér, mellyel semmi teendő nincs a felszerelést követően, de azzal számolni kell, hogy ha nincs napközben pár óra napfény, akkor este a fényjáték is elmarad. Amennyiben fákra tekerjük az izzósorokat, például, hogy kinti karácsonyfát készítsünk, ügyeljünk arra, hogy a növény ágait ne terheljék meg az égők és a vezetékek, ne hagyjuk, hogy a fenyők, tuják ágai lekonyuljanak tőlük, mert ezzel ártunk a növénynek, a konyulás pedig tartóssá is válhat. Arra is érdemes figyelni, hogy olyan izzósort vessünk be, ami nem ad le nagy hőt, azzal ugyanis megzavarhatjuk az ilyenkor a nyugalmi időszakát töltő növényt, ami ettől akár fagykárokat is szenvedhet. Amennyiben a kertben csak kisméretű, fiatal, gyengébb ágrendszerű fenyőink, tujáink vannak, inkább más módot válasszunk a díszítésre, például papírból kivágott, színes-formás díszeket akasszunk rájuk, ezeket a gyerekek nagyon szívesen elkészítik, és ezzel a feladattal akár egy fél hétvégi napra is lefoglalhatjuk őket. A kültéri fénysoroknál arra is legyen gondunk, hogy a zsinórokhoz rágcsálásra hajlamos kutya ne férhessen.

Viszonylag új őrület a kerti lézershow, melyhez csupán egy lámpaszerű, erős leddel működő vetítő szükséges, mely különféle mintákkal árasztja el a házfalat vagy éppen a kerti növényzetet. Aki ilyet szeretne, szinte végtelen variácóban talál a neten, különféle webshopokban. 

Praktikus a kerti utakat kivilágítani, ráadásul a látvány is harmonikusabb lesz így

Leszúrható fényvetőkkel egyes növényeket is megvilágíthatunk

A karácsonyi fényáradatnál sokkal komolyabb téma a védelmi célú kerti világítás. Bár télen a terménytolvajok nem tudnak mit felszedni az ágyásokból, azért a lopások nem szűnnek meg, hisz minden kertben van valami értékes (ne feledjük, hogy rengeteg kertben, utcafronton vannak mostanság frissen ültetett csemeték, cserjék), ráadásul a házhoz is a birtokon keresztül vezet az út. Régi igazság, hogy a rossz szándékkal közeledők mindig a kisebb ellenállás irányába mozognak, így egy például egy mozgásra felvillanó erős reflektor alkalmasint arra vezetheti a reménybeli tolvajt, hogy máshol próbálkozzon. Természetesen nem állítom, hogy egy világítórendszer képes megóvni a lakást, vagy a kertet, de ha erős fénnyel elvesszük a tolvaj sötétben maradási lehetőségét, akkor máris tettünk valamit a biztonságunkért. A reflektorrendszer persze akkor hatékony igazán, ha más riasztóberendezés is kiegészíti, ám a fényár első védelmi vonalként mindig hasznos. A mozgásérzékelős példányok rendszerint nagy látószöggel, állítható kapcsolási idővel és alkonykapcsolóval vannak ellátva, így nem világítanak feleslegesen, használatuk energiatakarékos, és egy átlagos méretű kert már egy-két darabbal "lefedhető". A mozgásérzékelős lámpákat jellemzően a házfalra lehet szerelni, így ahol nagyobb méretű a kert, ott a birtok belsejébe is elkélhet fényforrás, például földbe leszúrható fényvető. Ezek a lámpák nem mozgásra aktivizálódnak, bár ezt is meg lehet oldani egy pár ezer forintos időkapcsolóval, ellenben a kerten belül bárhova elhelyezhetőek, tetszés szerint áthelyezhetőek, és akár a hétvégi telek-, vagy nyaralólátogatásra is elvihetőek. Ezen felül nem csupán riasztó céllal vethetőek be, hanem a kert büszkeségét jelentő fenyőt, fát, vagy egyéb növényt is megvilágíthatjuk velük, így akár egy feldíszített kinti fenyő esetében az ágakra aggatott égősort is kiválthatjuk velük. Manapság már komplett okoslámpa rendszereket is ki lehet építeni, melyek időzítővel, mozgásérzékelővel vannak ellátva, ráadásul a mozgásérzékelőnek nem kell fix helyen lennie, így könnyen változtatható a pozíciója, ami praktikus okokból is remek, ráadásul kiszámíthatatlanná teszi a fenyár bekapcsolódását annak, aki nem tisztességes szándékkal érkezik a kertbe. Egy ilyen okosrendszerről EBBEN A POSZTOMBAN írtam nemrégiben.

