Megyeri Szabolcs kertész blogja

Csak ők lehettek, mert elképzelhetetlen, hogy ilyesmit valamely hivatásos szerv kiadjon a kezéből. Nem illik kritizálni más munkáját, főleg, ha az láthatóan a legjobb szándékkal készült, de amit a Blaha Lujza téren látni, az sajnos hervasztó. Nem a terület általános állapotáról van szó (az is siralmas), hanem arról a "fejlesztésről", amit nyilván dolgos, amatőr kezek végeztek. A térre kihelyezett, üresen árválkodó beton virágládákba ugyanis valaki(k) növényt telepítettek, ráadásul plusz dekorációként nádfonattal kerítették körbe. Az eredmény a képeken látható.

Még egyszer szeretném leszögezni, hogy az utcafrontok és a közterek megszépítésének elhivatott munkásaként üdvözlök minden civil kezdeményezést (na azért nem mindet), de amikor az eredmény sajnos rosszabb, mint az eredeti állapot, akkor nem tudok felhőtlenül örülni. A ládákba belezsúfolt, utolsókat rúgó növények látványa önmagában is szomorú, az összemázolt, díszesnek szánt paraván pedig még rátesz erre egy lapáttal. Az invenció itt azonban nem állt meg, a ládáktól pár méterre, az aluljáró külső korlátjára valószínűleg ugyanaz a botcsinálta kertész helyezett el sárgára pingált pillepalackokból fabrikált hamutartót/szemetest, ami ugyancsak jó ötlet alapvetően, de a kivitelezés csak tovább rontja az elhanyagolt Blaha képét.

Az akció minden sutasága ellenére mégis jó valamire, az önszorgalomból elvégzett fejlesztés talán rávilágít arra, hogy a téren lenne mit tenni a komfortérzet növelése érdekében. Talán ez a gondolatmenet olyan kerületi illetékesekben is elindít valamit, akik ténylegesen tudnának cselekedni a helyzet rendezése érdekében.

Ha valaki tudja, hogy ki az ismeretlen hobbikertész, ne habozzon megosztani velünk, nekem egyébként van egy tippem:

Segítsünk együtt a Blaha Lujza térnek! Ön mivel tenné szebbé, komfortosabbá, élhetőbbé a teret?

Az (agg)legénylakásoknak sok ismérve van, többek közt a nem éppen patikajellegű tisztaság, az üres hűtő, a minél nagyobb televízió, lehetőleg valamilyen játékkonzollal szerelve, a kifogyhatatlan sörkészlet, és a kifinomult dekoráció hiánya. Legalábbis vígjátékokban, na meg az átlagember képzeletében így él egy fiatal, egyedülálló ember lakhelyének képe, ami valljuk be, sokszor egybevág a valósággal. Elérkezhet azonban a pillanat, mikor az említett agglegénynek igénye támad a rendezettebb, díszesebb környezetre, ha teszem azt, a szebbik nem valamely képviselője válik rendszeres (avagy rendszertelen) látogatójává a férfibarlangnak. A rendrakással, függönyökkel, és egyéb, a női nemre delejes hatással lévő dolgokkal kapcsolatban nem tudok tanácsot adni, olyan nagy tűrőképességű, igénytelen, mégis szép növényeket azonban fel tudok sorolni, melyek segíthetik a kedvező első benyomás bezsebelését.

Tipikus férfilak, növény sehol

Amennyiben olyan helyzet áll elő, hogy a fentebb talán kissé zordan lefestett legénylakás szépítésre szorul, a hagyományos teendők mellett nem rossz ötlet növényi dekorációval barátságosabbá, otthonosabbá tenni a lakot. Egy jó karban lévő szobanövény mindig azt sugallja, hogy tulajdonosa érett, gondoskodó, felelősségteljes ember. A kevés törődést igénylő zöldekkel lehet kicsit csalni, mert kevés odafigyeléssel is képesek azt az illúziót kelteni, hogy itt komoly, felnőtt ember lakik. Lássuk hát, kik lehetnek a társak a csábításban.

