Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az ajándék őszi tavasz után a november vége már üzembiztosan elhozza a lehűlést, ezt pedig azt jelenti, hogy most már tényleg leáldozóban a kerti szezon utolsó maradéka is. Ilyenkor a növénybarátok figyelme (részben jobb híján, részben kötelességből) a szobai zöldek felé fordul. A benti flóra remek lehetőséget nyújt arra, hogy télen is babráljunk növényekkel, ráadásul kötelező feladatok is akadnak körülöttük, melyeket mindenképp el kell végezni. A fő dilemma a szobanövények téli tartása, teleltetése, ugyanis a legtöbb faj ebben az időszakban speciális ellátást igényel. A télen nagyon gyakori, rejtélyes(nek tűnő), hirtelen növényelhalások szinte teljes egészében a nem megfelelő szezonális tartásra vezethetők vissza, így érdekes az alapokkal tisztában lenni, hogy a tavasz változatlan állományt köszönthessen majd!

Az tehát a kiindulópont, hogy november végére a nem fagytűrő, de szabadban, erkélyen, kertben, folyosón tartott cserepes növények igényeik, tűrőképességük szerint már a négy fal között vannak, mellettük pedig a fixen a lakásban élő növények is megkezdik a téli pihenőjüket, így most a beltérben van egy jó adag zöld, melyet életben kell tartani kikeletig. 

A lakásban teleltetett növényekkel kapcsolatos probléma lényege zanzásítva az, hogy ezen növények számára a téli pihenőidőszakot a fénymennyiség és a hőmérséklet együttes csökkenése jelzi, de a lakásban lévő zöldek a fűtés miatt csak a jelek egyikét kapják csak meg. A 20-22 Celsius fokos szobahőmérséklet a késő tavaszi, nyár eleji klímát idézi számukra, a fénymennyiség ugyanakkor ennek az időszaknak csupán a töredéke. Ez összezavarja a szobanövényeket, fejlődésük rendellenessé válhat (megnyúlt, satnya, sárguló hajtásokat növeszthetnek), legyengülnek, és könnyebben támadják meg őket betegségek, kártevők. A pihenőidőszakban az öntözés és tápanyag utánpótlás követelményei is megváltoznak. A lelassult növekedésű, vagy vegetáló növények ezekből is kevesebbet igényelnek ebben az időszakban, ezért ha a téli öntözések nem ritkulnak, esetleg erőteljes tápanyag utánpótlást kapnak, még jobban megzavarodnak. Ezen problémák együttesére vezethető vissza az a tény, hogy a legtöbb szobanövény pusztulás télen következik be.

Mi lehet a megoldás? Az előbbiek figyelembe vételével a gond orvoslása egyszerűnek tűnhet, meg kell teremteni az évszaknak, vagy a növény igényeinek megfelelő körülményeket, ami azonban nem egyszerű, mert vagy a lakást kéne lehűteni, vagy napfényből kéne többet biztosítani. A vízellátást és a tápanyagok földbe juttatását ugyanakkor könnyen szabályozhatjuk megfelelő adagolással.

A fénykedvelő, de a meleget nem toleráló növényeket, mint a fokföldi ibolya, a csuporka, a ciklámen, a könnyező pálma, a fikusz és a papucsvirág próbáljuk egy nagyjából 15 celsiusos, ablakos, fényes folyosóra, verandára, vagy pincébe költöztetni. A páfrányok és orchideafélék téli ellensége a fűtés miatti száraz levegő, így ezeket a virágokat intenzív párásítással segítsük.  A kaktuszok és pozsgások a meleg, száraz levegőt kifejezetten kedvelik, de a fényhiánytól szenvedni fognak, ezért őket jól szigetelő ablakok belső párkányára állítsuk. Vannak olyan közkedvelt szobai zöldek, melyek jól bírják a téli bentlét körülményeit, ilyen például a dracéna, a rákvirág, az anyósnyelv, vagy a broméliafélék.

Mint az a fentiekből is látszik, egységes, általános tanács nincsen a szobanövények téli tartásával kapcsolatban. Az a legfontosabb, hogy legyünk tisztában az egyes példányok, fajok egyedi igényeivel, és azoknak megfelelően tartsuk őket a téli, speciális szobai körülmények között!  Ennek ellenére természetesen létezik egy sor olyan hasznos tipp, melyeket követve (és azokat az egyes fajok igényei szerint kiválogatva és alkalmazva) a minimálisra csökkenthető a baj bekövetkezésének esélye. Lássuk mik ezek!

- Vegyük figyelembe, hogy a napos órák számának csökkenésével az eddig megfelelően világos helyen lévő növények is kevesebb fényhez jutnak. Így a fényigényesebb fajokat bátran helyezzük át, például közelebb az ablakhoz, vagy helyezzük át az ilyen növényekre árnyékot vető szobai tárgyakat, bútorokat. Jó megoldás lehet az is, ha kijelölünk a házban, lakásban egy kifejezetten napsütéses ablakot, és ez elé csoportosítjuk a növényeket.