A kertben elhelyezett fényforrások persze nem csupán védelmi célokat szolgálhatnak, a legtermészetesebb funkciójuk maga a világítás. Ebben a témakörben már sokkal nagyobb a mozgástér, mint a fenti esetekben, előtérbe kerül a külalak, a megjelenés, a lámpatest dekorációs értéke, és a kibocsátott fénynek sem kell feltétlen vakítónak lennie. Ilyen típusú kerti világításra akkor lehet szükség, ha nem akarunk zseblámpával közlekedni a kertben, ellenben gyakran fordulunk meg a birtok sötétebb szegleteiben, például a kamrába, garázsba menet, vagy csak egyszerűen szeretnénk, hogy hangulatos megvilágításba kerüljön az udvar. 

Közterületeken, parkokban gyakran találkozni talajba süllyesztett fényforrásokkal, melyek akár a kertekben is elhelyezhetőek. Előnyük, hogy nem emelkednek ki föld szintjéből, így nem képeznek akadályt, ez kisgyermekes kertekben, vagy ott, ahol idős, nehezebben mozgó ember lakik, kifejezetten előnyös lehet. Ezeket a lámpákat a gyepes felületre is lerakhatjuk, vagy éppen a kerti utat is szegélyezhetjük velük, ráadásul fűnyíráskor sem jelentenek pluszmunkát, a gépet egyszerűen áttolhatjuk rajtuk. A kisebb, kiemelkedő világítótestek is alkalmasak az átjárás láthatóságának biztosítására, és a megfelelően dekoratív darabok választásával a kert hangulata is feldobható, a nagyobb, kandeláberszerű állólámpák pedig elegáns, parki hangulatot varázsolhatnak a birtokra. Ezen a területen is népszerűek napelemes lámpák, melyekkel még az áramszámlán is lehet spórolni, azonban érdemes odafigyelni a minőségre, mert a hipermarketekben kapható párszáz forintos darabok általában alacsony hatásfokkal működnek, érdemesebb az egy kategóriával feljebb lévő, igényesebb darabok közül szemezgetni, az árak még itt sem magasak, ugyanakkor télen ezeknél sem kell kiemelkedő teljesítményre számítani, egy végig borús nap után általában be sem kapcsolnak sötétedéskor.