Itt sem a harmónia az úr

A kaktuszokról mindenki tudja, hogy igénytelenek (pedig ez nem is igaz feltétlenül, inkább csak a szárazságot tűrik jól), így ha telepakoljuk a szobát tüskés kis növényekkel, ki fog lógni a lóláb. Profi agglegények inkább olyan terebélyesebb, szemre is "szobanövényes" zölddel próbálkozzanak, mint például az anyósnyelv. Az anyósnyelv (Sansevieria trifasciata) igazi túlélő, aki járt már orvosi váróban, hivatali folyosón, vagy panelépület lépcsőházában, biztos találkozott már vele. Fényből nem kér sokat, öntözni sem kell túl gyakran, tehát feledékeny házigazda mellett, sötétítőfüggöny mögött is életben marad. Érdemes a törpeváltozatot választani, mert a nagyobb fajták idővel támasztékra, karózásra szorulnak, ennek hiányában a növény gyökérzete nem bírja megtartani a súlyos leveleket. 

Anyós helyett anyósnyelv, és szent lesz a béke

Az agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia) már nevében is hirdeti célközönségét. Szép, ovális leveleivel eleganciát képes kölcsönözni a helyiségnek, a fényt ugyan nem veti meg, de a félhomállyal is barátságban van, öntözésre pedig ritkán szorul. Érdekessége, hogy szűk cserépben erőteljesebben fejlődik, így átültetésével sem kell vesződni, egész addig, míg látványosan ki nem növi edényét. 

Elegáns, barátságos, és nem kér sokat az agglegénypálma

A zöldike vagy csokrosinda (Chlorophytum comosum) a növényvilág Rambója, már ami a túlélést illeti. Vizet ritkán kér, és ha elmarad egy-két alkalom, akkor sincs baj, vastag gyökérzete segítségével áthidalja száraz időszakokat. A fényt szereti, de sötétebb zugokban is elél, igaz ilyenkor virágzása elmarad. A téli időszakban egészen 7-8 Celsiusig bírja, így rosszul szigetelt ablakok párkányán sem fázik meg, de például a karácsonyi szünetben fűtés nélkül maradó kollégiumi szobákban is épségben marad. Betegségei és kártevői nem ismertek, így ez a gond is letudva, ráadásul a zöldike bizonyítottan jó hatással van a helyiség levegőminőségére, ami még egy ok a beszerzésére.

A szelíd külső rettenthetelen belsőt rejt. A zöldike szint mindent kibír.

Nem szeretném a flórában járatlan agglegényeket a bőség zavarával elbizonytalanítani, így végezetül  csak felsorolásképp álljon itt pár további alacsony igényű, sok bíbelődést nem kívánó szobai zöld. A vázolt célokra tökéletesen alkalmas a fikusz (Ficus elastica), az illatos sárkányfa (Dracena fragrans), a borostyán (Hedera helix), a fodrospálma (Howea belmoreana), a pletyka (Zebrina pendula), vagy a kukoricalevél (Aspidistra elatior).

Az emlegetett alacsony igény természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a növények teljesen magukra hagyhatók, a növénytartás mindig megkíván némi odafigyelést és felelősséget. 

Túl szép, hogy igaz legyen az eszményi legénylakás

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Ha a naptárra pillantunk, láthatjuk, hogy a kellemes időjárás ellenére bizony már az őszbe léptünk. A kertek lassan felkészülnek a hűvösebb időszakra, az őszi, majd a téli hidegben kevesebb dolgunk lesz a birtokon. Addig is akad azonban pár tennivaló, többek közt a gyep nyárvégi rendberakása, felkészítése a következő hónapokra.

Az augusztusi meleget követő enyhe lehűlés ideális időszaka az őszi gyepgondozásnak. Szeptember első egy-két hete főleg akkor jelent tennivalót, ha a nyári hőség által megtépázott pázsitot felül szeretnénk vetni. Ebben az esetben azért jó ötlet a napokban nekilátni a munkálatoknak, mert ha késlekedünk, akkor a fiatal, zsenge fű összetalálkozhat az esetleges októberi fagyokkal, ami lelassíthatja, megállíthatja a növekedést. A szeptemberi vetés, felülvetés más előkészületet is megkövetel, ha a pázsit felújítását tervezzük, mindenképpen gyomirtást kell végezni, akár több esetben is. Amennyiben a kertben terebélyesebb, lombhullató fák is találhatóak, érdemes elgondolkodni a felülvetés tavaszra halasztásán, a lehulló levelek ugyanis hátráltatják a hajtások növekedését. Természetesen a vetés ebben az esetben is elvégezhető, de több odafigyelést kíván, ami főleg gereblyézést, a levelek elhordását jelenti.

