Megyeri Szabolcs kertész blogja

Tegye fel a kezét, aki szokott biciklizni! És hogy állnak a defektekkel? A kidurranó, leeresztő gumik ellen sokmindent lehet tenni, jobbra cserélni a gyengébbet, kerülni az üvegszilánkot, éles fémperemeket, hajlott, felfelé ágaskodó vékony aknafedeleket. Bárhogy is védekezünk, saját tapasztalatom szerint van egy ősellensége a kemény biciklikeréknek, melynek támadására felkészülni szinte lehetetlen. Ez az alattomos fenevad a királydinnye.

Pedagógus barátom kérdezte a napokban, hogy szerintem jó gondolat-e növényeket telepíteni az osztályterembe. Persze, vágtam rá, aztán rögtön el is kezdtünk ötletelni, hogy mit, miért, hogyan lehetne tenni azért, hogy a tantermek jobb - lehetőleg zöld - színben tűnjenek fel a használóik előtt. Az ember természetes közege ugyanis az élő zöld, ezt pedig a suliba is be lehet vinni.

Ne csak festve legyen

Az ötlet annyira kézenfekvő, hogy nem is értem, miért nem nekem jutott eszembe. Az osztályterem, emlékeim szerint, nem a világ legvidámabb helye. Ritkán engedi a tantestület, hogy a diákok a saját képükre formálják, kifessék, poszterekkel dekorálják. Az ilyen elemek nélkül pedig gyakran lehangolóak, személytelenek ezek a helyiségek. Természetesen lehet, hogy az elmúlt két évtizedben megváltozott a teremhelyzet, és már nem csupán a periódusos tábla, költők és írók súlyos tekintetű képmásai és a történelem kiemelkedő, ám mosolytalan alakjai néznek le a falakról. Ráadásul a városi sulik rendszerint nélkülözik a füves-fás zöld udvarokat, melyek mint tudjuk, fontos szerepet játszanak a stresszoldásban, kikapcsolódásban. Bármi is történt az elmúlt húsz évben, utóbbi kettőre biztos, hogy ma is szükség van. 

Nem túl vidám látkép...

Nem akvárium, kész ökoszisztéma!

Ha pedig az udvar merő beton, a terem pedig csupa szigorú arckép, szinte kötelező egy kevés zöld növényzettel feldobni a tantermet, hogy némi élet, vidámság és természet költözzön belé. Tovább is lehet menni, az én régi osztályomban például akvárium is volt, egészen addig, míg egy pénteken beledobott zsemle hétfőre kipusztította a vízi lakosságot, az üvegkalitka pedig a szertárba költözött örök időkre. Így azt ajánlom, maradjunk a növényeknél, befektetést sem kívánnak sokat, és kis odafigyeléssel megőrizhető a jó kondíciójuk. Ha konkrét fajtákról van szó, én az irodákba ajánlott zöldeket javasolnám ebbe a környezetbe is. Így tágasabb, méretesebb termekbe az areca pálma jó választás, terebélyes zöldje otthonos hangulatot áraszt majd, ráadásul a levegőminőségre is jó hatással van. Az élénk csíkos zebralevél a kisebbeknek fog nagyon tetszeni, és szintén egy igénytelenebb fajtáról van szó, ráadásul akár a tanári asztalon is elfér, így a morcos tekintetű matektanár is jobb színben tűnhet fel. 

Játék a palántákkal

Ha az osztálynövény gondozása a nebulókra lesz bízva, érdemes nagyobb tűrőképességű fajtákkal próbálkozni, mint például a fodrospálma (Howea belmoreana), a kukoricalevél (Aspidistra elatior), utóbbi lassan növekszik, és hosszú életű, így több tanéven keresztül lehet osztálykedvenc. Ha a terem napos, fényes, jöhetnek a jól bevált, mindent kibíró kaktuszok, de kicsiknél csak óvatosan a szúrós növényekkel! Jópofa ötlet a palántanevelés is, a kibújó magból cseperedő növénykéket a gyerekek igazán magukénak érezhetik, végigkísérhetik a növekedés folyamatát (melyet biológia órákon részletesen is lehet ismertetni), a termést pedig akár közösen is lehet majd fogyasztani.

A kukoricalevél született osztálynövény

Tulajdonképpen bármi megfelel, ami bírja a helyi adottságokat, a lényeg az, hogy a diákoknak, főleg a szeptemberi visszaszokás közepette, legyen valamilyen kapaszkodójuk, mellyel otthonosabban, komfortosabban érezhetik magukat az iskolában. Pedagógiai oldalról pedig az osztálynövények jó gyakorlatot teremthetnek a rendszerességre, felelősségvállalásra, a közös dolgok tiszteletben tartására.