A kerti fényforrások megválasztásánál tanácsos nem az első megtetsző, vagy a legolcsóbb eszközöket megvásárolni, hanem az ültetéshez, kertrendezéshez hasonlóan jó előre megfontolni a kialakítás mikéntjét. Alakítsuk a fényforrások elhelyezését a praktikus elgondolások mentén, kapjon hangsúlyt a kerti út, a garázshoz vezető ösvény, a ház bejáratának környéke, és célzott fénnyel kiemelhetjük a kert ékeinek számító legszebb, vagy egzotikus növényeinket, és alkalmas lámpákkal a ház és a birtok biztonságáért is tehetünk.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A tök az ősz és kora téli időszak jellegzetes zöldsége, ezáltal remek hangulatteremtő, hiszen szezonális ételként remekül kapcsolódik össze benne a zimankós, ködös, színkavalkádos ősz valamint a karácsonyvárás izgalmakkal teli atmoszférája. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyre népszerűbb Halloween ünnep is összekapcsolódott a tökkel, ez ugyan pár napja már nem aktuális (a poszt direkt nem a Halloween előtt íródott, hogy kikerüljem az azzal kapcsolatos ellenérzéseket, no meg azért is, mert a Halloween tök csak egy kis szelete a kínálatnak) de aki tököt szeretne faragni, még most is megteheti, főleg hogy november lévén, a faragásra való tökök már sokkal olcsóbbak. Persze emellett a tök szuper nassolnivaló is, és sokoldalú konyhai alapanyag, hiszen a felhasználási lehetőségei igen tágak, a levesektől kezdve, a süteményeken keresztül a különféle sült, pirított, vagy akár vegán fogásokig szinte bármilyen módon feldolgozható. A tökök kínálata egyre bővebb, a vásárlók számtalan fajta közül válogathatnak, éppen ezért az alábbiakban egy zanzásított tök útmutató következik, és nem csak a vásárlás miatt, hanem azért is, hogy aki saját termesztésű tököt szeretne, biztos kézzel tudjon fajtát választani!

Nagydobosi. Ez egy jellegzetes magyar fajta, annak ellenére, hogy nem őshonos hazánkban. Jól felsimerhető, markáns megjelenésű tök, alakja sajátos, szeldelt és gömbszerű, héja szürkés árnyalatú. Tömege 6-10 kilogramm között mozog, húsa élénk narancssárga színű. Íze a klasszikus tök íz, gyengéden édeskés, a fejlettebb ízlelőbimbókkal rendelkezők a gesztenyére jellemző jegyeket is megtalálhatják benne. A nyersen kemény gyümölcshús igazán széleskörűen használható fel, minden hagyományos és modern tök alapú vagy tökkel ízesített  fogáshoz alkalmas. A leggyakrabban előforduló sütés mellett levesek, sütemények, piték, pikáns mártogatós krémek alapanyaga is lehet. Jó tudni, hogy a piacokon, de akár az üzletekben is gyakran bele lehet futni a gyengébb minőségű, elsősorban állati takarmánynak termesztett típusokba is, így aki az igazi nagydobosit szeretné fogyasztani, keresse a megbízható, jól bevált piaci árusát vagy olyan ismerősét, aki jó forrásból tud ilyen tökfélét szerezni. 

Kanadai. Ez a fajta ismert még orange tök vagy sonkatök neveken is, az üzletekben a leggyakrabban ezt a fajtát kínálják, mivel ez a legolcsóbb és legkompaktabb méretű. A nagydobosinál kisebb, jellegzetesen elnyújtott körte alakú, sárga héjú fajta, mely csupán 2-4 kilogrammos. A héja vékony, ezért faragásra vagy dekorációs célokra nem használható, hatalmas előnye viszont, hogy a vékony héj miatt a gyümölcshús az össztömeg akár 90%-át is kiteheti, így alig akad veszteség a felhasználáskor (a nagydobosi ebben a tekintetben kevesebbet nyújt). Az íze ennek is kellemesen édeskés, de nem igazán karakteres, ezért sütve, magában fogyasztva nem a legizgalmasabb tökfajta, ellenben remek alapanyag levesekhez, szószokhoz, vagy akár ivólevekhez. Mellette szól még, hogy termesztése kifejezetten könnyű, kiskerti neveléshez ez a legmegfelelőbb típus, mivel teljesen kezdő kertészkedők is szinte biztosan sikerrel járnak vele!

Kiszombori. Ez is egy kedvelt hazai termesztésű fajta, inkább piacokon találkozni vele. Megjelenése kevésbé díszes, mint a nagydobosi esetében, színe szürkés, alakja ívelten ovális. Súlya visszafogott, általában 3-5 kilogramm közötti, így kézben is cipelhető. A kiskertekben ez is könnyen nevelhető, problémák nem szoktak akadni körülötte,  és későig, egészen a novemberi fagyokig szedhető fajta, így aki a tökszezont ki szeretné tolni, bátran válassza ezt. Húsa élénksárga, íze karakteres, nagyon finom, a kanadai fajtánál mindenképpen élménytelibb, izgalmasabb. Magában sütésre is alkalmas, de bonyolultabb fogások elkészítéséhez is ajánlott, remekül összehozható az egészen modern konyhai elképzelésekkel, receptekkel is.