Hiányos gyep esetén felülvetés

Amennyiben a magvetést tavaszra halasztjuk, vagy egyszerűen nincs szükség erre a műveletre, akkor is akad teendő. A nitrogénes műtrágyázást ilyenkor már mellőzzük, mert az erőteljes növekedés-ösztönzéssel megzavarhatjuk a pázsit biológiai óráját, és hasonló, káros eredményre juthatunk, mint a késői felülvetés esetében, ráadásul az elvékonyodó szártövek okán gyepünk a tavaszi gombabetegségekre is fogékonyabb lehet. Amennyiben meggyűlt már a bajunk a hópenésszel, jó ötlet kombinált műtrágya és gombaölő szer kihelyezésével védekezni. Szeptember közepén-végén jön el az ideje a gyeplevegőztetésnek és talajlazításnak, amennyiben füvünk hidegtűrő fajtájú. A talaj tömörödésének számos nemkívánatos hatása lehet, a pázsit rossz állapotáért is a legtöbb esetben ez a jelenség a felelős. A gyeplevegőztetést és a talajlazítást elvégezhetjük mély, hasogató gereblyézéssel, vagy vasvillával (ásóvillával) is. Utóbbi esetben a szerszámot a földbe vájva, előre-hátra mozgatással használjuk, így a talaj összetömörödött felső rétege meglazul, fokozva a víz-, és tápanyagellátást, megnöveleve az oxigénszintet. Nagyobb felületen talajlazító géppel is dolgozhatunk, melyet nem szükséges megvásárolni, bérelni is lehet. A szellőztetést, lazítást csak enyhén öntözött, nem túl nedves talaj esetében végezzük! A műveletet vetés előtt is hasznos elvégezni.

A szellőztetést, lazítást ásóvillával, és géppel is elvégezhetjük

Ősszel a fűnyírásokat ritkítsuk az előző időszakhoz képest, és praktikus a vágási magasságot is fél-egy centiméterrel felemelni. Amennyiben gyepszőnyeg lerakását tervezzük, várjunk vele a hónap végéig, vagy október elejéig. Szeptemberben érdemes többször tüzetesebben megvizsgálni a gyepet, hogy nem látszanak-e gombabetegségek nyomai. Ha az eredmény pozitív, a kezelést ajánlott rögtön elkezdeni, mert a probléma télen magától megoldódni biztosan nem fog, legfeljebb nem lesz annyira szembetűnő, tavasszal viszont újra jelentkezik.

A hópenész ellen ősszel védekezhetünk, permetezéssel, és magas káliumtartalmú műtrágyával

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Bizonyára sokan emlékeznek a '90-es évek szörnyű tamagocsi lázára, mikor is apró, pittyegő kütyükben lakó virtuális háziállatot volt divat gondozni. A pixeles állatkák enni kértek, sétát, gondoskodást követeltek, és figyelem hiányában még kimúlni is képesek voltak. Hasonló termék bukkant fel nemrégiben, a berlini IFA kiállításon, ám ez esetben gondozandó élőlény nem virtuális, hanem teljesen valódi. Ráadásul növény.

Persze a dolog csak messziről hasonlít a tamagocsira, az viszont közös, hogy a feladatok és instrukciók elektronikus úton érkeznek. A találmány tulajdonképpen teljesen praktikus, és feledékeny, vagy soha semmire figyelni nem tudó embereknek több mint ideális. Lássuk hát, miről van szó.

