A gerillakertészetet talán nem kell bemutatni senkinek, legalább említés szintjén bárki találkozhatott eddig is a kifejezéssel, talán az eredménnyel is, sőt, én magam is szenteltem a témának már egy posztot korábban (akinek mégis új a jelenség, kattintson ide vagy ide.) A mozgalom - már ha lehet annak hívni - nem terjedt el széleskörűen, mégis időről-időre feltűnnek kisebb-nagyobb gerillasejtek, akciók, vagyis engedély nélkül ültetett növények. De kinek jó ez? A növénynek sajnos a legritkábban esetben.

Jó helyen, az ültetvényt később is gondozva van értelme az illegális ültetésnek

Vitaindítónak szánom ezt a rövid posztot, mert úgy gondolom, hogy a gerillakertészet megítélése több ponton téves. Laikusok, egynyári növénykedvelők kedves cselekedetnek, jó figyelemfelhívásnak, a szürke városi környezet megszépítésének tudják be általában a köztéri illegál ültetést. Tudni kell, hogy a gerillakertészet alapvetően azért született, hogy felhívja a közösség, és az illetékesek figyelmét a nagyvárosi környezet szegényes zöldjére, kevés növényére. Az önszorgalomból elültetett virágok azt kiáltják a világba, hogy hahó, ide több kéne belőlünk, hogy nektek is jobb legyen. Magyarországon azonban úgy veszem észre, hogy a gerillaültetés elkanyarodott az eredeti céltól, és a helyi viszonyokra adaptálódva másra hívja fel a figyelmet. A kátyúkra.

Járdán, tereken elviekben túl is élheti a növény az akciót, a gyakorlatban azonban gondoskodás hiányában nincs nagy jövőjük az ilyen demonstrációs növényeknek. Kár értük.

Tény, hogy nálunk az egy főre jutó kátyúk száma rekordközeli, és az sem vitatható, hogy az úthibákba telepített növények jól láthatóan megjelölik a kártékony mélyedéseket. A növény szempontjából azonban ez a cselekedet több mint botorság, hiszen a virág nem tömi be a kátyút, hamar elpusztul új helyén, és a kátyú ellenszere különben sem a növény, hanem az aszfalt, sőt, virág még akkor sem lenne az úton, ha az kiváló kondícióban lenne, így az ok-okozati összefüggés sem világos előttem. 

Ebben a videóban a gerillakertészek nem csupán az út közepére ültetnek, hanem a munka végeztével még pezsgővel is nyakonöntik a szerencsétlen muskátlit. Érdemes megnézni.

Magyar gerillák művei: virágok műanyag tégelyben az úttestre dobva, mutatóban némi földdel körülszórva. Semmi értelme.

A gerillakertészet az eredeti célkitűzését is csak akkor érheti el, ha az elültetett zöld a későbbiekben is gondozás alatt áll, máskülönben éppen azt bizonyítaná, hogy az áhított zöld mégsem annyira áhított, ha senkit nem érdekel. A brahiból, pillanatnyi öko-fellángolásból ültetett növény sorsa általában a gyors hervadás, kiszáradás, bár nem kétlem, hogy vannak olyan gerillakertészek, közösségek, ahol a további gondoskodás nem marad el. Az úttestre telepített növény esetében a túlélés mindössze pár órára tehető, és ha valami csoda folytán meg is maradna tovább, a gondozása szinte lehetetlen feladat a forgalom miatt. Így a kátyúvirágok nem többek, mint felelőtlennek nevezhető villanásnyi akciók, melyekért a növény az életével fizet. Ezt a feladatot egy tábla, egy felirat is elvégezheté, ha pedig valaki ragaszkodik a növényhez, protestálásképp egy, a célra rendszeresített, többször felhasználható művirág is megtenné pár fotó erejéig.

Így is lehetne: megfelelő helyen, jó céllal telepítve az utcafrontok látványa jelentősen javulhat

Végül olvasóimhoz fordulok azzal a kérdéssel, hogy Önök szerint van-e helye, létjogosultsága a gerillakertészetnek, amennyiben úgy látják, hogy igen, milyen formában és körülmények között?

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.