Iskolai tankert - tőlünk távol, Keleten

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Sokszor hangoztatom posztjaimban, hogy az utcafrontszépítés, közterület-rendezés elkötelezett híve, mi több aktív résztvevője vagyok, de mindeddig nem adtam számot ezen fórumon arról, hogy pontosan mit is teszek, miben veszek részt a szebb környezet megteremtése érdekében. Így most az alábbi kétperces videóban hallgathatják meg a hozzám hasonlóan harmonikusabb élettérre vágyók, hogy mi is az a Virágzó Zugló program, mely a vázolt céloknak igyekszik eleget tenni.

További információ ITT, bátran lájkolható facebook oldal pedig ITT.

...úgy nőnek a növények. Persze ezt a saját tempójukban teszik, mi általában lemaradunk a cseperedés folyamatáról, és csak azt vesszük észre, hogy a mag kibújt, aztán pár nap múlva már nagyobbacska, egy-két hét után pedig már tinédzserkorba ért, és arasznyi magasan ácsingózik az éltető fény felé. Ki ne gondolt volna arra, hogy milyen jó lenne meglesni, hogy zajlik a növekedés, hogyan lesz az apró zöld szárból magas és derék növény? Na de kinek van arra ideje, hogy napokat egy virág, egy palánta mellett üljön, és hát valljuk be, az első pár eseménytelen óra után valószínűleg el is menne a kedvünk leskelődéstől. Aki azonban most a lenti videóra kattint, láthatja, hogy hogyan fejlődik a föld alatti magból huszonkét nap alatt terebélyes paradicsomnövény. Nem mindennapi látvány, ne hagyják ki!

És hogy ne csak zöldséget kukkoljunk, az alábbi felvételen az árnyliliom első tizenkét napja látható fél percben:

Munkám során gyakran kapok kérdéseket mindenféle kerti témákban. Némelyik ezek közül különösen érdemes arra, hogy a válasszal együtt nyilvánosság elé tárjam, mert érdekes, sokakat érintő problémáról lehet szó. Legutóbb homokra telepíthető növényekről érdeklődtek, pontosabban mondva, hogy melyek azok a növények amikből sövényt lehet kialakítani, esetleg olyan nagyobb díszítőértékkel rendelkező növények, melyek a kert más pontjain is szépen fejlődnének homokos talajon.

Régi népszokás nálunk a nagybevásárlásnak az a része, mikor az akciós terméket meglátva spórolási szándékból jól bevásárlunk belőle, legyen az karácsonyfatartó, teflonbevonatú serpenyő, vagy épp burgonya. Hasonló reflexeket indít be a hosszú, ünnepi hétvége, ilyenkor is roham zajlik a boltokban, és sokan úgy vásárolnak, mintha több hetes időszakokra kéne előre ellátni a háztartást élelmiszerrel. Az is előfordul, hogy a kerti almafa, vagy veteményes túlságosan bő terméssel ajándékoz meg minket, máskor pedig a gondoskodó rokonok állítanak be egy hadseregnek elegendő zöldséggel, gyümölccsel. Bármelyik eset áll elő, a probléma közös. Hová tegyük a felesleget?

Ekkora krumplit semmiképp se vegyünk

A kérdés már csak azért is aktuális, mert az ősz beálltával megcsappan a zöldségesstandok kínálata, így sokan készülnek a szűkebb hónapokra bőséges ellátmánnyal. Ilyenkor jön el a húszkilós krumplik, nagy zsák vöröshagymák, púposra pakolt láda almák ideje. Otthon aztán ráncolhatjuk a homlokunkat, hogy hova tegyük a zsákmányt, ahonnan hetek múlva is ehető állapotban tudjuk elővenni. 

Ez hamar elfogy, de gyakran ennek a többszörösét visszük haza

A burgonya, vöröshagyma, alma tárolására a pince a legalkalmasabb, de nem mindegy, hogy milyen típusú. A régi, vidéki pincék ideális páratartalmat (70-90%) és hőmérsékletet (nagy hidegben is fagypont körül) biztosítanak. Az újabban épült házak esetében a pince is sokszor fűtött, de legalábbis nem elég hideg, a jó szigetelés, szellőzés miatt pedig száraz levegőjű, ami nem kedvező a terménytároláshoz. Az alacsony páratartalom következtében a zöldség, gyümölcs kiszárad, ráncosodik, vagy ahogy mondani szokták: összeplöttyed. Tudni kell, hogy a leveles zöldségek esetében a hosszabb tárolás feltétele a 90% fölötti páratartalom, ezek ugyanis nagy felületen adják le a nedvességet, ezért hamarabb kiszáradnak. Ha a pincés tárolás nem megoldható, az erkély is szóba jöhet, de csak addig, míg a hőmérséklet 0 Celsius alá nem ereszkedik, ez alatt elindul a minőségromlás. Amennyiben erkély sem áll rendelkezésre, még mindig lehet próbálkozni a spájzzal, vagy a konyha megfelelő zugaival. Lássuk hát részletesebben, hogy mit, hol, hogyan tároljunk.