- Nem minden teleltetett növény rendelkezik a nyugalmi időszakban nagy fényigénnyel. Az alacsonyabb fényigényűek helyet cserélhetnek a magasabb igényűekkel, ha előbbiek vannak jelenleg a naposabb területen. Érdemes faj szerint katalogizálni a benti flórát, röviden tájékozódni a téli fényigényükkel kapcsolatban, és ez alapján elhelyezni őket tavaszig.

- A folyosóról, teraszról beköltöztetett példányok gyakran praktikus vagy esztétikai okokból oda kerülnek bent, ahol éppen jut nekik egy kis hely (hiszen alapvetően nem bent tartott példányok, tehát nincs is saját benti helyük). Így viszont könnyen előfordulhat, hogy nem olyan részre kerülnek, ami ténylegesen jó is nekik. Megint csak az a megoldás, hogy a növény igényei felől tájékozódva azoknak megfelelő elhelyezést biztosítunk.

- Kardinális kérdés a hőmérséklet. A kintről behozott, teleltetett darabok jellemzően nem kívánják, sőt, nem is kedvelik a téli 20-22 celsiusos szobabelsőt. Ezért próbáljuk őket a lakás leghűvösebb részein elszállásolni, például a kevésbé fűtött (de ablakos, üvegajtós) előszobában, ablakos spájzban, vagy a zárt, de nem ablaktalan garázsban, pincében. 

- A hősokk is a téli szobanövények nagy ellensége, ez jellemzően akkor okoz bajt, ha egy növény egy gyakran nyitogatott ablak vagy ajtó mellett lakik. A huszonfokos benti, és az akár nulla fok alatti kinti levegő gyakori váltogatása egész biztosan a növény károsodásához vezet, így az ilyen nyílászáról mellől költöztessük el a zöldeket. 

- A fűtés nem csak a meleg miatt, hanem a következményeként gyakran kialakuló száraz levegő miatt is ellensége a téli szobanövényeknek. A páraigényes fajok párásítása nem maradhat el. A legjobb megoldás a kaviccsal felszórt, vízzel töltött alátét tálcára állítás, így a lassú, folyamatos párolgás biztosított. Szintén alkalmazható a vízzel permetezés, de ezt ne tegyük jéghideg vízzel (hadd melegedjen fel szobahőmérsékletre), és ne tegyük kemény vízzel, abból ugyanis az ásványi anyagok kicsapódása várható, ez pedig káros réteget eredményez a leveleken. Használjunk lágy vagy lágyított vizet, a legjobb pedig az esővíz, utóbbit azonban nagyvárosokban, ipari üzemek közelében lakók ne gyűjtsék és használják az érzékenyebb benti zöldeken.

- Még mindig a fűtés: a folyamatosan felszálló meleg levegő a zárt szobában valóságos porvihart okoz, mi ezt persze ritkábban látjuk, de a háziasszonyok bizonyára tudják, hogy télen intenzívebben porosodik a szoba, gyakrabban kell takarítani. A finom por és a szálló mikrorészecskék a levelekre is lerakódnak, rosszabb esetben pedig gátolják a fotoszintézist és a gázcserét. A megoldás a levelek időnkénti letörlése, vagy a növény gyors (langyos vizes) lezuhanyzása. 

- Fontos, hogy a megszokott ütemű öntözéseket és tápoldatozásokat ritkítsuk, még a folyamatosan bent lakó zöldeknek is pihenőidőszakuk van most, így kevesebbet kérnek a növekedést serkentő vízből és tápanyagokból.

- A Karácsony is jelent némi veszélyfaktort, ugyanis az ünnepi fenyő beköltözésével a legtöbb szoba átrendezésre kerül, ez pedig érinthet cserepeseket is. Ha a karácsonyfa kiszorít pár állandó vagy ideiglenes benti lakót, utóbbiakra mindig figyeljünk oda, ne úgy helyezzük át őket, hogy ne legyenek útban, hanem célzottan, az igényeiknek megfelelően találjunk nekik erre a pár hétre új helyet. hasonló a helyzet a szezonális dísznövényekkel, a decemberben gyakran megvásárolt mikulásvirág vagy karácsonyi kaktusz lehetőleg ne szorítsa ki az ideális helyéről a régebben ott lakó növényt.

- Még a teljesen jól teleltetett benti növények is legyengülnek ebben az évszakban, hiszen pihennek, életfunkcióik lelassulnak. Ezért gyakrabban támadják meg őket sikerrel a különféle kártevők és betegségek. A legjobb védekezés, ha csak életerős, korábban is jól tartott zöldekkel vágunk neki a télnek, de még ez sem nem biztosíték semmire. Érdemes tehát gyakran, legalább heti rendszerességgel szemrevételezni növényeinket, különös tekintettel a levelek fonákjára, a szárakra, valamint nézzük át a növény földjének felső rétegét is. Amennyiben bajt észlelünk, elsőként különítsük el a problémás példányt a többitől, hogy az átfertőződést megelőzzük, majd próbáljuk kikezelni az érintett példányt. Betegségtől, kártevőtől, és fertőzöttség mértékétől függően bevethetünk házipraktikákat, biokertészeti módszereket, vagy klasszikus vegyszeres kezelést, permetezést.

Képek: pixabay.com