A Koubachi névre hallgató, ovális gömbszerű alakot formázó dekoratív ketyerét a kiválasztott növény földjébe kell szúrni, majd kapcsolatot létrehozni egy iPhone-nal, vagy Apple számítógéppel. Miután a felhasználó kiválasztotta a program részletes listájából a növény pontos fajtáját, a Koubachi megkezdi a munkát. Szenzoraival azt vizsgálja folyamatosan, hogy az adott növénynek, virágnak mennyi fényre, vízre, tápanyagra és páratartalomra van szüksége, és természetesen jelzi is, ha hiány van valamiből. Nem csupán jelez azonban, hanem pontos instrukciókkal látja el a gazdát a gondoskodás mikéntjéről. A program adatbázisában jelentős mennyiségű növényfaj található, így szinte bármilyen házikedvenchez alkalmazható a virtuális felügyelő, mely wifi-kapcsolaton keresztül kommunikál.

Érdekes kérdés, hogy vajon mi szükség van ilyen high-tech segítségre pont a növények kapcsán, melyeket jellemzően azért tartunk, mert szeretjük őket, tehát valószínűleg Koubachi nélkül is figyelünk rájuk. Az ötlet első pillantásra valóban inkább bohókás, sőt felesleges, mint hasznos, ugyanakkor bizonyos körülmények között tényleg jól jöhet, például nagyobb értékű, egzotikus, vagy különösen nagy becsben tartott zöld kedvencek esetében. Aki pedig egyszerre rajongója a kütyüknek és a növényeknek, ideális társra találhat benne. Végül pedig az (elég borsos) ár, a termék egyelőre külföldön kapható, 129 Euroért, vagyis jelen pillanatban 37 ezer Forintért.

Lelkes tech-rajongók IDE kattintva rögtön rendelhetnek is egyet.

Hivatalos honlap: ITT

Képek: innen, innen, innen..

A tetőkerteknek számos előnyük van, a kilátást javító, városképet szépítő funkción túl az adott épület hőháztartását is jótékonyan befolyásolják, megkötik a városi szennyeződéseket és port, elnyelik a csapadék egy részét, így segítve a csatornák túlterhelésének megakadályozását. A hagyományos tetőkkel szemben gyakorlatilag egyetlen hátrányuk van, mégpedig a kialakítás többletköltsége, és az intenzív tetőkertek esetében még a fenntartás is időbe, pénzbe kerül. (Az intenzív és extenzív zöldtetőkről ide kattintva tudható meg sokminden).

Westend tetőkert, szokatlan nézőpontból (kép: innen)

Az előnyöket azonban ez nem csorbítja, a nagyvárosi tetőkertek roppant hasznosak, főleg, ha magasan elhelyezkedő parkként vesszük számba őket. A park, ez esetben zöldtető, közösségi tér is egyben, megnyugtató környezet, mely alkalmas találkozókra, egy kis félrevonulásra, randevúra, vagy csak pár percnyi szusszanásra. Városi terepen a nagyközönségnek is nyitott, különböző szabadidős tevékenységekre is alkalmas tetőkerteket jellemzően plázák tetején találunk. Budapest legnagyobb ilyen zöldfelülete a Westend tetőkertje, melyet rövid - és nem reprezentatív - felmérésem alapján viszonylag kevesen ismernek, még kevesebben használnak, annak ellenére, hogy az üzletközpontot a hagyományos célokból szinte mindenki látogatja rendszeresen. Természetesen egy ilyen felépítmény nem vethető komolyan össze a jól megszokott, méretesebb parkokkal, de a belvárosi betonrengetegben igenis tényező lehet egy ilyenfajta magaslati zöldfelület. Biztosan olvasóim közt is akadnak olyanok, akik vásárolni gyakran járnak az említett műintézménybe, de a legfelső szint zöld ajánlatával eddig nem éltek. Azt ajánlom, hogy ha tehetik, látogassák meg ezt a tetőkertet, a pénzköltés izgalma, és a vásárlással járó rohanás, stressz közben (vagy utána) jól fog esni egy rövid kis kikapcsolódás a természetesség illúziójában. Uraknak pedig javaslom, hogy a hölgyek boltjáró kanosszájában megfáradva lógjanak fel pár percre a tetőre, így az ilyen helyzetekben gyakran előforduló konfliktusok, idegesség is megelőzhető, csillapítható.

Kedvcsinálóként nézzék meg a Westend zöldtetőjén pár napja készült képeket!