Hokkaido. Vagy japán tök. A név félrevezető, ugyanis eredetileg észak-amerikai származású tökfajta, de Japánban vált először sikeressé, majd onnan indulva lett ismert és elismert. Külalakját tekintve a dísztökökkel vetekszik, nagyon látványos, 2-3 kilós, hagyma alakú, csúcsos tetejű tök, melynek színe általában élénkvöröses, narancsos, de vannak zöld verziók is, így utóbbi árnyalat nem az éretlenségre utal. Íze sokak szerint a legjobb a tökk közül, melyet én is alá merek támasztani, idén ugyanis már többször is sütöttem japán tököt, és valóban egyedi, szuper íze van. Érdekessége, hogy a héja is fogyasztható, így sütés előtt ajánlott alaposan ledörzsölni, lemosni a külsejét, majd szeletekre vágva megsütni, utána pedig egyben ehető, nem kell pucolni, vagy a gyümölcshúst kivájni belőle! Bár egzotikus fajta, termesztése itthon is lehetséges, ellenállóképessége kifejezetten jó, betegségei alig akadnak, ráadásul a szárazságot is jól tűri.

Halloween. Más nevein Jack, vagy Jack ’O Lantern tök. Ez a fajta kifejezetten dekorációs célú, ez a hagyományos Halloween ünnepi tök, vastag héja miatt ugyanis remekül lehet faragni, nem esik össze, ha a belseje kivájásra kerül. Alapvetően ehető tökféle, de íze nem kellemes, étkezésre, konyhai felhasználásra egyszerűen nem alkalmas, ráadásul az állaga is kellemetlenül kásás. A faragás titka, hogy a belső lágy részeket teljesen ki kell kaparni, ha ugyanis marad benne ebből, akkor nagyon hamar rothadásnak indul, de ha jól vájtunk, akkor hetekig is megmarad a faragott forma! Kiskerti körülmények között is könnyen termeszthető, és mivel jellemzően csak néhány darabra van szükség a szezonban, elegendő pár tövet nevelni.

Dísztök. Dísztök néven számos tökfajta fut, melyek közös tulajdonságai, hogy méretük kicsi, általában fél-egy kilósak, és megjelenésük rendkívül dekoratív. Alakjuk sokféle lehet, szeldelt, csillag alakú, gömb formájú, vagy hosszúkás, nyeles típus. A színek szintén változatosak, zöldes, sárgás, vöröses árnyalatok is előfordulnak, illetve számos darab érdekes mintázattal rendelkezik, de gyakori a dudoros, "szemölcsös" felületű dísztök is. Fogyasztásra ezek sem alkalmasak, általában kőkemények, de nem is ilyen szándékkal vásároljuk ezeket. Tartósságuk nagyban növelhető, ha bóraxos-vizes fertőtlenítő lemosásban részesítjük őket, majd viasszal kenjük át a felületüket. Megfelelő kezelés és tárolási körülmények esetén akár a tél végéig is díszeleghetnek ezek a vidám tökök a lakásban!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Az október, főleg annak második fele kertészeti szempontból részben biztosan a temetőgondozásról szól. A sírok rendbentartása, felújítása speciális kertészeti teendő, melyet sokféle változó faktor tesz bonyolulttá, így például számít a temető tőlünk való távolsága, a sír beültethető felületének mérete, talajmélysége, vagy például az is lényeges, hogy milyen időközönként tudunk kimenni. Ebben az időszakban minden évben ejtek pár bekezdést temetői ültetésről, növénygondozásról, nem lesz ez másként most sem, ám ezen alkalommal azokat a kritikus pontokat szedem katalógusba, melyeket figyelmen kívül hagyva nagyon megnehezíthetjük a saját dolgunkat. Következzenek tehát a sírgondozás buktatói, melyeket jobb elkerülni!