Klasszikus pince

Mint említettem, a leggyakoribb felhalmozott zöldségfajta a krumpli. Hűvös pincében tartsuk, jól szellőző edényekben, például fonott kosárban, műanyag ládában. Ha kisebb kiszerelésben vesszük, a műanyag zacskóból mindenképp vegyük ki. Ha hálóban vannak a szemek, akkor forgassuk át, hogy van-e köztük sérült, megvágott, romlásnak indult darab, melyeket távolítsunk el. A burgonyának a 4-10 Celsius az ideális, szabadban (erkélyen) is tarthatjuk, de ilyenkor fedjük le, hogy ne érje közvetlen napsütés. Az őszi melegben inkább fedett helyre tegyük, akár a társasház alagsora, vagy a nem túl zsúfolt kerékpártároló is megteszi. Ha pince nincs, van viszont vízóra akna, bátran használjuk krumplisveremnek. A burgonyát ne tároljuk hűtőben!

Ilyen tárolója keveseknek akad, főleg városban

Az alma az 1-2 Celsius fokot szereti tároláskor, magas páratartalommal vegyítve, ilyenkor hónapokig is eláll. Városi lakásokban ezek a feltételek nehezen biztosíthatóak, de ettől még próbálkozni lehet, legfeljebb az eltarthatósági idő csökken. Az éléskamrában, balkonon tárolt almákat hetente nézzük, forgassuk át, hogy a romlásnak, rothadásnak indult darabokat eltávolíthassuk, ezek ugyanis hamar "megrontják" a többit.

A hűtő, apró prakitákkal kiegészítve hosszú tárolást ígér

A vöröshagyma a fagyokat is kibírja, de csak ha ép, száraz, és zárt nyakú példányokról van szó. Tárolására az erkély, kamra, padlás is megfelel, de ha elérték a fagyok, akkor ne nagyon bolygassuk meg a halmot, mert beindul a rothadás. A fokhagyma még könnyebben eltartható, a legjobb, ha madzagra fűzve fellógatjuk a fejeket a kamrában, de a akár a konyhában is megtehetjük ugyanezt.

A fokhagymafüzér dísz is lehet

A répa, karalábé, zeller tovább friss marad, ha szorosan újságpapírba csavarjuk, és így tesszük el a hűtőbe. Salátaféléknél bevett praktika, hogy nedves ruhába, lepedődarabba göngyölve helyezzük a fridzsiderbe, ha tovább akarjuk frissen tartani. Az uborkát ne csomagoljuk be, és ne is mossuk meg hűtés előtt. A zellert fröcsköljük le vízzel, majd tegyük kilyuggatott zacskóba, és mehet a hűtőbe, körülbelül egy hétre. Ugyanennyit bír ki a paprika a fridzsiderben mindenféle csomagolás nélkül, ha szép, fényes felületű darabokról van szó. A szőlőt ne érje nedvesség mielőtt a jégszekrénybe helyezzük, ha pedig bezacskózzuk, egy hétig is friss marad. A nem túlérett körtének bőven megfelel egy kosár, vagy láda, és bent is maradhat a lakásban. A kemény, sötétebb színű citrom a hűtőben, zacskózva akár egy-másfél hónapig is fogyasztható marad. Ha akciós a narancs, akkor a nehéz, feszes darabokat válasszuk, ezek szobahőmérsékleten vagy hűtőben egy-két hétig épségben eltarthatóak.

A bőség és az alacsony árak csábítóak

Általános szabály, hogy a hosszabb tárolásra szánt zöldség, gyümölcs friss és ép legyen, így a kicsit löttyedtebb darabokból ne halmozzunk fel sokat, mert odavész a megtakarítás. Ha nem tudtunk ellenálni a leárazásnak, vagy ajándékba kaptuk a terményt, de már nem teljesen friss, inkább dolgozzuk fel. A lekvár, befőtt, vagy a lefagyasztott lecsó sokkal tovább fogyasztható marad, így nem a kukában végzi az élelmiszer. Lényeges, hogy egy tárolóedényben (kosárban, ládában, zacskóban), csak egyféle terményt helyezzünk el, egyes kombinációk ugyanis gyorsítják az állagromlást. Végezetül pedig azt ajánlom, ne dőljünk be mindig az akciós áraknak, mert sokszor az olcsón kínált termékek minőségileg már nem felelnek meg a tárolási feltételeknek.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.