A gerillakertészetet talán nem kell bemutatni senkinek, legalább említés szintjén bárki találkozhatott eddig is a kifejezéssel, talán az eredménnyel is, sőt, én magam is szenteltem a témának már egy posztot korábban (akinek mégis új a jelenség, kattintson ide vagy ide.) A mozgalom - már ha lehet annak hívni - nem terjedt el széleskörűen, mégis időről-időre feltűnnek kisebb-nagyobb gerillasejtek, akciók, vagyis engedély nélkül ültetett növények. De kinek jó ez? A növénynek sajnos a legritkábban esetben.

Jó helyen, az ültetvényt később is gondozva van értelme az illegális ültetésnek

Vitaindítónak szánom ezt a rövid posztot, mert úgy gondolom, hogy a gerillakertészet megítélése több ponton téves. Laikusok, egynyári növénykedvelők kedves cselekedetnek, jó figyelemfelhívásnak, a szürke városi környezet megszépítésének tudják be általában a köztéri illegál ültetést. Tudni kell, hogy a gerillakertészet alapvetően azért született, hogy felhívja a közösség, és az illetékesek figyelmét a nagyvárosi környezet szegényes zöldjére, kevés növényére. Az önszorgalomból elültetett virágok azt kiáltják a világba, hogy hahó, ide több kéne belőlünk, hogy nektek is jobb legyen. Magyarországon azonban úgy veszem észre, hogy a gerillaültetés elkanyarodott az eredeti céltól, és a helyi viszonyokra adaptálódva másra hívja fel a figyelmet. A kátyúkra.

Járdán, tereken elviekben túl is élheti a növény az akciót, a gyakorlatban azonban gondoskodás hiányában nincs nagy jövőjük az ilyen demonstrációs növényeknek. Kár értük.

Tény, hogy nálunk az egy főre jutó kátyúk száma rekordközeli, és az sem vitatható, hogy az úthibákba telepített növények jól láthatóan megjelölik a kártékony mélyedéseket. A növény szempontjából azonban ez a cselekedet több mint botorság, hiszen a virág nem tömi be a kátyút, hamar elpusztul új helyén, és a kátyú ellenszere különben sem a növény, hanem az aszfalt, sőt, virág még akkor sem lenne az úton, ha az kiváló kondícióban lenne, így az ok-okozati összefüggés sem világos előttem. 

Ebben a videóban a gerillakertészek nem csupán az út közepére ültetnek, hanem a munka végeztével még pezsgővel is nyakonöntik a szerencsétlen muskátlit. Érdemes megnézni.

Magyar gerillák művei: virágok műanyag tégelyben az úttestre dobva, mutatóban némi földdel körülszórva. Semmi értelme.

A gerillakertészet az eredeti célkitűzését is csak akkor érheti el, ha az elültetett zöld a későbbiekben is gondozás alatt áll, máskülönben éppen azt bizonyítaná, hogy az áhított zöld mégsem annyira áhított, ha senkit nem érdekel. A brahiból, pillanatnyi öko-fellángolásból ültetett növény sorsa általában a gyors hervadás, kiszáradás, bár nem kétlem, hogy vannak olyan gerillakertészek, közösségek, ahol a további gondoskodás nem marad el. Az úttestre telepített növény esetében a túlélés mindössze pár órára tehető, és ha valami csoda folytán meg is maradna tovább, a gondozása szinte lehetetlen feladat a forgalom miatt. Így a kátyúvirágok nem többek, mint felelőtlennek nevezhető villanásnyi akciók, melyekért a növény az életével fizet. Ezt a feladatot egy tábla, egy felirat is elvégezheté, ha pedig valaki ragaszkodik a növényhez, protestálásképp egy, a célra rendszeresített, többször felhasználható művirág is megtenné pár fotó erejéig.

Így is lehetne: megfelelő helyen, jó céllal telepítve az utcafrontok látványa jelentősen javulhat

Végül olvasóimhoz fordulok azzal a kérdéssel, hogy Önök szerint van-e helye, létjogosultsága a gerillakertészetnek, amennyiben úgy látják, hogy igen, milyen formában és körülmények között?

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.