Az utolsó pillanatok hibája

Sokan úgy gondolják, hogy elegendő a Halottak Napi kilátogatásra magukkal vinniük pár szál virágot, egy-két gyertyát, és a helyszínen szembesülnek azzal, hogy a hantok állapota lehangoló, és a kéznél lévő pár szál virág semennyit nem fog javítani a helyzeten. Főleg a nem gyakori temetőlátogatóknál fordul elő ez, és akkor, ha a távolság miatt egyszerűen nincs idő havonta, negyedévente kimenni. A megoldás egyszerű, legalább pár nappal, de legkésőbb előző este ki kell szaladni, hogy egy gyors, előzetes rendbeszedéssel méltó állapotba kerülhessen a sír.

Felkészületlenül érkezni

Az is gyakori, hogy ugyan eszébe jut a sír gondozójának, hogy az emléknap előtt kimenjen, de úgy érkezik, hogy tulajdonképpen semmi nincs nála. Ilyenkor aztán ott áll, lenne alkalma és ideje a munkára, de az eszközök, kellékek javarésze hiányzik. Mikre lehet szükség? Érdemes betenni a kocsiba vagy a szatyorba kisméretű, kézi ásót (ültetőkanalat), mini gereblyét, pár szemeteszsákot, kerti kesztyűt, egy kisebb/nagyobb zsák földet, öntözőkannát de legalább egy-két szélesebb szájú műanyag palackot, és persze pár növényt, amit el lehet ültetni. Remek ötlet egy zsák mulccsal is készülni, aki nem akarja túlzásba vinni az ültetést, az a letisztított, elegyengetett felületű sírt felszórhatja dekoratív zúzott fakéreggel, és máris egycsapásra méltó képet kap a hant. Ha ebbe még ültetünk 2-3 virágos dísznövényt, máris rengeteget tettünk! Ha már mulcs, akkor viszont érdemes 2-3 nm geotextíliát is vinni, ezt a mulcs alá fektetve tartósan gyommentessé varázsolható a sír.

Rosszul választott dísznövények

Rengetegen vágott virágot visznek ki, ami tényleg a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldás, de csak akkor, ha pár nap múlva újra lesz alkalom kimenni és összeszedni az akkorra összeszáradt és megcsúnyult virágokat. Ha a kilátogatást csak hetek, hónapok múlva lehet megismételni, akkor tartósabb megoldásokat kell keresni. Ilyen lehet a fentebb vázolt geotextiles, mulcsos fedés, de hasonlóan esztétikus és alacsony gondozási igényű eljárás, ha talajtakaró , lehetőleg törpeváltozatú cserjéket telepítünk (bár ezeknek szükségük lesz az ültetést követően öntözésre - de talán akad egy környékbeli ismerős, aki vállalja ezt hetente egyszer). Szintén tartósabb a vágott virágnál, ha pár tő ilyenkor is dekoratív virágot ültetünk, ilyen lehet a sokféle változatban és színben hozzáférhető (jó öreg) krizantém, az erica, a szintén megszokott árvácska, vagy például a kedves küllemű hanga. Kerülni érdemes az ilyenkor már nem szezonszerű (tehát nagyon hamar elhaló) dísznövényeket, ne válasszunk gyorsan növő, gyakori metszést kívánó fajokat, és kerüljük azokat is, melyek túlzottan nagyra nőnek. Tipikusan ilyen hiba például a csüngő ágú vöröslevelű bükk, ami egy kimondottan temetői, szomorú hangulatú faféle, mely csemeteként épp ideális 70-80 centiméteres magasságú, teljes, kifejlett mérete viszont 10-12 méter, így később biztos gondot fog okozni átlagos temetői körülmények között. 

Túlzásokba esni

Nem ritka, hogy ilyenkor valaki egyszerre szeretne többhavi kimaradt gondoskodást szeretne bepótolni, és egy szakajtónyi ültetnivalóval érkezik. Az ilyen hirtelen nagyarányú betelepítés jól nézhet ki, de biztosan gondoskodást igényel a későbbiekben, ráadásul az sem biztos, hogy tényleg jól fog mutatni az összkép, ha túl tarka, méretben és színben vegyes lesz a beültetés. Érdemes a kevesebb több elvét követni, és célzottan, tervezetten választani pár tő dísznövényt, majd azokat logikusan, szépen kihelyezni. A gordiuszi csomó átvágásának tűnhet a futónövény telepítése, hiszen miután ez belepi a sírt, nincs többé vele gond. Ez azonban nincs így, hiszen a futónövény nem áll meg a parcella szélénél, rendszeres metszésre van szüksége, és könnyen generálhat konfliktust a szomszédos hantok gondozóival. A már említett nagyra növő cserjéket és főleg a fákat is kerüljük! Aki mindenképpen fára emlékeztető dísznövényt szeretne a sír mellé, válogasson a törzses cserjék közül, ezek faformájú, vékony törzzsel és díszes, nem ritkán gömb alakú koronával rendelkeznek, méretük jellemzően nem haladja meg a két métert, így biztosan elférnek majd. Minél ritkábban tudunk kilátogatni, annál kevesebb növénnyel tervezzünk, és annál inkább a gondozásmentes dekorációt (zúzott követ például) részesítsük előnyben!

További tippek és trükkök:

- Amennyiben a gondozandó sír messze van, próbáljunk egy helybéli ismerőstől, rokontól segítséget kérni, legalább úgy, hogy egy fotót készítsen és küldjön a síremlékről, így máris lehetőségünk lesz pontosan felkészülni eszközökkel, növényekkel!

- Bár szinte minden temetőben van kút vagy egyéb víznyerő hely, nem rossz ötlet pár palack mentes ásványvízzel készülni, arra az esetre, ha mégsem vételezhető a helyszínen öntözővíz.

- A sírgondozás is alapvetően kertészeti munka, így ennek megfelelően öltözzünk, koszolható ruházattal, meleg öltözettel készüljünk. Mivel valószínűleg sokat kell majd térdepelni az alacsony sír ápolása közben, így jó elővigyázatosság egy kiszuperált kispárnával vagy vastag ronggyal készülni, nem csak kényelmesebb lesz így, de az ízületeinket is megóvjuk.

- Amennyiben a síron vannak (valószínűleg) törődést igénylő kő vagy fém elemek, ezeket se hagyjuk ki a számításból. A mohás, elszíneződött kőrészek felfrissíthetők egy gyors csiszolással (drótkefével, csiszolópapírral), de kaphatók direkt erre a célra készített tisztítószerek, oldatok is. A rozsdát is csiszolással tüntethetjük el, de még jobb a közvetlenül a korrodált felületre felvihető festék, mellyel sok idő és energia megspórolható. 

- Mivel most már korán sötétedik, jó ötlet egy fejlámpával vagy egyéb mobil fényforrással készülni, könnyebb, gyorsabb lesz a munkavégzés, ha pontosan látjuk is, hogy mit csinálunk.

- A sírgondozás könnyű-közepes nehézségű fizikai munka ezért nagyobb volumenű feladatok közben megéhezhetünk, átfázhatunk, jó ötlet tehát egy zacskó szőlőcukrot, egy szelet csokoládét, és egy termosz forró teát magunkkal vinni.

- Sajnos mivel minden évben számos temetői lopásról hallani, jobb ötlet az értéktárgyakat otthon hagyni. Jobb, ha a munka közben zavaró (vagy védendő) gyűrűket, karórát nem a sír peremére kell lerakni, és szintén maradjon otthon a táska, főleg a hölgyeknél lehet komoly veszteség egy mindennel megpakolt retikül eltűnése. 

Képek: pixabay.com